Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-20 / 274. szám
%---------3T :a v ilAg proletárját, egyesüljetek* AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPP A Éljen a magyar dolgozó nép és vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! XV. évfolyam, 274. szám. ÄRA 60 FILLÉR Csütörtök, 1958. november 20 J 40 EVES A PART írta: Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára Ünnepség a Kommunisták Magyarországi Pártia megalakulásának 40. évi utalója alkalmába Ma szívünk teljes melegével ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulóját, és emlékezünk hős mártírjaira, dicső harcosaira. Megalakulása óta a magyar kommunisták pártja történelmünk egyik legnehezebb, legviharosabb időszakában, a sok áldozat és — némely esetben — átmeneti vereség ellenére győzelmesen vezette népünk harcál. A negyven év eredménye, hogy a kommunisták vezette munkásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal — megdöntötte a tőkések és földbirtokosok hatalmát és építi a szocializmust hazánkban. ' A Komímunisták Magyarországi Pártjának létrejöttét, munkáját nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a világ egyhatodán 1917 októberében győzedelmeskedett a szocialista forradalom, és létrejött az első szocialista állam: a munkások és parasztok állama. Ezzel új korszak kezdődött az emberiség történetében. A gyakorlatban is megkezdődött a szocialista forradalmak korszaka, megkezdődött az emberiség igazi története. A Nagy Októberi Szocialista forradalom mély hatással volt népünkre. Bebizonyította, hogy le lehet győzni a ki- zsákmányolókat, és meg lehet szüntetni az akkor már négy éve folyó háborút. A kilátástalan háborúból, a sok áldozatból, özvegyből, árvából, nyomorból és megaláztatásból elege volt népünknek. Legjobbjaink keresték az utat, hogy miként szüntethetnék meg ezt a lehetetlen állapotot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásaként 1918 februárjában, majd júniusában nagy háborúellenes tüntetések zajlanak le Magyarországon is. A baloldali szociáldemokraták és forradalmi szocialisták vezetésével 1918. október 31-én Budapest munkássága általános sztrájkba lép, amelyhez a katonák is csatlakoznak. Ez a sztrájk győzelmes fegyveres felkeléssé fejlődött. Ennek eredményeképpen Magyarországon végbement a polgári demokratikus forradalom. A dolgozó nép kivívta a polgári demokratikus szabadságjogot, kikényszerítette a fegyverszünetet, kikiáltotta a köztársaságot, és kinyilvánította hazánk függetlenségét a Habsburg-monarchiától. A forradalom fellendülőben volt, azonban a hatalom a szociáldemokratákkal szövetkezett liberális burzsoázia kezébe került, amely legfőbb feladatának a forradalmi mozgalmak elfojtását tartotta. Ebben a helyzetben két út között lehetett választani. Vagy győz a proletárdiktatúra, és a nép megszabadul mindenféle elnyomástól, vagy győz a burzsoá diktatúra, és visszafejlődik a forradalom, s akkor megváltozott formában, de fennmarad a régi szolgaság. A szociáldemokraták mint a tűztől, úgy féltek a szocialista forradalomtól, s inkább lepaktáltak a liberális burzsoáziával. A nép azonban tovább akarta fejleszteni a forradalom vívmányait saját maga, egész nemzete javára. Szükség volt tehát egy olyan pártra, amely a végső győzelemig képes vezetni a dolgozó néy harcát. Ilyen történelmi körűim ények között alakult meg 1918. november 20-án a Kommunisták Magyarországi Pártja. A párt egyesítette soraiban a legjobb forradalmárokat, a Seovjet-Oroszországból hazatért, ott kommunistává vált hadifoglyokat, a baloldali szociáldemokratákat, és forradalmi szocialistákat. A párt megalakulásával új korszak kezdődött a magyar nép történetében. Végre lett forradalmi pártja, amely akar és képes is dolgozni osztálya és népe érdekében, melynek vezetésével meg tudja dönteni a tőkések és földbirtokosok hatalmát, s a Szovjetunió példáját követve fel tudja építeni szocialista hazáját. A kommunista párt megalakulásának pillanatától az elnyomottak élére áll, és küzd a nép jogos követeléseinek teljesítéséért. »Munkát! Kenyeret! A leszerelt katonáknak, munkanélkülieknek segélyt!« — e jelszavak megvalósításáért harcol kezdetben. S a párt befolyása — mert egyet akart a néppel — gyorsan nő. Munkások, szegényparasztok és jelentős számban értelmiségiek követik. Befolyásra tesz szert a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben is. Rendkívül gyorsan növekszik tekintélye. A hatalmon lévő koalíciós pártok megijednek, félnek a néptől is, de jogos követeléseit sem akarják teljesíteni, inkább arra törekszenek, hogy megfosszák forradalmi vezetőitől a népet. Üldözik az alig pár hónapja működő pártot, a kommunistáikat. Legjobbjaikat lecsukják. De a párt változatlanul tovább harcol a börtönben és a börtönön kívül is. Teljesítve a nép követeléseit, továbbfejleszti a forradalmat. A letartóztatások sem tudják megállítani a forradalom fellendülését, és 1919. március 21-én megalakul a Magyar Tanácsköztársaság. Megalakul azért, mert a néptömegek és a szociáldemokrata balszárny követeli a kommunistákkal való egységet, követeli a munkások és parasztok államának megteremtését, s már a liberális burzsoázia tehetetlen a néptömegek nyomásával szemben. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napig áll fenn. Ez időszak alatt állandóan harcban volt a területrablókkal, a belső ellenforradalmi erőkkel és az egyesült pártban lévő opportunista áramlatokkal. Mégis jelentős eredményeket ért el. Javította a dolgozók életkörülményeit, huszonöt százalékkal emelte a béreket. Bevezette a 8 órás munkaidőt, az ingyenes felsőoktatást. A szociális és egészségügyi létesítmények egész sorát hozták létre, és hősiesen harcoltak a külső intervenció ellen. A tanácsköztársaság a külső támadások, a belső ellenforradalmi erők és fogyatékosságok következtében megbukott, s az ellenforradalmi erők kerültek hatalomra. Ezek szörnyű szenvedést zúdítottak a magyar népre. A tanácsköztársaságnak még az emlékét is ki akarták irtani népünkből. Népünk legjobbjai, a kommunisták ellen irányult a legvadabb terror, üldöztek minden haladó szellemű embert, de a pártot ez sem téríti le az útról, tovább vezeti a harcot most már Horthy és fehérbanditáinak rémuralma ellen a szabadságért, függetlenségért, a nép jólétéért. Dicső harcok emléke elevenedik meg az 1930. szeptember 1-i és az 1942. március 15-i tüntetésben. A kommunisták ott voltak mindenütt, ahol tehettek valamit népünk érdekében. Harcolt a párt, pedig szörnyűségesen tombolt a terror. Börtön, bitó jutott ki annak, aki á harcból kivette részét. De a kommunisták nem törődtek ezzel. A hazát, a népet, a függetlenséget, a népek testvéri barátságát éltetve mentek, ha kellett, a bitó alá, mert tudták, hogy nem hal meg hiába az, aki népéért, a nép ügyéért áldozza életét. Hősök voltak. Osztályunk, népünk, a nemzetközi proletariátus harcosai. Jobb, emberibb világot akartak, ez volt az egyetlen »bűnük«. S a hősök nyomába új harcosok léptek, akik ezért az eszméért éltek, dolgoztak. 1944—45-ben felszabadította hazánkat a Szovjetunió Vörös Hadserege. Kettős ellenségtől szabadult meg népünk: Hitler fasiszta hordáitól és saját ki- zsákmányolóitól. Megteremtődött a lehetőség, hogy szabad, független népként éljünk, és megteremtsük a kizsákmányolás nélküli társadalmat. A második világháború szörnyű pusztítást okozott nálunk is. Az ország romokban hevert. Az esztelen háborúban fiatalságunk jelentős része elvérzett. Sokan voltak a csüggedők, akik azt mondták: több tíz év kell ahhoz, hogy talpraálljunk. A magyar kommunisták azonban szembeszállva a nehézségekkel, bátran vállalták a munka nehezét és a népszerűtlen feladatokat. Dolgoztak éjt nappallá téve, és hirdették, hogy van és lesz magyar jövő, lesz szocialista jövő népünk számára. Gyorsan helyreállítottuk a háborús károkat. Megindult az élet az ország egészében. A földet kiosztottuk a parasztnak. Államosítottuk a gyárakat. Megteremtettük a munkásosztály egységét és a proletariátus diktatúráját, a munkások és parasztok hatalmát. Fejlődésünk gyors üteme örömérzést keltett a barátban, dühöt az ellenségben. A személyi kultusz következtében követtünk el hibákat is. Ezeket használta ki 1956 októberében a külső és belső ellenség ahhoz, hogy megkísérelje megdönteni a népi hatalmat. Ezt a támadást a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri segítségével levertük, visszaállítottuk a munkás-paraszt hatalmat, a népgazdaságban keletkezett károkat kihevertük, s kijaví-1 tottuk az 1956 előtti hibákat! is. Megteremtettük a nyugodt, biztos megélhetés lehetőségét minden becsületes .ember számára • - ~ Megyénket iparosítjuk. Míg a felszabadulás előtt a cukorgyáron kívül nem volt említésre méltó ipara Somogynak, ma már 22 ezren dolgoznak az állami, helyi és szövetkezeti iparban. A textilművek, a ruhaüzem, a gépjavító és a vaskombinát bővítésével, illetve átalakításával újabb 1000 —1500 munkás nyer elhelyezést. Újabb üzemeket is akarunk létrehozni. Fejlesztjük a mezőgazdaságot. Arra törekszünk, hogy a hároméves tervben előírt feladatokat lényegében két év alatt végrehajtsuk. Evégből hoztunk olyan rendelkezéseket, hogy a munkások életszínvonala két év alatt érje el a három évre tervezett emelkedést. Bizonyos fokig rendezzük a nyugdijakat, és felemeljük a nagy családok családi pótlékát is. Ma, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulóját ünnepeljük, megyénk dolgozói ne felejtsék el, hogy a kommunisták az elmúlt négy évtizedben osztályukért, népükért harcoltak. Rengeteget nélkülöztek, számtalan áldozatot vállaltak. Nagyon sok hőst adtak, akik életükkel fizettek a nép szolgálatáért. Hányán vesztették életüket a kegyetlen csendőrveréstől, kínzástól otthonaikban! A kommunisták mindig a nép érdekében dolgoztak, mert tudták, hogy a nép szolgáin*- becsületbeli ügyük, ezzel szoi| A Kommunisták Magyarországi Pártja I megalakulásának . 40. évfordulója t alkalmából a Magyar Szocialista Munkás- ♦ t párt Központi Bizottsága szerdán este ün* népségét rendezett az Erkel Színházban. * * Az ünnepség elnökségében helyet foglalt I Dobi István, az Elnöki Tanácsi elnöke, j Kádár János, az MSZMP Központi Bizott- ; ságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, * a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Bisz- j ku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai t Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Ró♦ nai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá- I gának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes t Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a ♦ társadalmi és tömegszervezetek vezetői, ne9 Dr. Münnich Ferenc: vés közéleti személyiségek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány több taigja és a munkásmozgalom több kiváló régi harcosa. Az ünnepségen részt vettek az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjai, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ünnepséget dr. Münnich Ferenc, f, forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyitotta meg, majd Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség második részében művészi kultúrműsort adtak. Pártunk sohasem volt erősebb, egységesebb, mint ma, s holnap még erősebb lesz Münnich Ferenc beszéde bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a huszadik század bővelkedik olyan eseményekben, amelyeknek jelentőségét csak később, utólag ismerhetjük fel, rnajd így fojytatta: Az a nem egészen száz ember, aki negyven esztendővel ezelőtt, 1918. november 20-án a Visegrádi utca 13. számú ház volt kiállítási termében ösz- szeült, abban különbözött a történelem spontán részeseitől, hogy már akkor tudta, már a cselekvés pillanatában tisztában volt vele, hogy tettével a történelmet formálja, a társadalom, a magyar nép sorsának, jövőjének alakulásába szól bele. Különösen tudták ezt a Kun Béla elvtárs vezetésével a Nagy Októberi Forradalomban, s az azt követő polgárháborúban részt vet^ magyar vörösgárdisták, vöröskatonák, vezetők és egyszerű harcosok.- Ezek gyakorlatban vettek részt azoknak a lenini tanításoknak a megvalósításában, hogy a munkás- osztálynak, élén a kommunista párttal, a polgári demokratikus forradalmat ót kell lendítenie a szocialista forradalomba. Természetes, hogy tudatosan ők törekedtek a szubjektív tényező, a forradalmi munkáspárt, a kommunista párt megalakítására, ők voltak az ösztönzők és kezdeményezők, a történelem szükség- szerűsége diktálta cselekedetüket, de az elkövetkező évtizedek — és nyugodtan mondhatjuk: évszázadok — történelme elválaszthatatlanná is lett ettől a cselekedettől, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásától. Akkor még nem egészen három hete volt, hogy Magyar- országon győzött a polgári demokratikus forradalom, az úgynevezett őszirózsás forradalom, amelynek győzelmét elsősorban a proletariátus és a — zömében parasztokból állott — katonaság harcolta ki. A kormányban részt vevő szociáldemokrata párt jobbszárnya és centruma nem folytatott osztályharcos politikát, a tőkésekkel és a földesurakkal igyekezett megegyezni. Világossá vált, hogy olyan erőre, olyan szervezett erőre van szükség, amely a nép élére állva következetesen és megalkuvás nélkül viszi végig a forradalmat. Ilyen erőt csak egyet ismer a történelem: _ a lenini típusú kommunista pártot. A párt megalakításának szükségességét felismerték azok a baloldali szociáldemokraták, akiknek egy része már korábban kivált a pártból, másik része pedig a szociáldemokrata párton belül igyekezett útját állni minden megalkuvásnak, az uralkodó osztályokkal és rétegekkel való megegyezésnek. Felismerte a forradalmi szocialisták lelkes csoportja, amely agitációs és píropaganda- munkája közben győződött meg arról, hogy a szociáldemokrata párt nem tud, nem is akar az ösztönösen forradalmi megoldást kereső munkásosztály s a hozzá ,, igazodó más dolgozó tömegek élére állni. A polgári demokratikus forradalom első napjaiban a csoportok mór szükségét érezték, hogy valamilyen szervezeti formába tömörítsék a következetes forradalmárokat, így érlelődött meg bennük előbb a Marx-kör és a Szabó Ervinkor gondolata. November közepén hazaérkezett a hadifogoly kommunista vezetők egy része Oroszországból. Ök, az oroszországi nagy forradalom tapasztalataival, Lenin tanításaival felfegyverezve, jól tudták, hogy a forradalmárok harci szervezete csak a kommunisták pártja lehet. Hamar megértettük egymást az itthoni elvtársakkal, s november 20-án már össze is jöttünk a Visegrádi utcában, hogy megalakítsuk azt a pártot, amely azóta is vezetője minden olyan harcnak, amely az országban a népért folyt és folyik. Jómagam még csak két napja tartózkodtam akkor Budapesten, de volt hadifogolytársaimmal együtt éreztük, hogy ha személyes ismerősei nem is, de harcostársai már nagyon régen vagyunk azoknak, akik az elmúlt esztendőkben itthon, az országban álltak az igazi forradalmi mozgalmak élére. A hazatért hadifoglyok, Kun Béla, Karikás Frigyes, Hancsik Ferenc, Vántus Károly, Por Ernő, Kellner Sándor, Rabinovits József és a többiek a forradalmi szocialistákkal, Hevesi Gyulával, Korvin Ottóval, Sallai Imrével, Mosolygó Antallal, nagyüzemi bizalmiakkal, Chlepkó Ede és más forradalmi munkásokkal, értelmiségiekkel és a baloldali (Folytatás a 2. oldalon.) gólják hazájukat, a haladás, az emberiség ügyét. A kommunisták a nép érdekében cselekedtek negyven éven át, s ezt teszik most is és a jövőben is. Megyénk pártonkívüli dolgozói ezért tisztelik, becsülik és szeretik a kommunistákat. A kommunisták dicső elődeik, a párt alakításában részt vett kommunisták és illegális harcosok példáját kövessék odaadásban, munkában, a néphez való hűségben. Tőlük azt is megtanulhatják: össze kell fogni mindazokkal, akik őszintén akarják, hogy a munkáshatalom tovább szilárduljon, hogy népünk életszínvonalát emeljük, javítsuk élet- körülményeit. Segíteni kell azokat, akik még nem mindenben értenek egyet velünk, de az alapvető kérdésekben megegyezünk. Fogjuk őket kézen, s kéz a kézben dolgoz- —'nk a szocializmus felépítéséért. A választási tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a pártonkívüli dolgozók akarnak, tudnak, készek a szocializmus építéséért tenni, harcolni. Ezt az őszinte, kölcsönös bizalmat tovább kell fejleszteni, és akkor nem kétséges, ügyünk győzedelmeskedni fog. Meg kell tanulnunk védeni, óvni népi demokratikus rendünket. És aki népünkre, népi demokratikus rendünkre merné emelni a kezét, azzal szemben nagyon határozottan kell fellépni. Ünnepelünk! Ünnepeljük pártunk megalakulásának 40. évfordulóját. Ünnepeljük ezt az évfordulót úgy, hogy meghajtjuk az elismerés zászlaját pártunk, népünk vértanúi előtt. Meghajtjuk az elismerés zászlaját az illegális mozgalomban részt vett kommunisták előtt és a felszabadulás után felnőtt új nemzedék előtt, amely dolgozik hazája, a szocialista tábor, a világ békéje érdekében. De ünnepeljünk úgy is pártunk jubileumán, hogy még szorosabb egységbe tömörítjük népünket, még jobban összefogjuk erőinket pártunk Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány által kitűzött célok megvalósításáért. Lobogjon magasan a Kommunisták Magyarországi Pártjának vörös zászlaja, és hirdesse, hogy a kommunizmus ügye győzedelmeskedni fog az e^^sz világon. Hirdesse, hogy a munisták és pártonkívüliek egyaránt mély szeretettel gondolnak azokra a harcosokra, akik népünk érdekében dolgoztak. Hirdesse, hogy a párt mártírjai nem haltak meg hiába, építjük hazánkban a szocializmust, és újabb győzelmeket fogunk elérni a szocializmus építésében.
