Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. október Sí, Hizlaldába vagy kutricába? Hosszasan latolgatták ezt a kérdést egyik szövetkeze­tünkben. A dolog ugyanis úgy esett, hogy ötven gyönyörű malacot fialtak a tsz. fehér- hús kocái. Az apróságok a jó táplálás és a lelkiismeretes gondozás révén csakhamar felcseperedtek, örömmel fo­gadták a tagok az Állatfor- galmi Vállalat megbízottjá­nak ajánlatát: szerződést kö­töttek az összes süldő bacon- sertéssé nevelésére. Jött a le­adási határidő, október 31-e, közben pedig szemügyre vet­te a törzsállattenyésztő állo­más szakembere ezt az ötven jószágot. Közülük pontosan harmincat továbbtenyésztés- re alkalmasnak talált. Ja­vasolta is a szövetkezetbeli­eknek, hogy ne hizlaldába — főleg pedig ne vágóhídra ■— küldjék, hanem tenyész- anyagként értékesítsék e szép kocasüldőket. Ezt dik­tálja a népgazdaság érdeke, de ezt kívánja meg a szö­vetkezet anyagi érdeke is. Kapva kapták a javaslaton. Az Állatforgalmi Vállalat is beleegyezését adta az ügy­höz — egy feltétellel: a le­adási határidőt meghosszab­bította három hónappal. A szövetkezet késlekedett a vá­lasszál, és kimondta: »az állatforgalmiak ellene van­nak a sertéstenyésztésnek«. Idáig jutott el a bonyodalom, amikor tudomást szereztünk a vitáról. Utánajártunk a do­lognak, és a másik felet is meghallgatva határozottan ál­líthatjuk: a vállalatnak van igaza. Miért? A sertéshizlalási szerződés megkötésekor darabonként hatszáz forint előleget ad a vállalat — tehát az állam — a szövetkezetnek. A süldő vételára sem nagyobb ennél, tehát az állam valójában megvásárolta a szerződött malacot! Az csak természetes ebben az esetben is —, hogy az állam igényt tart a ma­gáéra. Azért kötött szerző­dést a vállalat a tsz-szel, hogy tervfeladatát válóban tervszerűen megoldhassa: a megállapított időben meg­határozott mennyiségű húst adhasson az országnak vagy külföldnek. Érthető az is, hogy a tenyészállatot vissza­hagyja, vagy hozzájárul ah­hoz, hogy az illetékes másik vállalat rendelkezzék vele — hiszen jövőre meg azután is kell hízónak való. Ha a szö­vetkezet is szívügyének te­kinti a sertéstenyésztés sor­sát, akkor a jó egyedeket nem vágóhídra, hanem a kutricába küldi. Jobb árat kap érte, mint a hízottért. Ebből a pénzből vehet sül­dőket — sőt abrakot is és a három hónappal későbbi idő­pontban eleget tehet szer­ződésben vállalt kötelezettsé­gének. A marcali járás asszonyai is készülnek a választásra (Tudósítónktól.) A marcali járás nőtanácsai kisgyűléseket, beszélgető esté­ket tartanak, hogy az asszo­nyokkal megismertessék a vá­lasztás jelentőségét. Marcali­ban húsz asszony vesz részt kisgyűlések vezetésében. Ne- mesviden falugyűlést tartot­tak, ahol Pados Józsefné Szovjetunióban tett látogatá­sáról tartott élménybeszámo­lót. A község asszonyai békele­velet küldtek a falu tanácstag­jelöltjeihez. Dávodpusztán jól sikerült kisgyűlésen határoz­ták el az asszonyok, hogy a kora reggeli órákban elsőként mennek szavazni Böhönyérqí. Szenyérben hét község asszo­nyainak részvételével nőtalál­kozót tartottak, amelyen töb­bek között elhatározták, hogy a választás napján kék szalag­gal ajándékozzák meg a szava­zó nőket. 5 Javuló eredmények h somosyszobi fmsz-ben f Az elmúlt év munkálja alap- (' ján nem dicsekedhettek a so- mogyszobi ítmsz vezetői, dolgo­zód. Sajnos, a járás összes f földművesszövetkezetei kö- fzött legrosszabbul ők dolgoz­tak. Ennek oka legnagyobb- részt a szervezetlenség és a f gyenge vezetés volt. Káló 9 miatt 19 436 forintot, hiány f miatt 68 764 forintot, árurom- * lás, valamint az előző évi vesz- *! teség miatt 61 647 forintot kel- ^ lett az évi nyereségből levon­om. A legnagyobb szervezetlen­Í- ség a kiskereskedelem terüle­tén mutatkozott, amely 126 ezer forinttal volt ludas a hi­bákban. Gyökeresen megváltozott a somogyszobi földművesszövet­kezet munkája ebben az év­ben. Eddig mindhárom ne­gyedévet nyereséggel zárta, s jó munkájuk következtében 148 ezer forinttal növelték va­I gyanúkat. Különösen a har­madik negyedév munkája ki­emelkedő. Ma mór egyetlen veszteséges üzemáguk sincs, és a harmadik negyedévben a tervezett 55 ezer forinttal szemben 59 449 forint 20 fillér nyereséget értek el. Legered­ményesebben a kiskereskede­lem dolgozott — több mint 33 ezer forint nyereséggel —, a vendéglátóipar 15, a felvásár­lás 5, az ipar 2, a mezőgazda- sági üzemág, 3 ezer forinttal volt eredményes. Idén sem számottevő áru romlás, sem jelentékenyebb hiány nem fordult elő. Mi az oka az idei jó munká­nak? A szövetkezet a tavasz- szal újjáválasztotta a vezető­séget, és olyan emberek kerül­tek az igazgatóságba, akik na­gyobb felelősségérzettel, lelki- ismeretesen végzik feladatu­kat. A szövetkezet új igazgató elnöke erélyes kézzel fogja össze a szövetkezet dolgozói­nak munkáját. A jó szervezés­ben nagy része van a körzeti ellenőrnek, Kocsis Imré­nek, ö segít megoldani a szö­vetkezetre háruló nehéz lei- adatokat. Jó, ha tudják a gazdák Arvolinft a pockoknak! A kedvező időjárás követ­keztében a mezei pockot sok község határában a szántóföl­déken, legelőkön, réteken, parlagokon éppen úgy megta­láljuk, mint a kertekben és gyümölcsösökben. Mindenütt főleg növényi anyagokkal él. Száma a mezőgazdaságilag művelt területeken az egyes években szinte hihetetlenül megnövekszik. Egyipár pocok A megnyugtató renden kí­vül a délutáni órákban nem­igen találni mást a zákány! téglagyár telepén. Korán kez­denék ugyanis reggel a mun­kások, és koráin mennek is el délután. Amíg Magyar Sándor telepvezető előkerül a műkő­üzem tájékáról, rövid szemlé­lődés után is könnyen megál­lapíthatja — aki valaha itt járt —, hogy változás történt a zákányi téglagyárban. Kül­sőleg annyi, hogy most hatal­mas betons zári tó-s z ín tartja »•szárnyai alatt-« a kitermelt nyerstégla jó részét, amelyből szépen, rendbe rakva több mint 2 500 000 darab várja a kiégetést. Ez a »több mint« • azt is jelenti egyúttal, hogy a zákányi téglagyárban — az államosítás óta először — si­kerül teljesíteni, sőt — mint a mostani adatok mutatják — valamivel túlteljesíteni a ter­vet. Igaz, az elmúlt esztendők­ben sem a munkásokon múlott, hogy nem érték el a kitűzött célt. Mert hogy többek kö­zött csak azt említsük, a be­tonszín nélküli nyerstégla tá­rolása megnehezítette a terme­lést. És most már azt is. vilá­gosan látják a zákányiak, hogy • volt üzemgépész makacssá­val, hanem túrásával, furkálá- sával is felbecsülhetetlen kárt okoz. Ha a tavaszi szántáskor alig látunk egy-két pockot, aratásra már minden rög mo­zog tőlük. Ezek aztán össze­hordják és megeszik az elve­tett magot, lerágják a kikelő zsenge vetést, az érő kalászt, tengericsövet, érő szőlőbogyót, összerágják a répát és burgo­nyát. A meglepett területen ga, hozzánemértése, sokszor hanyagsága visszavetette a többiek igyekezetének ered­ményét. Mert mégiscsak nagy szó — és főként meglátszik a tervteljesitésen — az, hogy az idén egyetlen nap kiesés sem volt géphiba miatt. De egyéb­ként sem volt szükség arra, hogy leálljanak. A munkások megtették a magukét és — mint a tavalyi átlag 2000 fo­rintos nyereségrészesedés is megmutatta — jól tették meg. Idén nagyobb feladatokat kaptak ugyan, de úgy dolgoz­tak, hogy . ismét fizethetnek nyereségrészesedést. Pontosan ugyan még nem tudják, hogy mennyit, de amint beszélik, előreláthatólag annyit min­denképpen, mint tavaly. Ez a tudat további alapos, felelős­ségteljes munkára ösztönöz mindenkit a februárig tartó égetés idején éppen úgy, mint a november 1-én kezdődő föld­kitermelésben, ahol a brigá­dok majd munkaversenyben mérik össze igyekezetüket. Ez a munkalendület, a szerszá­mok nagyobb megbecsülése az éwégi mérlegnél minden bi­zonnyal javítja a félévi, egyéb­ként is igen szép, 26 százalé­kos önköltségcsökkentést. Sz. N. erős pocokjárásról panaszkod­nak a gazdák. A nedves, hű­vös időjárás bekövetkeztével sem szakadt vége a pocok-fer­tőzésnek. A kevésbé vízállásos dombokon tovább szaporodva tömörültek a lucernásokban, szérűskertekben, de átvonul­tak a friss gabonavetéseikbe és a gyümölcsösökbe is. Nagy kárt tettek azokban a fiatal gyümölcsösökben, ahol — helytelenül — évelő takarmá­nyokat (lucerna, vöröshere, baltacím) telepítettek a gaz­dák. 4 Hogy e veszedelmes kárte­vőtől megvédjük kultúrnövé­nyeinket, el kell végezni az egész községben (dűíőrészben) a közös védekezést. Az idevá­gó rendelet érteimében a fer­tőzött terültet tulajdonosának kötelessége részt venni a köz­ségi szervezett védekezési munkában az előírt napokon. A védekezést az Arvalin ne­vű méreggel kell végezni, melyből kát. holdanként gyen­ge fertőzéskor 10 dkg, közepes fertőzés esetén 15—20 dkg, erős fertőzéskor 20—25 dkg szükséges. Az Arvalin igen erős méreg, emberre és állatra egyaránt veszélyes. A lemér­gezett területen 4 hétig legel­tetni vagy az onnan hozott szá­lastakarmányt feletetni tilos. Az irtás végrehajtása két részből áll. Első teendő az ösz- szes pocokjáratok betemetése a községi tanács által megha­tározott napon, a földtulajdo­nosok közös munkájával. A szántáson a járatok betakará- sa fogassal is történhet, veté­sen esetleg hengerrel. Az éve­lő takarmánynövényeken a lyukakat be kell taposni. Má­sodszorra az előző napon beta­kart és a következő napon is­mét nyitva talált pocakjára­tokba elhelyezzük a mérget. Ezt a munkát nem kis ka­nállal, hanem rézsútosan el­vágott kisujjnyi vastagságú mádszállal végezzük. Minden nyitva talált lyukba 2—3 szem Arvalint teszünk. Horváth Gyula, növényvédelmi felügyelő. tavasztól őszig tartó tenyész- ideje alatt 2500 db-ra is felsza­porodhat. Ekkor nemcsak a kultúrnövények elfogyasztásá­sokszor bokáig süllyed az em­ber a pocoktól fellazított ta­lajban. Most ősszel 44 községiben Az első tervteljesítés Ismét lesz nyereségrészesedés a zákányi téglagyárban NEGYVEN ESZTENDEJE TÖRT KI az őszirózsás forradalom ][/[& van negyven esztendeje annak, hogy az első imperialista világháború a ma­gyar nép számára befejeződött, Magyarország kivívta függetlenségét, és kitört az úgyneve­zett őszirózsás forradalom. A forradalom érlelődőben volt Magyaror­szágon a háború utolsó éveiben. A néptöme­gek nyomora, nélkülözése, a megoldatlan bel­ső ellentétek, az orosz példa erjedésbe hozta a magyar társadalmat. Az elnyomott, kizsák­mányolt, vágóhídra hurcolt néptömegek elé­gedetlensége fokról fokra növekedett. A dol­gozók körében egyre erőteljesebben tört fel az a vágy, hogy véget vessenek a pusztulást és nyomort fokozó háborúnak. A tüntetések 1917. november 25-től — amikor a »kövessük az orosz példát« jelszóval vonul fel a mun­kásság az utcára — állandóan napirenden vannak. 1917 végén már a munkástanácsok megalakítását követeli a tömeg. 1918 január­jában a breszt-litovszki béketárgyalások ered­ménytelenségének hírére monarchiát átfogó sztrájk tört ki. 1918 júniusában a magyar proletariátus ismét hatalmas politikai tömeg­sztrájkkal tiltakozott az imperialista háború folytatása ellen. A hadseregben is egyre fo­kozódik a nyugtalanság: 1918 februárjában Cattaróban a flotta, májusban a pécsi gyalog­ezred, októberben Polában a flotta lázadt fel. 1918 októberében bekövetkezett az osztrák­magyar monarchia teljes veresége: az antant és az USA imperialista blokkja legyőzte a császári Németországot és szövetségeseit. A népek forradalmi fellépése, a demokratikus népmozgalom elsöpörte a Habsburg-monar­chiát. A forradalom ekkor már gyorsan érik itthon is és a frontokon is. A munkások egyre nagyobb erővel és egyre határozottabb kö­vetelésekkel lépnek fel, a frontokat pedig a katonaság tömegesen hagyja el. Október 25-én a tömegek nyomására megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Október 28-án a tömegek a Vár elé indulnak tüntetni, a Lánchídnál a rendőrség a tömegbe lő. A helyzet már érett, a tömegeket a véráldozat nem tántorítja el, sőt közelebb hozza a forradalomhoz. Míg a Nemzeti Tanács tétovázik, fél a forradalmi eszközöktől, a tömegek másképp gondolkoz­nak. Semmibe veszik a fennálló rend törvé­nyeit, és a maguk forradalmi törvényei sze­rint cselekszenek. Október 30-án minden na­gyobb gyárban tiltakozó gyűlések voltak a 29-i vérontás ellen. A budapesti munkásta­nácsba, mely az események fejlődése során elismert szerv lett, új tagokat választottak.- Az orosz katonák példájára Budapesten is megalakult a katonatanács. A fegyveres fel­kelt«; szinte a levegőben lógott. /'Vcíóber 31-én reggelre Budapest prole- tariátusa és a forradalomhoz csatlako­zott katonaság a forradalmi szocialisták és a baloldali szociáldemokraták felhívására és Vezetésével elfoglalta a várost. Általános po­litikai sztrájk robbant ki, mely győzelmes fegyveres felkeléssé fejlődött. A forradalc r hatalmat a Nemzeti Tanács, illetőleg az ból alakult polgári demokratikus kormány ke­zébe tette. A Nemzeti Tanács és a kormány a tömegek szemében a forradalom jelképe volt, valójában azonban félt a forradalomtól, a tö­megek követeléseit túlzónak tartotta, nem ér­tette meg, elegendőnek tartotta a demokra­tikus reformokat, melyek pedig a tömegek számára csak az első lépést jelentették. Az önkényuralmi monarchia megdőlt, meg­szűnt egyben az osztrák fensőbbség is Ma­gyarország felett. A polgári demokratikus for­radalom a monarchista nagybirtokos osztály­tól elragadta a politikai hatalmat, a nép ki­vívta politikai szabadságjogát. Az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalmat nem a polgári pártok vezették, hanem a munkásosztály, erejét nem a pol­gárság adta, hanem a dolgozó milliók. A ma­gyar munkásosztály a forradalom vezetését marxista párt nélkül végezte, mivel a szo­ciáldemokrata párt reformista-demokratikus intézkedésekkel megelégedő párt volt. A mun­kásosztály erői azonban mégsem voltak tel­jesen spontánok és szervezetlenek, mivel a baloldali szociáldemokraták, forradalmi szo­cialisták és volt orosz hadifoglyok — akik a demokratikus forradalom győzelme után kom­munista párttá szerveződtek — a tömegmoz­galmak megindulásának első percétől együtt harcoltak a dolgozókkal, tanították őket, köz­vetítették a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméit, és ezzel valamennyire egysé­ges színezetet és tettkészséget adtak a tömegek forradalmi megmozdulásainak. Nagy Októberi Szocialista Forradalom termékenyítő hatással volt a magyar társadalom megmozdulására, az 1918-as ma­gyar forradalom azonban nem külső nemzet­közi hatások eredménye, azok csak gyorsítot­ták az érését. A forradalom Magyarország sa­játos történelmi fejlődésének, a háború végén kialakult társadalmi viszonyok természetes következménye. Az 1848/49-es magyar forra­dalom és szabadságharc nem oldotta meg a nemzeti függetlenség és a társadalmi fejlő­dés egymással összefüggő kérdéseit. Mivel feudális kötöttséggel teli, puskaporos talajon fejlődött ki a kapitalizmus, a magyar mun­kásosztály a tőkés kizsákmányolás mellett a feudális maradványoktól is szenvedett, s ezért demokratikus és szocialista követelése­kért egyaránt harcolt. 1918-ban a demokra­tikus forradalom eszméinek érésekor, itt-ott már felütötték fejüket a proletárforradalom eszméi és erői is. Bár az októberi forradalom győzelmét a munkásosztály és a katonák vívták ki, a ha­talom mégis a burzsoázia kezébe ment át. Kettős hatalom jött létre: a burzsoá kormány mint az egyik hatalom és a munkás- és ka­tonatanácsok, a jövendő proletár állam szer­vei mint a másik hatalom. A polgári demok­ratikus forradalom nem tudott következete­sen harcolni a dolgozó milliók érdekéért, mi­vel a burzsoázia az imperializmus idején nem harcolhat következetesen a feudális maradvá­nyok eltörléséért, szüksége van azokra a mun­kásosztály megfékezése céljából. A munkás- osztály előtt az adott történelmi helyzetben épp ezért az a döntő feladat állt, hogy a bur­zsoáziának önszántából átengedett hatalmat vegye vissza, állítsa helyre a munkás- és ka­tonatanácsok önállóságát, a burzsoáziától való függetlenségét, vigye győzelemre a szocialista forradalom ügyét, mely egyedül hozhatott megoldást a munkásság, a dolgozó parasztság milliói, a nemzetiségek megoldásra váró prob­lémái számára. Az őszirózsás forradalom vív­mányait: a nemzeti függetlenséget, polgári szabadságjogokat, a munkás- és paraszttöme­gek harcához adott szabadabb lehetőségeket ma is megbecsüljük, de maradandó értéket az összefüggő forradalmi folyamat — a polgári demokratikus forradalom és a tanácsköztár­saság győzelme nyújt. A demokratikus forradalom adott teret és tapasztalatokat a proletárforradalom eszméinek széleskörű terjesztéséhez, a prole- tárforradalomért vívott harchoz, majd a pro­letariátus győzelemre viteléhez. Ma, amikor az őszirózsás forradalom negyvenedik évfor­dulóját ünnepeljük, erről semmiképp sem fe­ledkezhetünk meg. Divatbemutató Homokszentgyörgyön Műsoros est a választások tiszteletére A Csurgói Járási Művelő­dési Ház az először választók tiszteletére műsoros estet ren­dez vasárnap este. A műsor előtt Szabó György járási KISZ-titkár üdvözli az ifjú választókat, és emléklapot ad át nekik. A műsorban szava­latok, népi táncok és ének­számok váltják egymást, majd bál következik. Kétezer gyermekkerékpár érkezett Csehszlovákiából A múlt évi mintegy 350 mil­lió forint értékű csehszlovák— magyar szövetkezeti árucsere- forgalmi megállapodás sikeres, mindkét fél részére előnyös lebonyolítása után az idén is igen élénk és hasznos keres­kedelmi kapcsolat alakult !ki a két ország szövetkezetei kö­zött. Az érvényes megállapo­dás szerint a szállítások zavar­talanul folynak. A közeli na­pokban az üzletekbe kerül — karácsonyi ajándékelőlegként — a Csehszlovákiából szállí­tott 'kétezer, húszas méretű gyermeikkerékpár. A csinos kis kerékpárok 10—12 éves gyermekek számára készültek. Ugyancsak a közeli napokban kiváló minőségű cseh írósze­rek kerülnek az üzletekbe. »Ilyen még nem volt Ho- mdkszentgyörgyön« — ezzel a mondattal volt tele a falu a múlt vasárnap. Mindenki lá­zasan készülődött, öregek, fiatalok egyaránt izgalommal várták az esti divatbemutatót. Zsúfolásig megtelt a néző­tér, s az amúgy elég nagy te­rem kicsinek bizonyult. Meg­kezdődött a műsor. A hangu­latos zene hatására elhallgat­tafc a beszélgetők, s a szín­padon megjelentek az első manekenek, az apróságok. Bá­jos ügyetlenséggel forogtak a csinos kis matrózruhákban, szövetruháikban, télikabátok­ban. A felnőttek divatbemutató­ját színes változatosság jelle­mezte. Férfiöltönyök, kabátok, sálak között egy nő egész na­pi öltözete került bemutatásra. Csinos pongyolák, munkaru­hák, esőkabátok, télikabátok, délutáni toalettek, kosztümök váltogatták egymást. A műsor utáni bálon elegáns kisestélyi- be öltözött párok nyitották meg a táncot. Jól sikerült a divatbemutató, nagy tetszést aratott, még az öregek is megelégedett mo­solygással bólogattak. Felkerestük a nőtanács el­nökét, özv. Vörös Sándomét. Kicsit nehezen találtuk meg, mert sürgőtt-forgott, minden­felé intézkedett, nehogy fenn­akadás legyen valahol. — Igen, mi a földművesszö­vetkezet nőtanácsa rendeztük divatbemutatót — felelte kérdésünkre. — Bizony, hosz- szú, nehéz munka előzte meg, mivel sokfelé ellenkezésbe üt­köztünk. »-Mire jó faluhelyen ilyesmivel foglalkozni«, hang­zott el nemegyszer a véle­mény. De mi azt szeretnénk, hogy ne csak városban, ha­nem vidéken is tudják meg az emberek, hogyan kell 1958-ban ízlésesen, szépen öl­tözködni. S amint látják, nem volt eredménytelen a mun­kánk, tetszett az embereknek, s reméljük — tette hozzá mo­solyogva —, nagyobb kedvvel fognak ezután vásárolni szö­vetkezetünkben. — A bevételt mire fordítják? — Mosógépet veszünk, régi kívánságuk ez az asszonyok­nak, s így segítünk magun­kon. Mielőtt eljöttünk Homok- szentgyörgyről, körülnéztünk a bálban: a vidáman táncoló fiatalok nagy részén már csinos taft ruha suhogott. Hazafelé jövet az, úton, két öreg néniké ballagott előt­tünk, beszélgettek: — Hát szép volt ez, szom­szédasszony! Nagyot hallgatott a másik, aztán elgondolkodva ráfelelte: — Mégiscsak másképp van ez, mint a mi időnkben.., Elváltak. Ezek voltak az ellesett utó­szavak. Úgy gondoljuk, má­sutt is érdemes lenne meg­valósítani ezt a hasznos kez­deményezést. V. M,

Next

/
Thumbnails
Contents