Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

.... VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYE! Bl ZOTTSÁGA ÉS A ME :gVei TANÁCS LAPJA XV. évfolyam. 233. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1958. október 3. Járási, megyei tanácstagot és országgyűlési képviselőt jelöltek Pusztakovácsiban Kezdődhet a szüret Ülést tartott a Minisztertanács Tegnap este zsúfolásig meg­telt tsz-tagokkal és egyéni dolgozó parasztokkal a puszta- kovácsi Dimitrov Tsz kultúr­terme. Választópolgárok jöt­tek itt össze jelölő gyűlésre. Jankovics József, az álta­lános iskola igazgatója, a Ha­zafias Népfront pusztakovácsi elnöke meleg szavakkal kö­szöntötte az összegyűlteket, majd ismertette, miért írták ki egy napra az országgyűlé­si és a tanácstag választáso­kat. Ezután arról szólt, mi­lyen eredményeket köszönhet Pusztakovácsi a népi de­mokrácia 13 esztendejének. Elmondta, hogy a felszabadu­lás után 2647 kh földet osz­tottak ki a falu rászorultjai­nak. 145 új ház épült a köz­Szeme sarkából huncut mo­soly villan elő, azt hinné róla az ember, hogy leiharagítani sem lehetne őt. Ez a mosoly a benne lakó életerő jelzője: Küzdeni akarásával képes ma­gával ragadni a csüggedpket, lelket önt az amúgy is szor­galmasokba. Harmincöt, leg­feljebb negyven esztendősnek ítéli az ember, pedig már az ötvenen is túl van. 1905-ben a Győr melletti Ménfőcsanakon szegény em­ber gyermekeként látta meg a nagyvilágot. Minden reggel, délben, este tíz gyerek ült az asztalhoz, már ebből is gon­dolni való, hogy nem valami jólétben nőtt fel Takács And­rás. Tizenkét éves korában már dolgoznia muszáj, beáll apja mellé a vagongyárba. Az­tán tanoncnak megy, kitanul­ja a bádogos és vízvezeték­szerelő szalonét. A tanoncko- dás alatt érti meg, a szakma egymagában még semmit sem jelent. Látja a jómódban élő­ket, a másik oldalon a kevés fizetésű munkást, a munkát kereső, de munkaalkalomhoz nem jutó családapákat. Már 1926-ban bekapcsolódik az ifjúmunkás mozgalomba, s azok. között forgolódik, akik tudtak más megoldást is a kiáltó igazságtalanságokra. Emiatt később meg is gyűlik a baja. Egy napon hiába ment a Duna-partra, ahol a szemináriumokat szokták tar­tani, a vezetők nem jöhettek el, árulás miatt lefogták őket. Hamarosan őt is letartóztat­ják »állam- és társadalmi rend erőszakos felforgatása« vád­jával. Két hónapig vizsgálati ségben. Öröm tölti el szívün­ket a tiszta, egészséges, nap­fényes házak láttán. Húsz éve vagyok itt tanító — mondta Jankovics József —, volt időm megismerni a cselédemberek nyomorúságos életét. 1945 előtt négy tanító volt a falu­ban, ma 9 oktatja a gyereke­ket. Az idén elértük, hogy az állam segítségével háromtan­termes, korszerű iskola épül­jön. 1953-ban kaptunk vil­lanyt, azóta van mozink, s a régi 12 rádió helyett ma 228 szól a házakban. Most van befejezés előtt a kultúrház építése. Sorolhatnánk tovább az eredményeket, de így van ez az egész országban. Dol­gozik a nép, szépül az élet. Ezután úttörő lányok Petőfi­től, Juhász Gyulától és Ady TAKÁCS ANDRÁS fogságban tartják, a harmadik hónapot a bíróság szabja ki »makacs tagadásáért«. Mind­ez 1932-ben. Ettől kezdve ne­ve feketelistán szerepel, a munkaadók elzárkóznak, ha felvételre jelentkezik. Állandó rendőri felügyelet, politikai jo­goktól való megfosztás a sorsa. Menekülnie kell Győrből. Pesten lakó nővére segítségé­vel egy jóravaló kisiparosnál munkát talál, amíg az csődbe nem jut. Csak két évre talál itt kenyérre valót magának. Ezután már csak egy-két hé­tig, hónapig, esetleg fél évig tartó munkaallcalom jut szá­mára. Dolgozott a Ganzban, a Hoffhsrrban, a Csepeli Víz­műveknél, aztán a Kispesti Wekerle telepi építésvezetőség az utolsó munkahely. »Politi­kai megbízhatatlansága« miatt innen munkaszolgálatra hív­ják be Horthyék 1944. augusz­tus 9-én. De nem tudnak, rá­juk eléggé vigyázni, s decem­Endrétől verseket szavaltak, majd a Hazafias Népfront el­nöke javasolta, hogy a gyűlés jelölje járási tanácstagnak Éber Pál tsz-tagot, megyei tanácstagnak Bíró Gyula ka­posvári lakost, a KISZ mun­katársát, országgyűlési kép­viselőnek pedig Takács And­rást, a Marcali Gépállomás igazgatóját. A jelöltek nevét hangos tapssal fogadták, majd a népfront elnöke megállapí­totta, hogy mivel a jelöltekre szóló javaslat osztatlan tet­széssel találkozott, így a je­löltek elfogadását a gyűlés ne­vében kinyilvánította. A jelöltek nevében Takács András köszönte meg a bi­zalmat, majd a népfront-elnök a jelölő gyűlést bezárta. bér 14-én megszökik, másod­magával bunkerban bujkál mindaddig, '’amíg a felszaba­dító szovjet seregek kiűzik a fasisztákat. 1945. január 9-én felszaba­dul Kispest, 10-én már a régi harcostársakkal ' megalakítják a kommunista párt szerveze­tét. Visszakerül a kispesti üzembe, itt másodmagával fog hozzá a pártszervezéshez. Ha­marosan párttitkárrá választ­ják, rendszeresen kijár vidéki pártmunkára. 1948. augusztus 14-én behi­vatják a minisztériumba és közlik vele, hogy vidékre kül­dik. Szeptember 15-én már megbízólevéllel a zsebében, mint a gépállomás igazgatója szervezi az építést Marcaliban. 1950-től 1954-ig a gépállomá­sok megyei alközpontjának igazgatója, majd saját kérésé­re visszamegy igazgatónak a Marcali Gépállomásra. Azóta a miniszteri és kormánykitün­tetések egész sorának tulajdo­nosa, megkapta a Munkás-pa­raszt Hatalomért emlékérmet is. Hosszú út van mögötte. Amikor Marcaliba ’jöii, alig pár gép jelentette a gépállo­mást, ma viszont 64 erőgéppel 38 ezer normálhold földmun­kára képesek. Takács András nemcsak gazdasági igazgató, hanem kiváló pártmunkás is, olyan ember, aki tízéves fa­lusi munkája alatt megismerte és szívből megszerette a falu­si embereket. Aki ismeri őt, csak azt mondhatja róla: de­rék kommunista, csupaszív ember, méltó a képviselő meg­bízatásra. Az Országos Béke­tanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács el­nöksége csütörtöki ülésén a külföldön járt magyar béke­küldöttek számoltak be ta­pasztalataikról. A hozzászólá­sok után Gyáros László, a kor­mány tájékoztatási hivatalá­nak elnöke jutalmakat adott át azoknak az újságíróknak, akik kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a népek barátsága hónapja idején. Második díjat kapott Dege György, a Fejér megyei Hirlap munkatársa. A további jutalmazott újságírók: Kopta János és Pál Géza, a Keletmagyarország munkatár­sai, Barna Tibor, a Hajdú-Bi­hari Napló, Grandpierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló, Vár­nagy Györgyné, a Kisalföld munkatársa. Morse szenátor bírálta Dulles politikáját New York (TASZSZ). Mor­se szenátor, az amerikai sze­nátus külügyi bizottságának befolyásos tagja szerdán ismét bírálta a washingtoni kor­mány távol-keleti politikáját. Hangsúlyozta, hogy Dulles szeptember 30-i sajtóértekez­lete nem változtatta meg vé­leményét, miszerint Eisenho­wer elnök és az amerikai külügyminiszter a Tajvani­szoros térségében folytatott politikájával »az amerikaiak millióinak életét veszélyezte­ti«. A szenátor felhívta a figyel­met arra, hogy »ha az elnök és a külügyminiszter továbbra is kitart a háborús politika mellett, akkor az Egyesült Ál­lamok agresszorként bélyeg­zi meg önmagát«. Japánban Tokio (Reuter). Japánban újabb részletek váltak isme­retessé az »Ida« tájfun által okozott pusztításokról. Nem végleges adatok szerint 579-en életüket vesztették, 495-en sú­lyosan megsebesültek és 500 ember eltűnt a tájfun pusz­tításai következtében, amely­hez hasonló 24 éve nem tom­bolt Japánban. A kormány tájékoztatási hi­vatala közli: A Minisztertanács október 2-án tartott ülésén megtár­gyalta és jóváhagyta az Épí­tésügyi Minisztérium munka- területén foganatosítandó ta­karékossági intézkedésekről szóló előterjesztést. Tudomá­sul vette a Minisztertanács a földművelésügyi miniszter je­lentését a kenyérgabona-vetés­terület alakulásáról, majd hoz­zájárult, hogy a központi su­Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a Érdekes statisztikai össze­állítás készült a Belkereske­delmi Minisztériumban. Áz összefoglaló adatai szerint a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme az utóbbi tíz évben jelentősen növekedett. Hasonló a helyzet a paraszt­ságnál is. Ennek eredménye­ként az egy lakosra jutó fo­gyasztás 1949 és 1957 között 56 százalékkal, az iparcikk vásárlás pedig csaknem 100 százalékkal nőtt; gárbiológíai kutató intézet el­nevezését az egészségügyi mi­niszter »Frederic Joliot-Curie központi sugárbiológiai kutató intézet« elnevezésre változtas­sa. Ezután a Minisztertanács határozatot hozott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1958; évi munkatervének részbeni módosításáról, jóváhagyta a Minisztertanács IV; negyedévi munkatervét, s végül folyó ügyeket tárgyalt« Budapesten átutazó Fazekas János elvtársat, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak titkárát« A statisztikai adatok sze­rint a kereskedelem hét év alatt 375 négyzetméter pa­mut- és gyapjúszövetet. 20 millió gyermekruhát, csaknem 10 millió női- és férfi-ruhát, 65 millió pár cipót, több mint egymillió rádiót, 900 000 ke­rékpárt, 120 000 családi házépí­téséhez elegendő téglát és cserepet, továbbá csaknem negyedmillió szoba bebútor- zására elegendő lakásbútort adott el. eiiiiiíilt a cuksrgyári kampány Kádár János fogadta Fazekas Jánost, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága titkárát Tíz év alatt megkétszereződött az egy főre jutó iparcikkfogyasztás hazánkban Pedagógusok a közigazgatásban Üzembiztos volt az első tizenkét óra — Jó a további kilátás Megyénkben az elmúlt hó­napokban több tanító, tanár kapott megbízatást példamu­tató szakmai és társadalmi munkássága alapján, hogy az osztály vagy iskola vezetése helyett egy nagyközség vagy járás lakosságának irányításá­ban vegyenek részt. Közülük kettőt kérdeztünk meg új mun­kájuk felől: Nádor Zoltánt, a Marcali járási Tanács elnök- helyettesét és Varga Istvánt, a Marcali járási Tanács titkárát. — Nem mentem messze — kezdi Nádor elvtárs —, csak két ajtóval arrább. Eddig ugyanis járási művelődési fel­ügyelőként működtem ebben az épületben. De a valóságban sem távolodtam el előző mun­kakörömtől: most is az egész­ségügyeken kívül főképpen a járás művelődésével foglalko­zom, és ahogy az augusztusi igazgatói értekezleten is beje­lentettem, továbbra is nagy gonddal törődöm a járás nép­művelésével és oktatási kér­déseivel, no meg az ezekkel foglalkozókkal, a pedagógusok­kal. Célom: a rám háruló ügyekben emberséggel eljár­ni, és feladatomnak tartom a művelődés- és egészségügy méltó helyének biztosítását a községi tanácsok munkájában. Varga István, a fiatal tanár, két héttel ezelőtt még a sze- nyéri iskola vezetője volt. Je­lenleg új munkakörével ismer­kedik, amelyről kérdésünkre a következőket mondta: — Úgy gondolom, hogy te­hetségemet ebben a beosztás­ban jobban ki tudom bonta­koztatni. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy feladatom­nak csak úgy tehetek eleget, ha szakmailag átképzőm ma­gam. E célból iratkoztam be a Pécsi Állam- és Jogtudomá­nyi Egyetem levelező tagozatá­ra, amelynek jelenleg elsőéves hallgatója vagyok. Célom: a pedagógia elméletének, főkép­pen a logikának és lélektannak felhasználása a közigazgatás­ban, természetesen felnőttekre alkalmazva. Szeretném jól el­sajátítani új szakmámat, hogy minél határozottabban vehes- sem ki részemet a járás köz- igazgatásának irányításából. Kunffy-kiállítás Somogytúron A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala a nagy művész 89. születésnapja alkalmával somogytúri ottho­nának .műtermében állandó jellegű kiállítást rendez. A kiállítást dr. László Ist­ván, a Somogy megyei Tanács VB elnöke nyitja meg október 5-én, vasárnap de. 10 órakor. A művész munkásságát a Kép­zőművészeti Szövetség képvi­selője méltatja. Az ünnepi alkalomra szépen rendbehozott műterem belső falain szebbnél szebb képek tanúskodnak a mester művé­szétéiül. A kiállítás megnyitá­sára Kaposvárról az Idegen- forgalmi Hivatal elől (Május 1 u. 31.) október 5-én reggel 8.15 órakor külön autóbusz indul Somogytúrra. A részvételi je­gyeket előre meg lehet váltani az Idegenforgalmi Hivatalban, Édeskés cukorrépa-illat ter­jeng a levegőben. Saerdán délután két óra körül hosszú várakozó sorok élénkítik a cukorgyár környékét. Ez az el­ső műszakváltás ma. Reggel hat óta dübörögnek a gyár gépei. Hosszú hónapokig tartó nagy javítás után a régi és új alkatrészek most szelik, nyelik, emésztik a répát, amely ott áll hosszú, hatalmas depókban, sok vagonban az üzem udva­rán. Az első vagonokra vas­tag sugárban zuhog a víz. Az óriáskerekek benyalábol- ják a répát az úsztatókból... Reggel hatkor is ez volt az első munkafolyamat, amelyet úgy lestek, vártak a műszaki­ak, munkások egyaránt, mint valami izgalmas mérkőzés­kezdést. A »beindítani a gépeket!« kiáltás úgy zúgott végig a ha­talmas gyáron, mint a sípjel, amelyre a pillanat tört része alatt minden gép mozgásba jön. Ahogy az első vagon ré­pa egyre tovább jutott a gé­pek rengetegében, úgy kap­csolódtál- ''«’e a munkába a különböző üzemrészek dolgo­zói. Ennyire nagyszerűen Si­került indulásra még nem em­lékeznék a gyár munkásai. Pedig volt miért szurkolni az idén: sok új gép, sőt bővített üzemrész kapcsolódott a ter­melésbe. Áz első tizenkét óra minden zökkenő nélkül telt el, kisebb csavarszorításokon kívül na­gyobb dolga nem akadt a ké­szenlétben álló karbantartók­nak. A gyár vezetőinek és dolgozóinak az volt a célkitű­zésük, hogy a norma szerinti 198 vagon répát az első nap is feldolgozzák. Meglepetésre az első tizenkét óra eredményei azt mutatják, hogy a napi tel­jesítmény már az első alka­lommal 228 vagon lesz. A három olajfűtéses kazán­nál őrt álló Györék János két szóval jellemzi az első tizenkét órát: »Minden rend­ben!« Hasonlóan vélekedik az erőtelep szivattyűházában Fü- löp Lajos vezető gépész is. A műszakiak, akik szinte éjt nappalic téve dolgoztak az utóbbi napokban a sikeres kezdésért, akik műszakban és azon kívül ott voltak a reg­geli indulásnál, és vigyázva lesik most is a gyárat; ked­vezően vélekednek az eltelt fél napról. Nem tudni ugyan, hogy mit hoznak a következő napok, hetek, de az eddigi megfigyelések alapján semmi ok sincs aggodalomra. A mű­szakiak és a munkások úgy hangolták össze erőfeszítései­ket, hogy az nem is végződhet másként, csak sikerrel. Az első zsák cukor valami­kor az éjszaka került a rak­tárba. A hat-hét napra ele­gendő répát követi a többi. A vasutasok most magyarázzák a munkásoknak, hogyan kell balesetmentesen be- és kirak­ni a vagonokat. A csillék egy­mást követik a kilométernyi hosszú drótkötél-pályán. A munkások — régiek és újak —, akik alattuk dolgoznak, most már magabiztosak. Az ügyesen elvégzett karbantar­tás a legnagyobb garancia ar­ra, hogy ezt a magabiztos nyu­galmat a hosszú kampány alatt mindvégig megőrizhetik. (Szegedi} l

Next

/
Thumbnails
Contents