Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-19 / 273. szám
Szerda, 1958. november 19. 6 SOMOGYI NÉPLAP Hideg zuhany jVTemréqíben egy dicsére- tes Kezdeményezés füles szemtanúja lehettem. Már az előzetes hír magával ragadott. Bizonyára mások is tapasztalták: néha egy hír önmagában is fel tudja villa- nyozni az embert. így volt ezúttal is. Már napokkal előbb cukorgyári munkások, munkásnők, ifjak és lányok arca tűnt fel képzeletemben, amint *-» talán életükben először — izgalomteli érdeklődéssel ülnek a széksorokban, s egy szimfonikus együttes nyújtotta ismeretterjesztő hangverseny műsorszámait hallgatják. Láttam a felderülö arcokat, hallottam, a tapsot. Arra gondoltam, milyen hallatlanul nagy dolog ez: kilépünk végre a zenei analfabétizmus korántsem magunk választotta hínárjából! Es a sok szócsata, sikertelen próbálkozás után jólesett hallani, hogy a közalkalmazottak szimfonikus zenekarának huszonhét tagú kamara- együttese üzemi hangversenyt ad az ÉDOSZ kultúr- ótthonban. A vállalkozást — mert hiszen a nagyrabecsült jóakarat mellett anyagi, fizikai és szellemi áldozatokkal is jár egy ilyen hangverseny — nem lehet kellőképpen méltányolni. Értékét inkább azzal kellene kifejezni, hogy sok, mindig több és több hangversennyel lepjük meg az üzemeket és vidéket, hisz csak az szeretheti a zenét, akivel megismertetjük. „ Első benyomásom — a meglehetősen nagy felbuzdulás után rm olyan volt, mintha nagy vödör hidegvizet öntöttek volna a nyakamba. Még nem állt pódiumon a karmester, még nem szólt a zene. Csak körülnéztem, A szép nagy kultúrteremben lézengtek az emberek. Vártunk. Vártunk, és hiábac a »jól megszervezett* közönség csak nem jött-., Kicsit szégyellem ideírni: bégül is huszonnyolc ember hallgatta meg a huszonhét tagú együttes műsorát. S ha még hozzágondolom, hogy ebből is hat-nyolc személy a zenekari tagok családtagja, kísérője volt, bizony nem számolhatok be a »szervezés csodájáról—-* , Elgondolkoztató. Mert ha» csak nem ismerjük, nem sze-t retjük a zenét, ez megbocsát- i ható; százféle okot lehet fel-» sorolni, mely évtizedeken át f gátolta igényeink növekedé-} sét. De nem is akarjuk meg- j ismerni? Ez a mi hibánk,* gyerek nappali gyen: azt hiszem joggal várunk legalább olyan igényességet a cukorgyári munkásokkal, mint a nagyrészt kispolgári, sokszor a színházat csak szokásból megtöltő közönséggel szemben... A műsorról legszívesebben nem szólnék, de kell, mert elrettentő példája az »ismeret- terjesztő* zenei hangversenynek. Szépen indult a műsor. Verdi operáiból hallottunk részleteket, aztán, hogy fokozatosan alább adjuk: Suppé nyitányával és Waldteufel Espagna keringőjével folytatódott. Na és, hogy »méltóképpen« záruljon a sor: Csár- dáskirálynő-egyveleget bigy- gyesztettek a végére. Ezek hallatán igazán nem kell csodálkozni, ha felháborodik az ember. Arra gondoltam: vajon miért és kinek kell ismeretterjesztenünk' a Csárdáskirálynőt? Nem elég, hogy színházaink' nyakra-főre ránk erőszakolják a már unott, végletekig propagált operetteket? Nem elég, hogy a zenei ismeretek terjesztésének legfőbb bázisa, a Magyar Rádió is csárdáskirálynőzik, a nyolcadikára beiktatott Mozart opera helyett? Hát ha már a Rádió nem tud szabadulni ettől a gyakorlattól — hamisan közönségigényre és ízlésre hivatkozván —, legalább a mi zenekarunk ne tagadja meg hivatását. Mert bárhogy legyen is: sramli zenéért nincs értelme áldozni az együttesre. Az ismeretterjesztés sokkal nemesebb, sokkal komolyabb felkészülésre kötelez, s értéket, művészetet kell adnunk, újat, mely még nem jutott el az emberekhez. Tudom, hogy nem Wagnerrel kell kezdeni az ismeret- terjesztést, de értsük meg végre: a csárdáskirálynőzés alapjaiban megcsúfolja törekvéseinket. S az effajta műsorpolitikára még a pesti siker sem jogosítja fel a zenekart ... TJ ideg zuhanyként szaJ~J~ kadt rám a hangverseny minden mozzanata. De hiszem, hogy megértésre találunk a zenekar vezetőinél, s ezután hivatásukhoz méltón olyan műsorral, olyan felkészüléssel állnak a közönség elé, mely segíti megvalósítani a szép' jelszót: legyen a zene■ mindenkié ... Jávori Béla ÚJ SZOVJET FILMEK Az első nap A szovjet mozikban nemrégiben bemutatták »Az első nap-« című új szovjet játékfilmet, amelyet Fridrih Ermler, ismert szovjet filmszakember rendezett. A film cselekménye 1917. október 25-én - a szovjet állam megalakulásának első napján — játszódik. A film hőse Nyikolaj Tyimofejev, fiatal petrográdi munkás. Az ifjú forradalmár részt vesz a Téli Palota ostromában, s hősi halált hal. Ezen az éjjelen fia születik, s e gyerek feltörő sírása az új, szabad világ születését jelképezi, amelyért édesapja életét áldozta. A filmben Lenin alakja is megelevenedik. Varázsfűkor Moszkvában bemutatták a »Varázstükör-« című új, szovjet panoráma-filmet. Leonyid Kriszti rendező a következőket mondotta új művéről: — A nézők tulajdonképpen egy varázstükörbe néznek, amelyben a brüsszeli világkiállításon nagy népszerűségnek örvendő ajándék- tárgyak: orosz népviseletbe öltözött babák kelnek életre. A babákat a Pjatnyíckij-kórus művészei elevenítik meg. A filmben többek között Galina Ulanova is táncol. Szerepet kapott Galina Olejnyi- csenko fiatal szovjet énekművésznő is. RÖVID KULTURÁLIS HlREK William Saroyan, a neves amerikai író, akinek »Emberi komédia« című műve nemrég jelent meg a Szovjetunióban, a szovjet írók vendégeként Moszkvába érkezett. Később Szovjet-örményországba is ellátogat. ♦ * • Dugyincev »Nem csak kenyérrel« című híres regényének »Uj nemzedék« című folytatását 1959-ben közli az Ok- tyabr nevű szovjet irodalmi folyóirat. * * * Az Egyesült Államokban újabban igen megszaporodtak a háborús témájú filmek. Kate Cameron amerikai újságírónő a New York Sunday hasábjain most leleplezte ennek okát: az amerikai fegyveres erők busás szubvencióval ösztökélték a producereket, illetve a velük kapcsolatban álló bankokat háborús tárgyú filmek gyártására. Levél a könyvről Kedves Barátom! ÍGY SZÓLÍTALAK, mert a magnövekedett .távolság térben és időben -is valami f urcsa módon mindinkább közelebb hozott hozzád. S lehet, éppen ez az oka, hogy mind több szeretettel gondolok rád. Nemrégen ismertelek még, véletlenül kerültem lakásodra azon az estén, amikor éppen csomagoltál. Két éve történt: — Éjjel utazom — fogadtál, amint láttad csodálkozásomat. — A kocsi elvisz majdnem a határig, onnan már csak másfél óra gyaloglás, és Ausztriában vagyok. Nem magyarázkodtál, s én úgy éreztem, nincs jogom beleavatkozni életedbe, nem kérdeztelek. Mindent beleraktál már a bőröndödbe, amikor megjegyezted: — Adyt szerettem volna még magammal vinni, de nekem nincs meg, s nem tudtam megszerezni sehol. — Vidd el az én kötetemet, majd veszek másikat — ’ajánlottam. Te rövid szabódás után ráálltéi, s a könyv, mintegy összefoglalni mindent, amit magaddal viszel, belekerült a táskába, a többi holmid tetejére. Azt hiszem, ez a könyv eset volt az, ami »Barátom«-at íratott a címzésnél, amiből kiindulva — sokszor gondoltam rád — jó baráttá rajzolt a képzelet. Azóta nem jött hír felőled, nem tudom, mi történt veled. Csak nemrégiben hallottam egy ismerősömtől, hogy írtál neki. Elmesélte leveled tartalmát. Mondta, hogy könyvet kérsz. Könyvet, magyar szavakkal, magyar gondolatokkal, mert nem is tudod, mi lesz veled, ha nem olvashatsz. Úgy érzed, ez az, ami a sok többi mellett leginkább elviselhetetlen. Bereckiéket azt hiszem, nem ismerted, itt laknak a külváros egyik utcájában. A férfi gyárban dolgozik, az asszony öt gyerekkel vesződik odahaza, s egy még az öregeknél, egy meg útban van már. Bútoruk is szegényes, szűk nekik az egyetlen szoba (panaszkodnak is emiatt), s tudod még mire panaszkodnak? — Nem tudtam elhozni még a könyvtárból Solohov Csendes Don című könyvét, pedig nagyon szeretném elolvasni, most, hogy láttam a filmet— mondta Bereökiné, amikor náluk voltam. Legkisebb, négyéves kisfiúk szalad be, az Rippl-Rónai Múzeum ajtót tárva hagyja. Anyja rászól, aztán siet becsukni: a tüzelővel, a meleggel is takarékoskodni kell. — Éjfélig, néha hajnalig is képes vagyok olvasni — mondja, amint visszaül mellém —, ha egy-egy jó könyv a kezembe kerül. — A gyerekek? Nincs olyan este, hogy ne kellene olvasni az apróbbaknak. A nagyok meg maguk olvasnak. Nyolc-tíz is van nálunk egyszerre — mutat a könyvhalmazra az asztalon. Mit írjak még róluk? A maszatos képű, pufók, négyéves Pisti, foltozott nadrágban, kabátkában jár (ő itthon van, neki jó még ez is). Erzsi már nagylánynak számít, nemrég vett csinos kardigán van rajta, de kopott, vásott cipőcskéit már a nők 'hiúságával próbálgatja rejtegetni. — Nem tudunk még venni — pirul az anyja, amint észreveszi, hogy tekintetem a kislány lábára téved. — Annyi minden kell most, a tél előtt. De a jövő hónapban kaipsz te is, ölébe húzza kócos, szőke fejét. — De most igazán? — néz fel az anyjára. Múltkor is ígértétek már meg a sálat is. — Most majd igazán, csak ne durcáskodj. Nem tudom, megérted-e, mit akarok mondani. írhatnék számokat is, hány könyvtár nyílt meg azóta, mióta elmentél, hány ember, mennyi könyvet olvas el egy évben. Te biztosan el is hinnéd ezeket, hiszen te is szeretsz olvasni, éppen ezért írtad a levelet, s a magyar nyelvű könyv neked nagyon is hiányzik. Mégsem ezekről írok, csak azt szeretném még elmondani, idehaza nagyon. sok szép, és nagyon sok új könyvet adunk ki. Sokszor fáj a szívem, hogy nem vehetem meg ezt is, meg amazt is. De azért veszek minden hónapban egyet vagy kettőt. Megvettem már az Adyt megint. FOGADD EL TŐLEM ezt a kis ajándékot, küldök még egy verseskötetet, meg egy regényt. Csokonait, tudom, nagyon szeretted. A regény írójáról meg talán odakint is hallottál már. Biztosan tetszik, megszereted. Mindegyik egy-egy baráti kézfogás, egy kis melegség és szeretet, egy kis Magyarország, ahol — mint írtad — olyan közönyösek, olyan hidegek, és olyan idegenek az emberek. Barátod: Virányi Pál QáziEif. ifesttuéittjei A Radnai-féle gyűjtemény egy részét, Egry József életművének második szakaszából származó képeket mutat be a tárlat. Már azt az időszakot, melyben a mester megtalálja a Balatont, s így önmagát is: biztos iskolázottságú művészete szárnyakat kapott, egyéniígy élnek a bölcsőde kedves lakói Ötvennégy mely a ma emberét vádoljál gyengeségéért. Tudnék most ♦ hirtelen nagy számokat mon-l dani, ezernyi jelét az állami gondoskodásának, mellyel éppen a műit örökségét akarja kitörőim az emlékezetből. Tálcán nyújtja a lehetőséget: kicsi otthona a kaposvári 3-as számú bölcsőde. Korosztály szerint három csoportba osztva élnek itt A legnagyobbak háromévesek. Apró kabátok lógnak a fojöjjetek emberek, merítsetek» gason, a fal mellett /T ’Mlo Vt aa Taam aa a a 7- h M ..7:7 a - 1 ! — .. 1 iiL—t. - u o művelődés kincsesbányájából Élvezzétek a szépet, a jót, tanuljátok meg szeretni, értékelni a művészetet. Es éppen a munkások, a cukorgyáriak utasítanák vissza az ismeretszerzés eme nagyszesaekré n ,y kékben a gyerekek holmijai. Reggel szüleik levetkőztetik őket, a bölcsőde ruháiban töltik napjaikat. A gondozók SZ0F6 t»©tt?&l vű lehetőségét? Nem, nem hí-»ügyelnek arra, hogy szc»». Nem tudom elhinni..a gyerekek jól érez- ?*le*’.,h°9y keveset hívtakizék magukat. 1^077/ I'll If n/VMi aTa T . , közülük, hogy kevésnek mond- __ 1“*= ek “ az_ élet tartozé- J négy-öt hónaposak teszi napjaitokat, í egyforma rózsaszín Es«!!! “ m U*anÍ PÍ~Í rugdalózóban Wlszomoritott kicsit az lb^1?;, üres széksorok látvá- » mijatekok, nya, mégis azt mondom: még i h°gy ne unatkozza- egyszer, ötször, tízszer, száz-1 megjelenik szór is oda kell menni a mű- ♦ közöttük egy felnőtt, vészét apostolaként, s meg-1s hódítani az embereket... Csak nem ilyen műsorral. Mert bevallom, még két hideg zuhany ért ezen az estén, mely miatt inkább felháborodni, mint sajnálkozni volna kedvem. Együttesünk ugyanis -— bármily nehéz elismerni — meghazudtolta önmagát, s nem kicsit csorbított hírnevén. Mindenekelőtt azzal, hogy egyetlen próbával, felkészületlenül állt pódiumra. Azt kell mondanom: a kamaraegyüttes — melytől nagyon- nagyon sokat várunk a zene_ terjesztésében — ezúttal fel- j a kényelmet, nap- készületlenségével lebecsülte J hosszat elheverészik a helyet, az alkalmat, a kö-i hanyatt fekve, zönséget. Nem tudom, miértiszogat «— 90It így, dz bármiként le' t A legapróbbak, heve| résznek ágyacskáikt ban. Körülöttük gu- csörgők, ágyuk fölé hajolva szól hozzájuk, aranyosan nevetnek, gőgicsélnek, s parányi kezüket nyújtogatják fölfelé. Sokat foglalkoznak velük a nevelők, hogy korukhoz illő mozdulatokra megtanítsák . őket. Persze, akadnak köztük lustább emberkék is, mint például Márti,ka, akit kövérsége miatt csak döginak neveznek. Ugv látszik, szereti játgumibabájá- val, ha belép valaki, elmosolyodik, de arra, hogy önállóan oldalra vagy hasra fordulj n, csak nagyon nehezen lehet rábírni. A szomszéd szobában lakik a totyogós csoport. A fa! mellett körben itt is ágyak ■'.annak, s a szoba Közepén egy nag'- járóka. Itt teszik meg a gyerekek az első lépéseket, itt esetlenek, botlanak, mig megtanulnak járni. A nagy piros I ettyts labdák mögül alig-alig látszanak ki a csöppségek, de hős elszántsággal tolják, gurítják a kedves játékszert. Előfordul iterméí zetesen a nagy igyekezetben, hogy egyik-másik egyensúlyát vesztve a fűdre huppnr. Ilyenkor egy kicsit megijedve, megilletődve körülnéz, mintha megvizsgálná, hogy is történt a dolog, mi módon került egyszerre ilyen kényelmes iiiő- heiyzetbe. Aztán megfelelő magyarázat híján összeszedi erejét, feláll és eltotyog a ketiec sarkába gurult labdáért. Ök már néhány szót beszélnek, és kibontakozó értelemmel figyelik a körülöttük lévő világot. Ebben a szobában kopik el az összes szögletes játék sarka, ugyanis minden gyereknek szokása, ha jön a foga, ön- tudatlanul is, de szeret rágogatni valamit, s legcélszerűbbnek találták a csöppségek az örökké kézben lévő játékokat. A nővérek nagy gondot fordítanak arra, hogy ily módon nehogy fertőzést kapjanak a kicsik, napjában többször fertőtlenítik az összes játékokat A háromévesek a többihez viszonyítva már komoly, »felnőtt« gyerekeknek számítanak. Nekik már rendszeres napi programjuk van. Reggeli után kezet mosnak és lepihennek. A nevelő lábujjhegyen jár közöttük, s amelyik nyugtalanul fekszik, lerugdalja magáról a takarót, azt szeretettel betakargatja, ügyelve ar-a, hogy meg ne zavarja a gyerek álmát. Délben az alacsony asztalkákhoz ülnek. Aki a legjobban viselkedik. az lesz a napos. Egv fiú és egy leányka fehér fejken- döten, fehér köténykében széthordja a tányérokat, jó étvágyat kíván, és csak ezután kezdenek ebédelni. Szép rendben, csendben esznek, s mivel mindnyájan nagyra szeretnének nőni, egy-kettőre elfogyasztják az eié- bük rakott ételt, sőt némelyik még kér is. Ebéd után aztán kezdődnek a különféle foglalkozások. sége kitárult, és a nagy ráta- lálás az európai festészetben is szinte egyedülálló helyet vívott ki számára. Művészetét a közönség nem ismeri eléggé. A Balaton, mint nevének állandó járuléka, provinciális mázzal vonta be a köztudatban. A Balaton és a fény festőjeként emlegetik, anélkül, hogy alaposabban fon- | tolóra vennék, mit jelent e ket♦ tő Egrynél, anélkül, hogy e {kettőt többre értékelnék hol- I mi epiteton ornans-nál. Két♦ ségtelen, Egry József a Bala- A | tont festette, és a fényt. A gyerekek kézügyessé-1 Balatonban a természet egyik gét fejlesztik azzal, legpompásabb kibontakozását, hogy gyöngyfűzésre 1a fényben a természet egyik ta: 'i jók őket Aztán I legjelentősebb, legizgalmasabb jönnek a torna- és; megnyilvánulását. Ebből pe- enekórák. »órák« ezek Olyan I dig az következik, hogy sza- melvek I mára sem a Balaton, sem a legfeljebb 15 peréig f fé?J nem fizikai értelemben tartanak, mivel ilyenS T a ^nem korban a srverekek fi-! annál sokkal többet. A lenye- * a gy ♦ get látta, sohasem a lényegtegvelmet egy dolog«f . IKK ♦ 11 L> , ,. , ,,, , .„ mindenben egy kicsit nem. .udja tovább le-« gnmag^t ;s Azt is adta. Ha líotm. Versekre is . j ly-en átértelmezésben vesszük nitjrtk okét. De oe™ | m{jvéSzetét, akkor valóban a kérdezik vissza. O-t- 5 Balaton, és a fény festője volt. hon ellenben minden. Felületesen nézve két5eire _ külön kérés ^ik^ a| haIIottam a táriaton azTdegenre , J kedés ilyen megnyilvánulását nem egyszer csak. úgy, önálló gondolattól és vezetve, rágyújt! el zengi a bölcső- j gverekek nagy ♦ —, fényorgiája és színskálája ‘ érthetetlennek tűnhet, azonban i csupán addig, míg távol akar- I juk magunkat tartani a meg- deben tamilt dalokat, j értéstől. Egry többet mutat meg annál, amit mi látunk, nem pedig kevesebbet. Festményeinek ritmikája, kompozíciója arra késztet, hogy új látásmóddal figyeljük a tájat, zúdul rá, mely felbontja a formákat, a tárgyaknak egészen más jelleget ad. Okozhat bennünk hökkenetet, de akkor is igaz. Ha az ember belenéz a napba, s behunyja szemét, versikéket. Mivel hosszú a délután, előkerül a soik-sok vál- tozitos játék, s mindegyikük. kiválasztva a számára legkedveseb- j amikor fényözön bet, kedve szerint * .............. j átszhat. Doktor bá- csiTuk. dr. Mózsa Ernő mindennap meglátogatja őket, 3 a gyerekek szeretettel veszik körül az i változott színekben, milliónyi vibrálással tűnnek fel a tárgyak, és kinyitva a pillát, új szépségben bontakozik ki minden. Ezt visszaadni: művészet. Kevés festő vállalkozott erre a feladatra, s nem egy belebukott. Egrynek sikerült. Idegen lehet művészetének bajnál I eszköze, az olajpasztell is. Technikáját ellesni valószínűleg meddő próbálkozás lenne, annyira egyéni, s képenként változó: úgy használta fel, . ahogy a belső mondanivaló ♦ megkívánta. Rajztudása csodá- Vörös Márta »latos, Ha szükséges, akár néorvost, azon már régen tói vannak, hegy féljenek tőle. Dr. Mózsa Ernő figyelemmel kíséri külön- feülön mindegyik gyerek fejlődését, egészségi állapotát, s a legkisebb azonnal siet így élnek, tik naj jaikat c 3-as számú bölcsőde kedve? kicsi lakói. segítségre : így töl-1 hány vonallal is kidomborítja a lényeget, a mozgást. Technikájában a vonal és a folt egyképpen fontos feladatot végez el; előbbi határokat állít, periódusokat teremt, utóbbi felold és sokszor — a zene nyelvéből kölcsönözve a szót — dallamot hoz. Színei nagyon szépek. A fehérből indul el, és ha szükségét érzi, nem elégszik meg a papír átütő fehérjével, még hozzá is tesz. Fehér, narancssárga, vörös, barna és a kék. A kék színnek különleges fontosságot tulajdonít, A kék mélyít és árnyékol, keretez. Egry József festményei megkövetelik (jobbon megkövetelik), hogy nagyobb távolságról szemléljék. Nemcsak a tárlaton szereplő képméretek miatt, hanem mert csak távolról ugranak öss:e a színek, olvad harmóniába, válik egésszé a közelről érthetetlennek tetsző vonal, folt, színsorrend. Harminchat mű korántsem ad teljes betekintést akár még a festő e korszakáról sem. A teljes életmű felmérése nemrég kezdődött el, csupán ezután kerülhet sor az összes körülményt figyelembe vevő értékelésre. Azonban ennyi képet e gyszerre még sohasem láttunk Egrytöl Kaposvárott, s ennyire még sothasiem ismerhettük meg. Azok, akik a művészetet csupán a »tetszik«, »nem tetszik« kérdésén döntik el, azok is találnak maguknak valót, hiszen bizonyos értelemben néhány kép is teljességet nyújthat: a művészet teljességé);. Úgy igaz, ahogyan Horváth Béla művészettörténész mondta a tárlat megnyitóján: »Művészete felbecsülhetetlen érték számunkra. Egry ízig- vérig modeln, európai festő, a Balassi—Petőfi—Ady—Bartók- vonail embere, kinek pikturája méltán sorakozik a legnagyobb magyar művészek életműve mellé.« Sajnos, a kiállítás nem sokáig, csupán november 29-ig lesz nyitva. Sietni keli, nehogy lemaradjon erről a szép élményről, aki meg szeretné nézni. Fehér Kálmáa
