Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-20 / 274. szám
Csütörtök, 1958. november 2fl. 2 SOMOGYI NÉPLAP Dr. MÜNNICH FERENC ELVTÁRS BESZÉDE ' (,Folytatás az 1. oldalról.) szociáldemokratákkal, Alpári Gyulával, Rudas Lászlóval, Szántó Bélával, Szaton Rezsővel, Vágó Bélával, a baloldalhoz tartozó más pártfunkcionáriusokkal és szakszervezeti vezetőkkel együtt hívták életre az új típusú forradalmi pártot Kedves Elvtársak! Nem akarok szólni most arról, hogy mit tett akkor, és mit tett az azóta eltelt negyven esztendőben ez a párt Szólni fog erről részletesebben Kádár elvtárs. De kell néhány szót szólnom arról, hogy hányszor próbálták ezt a pártot erkölcsileg és fizikailag megsemmisíteni. Hányszor jósolták meg ennek a pártnak a pusztulást Gondoljunk csak arra, hogy már megalakulása után három hónappal börtönbe vetették a pártnak szinté teljes központi bizottságát, hogy ezzel szétzüllesszék a fiatal élcsapatot. A gálád terv azonban kudarcot vallott. A párt a forradalom vezető ereje lett. Horthyék ellenforradalma a tanácsköztársaság bukása után hajtóvadászatot rendezett a kommunisták, a párt ellen. A párt pedig élt, dolgozott és harcolt. Dolgozott és harcolt a munkásosztály felszabadításáért, a magyar nép szabadságáért, szervezte az ellenállást Hitler rablóhadjárata ellen, harcra mozgósított a nyilas banditauralom ellen. Elvtársak! Ha körülnézünk ebben a tereimben, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az elmúlt negyven évnek ezek az ismétlődő jóslatai — enyhén szólva — tévedtek. És ha körülnézünk ebben az országban, elmondhatjuk, hogy a mi pártunk sohasem volt erősebb, egységesebb, mint ma. De tudjuk azt is, hogy holnap még erősebb lesz. Ahogyan negyven évvel ezelőtt a nagy bolsevik párt tapasztalatai és példaadása erősítették a mi pártunk első lépéseit, ma is megszázszoroz- za erőnket a világ minden országában harcoló kommunista p>ártok milliónyi tapasztalata, elsősorban a Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának tapasztalatai. A Visegrádi utcai száz ember helyén ma már szerte az országban a kommunisták százezrei állnak — s a milliók, akik a kommunisták szavára hallgatnak, a pártban bíznak. Ez a mérhetetlen, alkotó és alkotásra késztető bizalom a mi legszebb születésnap« ajándékunk ezen a negyvenedik évfordulón. Ennek a bizalomnak felbecsülhetetlen újabb bizonyítékát szolgáltatták november 16-án hazánk dolgozó milliói, amikor a jelen értékelésével és a jövőbe vetett szilárd hittel szavaztak pártunk vezette Hazafias Népfront jelöltjeire. E gondolatok jegyében meleg szeretettel, elvtársi üdvözj ettél kösíöntöm az 1918—1919-es forradalmi időik jogos büszkeséggel ünneplő harcosait, pártunk legrégibb tagjait, a két világháború közötti idő illegális küzdelmeinek harcosait, pártunk felszabadulás utáni, legújabb nemzedékének jelenlevő képviselőit, és ünnepi ülésünket megnyitom. Mielőtt átadnám a szót Kádár János elvtársinak, be kell jelentenem, hogy ünnepi ülésünk kezdetéig a követkéz» testvérpártoktól érkezett . üdvözlő távirat: a Szovjetunió Kommunista Pártjától, a Kínai Kommunista Párttól, a Lengyel Egyesült Munkáspárttól, a Csehszlovák Kommunista Párttól, a Mongol Népi Forradalmi Párttól, az Indonéz Kommunista Párttól, Nagy- Bnitannia Kommunista Pártjától, az Indiai Kommunista Párttól, a Finn Kommunista Párttól és a Norvég Kommunista Párttól. Ezután Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az egybegyűlteik nagy tapsától kísérve felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Kínai Kommunista Pártnak üdvözletét, majd viharos taps közepette Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. János elvtárs: Munkánkban a párt történelmi harcai sarán szerzett saját és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodunk, szilárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatározott és két év eredményei által igazolt helyes úton Kedves elvtársak, elvtárs- nők! Tisztelt ünnepi gyűlés, barátaim! Ezekben az órákban széles nép tömegek emlékeznek meg hazánkban a lenini típusú magyar forradalmi munkáspárt megalakításának negyvenedik évfordulójáról. Valóban nagy, az egész nép életére ható történelmi tettet vittek végbe Kun Béla vezetésével azoic a kommunistává váLt hadifoglyok, akik 1918 novemberében létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját. A magyar nép szenvedéseit az elviiselhetetűenségig fokozták az első világháború gyötrelmei, az éhező asszonyok és gyermekek látványa, a nép véréből meggazdagodott hadimil- liomosok tobzódása. A földesúri-tőkés uralkodó osztály politikailag csődben volt, a nép forradalmi változás után sóvárgott, a revizionizmus és osztályárulás mocsarába süly- lyedt szociáldemokrata jobboldal pedig a tőkés rendszer megmentésére vállalkozott. Pártunk dacol minden viharral, és halad előre a maga győzelmes útján A magyar munkásosztály legöntudatosabb emberei ebben a helyzetben, a szociáldemokrata jobboldal osztályái-u- iásával határozottan szaucítva, a megalkuvás erőivel folytatott elszánt harcban hozták létre a magyar marxista—leninista munkáspártot Ezzel olyan pártot szerveztek és indítottak el történelmi útjára, amely azóta is dacol minden viharral, és halad előre a maga győzelmes útján. A könyörtelen osztályeüen- ség, a burzsoázia pártunkat megalapítása napjától rágalmazta, gyalázta, sokszor holt hírét költötte. S amikor hatalmában állott minden elképzelhető eszközzel üldözte a magyar munkásosztály forradalmi pártját. A párt tagjait évtizedeken át a legkegyetlenebb barbársággal üldözte, kínozta, és gyilkolta. Hol van már a burzsoázia hatalma? A magyar munkásosztály forradalmi pártja viszont négy évtized viharain keresztül vezette és a Magyar Szocialista Munkáspártban testet öltve ma is vezeti munkásosztályunk, népünk minden akadályon diadalmaskodó harcát az új, szocialista társadalom megteremtéséért. Az út hosszú, a harc kemény volt ama negyven évvel ezelőtti naptól mostanáig, és az úttörők közül sokan kidőltek a sorból a hosszú harc alatt. Sokat megöltek közülük a fasiszta gyilkosok 1919-ben, Horthy sötét negyedszázada alatt és 1956 fehérterrorjának napjaiban. Ritkította soraikat az ellenséges golyó a harctereken, ahol a nép szabadságáért küzdöttek. Az elesett harcosok emlékét örökké őrizni fogja szívében a nép. A párt alapítói, első harcosai közül az élők ma is egy sorban küzdenek velünk. Ma szelletet és megbecsülés, tisztelet övezi őket. Ennek a tiszteletnek mindenütt és mindenkor élnie kell a veterán harcosok iránt, nem is csak azért, ^nert erre ők a maguk személyeben bőven rászolgáltak, hanem azért is, mert személyükön keresztül a párt is, a nép is a legszebb erényt, a zászló iránti hűséget és önmagát, saját múltját becsüli meg. A Magyar Kommunista Párt születéséről szólva fel kell idéznünk annak emlékét, akinek eszméi és tanításai vezették pártunk alapítóit. A nagy Lenin emléke előtt hajiunk meg mi, magyar dolgozók ezen a napon, aki annyi más történelemformáló műve között a munkásosztály új típusú, a hatalom megragadására, a néptömegek vezetésére alkalmas forradalmi pártjának kovácsa, megalkotója is volt. Bensőséges szeretettel fordulunk Lenin pártja, a Szovjetunió dicső Kommunista Párttá felé. Sohasem csináltunk titkot abból, ellenkezően, büszkék vagyunk rá, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanultunk, tanulunk és tanulni fogunk a jövőben is. Már a pártunkat megalakító első magyar kommunistákat is a Szovjetunió Kommunista Pártja példája ösztönözte. Negyven éven át vértezték fel a magyar kommunistáikat ■ az úttörő, az előttünk járó idősebb' testvérpárt tapasztalatai. Negyven éven át is mindig így volt ez pártjaink között; ma is a legszorosabb eszmei, elvtársi, baráti kapcsolatok kötik össze a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot. Mély meggyőződésünk, hogy a pártjaink kapcsolatait ma jellemző teljes eszmei közösség és jó elvtársi kapcsolat a jövőben is mindenkor fennmarad, és az idő haladtával mind mélyebb, és bensőségesebb lesz. Ettől a meggyőződéstől áthatva küldjük forró, elvtársi üdvözletünket pártunk megalakítása negyvenedik évfordulója ünnepéről az idősebb testvérnek, példaképünknek és harcostársunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Szívünk mélyéből kívánunk teljes sikert az egész emberiség szívét reménynyel eltöltő békepolitikájuk, hatalmas, új népgazdasági terveik megval ásításához. A Szovjetunió Kommunista Pártja létrejötte történelmi mérföldkő volt az egész nemzetközi munkásosztály és az emberiség életében. Mérföldkő volt a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakítása is a magygr munkásosztály és a magyar nép történetében. A párt megalakításával céltudatos vezetőt kapott a magyar munkásosztály, majd az egész nép, és amikor a felszabadult nép végre nemzetté vált, maga a magyar nemzet. Pártunk negyven évvel ezelőtt elindított harcának mindenkori célja az volt, hogy a tőkés-földesúri hatalmat a munkásosztály hatalma, a kapitalista kizsákmányolást a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom, az imperialista rabságot a nemzeti függetlenség, a háborút a béke váltsa fel, és szorítsa ki örökre. Negyven éve lobog a párt zászlaja, amelyre mártírjaink vére írta a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke, számunkra szent szavait. Munkásosztályunk büszkesége: a Tanácsköztársaság megteremtése E zászlóval, e jelszavakkal indult harcba pártunk 1918 őszén, és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkásosztály, a dolgozó nép többségét, 1919. március 21-én diadalra vitte a Magyar Tanács- köztársaság megteremtésének ügyét. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása őrjöngő dú hőt váltott ki a magyar tőkésekből és földbirtokosokból, az egész nemzetközi imperializmusból. Hogyan is ne őrjöngtek volna? Hiszen az első magyar munkás-paraszt állam elvette tőlük a hatalmat, a földet, a gyárat, elveszett az ország az imperialisták számára, mélyítette a kapitalizmus általános válságát, zavarta a sze-v- jetellenes terveiket, lekötötte erőiket. Velük szemben -örömmel üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét Lenin, a Szovjetunió, Európa és az egész világ munkássága. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság megteremtése büszkesége munkásosztályunknak. Akkor először mutatta meg népünk, hogy tud élni és államot vezetni az urak hatal ma nélkül. Népünk nemzeti büszkesége, hogy 1919 tavaszán, másodikként a világon munkás-paraszt államot hozott léire, eljegyezte magát a szocializmus ügyével, s ezzel az elmaradt népek közül a társadalmi haladás élén járók közé lépett. Ezzel egyben Magyarország oáldáján a gyakorlatban bizonyosodott be, hogy a proletariátus diktatúrája nem sajátos orcsz jelenség, hanem a nemzetközi munkásosztály, a népek fe!szabadulásának reális, megvalósítható eszköze és útja. A Magyar Tanácsköztársaságot 1919 augusztusára az antant-csapatok fegyveres beavatkozása, a haza áruló tőkés földesúri osztály, az ő szekerüket toló jobboldali szociáldemokraták egyesült ereje végül is leverte. Megkezdődött a fehérterror, a bosszúálló burzsoázia fasiszta negyedszázadának súlyos időszaka. A fehérterror első hónapjaiban ezrével ölték meg, és tízezrével űzték ki hazájukból az öntudatos magyar munkásakat, parasztokat, értelmiségieket. A Magyar Tanácsköztársaságot ugyan leverték, s utána rettenetes terror következett, és bár a proletárállam alig tudta elkezdeni a szocialista rendszer építését, a Tanács- j köztársaság mégis kiirthata-t- lan reménységet hagyott a magyar nép szívében. A párt éltette ezt a reményt a nép szívében, hirdette, hogy el fog jönni ismét a felszabadulás napja. A Magyar Kommunisták Pártja 25 éven át súlyos áldozatok árán, föld alá kényszerítve, betiltott pártként a fasizmus, később a hitleri fasiszta megszállás és a háború súlyos viszonyai között is szakadatlanul hirdette és szervezte a harcot a szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a fasiszta tőkés diktatúra megsemmisítéséért. Ott volt a párt az 1930 szeptember elsejei tömegmegmozdulás, a bán yásztün te tések, a nagy építőm-unkás-szitrájkok, a munkásosztály minden jelentős megmozdulása élén, mint kezdeményező és vezető erő. A második világháború idején, a súlyos üldöztetés és illegalitás ellenére a fold alá kényszerített kommunista párt volt az, amely építette a munkás-paraszt szövetséget, és tömörítetté a nemzet összes antifasiszta, demokratikus és háborúellene; erőit. A mi pártunk volt az egyetlen erő, amely kivezető utat tudott mutatni a nemzet számára abból a szakadékból, amelybe a Hor- thy-fasizmus taszította, s így a munkásosztályon túl a parasztságot is, az egész népet vezető párttá fejlődött. Pártunk áldozatos harca ellenére népünk nem tudott felülkerekedni a bitlerfasiszták és húsz éven át az egész nemzetközi imperializmus által támogatott Horthy-rendszeren. A szabadságot a magyar népnek is, mint Európa annyi más népének a felszabadító szovjet hadsereg hozta el. Élve a felszabadulás adta lehetőséggel, a Magyar Kommunista Párt a nemzet haladó erőinek élén széles fronton vezette harcba a magyar népet a háborúban mérhetetlen károkat szenvedett ország újjáépítéséért, a demokratikus reformokért, a népi demokratikus állam kiépítéséért. E harc eredményéként népünk rövid három év alatt megvalósította a polgári demokratikus forradalom reformjait, és békés úton győzelemre vitte a szocialista forradalmat is. A hatalom ismét a munkásosztály — a gyár, a föld ismét a nép tulajdonába került. Megszületett a szocialista ipar, megszülettek a szocializmus első álásat a falun, a kultúrában. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak, hatalma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a marxizmus —lenínizmus elvei alapján a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésével hosszú évtizedek után ismét létrejött a magyar munkásmozgalom ideológiai, politika; és szervezeti egysége. Fzzel a fejlődés új szakasza nyílt meg hazánkban. Az ezt követő évek gyors és nagy fejlődést hoztak a szocialista építés minden területén. Az általános és nagy fejlődést azonban az 1949-es éveiül kezdve különböző, mind súlyosbodó hibák is kísérte.;. Az 1949—1953. évek között a kialakult és mind rosszabb formát öltő személyi kultuszból eredő hibák, 1953 júniusától pedig ezekkel egyidőben a osz- tályellenséggel mind szorosao- ban együttműködő revizioriiz- mus kezdték fékezni a fejlődést és fenyegetni az elért vívmányokat. A hibákról már sokszor szó volt, azoknak a pártnál szigorúbb bírálója nincs. Az építés közben keletkezett hibák károkat okozhatnak, de nem politikánk lényegéből erednek, hanem attól idegenek, és nem változtatnak a párt, a kommunizmus alapvető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoztak, és a revizionista árulók bűneit sokáig emlékezetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt által kiküszöbölt dolgok nem változtatnak semmit azon a történelmi tényen, hogy a felszabadulás kezdetétől eltelt Immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmányok korszaka volt népünk számára. Ez alatt a 14 év alatt a. párt vezetésével a népé lett országunkban a hatalom, a gyár, a föld, a bánya, a kultúra, a szabad és független haza. Ez a 14 év a szociális és nemzeti felemelkedés nagy korszaka volt. Iparunk, mezőgazdaságunk, a dolgozók életszínvonala, műveltsége fejlettebb, mint valaha is volt eddigi történelmünk során. E rövid 14 év alatt az egykori ».hárommillió koldus« országából egy valóban fejlett ország lett, amelynek népe nem gyötrődik a létbizonytalansággal, megszabadult a sok népbetegségtől. rendesen táplálkozik, öltözködik, igénye van a kultúrára, önmaga ura, egyenes gerinccel, gazdaként él hazájában. A Magyar Népköztársaságot a Nyugat imperialista urai nem nagyon szeretik, de hatalmuk nincs többé a magyar nép felett. A magyar nép szuverén államban, független nemzetként a szocializmust építi. Ezért tisztelik a haladó emberek az egész világon, a szocialista országok hatalmas családjának pedig megbecsült és egyenrangú tagjai vagyunk. Azt gondolom, hogy a világnak sok olyan kis népe, amelyik még az imperialisták igája alatt él, szívesen cserélne velünk. Ez is pártunk és népünk 14 éves harcának nagyszerű, a iegnagyobb eredménye. Az építés közben előfordult hibákat azonban ismert módon kihasználta az osztályellenség. Az imperialisták éveken át szították és szervezték a Magyar Népköztársaság elleni összeesküvést. Támaszuk volt a hazai reakció, és eszközük az általuk »nemzeti kommunistádnak nevezett Nagy Imre-féle összeesküvő csoport. Ilyen módon sikerült nekik 1956 őszén hazánkban ellen- forradalmi felkelést kirobbantani. Az árulás révén súlyos helyzetbe került népi hazánk. Népünk történelmének azokban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták voltak azok, akik a munkás-paraszt állam, a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke védelmében szálltak harcba. A nemzetközi reakció erőivel szemben pártunk és kormányunk segítséget kért a nemzetközi munkásosztálytól. annak fő és vezető erejétől, a Szovjetuniótól. A súlyos órákban nyújtott testvéri segítség lehetőséget adott a nép saját erőinek megszervezésére. 11/ módon népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit minden területen, s a Magyar Népköztársaság erős, egészséges, és halad a szocializmus építésének útján. Ebben a harcban az összes belső tényezők közül a legfontosabb ismét a párt vezető szerepe volt. Az amerikai imperialisták az ellenforradalmi felkelés, az ő beavatkozási kísérleteik kudarca miatt még ma is folytatják szégyenteljes áskálódá- saikat az ENSZ-ben a Magyar Népköztársaság ellen. Tekintélyük elvesztésétől félnek, és tekintélyük maradványait is el fogják veszteni ezen az úton. A Magyar Népköztársaság jó viszonyban kíván élni az Egyesült Államokkal is, de bel- ügyeibe beavatkozni senkinek nem enged. Mindenki, aki 1956 októberében elnézte a naptárt, és azt hitte, hogy 1919 augusztusát írják: önmagára vessen. Most is jót tenne, ha ezek az urak újból megnéznék a naptárt, és megszabadulnának az 1956-os hangulattól, mert már közben két év, nem is akármilyen két év múlt el. Magyarországon az elmúlt két év alatt nem kevés olyan újságíró és más hasonló foglalkozású úr fordult meg, aki fizetését nagy nyugati ügynökségektől kapja. Pénzükért ezektől a nálunk járt uraktól az álhírek mellett — legalább belső használatra — hiteles tájékoztatást Is kérhetnének főnökeik. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az elmúlt két év alatt rendbehozta j az ország politikai, gazdasági és jó részt kulturális ügyeit is. J Éppen három napja annak, hogy az országgyűlési és ta(Folytatás a harmadik oldalon)
