Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

Szombat, 1958. október 25. 2 SOMOGYI NÉPLAP r Adom, nem adom... így is lehet? Egy kerek esztendő elég hosszú idő ahhoz, hogy felháborodjék az ember, ha kevésnek bizonyul egy alapjában rendkívül egyszerű ügy lebonyolításához. Kiváltképp, ha csak jó­indulaton múlik az egész, s éppen ez a jóin­dulat hiányzik. Ha két magánember között történne, ami. történik, még hagyján, ta­lán meg is értenők. De ezúttal egy községi ta­nács és az erdőgazdaság áll szemben egymás­sal. Az előbbi a kérő, a megszorult helyzetben lévő, a másik, »aki« nyeregben van, s napról napra halogatja a dolgot... A vitás helyzet középpontja: Pogányszent- péter. Még 1997-ben történt, hogy a tanács­háza — régi épület lévén — összeomlott, s vele együtt a kultúrotthon is. A tanács — meg kell jegyezni, túlságosan tehetetlen, be- lenyugvó dolognak tartjuk — beköltözött egy szűk, sötét helyiségbe, és azóta sem tud, kép­telen kiszabadulni az odúból. Pedig ott a kínálkozó alkalom. A Dél-So­mogyi Erdőgazdaság magáénak vall Pogány- szentpéteren egy nagy, megközelítően jó ál­lapotban levő — és tegyük hozzá, kihasználat­lan — épületet. A házban két világos -helyisé­get kaphatna a tanács folyosóval; egy két he­lyiségből álló lakást a tanítónő, ezenkívül ki­sebb átépítéssel gyönyörű kultúrterem alakít­ható ki a -raktárak helyén, ahol most szén­por és néhány gerenda árválkodik. Az épület egyik részében Ködmenecz István nyugdíjas erdész lakik, de ő szíves-örömest elmenne. A tanács is, az erdőgazdaság is tudna másik la­kást biztosítani. De nem mehet, mert nem - .adják át az épületet, azaz csak ígérgetik ... Először a faluban levő ugyancsak kihasz­nálatlan, de. raktározás céljaira . megfelelő malmot ajánlották fel csereképpen. Nem kel- lett. Az igények sokkalta nagyobbak, s mint­hogy mindig az az »úr«, akitől kérnek, ugyan mit tehet a tanács? Kiderült, hogy az erdőgazdaság vezetői — okos emberek és előrelátók lévén — lakáso­kat kérnek cserébe, méghozzá nem is Pogány- szentpéteren, hanem Csurgón. Igaz, hogy ezt a megoldási módot nem a kölcsönös előnyök, mondhatnék egyenjogúság alapján ötlötté-k ki, de hát mit lehet tenni? A járási tanács meg­ígérte, hogy Csurgón állami házból ad örök­lakásokat cserébe. Igen ám, de hova költöz­tessék onnét az embereket? S amíg országgyűlési képviselő, járási és megyei vezetők fáradoznak, hogy megkapja Pogányszemtpéter a kért házat, addig újabb és újabb kifogásokkal, időtologatással múlik az idő. (Hogy ne mondjunk mást, legutóbb el­halasztottuk e cikk megjelentetését is, mert úgy látszott: most már végleg pont kerül a csere végére. Nem intézték el, hát írnunk kel­lett ...) Pogányszent-péteren azóta nincs mo­zi, nincs vetítés, mert hol is lenne? A párt­szervezetnek nincs helyisége, a -kultúrotthon hiánya gátolja az ifjúsági szervezet munká­jának, életének kibontakozását. Es — bár nem akarunk ismétlésbe bocsátkozni — a községi tanács elhelyezése, a munkakörülmé­nyek felháborítók! Nem értjük, és nem látjuk b-e, miért kell ilyen szívtelenséggel, makacssággal ölni az idegeket, s nem túlozunk: megrendíteni Fo- gányszentpéter lakóinak a helyi tan-ács veze­tőibe vetett bizalmát. Miért kell teljesen in­dokolatlanul gátat vetni egy falu fejlődésé­nek, megakadályozni, hogy ott mozit láthas­sanak az emberek, hogy művelődhessenek, s emberi környezetbe kerüljenek a parasztok, amikor ügyeik intézésére mennek a tanács­hoz. Nem értünk egyet a túlzott követelmé­nyekkel sem, miszerint csurgói lakásokat kér cserébe az erdőgazdaság; még akkor sem, ha a főigazgatóság így rendelkezett (termé­szetesen somogyi javaslatra). De nem szól­nánk erről, ha egy -kis jóindulatot, megértést, segíteni akarást tapasztalhatnánk. Nincs értelme a huzavonának, a mosoly ki Automata gépsor gyárt műanyagcsöveket Ukrán mérnökök készítet­ték el a Szovjetunióban az el­ső automata gépsort műanyag- csövek gyártásához. A végte­len csövek -gyártása percen­ként 10 méteres sebességgel folyik. Az új termékek elsősor­ban a helyi gyárak számára készülnek, ahol eddig róz-sda mentes acélból vagy más drá­ga ötvözetekből készült csöve­ket használtak. Új rádió-saonda Az Alma-Ata-i időjárás- és vízállás figyelő obszervatóri­umban új rádió-szondát he­lyeztek el, amely abban kü­s-érte legyintéseknek! Intézkedni kell, még- . k°z,’fc,®z előzőktől, hogy a rwu, ci'irarvcan , I hőmérséklet és légnyomás iránti érzékenysége háromszor SZALMATÉGLAK Bolgár tudósok vizsgálatai be­bizonyították, hogy szalmából re­mek, jó minőségű házak építhe­tők. Az új, olcsó építőanyagot úgy készítik, hogy a szalmát különle­ges anyagokkal keverve feldolgoz­zák, a masszát pedig azbeszttel és szilikátokkal együtt táblává pré­selik. Ezeket a táblákat használ­ják fel az építkezésnél tégla és beton helyett. Az így készült szal­maház nem ég, igen tartós, falái erős megterhelést kibírnak. Az új építőanyag - amelynek nem árt a nedvesség, s a betonnál sokkal gyorsabban kiszárad — alkalma­zásával negyed-heted részére csök­kentik az építkezés költségeit. pedig sürgősen, hogy a községi tanács még a tél beállta előtt tatarozhasson, s beköltözhes­sek új helyiségébe ... J. ß Hány határozat kell egyetlen cselekedethez? A hivatalos szervek előtt nem hat újdonságnak, amit most papírra vetünk a donne- ri patika dolgában. Legutóbb a február 21-én kelt jegyző­könyv tárja fel ebbéli ismere­teiket. A Zrínyi utcai Kígyó patikában nincsenek meg az egészségügyi intézményeknek járó minimális- feltételek sem: r“-f8ász a padlózat, nincs szek­rénye a dolgozóknak, a robba­nó anyagok tárolására hiány­zik a megfelelő helyiség, nincs vízöblitéses illemhely^), rossz a laboratórium. Mindez nem újság, hiszen évek óta, a donneri árvíz óta így van, mely után a gyógy­szertár jó néhány helyiségét leválasztották lakás céljára. Azóta van ez az áldatlan álla- •pot, azóta kínlódnak a dolgo­zók, mert csak annak le hét nevezni az egerek ellen és a piszok ellen folytatott harcu­kat. Már számtalanszor be is akarták záratni a felsőbb szervek a Kígyó patikát, de tekintettel kellett lenni arra is, hogy a Donnerban két orvosi rendelő működik, de több gyógyszertár nincs. Az ügy végeredményben la­káskérdés. Ha megfelelő la­kást biztosítanak a leválasztott helyiségben lakó részére, az visszaalakítható gyógyszertár­rá, s egyből megoldódik a vécé, a laboratórium, a raktár, vala­mint az inspekció» szoba kér­dése. Határozat határozat után született a Kígyó helyreállí­tására. Valahányat felsorolni szinte lehetetlen. Március 14-én a Somogy megyei Köz­egészségügyi-Járványügyi Ál­lomás hozott határozatot, s tű­zött ki utasításában határidő­ket a hiányosságok megszün­tetésére. Eredmény nélkül. Jú­nius 25-én az Egészségügyi és Szociálpolitikai Állandó Bi­zottság fordult javaslattal a megyei tanácshoz. Teljesen si­kertelenül. Július 1-én a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága határozatában foglalko­zott a kérdéssel. Minden ma­radt a régiben. A Kaposvári városi Tanács határozatában ígéretet tett arra nézve, hogy 1959. január 1-ig rendezi a pa­tika körülményeit. Mindeddig nem történt semmi. Nem kétséges és nem is vi tatható, hogy városunkban ne­hezek a lakásviszonyok. Vi­szont az is kétségtelen, hogy a donneriaknak szükségük van a patikára, és ez a gyógy­szertár siralmas állapotbah van, tulajdonképpen nem is működhetne ilyen körülmé­nyek között. Közösségi érdek­ről van tehát. sző, ha a széles nyilvánosság elé hozzuk a kér­dést. Talán ez ösztönzést ad a megoldáshoz. A Gyógyszertár Vállalatnak rendelkezésére áll az a keret­összeg, mellyel a Kígyó pati­kát helyre lehet állítani, sőt modernizálni is mód van. Kár volna nagyon tovább halaszta­ni a szükséges intézkedéseket, hiszen a tapasztalatok szerint a határozatok egymagukban édeskevésnek bizonyulnak a cselekedethez. (Fehér) Az É. M. 4. sz. Mélyépí­tő Vállalat balatonfüz- fői, balatonalmádi, ba­latonfüredi és badacso­nyi munkahelyeire ke­res azonnali belépésre munkásokat, kubikosokat és kőmunkában jártas kőműveseket. Jelentkezés a fenti mun­kahelyeken. _____________ M INDENKI IR30N MINDENKINEK! Megkezdődött a levelező hét Október 26-án országszerte megkezdődik a levelező hét. Ebben az időben felhívjuk egymás figyelmét a rendszere­sebb, sűrűbb levelezésre. A levelező hét az utóbbi években vált a levélírás ün­nepévé. Eleinte csupán ország­határokon belül dívott, majd fokról fokra áttörte a határo­kat, és vált nemzetközi jelle­gűvé. A levélíró mozgalom szervezői arra hívták fel az embereket, hogy többet gon­doljanak távoli családtagjaik ra, ismerőseikre, rokonaikra; tájékoztassák őket hogylétük- ről, mondják el híreiket. Ilyenkor még a félre- vagy asztalfiókba dobott levelekre is Írják meg a válaszokat. Miért? A levél nemcsak a hírközlés eszköze, hanem különös vará­zsánál fogva a távollevőket egészen közelhozza egymáshoz, elmélyíti köztük a baráti és kulturális kapcsolatot. A levelező mozgalom. szerve­zői kezdetben abban állapod­tak meg, hogy a levelező hét első napja minden évben ok­tóber 9-e legyen. Ez egyébként az Egyetemes Postaegyesület megalakulásának az időpontja. Az idén Magyarországon ez a dátum későbbre, október 26-ra tolódott el, de ez semmiképpen sem kisebbítheti a levelező hét jelentőségét. HABÜVEG — A JÖVÖ NYERSANYAGA 1962-ig Taubenbachban (Suhl ke­rület) felépítik az NDK első hab- üveg-gyárát. A habüvegnek - a laboratóriumi vizsgálatok után — a szakemberek igen nagy Jövőt jósolnak. Az új nyersanyag, amely igen sokban hasonlít a hsbgumi ra, nagyon könnyű, lehet fűré­szelni, fúrni, szegein!. akkora. Módosították a rád'ó- szonda jelzések vételét is. A jelzéseket most a földön ve­szik félautomata regisztráló- rokkal, amelyek kész időjárás- jelentést adnak ki. Ennek az Újításnak a bevezetése kizár'a az esetleges pontatlanságot a jelzések egyéni feldolgozási­nál, s lehetővé teszi, hony sokkal több helyes adatot sze­rezzenek a 25—27 kilométeres magasság légkörének állapotá­ról. Készülnek a műbőrkabátok a csurgói Napsugár Ktsz-ben. Tegnap avatták fel az új üzemfészt, ahol a közeljövőben tágas, egészséges helyiségben állítják elő a közkedvelt ter­mő keket. A gcpek meprozsdásodlak- a felelősük fegyelmit kaptak Csupa ellentmondással teli jegyzőkönyv van a megyei ta­nács ipari osztályának birto­kában. A »jelen vannak« ro­vatban olvasható a két vádlott­nak, Horváth Lajosnak, a Bá­nya- és Építőanyagipari Egye­sülés műszaki vezetőjének és Hantal Józsefnek, a szerves­trágya üzem telepvezetőjének neve. A kérdés, amelyre felel­niük ke’lett, így hangzott: — Miért engedték, hogy a szer­vestrágya üzem telepén sokérő gépek és motorok három esz­tendőn át rozsdásodjanak, ron­gálódjanak? A felelet, mint az a kusza és elfogadhatatlan válaszokból kiderül, nemcsak hogy nem le­hetett könnyű a hanyagsággal vádoltaknak, hanem ebben az esetben nyilvánvalóan kitűnik belőle, hogy mulasztást követ­tek el. Erről szólnak a tények: UDVARIADIG - lő választék Amikor betoppanunk, éppen i Fordul a kulcs a zárban. Egy- véget ért a kiskereskedelmi | másnak adja a kilincset az az boltok vezetői részvételével az ebédközi szünetben megtartott vásártechnikai értekezlet. a »vidékiek áruházában« — ahogy most már a Szivárványt emlegetik. Az erőket jól kell összpontosítani ezekben a he­tekben, nemcsak azért, mert itt az őszi vásár, hanem mert a kereskedelemre ráköszön- tött az őszi-téli nagy forga­lom ideje. Szabó László- n é, az áruház vezetője sze­rint az előző nap megtartott tanácskozáson éppen ennek a nagyobb forgalomnak a sike­res lebonyolításáról esett szó, és az udvarias kiszolgálás volt. a megbeszélés »fő tárnája«. Valamennyien érezték, amikor a választások tiszteletére, az őszi forgalom sikeréért szinte ve.r- senyjellegű udvariassági moz­galmat hívtak életre, hogy ez az út vezet leggyorsabban cél­hoz, a vásárlók megnyerésé­hez. És az is igaz, hogy a for­galom közepette tapasztalható idegességgel, kapkodással fe­nyegeti a legtöbb veszély s; udvarias kiszolgálást. Tíz perc múlva három óra JELMEZ­KÖLCSüflZÖBÖL NYLON, MADEIRA ÉS SELYEM MENYASSZONYI ÉS KOSZORÚSLÁNY RUHÁKAT, VÖLEGÉNYI ÉS EGYÉB ALKALMI RUHÁKAT, KULTÚR- CSOPORTOKNAK KORHŰ JELMEZEKET. GYERMEK­KOSZTÜMÖKET. Bő VÁLASZTÉK! Pécs, Rákóczi út 66. Telefon érdeklődés: 37-12 ebédről jövő tizennégy eladó, akinek vállára nehezedik a forgalom minden fáradalma, és akik vállalkoztak arra, hogy nem szegik meg kedvesség és a kereskedői ijldomosság sza­bályait. Az idősebb, régi ke­reskedőknek ez nem is okoz különösebb gondot. Megtanul­ták, hogy az udvariasság a kereskedés, egyik kulcsa. De akadnék itt fiatalok is, akiket elsősorban a kedves köszönés­re napokig taníthattak. A ve­vő, már a belépéskor érezze, hogy igazán kedves vendég. Herbert Jós k a, a cipő- osztály fiatal eladója ugyan ötösre vizsgázott a tanulóisko­lában. időnként azonban még el-elfeled;kezik magáról. De N.áraí Lajos és Szenyu E r n ő n é régi eladóktól nem marad el ilyenkor a gyors jó tanács. Figyelmeztetik az illen­dőségre. A másik két fiatal ta­nulóval együtt ő is hamar el­jut majd az udvariasságnak ar­ra a fokára, ahol a harminchat esztendeje pénztáros P a p p Magda és a nem olyan ré­gen betanított eladó. Három­fai I m rá n é és a nagyon szé­pen csomagoló N o v á k La­jos n é áll. A vevők többsége nem hálátlan a kedvességért. Erről Pete Ferencné tud­na igazán sokat beszélni, aki­től udvariasságáért a vidéki (női) vevő ismerősök nemegy­szer csókkal búcsúznak el. Fejtörést okozna olyan árut keresni itt, a megtömött pol­cok körül, amelyre azt monda­nák, hogy hiánycikk. Hiszen a bőségesen ellátott vidéki szö­vetkezeti boltokkal nem is könnyű tartani a versenyt. Úgy kell »teríteni«, megvá­lasztani az áruk összetételét, hogy mindenkinek kedvére le­gyen. Jönnek is a falusiak! Tegnap volt itt eey család har­madmagával, és 5109 forint ér­tékű árut vásárolt? k egyszer­re. Meigjött már az első őszi lottónyertes is. Nyitják az ajtót, hárem óra. 30—40 vevő siet be; ők jönnek, akik mér tíz perce várták az ajtónyitást, akiket úgy látszik, ide hozott a bő választék, és biztos, hogy kicsit a kedves kiszolgálás is. 1955-ben kezdődött meg a szervestrágya üzem építése, 56- ban már a gépi berendezéseket is megkapták. Az ellenforrada­lom miatt azonban megszakadt a munka, és később sem ju­tott beruházás az építkezés folytatására. Időközben itt járt a Helyiipari Minisztérium fő­mérnöke, és kifogásolta, hogy a gépek az udvaron hevernek. Felszólította Hanta! Józsefet, gondoskodjék a gépek meg­óváséról. Hantal válaszlevelé­ben közölte a minisztérium­mal, hogy intézkedett. Ez való­jában az,t jelentette, hogy egy­két gépet fedél alá vittek, a többit az udvaron hagyták, mígnem egészen ellepte az em­bermagasságú gaz. A hanyagságért azonban e’őbb-utóbb felelősségrevonás jár. Sajnos, itt ez az »előbb- utóbb« három esztendő elteltét jelentette, mert se a telepveze­tő, ee Horváth Lajos műszaki vezető nem tették szóvá felet­teseiknek a gépek rongálódá­sát. A feTelösségrevonáskor azt hozták fel mentségükre, nein tudtak áfról, hogy a vállalaté a hanyagul kezelt gépek. Per­sze — enyhén szólva — igen furcsa, hogy a telepvezető a minisztériumi válaszlevél elle­nére sem tudja három évig, hogy neki kell felelnie a tele­pén tárolt gépék állapotáért. És ugyan miért kap 2300 fo­rint fizetést, 1700 forint pré­miumot Horváth Lajos mű­szaki vezető, ha ő sem tudta ezt, és három év a'att megtudni se igyekezett?! De vajon nem lett volna-e kötelességük akkor is szólni a gépek védelméért, ha történetesen nem az ő vál­lalatuk tulajdona? Ugyan ki ne értene egyet a fe'elősségrevonással, ki ne he­lyeselné, hogy Hantal József telepvezető és Horváth Lajos műszaki vezető hanyagságukért fegyelmit kaptak, és megfizet­tetik velük a gépek rendbeho­zatalára fordított összeget? De jogos büntetés az is, ha Hor­váth Lajos műszaki vezetőt immár második fegyelmije után alacsonyabb beosztásba he’yezi a megyei tanács ipari osztálya. Sz. N. Pillanatfelvéfel Villan a vaku, kat­lan a fényképezőgép. Készül a felvétel a lap számára. Igaz, hogy a lefényképezet- iteknek halvány sej­telmük sincs egyelőre arról, melyik laptól jöttek a fotósok, de arcukon széles mo­soly húzódik, szemük csillog, mellüket ki­húzzák, hisz újságba kerül a képük. Már elfele készü­lődnek, amikor oda­megy az egyik fiatal- asszony (lehetnek-e mások kíváncsiak, mint a nők?), s óvato­san, kicsit tétován megkérdi: — Aztán melyik lapban jelenik meg a kép? — A Somogyiban — hangzik a rövid vá­lasz. . — Hol? — Mi?! — Te jó ég! Kiabálnak egyszer­re a megörökítettek. Arcuk megnyúlik, mint a foszlós kalács tésztája, szemük vér­ben forog a dühtől, szájukat úgy tátogat­ják, mintha szél ütöt­te volna meg őket. A fotósok megme­revednek a meglepe­téstől. Ilyen rémült embereket se láttak mostanában. — Árulják már el, mi van abban borzal­mas? — Mert hogij Mik- száith-novella lesz be­lőlünk — szólal meg az egyik jelenlevő pedagógus. — Hogy-hogy? — értetlenkednek. — »Az a fekete folt!« 2. Nagy a tömeg a postán. Félöi felé jár az idő, mindenki igyekszik feladni a táviratot, pénzt, aján­lott levelet, mielőtt hazamegy. Tizen­nyolc év körüli, egy­szerűen öltözött lány forgatja idegesen az egyik asztalnál a tás­káját; nem talál író- szerszámot, s nincs mivel kitöltenie a távirati blankettát. — Tessék... ha meg nem sértem! Ébenfekete hajú, kreolbőrű fiú nyújt a lánynak egy golyós­tollat. — Köszönöm ... nagyon figyelmes! — motyogja a lány el­pirosodva. A postáról együtt mennek el. Először nagyokat hallgatva lépkednek, majd megered a szó szá­jukból. — Látta már a Te­tőt? — kezdi a fiú. — Még nem. — Van két jegyem a délutáni előadás­ra... Ha eljönne ve­lem ... — Hát... Mozi után már ka­ronfogva sétáltak vé­gig a korzón. Hogy milyen előre nem lá­tott bonyodalmakat okoz ez az udvarias­ság! u a.

Next

/
Thumbnails
Contents