Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat. WS8. október 18. A magyar dolgozók százezrei tiltakoznak az atomfegyverkezés ellen a nemzetközi szolidaritási héten A Szakszervezeti Világszö­vetség kezdeményezésére az európai szakszervezetek és dolgozók berlini konferenciá­ja felhívással fordult a világ valamennyi szervezett mun­kásához: októberben tartsa­nak nemzetközi szolidaritási hetet a békéért és a leszere­lésért. Magyarországon a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács közös eseménysorozatot rendez ok­tóber 22-ig, amelyen a ma­gyar dolgozók százezrei vesz­nek részt. Tiltakoznak az atomfegyverkezés ellen, és együttérzésükről biztosítják a kapitalista országok elnyo­mott munkásait. A gyárakban, a bányákban, a hivatalokban röpgyűléseket, aktíva- és bizalmiértekezlete­ket és nagyszabású összejöve­teleket rendeznek. A kapita­lista országok elnyomott munkásaihoz leveleket írnak, amelyekben szolidaritásukról, együttérzésükről biztosítják őket nehéz küzdelmeikben. A szolidaritási hét befejezéséig az ország úgyszólván vala­mennyi gyárában állást fog­lalnak a magyar munkások. Három vidéki városban a szomszédos ország munkásai­val találkoznak a környék gyárainak dolgozói. Miskolcra Csehszlovákiából, Nyíregyhá­zára a Szovjetunióból, Sop­ronba pedig Ausztriából ér­keznek küldöttségek. Ezeknek a határmenti találkozóknak programjában nagygyűlések és szakmánként összejövete­lek lesznek, amelyeken a ven­dégek is részt vesznek. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egyes szakmai szakszervezetek a nemzetközi szolidaritási hét idején levele­ket, üzeneteket, felhívásokat intéznek testvérszervezeteik­hez. A népi demokratikus or­szágok szakszervezeteit az együttműködés elmélyítésére hívják fel, a kapitalista or­szágok munkásainak pedig si­kereket kívánnak a tőkések elleni küzdelemben. Balatonboglár fejlődéséről egy jelölőgySlés tükrében A balatonfooglári általános iskola egyik tantermében az elmúlt napok során jelölőgyű­lésre jöttek össze a körzetek választópolgárai, hogy megbe­széljék, kiket tartanak a leg- kiválóbbnak, legalkalmasabb­nak arra, hogy tanácstagként képviseljék a község dolgo­zóit Harangozó József, a Haza­fias Népfront helyi elnöke be­szélt elsőként arról, hogy mit kapott Balatonboglár a közel­múlt években népi demokrá­ciánktól, és mit kap a jövő­ben. Lelkesedés fűtötte egyszerű szavakkal ecsetelte, mivel lett gazdagabb, szebb a község la­kóinak élete. Olyan tényeket idézett a résztvevők emléke­zetébe, amik szinte észrevét­lenek maradnak. Ki tartja például már azt a fejében, hogy mit ér kétezer folyó­méter villanyvezeték, vagy mit jelent Boglár életében, hogy három autóbuszjárattal dicsekedhet. Az emberek tu­domásul veszik, élvezik a jót, de legtöbbször nem keresik az okát, magyarázatát, pedig egyszerűnek látszó statisztikai adatokkal napnál fényesebben lehet bizonyítani az életszín­vonal emelkedését. Itt van mindjárt egy kínálkozó pél­da: 1945-ben mindössze 56 rádiókészülék volt a faluban. 1958-ra a rádiótulajdonosok száma 685-re ugrott. S míg 1945-ben hat motorkerékpár­tulajdonos volt itt, most hat­vanra szaporodott számuk. Utak épültek, sportpálya, kul- túrház, a Szőlészeti Állami Gazdaság rengeteg dolgozó­nak ad kenyeret. Villamosí­tották a malmot, van sörfejtő állomás, át- meg átszövik Ba- latonboglárt a szép terek, par­kok, melyeknek karbantartása évente 200 000 forintba kerül. Uj kutak létesültek, és a kö­zeljövőben kezdenek el fúr­ni még egyet 400 000 forintos költséggel, ami teljes mérték­ben megoldja Boglár vízellá­tásának problémáját. Tervek? Vannak bőven. Ba­latonboglár az elkövetkező években kulturális központtá épül, árkádosátják a szép, mo­dem koltúrházat. Itt helyezik el a parkmozit, a várdombon korszerű szabadtéri színpad épül, új iskolát kap a falu, és a mostani iskola helyén üz­letházak lesznek. Egyetlen kis körzeti jelölő­gyűlés elegendő arra, hogy meglássuk: szépül, növekedik Balatonboglár. Elégedett arcokkal ültek a jelölőgyűlés résztvevői. Lát­hatóan érdekelte őket a község fejlődése, s azért voltak itt, hogy a tervek végrehajtásához áldozatos, a közösség érdekei­ért szíwel-lélekkel harcba menőket jelöljenek, tanácsta­gokat. Harangozó József megyei tanácstagnak ajánlotta Laka­tos András elvtársat, az ál­lami gazdaság fiatal igazgató- helyettesét, községi tanács­tagnak a mindenki által is­mert és becsült Papp Ferenc- nét, aki nem fárad el tevé­kenykedni, segíteni a hozzá­fordulóknak, akik ügyes-bajos dolgaikkal keresik feL Köz­ségi tanácstagnak jelölték Horváth Lászlómét, aki már három év óta tanácstag. A bi­zalom ismét feléje fordult és megérdemelten. Ez az idős asszony sem ismeri a lehetet­lent. Mindig ott van, ahol dol­gos kézre, világos főre van szükség. S ugyanezeket mon­dották a jelölőgyűlés résztve­vői Dénes Fér éneméről is, akit járási tanácstagnak jelöltek. Mire szavazunk november 16-án? AMIKOR 20—25 ÉVVEL EZELŐTT elhangzott Ma­gyarország falvaiban, városai­ban az a szó, hogy választás, a dolgozó kisemberek ezrei, tízezrei nem sók gondot fordí­tottak rá. A megfizetett kortesek si- serehada lepte el az országot, hogy csábító, szép szavakkal, hazug ígérgetéssel, fenyegetés­sel, terrorral, csalással, meg­vesztegetéssel kizsarolja a nép szavazatát a néptől idegen ön­jelöltek számára. Folyt az ete­tés, itatás, a zsíros panamák, a kiadós kijárások reményében. Szólt a csinadratta, cicázott a csendőrtoll, és eldördült a sor­tűz, ahol a maga jelöltjét mer­te támogatni a nép. Az ilyen választások idején sűrűn paroláztak az egyéb­ként lenézett kisiparosokkal is, csakhogy a voksát megszerez­zék. De a választás másnap­ján már meg sem ismerték őket. Pedig az aranykezű meste­rekre ugyancsak ráfért volna a segítség. Keserves munká­juk gyümölcsét felemésztette a drága villany és gáz, az anya­got hitelező kereskedők uzso­rája, a szinte naponként lejá­ró váltók kamata, és ha mind­ezzel nem (hírt. jött a háziúr a magas lakbérrel, és becsukhat­ták a kis műhelyt. Aki benne élt, tudja, hány és hány kisiparos járta az orszá­got. 1939-ben az országban 190 ezer kisiparos nem kért többet a kormánytól, csak azt, hogy teremtsen munkaalkalmat szá­mukra, ne kelljen éhezniük, és hogy családjuknak a mini­mális megélhetést biztosíthas­sák. A felszabadult magyar nép hazájában vált csak lehetővé mindaz, amiért a dolgozó nép legjobbjai, köztük a kisiparo­sok is hosszú évtizedeken át harcoltak a Horfhy-rendszer- heo. Ma a lakosság zavartalan el­látásának feladata a magán- kisiparosok számára nemcsak munkaterület, hanem megél­hetési lehetőség is. A kor­mány segítsége révén az új kisiparosok kedvez­ményes OTP-kölcsönhöz jutnak, szerszámvásárlás­ra, műhely-berendezésre. De a régi kisiparosok is lehe­tőséget 'kaptak OTP-kölcsön felvételére. Ez az összeg me­gyénkben nem kevesebb mint egymillió forintot tesz ki. A megvalósított intézkedések kö­zött első helyet tölt be a biztosított orvosi ellátás és betegbiztosítás a Kis­ipari Szövetkezeti Kölcsö­nös Biztosító Intézet út­ján. A KORMÁNY SZÁMOT­TEVŐ SEGÍTSÉGET nyújt a kisiparosságnak. Az alkalma­zotti különadót megszüntet­ték. A 65 éves kort betöltött kisiparosok jövedelemadó­mentessége igen jelentős in­tézkedés volt. A kisiparosok alkalmazottainak SZTK-díj- tételét 33 százalékról 17 száza­lékra szállították le. Számos fontos szakmában szabályoz­ták az árakat, és sorra került a kisipari munkavállalók bé­rezésének rendezése is. A párt és a kormány támo­gatásával több helyen intéz­kedés történt a kisiparosok ré­gi székházainak és üdülőjének visszaadására. Az elmúlt hetekben avat­ták fel a kisiparosok első magaslati üdülőjét Mát- raszentistvánon, és folya­matban van egy 100 sze­mélyes kisipari üdülő épí­tése Balatonfüreden. Az elöregedett, megrokkant kisiparosoknak folyósított szo­ciális segélyek összege So­mogybán havonta több mint 50 000 forint. Az elöregedett kisiparosok részére szeretethá­zat tart fenn a kisiparosok szervezete. Az új ipartörvény megjele­nése kedvező eredményeket hozott a kisiparosság részére. A három alkalmazott külön engedély nélküli foglalkoztatá­sa, az alkalmi munkakö­zösség, a társulás lehetősége, mind kiemelkedő fontossá­gúak. A kisiparosság megbecsülé­sét mutatja, hogy az új ipar­törvény a kisiparosok érdek- képviseleti szervének, a KlOSZ-nak a hatáskörébe utalta az ipari tanulók szer­ződtetését és az alkalmazottak bejelentésének nyilvántartá­sát A kisiparosok többsége min­dig ott volt. ahol a közösség igényt tartott segítségükre. A felszabadulás után az újjáépí­tésben épp oly hűséggel és szorgalommal részt vettek, mint a későbbiekben a hazán­kat ért elemi csapások okozta károk helyreállításéiban. A kormányzat megbecsülése nem maradt éL Az említett intéz­kedéseken kívül sok kisiparos részesült miniszteri kitünte­tésben, és a minőségi munkát »•Az ipar kiváló mestere« ki- | tüntetéssel is elismerték. De nem maradt el a társadalm' elismerés sem. A népfront-bizottságok­ban, a tanácstagok kö­zött ott vannak a kisiparo­si* legjobbjai. EZEK UTÄN BÄTRAN FELTEHETJÜK A KÉR DÉST: mire szavazunk no ; vember 16-án? A párt és a j kormány tetteire, terveire. Az elért ereményekre és a jövő - útjára. i Somogy megye kisiparossá-1 ga továbbra is becsületesen akar élni és dolgozni. Ezért kell, hogy egy emberként áll­jon az urnák elé. és adja sza­vazatát a Hazafias Népfront 'jelöltjeire november 16-án. Boross Gyula KIOSZ m. titkár Igényesebb irányítást, elemző ellenőrzési! A z Állami gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságának hatáskörébe tizenkét gazdaság tartozik. A megye művel­hető területének egy tizede van e gazdaságok kezén. A tíz- és tízmilliós anyagi értékek elő­állítása mellett felbecsülhetetlen nagyságú er­kölcsi hasznot is kell hajtania mezőgazdasá­gunk e szocialista szektorának. Ha jól dolgoz­nak, vonzó példát mutatnak az egyéni pa­rasztoknak a közös gazdálkodásra. Az állami gazdaságok példamutatásának kibontakozta­tása az irányítás, vezetés mikéntjétől függ nagy részben. A valóságos helyzet feltárása, s a hibák kijavítása végett tárgyalta meg a megyei igazgatóság munkáját a megyei párt­végrehajtó bizottság. A gazdálkodás dicséretes eredményeket ho­zott. A gabonatermelésben, a pillangós takar­mánybázis megteremtésében, a fejési átlag növelésében a megye mezőgazdasága élvonalá­ban járnak állami gazdaságaink. A burgonya, a cukorrépa és az alma hozamának a terve­zettnél magasabb szintre emelése, az általános igazgatási költségek egy részének megtakarí­tása fedezi az aszály miatti hatmilliós ter­méskiesést. A megyei igazgatóság vezetőié is az érdem e sikerek eléréséért. Eddigi munká­jukkal bebizonyították, hogy a jövő na­gyobb tennivalóinak elvégzésére is képesek. Feladataik közül számosra ráirányította a fi­gyelmet a végrehajtó bizottság. A megyei igazgatóság irányító tevékenysé­gében, módszerében sok a javítanivaló. A gaz­daságoknak küldött utasítások nem mindig eléggé átgondoltak, s ezek végrehajtásának alapos helyszíni ellenőrzése gyakran elmarad. Nem is várhatnak a gazdaságok megyei ve­zetőiktől mélyreható elemzést, hatékonyabb segítséget, ha azok gyors egymásutánban ugyan, de csak rövid időre néznek be hozzá­juk. Ilyenkor csupán arra terjedhet ki figyel­mük, hogy egy-egy szakmai kérdés éppen napirenden lévő része megoldásához adnak útmutatást. Másként kellene csinálni a dol­got. Ne forduljanak meg az igazgatóság ve­zetői minden héten minden gazdaságban. Töltsenek egyfolytában huzamosabb > időt Bárdibükkön, Samogytamócán, Tengődön vagy Marcaliban, és ott-tartózkodásuk öt-tíz napja alatt tanítgassák irányítani a helyi igaz­gatót, főagronómust vagy főállattenyésztőt. Később ismét térjenek vissza az adott gaz­daságba és nézzék meg, hogyan birkózik fel­adataival a helyi vezető. Ha nem volt elég az előző segítség, pótolják a mulasztást; A fő követelmény az, hogy kevesebb helyre jus­sanak el egyszer-egyszer, de minden látoga­tásuk hagyjon maradandó nyomot — és szül­jön eredményeket A KÁDEREKET MUNKA KÖZBEN kell nevelni. Nem az igazgatóság erejének elaprózásáról, nem a helyi vezetők feje fölötti átnyúlásról van szó, hanem arról, hogy a me­gyei igazgató, főagronómus, főállattenyésztő, főkönyvelő álljon ott a beosztottja mellett, és adjon át neki — minél többet — gazdag szak­mai, munkaszervezési és egyéb tapasztalatá­ból. A gyakorlat a káderkópzés fontos isko­lája; múlhatatlanul szükséges, hogy a tanít­ványoknak legyen módjuk és alkalmuk meg­tanulni a vezetést az állami gazdaságok dol­gos hétköznapjain. Az állami gazdaságok hi­vatottak arra, hogy a termelőszövetkezetnek szakmai tanácsot — sőt kérésükre — hozzá­értő irányító embereket is adjanak. Ezt a küldetésüket csak akkor tölthetik be a gaz­daságok, ha a megyei igazgatóság megtanítja az igazgatókat, főagronómusokat arra, hogyan kell nevelniük az üzemegységek és brigádok vezetőit. Más is megköveteli a futó látogatások nem célirányos módszerének száműzését A társa­dalmi tulajdon fokozottabb védelme elkép­zelhetetlen az ellenőrzés megjavítása nélkül. A lopás, sikkasztás, a népvagyon hanyag ke­zelése több mint félmillió forintos vesztesé­get vont maga után megyénk állami gazdasá­gaiban az év első felében. (Csupán a felde­rített bűncselekmények okozta károk vég­összegei íródtak erre a számlára.) Nem járhat­juk tovább ezt az irtat Megelőzni, megelőzni, megelőzni a bűnt — ez a népérdek harsogó parancsszava. Az alapos ellenőrzés, a helyszíni segítség megadása vethet véget annak az áldatlan je­lenségnek, amit így nevezünk: fluktuáció — azaz a vezetők gyakori cserélődése; A tizen­két gazdaság közül ötnek az élén áll két év­nél hosszabb idő óta ugyanaz az igazgató. Két esztendő alatt tíz főagronómust mozdítot­tak el munkahelyéről. Az ellenforradalomtól napjainkig összesen 80 vezető beosztású em­ber vált meg tisztségétől állami gazdasága­inkban. A mezőgazdaságnak — enyhén szólva — nem válik javára ez a statisztika. Ezért mondta ki határozatában a megyei párt- végrehajtó bizottság: tilos az állami gazda­sági vezetőket, szakembereket meggondolat­lanul, alapos indok nélkül leváltani, áthelyez­ni; Aki kisebb hibát ejtett, azt vonják ugyan felelősségre, de adjanak neki módot arra, hogy helyben tegye jóvá tévedését. Ezt a ha­tározatot azonban nem lehet a súlyos vétkek menlevelévé avatni. Igenis követeljék meg a rendet jobban, mint eddig. Ez nemcsak Abonyi Pál elvtársnak, a megyei igazgatóság vezetőjének szól, hanem Hennel Béla főagro- nómusnak, Latmooits József főállattenyésztő- nek és Tar János főkönyvelőnek is. Mindig határozottan intézkedjenek saját hatáskörük­ben a szakvezetők. Legyen bátorságuk ahhoz is, hogy megmondják Abonyi elvtársnak: en­nek és ennek a főagronómusnak vagy fő" állattenyésztőnek a munkáját nem elég tár­gyilagosan értékeli. Irányítsák beosztottai­kat, és bátran álljanak ki a szakemberek mellett, ha őket indokolatlan támadás éri. A PÁRT-VÉGREHAJTÖ BIZOTTSÁG megállapítása szerint a megyei igazga­tóság vezetői meg tudják oldani a rájuk há­ruló feladatokat. Ha munkájukban hasznosít­ják a párttól kapott útmutatást, a siker nem maradhat el. A marcali járás népkönyvtárosainak szakmai értekezlete Hogyan és mikorra szült- telik meg a bútorhiányt? A bútorigény nagyfokú növeke­désével az ipar nem tudott lépést tartani. Mikorra és hogyan szün­tetik meg a bútorhiányt? Érre a kérdésre válaszoltak a Könnyű­ipari Minisztérium Bútoripari igazgatóságán: — 1959-ben az ideinél mintegy ?0 millió forint értékűvel több bútort adunk át a kereskedelemnek. Ez a mennyiség 50 millió forint érté­kűvel több, mint amennyit 1960-ra eredetileg terveztünk. Most tizen­négy üzem átáll két műszakra, jö­vőre pedig további öt üzem kezdi meg a kétműszakos termelést. A kétműszakos üzemekben már a negyedik negyedévben 24 százalék­kal több bútort gyártanak. A jövő év első felében olyan gépeket, felszereléseket kap a bú­toripar és olyan technológiai el­járásokat * vezet be, amelyekkel számottevően tovább fokozható a termelés. 1959-ben négy bútorgyár felújítását kezdjük meg. A szol­noki Tisza Bútorgyár és az Újpesti Asztalosárugyár korábban megkez­dett rekonstrukciója már jövőre befejeződik. Jövőre két új bútor­gyár építését is megkezdjük. Huszonhárom népkönyvtáros gyűlt össze csütörtökön a mar­cali járási könyvtárban, hogy megbeszéljék az év elmúlt időszakának tapasztalatait és a tennivalókat az ősei—téli olvasóidényre. A marcali járás községi ta­nácsai 16 ezer forintot adtak ebben az évben községfejlesz­tési alapjukból a népkönyvtá­rak fejlesztéséré, támogatásá­ra. Nekik is köszönhető, hogy kétezer kötettel gyarapodott a letéti állomány, kétezer kötet­tel több könyv jut a falu ol­vasóinak kezébe. Szenyér 2500, Somogyszent- pál 2000, Tapsomy és Somogy- zsitía községi tanácsai pedig 1000—1000 forintot adtak. Ne- mesvid és Szőkedencs 1000 forint .értékben könyvespolcot készített a népkönyvtár szá­mára. A könyvvásárlásra adott összegein kívül Csömend, Kélevíz és Tapsony közsé­gekben külön olvasószobát is berendez a könyvtár mellé a tanács. Jó lenne, ha a marcali já­rási és községi tanács is kö­vetné a járásbeli községek példáját, és segítenék ők is a marcali könyvtárat, annál is inkább, mert Marcali gim­náziumával, egyéb intézmé­nyeivel csaknem városias jel­legével igényli a kellően, ren­desen felszerelt könyvtárat. S hogy célját elérje, hiva­tását teljesíthesse, a könyvtá­rosak jó munkáján kívül a járási és községi tanács se­gítsége és támogatása is szükséges. .......... ......... • ' “*♦♦♦♦ k kaposvári Május 1 utcai fo Idművesszö vetkezeti zöldség-gyümöies üzletéi .í vesen látó* gatja a közönség, ahol mindenkor friss zöldséget és gyümölcsöt vásárolhat. (MTI Főt# — Fehérvári Ferenc felvétele^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents