Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. november 20. Kádár János elvtárs beszéde (Második oidraZ folytatása.) nácsválasztásokon a magyar nép megsemmisítő csapást mért az összes reakciós vágy­álmokra. Figyelemre méltó tény, hogy a reakciós uszítás ellenére a jogosultak 98 száza­léka leszavazott, és a leszava­zottak kevés kivétellel a párt által vezetett Hazafias Nép­front jelöltjeire szavaztak. Ez kétségtelenül hatalmas győzel­me mind a magyar népnek, mind a Hazafias Népfrontnak, mind az éppen ma negyven évvel ezelőtt alapított párt­nak. Nehéz évek után pártunk most ismét egy sor si­kert tarthat számon. Min­denki érzi és tudja, hogy most a vitorlát kedvező szél dagasztja, és a szocializmus ügye jól halad előre. De éppen most kell minden párttagnak nagyon józannak lennie. A tapasztalat szerint az emberek jó része akkor jó­zan, amikor nehézségeik van­nak — amikor sikerek vannak, elbizabodottá válik. Az elbi­zakodottságot azonban éppen a tömegeknek a párt iránt megnyilvánuló bizalma tiltja meg mindnyájunk számára. Hálásaknak kell lennünk a tömegeknek a bizalomért. De ez nem elegendő. Ez a bizalom nagy felelősséget ró reánk, és az eddiginél jobb és több mun­kát kíván meg az egész párt­tól, a párt minden tagjától. Munkánkban a párt törté­nelmi harcai során szerzett saját és nemzetközi tapaszta­latokra támaszkodunk, szilár­dan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatározott és két év eredményei által iga­zolt helyes úton. Állhatatosan őriznünk kell marxista—leninista elveink tisztaságát a dogmatikus gon­dolkodásmódtól és a jelenleg fő veszélyt képező revizionis­ta meghamisítástól. Vala­mennyi testvérpártunkkal együtt a leghatározottabban elutasítjuk a revizionizmusnak nemzetközi síkon a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában kifejtett jelent­kezését. Erősíteni kell továbbra is a párt vezető szerepét a munkás­osztályon belül, az állami élet­ben és a társadalmi tevékeny­ség minden terén. A párt ve­zető szerepe, amint azt negy­ven év harcai és eredményei bizonyítják, a munkásosztály szilárd hatalmának, az egész­séges munkás-paraszt szövet­ségnek, a munkás-paraszt ál­lam helyes vezetésének, a szo­cialista kultúrának, a szocia­lista társadalom teljes — mind a városban, mind a faluban történő — felépítésének elen­gedhetetlen feltétele. Ugyanakkor minden párt­tagnak gondolkodásában to­vább kell mélyíteni azt az egészséges szemléletet, amely mindig szem előtt tartja, hogy a párt vezető szerepe nem pa­rancsszó útján, hanem a pár- tonkívüliek megbecsülése és a közöttük végzett állandó esz­mei és politikai felvilágosító és meggyőző munkán keresztül valósul meg. Követjük a le­nini tanítást, amely szerint a párt és a tömegek kapcsolata a kölcsönös bizalomra épül. Gondolni kell mindig arra, hogy minden siker, az elmúlt két év győzelmei is a milliós tömegek munkája eredménye­ként születtek meg. Egyik legfontosabb köte­lességünk, hogy tovább erősítsük és bárki részé­ről jelentkező bomlási kí­sérlettel szemben védelmezzük a S*a erős egység van pár­tunkban, olyan egység, amely a súlyos megpróbál­tatások és nagy nehézsé­gek idején, harcban szüle­tett. Ebben a teremben egyenlő jo­gú harcostársként és barátként együtt vannak régi kommunis­ta és volt szociáldemokrata párttagok, olyan elvtársak, akik az 1918—1919-es harcok idején léptek a pártba, olya­nok, akik a Horthy-rendszer idején és olyanok, akik a fel- szabadulás után léptek az esz­me harcosai sorába. De leg­utóbb 1956-ban ismét kide­rült, hogy az emberek megíté­lésénél kell, de nem elegendő az évszám, a pártokmány kel­te és más adat. Mindenekelőtt elvi meggyőződés, szilárdság és az ügy iránti odaadás kell. Ez most párttagságunkban megvan. Őrizzük egységünket, s akkor eredménnyel tudunk dolgozni népünkért, hatásosan tudunk harcolni népünk ellen­ségei ellen, és mindig bátran nézhetünk saját osztályunk, népünk szemébe. Őrizzük egy­ségünket, s akkor sohasem ke­rülhet sor arra, hogy meghát­ráljunk az ellenség előtt. Végül tovább kell mélyítenünk a tömegekben a népi haza iránti hűséget, hazaszere­tetei és a proletár interna­cionalizmust. A szovjet—magyar barátság, a szocialista tábor egységéhez való hűség internacionalista pártunk lényegéből fakad, és pártunk eredményes munká­jának, népünk boldogulásának, hazánk függetlenségének, bé­kéjének a záloga. Eszméinkhez, egységünkhöz, népünkhöz, a nemzetközi mun­kásosztályhoz, internacionalis­ta elveinkhez való törhetetlen ragaszkodással tudja csak be­tölteni pártunk azt a felada­tot, amely rendszerünk továb­bi politikai erősítése, a gazda­sági és kulturális építőmunka — átfogóan —: a szocialista haza felépítése terén reá vár. pórt egységét. Ezekkel a gondolatokkal em­lékezzünk a Kommunisták Magyarországi Pártja negyven évvel ezelőtt történt megala­kítására, dicső és harcos évti­zedeire, pártunk jelenlegi és jövőbeli feladataira, küldeté­sére. A nemzetközi láthatár az imperialisták gonosz erői és szándékai ellenére is biztató. Az imperialisták a legnagyobb hangoskodással sem tudják el­rejteni már azt a mély poli­tikai-erkölcsi válságot, amely­be egész hidegháborús, nép­ellenes politikájuk jutott. A Szovjetunió a világ leghatal­masabb állama, amely élenjár a tudományban és techniká­ban — az épülő kommunizmus országa. A 650 milliós Kína napról napra növekvő eredmé­nyein ámul a világ. Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában befeje­zéshez közeledik a szocializ­mus alapjainak lerakása. Va­lamennyi szocialista ország válságmentesen, egészségesen fejlődik. A föld tekintélyes ré­szén ma már a szocializmus az uralkodó, és nincs erő, amely a fejlődést visszafordít­hatná. A fejlődés útján pedig, a néptömegek élén ott járnak a munkásosztály forradalmi párt­jai, közöttük a mi kipróbált, edzett, harcos pártunk is. Éljen a magyar dolgozó nép és vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! Ez a mi büszkeségünk és er­re a becsületes küldetésre kell óvón és féltőn vigyáznunk, hogy ennek a feladatnak és megbízatásnak, amelyet való­jában munkásosztályunk és népünk ruházott reánk, min­denkor becsülettel és tisztes­séggel meg tudjunk felelni. Éljenek testvérpártiaink, amelyek az egész világon, a Föld minden országában küz­denek, és éljen a bennünket összekötő nemzetköziség! Éljen és diadalmaskodjék a szocializmus és az emberiség által sóvárgott tartós béke ügye! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlő távirata a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához A Szovjetunió Kommunista Központi Bizottságának az or- Pártjának Központi Bizottsága szággyűlési és helyi tanácsi üdvözlő táviratot küldött a választásokon aratott nagysze- Magyar Szocialista Munkáspárt, rű győzelme alkalmából. CSAK A MI PARTUNK ÁLLTA KI A TÖRTÉNELMI PRÓBÁT Ünnepség a Csíky Gergely Színházban Szerdán este a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából az MSZMP városi és megyei bi­zottsága rendezésében ünnepség zajlott le a Csiky Gergely Színházban. A díszelnökség­ben foglalt helyet dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, megyénk országgyűlési képvise­lője, Hevesi János, a megyei pártbizottság másodtitkára, dr. László István, a megyei ta­nács vb. elnöke. Az elnökség tagjai voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Végrehajtó Bizottságának tagjai közül: Bogó László, Illés Dezső, Kisdeák József, Kör- tés Gábor, Miseta György, Nagy Lajos, Só­lyom Gábor, Takács István. Ott ült Decsi Jó­zsef, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Csákvári János, a városi pártbizottság titkára, Szikszai László, a járási pártbizottság titkára, Oravecz Ferenc századosi, a munkásőrség me­gyei parancsnoka, Kerekes Andrásné, a vá­rosi tanács elnökhelyettese. Az elnökségben foglaltak helyet az 1918— 19-es forradalmak részvevői, idős veteránok és régi munkásmozgalmi harcosok: Győrfi Antal, Boór István. Egerszegi János, Somogyi Pál, Völgyi József, Kelemen József, Kispeti László, Bizvurm Antal, Ferencz Gábor, Ba­logh Lajos, Orbán József, Tabák Lajos, Vigh Pál, Kovács János, Bencze Sándor. Az elnök­ség tagja volt még Kálazi József alezredes, Boros Gyula lakóterületi párttitkár, Vadál Ferencné, a Patyolat, Csihák László a színház párttitkára. A Himnusz elhangzása után Ma­jakovszkij: Párt című versét szavalták, majd Győrfi Antal, az 1919-es forradalom egyik részvevője nyitotta meg az ünnepséget, utána dr. Nezvál Ferenc elvtárs emelkedett szó­lásra. Dr, Nezvál Ferenc elvtárs beszéde Nezvál elvtárs a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának megalakulásával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a KMP megalakulásakor a szo­cialista munkásmozgalom már félévszázados hősi múltra te­kintett vissza Magyarországon. 1918 őszén napirendre került a szocialista forradalom, amelynek győzelliemre vitele megkövetelte a munkásosz­tály marxista forradalmi párt­jának, a kommunista pártnak a megteremtését. A forradalmi szocialisták, a baloldali szociál­demokraták, az orosz hadifog­ságból hazatért magyar kom­munisták 1918. november 20-én Kun Béla vezetésévél meg­alakították a KMP-t. A párt jelentőségéről a töb­bi között a következőket mond­ta Nezvál elvtárs: A kommunista ipart a hata­lom forradalmi úton történő meghódításának marxi—lenini eszméje jegyében született, olyan helyzetben, amikor a magyar proletariátus a hata­lom meghódításának közvetlen feladata elé került. A kommu­nista párt a nemzetközi mun­kásmozgalom szerves része lett, egyben a nemzet túlnyomó többségéit alkotó dolgozók pártja, a nemzet igazi pártja. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megmutatta a nemzet válságos napjaiból ki­vezető utat, harcba indult a polgári‘demokratikus forrada­lom továbbfejlesztéséért, az üldözés és a szociáldemokra­ta árulás ellenére is megmu­tatta a munkásságnak, a sze­gényparasztságnak a jobb élet felé vivő utat. A tömegek nyo­mására a szociáldemokraták­kal koalícióban lévő liberális burzsoá kormány tehetetlensé­gében lemondott, és 1919. már­cius 21-én átadta a hatalmat a munkásosztálynak. Ez az egész világ számára bebizonyí­totta, hogy a proletariátus dik­tatúrájának megteremtése »nem csupán orosz sajátosság«. A Tanácsköztársaság megte­remtéséivel Magyarország rá­lépett a válságból kivezető for­radalmi útra, a kizsákmányo­lás megszüntetésének, a nép felemelkedésének, a nemzet felvirágzásának szocialista út­jára. Hatalmas vívmányokat teremtett a Tanácsköztársaság a nép számára. E nagy munka, amit a nem­zet, a szocialista felemelkedés érdekében elindítottak, ki­váltotta a hazai és nemzetközi reakció dühét. Az antant impe­rialistái azonnali támadást szerveztek az új, szocialista hatalom ellen. A hatalmuK^— megfosztott kizsákmányoló osztályok tagjai az országra törő imperialista seregek olda­lára álltak, nyílt hazaárulókká váltak, kémkedtek az ellenség javára. Ellenforradalmi akna­munkát fejtettek ki a fiatal szocialista ország ellen, s míg a kommunisták és a baloldali szocialisták forradalmi honvé­dő háborúra, a függetlenség és szabadság védelmére hívtaia fel a mumkásosztálvit s a di­csőséges Vörös Hadsereg győ­zelmesen harcolt, addig a bu­kott uralkodó osztály hazaáru­ló csoportjai a revizionista osztályárulófckal együtt táma­dásba lendültek. A Tanácsköz­társaság elbukott, de a magyar proletariátus végleg eljegyez­te magát a kommunizmus ügyével. A Tanácsköztársaság meg­döntése után Magyarországon féktelen fehérterror és nyílt diktatúra dühöngött A kom­munista párt mégis szervezte sorait, s szervezte a fasiszta diktatúrával szembeni ellenál­lást. Horthyéik a párt legjobb­jait bebörtönözték. Volt idő­szak, amikor a párt 340 tagja sínylődött börtönben. Mégis hallatta hangját az illegális kommunista párt. A baloldali szociáldemokratákkal együtt­működésben sikerült .pozíciókat szereznie a szakszervezetekben, megszervezte a salgótarjáni bányászok 1926 áprilisi éhség­felvonulását, _ tüntetéseket, sztrájkokat szervezett. 1929. november 7-én a főváros ut­cáin 50 ezres tüntetést szervez a párt segítségével a KIMSZ; »munkát, kenyeret« követelve éltétik a Szovjetuniót a töme­gek. Emlékezetes az 1930. szep­tember 1-i százezres tömegtün­tetés. E nagy tüntetésre, mely nem­csak a magyar munkásságnak, hanem a nemzetközi munkás- osztálynak is utat mutatott, így emlékszik vissza Nezvál elvtárs: — Szeptember 30-án reggel, az akkori András-sy úton és a körutakon Angyalföldről, Cse­pelről, a IX. kerületből, Erzsé­betről és a többi munkásne­gyedből a munkások tízezrei özönlöttek a gyülekezés szín­helyére, a Hősök tere felé. A Hősök «tere előtt hatalmas rendőrkülönítmények zárták el az utat a felvonuló munkások előL A teret gépfegyverek, Io~ va&rendőrö'k és különleges ala­kulatok szállták meg. Három­negyed tizenegykor a tömeg teljesen ellepte az Andrássy utat, és a lovasrendőrök a Szé­kely Bertalan utcába akarták beszorítani a munkásokat. A munkások felbontottak két szenet szállító teherautót, fel­borították a villamosokat, le­rángatták a rendőröket lovaik­ról, és valóságos forradalmi ál­lapot keletkezett. Sajnos, eb­ben a harcban több elvtársat megsebesítettek, és egyet meg­öltek a rendőrök. A Ligetet és az Andrássy utat összekötő, úgynevezett Sóhajok hídján kb. fél 1 óra tájban megjelent Peyer Károly Kiár Zoltánnal, és az éppen akkor Angyalföld­ről beérkező munkások ellen uszította a rendőröket. Ekkor a munkások a lovasrendőrök sorvonala között berohantak, kirángatták Peyert és Kiárt az autóból, az autót felgyújtották. Ekkor újra sortüzet nyitottak a rendőrök, s újabb sebesültek maradtak a földön. Így viselke­dett Peyer, aki a Horthy-fa- sizmus ideje alatt ismételten kimutatta, hogy soha nem volt a munkásosztály pártjának hűséges tagja, hanem az áru­lás és az uralkodó osztállyal való együttműködés útjára lé­pett. A kommunista párt a Hor- thy-fasizmus legkegyetlenebb üldöztetése ellenére is mindvé­gig hűségesen kitartott a szo­cialista forradalom eszméi mellett. Folytatta a független­ségi mozgalomért folyó harcát a háborús terror idején is. Ezt a célt szolgálta a pártnak a há­ború elleni legális szervezete, a Történelmi Emlékbizottság, amely a párt kezdeményezésé­re alakult. Ennek és a Népsza­va szerkesztőségében dolgozó baloldali szocialistáiknak a köz­reműködésével jelent meg a Népszava 1941. évi karácsonyi száma, mely jelentős segítsé­get adott a hitlerellemes küz­delemhez. A kommunisták a párt két vezetőjének — Rózsa Ferencnek és Schönherz Zol­tánnak — meggyilkolása, a hitlerista megszállás és a Gesr- taponak Magyarországra való költöztetése ellenére is meg­szervezik a hitlerellenes szö­vetséget, a Magyar Frontot a kommunisták, a szociáldemok­raták és a kisgazdák tömörü­lésével,- A Szovjetunióban ez idő tájt megalakuló Kossuth oáddó szervezi a magyar nép partizánmozgalmát, szervezi az ellenállást, s a .párt ezek ré­vén megakadályozza, hogy ja­vainkat a németek elhurcolják. A vert hitlerista seregek visz- szavonulása ekkor már előre­vetítette a magyar és német ka­pitalisták vereségét, utat mu­tatott a munkásosztálynak a szocialista haza megteremté­séért vívott eredményes harc­hoz. Hozzásegített ehhez a küz­delemhez bermünket a diadal­masan előrenyomuló szovjet hadsereg, amely 1944 szeptem­ber végén megkezdte Magyar- ország felszabadítását. A felszabadulás után új sza­kasz kezdődött a párt történe­tében. Következett a leromlott, kifosztott ország újjáépítése, a termelés megindítása __ A k ommunista párt újjáépítési programjának megvalósítására mozgósítja az összes demokra­tikus és hazafias erőket. Meg­hátrálásra kényszeríti a jobb­oldalt, kiosztja a földet. Létre­jön a reaikció elleni baloldali blokk, a párt kiadja a jelszót: »Nem a tőkéseknek, .a népnek építjük az országot«. A hároméves terv, a szocia­lista terygazdálkodás, a száz­nál több munkást foglalkozta­tó ipari üzemek államosítása — ezek a párt harcainak újabb állomásai, melyek győ­zelemre vitték a második szo­cialista forradalmat. Hatalmas átalakulások men­nek végbe ez idő alatt a nép­gazdaság szerkezetében, meg­változik az ipar és a gazdaság struktúrája, s a marxi—lenini elvek alapján egyesül a két munkáspárt. Az ipari termelés öt év alatt megháromszorozódik, szapo­Ünneplőbe öltözött fiúk és lányok gyülekeztek kedd este az iparitanuló-iskola gyönyö­rűen feldíszített tantermében. Az arcokon izgalom tükröző­dött, aminek oka: ifjúsági szervezet alakul az iskolában. Fülöp József, a szervező bi­zottság tagja köszöntötte a megjelenteket, majd felolvas­ta annak az ötvenkét fiatalnak a nevét, akit felvettek a KISZ-be. Ezután Nagyvári László, a városi KlSZ-bizott- ság szervező titkára emelke­dett szólásra: — Szeretnénk néhány ta­nácsot adni, hogyan tehetné­tek vonzóvá a KISZ munká­ját — mondotta többek kö­zött. Rendezzetek tea-esteket, klub-esteket, tartsatok kérdezz- felelek órát, kérjetek fel idős szakmunkásokat, kommunistá­kat, beszéljenek a múltról, sportoljatok, szórakozzatok. Vigyázzatok azonban arra, hogy ne hanyagoljátok el azokat a fiatalokat, akik még nem tagjai szervezeteteknek. rodnafe a gyáraik, várost*, nö­vekszik a termelőszövetkezeti mozgialom, továbbfejlődik szo­ciális és egészségügyi intéz­ményeink hálózata. A személyi kultusz eftata^- masodása, az irreális terve­zés következtében azonban hibák is jelentkeznek a szo­cializmus építésében. Ezeket 1953 júniusában feltárta az MDP Központi Vezetősége és meghatározta kijavításuk út­ját. Ezt azonban fékezte és újabb hibákkal tetézte az áruló Nagy Imre-féle jobbol­dali politika előretörése, a Rákosi-vezetés következetlen­sége és egyre fokozódó tehe­tetlensége. Rákosi legfőbb hi­bája az volt — állapította meg Nezvál elvtárs, hogy képtelen volt harcba szánni Nagy Imre áruló politikájával, és a személyi nézeteltérések háttérbe szorították az elvi, eszmei harcot, amely pecfig az egyedül helyes módszer lett volna Nagy Imre árulásának és antimarxista nézeteinek le­leplezésére; Nezvál eüvtáns ezután a Nagy ímre-csoport 1956-os árulásáról, az ellenfonradaaom kitörésének okairól szólott Ezután így folytatta: — Az árulást lelepleztük, mielőtt az ellenforradalom célkitűzéseit megvalósítottak volna. Véres küzdelemben kellett dönteni, miként tu­dunk kikerülni az ellenforra­dalom szörnyű viharából. De létrehoztuk az új forradalmi központot — Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György vezetésével —, és visszatérhettünk a békés szo­cialista építéshez; A szocialis­ta országoktól kapott testvéri segítség, a népnek a párt és a forradalmi kormány köré tö­mörülése révén a bajt elhárí­tottuk fejünk fölül, helyre­hoztuk a károkat, s a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével a népi hatalom gyor­san helyreállt, a szocializmus tovább épüL — Győzelmes párttá fejlő­dött a magyar kommunista párt — mondta végezetül Nez­vál elvtárs —, mely kiállt minden megpróbáltatást. Sok pártalakulást ismert a XX. század magyar története, de ezek közül csak a munkás- osztály forradalmi pártja áll­ta ki a történelmi próbát. A mi pártunk maradt a magyar nemzet egyetlen pártja, mely mindvégig híven szolgálta a nép legigazabb érdekeit. Pár­tunk a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és a haladó értelmiség támogatásával olyan eredményeket fog elérni a jö­vőben is, melyek a magyar nép minden becsületes dol­gozója számára biztosítják a békét, a függetlenséget, a szabadságot és a jólétet — fe­jezte be nagy tetszéssel foga­dott beszédét Nezvál elvtárs. Dr. Nezvál Ferenc beszéde után a sizín/ház több művésze, a szimfonikus zenekar, a Tán­csics Gimnázium, a honvédze­nekar és a Somogy megyei Népi Együttes adott műsort. neveljétek őket. Mivél iskolai KISZ-ről van szó, elsőrendű feladatotok a jó tanulás meg­valósítása. Aki erősebb, segít­se a gyengéket Ebben és egyéb munkátokban támasz­kodjatok a kollektív bölcses­ségre, a tanári kar segítségé­re. Nagyon fontos, hogy a szervezet állandóan foglalkoz­zék érdekvédelmi munkával. Legjobb lenne minél előbb ér­dekvédelmi bizottságot létre­hozni. Bódis István, a városi párt- bizottság tagja üdvözölte ez­után az új KISZ-szervezet tagjait, jó munkát kívánt a fiataloknak. Felhívta figyel­müket arra, hogy a munkás­osztálynak olyan utánpótlásra van szüksége, melyre szikla- szilárdan lehet építeni. Az ipa- ritanuló-iskola KlSZ-szerveze- tének azt kell elérnie, hogy ilyen fiatalokat neveljen. Arató Árpád KISZ vezető tanár javaslatára nyolctagú vezetőséget és hat csoportveze­tőt választottak a kiszesek. KISZ-szerveiet alakult az iparitanuló-isfeolában

Next

/
Thumbnails
Contents