Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Vasárnap, 1958. október 12.

A PÁRTÉLET HÍREI

a kaposvári járásból

A Bárdibükki Állami Gazdaság kommunistái legutóbbi taggyűlésükön megtárgyalták a vezetők és a pártonkívüli szakemberek bevonásával elkészített tervet. Részletesen kidolgozták, hogy a különböző önköltségek csökkentésével és más intézkedésekkel, a társadalmi tulajdon megőrzésével milyen takarékosságra telik erejükből. A kommunisták elhatározták: úgy dolgoznak, hogy mindenkit magával ragadó takarékossági mozgalom induljon el a gazdaságban.

* * *

A Kaposvári járási Pártbizottság a Hazafias Népfronttal és a járási tanáccsal közösen a közeljövőben termelőszövetkezeti kiállításokat rendez a járás tíz legpéldásabb kollektív gazdaságában. A kiállítás tablószerűen ábrázolja majd a felszabadulás előtti helyzetet, összehasonlítva a negyvenöt utáni állapotokkal. Kimutatják, hogy a szövetkezetek mekkora fejlődést értek el megindulásuktól napjainkig, milyen gazdasági ágazatokkal rendelkeznek, s a gazdaság megerősödésével hogyan nőtt a tagok életszínvonala. Ezenkívül jószág- és növény'bemu- tatókat tartanak. A rendező szervek jó előre gondoskodnak arról, hogy a kiállításokat mindenütt professzorok, neves mezőgazdasági szakemberek nyissák meg, akik egyúttal bírálatot is mondanak a tsz-ek jószágairól, gazdaságáról, útmutatást adva ezzel a jövőre. * * *

A kaposvári erdészet párt- szervezete régi hagyományt elevenít fel: az erdészbált. Ez annál inkább értékes, mert a legutóbbi bált hét évvel ezelőtt tartották. Erre az alkalomra összehívják az erdészeket, s értékezleten vitatják meg a termelésben elért eredményeket, a problémákat, es irányt szabnak a jövőre,

* * *

A kaposvári járásból indult el az a mozgalom, amelynek célja, hogy a november lG-i választások tiszteletére szaporábban haladjon a munka a mezőkön előbb földbe kerüljön az ősziek magja, levágáskor a kukoricaszár, s az üzemekben csökkenjen az önköltség, a selejt, növekedjék a termelés. A »több munkát, kevesebb idő alatt, jobban,« mozgalmat So- mogygeszti község • tsz- és egyéni parasztjai indították el a jelölőgyűléseken, s ilyen elhatározás született a bőszénfai lótelepen is.

A hetesi fiatalok

mégis dolgoznak

Nagy kár, hogy Hetesen a tanács vezetői kívülről szemlélik a KISZ-szervezet munkáját, s az érdeklődőknek határozottan kijelentik, hogy a fiatalok nem sokat tesznek. Pedig aki egy kicsit jobban megvizsgálja a hetesi fiatalok gondjait, bajait, elért eredményeit, meglévő hibáit, arra a következtetésre jut, hogy az alap megvan, most már csak a munka mindennapi tégláiból kell felhúzni a faiakat, s aztán tető alá hozni a pezsgő életet. Szépek a terveik, elképzeléseik a jövőt illetően.

A KISZ-szervezetnek 23 tagja van. Eddig Csapó Gyula volt a titkár. Mivel bevonul, Visnyei Sándor tölti majd be a helyét, hogy a fiatalok ne maradjanak vezető nélkül. Az oktatásra eddig tizenketten jelentkeztek, de ez a szám még emelkedik, mert a kultúrcso- port tagjai is eljönnek majd az előadásokra. Bank Lajos, az általános jsko'a igazgatója lesz a propagandista.

Színjátszó együttesük novemberben megkezdi a színdarab-tanulást, hogy a hosszú téli estéken elűzzék a falu lakóinak unalmát. A téli bevételekből díszleteket festetnek, hogy a színdarabok előadásához mindenük meglegyen.

A lányok főzőtanfolyamon sajátítják majd el a jó falatok elkészítésének titkait, ha férjhez mennek, ne kelljen édes párjuknak amiatt mérgelődnie, hogy még a pörköltet sem tudják elkészíteni amúgy magyarosan.

Télen amolyan illemtan-előadások is elhangzanak majd, hogy a fiatalok elsajátíthassák a helyes viselkedés alapelemeit.

A kiszesek és az iskola tanulói röplabda-pályát készítenek az iskola udvarán, hogy legyen hol lejátszani a bajnoki mérkőzéseket. S ami a legközelebbi, holnap szüreti mulatságot rendeznek a fiatalok. Hét kocsin vonulnak fel a csőszlányok, a bíró és a bíró- né, a purdék, s ki tudja mind felsorolni a résztvevőket. A talpalávalót pedig a cigányzenekar szolgáltatja.

Sokat e néhány sorban nem mondhatunk el a hetesi kisze- sekről, de azt bebizonyítottuk, hogy élnek, tevékenykednek, csak éppen észre kell venni működésüket. S ha van még hiba munkájukban? Aki észreveszi a község vezetői közül, mondja meg, és segítsen kijavításában.

c?j(fd ízeiméi

néven Falusi Ifjúsági Szövetkezet alakult Somogyjádon

Nemrégiben kibővített ülést tar-í tott a somogyjádi KlSZ-vezetőség,1? és 11 tagú szervező bizottságot y alakítottak a Falusi Ifjúsági Szö-V vetkezet bölcsőjének elkészítésére.

A szervező bizottságban a KISZ'c öt fiatallal, az úttörőcsapat két* pedagógussal képviseltette magát?n^j és részt vett a munkában Csali Ö Ferenc a pártvezetőség., Tóth Ti-P bor a községi tanács, Tarr Árpád ^ pedig a földművesszövetkezet ré-o széről. Egy hét sem telt el az első^ üléstől, és a szervező bizottságban '< részt vevők jó munkája eredmé- ^ nyeképpen október 9-én 22 taggaln megalakult a jádi Falusi Ifjúságig Szövetkezet. Azon nyomban csatlakozott hozzájuk az ötven tagú^ úttörőcsapat.

A FISZ a községi tanács által Jj rendelkezésre bocsátott 6 hold1« gyümölcsösben kezdi el a munkát. Közösen gondozzák a gyümölcs-, fákat, a termést közösen értékes!-1 tik. A földművesszövetkezet végezteti a szántást; műtrágyát, ve- ^ tőmagot, védekező szereket ad a (5 fiataloknak. A szakmai tanácsadást a községi és szövetkezeti 1í agronómus, valamint Oros Sándor, ! a Sertéstenyésztő Vállalat körzetvezetője vállalta.

Az intéző bizottságba Laskai Ka- ( talin tsz-tagot, Sleinic József egyé-\ ni parasztfiatalt és Táncsics Mag- c dolna pedagógust választották. A \ tagoktól Tarr Erzsébet, a helyi \ KISZ-szervezet titkára azt kérte, hogy mindig aktívan vegyék ki 5 részüket a közös munkából, mu-K tassanak példát a felnőtteknek is/« hiszen a közös fáradozás gyümöl-' csét közösen élvezik majd.

MÁR MÁSKÉNT ÉLNEK

Megalakult a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának Református Békebizottsága' az élők sorából hetvenhárom

OJ O J éves korában, Magyar Jáem szívesen emlékeznek a múltra a megboldogult Magyar Jánosné bodrogi lakos gyermekei. Amikor valaki előhozza a harmincas évek kilátásta- lanságát, keserű ízt éreznek szájukban, mert eszükbe jut az a kérvény, amelyet édesanyjuk 1939. július 27-én a vármegye főispánjaihoz írt. Ebben tíz élő gyermekére hivatkozva azt kéri, terjesz- szék fel 30 pengő jutalomra. »Gyermekeinket napszámkeresetből neveltük fel, a sok nélkülözés, az erőltetett munka következtében megbetegedtem, s most teljesen munkaképtelen vagyok..; Ilyen nehéz körülmények között aggódva nézek a bekövetkező tél elé, mert eddig gyermekeim részére a téli ruha és lábbeli még biztosítva nincs, és igen kis remény van csak arra, hogy azokat saját erőnkből be tudjuk szerezni.« Ez azonban nem hatotta meg a kaposvári járás főszolgabíróját, a kérvényt elutasította.

Majd húsz év telt el a kérvény megírása óta. Magyar János 1953-ban költözött el

A somogyi református egyházmegye lelkész- testülete f. évi október hó 10-én ülést tartott Kaposvárott a református egyház tanácstermében dr. Szigethy Gyula egyházmegyei békeügyi előadó elnökletével. A bevezető ige- tanulmányt dr. Nagy István balatonkiliti lelkipásztor végezte, majd Nyáry Pál esperes tartott előadást »A magyar nép egysége az új társadalom felépítésében és a béke védelmében« címmel. Az előadást számos felszólalás

követte, majd a lelkésztestület megválasztót- Q nosne pedig laoa-Den. Hogy ta a Református Békebizottság tagjait. A bé-$ mi vaí\ a

kebizottság elnöki tisztébe Egri Miklós s&g-d. gyar Jaí^r,^,Knrl ^L=7tette vári lelkipásztor lépett, a titkári teendők el-S renc a háborúban vesztette

látásával dr. Szigethy Gyula tabi lelkipásztort S bízták meg. íj

A lelkésztestület a következő nyilatkozatban v juttatta kifejezésre népünk építő munkáját támogatására és a béke védelmére felajánlottá szolgálatkészségét: §

»Mi, a somogyi református egyházmegye lelkipásztorai az Egyház Urának, Jézus Krisztusnak tanításai és cselekedetekkel való példaadása alapján, keresztyén hitünkből felismerten elkötelezettnek érezzük és nyilvánítjuk magunkat az ember életéért — mégpedig annak földi élete javáért végzett szolgálatra is —, ami nélkül nem lehet hiteles az Isten üdvszerző szándékáról szóló bizonyságtételünk sem.

Ebből következik, hogy hitből fakadó és keresztyén felelősségünkben hordozott, folyamatos szolgálatunknak tekintjük népünk egységének építését új társadalmunk gazdag eredményeinek kibontakoztatásáért és a béke védelméért.

Jézus Krisztus földi élete során megmutatta számunkra azt, hogy az emberek iránti szeretete mindig konkrét és aktuális szolgálatokban jutott kifejezésre. Ez arra kötelez bennünket, hogy mi is mindig akkor és ott jöjjünk segítségére népünknek — mégpedig ágy is, mint egyházi szolgák, úgy is, mint hazafiak — amikor és ahol arra a legnagyobb szükség van. Népünk egységé- nek a küszöbön álló választáéletét az urak esztelen politikája miatt. Magyar Istvánt hirtelen betegség ragadta el két évvel ezelőtt. A gyerekek közül hét azonban ma is életben van. Bodrogon négyen laknak közülük: László, János, György és Mária.

Vajon hogy élnek a »gyerekek, akiket olyan nagy ügigyel-bajjal nevelt fel édesanyjuk? Mit tudnak a múltról, a kérvényről? A kíváncsiság vitt el bennünket

sok során, történelme útja he-fjt lyességének felismerése te kin-ő. tetőben és ettől elválaszthatat-Q; lanul, országépítésünk további'} kimagasló eredményeiért kell .y. szilárdnak bizonyulnia.

Ezért örömmel vállaljuk azíj

ezzel kapcsolatos és ránk, lel-V ,

kipásztorokra váró feladatokatp Boa 08 '

igehirdető és pásztori szolgála-í tóink, valamint a népünk kö-: rében végzendő felvilágosítóg Vgny említésére:

munka során. A reánk bízót-'j. _ Anyám egészen oda

t

okban Jézus Krisztus ember V* voft a visszautasítás miatt, iránti szeretetétöl elkötelezet-& m;vei épp nagy szegénységien, hűségesen és odaadással g ben éltünk, s az a 30 pengő kívánjuk szolgálni szeretett t kisegített volna bennünket a

TVI agyar László hosszasan elgondolkozik a kérnépünk igaz javát.

&QÁI £JÍ£ Njömui (f&ZLt(.UÍL

M

ár erősen bealkonyult — hiába,

ilyenkor korán érik az este —, amikor Sárdi József kaposfői tanácselnök éis iVarga Lajos földművesszövetkezeti ügyvezető elnök kíséretében Torma Gy. József udvarába térünk. Világosság a hátsó konyhából szűrődik ki. Ott tesz-vesz az idősebb Tormáné. A kert felől kutyaugatás hallatszik, ami — mint a háziaktól megtudjuk i—. jelzi, hogy jön a gazda a mezőről. Nem is kell sokat várni, már közvetlen közelről hallani a kukorica terhe alatt nyögő kerekek csikordulását. A gazda és felesége gyorsan kifogja a hámból a lovakat, szabadjára engedi őket, s azok gyors iramban szedik lábukat az istálló felé. A gazda még egy-két villa harapnivalót vet elébük a jászolba, aztán az utca felőli szobába tessékel bennünket. Tekintetünk az egyik sarakba és az ágy alá rakott almakupacra téved. Észreveszi csodálkozásunkat, s mindjárt az idei termésre tereli a szót.

— Annyi a gyümölcs, tele van vele a padlás, minden.

A fiatalabbik asszony az osztóira helyez néhány szemet mutatóképpen a kertben termett fajtákból: jonathán, ez meg húsvéti rozmaring, amaz... a nevét sem tudják...

De nemcsak almából termett gazdagon. A szilva is oly bőségesen fizetett, hogy majd minden háznál főzettek vagy főzetnek pálinkát belőle. A szőlőről meg nem is tudják, mikor volt ilyen nagy a hozam. Találgatás kezdődik, és végül megegyeznek: tizenhárom éve, negyvenötben is ilyen nagy hordóhiány volt, mint most, miért, uramisten, a bő termés

is gcmd, nem tudják mibe szűrni a rengeteg mustot. — Azt mondja Torma Gy. József: »ami azt illeti, erős lesz a bor az idén, de olcsó is; az egyik gazda már felkínálkozott, venném át tőle a mustot, neki nincs hova tenni, szívesen odaadja háromötvenért literjét. Persze, azért ilyen olcsón, mert a vevőnek ezután még le kell fizetnie a forgalmi adóra a literenkénti négy forintot, s így már hétötvenes bor kerülhet az asztalra. No de még az is olcsó toroköblítő/«

Míg ilyenekről folyik a szó, lassan-lassan szállingóznak az emberek a szomszédbeli házakból, mert hát nem egyszerű nap ez, itt jelölik ki majd azt az embert, aki a következő négy esztendőben szívén viseli a körzet ügyes-bajos dolgait, a tanácsban képviseli a 30-as választókerület lakóit. Az itt lakók többsége gazdálkodókból tevődik össze; de ide tartozik egy pedagógus család és a református lelkész is.

A Z ÖSSZEJÖTTEK MEG- ** KEZDIK a hivatalos gyűlést. Gyűlés? Talán nem is az, hiszen továbbra is beszélgetés folyik az emberek között, baráti beszélgetés.

Sárdi József mint a jelölőgyűlés elnöke pár szóval méltatja az összejövetel célját, példákat idéz annak alátámasztására, hogy mit ért el az ország és mit a község történelmünknek nem egészen másfél évtizedében. Hogy például amióta a nép lett a hatalom birtokosa Pesten, az Országházban meg itt a falun is, hatszor annyi rádió szól a községben, mint annak előtte. Persze ezt elősegítette az is, hogy eljutott ide, Kaposfőre is a villany. A tantermekből

sem volt elég, s jövőre már új, négytantermes iskola fogja gazdagítani a falu kultúráját. Annyi ház épült, mint azelőtt 40 év alatt, és nemcsak azok építettek, akiknek nem volt, hanem mások is, akik ebbe fektették fölös pénzüket. Ma egyetlen gyerek se jár klumpában iskolába, s a szülők már azt is megteszik, hogy versengnek egymással: én is veszek a fiamnak vagy a kislányomnak olyan szép cipőt, ruhát, mint amilyen mások, gyerekeinek van. Akad, aki nem hiszi, hogy eltűnt a nyomorúság az emberek feje fölül? íme, a bizonyíték: régen nyolc cséplőgép volt a faluban — természetesen magántulajdonban —, de már decemberben kalapölni kellett a szegényembereknek, hogy biztos legyen a kenyér- keresetük a gépnél. Most meg? Egy géphez is alig tudunk munkásokat szerezni, noha háromhoz kellene, pedig a kereseti lehetőség jobb, mint régen. Ezt mindenki nem is veszi észre, pedig ez is vall a negyvenöt óta végbement változásról: nincs munkanélküli, máról holnapra élő ember a faluban. Pedig azok, akik a múltban géphez jártak, ma is itt élnek a faluban, de már nincsenek rászorulva erre, megélnek másból is.

Jé KIK HALLGATJÁK, nagyon is tudják: igazat mond ez a Józsi, valóban többször kellene erre gondolni, akkor nem felejtene olyan hamar az ember. Nincs is ellenvetés, mint ahogy azt is egyetértöleg akarják: legyen továbbra is a házigazda, Torma Gy. József nyolcholdas középparaszt a tanácstag. Szívesen és jól sáfárkodott, kár volna lecserélni.

— Jó lesz ő — mondják* valamennyien, és ezzel mint-ys egy megpecsételődött a jelölő gyűlés. De nem lehet ám olyan* kurtán, furcsán elintézni azjß estét, ha már így együtt va-f- gyunk, s itt van a körünkben« a falu két vezetője — vélik né-jj hányán —, jó lesz megvitatni,*® mi történik itt a belső részeng lévő úttal. Papp István emelfj szót miatta, mondva: Csúcseri-%

Rónai a képviselőválasztásoké előtt mindig megígérte az úti. már jobban lekövezését, de soha nem lettrí múltra. belőle semmi. Azt szeretné g megtudni, volna-e valamilyen mód a megjavítására. g

No, mit szól ehhez az új ’ tanácstagjelölt, hiszen ő is itt \ lakik, ő is szenvedi a pocso-j lyás út hátrányait.

— Hát én nem ígérek be- tonutat, mert nekem arra tehetségem nincs — mondja tréfásan —, de közbeszólt más is: talán közakarattal lehetne valamit csinálni.

— Ámde azért már lehetne tenni, hogy az itt lakóknak ne kelljen egy kis sóért, gyufáért, meg miegymásért kilométereket futni a falu központjába — veti közbe egy másik férfi, s mindannyian helyeselnek.

Erre már más választ adhat a /. jelenlévő ügyvezető: ha a ta-jg nács meg tudja oldani a he- - lyiségpröblémát, akkor a szövetkezet részéről nincs ellenvetés. Papp Lajos meg még né- hányan arra adják szavukat, hogy befizetik a részjegyet a szövetkezetbe, és másokat is megnyernek ennek.

J£GY ÓRÁNÁL TOVÁBB

bajból. De hát az urak kezében voltunk, nem volt hova menni panaszra. Bezzeg ők a kávóházban ezreseket vertek el, de nekünk 30 pengőt nem adtak, amikor nyomorogtunk. Azt viszont elkívánták, hogy egy fazék aludttejért menjünk nekik dolgozná.^

A szó a jelenre terelődik. Magyar László nem kis büszkeséggel mutatja meg ötévvel ezelőtt épített házát, az istállóban lovát, csikóját, tehenét és borjúját.

— Bizony még ma is He- gyesi kepéstarlójára járnánk, ha nincs a mai rendszer . ; :

M

agyar János a testvé- réék mellett lakik, ö

emléikszik a

TARTOTT ez a beszél getés, dehát ez is hozzátartozik a jelölőgyűléshez. Hadd kapjon az új jelölt egy kis űtra- valót megbízóitól.

Varga József

— Nemcsak ezzel a kérvénnyel volt bajunk. Amikor a háború kitört, anyám elment a főjegyzőhöz hadisegélyt kérni. Nem akart adni. Anyám szólt valamit, erre ráripakodott: »Ha nem tetszik, fusson Kaposvárig!« Anyám csak kijárta a hadi- segélyt, de előfordult, hogy itthon, a községházán zsebre rakták a pénzt, s nem kaptuk meg. Emlékszem, harminckilencben azt vágta anyám fejéhez a főjegyző: — Miért van tíz gyerek! — pénzt azonban egy fillért sem adott. Olyan szorult helyzetben éltünk, hogy anyám kénytelen volt egyetlen tehenünket eladni, különben még kenyér sem jutott volna az asztalra. Apám aratómunkás volt húsz esztendeig. Napszámba jártunk mi is, amíg felcseperedtünk.

Magyar János, amint az iskolát otthagyta, 60 fillérért járt napszámba, Pamuk alá Kürtösre. Bodrogról gyalog indult kora hajnalban, s késő este érkezett haza holt- fáradtan a munkából. Tizenöt éves korában már kisbíró, aztán éjjeliőr, majd postás. Esőben, hóban járja a falut, belebetegszik, még ma is szenved a gyermekkori megerőltető munka miatt. Szüleik majd kiugrottak örömükben a bőrükből, amikor 1914-ben felépítették apró tömésházukat. A fiuk, aki a felszabadulás után megindult a fokozatos, de állandó gyarapodás útján, 1956-ban gyönyörű házat épített a helyére. »Bezzeg a Horthy-rendszerben ezt nem tehettem volna!« — állapítja meg tárgyilagosan. Állatállománya olyan, hogy szülei még talán álmukban sem gondolták, hogy János fiuknak valaha két lova, egy tehene, egy borjúja, egy hízója, tíz malaca legyen anyával, s hogy ezenkívül még szerződéses üszőt és bikát is tartson.

— Akkora úr vagyok, mint a Hegyesi a régi időben! Akkor kelek, amikor nekem tetszik. Nem kell bagóért mennem dolgozni az urakhoz — mondja büszkén —, s elégedetten néz körül a házban. — Látja, nemrég ^ vettem a rádiót, hadd legyen egy kis szórakozásunk, amikor este hazajövünk. Ha majd becsúszik valahonnan tíz ezer forint, új bútort is csináltatok. Aztán szeretnék motorkerékpárt venni. Szerződtem öt süldőre, ebből talán fedezni tudom a költségét.

A gyerekekre terelődik a szó. Az egyik fia öt, a másik kétéves;

— Szeretném őket Iskoláztatni. Nekem hiába volt jó a bizonyítványom, anyá- mék iparosnak sem tudtak kitaníttatni. Bevégeztem a hat osztályt, aztán dolgozni mentem. Ma már más a gyerekek, de az apák élete is. Az én fiam nem megy ki mezítláb az utcára, csak pacs- kerban, de leginkább cipőben. Nekem sosem volt új ruhám, új cipőm; ami a nagyokról maradt, abban jártam. Most nem panaszkodható™, három öltönyöm, két nagykabátom, két csizmám, két cipőm van. A feleségemnek, a gyerekeknek is megvan mindenük.

Búcsúzkodunk. Mielőtt elindulunk Magyar Jánosné megállít egy pillanatra:

— Azt mondhatom, ha az ellenforradalom győz, nem tudom, mi lett volna velünk, mehettünk volna újra cselédnek, meg bagóért napszámba;

agyar Györgyöt kinn

találtuk a mezőn:

— Nem adtak azok a zsi- vány urak egy huncut krajcárt sem az anyámnak. Inkább elmulatták külföldön a pénzt. Törődtek is akkor a tízgyermekes anyával! Azt bizony elvárták, hogy örök életig a nyiresi bankosokhoz járjon napszámba 80 fillérért. Én még nyolcéves sem voltam, de már géphez jártam.

Magyar Györgynek is saját háza van negyvennyolc óta. Fia, ha nem hagyja ott a tanítóképzőt, ma már végzett volna.

Magyar Jánosné a múlt rendszerben annyit sem tudott elérni, hogy a szorult helyzetéből kisegítsék 30 pengőveL Élete küzdelmes volt és nehéz: harcolni a tíz gyermek betévő falatjáért, s maradni a szegénységben!

A gyerekek, akik a mában élnek, mai ésszel gondolkoznak; tudják, mindent elérhetnek, amit csak akarnak. László, János, György József (ő Osztopánban lakik) már épített házat, Major Jánosné született Magyar Mária most épül tavasz- szal a férjéveL Magyar János meg tanácstag lesz; oda jár gyűlésekre, ahol valamikor anyjának a hadisegélyét elsikkasztották, ahol a tíz- gyermekes szegény asszonynak abban a világban egy fillér támogatást sem adtak.

Lajos Géza