Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-16 / 244. szám
Csütörtök, 1958. október 16. 2 SOMOGYI NÉPLAP Kádár János elvtárs üdvöslő távirata Enver Hodssa elvtárshos Enver Hodzsa elvtársnak, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága első titkárának Tirana. Kedves Hodzsa elvtárs! Engedje meg, hogy 50. születésnapja alkalmából átadjam önnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívből jövő jókívánságait. Népünk az ön személyében a marxizmus—leninizmus tanításához mindig hű, harcos kommunistát becsüli, aki egész életét az albán nép szabadságának kivívásáért, a nép életkörülményeinek megjavításáért és az Albán Kommunista Párt, mint e harcok vezető erejének megalakítására és fejlesztésére szentelte. Ismeretesek előttünk azok a nagyszerű harcok, amelyeket az albán nép vívott az idegen hódítók albán földről való kiűzéséért és nagyra értékeljük azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket az albán nép szabadságának kivívása után, kommunista pártjának vezetésével, a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok segítsé- 1 gével élért, s amelyekben Önnek kiemelkedő érdemei vannak. Tiszta szívünkből kívánjuk, kedves Hodzsa elvtárs, hogy jó erőben és egészségben még sok-sok éven át munkálkodjék az Albán Népköztársaság további felvirágoztatása, a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének megszilárdítása, a magyar és albán nép testvéri barátságának megerősítése és a béke érdekében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Amerikai lapok az ENSZ-beli erőviszonyok megváltozásáról New York (MTI). A Magyar Távirati Iroda New York-i tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok sajtóját egyre jobban foglalkoztatja az ENSZ erőviszonyainak megváltozása. A Christian Science Monitor keddi számában »Az új nemzetek és az ENSZ« című cikkében emlékeztet arra, hogy ma harminccal több tagja van az ENSZ-nek, mint megalakulásakor. Ez a változás befolyásolhatja az egyensúlyt a kommunista Kelet és a »szabad világ« között. Sok olyan nép került be az ENSZ-be, amely még emlékül Egyesült Államok tovább folytatja agresszív politikáját a tajvani kérdésben Dulles sajtóértekezletéről Washington (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter október 14-én sajtóértekezleten nyilatkozott az Egyesült Államoknak á tajvani kérdésben folytatott politikájáról. Dulles nyilatkozatából kitűnik, hogy a Kínai Népköztársaság békés, megegyezésre kész lépései ellenére az Egyesült Államok továbbra is kitart agresszív és provokatív politikája mellett a tajvani kérdésben. Erre vall az amerikai külügyminiszter ama kijelentése, hogy a népi Kína »tűz- szüneti taktikájával éket akar verni a nacionalista Kína (azaz a csangkajsekisták) és az Egyesült Államok közé a formozai térségben«. Dulles ellentmondásba keveredett az előző sajtóértekezleten lett kijelentéseivel. Az amerikai külügyminiszter ugyanis (most hangoztatta: »nincsenek olyan terveim, hogy Csang Kaj-sek genera- lisszimuszt' sürgessem Kimoj és Macu szigetén állomásozó védelmi erőinek csökkentésére«. Ismeretes viszont, hogy szeptember 30-án Dulles »ostobaságnak« minősítette, hogy Csang Kaj-sek nagy erőket összpontosított a partmenti szigeteken. Dulles megjegyezte ugyan, hogy »a nacionalista erők nagyobb rugalmassággal éa hatóerővel rendelkeznének, ha nem Kimojon és Macun, hanem Formozán állomásoznának« —, de mindjárt hozzáfűzte: »Az Egyesült Államok nem kíván befolyást gyakorolni Csang Kaj-sekre avégből, hogy bármit is tegyen legjobb meggyőződése ellenére«. Mindezek után Dulles nem átallotta hangoztatni, hogy »a kínai kommunisták egyáltalán' nem érdeklődnek olyan alkudozások iránt, amelyek arra vezethetnének, hogy Csang Kaj-sek csökkentse haderőit a partmenti szigeteken«. Ezek után Dulles mégis megkockáztatta azt a kijelentést: »Remélem, a kimoji tűzszünet legutóbbi meghosszabbítását újabb hosszabbítás fogja követni«. Az amerikai külügyminiszter sejtetni engedte: »Mcelroy amerikai hadügyminiszter, aki ez idő szerint Tajvanon tartózkodik, feltételezA csangkajsekisták aggódnak a tűzszünet miatt Peking (Uj Kína). Tajpeji hírek szerint a csangkajsekisták körében növekvő aggodalmat és kétségbeesést keltett az a hír, hogy a Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere elrendelte, további két hétre függesszék fel Kimoj ágyúzását. A csangkajsekisták attól tartanak, hogy meglazul hadseregük »erkölcse«, de aggodalom tölti el őket az Egyesült Államok magatartását illetően is. A kínai kormánynak a tajvani lakossághoz intézett békefelhívása aggasztja a tajvani hatóságokat, »mert az efféle propaganda megingathatja a katonák morálját«. Riadalmat okozott a csangkajsekis+ VÄrAhpn 37 i« hrvPV1 ták körében az is, hogVWasb ington a közeljövőben esetleg nyomást gyakorol Csang Kaj- sekre, hogy csökkentsék a partmenti szigeteken állomásozó katonák számát, majd ezt követően demilitarizálják e szigeteket. hetően arról tárgyal Csang Kaj-sekkel, hogy egyrészt Csang Kaj-sek fokozza a partmenti szigeteken lévő hadseregének túzerejét, másrészt csoportosítsa át haderőit. Dulles egy újságíró kérdésére válaszolva tagadta, hogy a »tűzerő fokozásába« az atomfegyvereket is beleértené. Dulles a Kínai Népköztársaság jogos követeléseiről ezt mondotta: »A kínai kommunisták nyilatkozatainak fő motívuma, hogy az amerikaiaknak fel kell adniuk Tajvant, valamint a Csang Kaj- sekkel való szövetséget... és haza kell menniük.« Dulles nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy az amerikaiak maradni kívánnak, Dulles igyekezett bizonygatni, hogy »az Egyesült Államok szövetségesei a legteljesebb mértékben egyetértenek az amerikai kormány erőteljes és határozott magatartásával«. Magyar művészek utaztak Kínába A magyar—kínai kulturális egyezmény alapján szerdán magyar művészdelegáció utazott Kínába. A több héÍTg vendégszereplő magyar művészküldöttség tagjai: Dános Lili, Dénes Vera, Erdélyi Aliz, Maros Éva, Neményi Lili, Stinert Mária, Balassa György, Baecher Mihály, Bozsó Árpád, Gabos Gábor, Kovács Dénes, Palócz László, Perlusz Sándor és Simor András. Viszály az Egyesült Arab Köztársaság és Tunézia között Kairó (AFP). A kairói rádió hírmagyarázatában kiemeli: Burgiba azt szeretné, ha az Arab Liga annak a külföldi hatalomnak eszközévé válna, amelynek utasításait elfogadja és amelyre támaszkodik. A rádió szerint Burgiba létre akarta hozni »a Földközi-tenger nyugati térségének szövetségét«, hogy így ellensúlyozza az Egyesült Arab Köztársaság befolyását. Az Amerikai Egyesült Államok diplomáciája arra ösztönzi a tunéziai kormány fejét, hogy terelje el az arabok figyelmét Izrael felfegyverzéséről és mindarról, ami ellenük készül. * * * Tunisz (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Tunézia elhatározta, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Köztársasággal. A Reuter jelentése szerint Mokkádem tunéziai külügyminiszter a nap folyamán magához kérette az Egyesült Arab Köztársaság tuniszi nagykövetét és — a nagykövetség egyik (tisztviselőjének értesülései szerint — közölte vele a diplomáciai kapcsolatok megszakítására vonatkozó elhatározását. szik a nyugati imperializmusra. Ez a tény komolyan fenyegeti az Egyesült Államok vezető szerepét. A lap foglalkozik azokkal az elgondolásokkal, hogy el kellene fogadni a közgyűlésben a »mérlegelt szavazatok« rendszerét. A mérlegelt szavazatok el^ vének érvényesítése sokak szerint, akik kezdettől fogva tanulmányozzák a világszervezet munkáját, megakadályozná, hogy a Föld népeinek kisebbségét jelentő államok szuverenitásukat kifejező szavazatuk gyakorlásával többségre jussanak. A lap végkövetkeztetése az, hogy a kérdés megoldása nem abban keresendő, melyik ország, melyik nép jelenti a nagyobb súlyt az ENSZ-ben, hanem hogy »az ENSZ akkor lehet a béke megbízható bástyája, ha egyben az egyéni szabadság, az igazi liberalizmus bástyája is«. A New Yorkban megjelenő Editor című lap már messzebbmenő következtetéseket is levon az ENSZ-ben kialakuló új helyzetből. Foglalkozik az »egy ország egy szavazat« kérdésével. amely szerinte nem tükrözi ugyan az erőviszonyokat, de megfelel a szuverenitás elvének. A kevésbé fejlett országok egyre növekvő szerepével kapcsolatban a többi között ezeket írja: J »Ritkán ismerjük el, hogy I azoknak a két- és többoldalú I szerződéseknek, amelyeket 1959-ben vólasztják meg az új francia szenátust Párizs (MTI). A de Gaulle- kormány előkészíti az új nemzetgyűlés és új szenátus működésére vonatkozó törvényeket. A nemzetgyűlés megbízatása öt esztendőre terjed, a szenátus mandátuma kilenc évig tart. A szenátusi választások 1959-ben kerülnek sorra. A szenátus tagjainak egy- harmadát háromévenként választják újra. A szenátus tagA feji megkülönböztetés az emberi méltóságra mért csapás New York (MTI). Mint a Reuter jelenti, az ENSZ-köz- eyűlés különleges politikai bizottsága kedden délután ülést tartott. Ezen a dél-afrikai faji megkülönböztetés kérdésével foglalkoztak. Eamon L. Kennedy, Írország küldötte felszólalásában kifejtette, »Írország véleménye szerint a faji megkülönböztetés mindenféle formája az emberi méltóságra és az emberi jogok alapjaira mért csapás«. Nem értett egyet a dél-afrikai kormánynak azzal az álláspontjával, hogy a fajok közötti viszály kérdésé kizárólag a kormány hatáskörébe tartozó probléma. »Az e kérdésben folytatott politika nemcsak a dél-afrikai uniót érinti — mondotta. — Kétségtelen tény, hogy ennek a politikának sötét árnyéka túlvetődik a dél-afrikai unió határain«. Piercede Gaiffier d’Hestrcy belga küldött vitatta, hogy a kérdés az ENSZ hatáskörébe tartoznék. jainak számát is csökkentik, hasonlóan a nemzetgyűléshez, viszont emelik az Algériát képviselő szenátorok számát. Még nem történt döntés a nemzetgyűlési képviselők pótlásának kérdésében. A november 23-i és 30-i választásokon minden képviselővel együtt egy-egy pótképviselőt is megválasztanak. A pártok és a párizsi sajtó egyaránt helytelenítik a pótképviselőnek a képviselővel együtt történő megválasztását, Dulles külügyminiszter világszerte kötött, ha nem is egyetlen, de fő célkitűzése az volt, hogy biztosítsák az Egyesült Államok számára a kétharmados többséget az ENSZ-ben. Az ENSZ-szakértők már régen felismerték: a nincstelen országok hatalmában áll, hogy az ENSZ-et a hidegháború színteréből, a nagyhatalmak propaganda fórumából valódi békét teremtő eszközzé változtassák«. A cikk megállapítja, hogy a világszervezetben egyre jobban nő az ázsiai—afrikai csoport szerepe, és a semleges befolyás központi tényező lett az ENSZ-ben, ugyanakkor, amikor az Egyesült Államok uralkodó helyzete ingadozik. A cikk szerzője utal a Kína ENSZ-képviselete napirendre tűzésének kérdésében az elmúlt évhez képest a szavazati arányok tekintetében beállott eltolódásra és arra, hogy Malik elnökké választásához az egyszerű többséget is csak úgy tudta megszerezni az Egyesült Államok, hogy az utolsó tizenkét órában igen nagy diplomáciai nyomást fejtett ki. Ezekben a kérdésekben nem győzött volna az Egyesült Államok, ha kétharmados szótöbbségre lett volna szükség — állapítja meg a cikk. A közgyűlés plenáris ülése élé kerülő érdemi határozatok elfogadása csak kétharmad szótöbbséggel lehetséges, s itt az Egyesült Államok és szövetségesei — amint az idézett cikkből is kitűnik — egyre növekvő nehézséggel fognak találkozni. Nyolcadszor ülésezett a kínai—amerikai nagykorét Varsó (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentették, hogy Varsóban szerdán délután három órakor megkezdődött a kínai—amerikai nagyköveti tárgyalások nyolcadik ülése. (A nyugati hírügynökségek a nagyköveti tárgyalások idén ősszel történt újrakezdésétől számítják az üléseket. — Szerk.) Hasúnk hatodik a Brüsszelben nagydíjat nyert országok ranglistáján Brüsszelben nyilvánosságra hozták a nagydijak alapján készült statisztikát. Az eddig közzétett statisztika szerint Franciaország 16S, Belgium 153, Szovjetunió 82, Csehszlovákia. 50, Olaszország 25, Magyarország 20 Grand Prix-et nyert el. Magyarország hatodik helyezésével igen előkelő helyet kapott az országok ranglistáján. M A MÁR SZINTE KÖZHELYNEK SZÁMÍT arról írni, hogy a Pentagon a lehető legszorosabb kapcsolatban van a tőzsdével. De lehetne-« másképpen, ha az Egyesült Államok költségvetésének több mint 70 százalékát a katonai minisztériumok kiadásainak fedezésére fordítják! Ismeretes, hogy e minisztériumok mögött atomfegyvereket, repülőgépeket és rakétafegyvereket gyártó konszernek állnak, amelyeknek igazgatóságaiban sok nyugalmazott tábornok és tengernagy működik. Természetesen a profit oroszlánrészét nem az »aranysapkások« kapják, hanem a gazdáik. Azonban a vezérkari főnökök nyilatkozatai és kockázatos tettei után ítélve ezek a gazdák nagyon jól fizetnek. A mozgósítás időpontja és a vele kapcsolatos adatok rendszerint szent és sérthetetlen katonai titkok. Azonban egy nyugati szerző az első világháborúról szóló regényében leírja egy angol úr történetét, aki a Németország elleni mozgósítás előtt néhány nappal szép csendesen minden pénzét összeszedte és lovakat vásárolt, pedig akkor csak a kabinet tagjai és a legfelső hadvezetés tudhatott a mozgósítás tervéről. Az angol úr nyert néhány napot és a csodálatos lovacskák jelentős összegre rúgó fontsterlinggé változtak. Ám Nyugaton nemcsak a regényekben fordultak és fordulnak elő ilyen esetek. Viktor Perlő, haladó amerikai közgazdász, egyik nemrégi cikkében leírja, hogy nem az iraki , monarchia megdöntése szolgáltatott okot a közép-keSeftelés a háborúval írta: I. Iszakot, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja leti helyzet újabb kiélezéséhez. Ez csak kedvező ürügy volt a régen tervbe vett libanoni intervenció megvalósítására. Jó néhány nappal az intervenció előtt »rendkívül sok új katonai szerződést kötöttek«; »július első 11 napjában a katonai kiadások hihetetlen összeget értek el... « Július elején az üzemanyag vásárlás »olyan nagy volt, hogy jelentősen kimerítette az ipari készleteket«. És mindez július 14-e előtt történt, amikor is az iraki nép az Egyesült Államok hírszerző szolgálata számára is váratlanul megdöntötte a monarchiát ..; T EHÁT ETTŐL AZ ESEMÉNYTŐL függetlenül, sőt jóval előtte nemcsak az Egyesült Államok katonai körei készültek fel a közel-keleti fegyveres agresszióra, hanem a fegyveres erőknek szállító monopóliumok is. Nehéz lenne leleplezőbb tényt találni annak bizonyítására, hogy ki az agresszió igazi kezdeményezője! A Közel-Keletre való csapat áthelyezések, a 6. flotta összpontosítása azzal járt együtt, hogy az Egyesült Államokból fokozott mértékben indult meg a különböző hadianyagok, felszerelések, élelmiszerek stb. szállítása. Az J ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának az amerikai csa- ' patok Libanonból való kivonására vonatkozó határozata máig sem valósult meg, mivel minden napi halogatás hatalmas nyereséget jelent az amerikai hadiiparnak és a szállító cégeknek. Most, amikor az Egyesült Államok újabb provokációt hajtott végre a Tajvani-szorosban, nehéz lenne meghatározni, tulajdonképpen hol kezdődik az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesült csoportja és hol végződik a gyárosok országos szövetsége. Már megkezdődött a mesterséges árfolyamfelhajtás és ha az agresszoroknak nem is sikerül háborút kirobbantaniuk, a monopóliumok akkor is óriási összegeket nyernek a provokáción. A FLOTTA, A LÉGIERŐ és a tengerészgyalogság összpontosítása, a fegyveres erők és katonai felszerelések átdobása Közép- és Távol-Keletre, a repülőgépek és a hadihajók állandó cirkálésa, az összes fegyveres erők készenlétbe helyezése és a naponta ismétlődő hadgyakorlatok számokban kifejezve ezer és ezer tonna üzemanyagot, elromló szerkezeteket, motorokat jelentenek, amelyeket állandóan javítani, vagy pótolni kell. Ha el akarjuk képzelni, hogy az Egyesült Államok 6. és 7. flottájának az anyaországtól távol eső vidékeken való ös6znontosítása mennyibe kerül. pusztán csak az üzemanyag- költségeket tekintve — elég a koreai háborúra hivatkozni. A koreai intervenció alatt az amerikai tartályhajók 21,8 millió tonna üzemanyagot szállítottak, ami egy évben több mint hétmillió tonnát jelent. Pedig akkor sem voltak tengeri ütközetek, s a haditengerészeti flotta és a légierő állománya sem volt nagyobb, mint a tajvani térségben összpontosított amerikai hajók és repülőgépek száma. A burzsoá közgazdászok cinikus hangon írnak arról, hogy Irakban, vagy Kuvaitben sokkal kevesebbe kerül a nyersolaj kitermelése, mint Texasban és ez óriási profitot jelent — természetesen az arabok rovására. Ami a repülőgépek, tankok, vagy rakétafegyverek gyártását illeti — mivel ezeknek az árát a monopóliumok diktálják —, a tények alapján ítélve ez az üzlet is rendkívül kifizetődő, függetlenül attól, hogy Középvagy Távol-Keletre küldik a katonai felszerelésit. Ez utóbbi esetben az extraprofitot az amerikai munkások és az adófizetők fizetik meg. Ennek az üzletnek a jövedelmezőségéről azonban mélységesen hallgatnak az illetékesek. Ez üzleti titok... A Z AMERIKAI SAJTÓ az utóbbi időben rendkívül tanulságos adatokat közöl. A távol-keleti válság első három hetében az Egyesült Államok kb. 90 millió dollár értékű hadianyagot küldött Tajvanra. A New York Times erről így ír: »Ez másfélszer is több, mint az a katonai segély, amelyet a program keretében az 1959. június 30-án záródó pénzügyi év folyamán kellett volna Tajvannak nyújtani«. A Tajvan szigetén működő amerikai katonai szakértők száma 4500 főre emelkedett. Ezek a szakértők irányítják a csangkajsekista csapatok kiképzését és ellátását. Azonban közismert tény, hogy a fokozott katonai készenlét, a megnövekedett hadianyagszállítás nemcsak az amerikai megszállás alatt lévő kínai szigetekre terjed ki, hanem az Egyesült Államok Japánban lévő katonai támaszpontjaira, Okinava szigetére, a Éülöp-szigetekre és a Csendes-óceán más vidékeire is. Teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban® üzleti szempontból fontosak a nagy katonai provokációk. A stratégiai műveletekkel párhuzamosan nagyarányú tőzsde- és bank-műveleteket bonyolítanak le. Éppen ezért a konfliktus megszüntetése a mesés profitok végét is jelentené. Ez az oka, hogy ha a világ egy-egy részén kudarcot vall a provokáció, vagy a »lokális háború«, akkor azonnal újabb provokációra tesznek kísérletet. A Z IS NYILVÁNVALÓ, hogy a »lokális háborúkra« épülő stratégiában nem a katonai vezetőké a döntő szó, hanem a monopóliumoké és a bankoké.