Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
Vasárnap, 1958. október 12. 2 jOMOGYI NÉPLAP Kiugró önköltségcsökkentő eredmények A negyedik negyedév tervjavaslatáról, a jövő évi beruházásokról tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Jóváhagyás végett a napokban ismét a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé került az iparvállalatok negyedik negyedévi operatív terve. A vb., amely más megyéktől eltérően minden negyedév elején megtárgyalja a megye operatív tervét, kisebb módosításokkal jóváhagyta azt. Kitűnt, hogy a tanácsi üzemek többségében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva nem romlottak a termelési önköltségi mutatók, sőt néhány vállalatnál kiemelkedően jól alakultak. A Tőzegkitermelő Vállalatnál, amely tavaly a negyedik negyedben 4 százalékos nyereséggel dolgozott, az idén 10 százalékra emelkedik ez a szám. A Finommechanikai Vállalat tavaly még pénzügyi nehézségekkel küzdött, »sorban állt« a banknál, nyeresége alig haladta meg a nyolcezer forintot. Az idei első negyedévben 0,4 százalékról 2,1 százalékra, azaz 88 ezer forintra ugrott az üzemi nyeresége, és most az utolsó évnegyedben 86 ezer forint nyereségtervezéssel dolgozik. Hat százalékról tízre emelkedett a Faipari Vállalat nyeresége. A termelési önköltség, amely a leghűbb mutatója a jó vagy rossz gazdálkodásnak, így alakult: az a festett háló, amely tavaly 2300 forintba került az üzemnek, az idén 2180 forintba jön. 519 forint az önköltségcsökkenés egy-egy fényezett háló gyártásánál is. A végrehajtó bizottsági üilés döntött az 1959. évi beruházási és felújítási tervek ágazati felosztásáról is. Az ipari keretszámot mintegy 2 500 000 forintban határozták meg, ebből a könnyűipar építkezéseire és gépi beruházásaira 2 304 000, az élelmiszeripar gépi felszereléseinek korszerűsítésére 200 ezer forint beruházást és felújítást fogadtak el. Benzinvásárlás sárfengerben A napokban Csurgón jártunk gépkocsival. Benzinünk »szerencsére« épp a községben fogyott ki. Mivel Csurgó járási székhely, azt hittük, a benzin pótlása nem okoz különösebb gondot. Csak nagy nehezen találtunk el addig a vasúti átjáróig, ahonnan már csupán hat- nyolcszáz méternyire van az ÁFORT telephelye. Az út rövid, de rossz. Alig esett ugyan az eső, mégis tengelyig érő sár tette járhatatlanná az utat. Kénytelenek voltunk kannát ragadni, s gyalog, két fordulóval elhozni a szükséges benzint. Renger János telepvezető kilenc év óta dolgozója az AFORT-nak, Szép János raktáros pedig hét éve. 1951 *' óta rengeteg jogos panaszt hal- A lottak a benzinvásárlóktól. — Már többször kértük — mondta a telepvezető —, hogy javítsák meg az utat, de eddig mindig elutasították kérésünA zsír tárolásáról Nemrégiben szóvá tettük egy clvasónk panaszát, hogy városunk egyik húsboltjában nem megfelelő minőségű zsírt árusítottak. Az ügyben vizsgálatot tartott a Somogy megyei Közegészségügyi- Járványügyi Állomás és cikkünk nyomán az Élelmezésügyi Minisztérium Húsipari Igazgatósága is. Az Eelmezésügyi Minisztérium Húsipari Igazgatósága vizsgálatának eredményét az alábbiakban ismertetjük: »Igazgatóságom nagy súlyt helyez arra, hogy a központi készletben tároló mintegy 68Ó 000 láda zsír a tárolás miatt minőségromlást ne szenvedjen, és a fogyasztó közönség kifogástalan minőségű zsírt kapjon. Szigorú utasítást adtam a Zsiradék- és Göngyölegkészletező Vállalatnak, valamint a húsipari vállalatoknak a zsírok leggondosabb tárolására, a készletek ellenőrzésére és a zsírok cseréjére. Többek között arra is utasítottam a vállalatokat, hogy a kereskedelemnek csak kifogástalan, minden idegen szagtól és íztol mentes zsírt adjanak át. A Kaposvárott felmerült minőségi kifogásról tudomásom volt, és intézkedtem a kifogásolt tételek átdolgozásáról. Intézkedés történt a kaposvári hűtőházban tárolt töb bi tétel megvizsgálására is, és a kapott jelentések szerint az ott tároló tételek megfelelőek. Kétségtelenül biztonságosabb volna a zsírok tárolása és kisebb az avasodás veszélye, ha a tárolásra kerülő tételeket új ládákba ereszthetnénk le, de mivel a ládaanyag importcikk, és behozatalának határt szab a népgazdaság devizahelyzete, a zsíros ládáknál többszörös forgóval számolunk. Természetes, az újra és újra fel- használás előtt előírás: a ládák mosása, de óvhatatlan, hogy a farostok és repedések között ne maradjon valamennyi zsír. A ládák kibölelésére használt zsírzsák azonban kizárja, hogy a ládába eresztett friss zsír a láda falával érintkezzék. S így, bár zsírkészletünk jelentős része használt ládákban tárol, a gyors avrsodás veszélye nem jellemző. A nem megfelelő raktárakban és hütőházakban jelentkező hőingadozás miatt a ládák penészedése nagyobb gondot okoz az iparnak, mint az avasodás. Addig, amíg a jelenleginél jobb és olcsóbb csomagolcanyagot biztosítani nem tudunk, kénytelenek vagyunk faládában tárolni. Anyagi erőnkhöz mérten igyekszünk a túlságosan elhasználódott, elzsíro- sodott ládákat a forgalomból kivonni, a készletek cseréjét úgy megoldani, hegy négy-hat hónapnál idősebb zsírok a raktárakban ne tároljanak. KÖVES BÉLA, az Élelmezésügyi Minisztérium Húsipari igazgatóságának vezetője. két. Pedig naponta 25—30 gépkocsi- és motorvezető vételez fel ezen a telephelyen benzint, s innen viszik az Iharosberé- nyi Gépállomás üzemanyagát is. Tervezték ugyan, hogy a község belterületén benzinkutat állítanak fel az idén, de pénz hiányában elhalasztották. Csurgó belterületén két benzinkút — az egyik a gyógyszertár , a másik a tűzoltószertár előtt — található jó állapotban, melyekre éppen csak a kutat kellene felszerelni. Évek óta kérik a csurgóiak: motorosok, gépkocsival rendelkező vállalatok, hogy legalább az egyik benzinkutat állítsák helyre, de kérésük még nem talált meghallgatásra. Az AFORT telephelyének dolgozói úgy tájékoztattak bennünket, hogy ha a községben állítanának fel benzinkutat, akkor a telephelyet megszüntetnék. Szerintünk erre nincs szükség. Mindössze any- nyit kellene tenni, hogy a telephelyen lévő, alig ecv hónapja felállított új kutat a községben helyezzék el, s a telephelyen lévő két dolgozó közül egyikük a községben levő kutat kezelné. Nem a pénzen múlik Kelllő időben és józan megítéléssel méltányolták a Vaskombinát öntödéjével kapcsolatos panaszokat. Mert az öntöde korszerűtlen, egészségtelen, sőt veszélyes is a testi épségre. Ezért a Könnyűipari Minisztérium már korábban leállította működését. Hogy. az üzem termelése mégse álljon meg, a minisztérium egy évre visszavonta a letiltást azzal a feltétellel, hogy a megye sürgősen keres valami megoldást. Talált is. Igaz, hogy nagy erőfeszítések árán, de összehozta azt a több mint egymillió forintot, amely a Vaskombinát öntödéjének építkezéséhez szükséges. A mai építkezési technikával, az előregyártott elemek alkalmazásával mindössze két hónapba került volna, hogy tető alá hozzák az új öntödét. A pénz hosszú időn át várta a bankban, mikor használják fel. Közben elmúlt az építkezésnek kedvező idő, elfutott a nyár, de a Vaskombinát vezetői még csak szerződést sem kötöttek az építő vállalkozóval. így könnyen lehet, hogy idén már nem kezdi meg az öntöde építését egyetlen építőipari vállalat sem. Akkor pedig az idei egymillió forintos beruházási összeg — mert nem használták fel a célra, és nem vihető át a következő esztendőre — gyakori atilag elveszett. Aztán se pénz, se öntöde ... Elfogadható ok nincs a késlekedésre. Akárhogyan szépít- getnénk is a dolgot, csak oda lyukadnánk ki, hogy hanyagság történt. A legfurcsább hogy ezt éppen a Vaskombl- nát vezetői követték el. akiknek elsősorban kell felelniük munkásaikért, a terme’ésért. TTTTTTTTTTTTTtTTTTTTTTTTTTTTT« Arat a kombájn — a tó vizén A Ladoga-tó nádja kitűnő takarmány a környék állatállományának. Éppen ezért. a »Szalrni« szovhoz gépészei sokat törték a fejüket, hogyan lehetne a nádat a legkisebb munkaráfordítással kitermelni. Végül is egy óriási, lapos fenekű csónakot építettek, amelyre rászerelték a kombájn arató-részét motorral együtt. A csónak farára — a sekély víz miatt-— nem hajócsavart, hanem hajtókereket I szereltek. Pillanat'felvéfe I. Az iskola kapuján tódulnák kifelé a gyerekek. Szerteröp- pennek a városban, beszívják őket a házak, a szobák, hogy másnap újra elárasz- szák velük az utcákat. Egy másodikos forrna kislány bandukol szomorúan, gondokkal terhelten, szinte összetörtén az állomás felé. Mellette egy nála legalább két fejjel magasabb lány baktat. Bemennek az állomás épületébe. Kavarognak a diákok, munkások a várótermekben, hullámzik a tömeg, mint vihar előtt a tenger, nem tudni, mikor árasztja el az egész állomást. A két kislány meglapul a telefonfülke mellett. A kisebb nekiveti hátát a falnak, táskáját lábához teszi, s lassú, megfontolt szavakban önti ki bánatát társnőjének, aki tágra nyílt szemmel és meglepetten figyeli: — ügy ver bennünket apu ..., mint a lovasai.., ostorral. Kis hüppögés sza- 1 ltja félbe. Tudom, hogy mi A bánvps ok sem vagyunk angyalok, de nem vagyunk rosszak sem. Mégis ver. Folyton csak ver. Olyan nagyon csapkodja a hátunkat. Akarod megnézni a sok vörös csíkot? Egyszer megmutatom. A másik lány a részvét előlopakodó könnycseppjét morzsolja el szemében. — S mindig részeg ... Anyut is veri... Kinyitják a váróterem ajtaját, az emberek kiözönlenek az ajtón. A lányok otthagyják az állomást — a titkos beszélgetés színhelyét —, s ki-ki elindul hazafelé. A kisebbik kicsit görnyedten lépked, táskáját erőtlenül vonszolja, néha megremeg, mintha eszébe jutna, legjobb volna Ittmaradni, egy tapodtat sem menni tovább, hisz már szinte bőrén érzi a korbács csípős ütését. Másodikos forma lány, de a verés koravénné tette, meggyötört lelkű, beteg gyermekké. Kezdődik a tánc. A város fiataljainak zsongása és a zenekar játéka betölti az egész termet. Tangót, érzelmes andalító tangói búg a szakszofon. Mintha valahonnan a pincéből indulna a. daliam, s a mennyezeten kötne ki, hogy aztán újra lesikoljon a mélybe, mint a hullámvasút. A párok nem is figyelik a dallam szertelen kalandozását, fülükig csak a dob tompa pufogása ér el. A szovjet vendégeket táncba vitték egytől egyig. Szőkésbarna, magas lány tűnik fel a zenekar dobogója mellett, s kémlelve vizsgálja az arcokat. Az egyik széken, mint majom a köszörűkövön, egy szürke kordruhás fiú üldögél magában. A lány elszántan odalép, megfogja a kezét, s húzza maga után táncolni. A fiú hebeg, de nem jön értelmes szó a. szájára. Nézi a lány kockás szoknyáját, töld pulóverjét, aztán a bájos arcot, vállat von, s járni kezdi a tangót. Néhány perc múlva a lány mozgatni kezdi a száját, s végre kiböki nagy dadogások közepette: — Gye vü rabo- taty? A fiúnak még az álla is leesik, tátog, mint a partra vetett hal. — No, izé, nyet, de mondja magyarul, úgy jobbam ériem. — Hát maga tud magyarul? — lélegzik fel a lány meglepetten. — Még szép. — S hol tanult meg ilyen jól? — Toponáron... — Mi?!... — a leány elengedi a fiú kezét, s mérgesen perelni kezd: — Hát maga nem tagja a szovjet küldöttségnek? — Nem! — vallja be a fiú megtörtén. — Hát akkor... Eh, jöjjön, szórakozzunk együtt tovább! Azért, hogy nem delegátus, egészen szép fiú — súgja a lány a fiú fülébe szégyenkezve s eltűnnek a tangózó tömegben. L. G. Több felelősséget az őszi forgalom idején! egöuzségfnek védelmében Késik a kocsibeállítás - Sok a rossz címzés — Kényszerkirakas A Sztálinéi gazdasági körzet bányáiban felszerelték az úgynevezett metán-reléket, amelyek automatikusan ellenőrzik az aknák levegő-összetételét. Ha a frontokon a levegő gázzal szennyeződik, s eléri az egészségre ártalmas színvonalat, a "relé azonnal jelzi a veszélyt a diszpécsernek. Ugyanakkor az aknákban megszünteti az áramszolgáltatást. Ily módon a veszélyes munkahelyeken megáll a termeié.':, s a dolgozók csak akkor térhetnek vissza, ha a levegő kitisztult. Az országos szállítási értekezlet a kormány szeptember 9-én kiadott határozatának alapján több olyan szabályt hozott, amely kötelezi a fuvarozókat a folyamatos, éjjelnappali, vasárnap és munkaszüneti napokon történő rakodásra, az irányvonat-kápzés fokozására, a folyamatos áru átadásra, átvételre és fuvarozásra. Az utóbbi időben mór tapasztalható némi javulás a vasúti fuvarozásban, de ez nem állandó. Sok még az olyan fuvaroztató, aki nagyon kényelmesen, munkanapokon és csak nappal rakodik. Mások igen sokszor helyteleKellemes izgalom tartotta hatása alatt Kaposvár úri társadalmát. Az 1929-es városi képviselőtestületi választásra készülődtek. Szerte a városban kortesek jártak, s éltették, dicsérték a jelölteket. Az Erzsébet utca elején a piacról hazatérő asszonyoknak, néhány munkanélkülinek Zsadonyi Imre szűcslegény szónokol. Hallgassuk csak... — Mert bizony, tisztelt választópolgárok, én mondom, keresve sem találhatnánk alkalmasabb embert a városi képviselőtestületbe, mint Schlesinger József fanagykereskedő urat. A szive, a lelke arany; igaz pártfogója ő a szegényeknek... — Inkább a fát adná olcsóbban! — szólalt meg egy piacról hazafelé igyekvő asszony a gyér számú hallgatóság soraiban. De a szónok nem zavartatta magát, lendületesen folytatta: — ö a mi emberünk, a mi ügyünket fogja képviselni Schlesinger úr, hit, emberek, reá szavazzunk! — fejezte be a szónok, s leste beszédének a hatását. A »tömeg« — tizenöt-húsz főnyi ember csak egykedvűen bámult, némelyik a vállát vo- nogatta, aztán megindultak hazafelé. Kissé elkésve néhány borízű éljen hangzik, kényszeredett tenyércsattogás, de a beszédet hallgatók már a távolban járnak, csupán három ember maradt a szónok körül. Beszélgetnek, itt is a szónoké az elsőség. — Emberek, még egy helyre megyünk ma, a Berzsenyi utcába — jegyzetébe pillant —, ott Haidecker Pál szaPpangyá- ros urat népszerűsítjük ... Akkor megkapják pénzüket... De aztán lelkesebben éljenezVálasztasi előkészület ni, tapsolni, ne úgy, mint itt, mert hiba lesz...! — Csak azt ne akarják, hogy sírjak is a meghatottságtól — jegyzi meg egy tömzsi, borotválatlan képű alkalmi éljenző, megvetése jeléül kiköpve szájából a cigarettacsutkát. — Napi egy pengőből és fél liter borból erre igazán nem futja. — Elég a fecsegésből! — förmed rá a szónok. — Ebből nem élünk meg. Munkára, emberek! — s határozott léptekkel megindul a Berzsenyi utca felé, hogy Haidecker úr jótéteményeiről dicséretet zengjen. A többiek dünnyögve utána ... — Nem volt elég mára? — okvetetlenkedik egy nyurga, magas, fején elnyűtt micisapkát viselő, harminc év körüli ember. — Már fáj a tenyerem a tapsolástól, s egészen berekedtem a sok. éljenzéstől. Már azt sem tudom, kit miért éltetünk. A többiek csak a vállukat vonogatták, s mentek gazdájuk, a kortes után. így vonultak végig a városon, fáradságot nem ismerve, lelkesen éljenezve, éltetve Kaposvár urait, áthatva a kilátásba helyezett egy pengő és a fél liter bor reményétől. így járták kora reggeltől késő estig a várost... A Turul szálló előtt Biró Józsefről, a szálló bérlőjéről, a disznócsárda előtt Hermann Pál bomagykereskedő érdemeiről, másutt pedig dr. Nicso- vics Sándor ügyvéd és a többi 1929-ben jelölt kiváló tulajdonságairól beszélt a. szónak, s éljeneztek, tapsoltak az aV:almi <*•hallgatók«... Vége a napnak, hazafelé indulnak a bértapsolók. Egy darabig együtt mennek. Elégedettek, jól sikerült a nap, megkapták. az ígért egy pengőt, a fél liter bort, a szónok zsebében is ott lapul a húszpengős. Már búcsúznak egymástól, s akkor így szól az egyik tapsoló a korteshez: — Tudja, nem könnyű magának. Honnan az ördögből tud ennyi minden szépet, jót összehordani akárkiről is. A megszólított büszkén kihúzza magát: — Esz kell ahhoz, emberek! — Papírdarabokat vesz elő a zsebéből. — Látják, erre minden fel van Írva. Egyenként mutatja: ez itt például az em- berszeretetről, a másik a Hazafiasságról, a harmadik pedig a szegények istápolójáról szól. Csak vigyázni kell, hogy a neveket össze ne keverje az ember. Tegnap például majdnem baj történt, de hát a hallgatóság nem vette észre. No, meg arra kell vigyázni, hogy el ne szedjék az ember orra elől a munkát. Mert sokan vannak, akik hivatást éreznek erre a pályára. Az egyik kortes komám meg is haragudott, amiért Nicsovics urat öt pengővel olcsóbban népszerűsítettem, mint amennyiért ő akarta vállalni. No de sebaj — szemesnek áll a világ. összenevetnek, s azzal elbúcsúznak. A kortes még emberei után szól: — Aztán reggel pontosak legyenek, nyolckor a Turul előtt találkozunk... Dúlt a választási harc. A jelöltek iparkodtak megfelelő korteseket kiválasztva népszerűsíteni magukat. Persze a kortesek is igyekeztek a leg- zsírosabb üzleteket elhalászni egymás orra elől. Zsadonyi Imre szücslegény például részvénytársaságot hozott össze a korteskedésért kapott pénzből, s végül iparigazgató lett. A többiek persze irigyelték. A háza kertjében dúsan termő szilvafáiról az éretlen gyümölcsöt egyik bosszút esküdött kortes kollégája egy szemig a földre verte. S hiába keresték a rendőrök, csendőrök a tettest, nem tudták megtalálni, mivelhogy magassarkú női cipőben követte el a galádsá- got. így jelöltek akkor. Pengőért, borért mérték a jó szót, zenge- dezték a dicshimnuszokat, a különböző jó tulajdonságokat. Megfelelt ez a jelölteknek, s hasznos volt a korteseknek. Zsadonyi Imre például iparigazgatóságán kívül az általa népszerűsített emberek segítségével több mint húszezer pengő kölcsönt is kapott. Aztán a pénzzel angolosan külföldre »távozott«. Fizethettek helyette a váltókat aláírók, s áldhatták őt... így készültek 1929-ben a városi képviselőtestületi választásra. Éltették a szónokok Zucker Ármin bőmagykeres- ked&t, Kardos Imre cement- árugyárost, az »önzetlen, igaz hazafiakat, az emberszerető, szegényeket pártfogoló« urakat. Mert máskülönben a kutya sem hitte volna el, hogy ez a valóságban is így van... De még így se nagyon ... SZALAI LÁSZLÓ nül címeznek, és az árut újra kell feladni. Pedig a vasút az őszi forgalom idején a leg- kivételesebb esetben járul hozzá a rendeltetési állomásra érkezett kocsirakományú küldemények újra feladásához, és akkor is csak ezer forint bírság felszámításával. Az is előfordul, hogy néhány vállalat megrendeli ugyan a munkaszünetes napra a kocsikat, de nem rakják meg azokat. A munkaszünetes napra megrendelt és meg nem rakott kocsikat a jövőben a vasút munkanapokon nem bocsátja a szállíttató rendelkezésére, és ezt a mennyiséget levonja a munkanapokra kért kocsikból. Az őszi csúcsforgalom sikere céljából szervezték meg a szállítás-tervezést. A fuvaroztatók ezzel kapcsolatban furcsa és helytelen kifogásokkal élnek. A félreértések elkerülése végett , terven kívüli fuvarozásra csak munkaszünetes napokon ad kocsikat a MÁV. A szabálytalanságok sorozata a kocsik helytelen és korszerűtlen kihasználására és kiszámíthatatlan kocsihiányra vezet. A vasút a 'kocsirakományú küldemények késedelmes be- és kirakását minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozza. Adott esetben a kényszerkirakástól sem riad vissza. Ez költségtöbbletet jelent a fuvaroztatónak. Jó volna, ha az adminisztratív intézkedésekre csak a legritkább esetben, vagy egyáltalán nem kerülne sor. A vállalatok szállítási előadói megakadályozhatják a szabálytalanságokat, ha időben, jól irányítják a ki- és berakodásokat. A MÁV segítséget nyújt nekik. Az őszi forgalomban nagy jelentősége van a gazdaságosabb forgalom-megosztásnak a vasúti és a gépkocsi-szállítás között. Erre hívja fel a figyelmet a 16-os számú Közlekedési Közlöny is. Sajnos a fuvaroztatók idegenkednék az újtól, pedig hát a kocsirakományú forgalom egy részét a MÁV áttereli a közutakra, a gépkocsi-szállításra. Persze nemcsak a fuvaroztatók, sajnos, a vasút is követ el hibákat Ilyen a vasúti kocsik késedelmes beállítása, kihúzása, de sokszor a helytelen értesítés. Több felelősséggel meg lehet szüntető! a hibákat
