Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, »58. aktober A Újra országgyűlési képviselőnek jelölték az egykori zimányi löldosztét] A napokban a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat garázs- helyiségében tartott gyűlésen dr. Somogyi Jenőt megyei ta­nácstagnak, Varga Károlyi országgyűlési képviselőnek je­lölték. Adatfelvétel a szocialista szektor j dolgozóiról A Központi Statisztikai Hi-j A mi jelöltünk, a mi ügyünket fogja képviselni Gépállomási, földművesszövetkezeti, a ser­^tnak32 ^ecJMel t téstenyésztő telep iharosberényi üzemegységé­Függet­álákító viselő. Részt vesz a lenségi Népfront kongresszusán. 1950 májusáig a DÉFOSZ megyei titkárságán dolgozott. 1953-ban került a Somogy megyei Tanács Terv­osztályára mezőgazdasági fő­előadónak. A közbeeső két esztendőben a zimányi Béke Tsz tagja volt. : pótnak megfelelően adatíel- [vételt készít a szocialista [szektor, vagyis az állami és a nek, az erdészetnek a dolgozói, az Úttörő Tsz tagjai, pedagógusok, egyéni parasztok, a köz- ...... , ségi nőtanács tagjai ülnek az Iharosberényi szövetkezeti vállalatok, gaz- t Gépállomás alkalmi ülésteremnek kinevezett daságok, hivatalok és intéz- j gépszínében. A Hazafias Népfront által meg- mények dolgozóinak kor- és j hirdetett jelölőgyűlésre jöttek össze közel két- nem szerinti megoszlásáról es; sz£zan_ Németh Béla igazgató, a községi nép­: keresetéről. Az összeíró lapokat | ’ mindenütt a vállalat, intézmény j ki, a dolgozóknak az . . . , , ,, -írással kapcsolatban A tanácsok megalakulása óta | tennivalójuk. * i front-bizottság elnöke megnyitó, üdvözlő sza- vezetomek megbízottai töltikiyai utánJászberényi Géza - ónálló. ossze­nincs nací Otvégrehojtó ° bizottsága ! vatiltó^Tmiot^^^ékratatós 1látják magukat a cse1^^. kisparasztok~ ­__1*2__t. ____it.. »vataltol kapott tájékoztatás* i t állnak a báró űr földié szélén és a gépállo­__más igazgatója szólt. S az egybegyűltek az el- i mondott szavak után ismét átélik községük -felszabadulás óta végbement fejlődését. Szinte VARGA KAROLY tagjainak névsorában. 53-ban |szerint M adatfelvételre újra országgyűlési képviselőnek | munkaerőmérleg pontos választják. A rákövetkező ev-1 V7páUítAia érdekében ben a Hazafias Népfront ala-fSg Hasonló adatfelvételi kétévenként szoktak lebonyolí­a ősz- vem ; Zimányban, 1925-ben szüle­tett parasztszülők negyedik gyermekeként. A gimnáziumot magántanulóként végezte el. Apja a felszabadulásig hat és fél katasztrális hold földön gazdálkodott, 45-ben kapott ™K- még négy holdat. Politikai tevékenykedését a helyi földosztó bizottság tag- megismerhette jaként kezdte. 1947-ben a Független Kisgazdapárt me­gyei elnöke. A negyvenkilen­ces választások idején kép­viselő jelölt, majd, megvá- jelölték tevékenykedik. A népfront megalakulása után a Hazafias Népfront megyei elnöke lett. Az Országgyűlés feloszlatá­sáig tagja volt az Országgyű­lés terv- és költségvetési, va­lamint • tani, az ellenforradalmi ; mények miatt azonban óta nem kerülhetett rá sor. Alz adatfelvételnek jellentősé- ge van népgazdasági terveink összeállításánál, az adatokból amint ott állnak a báró úr földje szélén, és abból 2787 holdat maguk között osztanak szét. A múltban cselédházban nyomorgók még egy­szer átélik azokat a boldog pillanatokat, amint újonnan épült házaikat először járják végig. 112 ház épült a felszabadulás óta. A 35 új mo­tor s a 256 új rádiótulajtíonos is úgy érzi, hogy 1955 »róluk, az ő megváltozott, szebb életükről [szólnak a szavak. És ismét valamennyien örül­nek az évekkel ezelőtt kigyulladt villanyfény­nek, az új iskolai tantermeknek, a bölcsődé­nek, a kultúrotthonnak és az óvodának: -.: És ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy valamennyi kéz a magasba emelkedett, ami­kor az előadó Sási Jánost, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, országgyűlési képvise­lőt ismét megyei tanácstagnak és képviselő­jelöltnek javasolta. De ugyanígy a magasba emelkedtek a kezek, amikor a gépállomás egyik dolgozóját, Szalai Kálmánt köz­ségi és járási tanácstagjelöltnek javasolta az előadó. — Segítették bennünket, és tudjuk, hogy ezután is segíteni fognak — így beszéltek a felszólalók, Németh Béla, Keszelice János, Tamási Józsefné, Zámbó István, Bogdán Imre, Balogh Ist­ván: valamennyiük szavából a bizalom szólt a jelölték iránt. Sási János emelkedett szólás­ra, s ígéretet tett, továbbra is minden erejé­vel azon lesz, hogy ezt a bizalmat munkájával kiérdemelje;; s Vége a gyűlésnek, hazafelé tartanak az em­berek. Látni az arcokon, érezni a tekintetek­ből, valamennyien egyet gondolnak: helyesen cselekedtünk, jól választottunk. A mi jelöl­tünk mindkettő, s a mi ügyünket fogják kép­viselni ; i| építésügyi bizottsága- j következtetnek a nyugdíjigé- jnyek várható alakulására is, a Varga Károly nevét a tel-t keresetek nagyságát az órezín­Sási János nevét so- Az & 1949-es választások so­szabadulás 13 esztendejében $ vonal változásával összevetve t ismerik a megyében. Is- rán Sási János bekerült az or- megismerhette a megye. Az t pedig az eddiginél pontosab- \ .,a felszabadulom szaggyulesbe, 1953-ban tsmat energikus, munkabíró képvise-l bon f így élemmel kísérhetik t^tani időkből, amikor a Nem­lője Étit tettei igazolják, hogy % az ország vezetői a reálbérek ♦zet'1 Para^ztpart egyik megyei lasztott országgyűlési kép- képviselőnek Siófokon. törődik a nép ügyével. Az egy-«alakulását. Az adatfelvétel ok-1 vP}Ín JWar J8,, kori zimányi földosztót ezért l tóber 15-én fejeződik be, az 1939-her, heh, országgyűlésit összeíró lapokat gépi úton í dolgozzák fel. újra A fonyódi járás képviselő jelölt je: Hegedűs Lajos öreglaki középparaszt Emlékezetes napra virradt tegnap Lengyel­tóti lakossága. Már kora reggel megjelentek az utcán a Hazafias Népfront színes plakátjai, amelyek az elmúlt 13 év eredményeit ábrá­zolták, Délután már jóval négy óra előtt gyülekez­tek a gépállomás hatalmas, korszerű és a je­lölőgyűlésre feldíszített szerelőműhelyében nemcsak a gépállomás, hanem a község dol­gozói is. Az ünneplőbe öltözött dolgozó pa­rasztok mellett ott voltak a kisiparosok és so­kan az állami gazdaságból. Szép számmal jelent meg a gyűlésen az értelmiség: a járás- bíróság, az ügyészség dolgozói, valamint az ügyvédek, pedagógusok. A megjelentek között volt Nemes János elvtárs, a járási pártbizottság első titkára, Horváth László elvtárs, a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője, B a- g ó Gyula elvtárs, a járási tanács vb. elnö­ke, Gács József elvtárs községi KISZ-tit- kár és még sokan mások a járás és a község vezetői közül. A mintegy 180 hallgató előtt tartott előadásában Székely Elemér elv­társ, a gépállomás igazgatója a múlt rendszer népellenes választási módszereiről beszélt, összehasonlítva a múltat a népi demokrácia tisztult, emelkedett légkörével, amikor a dol­gozó nép érdekeit az országgyűlésben maguk a népből választott dolgozók képviselik. Ezt követően Szován Károly, a föld- szöv. ügyvezető elnöke, a jelölőbizottság el­nöke tett javaslatot az országgyűlési képviselő jelölésére Hegedűs Lajos öreglaki egyé­nileg dolgozó paraszt személyében. Hegedűs elvtánsról mint példamutató életű gazdáról emlékeztek meg ismerősei és gyermekkori ba­rátai egyaránt. A gyűlés több hozzászólás után egyhangúlag jelölte Hegedűs Lajost ország- gyűlési képviselőnek. Koller Imre lengyeltóti 7 holdas dol­gozó parasztot megyei, Nemes Jánost, a járási pártbizottság első titkárát járási, Var­ga Ferenc elvtársat, állami gazdasági bri­gádvezetőt községi tanácstagnak jelölték. A jelöltek felszólalásai során Hegedűs Lajos meghatott hangon köszönte meg a bizalmat. Ezután a gyűlés záróakkordja következett. Az általános iskolások »Farkas« őrse, piros- nyakkendős úttörők vonultak be katonásan a terembe, és gyönyörű virágcsokrokkal köszön­tötték a dolgozók jelöltjeit. eves korában, 1939-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba, s 1945- ben, amikor beköszöntött a felszabadulás, aktívan be­kapcsolódott pártja életébe. 1946- ban körzeti, 1947-ben So­mogy megyei helyettes tit­kár. 1948-ban Veszprém és Somogy megyei titkár. Az ezt követő esztendőben öt hóna­pig a Nemzeti Parasztpárt központi titkára, majd ismét visszatér Somogy megyébe pártja élére. Sási elvtárs mint hétholdas szegényparaszt szülők fia, azok közé a koalíciós partnerek közé tartozott, akik hívei jelölték. Tagja volt az voltak a munkás-paraszt sző- szággyűlés mezőgazdasági vétségnek, egyetértettek a ipari bizottságának és elnöke kommunistákkal, és őszintén a megyei képviselő csoportnak, támogatták a kommunisták 1950-ben rábízták a Somogy politikáját, készek voltak megyei Mezőgazdasági Igaz­együttműködni velük a szocia- gatóság vezetését, a tanácson lizmus építéséért folytatott belül is ő irányította a megye harcukban. mezőgazdaságát. A tanács­SÁSI JÁNOS ór­ás választások óta tagfa a me­gyei tanácsnak és a tanács végrehajtó bizottságának. Az év elején pedig a végrehajtó bizottság elnökhelyettessé vá- ’asztotta meg. Jó munkája elismerésekép­pen 1954 augusztusában a kormánytól Szocialista Mun­káért Érdemérem kitüntetést kapott. Ugyanez évben egy mezőgazdasági küldöttség tag•> jaként tíz napot töltött a Szovjetunióban. Azelőtt és azóta is tevékeny harcosa a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének. Gyűléséként képviselő fogadónapokon, be­szélgetések közben nem mu­lasztja el felhívni a dolgozó parasztok figyelmét: a jobb, a kultúrált paraszti élet, a mezőgazdaság felvirágoztatá­sának egyetlen útja a szövet­kezés. Sási elvtárs életútja azt bi­zonyítja, hogy akik a népért dolgoznak, azoknak találkozni­uk kell a kommunistákkal. tlehogy hitte volna Hegedűs néni, ha valaki egyszer azt mondja neki: »A maga fia országgyűlési képviselő lesz« Régen csak intett volna: ilyen csoda nem történhet. Nem tudni, mi volt na­gyobb: a meglepetése-e, vagy öröme, amikor tudatták fiával a szándékot: a Hazafias Nép­front őt, Hegedűs Lajos egyéni gazdát indítja a fo­nyódi járás országgyűlési kép­viselő jelöltjeként. Mivel szol­gált rá Hegedűs Lajos, a sze­rény természetű parasztember erre a megtisztelő bizalomra? A kérdésre talán a legjobb válasz, ha röviden ismertetjük életét. Ha netán bárki valami kü­lönlegességet várna ettől az írástól, az akár abba is hagy­hatja az olvasást, hiszen He­gedűs Lajoshoz hasonló dol­gos középparasztot tucatszám­ra találnánk öreglakon és a fonyódi járás más falvaiban is. Munkában nőtt fel ő is, mint irányítani a gazdálkodást, be­többi paraszttársa, hiszen hét- véteti és kiadási naplót vezet, éves sem volt, amikor meghalt olvassa a legfrissebb mező­az édesapja, s a nagyszülők gazdasági szakkönyveket, és által összekuporgatott 15 hol HEGEDŰS LAJOS a fejlődéssel. Neki mind a kettő a vérében van. Most is 2 fejőstehén, 3 szerződéses marha, 2 ló, 3 anyakoca, 3 hízó tartozik gazdaságához. Jól forgatja magát, amennyire le­het, igyekszik tervszerűen elnökhelyettes a végrehajtó bi­zottságban. Az ellenforradalmárok sze­mében természetesen bűnnek számított a népi demokrácia iránti hűsége, s első lépésük volt, hogy leváltsák funk­ciójából. Azzal vádolták, hogy kiszolgá Ita a kommunistákat. Mint mondták, nekik »olyan emberre nincs szükségük, aki élen járt a kommunizmus­ban«. Pedig sohasem volt és ma sem kommunista Hegedűs iMjos, de látta és látja, hogy imit a kommunisták tesznek, az jó, szíve szerint való, és ezért támogatja is szívből őket. Amikor az egyik falu­széli lumpen elem meg akar­ta támadni a kovácsműhely­ben, Hegedűs nyugodtan vág­hatott vissza: »Én hat év óta a tanácsban vagyok, tíz év óta demokrácia van, de öreglakon pofon senki arcán nem csat­tant: ti meg ezzel kezditek. No hiszen, szép kis demokra­ták vagytok!« Pártonkívüli volt, de hamar das gazdaság ott maradt az özvegy asszonyra meg a két kis gyerekre. A félárva He­gedűs-gyereknek hamar bele kellett tanulnia a gazdálko­dásba. S az élet bizonyította: beletanult, kiváló gazda, te­kintélyes ember lett a falu­ban. Megértette, hogy a gaz­dálkodás művészete abban rejlik: van-e sok és nem is az idén is 9 mázsa műtrágyát feUsmeHe ellenforradalmá- használtela 12 hold szántóra. Hogy jó a termése, s a falu legjobbjai között tartják szá­mon, mindenki tudja; nem véletlenség műve ez, s nem magától van. A jó gazdálkodáson kívül a műveltség iránti igényével, emberszeretetével és elvi szi­lárdságával szerezte meg a tekintélyt a falu előtt. Az akármilyen jószág a földhöz, s első tanácsválasztáslcor, 1950- igyekszik-e a maga módján az ben beválasztják a községi ta- tf/yéni ember is lépést tartani nácsba, s azóta egyfolytában rak igazi szándékait, s novem­ber 4-e után az elsők között állt ismét a tanács élére. Te­kintélye, megingathatatlan elvhűsége sokat segített azok­nak, akik az ellenforradalom üzelmeit tétlen »nézőként« szemlélték. Nem mondtunk különöset Hegedűs Lajosról, de talán éppen ez teszi természetessé, hogy a nép igaz fiaként to­vábbra is azokkal h- ’- T'«r együtt. akik a nép érd: szolgálják. A lejtőn nem tudtak megállni... J^Jsm könnyű pálcát törni emberek fö- kének. Tudták ezt ők is, mivel kevesek­™ if.A.1-4 -f A A rl stl wi n o Ton rxloinao lorAl A114 rt nr\ Asreéc + A se rl rum lőtt. Kivált fájdalmas, ha olyan emberről van szó, akit korábban ismer­tünk, és éppen erényéről ismertünk meg. Akiről tudtuk, hogy kemény ember, aki a legnagyobb viharban sem ingadozott. Nem fejezi ki a szó a valóságot, ha azt mondjuk: helytállt, amilcor mások gyengéknek bizo­nyultak. ö nem ilyen volt. Az igaz és bá­tor embernek kijáró tisztelettel nézett fel rá barát és ellenség egyaránt. Ott volt a földosztók között, az új hajnalhasadás első hirdetői között. Forrongó vére már negyvenöt után azok közé vitte, akik a szegényemberek igazsá­gáért küzdöttek, s tanú rá az egész ’ falu, hogy Simora József mindig szívvel, hittel szolgálta a pártot, fáradhatatlan szorgalom­mal dolgozott, soha nem húzta ki magát. Pedig mit kapott érte a megbecsülésen kí­vül? Anyagi fizetség nem járt a társadalmi munkáért. S ezerküencszázötvenhat októbe­rében, amikor gyilkos fergeteg szakadt a fá­ból állt a pártszervezet, kezdtek érdemen felüli jelentőséget tulajdonítani maguknak. Azt hitték, hogy addigi munkájuk elég érdemül szolgál arra, hogy hibáikat el­nézzék. & a ikét kommunistában a korábbi ^ szerénységet, áldozatkészséget las­san felváltotta az önhittség, a túlzott ma­gabiztosság: azt vélték magukról, nekik olyat is szabad, amit, ha más állampolgá­rok követnek el, a törvény eljár ellenük. Ehhez hozzájárult az is, hogy Simora József, a falu párttitkára tavaly tavasszal, amikor kézbe vette a szövetkezés ügyét, és maga köré tömöritette a falu legszegényebb em­bereit, a tagság rá, mint a legképzettebb emberre bízta a szövetkezet vezetését. Szinte érthetetlen, mi vitte a lejtőre az öreg kommunistát. Miivel Simora József látta, hogy a járási tanácson és a tsz-ben annyira bíznak benne, hogy nála még a kötelező ellenőrzést sem végzik el, enge­lura, és bűnnek számított mindaz, amiért dett a pénz gonosz csábításának, s hozzá­eddig oly áldozatkészséggel és lankadatla­nul küzdött, akkor sem maradt veszteg, nem ijedt meg. Pedig lett volna rá oka. Üldözötté, vált, az ellenforradalmárok halál- listára tették. Mégsem hajolt meg előttük, sőt, nem is volt hajlandó szóba állni a ta­nácsházát elfoglaló »forradalmi bizottság­gal«. Amikor különböző kérdéseket tettek fel neki, válasz nélkül otthagyta őket, pe­dig azok kezében fegyver volt. Elment ha­za, maga köré gyűjtötte a termelőszövetke­zet tagságát, villával, kaszával meg egyéb íkezük ügyében lévő alkalmatossággal vé­deni a kommunistákat, a közösség vagyo­nát. /t z ellenforradalom fegyveres leverése ,rm után sem pihent, tudta, mihez kell kezdeni, azonnal a pártszervezéshez fogott, ö lett a potonyi alapszervezet titká­ra, Néhányadmagával élesztgette a falut; hirdették, hogy a szocializmus elpusztítha­tatlan. Nehéz feladatokat oldottak meg. Nem volt könnyű megtisztítani a felkavart fejeket a téveszméktől, kiválasztani a kon­kolyt a búza közül, s mind ezt úgy, hogy ne oda üssenek, ahol a feddő szó is meg­teszi a magáét. De sikerült. Az élet kezdett mindjobban kibontakozni, s minden azt bi­zonyította: a kommunistáknak igazuk van. Hogy ez így lett, abban tagadhatatlan ré­zé volt az idősebbik Simorának, a párttit- :ámak és fiának, a községi tanács elnö­nyúlt a közöséhez. A banktól a közös va­gyon gyarapítására felvett pénzösszeg egy részét saját céljára használta fel. Fia, Vendel, aki a tanácselnölci poszton voltí ugyancsak különböző visszaéléseket kö­vetett el. Egyszeriben oda lett a becsületük. Ki­kezdték őket, sőt olyasmit is rájuk fogtak, amiben nem voltak hibásak. S hogy a be­szélőket elhallgattassák, a megfélemlítés­hez nyúltak. Megfenyegették a bírálókat. Az elmaradt ellenőrzéseket azonban ha­mar pótolta a járás, és akkor kitudódott a dolog, Simoráék saját kezükkel szórtak sári addig tiszta becsületükre. Talán ez nem fordulhatott volna elő, ha felettes szerveik gyakrabban ellenőrzik őket, ha akadtak volna, akik visszahúzzák, amikor még csak az elején tartottak. Hogy a lejtőre csúsztak, azért legjobban saját magukat okolhatják, mert elfelejtették éb­ren tartani lelkiismeretüket. Felelősségü­ket nem menti, inkább súlyosbítja, hogy a párt régi harcosai voltak. A taggyűlésen, ahol fegyelmi ügyüket a járási pártbizottság képviselőinek jelenlétében lefolytatták, bizony keményen megmondták ezt nekik. A kommunisták a legszigorúbb büntetés­ben részesítették őket. VARGA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents