Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

▼asámap, 1958. Oktober 5. 2 SOMOGYI NÉPLAP Átadták a Gépjavító Vállalatot Kap-e helyiséget a Finommechanika? A Vaskombinát az új út kezdetén Kaposvár három ipari bázi­sa: a Vaskombinát, a Finom- mechanikai Vállalat és a Me­zőgazdasági Gépjavító vajú­dik. Átalakításukra, illetve pro­fil bővítésükre szükség volt. Fontos »érvágás« rajtuk az idei.* Az ipar vezetőit, s első­sorban a megyei pártbizottsá­got az átalakítással az a cél vezette, hogy a jövőben e há­rom iparvállalat megfelelő ütemben növelhesse termelé­sét, és foglalkoztathassa dol­gozóit. Hiszen a Vaskombinát­nak és a Finommechanikai Vállalatnak a tervezett és szükséges 23 millió forint he­lyett 18 milliós termelést ha­gyott jóvá a Könnyűipari Mi­nisztérium a következő eszten­dőre. Az ötmillió forintos ter­meléskiesés nyilván kapun belüli nehézségeket okozott volna, ha nem történik válto­zás. De történt! És a megoldás aránylag igen rövid idő alatt helyeá irányban bontakozott ki. Csak egy lépés — vagy mégse? A profiljától idegen munkát vállaló, az FM Gépjavító Trösztjéhez itartazó Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalatot új gyártmányok készítésébe von­ta be a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium. Ez a gyors fejlő­dés egyúttal sokat ígérő pers­pektívát, exportra gyártást, a •munkáslétszám növelését je­lentette. A bonyolult előkészí­tés után az elmúlt napokban véglegesen is átvette a gépja­vítót a KGM. Azt mondhat­nánk, most már csak egy lépés hiányzik a célig: s ez a tő- szomszédságban lévő Mélyfúró Vállalat,, telephelyének meg­szerzése. A , gépjavító fejlesz­téséhez erre a telepire szükség van. A mélyfúró elköltözteté­séről már döntöttek az illeté­kesek. És ez minden bizony­nyal gyorsan megvalósult vol­na. ha a Mélyfúró Vállalat is népgazdasági érdeknek tekin­tené az elköltözést. Abból az átiratból ugyanis, amelyben az elköltözés költségvetését adja meg a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumnak, húzódozás, megnemértés derül ki. Való­szerűtlenül magas összegeket kér, és szinte új telep építé­sét kívánja az átköltözés költ­ségét vállaló minisztériumtól. Egyetlen példa: jelenlegi iroda- helyiségében harminc-negyven adminisztrációs alkalmazott dolgozik. Az új telepen 450 négyzetméternyi területre épü­lő irodaházat kíván 110 alkal­mazott számára. Nem is szólva egy sor ellent­mondásról. Mert miért kémek átköltözés esetén az új szak­munkások kiképzésére szinte csillagászati összeget, amikor alig néhány sorral arrább az 50 kaposvári mélyfúró dolgozó átköltözésének és különélésé­nek díját követelik. Vagy az egyik, vagy a másik! Persze az ilyen mesterséges akadály nem állíthatja meg a gépjaví­tó fejlődését. Csak kár, hogy késlelteti.. 1 Hozzák tető alá! A Finommechanikai Válla­latnak igen szép a fejlesztési terve. A megyei pártbizottság és a megyei tanács ipari osztá­lya egyetért azzal az elgondo­lással, hoev egy csillár-részle­get telepítsenek ide Budapest­ről. E biztonságos készárugyár­tással egyensúlyba hozhatná a finommechanika a szolgáltatás idényjellegéből fakadó terme­léskiesést. Az új részleg szá­mára a Malomipari Egyesülés Vöröshadsereg üti raktárnak használt épületet szemelték •>*-,* «-rvo v. ♦•rv '■y.r 'r - V.' , ki. Az épületátadással kapcso­latos tárgyalások sikerrel jár­tak. Eszerint a Malomipari Egyesülés szakembereket, a Finommechanikai Vállalat pe­dig brigádot adna a malom le­szereléséhez. Majd a finom- mechanika megépítené a ta­nács költségén a malom udva­rán egy kisebb raktár beton­alapját és tetőszerkezetét, amelybe a Malomipari Egyesü­lés saját felszerelését helyez­né el. Örvendetes, hogy idáig jutott a dolog. Aggályunk van azonban, mert ez a munka ké­sik. Itt az ideje, hogy ismét asztalhoz üljön a két vállalat vezetősége, és eldöntsék, mikor látnak munkához. Csak segít­het, ha most már nem csupán »körvonalakban«, »elvileg«, ha­nem a kivitelezésben is meg­egyeznek — határidőre. Tízmillió igen Azt hallottuk a minap a Vas­kombinát egyik dolgozójától, hogy a következő évben har­mincmillió forintos termelésre vállalkozhat az üzem, mert ( INKE )r égen es ma I egtöbb első választó még hírből sem is- I— meri azt, akinek kezén volt a múltban a föld Inkén. Pedig nem elég azt tudni, hogy a felszabadulás után 7500 katasztrális holdat osztottak szét 650 paraszt között, hanem azt is, hogy itt gróf Bethlen Istvánnak 1000 hold­ja, báró Inkey Józsefnek pedig Inkén 500, Darvaspusztán 800, Fazekasdencsen 1600, Nagy­lányán 500 holdja terült el. A többi »apró- cseprő« birtokot nem is érdemes felsorolni, hisz ez a néhány adat is bizonyít. S azok, akik ma művelik a földet, akkor még nem maguk­nak dolgoztak, hanem báró Inkeynek, gróf Bethlennek robotoltak. ‘No de nagyot fordult a világ sora Inkén is; még aki ádáz ellensége annak, ami a faluban ma történik, az se ta­gadhatja, másképp élnek az emberek. Ha a falu vezetésében elkövetett hibák miatt nem is léphetett előre a fejlődés útján akkorát, mint más községek, azért tegnap is fejlődött, ma is állandóan gazdagodik, s holnapra még nagyobbat lép előre. Sokan azt gondolják, hogy a számok holt valamik, pedig attól függ, hogyan nézi az em­ber; ha eltalálja a módját, megelevenednek. Mert aki erre az adatra, hogy 110 ház épült a felszabadulás óta a községben, nem látja maga előtt a piros tetős, modern épületeket, ame­lyek össze sem hasonlíthatók a régi vályog­házakkal, az bizony, csoda tudja, hová tette a szemét. Aki az iskolába igyekvő gyerekeket nézi, jusson eszébe, hogy 45-ben még csak 180 gyerek, ma pedig 216 jár az iskolába, s a haj­dani nyolc pedagógus helyett 16 oktatja a tu­dományra a mindent megismerni vágyó inkei diákokat. S hol volt akkor óvoda?! Minden asszony vitte ki magával a gyereket a mező­újságolta örömmel — »olyan re, vagy a szomszédban hagyta. Bezzeg Pilfanahfelvéfel perspektíva áll előttünk a KGM-mel együtt dolgozva, hogy játszva megtermeljük a harmincmilliót«. A perspektí­vához valóban nem fér kétség, csupán a milliókban tévedett ez a munkás. De hát a tízmil­lió forintos jövő évi többlet­termelés is érdemeli ekkora lel­kesedést. Ez már biztos. Min­denkinek világos, mit jelent, hogy a KGM átveszi a Vas- kombinátot, és az a kisgép­gyártásról fokozatosan áttér­het az erősáramú berendezések készítésére. Jelenlegi profiljá­ban az idei 14,5 milliós terme­lésből mindössze 5,5 millió fo­rintot tudott lekötni a követ­kező esztendőre. Ez a terme­lési érték egyet jelentett vol­na az üzem gazdasági egyén* súlyának IféfböriflasáVai; "A KGM erősáramú részlegének megindulásával azonban meg­j nincs gond a gyerekre, hisz ott az óvoda, s ha egyelőre még csak 40 férőhelyes is, akkor is megkönnyíti az inkei asszonyok életét, leveszi a nevelés gondját napközben a vállukról, dol­gozhatnak aggódás nélkül, nem kell félniük, hogy valami baja esik a gyereknek, hisz jó kezekben van. A kétezer lélekszámú Inkében a múltban egy család se akadt, akinek a gyereke közép­iskolába járt volna. Bezzeg, aki ma megnézi a reggeli buszt, 11 diákot lát rajta szorongani, mennek a gimnáziumba. Megszokott kép ez Inkén, de aki most választ először, nem biz­tos, hogy eszébe jut, mekkora fejlődésen ment át a község a múlthoz képest. Mert a falu mű­velődik, tanul, szórakozik. Közvetlen a fel- szabadulás után még csak harminc embernek volt rádiója, azelőtt még kevesebbnek, ma meg már 175 házban szól a rádió. A bolt is több, mint régen; Fazekasdencsen és Darvaspusztán is van már földművesszö- vetkezeti bolt, nem kell az ott lakóknak min- ^nértaibttóalhstgáSni ínfűére '’T--*' A .k.Q?J.£kedé& mijidig .fogas kérdés, volt a községben, mivéf vasútvonal nem vezet át Úgy érkezett meg hozzánk, hogy először észre se vettük. A magunk apró-cseprő ügyei nem enged- ______ték, hogy különösebben felfigyeljünk jöttére. Vala­hogy úgy voltunk vele, mint az ismerős asszonnyal, aki egy nap új ruhában lejt elénk, s várja, mit szólunk, észrevesz- szük-e a változást. Mi azonban holmi sejtelmes derengéssel távozunk, s azt forgatjuk fejünkben, mi lehet az oka, hogy tegnap még égészen más volt. De aztán a hűvös szél, a boron- gós ég, a sötét délután, a bánatos est ráébreszt mindenre. A fák kapkodva, mint kis balerinák a zsúfolt öltözőben, levetik a zöld lombrirhát, s helyette sárgavörös köntöst húznak ma­gukra, hogy ebben lejtsék tovább táncukat, kecsesen ingatva ágaikat a szél dallamára. A sárgába öltözött fák, a kar mo­noton, lágy lengésére betoppan a legújabb sztár, az ősz, hogy egy darabig elbűvöljön minket színeivel, hangulatával. De hát a sztárok élete mostoha, egy-két hónap, s mindenki el­felejti, és új csillag, fehér csillag, a Tél röppen helyébe erre a földi, színpadra. 2 Mindig tudtam, hogy a legizgalmasabb pálya, ami­re egy földi halandó a huszadik században léphet, ___ a hirdetés kutatás. Óriási lelkierőre és hivatássze- retetre van ahhoz szükség, hogy egy-egy hirdetésből kihámoz­za az ember a lényeget. Aki még habozik, annak ajánlhatom, hagyjon ott csapot-papot, s ha elhivatottnak érzi magát, vo­nuljon végig a városon, s tanulmányozza az ablakokba akasz­tott, ragasztott, tűzött hirdetéseket: biztosan értékes leletre bukkan. Az egyik ablakban én is felfedeztem az utóbbi idők legérdekesebb hirdetését. Hófehér rajzlapon nagy fekete be­tűkkel ez áll: »Eladó 50 forint«. Megdörzsölöm a szememet, nem álmodom-e; de kénytelen vagyok rádöbbenni, jól olvas­tam a szöveget. Lüktetve futnak agyamban a gondolatok. Talán egy maszek pénzverde dolgozik a házban, s most vég­kiárusítás van a tulaj külföldre távozása n.iatt? Vagy nagyon megszorult valaki, ezért árusítja ki utolsó ötvenforintosát? Nem mentem be a házba utánanézni a dolognak. Az azonban még ma is fúrja az oldalam, vajon mennyiért adták el az ötvenforintost? Inkén, sőt a közelben sincs, ezért teljesen az | lesz a tízmilliós többletterme- autóbuszok bonyolítják le a forgalmat. A fel- I tési érték, ez egyúttal a mun- szabadulás óta többen utaznak Csurgóra, Ka- ♦ káslétszám növelését, is lehető- 'posvárra,' Nagykanizsára, bizony kevésnek bi­ä *ve teszi. Nem akarunk a táv- zonyult a régi járatok száma. Azóta két busz­lati tervek ecsetelésébe fogni jszal bővült a járat, s most már képes a meg­lehet, hogy egyszer a har- növekedett utasforgalmat zökkenőmentesen t mincmillió forint sem lesz ir- 1 ______ | reális célkitűzés), de ez a tíz- t milliós és a jövő évre lekötött, ♦ már említett 5,5 milliós terme* I lesi érték a finommechanika ki- |lenomillió forint termelési é-r- | tékével éri el azt a szintet, | amely kiteszi a szükséges 24 ♦ és félmilliós értéket, és a két t vállalat munkáslétszámának I megtartásához, sőt növeléséhez ♦ ad lehetőséget. Egyúttal meg- ♦ jelöli a további fejlődés irá- Jnyát is. | A napokban újabb vita ke í letkezett a Vaskombináttal í kapcsolatban a KGM és a ; Könnyűipari Minisztérium ; Helyiipari Igazgatósága (a Vas- | kombinát jelenlegi felettes mi- I Misztériuma) között arról, ki Í gyártsa továbbra lebonyolítani. Sokan nincsenek is rászorulva a buszra, vein motorjuk. Régen két-három mo­tortulajdonos volt a községben, ma pedig 33. Elmúlt már az az idő, amikor csoda számba ment, ha valaki motort vásárolt Majd kicsattannak a gyerekek az egészség­től, jóltápláltak, fejlettek, s csinosan öltözköd­nek. A csecsemők is egészségesebbek, mint ré­gen. A csecsemőhalálozás száma 1945-ben még tíz volt, tavaly már csak három. Ma már minden házba eljut az orvos, az asszonyok pedig nem otthon, hanem kórházban szülnek. Aprónak tűnő dolgok ezek, s talán nem is ve­szi észre, aki nem nyitott szemmel jár a köz­ségben. Pedig érdekes elmenni egy-egy orvosi rendelésre, s megnézni, ki az, aki a múltban nem járt orvoshoz, mo6t pedig a legkisebb bajjal is odaszalad. Hogy Inkén volt orvos a felszabadulás előtt is? Ez igaz, de akkor nem jutott el annyi beteghez, mint ma, mert most nincs olyan ház, ahol ne volna pénz orvosra, ha valami baj előadja magát. A kultúrház régen a római katolikus egy­ház kezelésében volt, ma az egész községé. Ugyanígy a mozi is. S télen, amikor a hosszú estéken otthon úgyse tud mit csinálni az em­ber, az inkeiek összegyűlnek a kultúrházban, s kellemesen eltöltik az estét. Idén is gazdag a program, hogy ne unatkozzanak se a fiata­lok, se az idősebbek. Lesz főzőtanfolyam, házi­ipari tanfolyam (a nőtanács rendezi), politikai oktatás, ezüstkalászos gazdakör és színdarab- tanulás. A község azonban ezután sem áll meg a fejlődésben. A volt Inkey-kastélyból iskola lesz. Szinte emlékeztető arra, hogy ma már mindenkié az a kastély, ahol régen az uraság dőzsölt. Ahová az egykori summások, cselé­dek be sem tehették a lábukat, oda a gyere­keik iskolába járnak majd. Nem kis költség­gel alakíttatja át a megye az épületet, egy­millió forintot fordít erre a célra, a község pe­dig százezer forinttal járul hozzá az építke­zéshez. Jövőre még egy elmaradást hoz be a falu sietve. Esztendőre a kis házakban a pet­róleumlámpa helyett már villanyfény világít. Megépül az orvoslakás is. Az emberek helyes javaslataikkal gyakran fordulnak a pártszervezethez, vagy mondják el azokat a Hazafias Népfront gyűlésein. Az orvcslakás építését is egy ilyen gyűlésen hoz­ták elő a gazdák, innen került a javaslat a ta­nácsülés elé, ahol aztán elfogadták. Az em­berek tudják, hogy a község fejlődése az ő ügyük, ezért járnak el a tanácsülésre vélemé­nyüket elmondani. A bíró meg a jegyző uram bezzeg nem törődött a nép véleményével, csi­nálta a dolgát az emberek megkérdezése nél­kül. De ki is mert volna akkor előállni olyan javaslattal, hogy építsenek orvoslakást? S a nőknek'régen beleszólásuk'sem volt a"közélet­be, most viszont á hőtanács hét nőt jelölt ta­nácstagnak. Legtöbb első választó nem gondol arra In- kén, mekkorát is. lépett előre a község, hisz ők már a felszabadulás után kezdték az isko­lát, épp ezért jó, ha emlékeztetjük őket a múlt­ra, a jelenre, és beszélünk a jövőről. Lajos Géza Zuhog az eső. Az utca kihalt. Csak egy részeg tán­torog a kocsiúton azt az ízes magyar nótát rikoltva, hogy aszongya: Ej, mambó... Néha a nótaközi szünetekben ráborul az édes anyaföldre, de nem a meghatott­ságtól, hanem az elveszett egyensúly megkeresése végett. Szó­val kihalt az utca. A sarkon egy lámpa sugározza bágyadt fényét, az égen több millió csillag; úgy látszik, odafenn sók­kal jobb a bolygóközvilágítás. Na né, három fiú áll az egyik ház előtt. Beszélgetnek. Egyik, hogy a nevetés ki ne buggyan­jon a száján, kezével gyömöszöli vissza magába az előtörni kívánkozó jókedvét. Miért álldogálnak ilyen esőben az utcán? Vagy olyan smucigok, hogy sajnálják azt az egy-két érintőt, amennyiért elüldögélhetnének az eszpresszóban? Hii :n ki­nyílik az egyik ablak, s szőke leányfej jelenik meg, aprót Rittyent, majd összegyűrt papírgalacsin pottyan a fiúk közé. Aztán elnyeli a lányt a sötétség. így már minden érthető! S elvégre ez a kis megázás — ahhoz képest, hogy egyesek zsák­ba varratva dobatták tengerbe magukat szerelmük miatt — nem is olyan nagy valami! L. G, mezogaz­| da,sági kisgépeket, ha a Vas­♦kombinátot átveszi a KGM ♦ ♦ Ez a vita egyébként nemcsak ♦ a mi vaskombinátunkra, ha i nem az ország több más helyi- j ipari vállalatára is vonatko- } zik. A vita helyes. Csak m< ♦ menjen a megye ipari fejlődé­♦ sének rovására. Lehetséges g ugyanis, hogy a Könnyűipari I Minisztérium Helyiipari Igaz- | gatósága a neki kedvező tie - J nebb megoldás esetén nem ♦ hajlandó átadni a Vaskomtoi- I nátot a KGM-nek. Az a véle- í ményünk: azt, hogy kigvárt- £ sa, hogyan gyártsa továbbra £ a mezőgazdasági kisgépeket, j végeredményben döntse el a : legilletékesebb, a Mimszterta- | nács. } Jól halad mindhárom vál-' | lalat átszervezése. A megtor- | panás veszélyét, a buktatókat j csak úgy lehet elkerülni, ha a ♦ soron lévő sürgős tennivalók j nem feneklenak meg a tétűen- ! ség és közömbösség kátyújá- I ban. •** Szegedi Nándor Többpár trend szer és demokrácia Akadnak még, akik így vé­lekednek: »A demokrácia fok mérője: mennyi párt műkő dik egy országban«. Emlékezzünk csak, nem hal- iottunk-e ilyenféle »érveket« az 1956-os ellenforradalom szellemi előkészítésének idő­szakában is. Akkor még csak burkoltan célozgattak arra, amivel aztán október 23-a után nyíltan is előálltak, sőt hozzá is fogtak: a többpárt­rendszer megvalósításához. A dolog lényege persze nem csupán a többpártrendszer volt. Hiszen a revizionistáktól Amerika Hangjáig terjedő széles ideológiai front szá­mára a fő cél a munkásosztály pártja vezető szerepének meg­törése, a proletárdiktatúra fel­számolása, a szocialista vív­mányok feladása, a kapita'iz­mus visszaállítása volt. Ezért kellett nekik a többpártrend­szer. Ezt fejezte ki 1956 végén a szerkesztőséghez küldött el­lenforradalmi tartalmú levelé­ben egy magát Éber Jánosnak nevező személy: »A kommu­nisták végre értsék meg... — követelte —, hogy az ország népének 10 (?) százalékát ki­tevő kommunista párt nem vezetheti elveinek útján a 90 százalékot, az egész népet, az egész országot! A kommunis­ta párt e 'hazában egy párt a többi mellett. Legyen a ha­talom részese — de csak a szavazatok arányában«. Még világosabban fogalmaz­ta meg álláspontját a »Sokan a sok közül« a'áírással ellátott levél szerzője: »Vegyék ' tu­domásul (ez a lap kommunis­ta szerkesztőinek szól), ha még egyszer használják az elvtárs szót, ünnepélyesen el­égetjük lapjukat«. Micsoda nagy demokrácia! Még az »elvtárs« megszólítást sem szabad használni. Ismerjük ki­létüket. ök voltak azok, akik Pesten nyíltan akasztottak, amikor azt hitték, elérkezett az idejük, de menten névtelen­ségbe burkolóztak, »sündisznó- állásból«, a nép nevében -küld­ték a nép szívének gyilkos tőreiket, mihelyt úgy látták: erősödik a nép hatalma. Rá­juk nem érdemes a szót vesz­tegetni. No de szálljunk vitába a jó hiszemú, jó szándékú em­berekkel, akik még nem tud­tak kikeveredni az eszmei zsákutcából, akik úgy hiszik, minden jobban menne, ha több párt működne hazánk­ban. Hogy a többpártrendszer önmagában nem fokmérője a demokráciának. erről valla­nak a történelmi tények is. Gondoljunk csak arra, hogy a cári Oroszországban jóval több párt működött, mint an­nak idején Angliában. A cá­ri Oroszország mégis a népek börtöne volt, ugyanakkor Angliában a nép aránylag elég széleskörű demokratikus sza­badságjogokat élvezett. Ma viszont a Szovjetunióban egy- pórtrendszer van, Angliában több párt is működik. A Szovjetunió állami és tár­sadalmi berendezése mégis milliószorta demokratikusabb, mint Angliáé. Mert az előbbi­ben a munkások, parasztok, értelmiségetek, a nép a ha­talom birtokosa, Angliában vi­szont a kizsákmány cíók az urak. A többpártrendszer azért nem azonos a demokratikus államberendezéssel, mert a pártok nem egyebek, mint az osztályok politikai képvi­seletei. Ez az, amit nálunk sokan elfelejtenek. Hiába ne­vezi magát az egyik amerikai párt demokratának, a másik meg köztársaságinak, a lé­nyeg: melyik osztályt kép­viselik, kik a vezetői, s mit tesznek? Ezek az ismérvek vi­szont azonnal elárulják hogy ezek a pártok az amerikai nagyburzsoázia pártjai. Miért van akkor az ame­rikai burzsoáziának két párt­ja: a németeknek még több, a franciáknak meg egy tucat­nál is több? Azért, mert a burzsoázia nem egységes osztály, egyik csoportjának ilyen, a másiknak meg amolyanok az érdekei, elte­kintve a tőkés rendszer fenn­tartásának közös érdekeitől. A választások során — mivel a burzsoá pártok kezében van a propaganda eszközök monopóliuma, — megtévesztik a dolgozókat. így a munkások sokszor nem a saját, hanem a iőkések fejével gondolkod­nak. Miután »szabadon« meg­tévesztették őket, »szabadon« választhatnak: melyik bur­zsoá képviselőt küldik a par­lamentbe. A sok polgári párt hazug illúziókeltése nem a széles demokrácia, hanem ép­pen a burzsoá kisebbségi dik­tatúra eszköze. Valamely állam demokrati­kus voltának fokát, jellegét nem az határozza meg, hogy egy vagy több párt közremű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents