Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-16 / 244. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. október 16. Somogyacsa tizenhárom éves fejlődése bontakozott ki a tanácstagiéiul gyűléseken Somogy ács án kedden négy választókörzetben tartottak községi tan ács tag j elölő gyűlé­seket. A kisgyűlések előadói­nak beszédéből és a dolgozd parasztok hozzászólásaiból ki­bontakozott a 780 lelket szám­láló kis község múltja, jelene, és főképpen felszabadulás utá­ni óriási fejlődése. Perjésiné elvtárs, a köz­ségi pártszervezet titkára 11-es, Horváth Pál elvtárs, a tanács elnöke a 17-es válasz­tókörzetben beszélt a hélmér- földes lépteikkel haladó fejlő­désről. Mit kapott Somogyacsa az elmúlt tizenhárom-évben? Er­re adtak feleletet az előadók, erről beszéltek a hozzászólók. Ha csak a jelentősebb alkotá­sokat nézzük, máris láthatjuk, hogy e tizenhárom év alatt évszázados mulasz­tásokat pótoltak. 185 család között több mint 700 kataszteri hold földet osztot­tak szét. Negyvennyolc haj­léktalan kapott házhelyet, és eddig harminchat új, egészsé ges lakás épült fel. Villanyt, autóbuszjáratot már közvetlenül a felszabadu­lás utáni években kaptak. 1945 előtt nem volt a faluban pos­tahivatal és telefon. A három­éves terviben mindkettőhöz hozzájutottak a somogyács ai gazdák. 1952-ben 80 000 forin­tos állami támogatással szép Icultúrotthon épült, ahol most a község fiataljai rendszeresen tartanak előadásokat Az iskoláztatás igen mosto­ha helyzetiben volt a felszaba dulás előtti években. Két •gészségtelen, sötét tanterem­ben zsúfolódtak össze a gye­rekek, két tanító oktatta őket a legegyszerűbb, legpri mitívebb lehetőségek között. Az iskolának a rozzant pado­kon és a nagy táblán kívül nem volt egyéb felszerelése. Ma öt korszerű tanteremben hat pedagógus neveli a falu felnövő generációját. Az isko­la bútorai a legviálasztákosab- foaik, a tanításhoz minden szük­séges felszerelés a pedagógu­sok rendelkezésére áll. A ré­gi két tanítólakás helyett most négy van. Korszerű orvosi rendelőt lis építettek az elmúlt években. Ha valaki -beteg, és orvosihoz kényszerül, most már nem csupasz tölgyfapadra kell fe­küdnie, mint 1945 előtt kellett egy-egy orvosi vizsgálat alkal­mával Nagymértékben megjavult az áruellátás. A múltban csak egy igen szűk áruválasztékú sziatócsbolt volt a faluban. Most majd egymillió forintos árukészlettel rendelkező kisl áruház áll a vásárló közönség rendelkezésére. Igaz, most az igények is összehasonlíthatat­lanul nagyobbak, mint 1945 előtt voltak. A 78 éves H á- mos János bácsi elmondta, hogy a múltban a fagyok be­álltáig mezítláb és bőszárú vászongatyában jártak a falu­siak. »-Most a legdivatosabb szövet-, selyem- és nylon ru­hát öltik magukra ünnepna­pokon a fiatalok. Ha valami­kor egy falusi parasztlány vagy paraszífiú ‘bekerült a vá­rosba, azonnal meg lehetett ró­la állapítani, hogy falusi. Ma, ha a mi lányaink kiöltöznek, akár a pesti korzón is megáll­nák a helyüket« — mondja Hámos bácsi. A sok-sok közvetett, közös­ségi juttatáson kívül szinte minden család életkörülm-é- nvein meglátszik a nagy válto­zás. Hogy jobban élnek, jobban ruházkodnak, azt fényesen igazolja a szövet­kezeti bolt nagy forgalma. A múltban mindössze hat kerék­pár volt a faluban. Most 95 van. Motorkerékpár egyálta­lán nem volt, most 21 van. A régi 3 telepes rádióval szem­ben most 147 szórakoztatja, ne­veli, tanítja a falusiakat. A felnőtt lakosság művelődésié­nek, k-ultiúrálódásának egyik fokmérője a sajtó olvasása. Ezen a területen is óriási vál­tozás történt. A felszabadulás előtt nyolc újság járt a faluba, most 170 családnak jár külön­féle lap. A parasztgazdaságok értéke nőtt. A gazdasági felszerelések sokat fejlődtek, és említésre méltó változáson mentek át. Az állatállomány fejlesztésére csupán egy adatot kell meg­említeni, s máris láthatjuk a nagy fejlődést. Itt, ahol a múltban törzskönyvezett állo­mány nem volt, most 25 törzs­könyvezett szarvasmarha van. A dolgozó parasztok fő bevéte­le az állattenyésztésből adódik. Hat családnak villanymeghaj- tású darálója és szecskavágó- ja van. A jelölőgyűléselken sok szó esett a régi és az új közigazgatási rendszer közötti különbségről. Somogy­acsa közigazgatásilag 1945 előtt Andocshoz tartozott, ott szé­kelt a főjegyző. A legkisebb és leg jelentéktelenebb közigazga­tási ügyekben is kilométere­ket kellett az acsaiáknak gya­logolniuk. S ha a főjegyző úr­nak éppen nem volt jókedve, másnap újra kopogtathattak az ajtaján. Somogyacsára a fő­jegyző csak akkor ment el, ha valamilyen ügyiben helyszíni tárgyalást tartottak, és büntet­ni kellett vagy adót behajtani. Ilyen visszaemlékezések és beszélgetések közepette jelöl­te a 11-es választókörzet N é- meth Jánost, a 17-es kör­zet Borbély János dol­gozó parasztot tanácstagnak, ök mindketten, az elmúlt idő­szakban is tanácstagként kép­viselték a falu dolgozóit, s rá­szolgáltak a bizalomra. A jelölőgyűléseket úttörők köszöntötték. Szállt a dal a ké­ső esti órákban az úttörők aj­káról : »Jólétben, független, szép Magyarország nyer ma csatát...« Wirth Lajos 9 A Berzsenyi Dániel Általános Iskolában megkezdődött a voroskeresztes munka Iskoláinkban megalakult az egészségügyi állomás az elő­ző években vöröskeresztes tan- folyamot végzett tanulókból. Parancsnokává Jónás Béla VIII. osztályos tanulót válasz­tották meg. A kis csoport már két összejövetelt tartott. Az összejöveteleken megszervez­ték az iskolai balesetvédel­met, a tisztasági felügyeletet, és propaganda munkát végez­nek az iskola körzetében, azonkívül ellenőrzik 37. utcák, terek tisztaságát. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy feladatain­kat rendesen elvégezzük, és a most tanfolyamot hallgató pajtásainknak mindenben se­gítségükre legyünk. Október 7-én délután nagy lelkesedéssel gyűltünk össze a vöröskeresztes tanfolyam megnyitására. Először a tanfolyam bizalmi titkárt választottuk meg sza­vazással. A sokáig elhúzódó szavazás alatt megkérdeztem társaimat, hogy mi a vélemé­nyük a tanfolyamról. Mind­annyian egyforma lelkesedés­sel és tudásuk legjavával akarnak részt venni a tanfo­lyamon. Bdszélgetésünk alatt befejeződött a szavazás a kö­vetkező eredménnyel: Tanfolyam bizalmi titkár: Farkas Katalin VIII. b. o. ta­nuló. Propagandista: Kelemen Gertrud VIII. b. Sajtó felelő­sök: Fekete Béla VIII/a. és Szabados Péter Vll/a. tanulók lettek. Az eredményhirdetés után a tanár néni ismertette a vö­röskeresztesek feladatait. Az első óráról hazafelé jö­vet arról beszélgettünk, hogy milyen szép feladat megoldása áll előttünk, aminek sikeres elvégzése után dolgozó ember­társaink segítségére lehetünk. Hogy ezt elérjük, úgy fo­gunk dolgozni, mint az előző években vöröskeresztes paj­tásaink. FEKETE BÉLA VIII/a. o. t. A felelősség kétoldalú — ez a nagyberényi elnökválság tanulsága Két-három hónappal ez­előtt nagy gondban főtt a fe­je Tengerdi Imre elvtársnak, a Tabi járási Tanács elnöké­nek. A fejfájásra meg is volt az oka: nagy gond elé állítot­ta a járási tanács vezetőit a nagyberényi elnökválság. Mert kevés község akadt a járás­ban, ahol olyan gyakran vál­tották egymást a tanácselnö­kök, mint Nagyberényben. öt- ventől, az első tanácsválasztás óta eltelt hét év alatt hét elnök kezén cserélt gazdát a falu; az egyik jóformán még meg sem melegedett a községben, máris folyt a suttogás körülöt­te, s mentek a szemrehányó levelek meg üzenetek a já­ráshoz: »már megint megbol­dogítottak bennünket«. Ezek­ben az epés megjegyzésekben volt is valami, s most vissza­tekintőben a járási vezető elv­társaknak is az a véleményük, hogy nem a legjobban válo­gatták meg az embereket. Sokszor már a falusiak is úgy érezték: ide csak büntetésből küldenek tanácselnöknek va­lót. Gondolnivaló, milyen bi­zalom fogadta aztán az új jövevényt. Szentigaz, a más­honnan érkezők is tudták, nem éppen leányálom Berény- ben elnökösködni. Jött példá­ul egy elvtárs Pestről. Jó ajánlólevéllel érkezett ide: sztahanovista munkás volt, az üzemben példásan megállta a helyét. A jószándéknak nem volt híján, az igyekvés meg­volt benne. Igen ám, de ő ma­ga is meglepődött, mikor először Az ötvöskónyi nőtanács téli programja (Tudósítónktól.) j szüreti mulatságot. A plakátok már hívogatják a lakosokat a A múlt évben nem érdemte-1 nagy felvonulási» és táncmu- lenüh került a nagyatádi járás j latségra. A bevételt helydsé­legjobb nőtanácsai közé az öt­vöskónyi. Kerkápoly Zol- tánnénak, a nötanács veze­tőjének irányításával mintegy 20—25 asszonyt számlál szer­vezetük, s még csaknem ötven nőt aktivizálnak a különféle társadalmi munkákra. Az őszi és téli időszakra szép tervet ké­szítettek. A nötanács vezetője erről a következőket mondja: — Legutóbbi gyűlésünkön elhatároztuk, hogy a KISZ- szel és az úttörőkkel közösen megrendezzük a községünkben immár hagyományossá vált günk berendezésére fordítjuk. A pártszérvezettel égy épület­ben kaptunk két szobát. Ezek­nek az avatását januárra ter­vezzük. Novemberben Ratalin- bált rendezünk. A nőtanács tagjai ismertetik a falu 13 eves fejlődését, erről tablókat is készítettünk. Decemberben tarka műsoros estet tartunk. A gazdasszonjdeört. a szabó-var­ró tanfolyamot ugyancsak de­cemberben indítjuk meg. Ezen­kívül dia-vetítéses pedagógiai, egészségügyi és politikai tár­gyú előadásokat rendezünk. A ll az elnök az szágúti árokparton. or- Te­kin tété vel végig pásztázza a szövetkezet egész itteni határ­részét. Kormos traktorok ha­sítják a barázdákat. De mi­csoda mélyen! Eleven föld ke­rül a felszínre. harminckét centire eddig még nem enged­ték le az ekét ebben a táblá­ban. — Mi jön bele. Imre bá­tyám? — Burgonya a tavasszal — feleli a ráksi Uj Élet vezetője. Aztán elmondja, mit kapott ez a harminc holdas tábla, őszi árpa volt benne. Eső után aratta, s megtaposta a gép. Középmélyszántás, gyűrűs hengerezés és tárcsázás, még egy gyűrűzás és még egy tár­csa — ez hozta helyre a ha­sábos föld talajszerkezetét. — Nem kidobott pénz. bőven ka­matozik a gépi munkadíj.. Mert idehallgass: harminc hold egyszeri tárcsázása 1800 forint. Egy hold termése megadja ezt, és az egész táblán jó lesz a ta- lajélet... Szóval már a mély­szántásnál tartunk. Itt a tnész- iszap a dűlőn, negyven holdon talajjavítást akarunk végeztet­ni a héten. A célgazdaság­tól, Tátomból átlépnek hoz­zánk egy napra a »talajosok«. Ezért érik egymást a trak­torok az Uj Élet földjén. Me­het a hat kormos, van nyolc­van hold, ahonnan haza ke­rült már az idei termés. Ho­gyan verbuválódott ide egy egész traktorcsalád? — A.mikor megtudtam, hogy jönnek a talajjavítók, átszól­tam telefonon Mennyére, a gépállomás igazgatójának: BUZ4T VETNEK Ml WEN JŐ FJLOBÉ »kiüdjed a lánctalpast« — mondtam neki. Azt felelte, nem teheti, de átcsoportosítja hozzánk a környék minden fö­lösleges traktorát... Leteszem a kagylót, kilépek az utcára, már ott van motoron az igali brigádvezető. Két gép tüstént jött utána. Ezek az igaliak, itt a villanydűcnál, a Fábián, meg a másik. A mi körzetünk bri- gádosa pedig Szent.gáloskér- ről rendelt át két Hofherrt. Azok meg ott szántanak a tíz holdasban — mutat a szom­szédos dűlő felé Walter Imre tsz-elnök. — A harmadik traktoros-pár állandóan ná­lunk volt. Gyere, érdemes megnézni, milyen nyílegyenes barázdát húztak a mi trakto­rosaink ennek a harmincas táblának a túlsó szélén. AMINT BALLAGUNK, ' ' meg-magáU, hallgatózik az elnök. — Figyeld csak, ho­gyan szorítja a Hófherrokat a harminckét centi. — Hat traktor egymástól lá­tó- és halló távolságban! De ez még nem minden. A ráksi tsz magyaratádi üzemegységében is pöfög két kormos: kenyér- gabona alá szántanak. — Van még szántanivaló? — Nem is tudom, mennyit mondjak. Előbb elsorolom, amit eddig végeztünk. Száztíz hold őszi árpánk gyönyörűen kikelt. Búzából Ráksiban het­venöt. Pataiamban — ott is van üzemegységünk — har­mincnégy, Atádon harminc holdat vetettünk. Még lesz úgy harminc holdra való bú­zánk. — Hogyan? — Most készülök Atádra, hogy újból körülnézzek a ha­tárban. Tegnap szólt özvegy Kapuvári Péterné, hogy átad­ná nekünk a hét holdját. Egy tagban van. Kadldcskó József- né nyolc, Finta József pedig hat holdat ajánlott. De lesz még több is. Amelyik földön jó az elővetemény, ott búzát termelünk. A gabonát elveti és le is aratja a gépállomás, sőt a behordásban is segít. Ha jól megy, százötven holdig el­jutunk a búzával. Huszonöt holdas gabonatáb­lához érünk. Borsó termett benne. Az hagyta örökbe a nitrogént a búzának. A fosz­fort pedig holdanként másfél mázsa szuperfoszfát alakjá­ban kapta meg a borsó utóda. Virul is a búza. hajladoztatja a szél a tizenöt centis csíranö- ványkéket. Igaz, két hete a földbe került a mag. A fogaso­lásra sem hagyott időt az eső, csak utána mehetett a magta­karó. — Jó ez az ősz, pereghet a munka — állapítja meg elé­gedetten az elnök. A ráksi szövetkezet tagjai ki is használják a kedvező na­pok minden óráját, minden percét. Tíz hold szerződéses burgonyájuk termé’e mér ne-m a mezőn van. Négy vagonnal begyalogolt a világtól elzárt faluba, amelynek se köves- útja, se villanya, se mozija, semmije nem volt. Szóval, el­képzelhető, mit érezhet egy olyan ember, ha akármilyen nagy dolgozniakarással is bír, aki a pezsgő városi élet után egyszeriben elkerül egy el­maradott, istenhátamögötti fa­luba. A falusiak látták tanácselnö­kük kedvetlenségét, s hogy kicsit maguk közé szoktassák, akadtak, akik meg-meginvitálták: jönne el hozzájuk, szívesen látnák a pincénél. (Mert tud­ni kell, hogy a nagyberényi ember előtt egy darabka sző­lőnek nagyobb a becsülete, mint bárminek, és a legtöbben szíves vendéglátók is.) Szó­val, így ment ez mindjobban, s a szemfülesebbek látva, hogy az elnök nem ellensége a torkának, kezdték kihasználni az álltaimat. Szó, ami szó, a városból jött elnöknek emiatt kellett megválnia az elnöki széktől. így j-írtak a hetedik el­nökkel is, akit valamilyen hi­111 KISZ politikai körön, 39 „A világ térképe előtt“ körön tanulnak a somogyi fiatalok A közelgő oktatási évre nagyban készülődnek a somo­gyi fiatalok is. A KISZ So­mogy megyei Bizottsága miár befejezte a KISZ politikai, va­lamint »A világ térképe előtt« körök propagandistáinak kép­zését, és még mindig folynak a jelentkezések az oktatásra. Az eddigi jelentések szerint a megyében 111 KISZ politi­kai kör és 39 »A világ térképe előtt«.kör indul, amelyen több mint 2200 fiatal gyarapítja majd ismereteit. Ezenkívül a képzettebb fiatalok részére pértoktatás indul a marxizmus —-leninizmus időszerű kérdé­seiről, ezen mintegy 600 fiatal vesz részt. Ifjúsági akadémiák is kez­dődnek a középiskolák részé­re. Eddig a kaposvári gimná­ziumok, technikumok és a csurgói gimnázium jelentették be szándékukat az ifjúsági akadémián való részvételre. eladtak belőle, ugyanennyit szétosztanak munkaegységek­re, hatszáz mázsa vetőgumóval a Magtermeltető Vállalat ren­delkezik, a többit pedig felete- tiik az állatokkal. Másfél vago- nos átlagtermést adott a krum­pli. — A cukorrépa? — Az még a földiben van. Nem késtünk ei vele. Leg­alább öt mázsát gyarapszik a jövő hétig minden holdon. Újabb egy elés nélkül — mond­ja mosolyogva. A NEGYVENÖT HOLDAS KUKORICATÁBLA sár­ga csövei a góréban szárad­nak. — Hibridet vetettetek-e? — Csak azt vetettünk. Tu­dom én, hogy a hozam növe­kedésének egyötödét a jó vető­mag adja. De az idén nem na­gyon dicsekedhetünk a kuko­ricával. Harmincöt mázsás a holdankénti átlag — szerény­kedik. — Nekimegyünk a szár­vágásnak, hadd szántsák a traktorok azt a fődet is. — Silóztok a szárból? — Nem kell. Van nyolcszáz köbméter zöldsilónk. A száraz szárat széttépetjük alomnak, mert rövid volt a gabona, ke­vés a szalma. Most vettünk egy szártépő gépet, tizenhá­romezer hatszázért — mondja búcsúzóul Walter Imre, a rák­si Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke. Aztán elindul Atádra, föld-nézőba Útközben meg­méri a leendő burgonyaföld barázdáját, nehogy »elfelejtse az eke«, mennyi az a harminc­két centi... Kutas József bája miatt a járástól helyez­tek ki Nagyberénybe azzal a szándékkal, hogy majd ott meg­javul és levetkőzi magatartás­beli fogyatékosságait, hibáit: Szomorú Józsefet — így hív­ták — éppen az előző okokból némi fenntartással fogadták, de azért bizalmat előlegeztek neki. Eleinte úgy látszott, nem azoknak lesz igazuk, akik már odaénkezése pillanatában meg­jósolták: — no, ez sem eszik meg két kiló sót Berényben: — Igyekezett kedvében jár­ni az embereknek, a járásnál korábbi Ismeretségéből ere­dően olyant is elintézett, amit elődjének nem sikerült. Elein­te még ellenállt a kínálgatá- soknak, kijelentvén, hogy töb­bé nem iszik és nem dohány­zik. De nem sokáig tartotta magát e fogadalmához. Ö is gyakori vendég lett a boros­pincéknél, sőt később el is várta, hogy meghívják egy-két pohár borra a szőlősgazdák. Az egy-két po­hár után még nagyobb szom­júságot érzett, s nem múlt el egyetlen nap sem anélkül, hogy itt vagy ott fel ne ön­tött volna a garatra. Egyre kevesebbet gondolkodott a község ügyein. Intézkedéseit is az határozta meg: ki ad neki többet inni. Beválthatatlan ígéreteket tett, néha meg a törvényeket is túllépte. Né­melyek szemében mindenre kapható, testi-lelki jóbarát­ként, mások számára meg kiskirályként tetszeleg, úgy véli, szeszélyének köteles en­gedelmeskedni a falu népe: Ezek után érthető, miért kel­tett némelyek szívében bá­natot, másokéban meg fellé­legzést a járási tanács végre­hajtó bizottságának a döntése, mellyel züllött életmódja mi­att eltessékelte helyéről Szo­morú Józsefet, Mi a tanulság? Ám szükséges a tanulságok levonása a falu számára is. Mert nemcsak azok az embe­rek a hibásak, akik nem bír­ták a medrében kormányozni életük rúdját, de felelősek azok is, akik bátorították, sőt lehetőséget adtak az eltéve­déshez. Bármennyire igaz is a közmondás, hogy »könnyű a békát a tónak ugrasztani«, ám az is megszívlelendő tanulság, hogy a falu népének, elsősor­ban a tanácstagoknak szigo­rúbb ítélöbíróknak kell len­niük. Vigyázni kell a veze­tőjükre. Ez a nagyberényi elnökvál­ság egyik tanulsága. A másik: az a módszer, ahogyam. a járási tanács vezetői a beteg­ség gyógyításához nyúltak. Elküldték a községbe a járási tanács egyik elnökhelyettesét: beszéljen sok-sok emberrel, és kérdezze meg őket, kit tarta­nának alkalmasnak a tanács vezetésére. S a falubeliek ki­választották maguk közül a legméltóbbat. Szinte teljes egyetértéssel Takács József kisparasztot látták jónak e poszt betöltésére. Meg is indo­kolták, miért; feddhetetlen és megkörnyékezhetetlen, józan életű ember, akiben bízik a falu. A javaslattal a pártszer­vezet is egyetértett, noha Ta­kács József nem párttag. A faluban azóta sokat nőtt a tanács _ iránti bizalom. Erősebb lett a tettvágy is. Szinte egyszerre szeretnék el­űzni a rossz vezetés hagyaté­kát: már gyűlik a pénz a két­ezer lakosú község villamosí­tására, és érlelődnek a tervek a bekötőút építésére. A biza­lom másik jele — mint azt Horváth Ernő elvtárs, a falu párttitkára is elmondta — ki­fejeződött a tanácstagok je­lölésekor is. A lakosság na­gyon ügyel arra, hogy a ta­nácsba a legtekintélyesebb emberek kerüljenek be. Nem egy gyűlés részvevői számon kérik a tanács vezetőitől, ho­vá fordították a különböző pénzeket, anyagokat. A felelős­ség tehát teljesedik, és ha ez az új vezetők iránti tisztelet­tel, tettektől duzzadó biza­lommal párosul, akkor Nagy­berényben csak emléke marad a rossznak. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents