Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

Csütörtök, 1958. október 2. 6 SOMOGYI NÉPLAP Egyes vállalatok megkerülik a munkaerőgazdálkodási hivatalt Miért nem érvényesítik a büntetéseket? A tanácsok munkaügyi osz­tályait azért bízták meg mun­kaerő irányítási feladattal, hogy megszüntessék a szemé­lyes kapcsolatra épülő elhe­lyezkedést, hogy azok jussa­lak hamarabb állásba, akik a legjobban rászorulnak. A kor­mány 15/1956. sz. rendelete kö­telezi a vállalatokat, jelentsék munkaerő-igényüket a mun­kaügyi osztálynak, s hogy mi­lyen bérkategóriában hány dol­gozót alkalmazhatnak. Szokás? A megyei tanács munkaügyi osztályán található vizsgálati jegyzőkönyvek többségében szerepel az a megállapítás, hogy az ellenőrzött vállalat vagy üzem ennyi és ennyi dol­gozót alkalmaz a munkaügyi osztály közvetítése nélkül, megkerülték a munkaerőgaz- dálkodásd hivatalt. A Somogy megyei Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat hét adminisztra­tív, két műszaki és egy más állományban lévő dolgozót, a kórház tizenegy alkalmazottat vett fel bejelentés és közvetí­tés nélkül. Mintha a törvény nem is volna érvényben. Egyik-másik vállalat, üzem, intézmény valami különös szemléletből fakadóan féd- véDról veszi ezt a rendelke­zést. Mintha valakit is felmen­tene a múlt rossz szokásainak hatalma! Nyilvánvaló, hogy a legtöbb vállalatvezető a pro­tekciós kapcsolatok süppedő talaján áll akkor, amikor dol­gozói alkalmazásakor nem a kormányrendelet szellemében jár eh A munkaügyi osztály — na­gyon helyesen — törvénysér­tésnek minősíti ezt Nemrég a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Köz­pont igazgatója ellen javasolt fegyelmi eljárást, mert öt ad­minisztratív és három keres­kedelmi dolgozót vett fel köz­vetítés nélkül. Csakhogy... Fölösleges mentegetés! Kocsis Dezső munkaügyi elő­adónak aggályai vannak afe­lől, hogy a MEZŐÉRT igazga­tójának felettes szerve, a MÉ­SZÖV megindítja-e a fegyelmi vizsgálatot. Gyakori ugyanis, hogy a fe­gyelmi javaslatok nem érnek célba. A kereskedelmi osztály, mint a népbolt felettes szerve, »mindenre van ok« jelszóval a kimagyarázkodást választot­ta a népboit-igazgató elleni fegyelmi javaslatra — külön­böző vállalati érdekekre hi­vatkozva. Pedig a munkaügyi osztály is gyorsan kielégíthet­te volna a vállalati érdeket, hiszen akkor még (1958. feb­ruár 19-én) négy személynek fizetett az állam munkanélkü­li segélyt; azóta persze már el­helyezték őket — máshol. A közvetítés nélkül felvett tíz dolgozó közé igen könnyen be­fért volna a négy szóban for­gó ember is, ha a népbolt a kormány rendeletének szelle­mében vezeti munkaügyét. Érdemes-e és lehet-e a sze­mélyes kapcsolatokra épülő s éppen ezért sokkal lassúbb el­helyezkedés ellen küzdeni? Lehet! És nem is olyan nehéz, ha a felügyeleti szervek foga­natosítják a törvény megsze­gésével járó büntetéseket. De miért kell eljutni a bünteté­sig? Lehet anélkül is! Ezt bi­zonyítja a Terményértékesítő és Raktározási Vállalat példá­ja. ahol egyetlen dolgozót sem alkalmaznak közvetítés nél­kül A 15/1956. számú rendelet ma is érvényes, megtartása: kötelesség. (Szegedi) E hónap közepén megindulnak az orosz nyelvtanfolyamok Országszerte nagy az érdeklődés Jönnek az őszi esték, majd a hosszú téli esték. A kora es­ti órákban azonban mozgal­mas lesz a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bajesy-Zsi- linszky u. 1/c szám alatti he­lyisége. Itt folynak ugyanis október közepétől kezdve az orosz nyelvtanfolyamok, ame­lyekre Kaposvár dolgozói már­is nagy számban jelentkeztek. Kezdő, mérsékelten haladó és erősen haladó, valamint tár­salgási tanfolyamokon sajátít­ják el heti egy napon, jól megszervezett kétórás előadá­sokon a szocializmus nyelvét, az orosz nyelvet. Ha valaha igaz volt, hogy a világirodalom, a szakirodalom minden kincsét meg lehetett szerezni német nyelven, az most méginkább vonatkozik az orosz nyelvre. Nincs a vilá­gon számottevő irodalmi mű, szakkönyv. amely ne jelent volna meg orosz nyelven és ne volna kapható — szükség ese­tén megrendelésre — könyves­boltjainkban. Az orosz nyel­vet ma már nemcsak a szocia­lista tábor országaiban, ha­nem az egész világon — éppen az említett ok miatt — mindenütt tanulják. A turista­kirándulásokon, amelyek a szocialista országokba irá­nyulnak, a nemzetközi érint­kezések nyelveként az orosz nyelv szerepel. Milyen hasznos ilyenkor az orosz nyelvnek még mérsékelt fokon való is­merete is! Az október közepén kezdő­dő MSZBT-tamfolyamokon az új tankönyv alapján már az első évben, a kezdő tanfolya­mokon is a mérsékelt tudás­nál jóval többet lehet szerez- ni. Olvassuk az újságokban, halljuk a rádióban, hogy mi­lyen sok nyelvtanfolyam indul felnőttek számára az egész országban. Ahány nyelv, annyi ember az ember! A Magyar—Szovjet Baráti Társaság még vesz fel jelent­kezőket az orosz nyelvtanfo­lyamokra. Jelentkezni lehet személyesen a Ba.jcsy-Zsilinsz- ky utca 1/c számú székházban és telefonon a 13-08 számon. A tanfolyam megindulásá­nak időpontjáról október 15-ig értesítést ad a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság. £mLékízik, f)circut£infrk őiotáti...? [ Él HALÁSZ JÁNOS elvtársnak Kaposvár B izony űntuk mar A HÁBORÚT valak­in ennyiem. Megelégeltük az éhezést, a szenvedést, a szün­telen rettegést, hogy mikor ta­lál bennünket is a golyó, s nem láthatjuk többé szülein­ket, feleségünket, gyermekein­ket. Hányszor ötlött fel ben­nünk a gondolat: miért is harcolunk, miért van kezünk­ben fegyver, mellyel más nem­zetek hasonló szegény embe­reit öljük? S a magunkban adott felelet mindig ez volt: Eldobni a fegyvert, mert az nem a mi, hanem az urak ér­dekeit szolgálja... 1916-ot írtaik. A háború, a sok vér már fásulttá tett ben­nünket. Először még megdöb­bentünk, amikor a mellettünk álló kenyerespajtás kidőlt a sorból, de később közömbösen szemléltük legjobb barátaink szenvedéseit is. A háború kiölt belőlünk minden emberi ér­zést. Pedig mennyire szeret- j tűk volna elfelejteni a sok ' vért, s nem látni többé az éh­ségtől lesoványodott arcokat, sebesülteket. Érző. élő embe­rekké akartunk válni, olyanná, aki tud örülni és tud bánkód­ni is ... Kerestük az utat, merre, ho­vá. Hátunk mögött őreink, a parancsnokok, a csendőrök, akik képesek lettek volna ben­nünket — mint ahogy másofc- I kai is tették — veszett kutya •ként lelőni. Szemben velünk . az oroszok, a fogság. Még: az utóbbit választottuk. In­kább a fogság, mint a biztos pusztulás a lövészárokban ... Az egyik hajnalban szökevé­nyek kereséséire küldtek ben­nünket. összenéztünk, s már tudtuk a dolgunkat. Alig ma­radt el a lövészárck, emelke­dett a puskatus. és az ember - faló őrmester bezúzott fejjel, eszméletlenül esett össze. Fegyverünket eldobva futot­tunk a fogság felé ... A fogolytáborban mintegy 5000 hadifogoly zsúfolódott össze. Magyarok, németek, osztrákok, legnagyobb részűik nincstelen szegényemben Ezért érthető, hegy amikor 1917 ok­tóberében vörös karszalagos matrózok jelentek meg a tá­borban, több mint ezrein je­lentkeztek s álltait a forrada­lom oldalára. S ADRINSZK... IGEN, OTT TÖRTÉNT... ön Halász elvtá-rs. ekkor már századparancsnok volt, és több más forradalmi ezred katonái között mi is ott harcoltunk a város visszafoglalásáért. Cse­hek tartották megszállva. Az állomáson egy vasúti szerel­vényről, homokzsákok közül tüzeltek ránk, súlyos vesztesé­get okozva nekünk. — A vo­natot ki kell tolni a nyílt pá­lyára! — hangzott a parancs, önként vállalkozókat kértek a feladat végrehajtására. Az egész század jelentkezett, s ön választott ki néhányunkat. Egy szigetvári gépészféle embert. Réti Jenőt jelölték ki a mozdony vezetésére. Juhász Ferenc és Bordás István nagy- kanizsai, Stikrád György ka- poskeresztúri, György Géza gamási származású vöröskato­nák voltak tagjai a kis roham- csoportnak ... Mozdonyunk, melyen ön volt a parancsnok, óvatosan közelítette meg a csehek sze­relvényét. Mozdonyvezetőjük észrevette a bajt, de már nem tehetett ellene semmit, ön át­ugrott a csehek mozdonyára, s ledobta annak vezetőjét. Ju­hász Ferenc közben összekap­csolta a két mozdonyt, s a sze­relvény — a -rajta lévő csehek nagy megdöbbenésére — meg­indult a nyílt pálya felé. Ott már várták őket... Sikerült a csel... Sadrinszkot visszafog­laltuk. Harcoltunk Gyenyikin és Köl­esek ellen. Szarátov, Omszk, Perm, Irkutszk — sok-sök orosz várost segítettünk visz- szafoglalni a fehérektől. 1918 végén hazajöttünk, ön ottmaradt, tovább harcolt, és tudjuk. Ivan Ribulov néven vált ismertté a forradalom tör­ténetében. Egy orosz tanítónőt vett feleségül, házasságából két gyermeke született. 1922-ben hazajött. Itthon is folytatta forradalmi tevékeny­ségét. A Körtönye-hegy egyik kis szőlejében, egy csőszkuny­hóban rejtegették a nyomda­gépet. amelyen felhívásokat nyomtattak Somogy lakóihoz. A fasiszta, nyilas világ idejé­ben erdőkben kellett bujkál­nia, hogy életét menthesse... Értesültünk arról is, hogy fia, Ivan Ribulov szovjet tan­kista főhadnagy Székesfehér­vár felszabadításáért életét ál­dozta. Amikor Somogy felsza­badult, ön elsőnek állt a párt szervezésének élére, harcolt az élet megindításiáért. Az ellenforradalom idején önnek is nehéz volt. Bizonyá­ra, mi, öreg katonák mindany- nyian arra gondoltunk. ha olyan fiatalok lehetnénk, mint 1918—19-ben. akkor mindez nem történhetett volna meg.» Parancsnok elvtársi Nagyon örülök, hogy élet­ben van. Hiszen a régiek kö­zül, akik egy században har­coltunk, már csak ketten élünk. Réti Jenő öt éve, Bor- bás István két éve. Stikrád György tíz éve, György Géza nyolc éve már nem tud emlé­kezni a régi harcokra... GY HALLOTTAM,-gyakran betegeskedik. Tudom, ön felett sem ment el .nyomtalanul az idő, a sok harc. Kívánom, hogy mielőbb meggyógyuljon, és minél előbb találkozhassunk. Szeretném megszorítani kezét, szeretnék önnel együtt emlékezni közös harcainkra. Egy városka témája nevében: Szalai László 7 860-ban egy Balaton- I fökajárról Somogyba származott kereskedőcsalád ta­nulni vágyó 21 éves fia útra­kelt, hogy a közeli tenger­parti kikötővárosokban szak­mabeli tapasztalatokat sze­rezzen. Triesztbe érve azonban csakhamar tudomására jutott, hogy a nemzeti szabadságért és az egységes Itália megva­lósításáért küzdő híres »Gari­baldi«, újra zászlót bontott, a Szicíliában kitört forradalom élére állt, és hogy csapatában volt 48-as honvédekből, emig­ránsokból, a Bach-korszak ül­dözöttjeiből magyar légió, **•légioné wngherese« is alakult, oly vitéz magyarok, mint Türr István, Földvári Károly, Vet­ter Antal és Teleky Sándor részvételével. A hírre a fiatal ember hajóra szállt, Nápolyba utazott, és beállt a magyar lé­gióba. Majd négy éven át szolgált azután itt, a magyar haza hőn óhajtott szabadságának óra­ütését várva. Hazatérése után szüleit So­mogybán találta, s ő maga is itt telepedett meg. 1868-ban megnősülve Orcziban vett bér­be egy nagyobb birtokot, és gazdálkodásihoz kezdett. A bir­tokhoz a falu közepén álló ki­csi, zsúpos ház tartozott, mely­nek frontja előtt bolthajtásos folyosó húzódott. P bben a kicsi, zsúpos házban látta meg a n' p világot Kunffy Lajos, a »yari- baldista« Kunffy Adolf és Hochsinger Hermina fia, So­mogy megye egyik büszkesége, 1869. október 2-án. Elemi és középiskoláit Ka- posváratt végezte, majd szü­léi kívánságára Budapestre ment az egyetemre joghallga­tónak. Mivel rajzkészsége már gimnazista korában megmutat­kozott — amely időben az olasz származású Galimberti Alajos és a Becsben feltűnt későbbi Munkácsy díjas Ko- roknyai (Trost) Ottó festőktől kapott művészeti instrukciókat tms egyidejűleg az Andrássá úti DR. Somogytúr „Nagy Öregje" 89 éves »Mintarajziskolát« is látogat­ta. (A mai Képzőművészeti Főiskola.) Itt Greguss tanár felügyeletével gipszmodelleket rajzolt, és a Nemzeti Múzeum­ba járt híres festők képeit ta­nulmányozni, másolgatni. De eljárt Vágó Pál műtermébe is, ahol az akkor már híres mes­tert magát is megfestette. Két, Budapesten töltött esz­tendő alatt nyilvánvalóvá vált tehetsége, s így jogi alapvizs­gáinak letétele és a kaposvári 44. közös gyalogezrednél töl­tött egyéves katonai szolgála­tának teljesítése után 1891-ben Münchenbe utazott, a német művészet központjába. Itt előbb féléven át Hóllósy Si­mon ott élő művészünk festő­iskolájában rajzolt, majd pedig Hackl professzornál tanult a bajor képzőművészeti akadé­mián. Itt találkozott össze né­hány, nála pár évvel idősebb, már Párizsból visszatérő fiatal magyar művésszel: Iványi- Griinwáld Bélával, Csók Ist­vánnal, Ferenczy Károllyal, akiknek biztatására azután 1892 őszén Párizsba ment ki. ttől kezdve 3 éven át a hí­res »Julián Akadémián« folytatta tanulmányait Jean Paul Laurens és Benjamin Constant osztályában. Első ké­pét »Five o clock thee« (öt órai tea) címmel a Champ Elysée-i Nagy Szalonban állí­totta ki 1894-ben Párizsban. Midőn Magyarországon meg­indult a készülődés a millená­ris kiállításra, Münchenbe tért vissza, és ott műtermet bé­relve megfestette »Próféta« és »Job« című bibliai tárgyú ké­peit, mely utóbbit oly nagyra értékelték, hogy a Műcsarnok­ban megnyitott millenáris ki­állításon Munkácsy Mihály ké­pei közt került bemutatásra. El A müncheni régies, sötét tó­nusú piktúra azonban Párizs után már nem feleli meg mű­vészi ízlésének. Visszatért te­hát Párizsba, és ott élt — be­bolyongva közben Franciaor­szágot — az első világháború kitöréséig. Nyarait azonban 1905-től kezdve Somogytúrcm töltötte, ahol atyjától ez évben birtokot és hozzá tartozó kú- riális házat kapott, s ahol ma is állandóan lakik. Tj'z a kicsiny falu azidö­■Lj ben alig állt 180 házból, s lakossága nem érte el a ’más­félezret. Hajdan a tóti Lengyel­család birtokát képezte. A tö­rök idők alatt pusztává lett, és csak 1710-ben települt újra a Lengyelek, valamint a Baká­csok, illetve Niezkyek földes- urasága alatt. A XVIII. század közepén a falu egy része Bos- nyák Mártonná Niczky Judit révén a Csehiben, Magyaratá- don, Patalomban is birtokos Bosnyák-család kezére került, amely azután a falu északi be­járatánál levő kúriális telken udvarházat épített, és majort létesített. Ezt az udvarházat, majort és a hozzá tartozó 790 holdas birtokot vette meg Kunffy Lajos nagyapja, Kunffy Simon az 1890-es években Bosnyák Gusztáv örököseitől, s hagyta rá híressé vált művész­unokájára. Az épület roggyant tetejű, minden disz nélküli volt akkor, s csak Kunffy La­jos épített bejárati ajtaja elé oszlopos nyitott részit, s helyez­te négy holdas kertjének virá­gos-fás részébe a ma ott látha­tó régi szobrokat. Kertjében 1909-ben festőmű­termet, atelier-t épített, amely­ben — csakúgy, mint lakásá­ban és az épületek padlásán — számtalan kép hirdeti ma sem nyugvó, hatalmas alkotó mun­kásságát és Somogytúr életét, Színes mezei tájak, üde falusi udvarok, dolgozó munkások, cséplésnél izzadó parasztok, önarcképek, cigány jelenetek, tanulmányfejek, megkapó csendéletek, téli hangulatú ut­caképek, falusi mulatságok, színes krétarajzok mellett itt található két nagyméretű hí­res alkotása, az 1896-ban fes­tett »Jób« és az 1907-ben ké­szült, csaknem 4r2 méteres gyászkeretben foglalt »So- mogytúri gyermektemetés« is. Ő maga és a hivatalos kritika is a hosszú szérű pipát tartó Szászy József »Somogytúri tiszteletes« 1905-ben 'festett életnagyságú l<épét tartja leg­sikerültebb művének, amely­nek híre bejárta Párizst és Londont is, és amelyet az 1924. évi budapesti kiállításon Pet­rovich Elek vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum szá­mára, de amely a második vi­lágháború folyamán onnan el­tűnt. Ez a kiállítás a Nemzeti Sza­lonban első nagyszabású be­mutatása volt műveinek Ma­gyarországon. Ezt megelőzően 1913-ban Párizsban kerültek képei bemutatásra az ismeri »Georges Petit« galériában, amikor is első nagyobb kollek­tív kiállítását rendezte 144 da­rab, nagyrészt magyar tárgyú festménnyel. E kiállítás egész anyaga a közbejött első világ­háború miatt Párizsban re­kedt annak idején, és csak 1924-ben jutott el — jól meg­dézsmálva — Budapestre. A két háború között még két kollektiv kiállítása volt. 1927-ben a Műcsarnokban kü­lön teremben és 1942-ben a »Tamás galériában«. Közben mindig kiállított itthon a ren­des évi kiállításokon, és 1899—- 1913 közt minden évben Pá­rizsban is részt vert ezeken a Nagy Szalonban és a »Sálon d Automne«-ban. Művészetét ifjú munkásságá­nak hazája, Párizs, igen sokra ■tartotta /aminek 'bizonysága, hogy a »Salon d Automne« ne­vű művész társulat 1903-ban első »societaire«, azaz zsűri- mentes tagjává választotta. * * » TT unffy Lajos annak a ■*v nagy magyar festő nemzedéknek a tagja, amely­nek ifjúsága egybeesik a nagy­bányai és a szolnoki iskola alapításával, Szinyei-Merse új­szerű »plein air« szemléletével, a szabad levegő, fény és bátor színkezclés jelentőségének fel­ismerésével, s alcinek kortár­sai, Ferenczy Károly, Iványi- Grünwald Béla, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Csók István és a nagy somogyi hármas: Va- szary János, a fény és a moz­gás temperamentumos im­presszionista ábrázolója, Rud- nay Gyula, a bábonyi tájak felfedezője és a mindig egyé­ni, mindig szellemes Rippl- Rónai József voltak. Kunffy Lajos annak a kor­nak volt a festője, amelyben a modern naturalizmus szel­lemében fejlődő magyar fes­tészet új művészi látást ka­pott, s amelyben a legkereset­tebb, legnépszerűbb műfaj a tájkép, az interieur és a csendélet lett. De egyben an­nak a kornak is, amelyben a festészet, különösen az első világháborút követő években »gyötrelmes feszültségtől űz­ve, és hangzatos jelszavaktól megmámorosodva sokszor a látható valóságot is megta­gadva« különböző művészeti »izmusokban« kereste a ki­fejezés útját. E változó, forrongó idő­ben Kunffy Lajos el nemi, tán- torodott, és megmaradt un­nál a művészi előadásnál amelynek jegyében kiérett. Kitartott a látott élmények realista kifejezése mellett. Vallotta tovább is Hollósy ta­nítását, mely szerint a mű­vészetnek nem lehet más ká­nonja, mint a természet, mint ahogy az embernek sem lehet más törvényhozója, mint a szív. felismerését azonban az új magyar haza nem tagadta meg tőle. öt évvel ez­előtt, 1953-ban müveiből és Glatz Oszkár képeiből a Mű­velődésügyi Minisztérium kol­lektív kiállítást rendezett az Emszt Múzeumban. Havonta folyósított tisztes nyugdíjat kap, s idökikezdte műtermét — amelyben ma is annyi sze­retettel festeget — megyéje ötvenezer forint költséggel ez évben rendbehozatta. Mostani, 89. születésnapja alkalmából pedig állandó kiállítást nyit meg műveiből a megyei ta­nács; a művészetet kedvelők és a felnövő ifjú festőnem­zedék állandó zarándakheiyé- vá avatta idillikus falusi ott­honát, amelyben hajdan gya­kori művészvendég volt töb­bek közt Rippl-Rónai — aki Kunffyné Tiller Ellát is meg­festette pasztellben — Szlanyi Lajos, a szolnoki művésztelep ismert naturalista törekvésű festője, a nemrég elhunyt Ed- vi-Illés Aladár, akivel már a pesti mintarajziskolában is együtt tanultak, valamint a kú­ria egykori szülötte: Bosnyák Zoltán drámaíró és felesége, Sándor Erzsi, az Operaház hí­res művésznője. Qomogy megye »Nagy Öregjét« megyéje, fa­luja, valamint a művészetet, kultúrát, tudományokat. is­tápoló TIT megyei szervezete őszinte tisztelettel köszönti e sorokkal is, további jó egész­séget kívánva e szokatlanul hosszú élet további eredmé­nyes munkásságához. MÓRICZ BÉLA, a TIT Somogy megyei szervezetének tc”:«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents