Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

NOSZLOPY MARCALIJA Ezelőtt 110 évvel, 1848 szep­temberében marcali felikelő nemzetőrök a község határá­ban megtámadták és elfogtak Jellasics Horvátországból be­törő seregének utánpótlást szállító szekér oszlopait le­génységükkel, tisztjeikkel együtt. A nemzetőrök parancsnoka a fiatal marcali alszolgabíró, Noszlopy Gáspár volt, a me­gye későbbi 1849. évi forradal­mi kormánybiztosa, aki a sza badságharc bukása után még évekig bujdosott, tüzelt és szervezkedett a Habsburg-ön- kény ellen, mígnem elfogták, és ezelőtt százöt esztendővel, 1853-ban a hírhedt pesti »Neu­gebäude« udvarán kivégezték. Noszlopy Gáspár ezzel beírta nevét a magyar vértanúk könyvébe, és Somogy halha­tatlanjai közé lépett. 1822-ben született Vrácsikon, a mai Ujvárfalván, ahol atyai dédanyja: Berzsenyivé Thul- mon Magda révén kúriális há­zuk és birtokuk volt. A ház a falu Sárd felőli bejáratánál, emelkedett helyen álló, oszlo­pos, tornácos épület volt, s a kúriához tartozó birtok. 760 holdat tett ki. Midőn 1846-ban alszolgabíróvá választották, a Marcali tőszomszédságában lévő Kisgombára jött át lak­ni, ahol — ugyancsak Thul- mon réven — egy darab sző­lejük és családi hajlékuk volt. Ebből, az atyafiságtól, nemesi közbirtokosoktól lakott, alig 240 lélekszámú faluból járt be hivatalába, Marcaliba. Marcali — 1800 óta járási székhely, de már azelőtt is többször megyegyűlések szín­helye — eredetileg ősi magyar település, a híres Marcali-család birtoka, amely kihaltukkal (1488) az ugyancsak nagy Somogy me­gyei birtokkal rendelkező Bá­thoryak kezére ’jutott. A török betörés után a falu véghely lett, és 1566-ig ma­gyar őrség tanyázott benne. Erősségének nyomai a község délnyugati részén még a szá­zad elején is megvoltak, s te­rületét csak nemrégiben épí­tették be. Emlékét Noszlopy korában »Várszeg« elnevezés őrizte. Marcali egyike volt azok­nak a kevés községeknek, „ amelyek a hódoltság alatt is lakottak maradtak. 1573-ban hetvenöt, 1715-ben harminc­kilenc háztartást írtak benne össze. 1677-ben a Széchényi- család kezére került, amely a kurucharcok után ott urasági lakot épített, majorságot lé te site tt, majd az addigi ma­gyar lakosságot német telepe sekkel szaporította. Így ke­rültek a XVIII. század eleji Bállá, Borsós, Fazekas, Gu­lyás, Kecskés, Kis, Kozma, Kispál, Vörös stb. nevű ma­gyarok közé a Heidekker, Mel- hardt, Perger, Richter, Stíg- ler stb. nevek, amelyek egy­úttal a község lakosságának struktúráját is megváltoztat­ták. Ezek a német telepesek ugyanis a földművelő magyar­sággal szemben főleg kézmű­vesek, iparosok voltak, és így városias színt, kultúrát adtak a már ekkor is szépén fej­lődő mezővároskának. Noszlopy idejében Marcalinak mintegy másfél­ezer lakosa volt. Gomba felé elnyúló főutcája, a Keszthelyi utca, a boronlca—nikla—fehér­vári postaút kanyarodójáig ért, dél felé pedig abba a ma is meglévő keresztutcába torkollott, amelynek templom melletti részét Templom ut­cának, a Várkert felé haladó részét pedig Derék utcának hívták. A Derék utcából nyí­lott délnek a Cigány utca, majd a vele párhuzamosan futó bize—mesztegnyői út. A főutcát képező »postaút« « városka közepén nyugatnak, fordult, és a kastély előtt ha­ladt a Tardi-hegyen és a sző- csényi makkos erdőn át Ka­nizsa felé. Ez volt a Kanizsai utca. Vasútállomás persze még nem volt akkor — az itteni Balatonszentgyörgytől So- mogyszobig közlekedő viciná­lis vasutat csak 1893-ban épí­tették —■, igy nem létezett mai Vasút utca sem. Helyén ház és beltelek állott. A község közepét a ma is főteret alkotó útcsomópont képezte, amelynek sarkán U-alakú beszálló vendégfoga­dó állt ezer négyszögöles nagy telken. (Az épület ma is meg­van, de 1912-ben emeletet húz­tak rá.) A fogadó úgynevezett földesúri regálé-kocsma volt, s urasági kocsma volt a Bo- ronka felé vezető postaút mel­letti kilenc holdas Práter nevű erdő szélén épült útszéli csárda is. (Ma téglagyár van a helyén.) A szolgabírói hivatal, amelyben Noszlopy Gáspár tevékenykedett, a Fő utca kö­zepén álló h-alakú, évszáza­dos, 5—6 szobás, árkádos-fo lyosós épület volt, börtönnel és egyholdas udvartérrel. A korabeliek »Nagymegyeház«■ nak nevezték, bizonyára még abból az időből, midőn a XVIII. század közepén a me Qyégyűlések állandó színbe lye volt, amely célra az ak kori földesúr — Széchényi Zsigmond — 1736-ban ingyen telket adott a megyének. A »Nágymegyeház«-zal szem­ben jó félholdas telken úgy­nevezett kismegyeház is állt, amely a járási csendbiztos, a pandúrok, a Bach-korszakbar, pedig az osztrák csendőrök laktanyája volt. Noszlopy Gáspár szolgabíró korában nem sokat vette igénybe a pandúrokat és a börtönt. A nép embere volt. Már apját is a »szegény ügye- fogyottak jótékony pártfogó­jaként« emlegették mint me­gyei ügyészt és »az osztrák Ház és hierarchia engesztel­hetetlen gyűlölőjének«. Ö ma­ga annyira népszerű a lcör- nyéken, hogy midőn 1819 április végén a császári csa­patok által megszállt Somogy és Kaposvár felszabadítására titokban Marcaliba, szolgabi- rósága színhelyére jött visz- szu, az »■öröinitias nép« üdv- lövésekkel fogadta, felkelt mellette, és — mint egy szem­tanú írta — »örömrivalgás és fegyverropogás közt kísérte­tett családi kukására, Gom­bára«. A régi szolga-bírói épületei lebontották, és helyébe új já­rásbírósági hivatalt emeltek. Noszlopy Gáspár 48-as ma­gyar forradalmi szelleme azonban ott él a falak közt, és elvárja Somogytól, hogy vértanú élete e dicsőséges esz­tendejének 110. évfordulóján a városias fejlődés útjára lépett Marcaliban maradandó emléket kapjon. MÓRICZ BÉLA, a TIT tört. szakosz­tály tagja.------------ i nmBli m------------­L en és kender teitilgtár épiii Romániában Csehszlovákia második ötéves terve A csehszlovák nemzetgyűlés részletesen megvitatta az 1956- tól 1980-ig terjedő második öt­éves terv célkitűzéseit. O t a- kar Simunek, az Állami Tervhivatal elnöke ismertette a csehszlovák népgazdaság to­vábbiéi les z téaé n ek félté teleit, az 1959—1960. évek feladatait, részletesen elemezte a nagy­üzemi szocialista mezőgazda­ság előnyeit, majd így folytat­ta: — A második ötéves terv megfelelő anyagi feltételeket biztosít ahhoz, hogy megszűn­jék a mezőgazdaság lemaradá­sa a népgazdaság többi ága mögött. A második ötéves terv hátralévő éveiben 13 milliárd 200 millió koronát kell beru­házni a mezőgazdaságba. Lé­nyegesen fokozódik az összes mezőgazdasági gépfajták gyár­tása. A müt rágyaíelhasználás 1960-ban — 1957-hez viszonyít­va — körülbelül egyharmadá- val növekszik. A második öt­éves terv feladatainak végre­hajtása megköveteli, hogy mind a növény termesztésben, mind pedig az állattenyésztés­ben az eddiginél sokkal hatá­rozottabban fokozzuk a terme­lést. Gábor Andor-emiékek Rinyaújnépen Ez év első felében 2416 dolgozó vásárolt személygépkocsit Szlovákiában Csehszlovákiában évről év­re emelkedik a dolgozók élet- j színvonala. Egyre több dolgo- | zó vásárol mosógépet, televí­ziós készüléket, személy gépko­csit stb. E tekintetben (különö­sen Szlovákia tűnik ki. Ez év első felében például 34 száza­lékkal több televíziós készülé­ket és 23-tmal több hűtőszekr rényt vásároltak a dolgozók, mint 1957 hasonló időszakában. Ugyancsak ez év első felében Szlovákiában 2416 dolgozó lett autótulajdonos. 1957 hasonló időszakában még csalk 1327 dolgozó vásárolt személygép­kocsit. Ez év júliusában Rinyaújnépen jártam az­zal a megbízatással, hogy kutassam fel Gá­bor Andor író szülőházát, illetőleg, ha már el­pusztult, annak helyét, felderítő munkám során nemcsak a szóban forgó épület föld­rajzi helyét sikerült megállapítanom egy sor olyan adattal együtt, amelynek segítsé­gével az író szülőháza hitelesein örökíthető meg az irodalomtörténet számára, hanem né­hány olyan adatra is rábukkantam a falu öregjeinek elbeszélésében, amelyeket érde­mes nyilvánosságra hozni, a tudományos ku­tatással és az olvasóközönséggel megismertet­ni. Mielőtt ezekről számot adnék, néhány szót arról, hogy mit tudnak a rinyaújnépieik Gá­bor Andor szülőházáról. Az a ház, amelyben Gábor Andor született, á Rinyaújnép 34. házszámú épület a jelenlegi földmű vessző vetkezeti bolt helyén állt. Egy­szerű, zsúpfedeles, három helyiségből — la­kószoba, konyha, ivó — álló parasztház volt. Hozzá hasonló ház Rinyaújnépen ma már csak egy van, amelyről — ha Gábor Andor felől érdeklődünk — gyakran mondják a falube­liek, hogy pontosan olyan, mint amilyen az író szülőháza volt. (Mellékesen megjegyzem, hogy ezt dokumentumként érdemes volt le­fényképezni.) A házhoz tartozó telken, mely­nek udvarát a költő gyermekkorában akác­fák árnyékolták, borpince és fészer volt ta­lálható; ezek közül ma már csak a fészer van meg. A költő apja, Greiner József, akiről tudnivaló, hogy falusi kocsmáros volt, ezt a portát az egyik Scmssich gróftól bérelte. A gróf a leírt házat a falubeliek emlékezete szerint 1908 táján bontatta el, a Greiner-csa- lád Babócsára költözése után. A rinyaújnépiek emlékei elsősorban a Rinya partján. Azonban az a kép, amit a Greiner-hézaspárról megőriztek, rendkívül kedvező. Ha róluk beszélnek, átmelegszik szavuk, s ha az idők távolából felidézik alak­jukat, nemcsak a kellemes külső, a rokon­szenves emberpár képe tolul fel emlékezetük­ben, hanem a nép gondjával-bajával törődő embereik arculata is megelevenedik. Mindjárt eszü-kibe jut egy sereg apró emléktöredék ar­ról is, hogy Greineréik ügyes-bajos dolgaik­ban hogy segítették őket. Nehéz lenne szenbe-számba venni ezeket az apró emlékeket, amelyek inkább csak fosz­lányként, megfoghatatlan hangulatként élnek már. Ám mégis érdemes itt feljegyezni azt a versikét, amit a falubeliek Greiner Józsefre készítettek, s amely ma már niéphagyomány- ként él Rinyaújnépen; Egyiptomban most van az aratás, Greiner József az első kaszás. Felesége a marokszedő, A fia meg a kévekötöző* a költő szüleire vonatkoznak. Magáról Gábor Andorról keve­set tudnak, csupán arra emlékeznek még, hogy együtt játszadoztak — lityáztak — vele Sajnálatos módon már feledésbe merült, hogy milyen nótára énekelték ezt a szöveget, azonban arra világosan emlékeznek még, hogy a költő apja vidáman együtt dalolta ezt a csipkelődő nótát vendégeivel. Rinyaújnépen és a környező falvakban többen is élnek még azok közül, akik ismerték a költőt és családját. Érdemes itt ebből a szempontból Martin József, Bakos Erzsébet, idős Szelczi Imre (Rinyaújnép) és Ratalics Lajos (Péter- hida) nevét feljegyezni. Mindenképpen hasz­nos volna, ha az irodalomtörténetkutatás át­fésülné Somogynak ezt a tájékát, és felgyűj- tené mindazt, amit az ottaniak Gábor Andor­ról tudnak, hogy ezáltal is teljesebbé váljék a kép, amely kiváló forradalmár költőnkről az utókor számára fennmarad. Kávássy Sándor * A vers utolsó két sora vaskos tréfája miatt nem közölhető. 118 méter magas televíziós antenna A Element Gottwaldról el­nevezett vitkovicei yasgyár dolgozói hozzáláttak a 118 mé­ter magas és 124 tonna nehéz televíziós antenna gyártásához. Az új, hatalmas antennát arra használják majd fel, hogy Ke­let-Csehország és Nyugat-Mor- vaország vidékén is megjavít­sák a televíziós vételi lehetősé­get. Ez egyébként a harmadik televíziós antenna, amelyet a vitkovicei vasgyár dolgozói el­készítenek. Jövő évben újabb televíziós antennák készítésé­hez látnak hozzá, hogy ily mó­don az egész köztársaság terü­letén lehetővé tegyék a televí­ziós adások vételét. f 6 LET A TALAJBAN Sokáig azt gondolták, hogy a talaj — tehát a föld felszíné­nek növények termesztésére al­kalmas rétege — a maga egé­szében holt anyag. Jóllehet, az emberek régóta ismerték azt, hogy egyes állatok (egerek, hörcsög, földi giliszta) életük nagy részét a talajban töltik, de csak néhány évtizede meg­indult tudományos kutatások derítettek fényt arra, hogy sok megismerni valót rejteget ez a terület is. Már tudjuk, hogy az erdei talajokban éppen úgy, mint például az ausztriai Schneeberg kétezer méter ma­gasságban fekvő nedves, vagy a Szahara rendkivüi száraz ta­lajaiban az apró élőlények mil­lióinak nyüzsgő élete figyelhe­tő meg. Az apró élőlények, amelyek­ről szó lesz, három csoportba oszthatók: baktériumok, egy­sejtű növények és egysejtű ál­latok. A három csoportba tartozó élőikre egyaránt jellemző az, hogy általában szabad szem­mel nem láthatók, csak nagyí­tóval (mikroszkóppal), mert nagyságuk a centiméter ezred vagy tízezred részével mérhető. Szóljunk először A BAKTÉRIUMOKRÓL. A román könnyűipar nagy figyelmet fordít azoknak a cikkeknek a gyártására, ame­lyek különösen nagy kereslet­nek örvendenek. Ezek közé tartoznak a len és kenderből készült, textilanyagok is. Ta­valy körülbelül 3 millió négy­zetméter len és kender anya­got gyártottak, 1960-ban pe­dig 10,5 millió négyzetmétert gyártanak. A Ploesti rajoni Paulesti község közelében most ipari komplexum épül, amelyben kizárólag len és kender anyagokat állítanak majd elő. Az épülő vállalat 370 szövő­géppel fog dolgozni és saját hőtermelő központtal rendel­kezik majd. Az új gyár éven­te 10 millió négyzetméter len- és kenderanyagot fog gyárta­ni. A fonalszükségletet ha­zai fonodák fedezik. A növényvilág legegyszerűbb, legkisebb, és legelterjedtebb szervezetei. A termőtalaj pár méter mélységében éppúgy előfordulnak, mint a vízben, levegőben, sőt még a sztratosz­férában is jelen lehetnek. Vannak közöttük károsak (betegségekozók) és hasznosak. Legtöbbjük nagy hasznot hajt és nélkülözhetetlen, hiszen szá­mos iparág alapszik működé­sükön: sajtkészítés, sör- es szeszfözás stb. Sőt. az is igaz, hogy amidőn aludttejet, érett sajitott fogyasztunk, a jótékony baktériumok millióit visszük be szervezetünkbe. Minket azonban a talajban betöltött szerepük érdekel most elsősor­ban. Már az ókori népek is tud­ták, hogy a pillangósvirágú nö­vények (lucerna, lóhere stb.) a talaj minőségét javítják, ter­mőképességét fokozzák. A ku­tatók azóta megállapították, hogy miért. A fent említett nö­vények gyökerein apró gu- mócskák találhatók. Ezek nem egyebek, mint a talajban élő ún. gyökérlakó baktériumok milliárdjai. E hasznos bakté­riumok a levegő nitrogénjét összegyűjtik, és átadják a nö­vényeknek, amelyek a fehér­jék felépítéséhez használják fel. A gazdamövény ugyanak­kor gyökémedveivel »fizeti ki« a baktériumokat. Beszélhet­nénk még sokat a korhadó nö­vényi és állati maradványoknak baktériumok által történő le­bontásáról, amelynek végered­ménye a humusz keletkezése, de már az eddigiekből is kivi­láglik e parányi szervezetek nélkülözhetetlensége és jelen­tősége. Szóljunk ezután AZ EGYSEJTŰ NÖVÉNYEKRŐL. Ezeknek a talajban való elő- , gazdasági szempontból már fordulása és szerepük mező-| kevésbé jelentős, mint a bak­tériumoké. Inkább vizekben él­nek. A talajban is élő egyik legjelentősebb csoportjuk a ko- vamoszatok. Nagyságuk egy­két mikrontól (egy mikron a milliméter ezred része), a milli­méter tized részéig terjedhet. Az elpusztult egyedek kovavá­zai évmilliókig megmaradnak, és hozzájárulnak a föld kérgé­nek gyarapításához. E héjakból álló földdel szennyezett telepek (diatómaföld), vastagsága száz­ötven métert is elérhet. Egész Berlin ilyen kőzetre épült. A diatómaföld agyaggal keverve és kiégetve könnyű, és nagyon kemény téglák építésiére alkal­mas, valamint felhasználják dinamit gyártására is. A harmadik csoporthoz a ta­lajban élő egysejtű Állatok (protozoák) tartoznak. Első pillanatban hihetetlennek tű­nik talán, hogy ezek a pará­nyi állatok, amelyek csak víz­ben folytathatnak aktív életet, a talaj lakói. Pedig így igaz. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyökereken vagy a talajmor­zsákon található néhány mik­ron vastagságú viz már elegen­dő egyes fajoknak az aktív élet folytatásához. Ha pedig a kö­rülmények mostohábbak, ak­kor tömeges pusztulásuk mel­lett még mindig igen sok egyed képes betokozódásra, és így vészelik át a kedvezőtlen kö­rülményeket. Az eddigi megfi­gyelések azt igazolják, hogy anyagcserefolyamataik révén jelentős mennyiségű nitrogén tartalmú bomlásterméket jut­tatnak a talajba, sőt a gyökér­lakó baktériumok nitrogén- megkötő képességét a talaj­protozoák serkentik. Hosszabb időn át végeztem olyan kísérleteket magam is, amelyek során ismételten iga­zolódott, hogy a talajban a nö­vények gyökérmenti övezeté­ben nagyobb számban élnek egysejtű állatok, mint a gyö­kértől távolabb. Ezek a szervezetek nem közömbös úti társai a növényeknek. Az egysejtű állati szervezetek mil­liárdjai hozzájárulnak a növé­nyek számára oly fontos táp­anyagkészletek növeléséhez a talajban. Kijelentjük tehát, hogy az élet a talajban nem más, mint a szerves anyagok felépítésé­nek és bomlásának szakadat­lan váltakozása. Ebben a fo­lyamatban igen jelentős szere­pet töltenek be a mikroszerve­zetek (baktériumok, egysejtű növények és állatok). A miikro- szervezetefcnek egyre alapo­sabb megismerése türelmes és kitartó munkát igényel. Bőven jelent kárpótlást azonban a fá­radságos munkáért az a válto­zatos és lenyűgöző kép, amely szemünk elé tárul akkor, ami­kor a mikroszkóp lencséin ke­resztül e parányi szervezetek életének törvényét kutatjuk. Horváth Zoltán, a TIT tagya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents