Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
Szerda, 1958. október 29. 6 SOMOGYI NÉPLAP cÁl kúdekedhi izemmel A statisztikák kimutatják, hogy az utóbbi években egyre szaporodnak szerte a világon a közlekedési balesetek. így van ez Magyarországon is, Somogy megyében is. Az emberek vigyázatlanok, figyelmetlene£. Nemcsak a gépkocsivezetők, motorkerékpárvezel(y\- ------- , •- 1-----E ső veri a kora reggeli utcát. A közlekedési járőr motorkerékpárja már Kaposmérő felé veri fel á pocsolyákat. Közeledik szemben egy kerékpáros. A motor fékez, és ott áll a járőr előtt egy fiatalember, aki feleségét vitte a férfikerékpár vázán. A váz törött, a kerékben csúnya nyolcas van, a külsők is, akár a gyalogjárók. Érdemes néha a közlekedési járőr szemével végignézni, hogy mi történik az országutakon, mennyi súlyos szerencsétlenségnek lehetne elejét venni óvatossággal, műszaki éberséggel, a KRE(5Z annyit emlegetett szabályainak betartásával. Ae«T.-* lök mind lazák. Mikor megálltak, a kerékpár eldőlt, s az asszony messze gurult a sáros árokpart oldalán. A figyelmeztetés még tart, amikor feltűnik egy motorkerékpár. A jelzésre óvatosan áll meg, s látszik a vezetőn a megszeppenés. «■ Kérem a vezetői igazolványát! » Nincs. Nem számítottam arra, hogy ilyen zuhogó esőben is ellenőrizzenek. Ide megyek csak a szomszéd faluba a sógoromtól kölcsönkért motorral. A szabálytalan közlekedés a KRESZ 117. § 2. bek.-be ütköző cselekményt még megtoldotta a 27. § 3. bek.-be ütköző hanyagsággal is. Feljelentés lesz belőle. De addig is gyalogosan kell hazatolnia a motorkerékpárt. A VI 424-es rendszámú vontató vezetőjét a járőr leszállítja a gépről. Ahogy a vezető leugrik, a vontató pótkocsival együtt gurulni kezd hátrafelé a lejtős úton. A járőr parancsnoka meghúzza a kéziféket. Nem működik. Izgalmas pillanatok kezdődnek. Meg lehet-e állítani a gépet? Végül a traktoros felkap egy nagy terméskövet, és a kerék mögé teszi.-* A vontatót és a pótkocsit is kivonjuk a forgalomból. Szedje le a rendszámtáblákat. Ilyen műszaki hibával nem lehet közlekedni — kapja a felelőtlen traktorvezető az utasítást. Ellenvetés nincs, a vontató megfordul, és a járőr továbbindul. Az IL 768-as kismotorkerékpár vezetője, mikor megállítják, arról panaszkodik, hogy lovat vett a vásáron, de becsapták, s most megy a pénzét visszaszerezni. A motorokmányok rendben vannak, csak az elsőfék fog nagyon gyengén. A szóbeli figyelmeztetés és a felelősség tudatának felvetése elégnek bizonyul arra, hogy a vezetőt óvatosságra intse. A motor mehet tovább. Alkonyodik. Több és több kerékpáros halad az úttesten. Alig néhány van csak kivilágítva. Lehetne tovább sorolni az eseteket, melyek a járőr elé kerültek. Hangtompító nélküli motor, vezetői igazolvány nélküli ze- toros, duda nélkül közlekedő kismotor, a dűlőútról kivágtató lovaskocsi. S végül egy baleset. Berúgott kerékpárost ütött el egy Pannónia. Orbán Ferencnek, a kerékpárosnak eltörött a lába, a motoros súlyos koponyasérülést szenvedett, a hátsó ülés utasa sem úszta meg nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel. A közlekedési járőr útja a kórházban ér véget. Érdeklődnek a régebbi balesetek áldozatai felől, s azután megkérdik:- Hány sérültet ápolnak jelenleg? A válasz nem egészen a kérdésre ad feleletet, mert többet mond annál. — Ha ilyen gondatlanul és felelőtlenül közlekednek a gépjármű- vezetők és a többiek, akkor az egész kórház összes kórterme kevés lesz számukra. Pedig ennek elejét kell venni. Ezt lehet meglátni a közlekedési járőr szemével. Régi kívánságnak tett eleget a Csíky Gergely Színház, amikor legutóbb egy klasszikus számba menő, már-már a vígopera határát súroló nagyoperett bemutatásara vállalkozott. Johann Strauss, a világhírű bécsi keringőkiráby operettjéhez Jókai novellája szolgált alapötletül, s ez olyan libretto megírására adott lehetőséget. mely mond is valamit a közönségnek. A cselekmény történelmi időkben játszódik, midőn Magyarország megszabadult ugyan a törökök igájától, de az osztrák rablósereget kapta cserébe, mely kegyetlenmód pusztít, fosztogat, s tönkreteszi az országot. A szabadságharc emigránsait, nyomorúságos életüket, megaláztatásukat fedezzük föl egyik-másik szereplőben. A figurák általában nem mssealakok; valamikor élő, eleven emberek, akik ezt vagy azt a társadalmi osztályt állítják elénk jó- tulajdonságaikkai, haladó szellemű gondo lkod ásmódukkal, vagy éppen népet elnyomó tö- relcvésükkel, harácsoló jellemvonásaikkal együtt. Strauss ehhez a szövegkönyvhöz — melyet ugyan többször is átdolgoztak már — komponált remekművet. Olyan zenét, mely könnyedségével, bájával, a szerzőre olyannyira jellemző keringőivei, páratlan dallambőségével felemeli, és néhány kellemes félórára magával ragadja a hallgatót. Kétségkívül a mű értékeiből is fakad, de színházunk fejlődésének, a művészgárda szerencsés kiegészítésének következménye, hogy ezúttal három év legjobb operett-előadásáról számolhatunk be. Mert a Cigánybáró bemutatóját — apróbb és szinte szót sem érdemlő hibáival együtt — a felemelkedést és művészi igényesség növekedését bizonygató útjelző táblának tekinthetjük. A fiatal rendező, Miszlay István hozzáértéssel egyesített mindent, ami az operettet tulajdonképpen operetté teszi. A látványosság — eme műfaj éltető eleme — ezernyi színben pompázón jelentkezik, akár a tömegjelenetekre (különösen a II. felvonásban), a fényhatásokra (ha technikailag nem is sikerült tökéletesen), a jelmezek ügyes megCSÍKY GERGELY SZÍNHÁZ C igán választására s a mozgalmasabb jelenetek beállítására gondolunk. Miszlay először formálhatott élő, eleven, tömeget a felduzzasztott kórusból, először mutathatta meg igazán kompozíciós képességeit. Megnyugtatók, tetszetősök voltak állóképei, s szinte fergeteges a mozgás, mely oly elevenné, lüktetővé tette az előadást. (A cigányok bevonulása!) Rendezői törekvése maradéktalanul megvalósult. A jellemek nem váltak önmaguk karikatúrájává, s ez érdem, hisz az operett önmagában is hajlamossá teszi a színészt a túlzásokra. Kifogásunk, hogy nem hozta előtérbe a gyengébb hangú énekeseket. A III. felvonás bevezető jelenete erőltetett (talán a szövegkönyvből adódóan). Egy-két jelenetben soknak tartottuk a külsőséges, szükségtelen hatás- keltést célzó kardkivonásokat, hasraesést stb. Ez az operett — nem állítjuk, hogy mindegyik — megélt volna enélkül is. A zenekar Várkonyi Sándor vezetésével igazi bécsi temperamentummal, straussi kedvteléssel muzsikált. A nyitány önmagában is művészi ízlést, figyelmet, jó felkészültséget igényel. S a recitativók, igényesen megkomponált áriák, duettek kísérete, Strauss ötletes, helyenként népi hangvételű zenéjének visszaadása felelősségteljes művészi feladat. Zenekarunk állta a próbát. Finoman, érzelmi fűtöttséggel szólt a Strauss-muzsika, s ez elsősorban Várkonyi Sándor érdeme. Itt kell megemlékeznünk a kitünően szereplő kiegészített színházi kórusról. mely tisztán csengő hangjával, összehangoltságával a produkció egyik fő erőssége volt. A szereplő művészek kellemes meglepetést szereztek a közönségnek. Bájos, szimpatikus, szárnyaló hangú, csupa vér, csupa élet Szafjit köszöntöttünk Pálfy Aliz személyében, aki a békéscsabai színháztól vendégként jött Kaposybáró várra. Első felvonásbeli belépőjével már megalapozta sikerét. Különösen pianói tetszenek. Egyes helyeken, ami- Icor szenvedélyes fortissimót zeng, hangja kissé veszít egyébként oly megkapó finomságából. Tarján Tamás a tőle megszokott biztonsággal, kifogástalan technikával, partneréhez méltó, szép hanggal tolmácsolta Barinkay Sándor szerepét, mely zenében a legnehezebbek egyike. Belépője operai fokon is megállná helyét. A második felvonás eleji duett s az ária — midőn kiderült, hogy Szaffi nem a cigányasszony lánya — előadásától aligha várhatnák szebbet, teljesebbet. Cipra megszemélyesítője Gábor Mara volt. Sietünk megjegyezni — és örömmel —, hogy végre kiszakadhatott az őt évekig egy síkra korlátozó szerepkörből. Mozgásában, játékában érezzük a cigányasszony jóságos szívét, segítő szándékát, mégis úgy véljük, helyenként a boszorkányszerep határait súrolta. Nehéz énekszámait — ha gyengébb hangerővel is, de megoldotta. Csorba István Zsupán, Kálmán szerepében is nyeresége színházunknak. Amint belép a színpadra, valamiféle új, bensőségesebb hangulat üt tanyát. Kedves, sziporkázó humora könnyekig kacagtatja a nézőt. De mértéktartó, ügyannyira, hogy pénzsóvárgása és polgári allűrjei nevetségessé válnak ugyan, mégsem valamiféle bohócfigurát, hanem élő eleven jellemet állít elénk, a kialakuló kapitalizmus ravasz, alattomos figuráját. Jellemáb- rázoló képességéhez szép baritonja párosul. Kár, hogy csatában szerzett élményei — szövegkönyvileg — kissé szellemtelenek. Gróf Camero-t Fillár István személyesítette meg élethűn, a figura jelleméből áradó unszimpátiával. Nem most győződhettünk meg először arról, hogy Fillár kitűnő karakterszínész, aki külsőségeiben is, ele főként belülről fakadó érzés- és gondolatvilágával együtt tárja elénk figuráját. ■— Arzéna — Nagy Erzsébet »-• kevés szerepet kapott az operettben, talán ezért halvány a játéka is. Hangja szép, tisztán csengő. Mégis úgy éreztük — bár észrevehető technikai készsége nyilvánvaló —, hogy túlkomplikálja énekszámait, s olyan megoldásokhoz folyamodik, mely nem mindig futja erejéből. Különösen harmadik felvonásbeli — különben szépen sikerült betétjére gondolunk. Ottokár — W. Várkonyi Sándor kellemes hangjáról, Németh Ilona Mirabella szerepében egyszerű és közvetlen játékáról győzött meg. Őszinte elismerésre méltó alakítást nyújtott Krémer József Gábor diák szerepében. Játéka és hangja, megjelenése és közvetlensége egyaránt megragadó. Kedves figuracsoportot kaptunk három kitűnő színész, Gálfy László, Ruttlcai Ottó és Horváth Sándor cigányaitól. Vérbő humorral, így is mértéktartón, de kacagtatón ko- médiázva jelentek meg a sziken, s kis szerepük ellenére is a második felvonás legkedveltebb figurái. Lám, mit ér, ha epizódszerepet is vállalnak jóképességű művészeink! Wegenast Róbert díszletei hűen alkalmazkodtak a rendezői elképzeléshez. Bár az első felvonás színpadképében éreztünk némi stíluskeveredést, a háttérben lévő cigányszekér kissé aránytalan ott, a másik két felvonás kárpótolt ezért. Különösen a második felvonás díszletei tetszettek, melyek térbeli elhelyezése is szerencsésen sikerült. Fényes Ervin táncai, a Cigánytánc, a Toborzó, a Tere- fere-polka hangulatilag jól illeszkedett az előadáshoz. A szólisták közül különösen Körmendi/ Étxi és Fényes Ervin, valamint Dani Lajos tánca tetszett. A Cigánybáró tomboló sikert aratott a bemutatón és megérdemelten. Jávori Béla Érdemes betérni a balatonboglári Hova vigyen a MÁV AÜT ? — Ahova akar ? Az MSZMP művelődési politikájának irányelveire építik könyvkiadásunk terveit Köpeczi Béla, a Kiadó Főigazgatóság vezetője nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának könyvkiadásunk időszerű kérdéseiről, a jövő terveiről. Mint elmondotta, ezekben a hetekben készítik elő az 1959-es kiadási terveket. Munkánkat az MSZMP művelődési politikájának irányelvedre építjük — mondotta. Természetesen egy év alatt nehéz minden feladatnak megfelelni. A politikai irodalom területén előtérbe kerülnek olyan művek, amelyek a reviziondz- mus, a nacionalizmus, a vallásos • világnézet, a szellemtörténet bírálataival foglalkoznak. A szépirodalom vonatkozásában nagy gondot fordítunk arra, hogy elsőbbséget biztosítsunk a haladó szellemű írásoknak. Sor kerül arra, hogy megismertessük a magyar olvasóikkal a két világhábox'ú közötti szocialista irodaiam ma jó részt ismeretlen értékeit, így például további Gábor Andor köteteket bocsátunk ki, megjelennek Zsigmond Ede, Lukács László műved, Radnóti Miklós összes versei, GedLéri Andor Endre összegyűjtött novellái. A ma irodalmából természetesen a szocialista törekvéseket, az időszerű, új témákat támogatjuk elsősorban. A külföld szépirodalma ugyancsak nagy számmal szerepel a jövő évi tervekben. Ismeretterjesztő könyvkiadásunk — a művelődési politika irányelveinek megfelelően — különösen a természettudományos ismereteket helyezi előtérbe. Napvilágot látnak majd történeti, filozófiai, irodalomtörténeti és egyéb művek. (Tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt még, az üdülési idényben — nemcsak esténként, hanem napközben is — tucatszámra álltak az autók és motorkerékpárok a balatonboglári földművesszövetkezet korszerű, új cukrászdája és zenés kerbhe- lyisége előtt. Figyelmes kiszolgálás, kitűnő fekete és finom, friss sütemények, fagylalt várták a betérő tikkadt utasokat, valamint az üdülők népes táborát. Vége a nyárnak, az üdülővendégek elmentek, csak néha áll meg egy- egy gépkocsi vagy motor vezetője forró feketét inni. — Milyen az élet az üdülési idény után ebben a szép cukrászdában? — kérdezzék Kiss elvtársat, a vezetőt. — Az ősz beköszöntővel megcsappant a vendégek száma. A helyi lakosok azonban egyre szívesebben jönnek — főként az esti órákban — egy- egy feketére vagy néhány süteményt elfogyasztani. Vettünk egy zongorát, ezenkívül lemezjátszó rádióval igyekszünk cukrászdáink hangulatát barátságossá, otthonossá tenni. A cukrászda termelő részlegének vezetőjét, J u s i t s Győzőt munkatársával, Nagy Ágnessel együtt fehér köpenyesen, munka közben találjuk. Gipsz- és gumi- formákiha fondantot öntenek. Mikulási ajándékokat készítenek a földművesszövetkezet körzete: Balatonboglár, Ordacsehi, Szöllósgyörök és Szöl- lőskislak lakossága részére. Mintegy két mázsa mikulást, csizmát állítanak elő, amelyet boglári asszonyok csomagolnak színes sztaniolba, és fesztének úgy, hogy még a gyári áruval is vetekszik. Jusits elvtárs a cukrászszakma csínját-bínját tizenhárom évvel ezelőtt Budán, egy fmsz-cukrászdóba kis rózsadombi cukrászdában sajátította el. Hogy milyen jól, arról ízletes krémesei, tortái tanúskodnak. Hetente 6—10 esküvői tortát, különböző alkalmi süteményeket is készit, mint mondja: — Ilyenkor érnek rá az emberek legjobban házasodni, most jön a tortasütés »csúcs- forgalma«. Rendelő érkezik az üzemrészbe. Mondani sem kell, esküvői tortát rendel. Nem is egyet, hármat. Jusits elvtárs ránk mosolyog: — Ugye, megmondtam! Elbúcsúzunk. A gáztűzhelyen pompás illatokat árasztva készülnek a sütemények, krémek, s néhány óra múlva útrakelnek a fogyasztókhoz. Október 31-én a Lengyeltóti Járásbíróság előtti buszmegállónál várjuk a Balatonboglár felé közlekedő autóbuszt. A várakozók közt két nyáriasan öltözött öreg - házaspár - vacog az esős októberi estén. Végre megérkezik a busz a menetrendszerinti 17 óra 8 perc helyett jóval fél hat után. Felül a két öreg is, s a zsebkendőből előkerül az előre kikalkulált kilenc forint valahány fillér, a menetjegy ára. Kiderül, hogy szöllősgyörökiek, a bácsi Balatonboglárra igyekszik, a néni Győrökre — haza —, kis unokákat hagyott otthon egyedül. Gondolhatná mindenki, semmi probléma sincs: a busz átmegy Győrökön, ahol megálló van, s ott az száll le, aki éppen akar. — Kérem, jegyet csak Balaton- boglárig adok ki — mondja a fiatal kalauz, amikor a két öreghez ért a jegykiadással. Az asszony kétségbeesve magyarázza: neki haza kell mennie, s miért fizesse meg a menetdíjat Balatonboglárig? — A busznak rugótörése van, bármelyik megálláskor összetörhet. Kérem a pénzt, vagy azonnal lecsengetem a kocsit. — De haza kell mennem: Nem tudja megérteni? ... — Vesz jegyet, vagy nem Boglárig? — kérdezi most már durva, sértő bangón a kalauz. — Dehogy veszek! Láttak már ilyet? — fordul magyarázón és kérdőn az utasokhoz az öreg néni. Lejtőn lefelé, nagy sebességgel halad a kocsi. Csikorog a fék (valószínű, automatikusan rendbejött időközben a rugótörés), a kalauz lecsengette a kocsit Szöl- lösgyöröktől körülbelül egy kilométernyire. Mit tehetett volna az .öreg néni: kifizette a menetdíjat Boglárig, hogy továbbvigyék. Egy-két perc múlva Győrökbe ért a busz. Ez időre még inkább rendbejött a rugótörés, meri megállunk, s a kalauz leszállítja a nénit, mondván: kímélni kell a kocsit a megterheléstől? A sovány néni helyett »kímélni a kocsit a megterheléstől« két-három jól megtermett férfi kapaszkodik föl. AZ AUTÓBUSZ EGY UTASA Lépéseket tesz előre jövőre műszaki könyvkiadásunk is, amely különösen a technika- kultúra emelését törekszik elősegíteni. Az ifjúsági irodalomban — folytatta — előtérbe kívánjuk helyezni az olyan műveket, amelyek követésire méltó ideálokat állítanak a fiatalok elé. Ugyanakkor nem hanyagoljuk, el az ifjúságot olyannyira érdeklő fantasztikus, kalandos könyveket, útleírásokat sem. Köpeczi Béla végül elmondotta, hogy a magyar könyvkiadás méltóképpen felkészül a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára. A tervek szerint ebből az alkalomból 31 mű lát napvilágot, köztük a proletárforradalom részvevőinek visz- szaemlékezései, a hősi napok irodalmi feldolgozása, Stromfeld Aurél válogatott művei. Karikás Frigyes novellái, a magyar vörös hadsereg harcait, a Tanácsköztársaság oktatásügyét ismertető kötet és számos e^yéb könyv.
