Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. november 23. Jdáterjatás EGY MUNKÁSOTTHONBAN IFALU az egykori pusztaságon A MAI RÁCEGRES HE­** LYÉN húsz évvel ez­előtt még porfelhő kavargóit. A mosolytalan arcú cselédek itt is megálltak egy-egy pilla­natra, pipát tömtek, hogy el­viselhetőbb legyen a remény­telenség, hogy parányi ideig ne kelljen gondolni a gondra. A fáradt testet nyugtató ál­mot kiverte szemükből a kora hajnali kolompszó. Akik te­hették, csábító szénaboglyák ölére le-lehajtották fejüket, de minden rezzenésre talpra ug­rottak: hátha az úr jön vagy a hajcsár. Napok, évek, évtizedek lob­bantak el, s az idő múlásával az apa helyére a fia lépett, majd az unoka. Nagyon-na- gyon sokáig semmi változás sem történt se Rácegresen, se a többi majorságban. Az úr helyére úr került, s a szolga csak szolgát nemzett. 1939-ben csillant fel először a rácegresi cselédek szemében a remény: herceg Eszterházy bérbe adta a földet. Három százalékos kamatra egy ló, ló­szerszám, kocsi, eke stb. vá­sárlására kölcsönt kaptak a pusztaiak. A cselédsorstól való szabadulás lehetőségét látva örömmel dugdosták a cövek'e- ket a könny, verejték öntözte nagy táblákba az emberek. Vasszorgalommal, nagy akarás­sal dolgoztak, s fizették a bér­letet, adót és az esedékes köl­csönt kamataival együtt. Azt hitték akkor, és most is úgy mondogatják az öregebbek, hogy ezzel a föld ki is van fi­zetve, az övék. »Emberek — mondta távo­zása előtt a nyakukra küldött telepvezető, aki az irányító szerepét töltötte be Rácegre­sen —, maguké itt minden tal­palatnyi hely*. Ettől azóta se tágítanak. fOVÁBBRA IS a kevés- ■“ konyhájú és zsúfolt cselédházakban laktak — egé­szen negyvenötig. Nagy elvá­lasztó ez a dátum. Olyan sür­gés-forgásra, mint akkor volt, nem emlékeznek. A felegyene- sedés, emberré válás napján új Rácegres született. Egy-kettő­re széttessékelték az ósdi kö­zös lakást, és széles házhelyre ki-ki azon nyomban el is hord­ta a bontásból neki jutó épü­letanyagot. Terveztek, számít- gattak a korábban a gondol­kodástól is eltiltott kocsisok, béresek, s pár év alatt két nyílegyenes utcasort húztak. A fák, amiket akkor ültettek az udvarokba, sok helyen már a házak fölé nőttek. A mi ko­runkra jellemző ütemben lép­tek előre itt is az emberek. Az egyik takaros ház tera­szán láttam egy babakocsit. Mai szemmel nézve kicsiség­nek tűnik, de olyan családok életében, mint a rácegresiek, a változás jelzője. Tábori Jó­zsef asszonylánya mondta: —, Ma már nem lehet foltos nadrágban elengedni a gyere­ket az iskolába, — Nekünk jó volt mezítláb is — hümmögöit hozzá Tábori bácsi. A postás 50—60 újságot kéz­besít. és mintegy ötven csa­ládnál kopogtat — bár alig van több ház — minden hó­nap elején tíz-tíz forintért. — Mire megint a tízes? — Rádióelőfizetési díj — mondja ilyenkor az erről meg- feledkezőknek. — Újság? Abban az időben? Nem, erről szó sem lehetett. Mondja meg, mikor olvasott volna az ember ■— fordult fe­lém V in c z e Imre bácsi. — Hajnalban legkésőbb fél há­romkor ébresztő... A kocsi­soknak még előbb... És gye­rünk vakulásig. Nem, azt a vi­lágot soha többé. Abban sokat éltem, a mostaniból meg alig jut valami. X 954-BEN KAPOTT VIL­LANYT — hirtelen nem is tudom, kis falunak vagy pusztának írjam-e — Rác- epres. Igaz, tanácsuk nincs, közigazgatásilag Magyaratád- hoz tartoznak. Közügyek dol­gában akad, ki eljárjon. Ezért van öt tanácstaggal több Ma- gyaratádon, s az öt tanácstag rácegresi. A felszabadulás első esztendejében iskolát is kap­tak. Ennek előtte máshova jár­tak iskolába. Eszterházynak nem volt érdeke, hogy roboto- sai megismerjék az írás, olva­sás tudományát. Elég, ha az ökör szarváig ellát a béres. Ma tizenkilenc alsós jár itt iskolába, s legalább ennyi na­gyobbacska diák Magyaratá- don okosodik. Két egyetemi végzettségű fiatalt tartanak számon. Középiskolában há­rom rácegresi tanul. De az idő­sebbek sem érik be a cseléd­sors idején kapott szellemi ke­véssel. Mikor már nincs a me­zőn tennivaló s novembert mu­tat a naptár, esténként a ko­pogósra fagyott utcán elindul­nak az iskola felé — tanulni a gazdálkodás tudományát. A múlt évben indult itt az ezüst- kalászos tanfolyam. Haran­gozó Zoltán tanító szerint nagy érdeklődéssel végezték el az első évet. Most már vár­ható a második évnyitás, ősz van újra. Lányaik, fiaik helyé­re az édesapák ülnek a pa­dokba. Hazatérőben pedig visz­nek magukkal az iskola könyv­tárából olvasnivalót. így tet­tek tavaly is. A legfiatalabbaknak apjuk, nagyapjuk szavain kívül nincs múltra emlékeztető. Ha nem mondják el nekik, nem tudják meg soha, hogy a rácegresi házak tetőit tartó gerendák egy része valamikor egy em­bertelen társadalom épületé­ben húzódott, fedelet tartott, mely alól sóhajok, átkok száll­tak. És azt se tudnák, hogy volt ilyen, s hogy mikor ütöt­ték széjjel az ósdi várakat és kik . .. ff Ősz ÉVVEL EZELŐTT •*-* még porfelhő kavargóit a mai Rácegres helyén. A sza­baddá lett, maga világát építő ember pár év alatt hajlékot emelt ábrándjai helyére. Bi­zonyság, szimbólum Rácegres, a mi erőnk, a mi igazunk bi­zonysága. Gőbölös Sándor Lenne inkább földművesszövetkezeti bolt Sógornőmmel vöröshagymát szerettünk volna venni. Mer- nyei Margit magánkereskedő­höz mentünk, ahol lett volna megfelelő minőségű, de »nincs hagymánk« feleletet kaptunk csak. Amint mentünk ki, jött egy másik s később még egy asszony. Odakinn megvártuk őket. Hagymáért jöttek ők is, kaptak is mindketten. Én férjemmel együtt dolgo­zom, gyerekeim vannak, nincs időm órákat eltölteni a be­vásárlással. A magánkereske­dő helyett lenne inkább ez a bolt is a földművesszövetkezet kezelésében. így talán azok is kaphatnának árut, akiknek nincs ismeretségük, protekció­juk. Vetss József né ápolónő. Lengyeltóti, Tüdőbeteg­kórház. A QYENQE TSZ-EK ME Q. ERŐSÍTÉSÉÉRT- A mondott szóból ói»t az emboi* FELÜLVIZSGÁLTA a hed­rehelyi Uj Tavasz Termelőszö­vetkezet zárszámadását a Ka­posvári járási Tanács Mező- gazdasági Osztálya. A bizott­ság tagjai nem elégedtek meg azzal, hogy csupán tudomásul vegyék a 'tényeket, hanem ele­mezték a szövetkezet gazdál­kodását is, és javaslatot tették a rendellenességek megszünte­tésére, a helytelen elképzelések kijavítására. Mintegy nyolc forinttal ke­vesebb lesz a részesedés a ter­vezettnél ebben a szövetkezet­ben. Miért? Azért, mert ápri­lisban, a tsz alakulásakor nem számolhattak a rendkívüli idő­járással, amely rontotta a ter­méseredményeket. Meg azt sem lehetett akkor még látni, hogy a háztáji gazdaságot mértékte­lenül felduzzasztják, s emiatt hiányt szenved a közös munka. A szétszórt parcellák sem vált­hatták valóra a tavaszi remé­nyeket. A kellő takarmányalap hiányában a szarvasmarhahiz­lalás ás elmaradt. A kezdeti nehézségek, a mostoha időjá­rás és a szövetkezeti munkafe­gyelem lazasága nem hozhatott jobb eredményt, mint amilyent hozott. A mérleg átbillentésé- re pillanatnyilag nincs mód. Am arra igenis van lehetőség, hogy a részesedés mértékének megállapításakor a szövetkeze­ti tagok jól felfogott, jövőbeni érdeke kerüljön előtérbe. Ke­nyérproblémával, megélhetési gonddal nem küszködik a ti­zenhét tsz-család egyike sem. Ha elébük tárjuk a kendőzet­len valóságot, biztosan megér­tik — meg kell érteniük —, hogy addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarójuk ér. Leg­főbb feladat: a, közös állatál­lomány zavartalan áttelel teté- se. Ennek egyik összetevője: a terven felüli ánpaosztalék benthagyása a szövetkezetben. Húsz mázsányi abraktakar- mányt jelent ez az eljárás. MIÉRT SZÓL BELE A JÁ­RÁSI TANÁCS? — vetődhet fel a kérdés, ami választ köve­tel. A teihstiéket, a sertéstör­zset az állam adta a tsz-nsk hitelbe. Világos, hogy az ál­lamhatalmi szerv nem veheti le a szemét a szövetkezetiben levő, a tsz által csak évek múl­va k' ri’rterH5 állatokról. - Ezt állami és szövetkezeti érdekből teszi. Hiszen ha leromlanának a tehenek, ha elsatnyulnának a malacok, akkor ugyancsak meggyűlne a baj a<tsz-iben: ho­gyan rendeznék tartozásukat, és miiből várhatnának nagy pénzt a jövőben. A közös abrakszükséglet fede­zéséhez hozzásegíthetné a szö­vetkezetei a megyei tanács ipa­ri osztálya azzal, hogy vámda- rálási engedélyt adna a hed- rehelyi Uj Tavasznak. Igaz, 'ki­csiny a MIA-motor hajtotta darálójuk, de kicserélnék azt nagyobb teljesítményűre, melynek kerekét, ha az Áram­szolgáltató Vállalat módját ej­tené — villany pörgethetné. Ha e kérést teljesítik az illeté­kesek — a lehetőségekhez mérten —, akkor elmondhat­ják magukról: »egyetértünk a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével, és minden erőnkkel támogatjuk a szövet­kezetét«. Fiatal tsz-mozgal- munknak nagy szüksége van a társadalom anyagi, erkölcsi, politikai támogatására. Még jobban igénylik ezt a segítsé­get a kezdő, alig pár éves vagy pár hónapos közös gazdaságok. AMI PEDIG A HEDREHE- LYI UJ TAVASZ gazdagabb jövőjét illeti, azért a tagjai te­hetnek a legtöbbet. Mi-vel? Egyrészt azzal, amihez hozzá is fogtak: önkéntes földcsere út­ján táblásítják parcelláikat, hogy a gép megkönnyíthesse munkájukat. Másrészt újabb családokat hívnak és fogadnak maguk közé, hogy munkaerő­ben ne legyen hiány. Aztán pe­dig kivétel nélkül tartják ma­gukat az alapszabály minden pontjához: ahhoz is, amely ki­mondja, hogy .egy holdnál na­gyobb háztáji területe nem le­het egyetlen szövetkezeti csa­ládnak sem. K. J. Azt mondta nekem valaki, amikor ezen az estén az utcán összetalálkoztunk, hogy azért nem megy az élelmiszeripari dolgozók kultúrotthon,ába, mert ott folytan politizálnak. (Politizáláson a nagyobb elmé­leti előadásokat értette.) Meg aztán valamiféle belépőit kér­nek — toldotta meg. Különben is az utóbbi időiben sokat csú­szott az ÉDOSZ nívója, mert — úgymond — megszűnt a szeszkimérés. Igazi otthon ... Belépőt senki sem kért tólem. Ami a folytonos politi­zálást illeti: amikor benyitot­tam, éppen szívküldit sugár­zott a rádió. Megnéztem az az­napi programot: délután könyvtár, hatkor előadás a vas- és fémipari anyagokról, televíziónézés, olvasás az asz­talra készített folyóiratok és napilapok tömegéből. Társal­gás a jól fűtött helyiségben, a csipketerítős asztalok körül. A megmaradt, de kisebb büfében ismerősömnek nem kellene szomjan halnia, csupán palac­kokban kapja a sört és a bort. That kevertet is — mértékkel. Mert valóban annyira »lecsú­szott« az ÉDOSZ nívója, hogy ha netalántán berúgna, akkor udvariasan kitennék a szűrét. A saját erőből növelt könyv­tárteremben öt órakor támadt mozgás arról tanúskodik, hogy a heti két könyvtári nap közül éppen most van az egyik. A tavalyi hatvanról száznegy- vennyolcra emelkedett az ol­vasók száma. A hat órára hir­detett ismeretterjesztő előadást azonban rószvétlenség miatt nem tudták megtartani. Az előadó — annak ellenére, hogy a kultúrház szervezői majd minden munkással beszéltek a cukorgyárban, sok meghívót is küldtek, kis és nagy plakátot ragasztottak ki — fogta a ka­lapját és elment. A társalgóban harminc ember beszélgetett ekkor. Miért nem tessékelték be őket az előadásra? Azért — úgymond —, mert nem akartak . erőszakoskodni velük. Ak.k mégsem érzik jól magukat B. József ifjúmunkás az új­ságos asztalnál egy sportláp fölé támasztja fejét, és kerek­perec 'kijelenti, hogy őt az előadás egyáltalán nem érdek­li. Úgy látom, a televízió se nagyon! Arra a kérdésre, mi hiányzik még ebből a kultúr- otthoniból, így válaszol: tánc. — De hát szombatonként és vasárnap öt-hatszáz ember jön ide — mondom — és jórészt táncolni... Mit panaszkodik? Igen ám, csakhogy tánc és tánc között különbség van. Amikor B. Jóska vasárnaponként leül barátaival a társalgó-asztalhoz, mellettük elvárakozhatnak petrezselymet árulva a maimás lányok. B. Jóskáékmak mines mersze vagy inkább kedve. Nincs közös témájuk az ilyen lányokkal. Legszívesebben csak bekukkantanak, hogy vannak-e »jó nők«. Legtöbb­ször nincsenek, és akkor irány a »lovardába«. — Barátja? — mutatok a ve­le szemben ülő, folyóiratok kö­zött lapozgató munkásgyerek­re. B. Jóska tiltakozik. Az ő barátjának motorja van, és ez a lényeges! Mert ennék a má­sik mu nkásgye veknek csak könyve meg ambíciója van, és hát ez aligha alap a barátko- zásra. Se ezzel a fiúval, se azokkal a fiatalokkal, akik az imént léptek a társalgóba, és most körbe ülve nézik a televí­ziót, s a hírszolgálat is érdekli őket a műsorból, nemcsak a Sivatagi 13-ak története. Mert lehet tanulni! Bíró László, az olajos és csu- paszén-ruhás munkás, aki az imént érkezett a gazdasági vas­utak egyik mozdonyáról, kis üveg sörrel öblíti torkát, A múltkor itt, a televízió előtt lepte meg a nagy kísértés: — Kicsit pityókásan érkeztünk a komámmal — mondja. Ideái­tok az ajtóhoz, és nézem-né- zem a televíziót. Ekkor meg­ránt a komám, és azt mondja: — Gyere már, igyunk! — Nem! — mondtam — ezt is meg kell nézni. — És megnézte! Az a harc győzött benne, amelyet a mi társadalmunk a kultúráért így vagy úgy, de állandóan folytat. Ha nem futja a öevé- téld keret arra, hogy a látoga­tók olcsón szórakozhassanak, akkor megint csak jön a maga tízezreivel, és hozzájárul az állam. Jönnek az igazgatói ala­pok, a vállalati segítség, és a szakszervezet évi ötvenezer fo­rint támogatása. De még min­dig előfordul, hogy látogatók hiányában megbukik egy-egy előadás. Nincs mit kertelni, az élelmiszeripari dolgozók egy része nem látja meg saját kul- túrotthonában a kínálkozó szórakozási és művelődési le­hetőségeket. Próbáltak itt már többféle receptet. Hoztak ne­ves előadókat, zenészeket, mű­vészeket Pestről is meg más­honnan is tízezrekért. Azt eset­leg megnézték. No de lehet-e hetenként tízezreket kiadni ezért? Azt tanácsolnánk, hogy próbáljanak újabbat, gyakrab­ban szerepeltessék saját szín­játszó és egyéb kulturális cso­portjaikat. Adjon a MOKÉP több népszerű tudományos kis­fáimét stb. De nem ez az alapprobléma. Talán inkább a közömbösség a kulturális élet betegsége. Vagy az a rossz tulajdonság, hogy mindig azt becsülnénk, ami nincs. Találkoztam itt Fehér Lajossal és Jártás Jánossal, a BARNEVÁL munkásaival. Fe­hér Fonóba igyekezett, s most csak azt hajtogatta, hogy »be gyönyörű ez a kultúrotthon!« Vágyakozva nézte a televíziót, amely néhány perc múlva kezdte volna az adást. Szeretne ittmaradni, de hát Fonóban la­kik, és mindjárt jön a busz. így csak a vágya maradt an­nak, hogy egyszer majd tele­víziót nézhet. Nincs ok semmiféle vészha- rang-kongatásra, hiszen a munkások jó része igényli a művelődés különböző formá­ját. Itt, az ÉDOSZ-ban az októ­ber felfelé ívelést mutat. Dé ez nem elég! A párt azt akar­ja, hogy hazánk minden mun­kása lépést tartson a fejlődéssel, ne maradjon el a fejlettebb technikával 'rendelkező szocia­lista államok munkásai mö­gött. A párt munkásosztállyal kapcsolatos határozata óta csak gyarapodott az ÉDOSZ kulturális programja. Ezért senki sem érti T. A. munkás­apát, aki korábban az otthon­ban szerepelt, szórakozott, de most távoltartja lányát a Be­csületes légkörű ÉDOSZ kul­túrház rendezvényedtől. Kiben van hát a hiba? László János nagymalomi öreg fűtőmunkás leteszi a város há­roméves tervét ismertető füze- tecsikét. Annyit mond róla, hogy »nagyon jó kérem, na­gyon igaz. Amit a régi urak kaszinóra költöttek, az nálunk ehun van e!« — mutat a lakás­építést ábrázoló fényképre. Megissza feketéjét, és hazabal­lag. Nem búcsúzik, holnap megint eljön, és megint visz valamit. Akár egy másik fü­zetből, egy előadásról, akár televíziónézésről. Valamit, amit azok, akik ezt az otthont ugyan magukénak vallják, de elkerülik, nem 'kapnak meg. Pedig László bácsi tanúsíthat­ja, hogy itt egyik napról a má­sikra meg lehet .gazdagodni — kellemes szórakozásban és tu­dományban. Szegedi Nándor — Telefont kap Darvas­puszta, az Inkétől körülbelül hat kilométerre fekvő, öt ven lélekszámú kis település. A puszta lakói maguk adják és 1 ássák a földbe az oszlopokat. — A Kaposvári 1. számú Fényképész Ktsz azzal segíti elő a KISZ tagkönyveserét, hogy az új tagkönyvhöz szük­séges fényképeket soron kívül készíti el a város kiszeseiaek. ................. ★ F ormálódik a terv Mintha a borús őszi ég egy kis da­rabja lebbent volna be a marcali járási tanács székhazának ablakán — a meny- nyezetén sűrű ciga­rettafüst gomolyog. Az asztalok körül hi­vatalos arcú embe­rek ülnek: a megyei, járási tanács mező- gazdasági szakembe­rei és a szenyéri ter­melőszövetkezet el­nöke. A ■kályhában csen­desen ropog a tűz, melege szétárad az arcokon és kigom- boltatja a kabátokat. Mindenki előtt ak­ták, jegyzetek, író­eszközök, és az asz­tal közepén egy ta­pasztalatokban még nem bővelkedő ter­melőszövetkezet év végi mérlege fekszik. A • szenyéri Lenin Tsz zárszámadását rögzítik. Számba ve­szik a múlt hibáit és erényeit, a) jót és rosszat egyaránt, min­dent, ami csak fel­merült 24 ember egy­évi munkája közben. — Nem volt köny- nyű a dolgunk — magyarázza Illés László elnök, aki még csak 22 éves. — Elődjének nemtö­rődömsége még min­dig érezteti hatását. — Nagy baj volt nálatok az is, hogy nem volt könyvelő­tök — mondja dr. Németh Sándor, a megyei mezőgazdasá­gi osztály közgazdá­sza. — Terményeket és különböző juttatá­sokat osztottak ki, és sehol sincs szá­mon tartva. Most már van Iwnyvelő. Kiss Klára zavartan néz körül a sok férfi között. 0 az. Az idén érett­ségizett. Dohányuk nagy­szerűen sikerült. Há­rom holdról 21—22 mázsát szállítanak be eladásra, ami pénzben legalább 40 ezer forintra rúg, no meg egy kis füs­tölnivaló is jön hoz­zá. A műtrágyaszórás­nál is jó eredményt értek el. Katasztrális holdanként 150 kg-ot használtak fel, s ez a bankfióknál hat­ezer forint jóváírásá­ban, a mezőkön pe­dig magasabb ter­méshozamban nyert kifejezést. ^ — Most hét tehe­nünk van, de , azt akarjuk —. hoiako- dik elő terveivel az elnök —, hogy leg­alább húsz legyen. — Az sok lesz egy kicsit — szól , közbe Molnár Imre, a já­rási mezőgazdasági osztály vezetője, is­merve a helyi adott­ságokat. — Eléged­jetek meg tizenöttel, és inkább hizlaljatok több aöbölyt. Birkából 128 van, °hhez nem vesznek övőre. Malacból 40 darabra számítanak, ellésből, amelyek már a , húszezer forintos költséggel tervezett új sertésfiaztatóban látnak napvilágot. Ezenkívül 9 anya­kocát és 15 marhát fognak be hizlalásra. — Meglesz ehhez a megfelelő takarmá­nyotok és abrakotok? — kérdi Zahoránszky József, a megyei ta­nács talajerőgazdál­kodási előadója. — Meg — válaszol az elnök. — Van hu­szonkét hold rétünk, lucernából vetünk tíz holdat. A csöves ten­geri egy-egy hónapra eső mennyisége 42— 45 mázsára tehető... — No, mi meg adunk hozzá egy darálót — ígéri meg segítőkészséggsl Mol­nár elvtárs —, s ak­kor a dara sem lesz probléma. Még egyszer az év végi mérlegre néz­nék. Nincs hiányuk. Adottságaik is meg­vannak, most már csak emberek kelle­nek a jövő évi terv végrehajtásához, em­berek, akik szorgal­masan és becsülete­sen dolgoznak. Sz. S. ★ ☆ * >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents