Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-02 / 259. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. november 2. Van és lesz tápláléka a Cukorgyárnak ELTÉPHETETLEN KAPCSOLAT Mintha óriás darázs dongna. Az egyetlen nagy zümmögésbe néha színezőnek belehasít egy-egy éles vasutas síp »féket ereszd meg« jelzése. Vagonok koccannak össze, autó búg, szekerek zörögnek a Kaposvári Cukorgyár szűkre méretezett udvarán. Az őszi köd nehezen oszlik: gőzből, párából szinte második kupola borul a gyárkolosszus fölé. Nagy és gazdasági vasúton, teherautón, kocsin gördül szüntelenül a cukorrépa. Kétszáz vagonnal eszik naponta a gyár. Somogy nem is győzné. Tolna, Baranya, Bács megyéből futnak még be megrakott szerelvények. Kaiser Ervin termelési osztályvezető elégedett. — Ha május jobban sikerül í— a példátlan szárazságra gondolok —, akkor 110 mázsánál jóval magasabbra ugrik a holdankénti átlag. Az ősszel — folytatja — legtöbb termelő nem feledkezett meg a talajelőkészítési munkálatok ábécéjéről: időben mélyszántották a földet, és a műtrágyát sem sajnálták. Manapság már törődnek a gazdák a cukorrépával, jól gondozzák, értéknek tekintik. A répaszedést szeptember 19-én kezdték. A zöm most már kint van a földből. Ki-ki már az utolsó fordulóra valót is bevitte a gyárhoz vagy a legközelebbi átvevőhelyre. A termelési kedvet illetően is állandóan javul a helyzet. Jövő évre a szerződések jó részét már megkötötték. Mondhatni, napról napra nagyobb a cukorrépatermelés iránti érdeklődés. A gyár igyekszik eleget tenni a gazdák kérésének. Hogy ne kelljen 8—10 kilométert kocsizgatni, ahol csak érdemes, átvételi állomást létesítenek. ötvenhétben a Kaposvári Cukorgyár körzetében 180 átvevőhely volt, jelenleg 216-ot tartanak nyilván. — Ide, a kaposvári átvevőhelyre a városi, a toponári és a Zselicségben gazdálkodók hozzák inkább a cukornak valót. Ezt mutatják a névtáblák. Hosszú szekérkaraván tekereg naponként a gyár felé. A hídmérlegen nagyot zökkenve megállnak a kocsik. Most éppen P ar r ag János kaposvári hétholdas paraszt szekerével »játszik« a mázsa. — Ezzel aztán vége is, nincs több — üti össze tenyerét a tulajdonos. — Mekkora területen...? Hány mázsa? Nem kell külön unszolás, Parrag bácsi máris nyúl a zsebbe: — Itt van-e, rajt van ezen a cédulán minden forduló súlya. összeadjuk a számokat... Pontosan 68 mázsa 20 kiló termett a nem egészen 600 négyszögölön. — Hát ez szép! — Meghiszem — derül fel az arca —, de nem is volt a földben még ekkora gaz sem — tartja fel szemléltetőül a mutatóujját. Bent a mérlegházban azt kérdezik tőle, hogy elviszi-e azt a több mint két mázsa cukrot, ami jár neki. — ötven kilót itthagyok — mondja. — Kell a pénz is. A gyár 10 forint 60 fillért fizet egy-egy kiló cukorért. Amint mondja, a nyers szeletre azonban igényt tart. Kicsit gondolkodik, majd így szól: — Jár 44 mázsa, ehhez hozzájön még a takarmány- répa. Nem is lesz rossz, ehet a három tehén. — Jövőre? — fordulok felé. — Akkor is vetek 600 ölet. Én már így osztottam be a földemet. A szekerek közt néha-néha feltűnik egy-egy tehergépkocsi is. Nem minden gazda ül a bakra. Palkó János például Töröcskéröl az AKÖV- vel hordatja be a répát. Ságvári Károly sofőrrel számitgatjuk, hogyan előnyösebb. — Egy-egy forduló 68 forintba kerül — tolja elém a papirost. — És egyszer-egyszer 35 mázsát is elbír ez a »szekér«. — A lovak mást dolgoznak, én nem hajtom ide őket. Meg hát nem is fizetődik ki. Termett 70 mázsa répám. Két nap sem tudnám befuvarozni, így meg fél napig sem tart az egész — mondja Palkó János, és nagy sietve szórja tovább a répát az »úsztatóba«. Időt, pénzt takarítanak meg a töröcskeiek. Nemcsak egy gazda szállíttat teherautóval. — Már másoknak is hoztam, és van még több jelentkező is Töröcskéröl — mondja a távozni készülő Ságvári Károly. A »megéri«-t még az alábbival igazolja Kaiser Ervin termelési osztályvezető. — A gyártelepre beszállított répa mázsája után 2 forint 25 fillér fuvartérítést kapnak a gazdák. Valóban megéri a cukorrépalermelés is meg a gépkocsival való szállítás is. — Én már ötven év óta ismerem a cukorrépát — szól közbe Jovánczai Ferenc, egy másik gépkocsi utasa. — Soha nem fizettem rá. Róla tudni kell, hogy ő a városban a termelési felelős. Már csak példamutatás miatt is illik tisztes eredményt elérnie. És ez most is sikerült. Ezer ölről 130 mázsát takarított be. Könnyű kiszámolni, hogy mennyit jövedelmezett ez a terület. Egy mázsa répáért — , a természetbeni juttatásokat is pénzre számítva — 45 forintot . markolhat fel a termelő. Pénz- \ értékben tehát Jovánczai Ferenc pontosan 5850 forintot kap. Természetesen, aki több pénzt akar, annak meg is kell dolgoznia azért. És sokat számít a hozzáértés, a szakismeret. A fiatalabb termelőknek nem árt a szomszédba menni okos tanácsért. Z s i g József zselickislaki gazdának nem éppen a legjobban sikerült az idei termés. Fél holdon 60 mázsa répája termett. A nyáron a kártevők is beleharaptak a növénybe, hát emiatt. De ez nem szegte kedvét, jövőre óvatosabb lesz, s bizonyára nem 60 mázsát takarít majd be a 800 ölről. GÖBÖLÖS SÁNDOR * Vezetők és vezetettek őszinte egymásban bízásának szimbóluma ez a kép. Kéz a kézben, így könnyebb az út, s elérhetőbb a mánál még szebb holnap, melynek tégláit egyforma szorgalommal rakják a kezek: az Elnöki Tanács elnökéé, Dobi Istváné is és a becsületesen dolgozó parasztoké is. ■$r ★ Dr. Münnich Ferenc, kormányunk elnöke a termelőszövetkezeti mozgalom egyik kitüntetett asszonykatonájával beszélget. Egykor a mérhetetlen távolságban trónoló vezetők parancsai jutottak el csak a néphez. Negyvenöttel semmivé törpült a távolság. Ma fenn is, lenn is a nép az úr. ■$T „Vem akartunk egyéni formában gazdálkodni“ — ezt vallják az istvánd- Kossuth Tszcs tagjai — A KÖRTEFA DŰLŐBEN szemet gyönyörködte- tően, szép reményeket fakasz- tóan aöldell harminc hold őszi kalászos. Nem ékelődik be mást termő földcsík az árpa kilenc holdjába. A tizenhét hold búzát, négy hold rozsot 6am annyi helyre vetették, ahanyuké ez a kenyérgabona. Nincsenek szétszabdalt száz négyszögölek, nem húzott minden harmadik-negyedik forduló után mezsgyéző barázdát a traktor. Attól sem kellett tartani, hogy a vetőgépet vontató Zetor minduntalan átlép a szomszéd birtokára: táblásán, vetésforgó szerint gazdálkodik az istvándi Kossuth Termelőszövetkezeti Csoport... Pókos J óz séf háza ormára akár ki is tehetnék a tszcs cégtábláját Ez az élete delén túl járó, választékosán, megfontoltan beszélő paraszt- ember az elnök, s az ő szobája egyben a csoport-iroda is. Lakásán váltogatjuk egymással a szót e kis közös gazdaság születéséről, életéről. — A múlt tavaszon álltunk össze — mondja. — A földeket hogyan egyesítették? A bölcs előrelátás hangja csendül ki válaszából: — Még a tízes törvény (értsd: a földrendezési jogszabály) végrehajtása előtt megalakultunk. A szántónkat is meg a rétünket is egy-egy tagban mérték ki a földrendezők. A csoportbeliek egytől-egyig a Petőfi Termelőszövetkezetben gazdálkodtak az ellenforradalom előtt. Ez a szövetkezet csoportonként kezdte negyvenkilencben. Pókos bácsi is alapítója volt a tszcs-nek. Két év múltán elhagyták a »cs«-t: létrejött a Petőfi Tsz. Kár. hogy más emberek gonoszsága bezárta a szövetkezet kapuját Pókos József mögött. Ám — az ő szavával élve: »ötvennégyben visszahívott a nép«... S amikor az ellenforradalom után felszámolófélben volt a »Következet, ez a tekintélyes gazdaember felül tudott emelkedni minden őt ért sérelmen: kilencedmagával létrehozta a csoportot. — Nem fogadta el senki a vezetést, így lettem én az elnök is, a könyvelő is. Őszintén, nyíltan szól kezdeti aggodalmukról. — Nem ismertük, nem ismerhettük, hogyan alakul majd a kormány politikája (1957 első hónapjáról van szó). Lesz szövetkezet vagy nem — erre pontos választ nem kaptunk. Amint tisztult a helyzet, erősödött a néphatalom, megértettük, hogy lesz jövője a paraszti összefogásnak. Kimondtuk a csoport megalakulását, mert azt tartottuk: ha a kormány módot ad a szövetkezésre, akkor mi nem fogunk, nem akarunk újra egyéni formában dolgozni... IK ÉS MEKKORA BIR- TOKKAL léptek a csoportba? Wirth Pálné tizenhárom, Simon János, Gáli József tizenegy-tizenegy, Varga József nyolc, Kiss József hat és mások, összesen kilencen, nyolcvankét hold szántót és tizenöt hold rétet hoztak be. Pókos bácsinak szintén tizenegy holdja van a Körtefái dűlő táblájában. — Szülőktől örökölt föld ez az utolsó hantig — mondja a csoportelnök, miközben mutatja a keménytáblás spirálfüzetet, amelynek borítólapján ez olvasható: »Földnyilvántartási könyv«. A gazdálkodás menetére terelődik a szó. A csoporttagoknak hét lovuk van. A talajművelést a gépállomás traktora végzi, így válik egyöntetűvé a szántójuk. Kiszámítják, hogy a géni munkadíjból kire mennyi jut. Azt összeszedi a tagoktól az elnök, beírja a pénztár- könyvbe, és a tszcs nevében elküldi a gépállomásnak. Szeptemberben pl. — a csekkek tanúsága szerint — 2834 forintot adott postára szántás, bo- ronálás, gépi vetés és burgo- nya-kiforgatás címén. A növényápolás és a termés betakarítása kinek-kinek egyéni gondja. Érdemes részletezni, hogyan részesednek például a kenyérgabonából. A csoport termelési tervét egyéni vetéstervekre bontják a bevitt föld arányában. Egyiküknek három és fél. másikuknak kettő, harmadikaknak pedig másfél holdat mérnek ki a búzatáblából. Külön-külön aratnak, s a kereszteket — egymást segítve — egyéni szérűkre hordják be. PS MOST JÖN a végel“ J számolás, a cséplesi eredménylap adatai alapján. Az idén az elnöknek például olyan búza jutott, hogy »csak« tíz mázsát adott holdja. Volt olyan szérű, ahol viszont másfél mázsával több kenyérgabona folyt a zsákokba minden hold kévéiből, összeadták a métermázsák számát, az összeget elosztották a holdakéval, és a hányados megmutatta a holdankénti átlaghozamot. Ezen a nyáron tíz mázsa harminc kiló volt az átlag. Akinek két hold jutott — vetésterve szerint — a búzából, az húsz mázsa hatvan kiló szemtermést vihetett fel padlására, még akkor is, ha — mondjuk — huszonöt mázsát mutatott a cséplési eredménylapja. Senki sem tagadta meg az átlagon felüli termés átengedését a másiknak. Nem mondhatja ugyanis, hogy »ez az én földem, az én jobb munkám gyümölcseként termett«. Hiszen közös táblát művel a gép. Egy szó, mint száz: nem a tarlón, hanem a szérűn osztják el a gabonát. A kapásnövényeknél más a mérce: ki hogyan dolgozott, úgy veszi hasznát. A cukorrépa vagy kukorica terméshozamának alakulásába erősen beleszól az egyéni munka. Meg az is, hogy ki-ki megfogadja-e a szaktanácsot. Varga Sándor, a Darányi Gépállomás ta- lajlaboratóriumának 'Vezetője ugyanis megnézte — persze, műszerekkel — a Kossuth Csoport földjét. A tavasszal például azt javasolta, adjanak pétisót és kálit is a burgonyának. Egyedül Pókcs bácsi fektetett bele hatvan forintot káliba — s ezeregyszázat vásárolt ki a többlet-krumpliból. Jövőre mindenkinek kell kálisó! Az adóját mindenkinek külön-külön kell rendeznie. Rendezik is — egyetlen hátralékos sem akadt tavaly szilveszterkor a csoportban. Húsz százalék a kedvezményük az egyéniekhez képest. Olcsóbban szánt, vet a gép táblájukon, mint a kisparcéllákon — nagyüzemi díjtételben számol el velük a gépállomás. Hitelt is kaptak az államtól, 6084 forintot pétisóra. Szeptember 15-én egyösszegben kitisztázták ezt az adósságot. Most meg betettek a barcsi bankfiókba a darányi földművesszövetkezetnek eladott étkezési burgonya árából 14 780 forintot. A vállalattól kapott vetőgumót ebből fizetik ki. Lám, »a nép egy kicsit magáévá tette a szövetkezés gondolatát« — amint ezt Pókos József, a csoport vezetője mondja ... Nézem bélyegzőjüket: »Kossuth Termelőszövetkezet, Istvándi«. A »csoport« szó lemaradt róla. — Azért nem dobom el ezt a pecsétet — jegyzi meg az elnök. — A minap voltak itt a malomban kisdobszaiak. Hallom az egyiktől, hogy valami növénytermelő szövetkezet alakításán törik a fejüket. Kérdem tőle, hogy kik azok. Elsorolta nyolc-tíz gazda nevét. Ismerem valamennyit, mind jól álló középparaszt — mondja búcsúzóul Pókos bácsi, és hozzáteszi: A jövő héten átnézek Kis- dobszára. Istvándi és kisdob* SZA más-más megyében van, de nem esik távol egymástól. Mint ahogy a két falu parasztjainak esze is csaknem azonos pályán lendült neki a jövőnek... Kutas József Két földművesszövetkezet munkájáról Miről tárgyalt a somiak termelési értekezlete? A Som és Nagyberény Egyesült Földművesszövetkezet dolgozói nemrégiben termelési értekezletet tartottak. A beszámolót Kustra Mihály, a földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke mondta el. Ismertette a dolgozókkal a harmadik negyedévi tervtéljesí- tést. A kiskereskedelem 105, a vendéglátóipar 97,7 százalékban teljesítette az előirányzatot. A növénytermelési szerződésekből és a gépi munka szerződtetésből egyaránt csaknem 30 százalék hiányzik. Elmondotta, milyen tennivalók várnak a szövetkezet dolgozóira az év utolsó negyedében. Neki kell gyürkőzni, hogy a munkaversenyben vállalt fe’adatokat teljesíthessék, sőt túlteljesíthessék. Kustra elvtárs nem hallgatta el a hibákat. Szólt arról, hogy a rész jegy alap-növelés megfeneklett: éves tervük 60 százalékának teljesítése az év utolsó három hónapjára tolódott át. Aki hangos szóval hirdeti a földművesszövetkezet előnyeit és jó munkájával öregbíti a szövetkezet tekintélyét, az tud új tagokat toborozni. Peller Jánosné daránypusztai boltvezető például júliustól októberig nyolc embert szervezett be a földművesszövetkezetbe. Rászolgált a dicséretre, amit meg is kapott az ügyvezetőtől. Amint a számok is tanúsítják, a részjegyalap-növeléséhez kell a legerősebben hozzáfogniuk. Lássuk, milyen beruházásokat végzett az idén a szövetkezet a tavaly beszedett részjegyek Összegéből, valamint az állami hitelből. A nagyberényi italbolt új söntés- pultot, asztalokat, székeket és szikvízballonokat kapott 21 ezer forint értékben, s megrendeltek egy pohárszekrényt 3200 forintért. A somi italbolt új pohárszekrénye, sörapparát- ja 5500 forintba került. A somi I. számú bolt berendezésére 10 ezer forintot költöttek. A fel- vásárlási üzemág részére két új mérleget vásároltak 3000 forintért. A földművesszövetkezet igazgatósága azt tervezi, hogy a somi italbolt nagytermébe — ahol a mozielőadásokat is tartják — székeket vásárolnak, hogy ne kelljen a filmlátogatóknak hazulról cipelni ülő alkalmatosságot. Nagyberényben pedig új boltot szeretnének felépíteni. E tervek valóravál- tásához az szükséges, hogy a somi és a nagyberényi földművesszövetkezeti tagok anyagilag is hozzájáruljanak a költségfedezet megteremtéséhez. Bővül a szövetkezet pénzforrása azzal is, ha új tagokat szerveznek. A termelési értekezleten több dolgozó megfogadta, hogy mindent elkövet a mulasztások pótlásáért. Homokszentgyörgy tiszta nyeresége: 293000 Ft A homokszentgyörgyi földművesszövetkezet is elkészítette a harmadik negyedévben végzett munkájának mérlegét. Szilágyi György körzeti ellenőr jelentése szerint 293 ezer forint az adott időszak tiszta jövedelme. Legjobban a felvásárlási üzemág billentette ebbe az irányba a mérleget a csaknem 139 ezer forintnyi nyereséggel. A kiskereskedelem több mint 76 ezer, a vendéglátóipar pedig mintegy 72 ezer forinttal forgalmazott többet, mint amennyibe került a ráfordítás. Sőt a kisegítő üzemág is nyereséggel zárta a háromnegyed évet. Egyedül a termeltetés nem adta vissza a befektetett összeget az utolsó forintig. A nyereség jelentőségét növeli az a tény, hogy időközben új egységekkel gazdagodott a szövetkezet: két élelmiszerboltot, egy italboltot nyitottak, s mindet korszerűen berendezték. Sáfráu János
