Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
Szerda, 1958. október L 6 SOMOGYI NÉPLAP Könyvekről — olvasóknak Sandburg: Válogatott versek (Magvető). Kb, 144 oldal, kötve 18,— Ft, Sandburg az amerikai költészetnek Walt Whitmann mellett a legnagyobb alakja, a modem világirodalom egyik legjelentősebb, legegyénibb utakat járó költője. Ez a kötet életművének legjavát Igyekszik bemutatni, a szabadvers hősi korszakát, a költészet új utakat kereső reneszánszát Nálunk leginkább Kassák Lajos versei emlékeztetnek ezekre a nagyszabású, erőteljes, mégis leheletfinom, hol ódaian dübörgő, hol dalszerűen ringatózó szocialista mondanivalói ú művekre. Keszthelyi Zoltán művészi fordítása. Zenei gyöngyszemek ^>**** Gdalkünm a nyárutó első hűvössége csapta meg az embert, s bent izzó parázsként perzsel a muzsika magával- ragadó szépsége. Egy rövid nyár múlt csak el. s most éreztük: mennyire hiányzott, milyen sokat váratott maigára az érzések és indulatok, hangulati változások ezernyi pompáját kifejező zene. Nem a környezet, a ruhák és parfümillat: a közelgő művészet lehelete parancsolt tiszteletet, ünneplétet a csendesen benépesülő színházteremben. Aggódva figyeltem a széksorokat, mert kellemetlen emlékeim settenkednek elő a múltból. De lám! Az évadkezdés első öröme, a Pesten szerzett hírnév okozta-e? Nem tudom. De a karzatról lemosoüy- gó diákfejek. a földszint széksoraiban kíváncsian várakozó íelmőttarcok megnyugtattak. Még nem szólt a zene, még nem harsogtak a kürtök, de már érezni lehetett az est hangulatát. Az évad első zenekari hangversenye volt. A pódium előtt ülő szülők, a közönség figyelte gyermekének seáimybomlá- sát s a tavalyi kísérletek után biztató magasba szökkenését. És szólt a zenekar. Egy hős, Egmont népéért, szabadságáért harcolni kész egyénisége bontakozott ki Beethoven muzsikájában oly szépen, fenségesen, hogy a zenével. költészettel azonosuló ember elérzé- kenyülten törölgette szemét. És akkor tudtam: nem a budapesti siker, nem a szakemberek méltatása: a munka és lelkesedés tette elismertté zenekarunkat, a zene iránti rajongás, a kuflitúrmissztó tudata... Stradi vám-hegedűn ragyogott fel Mendelssohn ■íiegedűver- senyénefk szélesen ívelő, gyönyörű melódiája, s a vendég- művész elkápráztatta a hallgatót. Nem méltatom Garai György megtisztult művészetét, btrilliáns technikáját; nem próbálom szavaikkal bemutatni könnyed játékstílusét: az élmény él bennem, ahogy a hegedű szélt, s alhogy a hallgató elszakadva a külvilág- tói azonosulhatott a romantikus zemeiköl- tövél. Édes-búsán, játékosan csillogott a szólóihegedű, s mint csecsemő az anyjához, úgy simult hozzá a zenekar. Éreztem : zenekarunkban méltó társra talált a kivételes tehetségű művész. Aztán egy új világ, a zene fomradalmaso- dásának kora tárult elénk. Az orosz és szovjet zene nagyszerű képviselői tették próbáira zenekarunkat, s a siker, a győzelem leírhatatlan. Merészségnek tartottam a Poloveci táncokat, megoldották. Hacsa turján Álarcosok szvitjét tolmácsolta a zenekar, s a közönség tombolt. De hadd szóljak a karmesterről, Várko- nyi Sándorról, aki ezúttal mutatkozott be igazán a kaposvári közönségnek. Magabiztos fölényéről, mélyről fakadó művészettel kovácsolta eggyé a hangszercsoportokat, s úgy szólaltak meg a zeneművek, ahogy csak szakavatott kezek nyo-i mán szólalhatnak; meg. Gál György, azé-; mos zenei könyv iró-í ja vezette végig közönségünket a zene- történet, a művek megismerésének út-í ján. Remek ismerte-9 tőjét élvezettél hali- ■* gattuk. SS a hangulat tető-g fokán egy közismert, 1* szívünkbe zárt mü,ä Csajkovszkij Olasz g capriccio-ja gyönyör-* köd tetett. Az északi g ember vágyódása Itá-$s Ha kék ege után, s* mi együtt vágyód-; tünk vele, együtt csa-JÍ pangtak szeszélyes? gondolataink. Maga-j val ragadott a mu-gí zsáika varázsa, s mi# kell több szép szóf; és méltatás... Orkánként zúgott aj taps, s nem akartunké elszakadni a zenétől gj Ott ült a közönségé újabb szépet, feleme-S, lót várva, és őszinte ei ismeréssel jutái-/’ mazta az est szerep-- leit S amikor kialud-í tafc a színházterem Ä fényei, odakünn mér: nem csaphatta meg £ az embereket a nyár-J utó első hűvössége...? Jávori Béla 1 Az ősz rezidenciáján jártam fpiSlta b-ájiSi munkái wLmiáL! Pavel Nyilln A mai szovjet irodaiam egyik igen tehetséges képviselője, cuMi nemrég megjelent Kegyetlenség című regényéből ismertek meg a magyar olvasók. A regény érdekes történetén kívül izgalmas problematikájával bilincselte le az irodalom barátait. Eseményei a húszas években jót- szódnak, de jő lwnfliktusa az elmúlt évek erkölcsi kérdéseit idézi. Nyilln már fiatalon eljegyezte magát az irodalommal. 1908-ban irkucban született ez a külsejében is jól megtermett szibériai fiatalember kedvvel választja írásai színhelyéül a szovjet távol-keleti vidékeket. Írói tanulóévei újságírói és dramaturgi munka val telnek el. Első regénye 1935-ben jelent meg. s a következő években — újságírói munkája mellett ’— egész sor elbeszélést alkot. A filmírás területére is kirándul. Forgatókönyvet, film- novellákat ír, köztük az Egy nagy élet a legismertebb. Újságírói munkája segíti hozzá, hogy jó érzékkel észrevegye azokat a kérdéseket, amelyek a szovjet dolgozók széles köreit foglalkoztatják. A háború idején — annyi szovjet íróhoz hasonlóan — frontszolgálatra jelentkezik és haditudósítói munkát végez, különféle frontújságok munkatársa. Ebben az időben írja nagy elbeszéléseit, köztük az Elet útja címűt. A harcok érlelik meg világnézetét, s 1942- ben kéri felvételét a Bolsevik Pártba. A háború befejezése után sikeres színdarabokat ír. Darabjai a moszkvai színházak műsorán szerepelnek 1949 óta. tuegénye, a Moszkvai utazás, A próbaidő, s a Kegyetlenség című nagy elbeszélései is ezekben az években születnek. Ezek a művek egy nagyobb ciklus részletei, a szovjethatalom első éveiben Szibéria távoli vidékein játszódnak. Nyilin kétségtelenül a lélektani regények nagy mestereinek tanítványa. Ezt a Kegyetlenség kitűnő jellem- és lélek- rajzai is bizonyítják. Takarékos, lényegre törő stílusa pedig cast mutatja, hogy a jó újságírói gyakorlat iskoláján nevelkedett^ Csalódott-keserű ember lett Kedmeneez Pista bácsiból, a nyugdíjas erdőkerülőből és faragóból az elmúlt néhány hónap leforgása alatt. Kedvesze- gett lett és zsémbes. Kezébe se veszi újabban a faragókést, azt mondja: — Nincs értelme, mert még szóra sem érdemesítenek! Hát bizony, ez igaz. Azaz akadt a sok hallgató szerv közül egy, amelyik a' beküldött muníkákat visszajuttatva, válaszában kontár iparművésznek nevezte az idős. embert. Ez az egyetlen kis szó, ez a kis jelző rágja úgy a lelkét, mint valami titkos betegség. Rá se néz a faragásra, pedig eddig mindenét, az élteitö levegőt, egészséget. szóval a mindent jelentette számára a faragás. Kedmeneez bácsit bámulatra méltó közönyösség veszi körül, mióta csak faragással foglalkozik. Akadt ugyan néhány ember, aki büszke volt rá, aki becsülte faragóművészetéért. Az első egy szobrász volt, aki mindenáron magával akarta vinni, taníttatni a gulyásgye- rdket, mondván: »Nagy embert csinálok a gyerekből, engedjék el velem«. De a Kedme- necz-csaláctban eddig nem volt más, csak juhász, pásztor-ember. Az édesapának nagy volt a terelésére bízott falka. Három bojtár segített neki, a negyediket, a fiát nem engedte. A többiek, akik később becsülték a közülük nőtt művészt, erdészek voltak. mert csak nem maradt meg a terelés mellett a gulyásgyeirek, beállt erdősnek. Ez jelentette életében a fordulópontot. Lassan elhagyta a tükrös fát, botok, furulyák, sótartók, dobozok faragását, mert új világával az erdő tárult ki előtte, és azt kezdte megörökíteni a keze alatt engedelmes anyagból. Boldogan dolgozgatott; ajándékképpen adta jó barátainak, ismerősednek szebbnél szebb munkáit, s miután nyugdíjazták, csak a faragásnak kezdett élni. Abban reménykedve, hogy egyszer csak észreveszik a városban is, meg annál messzebb is, hogy éL Ebhan sem volt hiba. Észrevették, de rögvest él is felejtették, mert így mondták ezt rideg szigorúsággal: »Kedmeneez István nem népművész, iparművésznek pedig kontár, mert nincs diplomája!« Az eltörödött kis öregember nem tudta homéri kacajjal nyugtázni ezt a beskatulyázást. Hiszen honnan is vehetett volna ő diplomát? Akiktől szár. mazik a velős véleményezés, valószínűleg hivatalaik elefántcsonttornyából nézik az életet, így aHg tudhatják róla, hogy új meg új fogalmakat teremt, hogy létezhet ilyen is: népi iparművészet. Kedmeneez István faragóművész a javaiból. Diploma nélkül is, annak ellenére is, hogy emlékezetéből kimosta az első motívumokat, a szeszélyesem kacskaringózó indákat, a gyönyörű margarétákat az idő. Amit később készített, nem tanulta senkitől. Az élet volt a tanítómestere, és valóság- szemjazó szemek osztályozták alkotásait, a keze alól kikerüÉRDEKESSÉGEK #> lő áilatsaobitokat, furfangos vi-§ rágvázatartókat. gondosan ki-S munkált plakettjeit. ß Éptpem ezért törődni kellene-? vele. Igaz, a népi iparművészet ’ nem rejt magában akkora üz-5 leti lehetőséget, mint a népi faragóművészet, mely már-már nagyüzemivé válik, hiszen a megrendeléssel egyidejűleg kész. kiesztergályozott dobozo-» kát, hamutartókat kapnak fa-áj? ragóink. Mégis segíteni kell az°- öreg erdésznek. Legalább aío-g ban, hoigy visszataláljon a nópiW faragás üde világába. Sok szép); munkát 'láthatnánk tőle. $9 l. i.j snaumrm f’ 8 9 ft JURCSKSáGOK MIÉRT VESZÉLYESEK A FRANCIA NŐK? Egy amerikai tábornok, aki hivatalos megbízásiból hosz- szabb ideig Franciaországban tartózkodott, feleségétől levelet kapott, amelyben komoly aggodalmának adott 'kifejezést az Európában tartózkodó amerikai katonák, s így férje házastársi hűségét illetően. A táfoomokné a következő kérdést szegezte férjének: »Igaz, hogy a francia nők egészen mások, mint az amerikaiak?« A tábornok hosszú fejtörés után a következő választ táviratozta haza: »Nem — de itt vannak!« AKI ISMERI A NŐKET Marcel Aahard, az ismert francia drámaíró, aki a legutóbbi cgnnesá filmfesztiválon a zsűri elnöke volt, a következőket állapította meg: »A nők általában gyorsabban öltöznének fel, ha csak egyetlen férfinek akarnának tetszeni«. NILUS-PARTI MAGYAROK Szudánban, a Nílus partján magyar származású néptörzsre bukkantak. A törzs mintegy 7000 tagja utóda II. Szelim török szultán által a XVI. századiban Afrikába deportált magyaroknak. KÖLTÉSZET ÉS VALÖSÄG Amikor Hemingway első ízben Párizsba érkezett, természetesen megkérdezték tőle, hogy tetszik neki a francia főváros: »Közepesen« — sóhajtott Hemingway. — »Én ezt a várost egész másképpen írtam meg!« NEM TALÁLHATÓ Kaunitz herceg, osztrák ál-í lamíérfi egész életében any-~ nvira félt az elmúlástól, hogy^ jelenlétében beszélni samt volt szabad a halálról. Amiá kor egyszer egy hozzá közelálló személy meghalt, a kö-1 vetkezőképpen hozták tudo-S1 mására: »Binder bárót mérT sehol sem lehet megtalálni« TOSCANINI ÉS A CIPÖPUCOLÓ Amikor Arturo Toscanini első ízben járt Amerikában, az utcán megállította egy cipőpucoló gyerek: »Fényesre pucoljuk uram?« A művész jobban szemügyre vette a fiút, akinek az arca csupa piszok volt, és így szólt: »Nem, édes fiam, de ha megmosod az arcod, kapsz tőlem egy dollárt«. — Oké — kiáltotta a fiú, eltűnt, és néhány perc múlva tisztára mosott arccal tért vissza. A nagy karmester feléje nyújtotta a pénzt. Az ifjú azonban kutató szemmel mérte végig az adományozót, és így szólt: »Nagyon köszönöm, uram, de inkább tartsa meg magának, és vágassa le a haját!« EGY 88 ÉVES ASSZONY MEGMÄSZTA JUGOSZLÁVIA LEGMAGASABB HEGYCSÚCSÁT A jugoszláv sajtó híradása _ szerint egy 88 éves skót származású asszony meg- mászta Jugoszlávia legmagasabb hegycsúcsát, a 2860 méJó napot, öreg Nyár! Mondanám hangosan, egyedül barangolva az utakon, amelyeken nemrég még üdülök járták az édes semmittevés céltalannak tetsző útjait, vagy szerelmesek andalogtak estefelé, megnézni a túlsó part hunyorgó fényeit. Most azonban nem kell ügyelni, hogy nekimegyek vcllakinek a forgatagban; akármerre lépek, nem leszek tapintatlan sehol. Valami nagyon, nagyon hiányzik Siófokról! Az ajándékárus szöszmötöl a pult oldalánál, halas szipkát farag jövőre. Hagyják. Senki nem kérdezi, »ugyan minek tartja, bátyám, ezeket a kicsi kagyló-vitorlásokat ilyenkor már, amikor a nagyvitorlás is csak a mólón belül ha tesz egyébét kört a vászonná csattogtató szélben?!-» Azt mondja: —• Kérem, bedöglött ez már. Két hete még csak elkocogott, de ma már..t És legyint. — Pénteken bezárunk végleg, ami megmaradt, áttesszük jövőre... Neki a vevő hiányzik, aki tétova léptekkel, vagy határozottan jelenik meg a mindenféle, pénzért kapható emlékek előtt. A túlsó oldalon viszont a karikatúra-rajzoló helyét borítgatja levéllel az akácfa, elment az mappájával, irónjaival együtt. Nagyon csendes az utca. Csak bennszülöttek ha járnak errefelé valamilyen dologban, de hát ők nem számítanak, mert nem veszik észre, hogy a nyári úton most végig levél csörög a cipő alatt. Egy szúr- tus cigánygyerek dinnyét habzsol maszatos képpel. Később horgászok húznak a mólóra tempós lépésekkel. Ez minden mozgás. Azután ijesztőt bődül egy hajó: a Szigliget fáról a parthoz, ahol mindössze néhányon várunk; egy hordár, egy matróz, három ebédhozó és én. ök unottan nézik a cammogó hajót, én az utasok között keresek valami ittmaradt nyári emlékeztetőt. De csak kosaras, bőröndös emberek jöttek. Hej, a platánsor. . Ezek a hatalmas őrök a vízparton eléggé kopaszodnak már. Leülök egy pádra és várok. Szerelmes- párra, akik úgy hozzátartoznak a Balatonhoz, mint a vihar. Csupa üres minden, a padok végig, s az egész partvonalai, ameddig csak elláthat a szem. Egy óra hosszat ültem, de semmiféle párok nem jöttek. Jött ellenben hat sirály tallász- loodni a víz széléhez, s nemigen nézegettek semerre, csak búvárkodtak. Nem zavarja itt már őket ember, elmentek azok Sok kicsiből: egy év börtön szerteszéjjel Magyarországba. Vajon merre jár, és emlékszik-e még egymásra az a Livi meg a Lajos, aki közli néhány későbbi év érdeklődőivel, hogy itt járt 1958-bán. Mert a platán pár év múlva úgyis leveti nevüket. Lehet, hogy jobb is? A csősz kocog át a szí- nehagyott fűvön, ez olyan, mint a festő palettája, melyen valamiféle szép zöld színt akart kikeverni, de ehhez sok próbát kellett tennie. Még körülveszik ugyan a virágok ezt a zöldest, de már nem tilos a fűre lépni. Azt mondja az őr: — Elsején megyünk mi is. Most még csak a virágok miatt vagyunk itt, de más már nem érdekes. Kinek is volna érdé» kés? A legények, akik a fehér %>arkdísz tetején f ényképezkedíek, valamerre messze járnak. S _ a víkendezők mindent el- lepő sáskahada is elma- 5 radt, ahogyan a nap egy- re jobban takarékoskodott a fényével. A parkőr arról beszél, hogy a jövő héten raktárba viszik a padokat, mert nincs rájuk szükség, egy rezesorrú horgász a móló végén melegítés szájtátók előtt pedig azt mondja: — Végre, hogy egy kicsit mi is csinálhatunk valamit, és nem háborgatnak mindenfelé a pacákok. Ebben igaza van. Hi is háborgatná? Az üdülőkben a személyzet rádiózik, elfelé készülőben; a Napsugár szállóbeli napidíjasok nappal ellenőriznek vagy körmolnek valahol, este pedig lefekszenek. ‘Az utolsó nászutas pár a múlt héten utazott haza. A Tünde bezárt, a kerti villanyokra sapkát kötöttek, a kisajtót pedig bedrótozták. A Matróz, melynek égfödeles teteje alól esténként tánczene szökött fölfele, már behordta a székeit, asztalait, jelezvén: vendégnek itt már keresnivalója nincs. Csak a zongora árválkodott még kint, mint ottfelejtett nyári díszlet a szétszedett színpadon. Nagyon üres minden. Egyensúlybontó ez a csend, amikor senki nem kajánkodik a horgászokon, és nem lármáznak a sült keszegjeit kínáló bolt előtt a sorbaállók, és nem kell utánafordülni senkinek. . i Nagyon hiányzik valami. A nyár, ez a jó pajtás ment el, csendesen kiszökött, s csak azt vettük észre, hogy mint vándorló utas a bőröndjét címkével, teleragasztotta a földet falevelekkel az ősz. Bizony, Nyár pajtás, megint öregedtünk egyet! Király Brnő ter magas Triglav-csúcsot. A Nagyatádi járási Tanácstól régi romos épületek lebontására kapott engedélyt 1957 elején a Háromfai Állami Gazdaság, hogy az azokból kikerülő anyag segítségével új istállókat építsenek. A bontási munkálatokhoz nem kapott elegendő munkaerőt a gazdaság, ezért Illés József, az akkori megbízott igazgató, aki egyben főagronómus is volt, könnyű megoldást választott: az egyik épület bontásához 'maga látott hozzá, egy másikat pedig Mikics Imre üzemegységvezetőre bízott. Illés a munkát napszámosokkal végeztette el, a bontásból kijött téglákat pedig eladta. A vételárból a munkásokat kifizette ugyan, de még így is maradt kétezer forint tiszta haszna. Mikics ugyanakkor háromezer forint jövedelemhez jutott a jánosházi pásztorház lebontásával. Illés József feketefuvarozással is igyekezett jogtalan mellékkeresethez jutni. A kivadári juhászlakásból kibontott fát a gazdaság gépkocsiján szállíttatta olcsó pénzért felesége kaposfüredi telkére. Ez 1222 forint kárt jelentett a gazdaság számára. Júliusban, amikor a körzeti orvost Segesdre helyezték, a fuvardíj ellenében kifizetett 720 forintot is megtartotta magának a volt ideiglenes igazgató. Társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszöve^ kezetben elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés vádjával a járásbíróság Illés Józsefet egyévi börtönre ítélte. Bűntársa, Mikics Imre hat hónapot kapott Az ítélet nem jogerős.
