Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

Csütörtök, 1958. november 2fl. 2 SOMOGYI NÉPLAP Dr. MÜNNICH FERENC ELVTÁRS BESZÉDE ' (,Folytatás az 1. oldalról.) szociáldemokratákkal, Alpári Gyulával, Rudas Lászlóval, Szántó Bélával, Szaton Rezső­vel, Vágó Bélával, a baloldal­hoz tartozó más pártfunkcio­náriusokkal és szakszervezeti vezetőkkel együtt hívták élet­re az új típusú forradalmi pártot Kedves Elvtársak! Nem akarok szólni most ar­ról, hogy mit tett akkor, és mit tett az azóta eltelt negy­ven esztendőben ez a párt Szólni fog erről részletesebben Kádár elvtárs. De kell néhány szót szólnom arról, hogy hány­szor próbálták ezt a pártot er­kölcsileg és fizikailag megsem­misíteni. Hányszor jósolták meg ennek a pártnak a pusz­tulást Gondoljunk csak ar­ra, hogy már megalakulása után három hónappal börtön­be vetették a pártnak szinté teljes központi bizottságát, hogy ezzel szétzüllesszék a fia­tal élcsapatot. A gálád terv azonban kudarcot vallott. A párt a forradalom vezető ere­je lett. Horthyék ellenforradal­ma a tanácsköztársaság buká­sa után hajtóvadászatot ren­dezett a kommunisták, a párt ellen. A párt pedig élt, dolgo­zott és harcolt. Dolgozott és harcolt a munkásosztály fel­szabadításáért, a magyar nép szabadságáért, szervezte az el­lenállást Hitler rablóhadjárata ellen, harcra mozgósított a nyilas banditauralom ellen. Elvtársak! Ha körülnézünk ebben a tereimben, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az elmúlt negyven évnek ezek az ismét­lődő jóslatai — enyhén szólva — tévedtek. És ha körülnézünk ebben az országban, elmond­hatjuk, hogy a mi pártunk so­hasem volt erősebb, egysége­sebb, mint ma. De tudjuk azt is, hogy holnap még erősebb lesz. Ahogyan negyven évvel ez­előtt a nagy bolsevik párt ta­pasztalatai és példaadása erő­sítették a mi pártunk első lépéseit, ma is megszázszoroz- za erőnket a világ minden or­szágában harcoló kommunista p>ártok milliónyi tapasztalata, elsősorban a Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának ta­pasztalatai. A Visegrádi utcai száz ember helyén ma már szerte az or­szágban a kommunisták száz­ezrei állnak — s a milliók, akik a kommunisták szavára hall­gatnak, a pártban bíznak. Ez a mérhetetlen, alkotó és alkotás­ra késztető bizalom a mi leg­szebb születésnap« ajándékunk ezen a negyvenedik évfordu­lón. Ennek a bizalomnak felbe­csülhetetlen újabb bizonyíté­kát szolgáltatták november 16-án hazánk dolgozó milliói, amikor a jelen értékelésével és a jövőbe vetett szilárd hittel szavaztak pártunk vezette Ha­zafias Népfront jelöltjeire. E gondolatok jegyében meleg szeretettel, elvtársi üdvözj et­tél kösíöntöm az 1918—1919-es forradalmi időik jogos büszke­séggel ünneplő harcosait, pár­tunk legrégibb tagjait, a két világháború közötti idő illegá­lis küzdelmeinek harcosait, pártunk felszabadulás utáni, legújabb nemzedékének jelen­levő képviselőit, és ünnepi ülésünket megnyitom. Mielőtt átadnám a szót Ká­dár János elvtársinak, be kell jelentenem, hogy ünnepi ülé­sünk kezdetéig a követkéz» testvérpártoktól érkezett . üd­vözlő távirat: a Szovjetunió Kommunista Pártjától, a Kínai Kommunista Párttól, a Len­gyel Egyesült Munkáspárttól, a Csehszlovák Kommunista Párttól, a Mongol Népi Forra­dalmi Párttól, az Indonéz Kommunista Párttól, Nagy- Bnitannia Kommunista Pártjá­tól, az Indiai Kommunista Párttól, a Finn Kommunista Párttól és a Norvég Kommu­nista Párttól. Ezután Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, az egybegyűlteik nagy tapsától kísérve felolvas­ta a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Kínai Kommu­nista Pártnak üdvözletét, majd viharos taps közepette Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára emelke­dett szólásra. János elvtárs: Munkánkban a párt történelmi harcai sarán szerzett saját és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodunk, szilárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatározott és két év eredményei által igazolt helyes úton Kedves elvtársak, elvtárs- nők! Tisztelt ünnepi gyűlés, barátaim! Ezekben az órákban széles nép tömegek emlékeznek meg hazánkban a lenini típusú ma­gyar forradalmi munkáspárt megalakításának negyvenedik évfordulójáról. Valóban nagy, az egész nép életére ható tör­ténelmi tettet vittek végbe Kun Béla vezetésével azoic a kommunistává váLt hadifog­lyok, akik 1918 novemberében létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját. A magyar nép szenvedéseit az elviiselhetetűenségig fokoz­ták az első világháború gyöt­relmei, az éhező asszonyok és gyermekek látványa, a nép vé­réből meggazdagodott hadimil- liomosok tobzódása. A földes­úri-tőkés uralkodó osztály po­litikailag csődben volt, a nép forradalmi változás után só­várgott, a revizionizmus és osztályárulás mocsarába süly- lyedt szociáldemokrata jobbol­dal pedig a tőkés rendszer megmentésére vállalkozott. Pártunk dacol minden viharral, és halad előre a maga győzel­mes útján A magyar munkásosztály legöntudatosabb emberei eb­ben a helyzetben, a szociálde­mokrata jobboldal osztályái-u- iásával határozottan szaucítva, a megalkuvás erőivel folytatott elszánt harcban hozták létre a magyar marxista—leninista munkáspártot Ezzel olyan pár­tot szerveztek és indítottak el történelmi útjára, amely azó­ta is dacol minden viharral, és halad előre a maga győzelmes útján. A könyörtelen osztályeüen- ség, a burzsoázia pártunkat megalapítása napjától rágal­mazta, gyalázta, sokszor holt hírét költötte. S amikor hatal­mában állott minden elképzel­hető eszközzel üldözte a ma­gyar munkásosztály forradalmi pártját. A párt tagjait évtize­deken át a legkegyetlenebb barbársággal üldözte, kínozta, és gyilkolta. Hol van már a burzsoázia hatalma? A magyar munkásosztály forradalmi pártja viszont négy évtized viharain ke­resztül vezette és a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártban testet öltve ma is vezeti munkásosztályunk, népünk minden akadályon diadalmaskodó harcát az új, szocialista társadalom megteremtéséért. Az út hosszú, a harc kemény volt ama negyven évvel ezelőt­ti naptól mostanáig, és az út­törők közül sokan kidőltek a sorból a hosszú harc alatt. So­kat megöltek közülük a fasisz­ta gyilkosok 1919-ben, Horthy sötét negyedszázada alatt és 1956 fehérterrorjának napjai­ban. Ritkította soraikat az el­lenséges golyó a harctereken, ahol a nép szabadságáért küz­döttek. Az elesett harcosok em­lékét örökké őrizni fogja szí­vében a nép. A párt alapítói, első harcosai közül az élők ma is egy sor­ban küzdenek velünk. Ma sze­lletet és megbecsülés, tisztelet övezi őket. Ennek a tisztelet­nek mindenütt és mindenkor élnie kell a veterán harcosok iránt, nem is csak azért, ^nert erre ők a maguk személyeben bőven rászolgáltak, hanem azért is, mert személyükön ke­resztül a párt is, a nép is a leg­szebb erényt, a zászló iránti hűséget és önmagát, saját múltját becsüli meg. A Magyar Kommunista Párt születéséről szólva fel kell idéznünk annak emlékét, aki­nek eszméi és tanításai vezet­ték pártunk alapítóit. A nagy Lenin emléke előtt hajiunk meg mi, magyar dolgozók ezen a napon, aki annyi más történelemfor­máló műve között a mun­kásosztály új típusú, a ha­talom megragadására, a néptömegek vezetésére al­kalmas forradalmi pártjá­nak kovácsa, megalkotója is volt. Bensőséges szeretettel fordu­lunk Lenin pártja, a Szovjet­unió dicső Kommunista Párttá felé. Sohasem csináltunk tit­kot abból, ellenkezően, büsz­kék vagyunk rá, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanultunk, tanulunk és tanulni fogunk a jövőben is. Már a pártunkat megalakító első magyar kommunistákat is a Szovjetunió Kommunista Pártja példája ösztönözte. Negyven éven át vértezték fel a magyar kommunistáikat ■ az úttörő, az előttünk járó idő­sebb' testvérpárt tapasztalatai. Negyven éven át is mindig így volt ez pártjaink között; ma is a legszorosabb eszmei, elv­társi, baráti kapcsolatok kötik össze a Szovjetunió Kommu­nista Pártját és a Magyar Szo­cialista Munkáspártot. Mély meggyőződésünk, hogy a párt­jaink kapcsolatait ma jellemző teljes eszmei közösség és jó elvtársi kapcsolat a jövőben is mindenkor fennmarad, és az idő haladtával mind mélyebb, és bensőségesebb lesz. Ettől a meggyőződéstől áthatva küldjük forró, elvtársi üd­vözletünket pártunk meg­alakítása negyvenedik év­fordulója ünnepéről az idősebb testvérnek, példa­képünknek és harcostár­sunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Szívünk mélyéből kívá­nunk teljes sikert az egész emberiség szívét remény­nyel eltöltő békepolitiká­juk, hatalmas, új népgaz­dasági terveik megval ásí­tásához. A Szovjetunió Kommunista Pártja létrejötte történelmi mérföldkő volt az egész nem­zetközi munkásosztály és az emberiség életében. Mérföldkő volt a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakítása is a magygr munkásosztály és a magyar nép történetében. A párt megalakításával céltuda­tos vezetőt kapott a magyar munkásosztály, majd az egész nép, és amikor a felszabadult nép végre nemzetté vált, ma­ga a magyar nemzet. Pártunk negyven évvel ez­előtt elindított harcának min­denkori célja az volt, hogy a tőkés-földesúri hatalmat a munkásosztály hatalma, a ka­pitalista kizsákmányolást a ki­zsákmányolástól mentes szo­cialista társadalom, az impe­rialista rabságot a nemzeti függetlenség, a háborút a béke váltsa fel, és szorítsa ki örök­re. Negyven éve lobog a párt zászlaja, amelyre mártír­jaink vére írta a szocializ­mus, a nemzeti független­ség, a béke, számunkra szent szavait. Munkásosztályunk büszkesége: a Tanácsköztársaság megteremtése E zászlóval, e jelszavakkal indult harcba pártunk 1918 őszén, és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkás­osztály, a dolgozó nép többsé­gét, 1919. március 21-én dia­dalra vitte a Magyar Tanács- köztársaság megteremtésének ügyét. A Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása őrjöngő dú hőt váltott ki a magyar tőké­sekből és földbirtokosokból, az egész nemzetközi imperializ­musból. Hogyan is ne őrjöng­tek volna? Hiszen az első ma­gyar munkás-paraszt állam el­vette tőlük a hatalmat, a föl­det, a gyárat, elveszett az or­szág az imperialisták számára, mélyítette a kapitalizmus álta­lános válságát, zavarta a sze-v- jetellenes terveiket, lekötötte erőiket. Velük szemben -örömmel üd­vözölte a Magyar Tanácsköz­társaság létrejöttét Lenin, a Szovjetunió, Európa és az egész világ munkássága. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság megteremtése büszkesége munkásosztályunk­nak. Akkor először mutatta meg népünk, hogy tud élni és államot vezetni az urak hatal ma nélkül. Népünk nemzeti büszkesé­ge, hogy 1919 tavaszán, másodikként a világon munkás-paraszt államot hozott léire, eljegyezte ma­gát a szocializmus ügyével, s ezzel az elmaradt népek közül a társadalmi haladás élén járók közé lépett. Ezzel egyben Magyarország oáldáján a gyakorlatban bizo­nyosodott be, hogy a proleta­riátus diktatúrája nem sajátos orcsz jelenség, hanem a nem­zetközi munkásosztály, a népek fe!szabadulásának reális, meg­valósítható eszköze és útja. A Magyar Tanácsköztársasá­got 1919 augusztusára az an­tant-csapatok fegyveres be­avatkozása, a haza áruló tőkés földesúri osztály, az ő szekerü­ket toló jobboldali szociálde­mokraták egyesült ereje végül is leverte. Megkezdődött a fe­hérterror, a bosszúálló burzsoá­zia fasiszta negyedszázadának súlyos időszaka. A fehérterror első hónapjaiban ezrével ölték meg, és tízezrével űzték ki ha­zájukból az öntudatos magyar munkásakat, parasztokat, ér­telmiségieket. A Magyar Tanácsköztársa­ságot ugyan leverték, s utána rettenetes terror következett, és bár a proletárállam alig tudta elkezdeni a szocialista rendszer építését, a Tanács- j köztársaság mégis kiirthata-t- lan reménységet hagyott a magyar nép szívében. A párt éltette ezt a reményt a nép szívében, hirdette, hogy el fog jönni ismét a felszabadulás napja. A Magyar Kommunisták Pártja 25 éven át súlyos áldozatok árán, föld alá kényszerítve, betiltott párt­ként a fasizmus, később a hitleri fasiszta megszállás és a háború súlyos viszo­nyai között is szakadatla­nul hirdette és szervezte a harcot a szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a fasiszta tőkés diktatúra megsemmisíté­séért. Ott volt a párt az 1930 szep­tember elsejei tömegmegmoz­dulás, a bán yásztün te tések, a nagy építőm-unkás-szitrájkok, a munkásosztály minden jelentős megmozdulása élén, mint kez­deményező és vezető erő. A második világháború ide­jén, a súlyos üldöztetés és ille­galitás ellenére a fold alá kényszerített kommunista párt volt az, amely építette a mun­kás-paraszt szövetséget, és tö­mörítetté a nemzet összes an­tifasiszta, demokratikus és há­borúellene; erőit. A mi pár­tunk volt az egyetlen erő, amely kivezető utat tudott mu­tatni a nemzet számára abból a szakadékból, amelybe a Hor- thy-fasizmus taszította, s így a munkásosztályon túl a pa­rasztságot is, az egész népet vezető párttá fejlődött. Pártunk áldozatos harca ellenére né­pünk nem tudott felülkereked­ni a bitlerfasiszták és húsz éven át az egész nemzetközi imperializmus által támogatott Horthy-rendszeren. A szabad­ságot a magyar népnek is, mint Európa annyi más népének a felszabadító szovjet hadsereg hozta el. Élve a felszabadulás adta lehetőséggel, a Magyar Kommunista Párt a nemzet haladó erőinek élén széles fronton vezette harcba a magyar népet a háborúban mérhetetlen károkat szen­vedett ország újjáépíté­séért, a demokratikus re­formokért, a népi demok­ratikus állam kiépítéséért. E harc eredményéként népünk rövid három év alatt megvaló­sította a polgári demokratikus forradalom reformjait, és bé­kés úton győzelemre vitte a szocialista forradalmat is. A hatalom ismét a munkásosz­tály — a gyár, a föld ismét a nép tulajdonába került. Meg­született a szocialista ipar, megszülettek a szocializmus első álásat a falun, a kultúrá­ban. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak, hatalma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a marxizmus —lenínizmus elvei alapján a kommunista és a szociálde­mokrata párt egyesítésével hosszú évtizedek után ismét létrejött a magyar munkás­mozgalom ideológiai, politika; és szervezeti egysége. Fzzel a fejlődés új szakasza nyílt meg hazánkban. Az ezt követő évek gyors és nagy fejlődést hoztak a szocialista építés minden te­rületén. Az általános és nagy fejlő­dést azonban az 1949-es éve­iül kezdve különböző, mind sú­lyosbodó hibák is kísérte.;. Az 1949—1953. évek között a ki­alakult és mind rosszabb for­mát öltő személyi kultuszból eredő hibák, 1953 júniusától pe­dig ezekkel egyidőben a osz- tályellenséggel mind szorosao- ban együttműködő revizioriiz- mus kezdték fékezni a fejlő­dést és fenyegetni az elért vívmányokat. A hibákról már sokszor szó volt, azoknak a pártnál szi­gorúbb bírálója nincs. Az épí­tés közben keletkezett hibák károkat okozhatnak, de nem politikánk lényegéből erednek, hanem attól idegenek, és nem változtatnak a párt, a kommu­nizmus alapvető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoz­tak, és a revizionista árulók bűneit sokáig emlékezetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt ál­tal kiküszöbölt dolgok nem változtatnak semmit azon a történelmi tényen, hogy a felszabadulás kezdetétől eltelt Immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmányok kor­szaka volt népünk számá­ra. Ez alatt a 14 év alatt a. párt vezetésével a népé lett országunkban a hata­lom, a gyár, a föld, a bá­nya, a kultúra, a szabad és független haza. Ez a 14 év a szociális és nem­zeti felemelkedés nagy korsza­ka volt. Iparunk, mezőgazda­ságunk, a dolgozók életszínvo­nala, műveltsége fejlettebb, mint valaha is volt eddigi tör­ténelmünk során. E rövid 14 év alatt az egy­kori ».hárommillió koldus« országából egy valóban fej­lett ország lett, amelynek népe nem gyötrődik a lét­bizonytalansággal, megsza­badult a sok népbetegség­től. rendesen táplálkozik, öltözködik, igénye van a kultúrára, önmaga ura, egyenes gerinccel, gazda­ként él hazájában. A Magyar Népköztársaságot a Nyugat imperialista urai nem nagyon szeretik, de ha­talmuk nincs többé a magyar nép felett. A magyar nép szu­verén államban, független nemzetként a szocializmust építi. Ezért tisztelik a haladó emberek az egész világon, a szocialista országok hatalmas családjának pedig megbecsült és egyenrangú tagjai vagyunk. Azt gondolom, hogy a világ­nak sok olyan kis népe, ame­lyik még az imperialisták igá­ja alatt él, szívesen cserélne velünk. Ez is pártunk és né­pünk 14 éves harcának nagy­szerű, a iegnagyobb eredmé­nye. Az építés közben előfordult hibákat azonban ismert mó­don kihasználta az osztályel­lenség. Az imperialisták éve­ken át szították és szervezték a Magyar Népköztársaság el­leni összeesküvést. Támaszuk volt a hazai reakció, és eszkö­zük az általuk »nemzeti kom­munistádnak nevezett Nagy Imre-féle összeesküvő csoport. Ilyen módon sikerült nekik 1956 őszén hazánkban ellen- forradalmi felkelést kirobban­tani. Az árulás révén súlyos helyzetbe került népi hazánk. Népünk történelmének azok­ban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták voltak azok, akik a munkás-paraszt állam, a szocializmus, a nem­zeti függetlenség, a béke vé­delmében szálltak harcba. A nemzetközi reakció erői­vel szemben pártunk és kormányunk segítséget kért a nemzetközi munkás­osztálytól. annak fő és vezető erejétől, a Szovjetuniótól. A súlyos órák­ban nyújtott testvéri segítség lehetőséget adott a nép saját erőinek megszervezésére. 11/ módon népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit minden területen, s a Magyar Népköztársaság erős, egészséges, és halad a szocializmus építésének útján. Ebben a harcban az összes bel­ső tényezők közül a legfonto­sabb ismét a párt vezető sze­repe volt. Az amerikai imperialisták az ellenforradalmi felkelés, az ő beavatkozási kísérleteik ku­darca miatt még ma is foly­tatják szégyenteljes áskálódá- saikat az ENSZ-ben a Magyar Népköztársaság ellen. Tekinté­lyük elvesztésétől félnek, és tekintélyük maradványait is el fogják veszteni ezen az úton. A Magyar Népköztársaság jó viszonyban kíván élni az Egye­sült Államokkal is, de bel- ügyeibe beavatkozni senkinek nem enged. Mindenki, aki 1956 októberé­ben elnézte a naptárt, és azt hitte, hogy 1919 augusztusát írják: önmagára vessen. Most is jót tenne, ha ezek az urak újból megnéznék a naptárt, és megszabadulnának az 1956-os hangulattól, mert már közben két év, nem is akármilyen két év múlt el. Magyarországon az elmúlt két év alatt nem kevés olyan újságíró és más ha­sonló foglalkozású úr for­dult meg, aki fizetését nagy nyugati ügynöksé­gektől kapja. Pénzükért ezektől a nálunk járt urak­tól az álhírek mellett — legalább belső használatra — hiteles tájékoztatást Is kérhetnének főnökeik. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az el­múlt két év alatt rendbehozta j az ország politikai, gazdasági és jó részt kulturális ügyeit is. J Éppen három napja annak, hogy az országgyűlési és ta­(Folytatás a harmadik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents