Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 IMS. Október 1 A Nem lehet elérzé- kenyülés nélkül végighallgatni ezt az estét, ezt a gyűlést, ahol minden szó, minden mondat, az ünnepélyes külsőség és a szívek belső melege, minden arról árulkodik: milyen jó, hogy nálunk ez a szó: »nép«, igazi értelmet, igaz tartalmat nyert. Ezt a szót, amelv a legfennsége- sebb szavaink közé tartozik, régen is sokat használták, uraink hivatkoztak rá épp eleget, még egymást is túllicitálták, csakhogy higgyen nekik a megalázott, eltiport, jogtalan nép. Elhitették vele, hogy a bárókat, hercegeket, grófokat, kegyel- mességeket meg az egyéb hatalmasságokat arra rendelte az isten, hogy urai, pa- rancsolói legyenek a millióknak. Micsoda hazug, képmutató világ volt az! Elég végignézni az elnöki asztalfőnél ülőkön, egyiknek sincs származásából eredő előjoga, ha csak nem előjognak nevezzük, bogy azok közül vétettek, akik a tarkál- ló padsorokban ülnek: a nép véréből, a nép húsából. Szinte elképzelni is lehetetlen, hogy húsz évvel ezelőtt valaki a falu szegényparasztjai közül a nép elé áHjon, és javaslatot merjen tenni a rimányi négy- gyermekes kisparaszt fiának képviselővé jelölésére, és épp azzal az Indokkal, hogy a kisemberek pártfofelséges n rendszerünkben küldheti a parlamentbe, a községek, járások és megyék vezető testületébe. Vagy elképzelhető lett volna akkor, hogy a képviselőjelölt — ha megannyira is számolnia kellett a nép szavával — közelségbe kerüljön választóival? S a húsz évvei ezelőtti képviselőjelöltet kötötte-e valami is adott szavához: hisz csupán az volt neki a fontos, hogy minél több ígérettel hódítson híveket magának! A nép emberének ma erre nincs szüksége. Nyílt tekintettel nézhet választói szemébe, hiszen fölösleges az ígérgetés: a nép állama úgyis azon van, hogy erejétől telhetőén megadja a népnek mindazt, ami kell, amire futja a nép forintjaiból, az alkotás gyümölcséből. S a képviselőjelölt meghatva áll választópolgárai előtt: nem, soha nem lehet eléggé megköszönni azt a bizalmat, szeretetet, amivel a nép az őszinte szóért fizet. Szavai kicsit megremegnek, pedig a képviselőjelölt, Varga Károly rég túl van az első lámpalázon — nagyon sokszor állt már publikum előtt. Mindenki tudja, hogy igaz érzések sugallják szavait: »Ha ígérek, az csak egy lehet: a dolgozó nép őszinte, hű szolgálata, azé a népé, amelyből magam is származom«. Jelöl a nép. Ismételten magasba lenroly jelölésével. A padsorokból itt is, ott is felemelkedik valaki, hogy támogassa a jelöltet, s elmondja: ő maga miért fog a választás napján rászavazni. Az egyik pótképviselőjelölt, Bognár József mellett emel szót, elmondja, hogy a tavasszal ő is járt látogatóban az őszödi tsz-ben, ahol a jelölt az elnök, s nagyon jó benyomásokkal jött el onnan, ezért meri ajánlani. Pártfogója akad dr. Németi Lászlónak, a megyei tanácsba, Molnár János egyéni gazdának, Z á k o n y i Jánosnak, a falu legidősebb pedagógusának és Pál Jánosnak, a járási ifjúsági vezetőnek a járási tanácsba való delegálása mellett. A szónok, L ő- rincz István tanácstitkár joggal állapította meg: a 13 év alatt a község életébe olyan változást hozott, amilyen azelőtt elképzelhetetlen voJt. — Tizenhárom pedagógus oktatja a falu gyermekeit, több mint ezer könyvtári könyv osztja a tudást, 346 rádió-, két televízió-előfizető van a községben. (1945 előtt csak 24 házban szólt a rádió.) 356 újság jár a faluba. Nemsokára felavatép zat a marosi részen lakóknak. Mindenki tudja, hogy negyvenöt előtt egyetlen méternyi járda sem készült, pedig már 4817 méter hosszúságú járdát építettek a Rákóczi, a Honvéd, a Dózsa *és a többi sáros utcában, s kiterjesztették az utcai villanyvilágítást. A felszabadulás után épült az egészségház, Fiatal munkásnő a Textilművek képviselőjelöltje Csepreghy Kossuth-díjas főmérnök megyei tanácstagjelölt Péntek délután a Textilművekben: a nagy tanácsterem felé áramlanak a dolgozók. Fél három előtt néhány perccel még alig lézengnek néhányan a széksorok között, azután hirtelen megtelik a terem, s megkezdődik a választási jelölőgyűlés. Bódis István elvtárs, az MSZMP Városi Bizottságának tagja beszél a választókhoz. Elmondja, hogy mit jelent a magyar dolgozó nép számára 1958-ban választani, azután pedig a jelölőgyűlés feladatáról szólt Befejezésül javaslatot tesz a jelölteire. Országgyűlési képviselőjelöltnek H a- buezki Józsefnét, a gyurűsfonó fizikai dolgozóját, megyei tanácstagjelöltelek Csepreghy Győzőt, a Textilművek főmérnökét javasolja. Sorra jelentkeznek az üzem dolgozói, hogy elmondják véleményüket a jelöltekről Egy kislány sírva ejti ki a szavakat, hogy milyen büszke arra, hogy munkatársnőjét ország- gyűlési képviselőnek jelölték. Róna elvtárs, az üzem igazgatója felszólalásában kiemeli, a Kaposvári Textilművek számára milyen nagy megtiszteltetés, hogy fennállásának hatodik évében egyik dolgozója tagja lehet a magyar parlamentnek. A népes jelölőgyűlés végül egyhangúlag megszavazta mindkét jelöltet Ezek szerint november 16-án Habuczkd Józsefeiére és Csepreghy Győzőre adják le szavazataikat az urnák előtt a Textilművek dolgozói. amely büszkén hirdeti, hogy Balaton- szabadiban az elmúlt tíz évben nem halt meg egyetlen csecsemő sem. Nemsokára hídmérlegük is lesz, 6 új közkúttal megjavítják a falu vízellátását, iskolát építenek. Joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt 13 év többet hozott nekik, mint a Horthy-rend- szer 25 éve. Ezért mondhatta Varga Károly is a szabadiaknak: »Ha hibáztunk, ha elvétettük is időnként a lépést, eredményeink azért semmivel sem kisebbek. Ha a család házat épít, és valaki elbotlik az udvaron, még nem veszti el életkedvét, felépítik a házat. Mi is megalkotjuk boldog életünk épületét«. A gyűlésnek vége, Asszonynevét csak a legközelebbi munkatársai ismerik, az üzemben általában nem. De ha Kovács Mária felől érdeklődik valaki, (ez a lánykori neve), akkor felderülnek az arcok: igen, így ismerik. Habuczkiné fiatal asszony, egy éve ment férjhez, s máris gyönyörű kisbaba várja haza a mindennapi műszak után. A pártszervezetben, a KISZ-ben Kovács Máriának hívják még, s azok a lányok is, akiket ő tanított meg a gépek kezelésére évek során át. Az új képviselőjelölt a munkásosztály gyermeke, szegény proletárcsáládból származik. 9 testvére ma is fizikai munkával keresi kenyerét, akárcsak ő. 1951-ben végezte el a fonónői tanfolyamot az újpesti fonalgyárban, s azóta dolgozik a Kaposvári Textilművekben. Még alig álltak a falak, a mostani bölcsőde helyén gyülekeztek a gépek, amikor munkába állt. Először a szereléseknél segédkezett, s azután, ahogy fokozatosan üzemelni kezdtek, lett fonónő a gyűrűsfonodában. Csakhamar kezére adták a fiatalok nevelését. Teljes szívvel és lélekkel oktatta, nevelte azokat a lányokat, akik faluról, a mezőgazdaságból jőve újonnan ismerkedtek a textiles szakma tudományával. Össze sem lehetne gyűjteni emlékezetből azoknak a számát, akik általa váltak jó munkásaivá az üzemnek. Boldog időszak volt ez a lelkiismer étes munkában eltelt néHABUCZKI JÖZSEFNÉ hány év, melyek sorát az ellenforradalom vágta ketté. Kovács Máriával közölték, hog-H rá nincs szükség, kommunistára nem bízzák a fiatalok nevelését. Ha dolgozni akar, ám legyen: ott vannak a gépek. És a munkásnő akar dolgozni, nemhogy megijedt volna a gépektől, hanem elemében érezte magát közöttük. Amikor a sztrájkok hullámai csaptak keresztül az országon, ö igyekezett néhány munkatársnőjével a legválságosabb napokban is kitartani, dolgozni. Ae ellenforradalom után a pártban és a KISZ-ben tevékenykedik. A *C«-műszak álapszervezertének propagandistája lesz, és rövidesen ismét kiemelik munkahelyén: csoportvezetői beosztást kap. Tizennyolc munkást osztottak mellé és huszonnégy gépet Velük együtt dolgozik « cso- portvezető is, aki valahányat szemmel tartja, s ha bármikor szükség van rá, segít Mosolygós arcát, öntudatos munkáját ismerik felettesei és munkatársai egyaránt El i* nyerte a »Könnyűipar kiváló dolgozóján kitüntetést Közben férjhez ment, és anya lett a kis Kovács Máriából. Szépen berendezett lah kasban lakik a Jutái úton, ahol még emléke sem kisért á gyermekkori szegénységnek. Nyugodtan, boldogan, kiegyensúlyozottan él, és nincs csodálkoznivaló azon, hogy most, huszonöt éves korára, amikor országgyűlési képviselőnek jelölték a dolgozók bizalmából, természetesen hatottak szájából azok a vallomásnak is beillő szavak, melyeket a jelölő- gyűlésen mondott: »A munkásosztályhoz tartozom, s Ígérem, hogyha megválasztanak, mindenkor a munkásosztály szószólója leszek», gója, a paraszti nép gondjainak, bajainak jó ismerője. A nép saját fialt csak a mi dűlnek a karok, amikor az elnöklő párt- titkár art kérdi: ki ért egyet Varga Kaják a Petőfi Művelődési Otthont, vasárnap adták át a Kossuth Művelődési Hákétszáz ajkon csendül fel a Himnusz, s a nép ismét emelkedik. VARGA JÓZSEF Megyei tanácstagot és országgyűlési pótképviselőt jelölt a cukorgyári körzet ködösével funkcionál-e, hanem az, hogy melyik osztály kezében van a hatalom, mely osztály kezében vannak a termelőeszközök. Ma már általánosan ismert az a marxista tétel — amit a társadalom fejlődése ezer és ezernyi ténye igazol —, hogy nincs semmiféle tiszta demokrácia, csak osztálydemokrácia van. A proletariátus diktatúrája akár egy párttal, akár több párttal — nálunk például egy párttal — valósul meg, a leg szélesebb néptömegek számára biztosítja a demokráciát. És elmondhatjuk, összehasonlíthatatlanul nagyobb demokráciát, több jogot nyújt a népnek, mint amennyit adott a dolgozóknak a többpártrendszerrel kérkedő Horthy- rezsim. Azt látjuk, hogy a tőkés országokban általában több párt működhet, ha azok nem veszélyeztetik a burzsoázia hatalmát. De korlátozzák, üldözik a forradalmi pártokat, azok képviselőit. Amikor a reakciós elemek támadják egypártrendszerünket, egy szóval sem említik, hogy nekik tökéletesen megfelel az egypártrendszer is, ha az olyan, mint a fasiszta Spanyolország rendje, vagn annak idején volt a Hitler- és Mus- solini-féle fasizmus. Egy szavuk sincs — sőt kajánul vigyorognak —, amikor a sajtó vagy rádió arról tájékoztatja hallgatóit és olvasóit, hogy betiltották a német KP-ot, üldözik a kommunistákat, X. Y. kommunista vezetőt letartóztatták vagy kivégezték. Számukra ez a szabadság és a demokrácia. Am felüvölte- nek, ha arról szereznek tudomást. hogy valamelyik népi demokratikus országban ösz- szeesküvő bandát számolnak fel, és tesznek ártalmatlanná. Diktatúráról, terrorról üvöltöznék ilyenkor, és a tízéves kislány ártatlanságával naívul kérdezik: »ez a demokrácia?« Előfordul az is, hogy a többpártrendszer mániákusai szocialista országok példájára hivatkoznak mondván: Lengyel- országban és Kínában miért lehetséges a többpártrendszer? Válaszoljunk mi is a kérdésre. Mint tudjuk, Kínában is, Lengyelországban is proletár- diktatúra van. Mindkét országban szocializmust építenek, s a parasztsággal szövetséges forradalmi munkásosztály marxista-leninista pártja révén vezető szereppel rendelkezik. De a többi párt sem a szocializmussal ellenségesen szemben álló elemek legális szervezete, hanem a proletár- diktatúrát elfogadó, a munkásosztály és pártjának vezető szerepét elismerő és támogató, szocializmust építő párt. A munkásosztály és pártja azonban ezekkel a pártokkal nem osztozik a hatalomban. A hatalom meghódítása után azért maradhattak fenn ezek a pártok, mert Lengyel- országban a fasizmus ellen, Kínában az imperializmus elten — a mi volt pártjainkkal ellentétben — aktívan harcoltak, elősegítették a függetlenség és a demokrácia kivívását, és mindmáig a proletárállam programját elfogadva harcolnak a szocializmus építéséért. Nálunk viszont az ellen- forradalom időszakában létrejött pártok — bár demagóg módon szabadságot és demokráciát ígértek — valójában a reakciós és fasiszta elemek szocializmus- és kommunistaellenes szervezetei voltak, amelyek egytől egyig félreérthetetlenül a kapitalizmus visszaállítására törekedtek. Aki ebben kételkedik, annak hadd idézzük az 1956 novemberében megjelent Hazánk, a Demokrata Néppárt lapja a »nemzeti forradalomról« programot adó vezércikkét Mihe- lics Vid tollából A program, miután hitet tesz a szocialista táborból való kiszakadás, a nyugati kapital-sta hata'mak- kal való szövetség mellett, gazdasági vonatkozásban ezt hirdeti: »... világnézetünkből folyóan meg kell kívánnunk, hogy az egyéni körülmények mérlegelésével és az elemi igazságérzetet kielégítő fokig méltányos kártérítést állaoít- sanak meg a közelmúltban kisajátított termelési eszközök és javak egykori tulajdonosai számára. Mindszenty is elég világosan feltárta »pozitív« programját, kijelentve, hogy »... a magántulajdon alapjain álló... nemzet és ország akarunk lenni«. Ennél nyíltabb és világosabb beszéd nem is kell. Benne Van a népnyúzó kapitalista rendszer visszaállításának nem is burkolt óhaja íme tehát, a többpártrendszer megteremtése, a gombamódra előbújó ellenforradalmi pártok és szervezetek létrejötte a munkásosztály politikai hatalma felszámolásának egyik fő eszközét jelentette. Politikai ellenfeleink nagyon jól tisztában vannak ezzel, és ezért akarják napirenden tartani ezt a kérdést. Nálunk a párt vezetésével a tömegszervezetek és a Hazafias Néofront tömöríti a haladó és a demokratikus erőket a szocializmus építésére. Megbocsáthatatlan hiba lenne a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak mellőzése és lebecsülése. Szerepüket nem csökkenteni, hanem állandóan növelni kell. Ezt úgy tudiuk megvalósítani, ha minden területen erősítjük és növeljük pártunk vezető és irányító szerepét. A mi pártunk képviseli a haladás, a béke, a szocializmus ügyét. Ezért követi a nép. Pénteken este hat órakor az ÉDOSZ kul- .úrotthonban jelölőgyűlésre jöttek egybe a zukorgyári körzet választópolgárai. Major György, a jelölő bizottság elnöke köszön- ötte az egybegyűlteket. Csizmadia János általános iskolai igazgató szólt ezután a választópolgárokhoz. Beszélt a képviselők mandátumának és a tanácstagok megbízatásának lejártáról, az új választásról. Majd röviden vázolta az elmúlt tizenhárom esztendő eredményeit, rámutatva a munkásosztály ország-építő szerepére, hazánk párosításának sikereire. — A cukorgyárban hatmillió forintot fordítottak idén korszerű- ütésre — mondotta. — Utalt a város eddigi és további fejlődésére. Megemlítette többek között, hogy a cukorgyár dolgozóinak legutóbb 44 lakás építésére nyílt lehetőségük. Majd javasolta, hogy a gyűlés jelölje megyei tanácstagnak és országgyűlésd pótképviselőnek Kiss János elvtársat. Kimondotta, hogy a Vaskombinátban Szirmai Jenő elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát jelölték országgyűlési képviselőnek. Javasolta: vegyék a cukorgyáriak is jelölőlistájukra Szirmai elvtársat. A választópolgárok egyhangúlag, nagy taps kíséretében elfogadták Kiss János pótképviselővé és megyei tanácstaggá jelölését, és csatlakoztak Szirmai elvtárs jelöléséihez. Szirmai Jenő elvtárs szólt ezután az egybegyűltekhez. A megye és a város fejlődéséről beszélt. Beszámolt a szocialista építés jelenéről, majd vázolta gazdasági, politikai céJki-tű- zéseinket. A két jelölt meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. Aki megnézi az arcát egyszer, nem felejti el többé... Ezt az arcot nem lehet »ünneplőben« elképzelni. Csak úgy valóságos, ha ott látjuk a gyár műhelyében olajoson, kuszán, kicsit öreges mozdulattal, de nagyon fürge szem- ‘árással. És ha ott dolgozol vele együtt, ha megszólal, veszed a kalapácsot, suhintasz a vasra, s visszanézel rá. Ha mosolygós, akkor bólintasz magadnak: jól csináltad! Ha nem, hát ismét megemeled a kalapácsot, egyszer, tízszer, amíg... Amikor minden megy már, nem tudsz ellenállni, karon fogod munkatársaidat, odamégy hozzá, s azt mondod boldogan: köszönöm, János bátyám. Ha úgy jönne, hogy húsz év múlva megint mindent újra kellene kezdened a szakmában, ismét csak odaálinál elé, s most már a sok szép tanulással teli óra tapasztalatának birtokában, azt mondanád: kezdjük el János bátyám!... Ez az ember abból a fajtából való, aki sohasem restell semmit sem újra kezdeni, ha érzi, hogy nem olyan tökéletes a munkája mint ahogy azt szíve, agyé. képzelete megszülte. A munka művésze! A legfurcsább, hogy ötven éves korában rádöbbent: ő maga sem KISS JANOS Suri Károly I»fcész« még egészen, vagy legalábbis nem úgy készült el önmagával, mint ahogy szerette volna. Akkor összeszorította fogát és beült az iskolapadba, ötven éves fejjel megint elkezdte, és a technikum padjaiban azt mondta: tanár úr, kérem! Mennyi céltudat, lelkesedés, tisztánlátás van ebben! Igen, akit 1919-ben az urak arcul köptek, és húszban csak azért nem ülhetett megint iskolapadba, mert 19-ben osztálybizalmi volt, az... Különben Weiss Manfréd egykori üzemi hajcsárai tudták a legjobban, hogy Kiss Jani János korában sem lett más legény, mint amilyen a tanácsköztársaság idején volt Ott vonult ő is a gyárkapu előtt, bért követelt, és nézte, nézte konokul Weiss Manfréd úr összeráncolt homlokát. S amikor egy napon már nem bírta tovább a feketelista munkanélküliséget jelentő fci- látástalanságát és nyomorát, útrakelt gyalog Pestről Kaposvárra ... Élete legszebb korszaka kezdődött 1945-ben, amikor megalakította a cukorgyár párt- szervezetét. Először csak hárman, aztán tízen, húszán, hatvanén lettek... 1956 telén az elsők között vette magára a munkásőri egyenruhát. Nem szakadt félbe, amit negyvenötben elkezdett. Kiss János, a technikumot végzett műszaki vezető legutóbb egy potrohos új tápszivattyú fölé hajolt 13 munkatársával. ök készítették, s ezenkívül — ki tudná megmondani — még hány új alkatrészt a nagy javítás idején. Nézték a rajzokat, simogatták, igazgatták. Ha ekkor látod őket, azt mondod: család. Érdeklődsz? Azt beszélik a gyárban: Kiss János nemcsak saját műhelye tanulóinak és munkástársainak ügyes kezű, nagy tudású mestere, mert bármelyik üzemrészből állít be az érdeklődő vagy tanulnivá- gyó, az ó »tanműhelyébe« senki sem mostohagyerek. Valamikor régen Weiss Manfréd gyárában a sötét, keserű napokban azt hajtogatta: csak egyszer megérhetné, hogy olyan gyárban dolgozhatna, amely a munkásoké. Lám. ez a mesebelinek hitt álom valóság lett. És Kiss János minden mozdulata, gondolata, szeme villanása azért történik itt, hogy ebben a gyárban továbbra is szép legyen az élet. Kinek az érdekében ül majd Kiss János a parlament ország figyelte székébe? — Döntse el szíve szerint, kedves Olvasói
