Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. október 3. 25000 forint csak tojásért! cAz ujijmUiIl kíüáii&ág. — Nagyon szeretjük őket, anyus is, meg én is. No, gyer­tek csak közelebb, gyertek — hívogatja a tollászkodó gyö­nyörű szárnyasokat Starcz Gi­zella, a répási Első Ötéves Terv Tsz baromfigondozója. A tyúkház előtt szinte ellepik a földet. Nemrég érkezett 900 darab fajta tiszta hempsir ba­romfi (amerikai fajta, színük rokon a sárga magyaréval) a Taksonyi Állami Gazdaságból. De úgy látszik, már megbarát­koztak a környezettel, még az idegenektől sem riadnak meg. —i Ha ebédelünk, karikába odagyűlnek körénk —1 mondja Starcz Gizella. — Ha együtt van valamennyi, még csak ak­kor szépek igazán. Már régóta tartanak barom­fit a tsz-bem. Először libák gyöpöltek a -portán, később pulykákat »honosítottak« meg. Özv. Vajda Jánosné és Starcz Gizella neveli és gondozza a szövetkezetnek nem is jelen­téktelen jövedelmet hozó ba­romfiállományt. Tavaly 360 pulykát értékesítettek. Egy­két év alatt nevelődött fel a három és félszáz pulyka. Kez­detben ugyanis csak tizenhá­romra ügyelt Vajda néni. Ebben az évben több mint 18 000 darab tojást adtak el, pedig nem volt több 150 to- jóstyúkmál. Répéspusztai kel- tetésű kacsából háromszáz ke­rült piacra. — Csak a rókákat tudnánk valahogy elszoktatni innen, már eddig is nagy kárt tettek *— panaszkodnak az asszonyok. — Még csak négy hónaposak ezek az állatok — simogatja irneg tekintetével újra és újra a fürge hempsireket Vajda né­ni —, de mikorra évesek lesz­nek, megnyom ják a két kilót darabonként. A napokban már lesz egy nagy kondér — foly­tatja —, abban főzünk nekik krumplit. A főtt burgonyára árpadarát kapnak, erősödhet­nek tőle. Legalább százezer tojásra számítanak. Ennyi lehet, ha a 150 magyar sárga alól 18 ez­ret szedtek össze. — Úgy, tudjuk, hogy még -hoznak kétszázat ebből a faj« tából — veszi át a szót a fia­talabb baromfigondozó.-— És hely? Hol fér el eny- nyi tyúk? — Hát a tizenhét holdas gyümölcsösben. A tervek sze­rint ott épül majd az űj farm, ott aztán futkoshatnak kö­vükre. Szöllősi Ferenc, az elnök is megerősítette az asszonyok ál­lítását. A tyúkokon kívül még kétezer kacsát is vásárolnak az ősszel. S a gyümölcsösben nemcsak a szárnyasok kapnak helyet, ott telepítik le majd a százcsaládos méhest is. Hogy mennyire fizetődik ki a termelőszövetkezeteknek a baromfitartás, bizonyítéknak egymagában is elég volna az alábbi: A répáspusztaiak — csak tojásért — 25 000 forintot kaptak ebben az évben. — A tavasszal még több pénz jön a tojásért Ezek te­nyésztésre alkalmas tojások, s darabjáért négy forint nyolc- • Egymást soha nem vanat fizet a keltető, mert l látott két ember he- od a visszük — mondják az| lyezkedik el a kupé- asszonyok. * btun. Csakhamar A baromfi és tojás mindig ♦ megered a szavuk. keresett cikk. Talán nincs isf Kaposvárra vgye- emfoar, aki ne szeretné. A kül-} kéznek a reggep, földiek is jó pénzt adnak ér- J gyorssal. Az utazás te. Ahol a feltételek megvan-1 hét perc htján öt nak, vétek nem foglalkozni ba-} órát követel — ez az romiitenyésztéssel és tartás- | alsó beszédtémájuk. sál. Ez az üzemág is jó jőve-»»Diósgyőr 1906« — delemforrás. Kellő szakisme- í hirdeti számos vas- ret és gondosság hozzáadása-! úti síndarab, nem val aránylag rövid idő alatti bírna el sebesebb kamatozik a befektetés. I vonat-száguldást az (Gőbölös) ♦ öreg pálya. Megfiata- —} Utasához nincs most c/L „&akcwíkoL mozgalom sikerei a\ A Cegléd példája nyomán megkezdett takarékossági mozgalom eredményesen ter­jed városunkban. A nőtanács tagjai az üzemekben, a hiva­talokban és a háziasszonyok­kal igen sók beszélgetést foly­tattak, hogy megtakarított pénzüket ne otthon, hanem a takarékba gyűjtsék. Varga Fe- rencné munkáját dicséri, hogy a Patyolat Vállalatnál negy­vennégyen lettek tagjai a köl­csönös segítő takarékpénztár­nak. A városi tanács dolgozó­ja, Németh Pálné munkája nyomán 87-en váltottak taka­rékbetétkönyvet. A Kossuth X elég pénze hazánk- ' nak — állapítják meg tárgyilagosan. A hatvanadikat ta­possa (jövőre tnegy nyugdíjba) a hiva- Lajos utcai óvodában dolgozó | talnoknak látszó, ga- Streit Laura óvónő meggyőző X lambősz hajú, szem­szavaira hatvan szülő váltott | üveges ember, aki takarékbetétkönyvet. j Kaposvárra ^ való. A mintaóvodában Zeke Ilo-1 Szemközti útitársa na 35 szülővel értette meg, hogy mennyivel előnyösebb a takarékban való pénzgyűjtés. A Szigetvári utcai, a Cseri úti óvoda körzetében is sokan vál­tottak takarékbetétkönyvet. Amióta a mozgalom megin- , ■ dúlt, Kaposvárott mintegy 420 J szmten belefurja te- —430 új takarékbetétkönyv * kmtetet. talált gazdára. Valószínűleg célt, az megszerzését. Köszönetét mondok azért az anyagi és egyéb tá­mogatásért, segítségért az Élelmiszeripari Dolgozók Szak- szervezetének, az élelmezési Minisztérium Tejipari Igaz­gatóságának, és az Egészség- ügyi Minisztériumnak, hogy betegségem helyreállítása ér­dekében lehetővé tették szá­momra a 45 napos csehszlová­kiai gyógykezelést. Hosszú évek óta betegesked­tem, több alkalommal és több helyen gyógyítottak már, ami eddig kevés eredménnyel járt. A negyvenöt napi szanatóri­umi kezelés ideje alatt a cseh­szlovák elvtársak, az orvosok és ápolók nagy szeretettel és kitartó munkával fáradoztak betegségem lelcüzdéséért. Lel- lUismeretes, áldozatos mun­kájukért köszönetét és elis­merés illeti őket. SAMU GYÖRGY, Kaposvár, Pázmány Pé­ter utca 82. szám. Kibővített KISZ-bizottgági ülést negyvenesnek gondo­lom — háttal ül a menetiránynak, s vissza-visszanéz lak­helye, a főváros felé. De visszapillant az időbe is, s a jövőbe Nem hallgatózom, hamarosan elérjük a kitűzött X úe hallom beszélge­$ beszédévé álakul át. X Tajvant hozza szó- I ba. — örült módon | játszik a háborús ; tűzzel az imperiáliz­, mus. .. .Kaposvár, tartott a napokban a Siófoki | Kaposvár. Várjon járási KISZ Bizottság. Meg- ♦ tárgyalták az alapszervezetek előtt álló legközelebbi felada­tokat. Pál János élvtárs, a Já­rási KISZ Bizottság titkára is­mertette a főbb szempontokat. Különösen nagy szerep hárul az ifjúságra a választások elő­készítésében és a téti kulturá­lis munkák elvégzésében. Elfo­gadták a vitában kialakult ha­tározatot, mely szerint az alap- szervezetek tagjai a párt- és a itömggszervezetek útmutatá­sai alapján kiveszik részüket a választási harcból, és arra tö­rekszenek, hogy az alapszer- vezeteket még jobban megerő­sítsék. Rövid időn belül elké­szítik a községi ikultúrházak- kal közösen a téli és tavaszi kulturális terveket, és meg­szervezik az ifjúságot érdeklő szakköröket. csak, lakott ott egy katonakollégám, Dé­vai autószerelő.. — Most is ott la­kik, a Petőfi tér 3., vagy 5. szám alatt van motorjavító mű­helye — mondja a szemüveges. Végigszenvedtem a második világháborút — nyitja meg em­lékeinek zsilipjét a pesti ember. — Tar­talékos főhadnagy­ként küldtek az orosz frontra... Azok a velőtfaggasztó, ke­mény, hideg telek! — Helységneveket sorol, merre vonultak vissza. — A Dunán­túlról háromezer ka­tonámat hazák üld­tem, ennyivel keve­sebb áldozatot sze­dett a háború. Mind­nek szabályszerű iga­zolványt adtam a kezébe. Mi, tartalé­kos tisztek is ottho­nunk után vágyód­tunk. Fehérvárnál egy csoportba ve­rődtünk azzal a szándékkal, hogy me­neküljünk. .. Nem igy sikerült... Nyu­gatra tsodródtunk. Odakinn így fogadták bennünket a tény­leges magyar tisztek: »gyávák, hazaárwlók, lesz gondunk rátok, nem kerülitek el a hadbíróságot«. Mond­tuk nekik: mi majd csak hazatérünk, de ti aligha teszitek is­mét magyar földre a lábatokat. Közbevetőleg egy epizódot mesél el, amelynek szörnyűsé­ge felejthetetlenül él emlékezetében. — Negyvenháromban történt. Egy sebesült társam vergődött a hordágyon. Fölé ha­joltam. Szólni már nem volt ereje. Utoljára húzta vér­ző karját a zubbony­zsebéhez. Levelet vettem ki onnan. Meg egy fényképet. A felesége és pár­hetes ikergyerekei mosolyogtak arról. Mire végigolvastam a sorokat, amelyekből ez a hívő hang csen­dült ki: gyere haza, minél előbb vissza­várunk, bajtársam már nem mozdult többé. Akik ott vol­tunk, mind keserves sírásra fakadtunk. Zokogtunk, mint a megvert kisgyerek. Miért, miért ez az esztelenség? Ezt mondtam mindenütt, ahol hajléktalanná vált embereket lát­tam, akiket a bom­bazápor tett földön­futóvá... Homlokának ka­mór barázdáit csák lassan egyengeti el valami vidítóbb él­mény felelevenedése. — Párizsban ért 1945. május 9-e. Nem tudom, hányféle ná­ció találkozott dk* kor a francia fővá­rosban. Magyarok, oroszok, franciák, né* metek, lengyelek), mindannyian egy­más nyakába borul­tunk. Egyetlen kíván- Ságunk volt mind­nyájunknak: soha többé háborút... Es hosszú évek után újra itthoni Lehetetlen szavakba önteni ezt a határta­lan boldogságot. Nincs lövöldözés, nincs embermészár­lás, nincs bombázás, nincs légiakna. És igaz, hogy nincs dus- kálás az ennivaló­ban, de van nyu­galom, van meghitt családi élet, van bé­ke. A repülő bú- gásra még két-há- rom esztendő múltán is környékezett a rosszullét. Az idegei­met, azokat kikészí­tette a front. Ezért mondom, hogy a mi generációnkat, amely átszenvedte a há­ború borzalmait, nem lehet újabb világ­égésbe sodorni. Egy porcikánk sem kí­vánja a háborút. Bejár a vonat a kaposvári pályaud­varra. Mindketten le­szállónk. Az idevaló­si mutatja az utat a fővárosinak: \arra menjen, ott a Petőfi tért K. J. KÖZOKTATÁSÜGYÜNK fejlődéséről, PEDAGÓGUSAINK HELYZETÉRŐL nyilatkozott PÉTER ERNŐ, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára A közoktatásnak a felszaba­dulás óta elért jelentős fejlő­déséről, a pedagógusok helyze­téről, a tennivalókról beszélge­tett az MTI munkatársa Péter Ernővel, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkárával, aki az alábbiakat mondotta el: — Az államosítás lehetősé­get adott arra, hogy megte­remtsük az általános iskolákat. Jelenleg több mint hatezer ál­talános iskolánk működik. 1937-ben, 1938-ban 26 017 pe­dagógus tanított a népiskolák­A siófoM járás vöröskereszt szervezetei' Mostohagyerekek a f jlődés útján vagyunk? röskereszt lelkes tagjaival, j minden támogatást megadtak, akik az egész siófoki járásban j s a vöröskereszt járási veze- új tagokat toboroztak, ülé- tőségének tagjai is kivették seket tartottak, alapszervezete- , részüket a szervező munká­két alakítottak, egyszóval Iá- ból. Dr. Sándor Ferenc, a zasan készültek valamire, vöröskereszt járási elnöke ké- Eppen ezért kíváncsian kopog- ! szítette elő. és szervezte Ba­Az elmúlt hetekben gyakran ! járási pártbizottságok, a ta- . Józsefné és dr. Csapiáros lm- ^ találkoztunk a Magyar Vö- | nácsok és a tömegszervezetek j re is. — Vannak-e ifjúsági vörös- > kereszt szervezetek a járás­ban? > — Jelenleg 9 ifjúsági vö- : röskereszt szervezet működik a , .. , , , járásban. Ugyanezeken a he-^ t<ís-7e,n igeretet « lyeken még ez évben ifjúságig * «f** ^nacs úletekesei- egészségügyi állomásokat isi *?}’ az úttestet es a jar­tattunk be Bódis Tibor elv­társhoz, a vöröskereszt siófo­ki járási titkárához, hogy latonszemesen és Ádándon a küldő ttváíasztó taggyűléseket. Nagy segítséget adott azzial is, megtudjuk, minek köszönhető hogy az egészségügyi dolgo­a vöröskereszt szervezetek erőteljes munkája. — A nagy készülődésnek — mondotta — egyik legfőbb oka, hogy jövőre, 1959-ben ün­nepli a Magyar Vöröskereszt fennállásának 80. évforduló­ját, ekkor tartja meg első or­szágos kongresszusát, melyen megválasztják a vezetőséget is. A járásban október máso­dikéval befejeződtek a kül­döttválasztó gyűlések. A já­rás 17 szervezetéből 50 kül­dött vesz részt az október j 12-i járási konferencián. — Milyen a lakosság érdek- ' lődése a vöröskereszt szerve­zetek iránt? — Most már elmondhatjuk, hogy a vöröskereszt tömeg­szervezetté vált, hiszen a la­kosság majd minden rétege kép­viselve van benne. Az érdek­lődésre jellemző, hogy a tag­gyűléseken általában 80—120- an vettek részt. Az elmúlt két hónapban 11-ről 17-re emelkedett az alapszervezetek és 320-ról 630-ra a tagok szá­ma. — Minek köszönhető ez a nagy érdeklődés és fejlődés? — Elsősorban annak, hogy a izók között lelkes munkatár­sakat toborzott. Balatonszár­szón Kelemen András, a vö­röskereszt helyi szervezetének taglétszámát a kongresszus tiszteletére 45-ről 110-re emel­te. De kiemelkedő munkát végezték még Ábrahám Jó­zsefné, Illés Zoltán, Varga Szülői munkaközösségi ülés Kéthelyen Szeptember 28-án. vasárnap délután tartották Kéthelyen a szülői munkaközösség válasz­tó gyűlését. Több mint 200 szülőnek számolt be munká­járól Csöndör Józsefné volt munkaközösségi elnök, majd lemondott tisztségéről. Kérte az új vezetőséget, úgy dolgoz­zanak, hogy a család és az is­kola közötti kapcsolat még jobban elmélyüljön. Ezután Mészégető elvtárs, az iskola igazgatója tartott előadást a gyermeknevelésről és a szülői munkaközösség feladatairól. A munkaközösség új elnökévé Sárosi Sándornét választották meg. Ez év tavaszán a Berzse­nyi Dániel Általános Isko­lában megtartott városfej­lesztési ankéton már szóvá tettük utcánk, — a Buzsáki utca — nem megfelelő köz­lekedési viszonyait. Annak kaptunk fogunk felállítani. A pedagó- f gusok segítségével további 11 é ifjúsági szervezetet létesítünk, f Egyik legfontosabb felada-é tunknak tekintjük az ifjúsági közötti munkát, s főleg a ser-f dűlő fiatalok nevelésével és ® problémáival kívánunk fog­lalkozni. Megtudtuk még, hogy tar­talmas terveik vannak a téli. időszakra is. 4 tan folyamot in­dítanak: »Egészségvédelemre? kész«, »Anya- és gyermekvé- ^ delem«, »Közegészségügy«, * dát is megjavítják, annál inkább, mert az utca lakói az építkezéshez társadalmi munkát is felajánlottak. A helyzet azonban azóta sem változott. A járda ko­pott és gödrös, helyenként kitöredezett, leomlott lép­csőkkel. Közlekedni rajta elég veszedelmes, különösen sötétben és idegennek, aki nem ismeri a járda váratlan, kellemetlen meglepetéseit. A Klapka és a Puskin ut­Házi betegápolás« címmel, a átjárói pedig szinte mi­A — — — A _ \ 41 tM-fA /»f/»f Át 1 7 Cím +Jl/T-Vl nösithetetlen állapotban vannak. Bokáig érő por, ez idő szerint már sár fedi itt az utat, mely egyenetlen, Gondoskodnak az egészség- a ügyi állomások aktivistáinak j kiképzéséről. Még ebben a ne- z gvedévben Siófok üzemi szer- $ vezeteiben 4 új egészségügyi f állomást és 3 első segélynyújtó ^ mint a hullámvasút. helyet állítanák fel. Az egész- ^ Az úttest az őszi esőzések ségügyi_ állomások tagjai $ beálltává!, a tavaszi alva- anya- es gyermekvédelemmel.^ t közegészségügyi és szociális fi végéig járhatatlan. Ko- r problémákkal foglalkoznak. ^ csival, autóval lehetetlen \ Gondjuk lesz a 6 és annál több $ rajta közlekedni. gyermekes anyák anyaságig Szeretnénk, ha nem kel- J segelvezesere es az elhagyott é __’ , T 7 . J ő re«* szociális otthonba való (I mostohagyerekeknek t ban, jelenleg az általános is­kolai tanítók, illetve tanárok száma meghaladja az ötven­háromezret. A 26 017 nevelőből annak idején mindössze 5868 volt szakpedagógus, ma viszont csaknem 22 000 a szaktanár. 1937—38-ban országosan több mint 42 tanulóra jutott egy nevelő, ma 23,5 tanulóra jut egy pedagógus. — Ma már az összes felső tagozatú tanulók 80,5 szá­zaléka részesül szakrend­szerű oktatásban, ez az arány 1937—38-ban csak 36,5 százalék volt. Az általános iskolai napközi otthonok száma már megköze­líti az ezret. Ezekben több mint hatvanezer tanulónak biztosítottunk elhelyezést. — Az iskolai tantermek szá­ma fokozatosan növekedett. Amíg 1945—46-ban 17 442 volt, ma meghaladja a 28 ezret. — Alapvetően megváltozott a pedagógusok helyzete is. Az 1955-ös bérrendezés során be­vezettük a területi bérezések olyan rendszerét, hogy a ta­nyai pedagógusok 200, a falu­siak 100 forinttal magasabb alapbért kapnak. A kiválóan végzett oktató- nevelő munka elismerése­ként évente a pedagógusok öt százaléka rendkívüli elő­léptetésben részesül. A nagyobb felelősséggel, több munkával járó munkakörök­ben az alapbéren felül külön pótlékot rendszeresítettünk. Például az igazgatók 250-től 850 forintig, a szakfelügyelők 250-től 400, az otthonok ne­velői 100-tól 300 forintig ter­jedő pótlékot kapnak. A fel- szabadulás előtt a pedagógu­sok többletmunkáját semmi­lyen formában nem díjazták. — A falusi és tanyai pedagó­gus-ellátás javítására rendsze­resítettük a letelepedési se­gélyt, amelynek összege 2000 forint. helyezésére is. Az egészség-( ügyi munka megjavítása cél- ( jáK' mindent megtesznek ( e"’ 'ügyi állomások létre- < hr 'a termelőszövetkeze­te általában a szocia- ( li; klórban. Fodor János* Az anyagi lehetőségekhez mérten emelkedik az új is­kolák mellett, illetve azok­tól függetlenül épített szol­gálati lakások száma. . , . tf Az 1957—58-as tanévben pél­erezni magunkat, ha a mi ^ dául 1Q1 ilyen lakás épült> utcánk is megfelelő járdát i ezenkívül évente mintegy 200 és utat kapna végre az ígé- f—250 új lakást kapnak a ne­retek után. t velők tanácsi kiutalás alap­iján. Tanácsaink évről évre Buzsáki utcai lakók / biztosítják a vidéki nevelők­et nek az egy, egy és fél, illetve kétholdas háztáji földet. Ez évben a becslések sze­rint tizenötezer katasztrá- lis hold földjuttatásban ré­szesültek a pedagógusok. — Döntő a változás a felső­fokú oktatás különböző terü­letein is. Igen jól tükrözi ezt néhány szemléltető adat. 1937 —38-ban Magyarországon az egyetemi és főiskolai hallga­tók 40 százaléka joghallgató volt, és csak 9 százaléka járt műszaki egyetemre. Jelenleg a joghallgatók aránya lényege­sen kevesebb, ugyanakkor a különböző műszaki egyetemek hallgatóinak számaránya az elmúlt oktatási évben 31,7 szá­zalék volt. 1937—38-ban 11 737 volt az egyetemi hallgatók szá­ma hazánkban^ Az 1957—58-as tanévben nappali tagozaton több mint húszezren, levelező tagozaton csaknem nyolc­ezren, esti tagozaton pe­dig több mint kilencszázan tanultak egyetemeinken és főiskoláinkon. — Államunk nem feledkezik el az idős pedagógusokról sem. Szakszervezetünk javaslatára miniszteri rendelet írta elő pedagógus-otthonok létesítését. — Évről évre több pedagó­gus kap lehetőséget üdülésre. Amíg 1949-ben nem sokkal több mint négy és félezer ne­velő üdült, az ez évben üdülésben részesült neve­lők száma megközelíti a 17 500-at. — Az általános fizetésrende­zések során a pedagógusok bé­rezésének javítására 1955-ben évi átlagban 200 millió, 1957- ben pedig ugyancsak évi át­lagban 240 millió forint ju­tott. A felsőoktatás területén dolgozók — egyetemi tanárok, tanársegédek stb. — részére biztosított 1956. szeptember 1; hatályú béremelés évi átlag­ban 30 millió forintot jelen­tett. Tisztában vagyunk azon­ban azzal, hogy pedagógusaink bérezése — más értelmiségi rétegekhez képest — még min­dig elmaradt, és lakáshelyze­tük sem kielégítő. Reméljük azonban, hogy hároméves ter­vünk sikeres megvalósítása, országunk gazdasági életének fejlődése e tekintetben is lé­nyeges javulást hoz majd — fejezte be nyilatkozatát Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszer­vezetének főtitkára.

Next

/
Thumbnails
Contents