Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

Péntek, 1958. október 24. e SOMOGYI NÉPLAP SZÜLŐK AZ ÓVODÁBAN A Kossuth Lajos utcai miin- taóvoda lakói már hazatérteik. Az apró padokat, székeket most a szülők foglalták el, s talán épp olyan figyelemmel hallgatják a vezető óvónő, Z e- ke Ilona — az óvodások Ili nénije — szavait, mint a gyer­mekeik. Megérdemlik a szavak a figyelmet, hiszen azért hív­ták össze megbeszélésre őket, hogy még jobb legyen az együttműködés a szülők és az óvónők között, s ennek révén még eredményesebbé válhas­son a gyermekek nevelése. Zeke Ilona először az óvoda rendjét ismerteti. — Négy csoportba osztottuk a gyermekeket: ikis, közepes, vegyes és nagy csoportba. — Bemutatja az óvónőket a szü­lőknek •—i Lujzi, Vali, Erzsi, Klári és Mária néni —, majd így folytatja: — Szeretnénk rendre, .pontosságra nevelni a gyermekeket, ezért kérjük a szülőket, hogy reggel 9 óráig hozzák el, délután 5 óráig pe­dig vigyék el őket. A mintaóvodában nagy gon­dot fordítanak a kicsinyek tisztaságára. Ezért leérte a ve­zető óvónő, ■ hogy minden gyer­mek részére külön fésűt és tö­rülközőt vigyenék, s az utób­bit hetenként rendszeresen cse­réljék. Tornacipőt, tornafelsze­relést kért a gyermekek, főleg a nagyobbak részére, hogy a tornaórákat eredményesebben tarthassák meg. ' Ismertette a szülőkkel a ta­karékosság jelentőségét, és fel­kérte őket, hogy gyermekeik részére váltsanak takarékbe­tétkönyvet, melyben az iskolai felszerelésekre — táska, füze­tek, könyvek stb. — szükséges pénzt gyűjtsék. Végül arról szólt, hogy az óvoda fejlesztéséhez magának az óvodának még ebben az év­ben nyolcezer forinttal kell hozzájárulnia. Szükséges a fej­lesztés, hiszen a 67 férőhelyre tervezett óvodában már most 120-nál több gyermeket gon­doznak. A pénzt a gyermekek­kel megrendezett előadások bevételéből és a szülői munka- közösség segítségével kívánják előteremteni. Kérte a szülő­ket, járuljanak hozzá az óvoda széppé tételéhez, ajándékozza­nak virágot stb. A megbeszélésen részt vevő szülők megválasztották a szü­lői munkaközösség elnökét Vass Gyuláné személyé­ben, valamint nyolc másik asszonyt, akik munkájában se­gítik öt A betonjárdától a kultúrotthonig A tapsonyi vezetők megtanulták: mindennél többet ér a tett Amikor a múlt év elején Bozsek József elvtárs Tapsonyba került tanácselnök­nek, ugyancsak sokat töpren­gett, és sok emberrel beszélge­tett: miként tudnák, miként le­hetne a tanács és a lakosság közti bizalmatlanság jégpán­célját megolvasztani. Tán Tap- sonyban rosszabbak az embe­rek, mint másutt? Szó sincs róla! Sőt, hogy mennyire tud­nak lelkesedni, hogy még ál­dozatvállalástól sem riadnak vissza, ha életük szebbé téte­léről van szó, lényegében er­ről szól ez az írás is. Másfélékét esztendő alatt többet változott a község, mint a múlt rendszer huszonöt évé­ben, és többet tettek ötvenkét eleje óta, mint azt megelőzően a felszabadulásig visszame­nőleg. Pedig ebben az időszak­ban is történt egy és más, nem ^ is kis változás. Mégis, a ha- i tárvonalat 1957 elejétől lehet meghúzni, mióta a falu népe egyre inkább ráébredt: maguknak tesznek jót, ha egy szívvel, egy akarattal összefognak. Addig talpalatnyi járdája sem volt a nagy falu­nak, ami igen csak bökte a tapsonyiak oldalát, ám még­sem kerestek rá orvosságot. Hanem akkor előállt Bozsek elvtárs, az újdonsült tanácsel­nök, s azt mondta a tanács­ülésen: — Teljesen jogosan marasztalják el a tapsonyiak a tanácsot az elmaradottság miatt, mert válóban többet le­hetett volna tenni a községért. S ha eddig megfeledkeztek is sok mindenről, a további mu­lasztás egyenesen bűn lenne. Nekiállhatnánk akár most is a járdaépítésnek, ha az erre szándékolt pénz nem az adó­fizetők erszényében, hanem a bankban volna. Vállalják a tanácstagok, hogy személyesen is felkeresik a hátralékosokat, s ha együtt lesz a pénz, neki­fogunk a munkának, hogy lás­sa a falu népe, nem játszunk a szavunkkal, az ígéretekkel. Ettől az üléstől kezdve éles fordulat következett be a tanács mun­kájában. Amikor látták a falu­beliek, hogy »nem babra megy a játék«, gyorsan rendezték községfejlesztési adósságukat. A tanács sem mulasztotta el kihasználni a kedvező alkal­mat. Alighogy együtt volt 26 ezer forint, azonnal hozzáfog­tak két és fél kilométeres sza­kaszon' a 116 ezer forintba ke­rülő betonjárda építéséhez. Ez a gyors intézkedés valóságos lökést adott, a lakosságnak. Többé senki sem kérdezte fon­toskodva, minek kell fizetni a községfejlesztési hozzájárulást, mert előttük volt a cél. Igaz, négy kilométernyi szakaszon még megépítésre vár a járda, de ma már minden tapsonyi ember biztosan tudja, hogy eljut a legutolsó ház elé is az áhított járda. S aki egyszer megízlelte a jót, az már nem sajnál fárad­ságot, áldozatot hozni önma­gáért, a közért — erről győződ­tek meg később is a tanács ve­zetői. A tapsonyi határon végig­húzódik egy árok, melyre az utóbbi években egyre több átok szállt, mert medre meg­telt iszappal, hordalékkal, s a vizet többé nem vezette le a földekről, rétekről. Sásnál, rossz fűnél egyéb nem is ter­mett ezeken a réteken. Száz­negyven gazdát érintett az árok. A tanács vezetői ismét a falu lakói elé álltak ezzel a mondással: segíts magadon, az állam is megsegít. Társuljatok! Ebben az esetben az állam magára vállalja a víztelenítési költségek felét. És úgy lett. A száznegyven gazda több mint 50 ezer fo­rintot adott össze, ugyanany- nyit adott az állam is, és a sokat szidott árok medrét mintegy három és fél kilomé­teres szakaszon öt és fél mé­terre szélesítették, valamint mélyítették. Sok bosszúságtól szabadultak meg a gazdák. Jö­vőre, s az elkövetkező évek­ben már a víztelenített földek több és jobb minőségű termé­sében mérhetik le: érdemes volt megfogadni vezetőik ta­nácsát. Most például a legelő vízte­lenítésére alakítandó társulás­ról esik mind több szó a falu­ban. Idén májusban — ugyan­csak a tavalyi tanácsülés ha­tározatára — községfejlesztési alapból megnyitottak egy pa­tikát. Erre lélegeztek fel csak igazán az emberek, egyre job­ban kezdtek hinni saját ere­jükben, s bízni a tanácsban. A tanács vezetői többé nem mondtak le a kezdeményezés­ről, megtanulták, mily könnyű elveszíteni és milyen nehéz visszaszerezni a lakosság bi­zalmát. Nemrégiben újabb me­rész ötlettel álltak a falu elé: — 1 Antit eddig ígértünk, megvalósítottuk. De ez nem elég. Nincs még kultúrottho- nunk, de ha összefogunk, most itt a lehetőség, építhe­tünk. Előadták elképzeléseiket. Az egyik majorban volt egy igen romos uradalmi istálló, azt járási engedéllyel elbontották — persze társadalmi munká­val —, s az anyagot a meg­építendő kultúrotthon helyére szállították. Ezt is társadalmi munkával. A lakosság elhatá­rozta: még az idén mintegy 160 fogatnap ingyen munkával földet hordanak a kultúrott­hon helyének feltöltésére. Már elkészült a tervrajz, a költség­vetés. A 350 személyt befoga­dó kultúrotthon építési költsé'- gének felét a falu teljesen ma­gára vállalta. Az alapot még az idén szeretnék lerakni — van hozzá 60 ezer forint köl­csönök —, a jövő nyárra tető alá hoznák, 1960-ban pedig már kultúrműsorokat is ren­deznének benne a falu kiszis- tái. A kultúrotthon megépíté­sének terve mozgásba hozta egész Tapsony népét. A foga- tosok, gyalogosok, iparosok, kiszesek, a falu értelmisége, egyszóval mindenki felajánlot­ta segítségét. Bozsek elvtárs, a tanács el­nöke ezért is szűrheti le ezt a tapasztalatot: a bizalom megszerzésének egyetlen esz­köze, ami minden propagandá­nál többet ér — a tett. Másutt és mások is tanulhatnának egyet s mást a tapsonyi veze­tőktől. Varga József A nyárfásítás jelentőségéről 30 méter magasra száll az új játékhelikopter A gyermekeknek bizonyára nagy örömet szerez majd az új játékheliikopter, amit a Bu­dapesti Lemezárugyár, vala­mint a Debreceni Mechanikai és Műanyaggyár közösen ké­szít. Műanyagból gyártott al­katrészei igen nagy teljesít­Lsuiisa és Natale a lány apjának tilalma ellenére, titokban összeházasodnak. Luisa apja ugyanis kotornak tartotta az esküvőt, hiszen nin­csen semmijük, még lakásuk sem. Natale kőművesként dol­gozik az új lakóházaik építkezésein, és úgy határoznak, hogy egyelőre az 5 szülei­nél laknak Rómában. Natale egész családja közös lakásban él. Nem sokáig bírják itt ki, más lakást kell keresniük. Talál­nak is, de mire ke­véske holmijukkal A tető Magyarul beszélő olasz film oda alkarnak költözni, a lakást kiiiríttetik, az épület lebontásra kerül, mert életve­szélyesnek találják. Többek tanácsá­ra Natale úgy dönt, hogy önállóan épít­kezik. Kölcsönt sze­rez, megvásárolja az építőanyagot, jtársai pedig elhatározzák, hogy segítenek. Sür­gős a dolog, mert felesége gyermeket vár. Az olasz törvé­nyek azonban aka­dályokat gördítenek az építkezés elé. Nem akarják, hogy a hatalmas lakóhá­zak tövében gomba­módra szaporodjanak a hajléktalanok vi- tyilSlói. Éjszakánként ezért járőrök cir­kálnak a külvárosok­ban, és ahol enge­dély nélkül épülő házra bukkannak, azt könyörtelenül el­bontják. Amelyik ház azonban tető alatt van, ajtaja zárható, oda nem lehet be­hatolni. A házat te­hát egyetlen éjszaka fel kell építeni. Találnak is meg­felelő helyet, oda­szállítják az anya­got, megkezdik az építkezést, de rövid idő múlva rendőrök bukkannak elő. Uj helyet kell ikeresni. Találnak is, s egész éjszaka dolgoznak, segítenek a környé­ken lakó szegényem­berek, és amikor a rendőrök jönnek, két munkás összeverek­szik, hogy ezzel is feltartsák a járőrt. A szomszédok köl­csön adják gyerme­keiket, hogy részvé­tet keltsenek. A járőr azonban mégis odaér. Látják a szer­számokat, a félig kész tetőn beszűrődő eget, de meghatják őket a síró gyere­kek, a könyörgő te­kintetű fiatalasz- szony, és eltávoznak. Erről szál a film, ismerteti két " olasz fiatal életét, hogy milyen boldogságot jelent számukra a magukénak mond­ható nyomorúságos vityiUó, amely miig láthatóan húzódik meg a modern bér­paloták árnyékában. menyre teszik képessé a heli­koptert, akár 30—35 méter magasra is felszáll. Egyelőre tízezer, s ha ez elfogy, továb­bi 10 000 készül a magasröptű helikopterekből. NÉPSZERŰEK f A „KINCSES" KÖNYVEK A SZÖVOSZ »Kincses-« könyvei begyre nagyobb népszerűségnek ör­vendenek a falusi olvasók tábo­rában. A tavaly megjelent Je- ' szenszky-könyv, »A gyümölcsfák > metszése« már sok segítséget ) adott olvasóinak a gyümölcsfák I ápolásában. A földművesszövetke- ’zetek könyvesboltjaiban még min- I dig meg lehet vásárolni ezt a ) hasznos szakkönyvet. A közeljövőben jelenik meg a k »Termelőszövetkezetek üzemi kis­könyvtára« sorozat. Nyomdai eiö- ‘ állítás alatt áll Filla: Munkaszer- jvezési tapasztalatok a téli alma k szedésénél című műve, mindössze [6 forintos áron, valamint Borin: * A kukorica betakarítási munkái­> nak megszervezése és Mohácsi— kPongrácz: Körte című mezőgazda­sági szakkönyvei. Ezeket a szakkönyveket különö­sen a termelőszövetkezetek dol- | gozói és az állami gazdaságok k szakemberei használhatják fel, de rigen nagy segítséget nyújt az I egyéni gazdálkodók számára is, Imert növeli szaktudásukat. A FA IRÁNTI KERESLET szerte a világon egyre nagyobb méreteket ölt. Mind magasabb követelmények tá­madnak a felhasználandó fa mennyisége és minősége iránt. Népgazdaságunk faanyag­szükségletének fedezésére csak fele-részben elégséges a hazai készlet. Behozatalra szorulunk, deviza ellenében. Ezen az álla­poton változtatnunk kell. A fahiány leküzdésének ket­tős útja áll előttünk. Egyrészt: céltudatosabb munkával na­gyobb hozamokat kaphatunk meglévő erdeinkből. Másrészt.: növeljük erdőterületünket. Je­lenleg hazánk földjének 13,5 százalékát borítja erdő. Kívá­natos, hogy 25 százalékosra emelkedjék az erdősültség. Csak a jövőben jutunk el a célhoz ezen az úton, de tétová­zás nélkül el kell indulnunk rajta. MIELŐBB ÖNELLÁTÓKKÁ AKARUNK VÁLNI fában. Éh­hez az szükséges, hogy gyorsain növő fafajtákkal végezzük el a fásítás zömét. A nemesnyá- ra-k például 30—40 esztendő alatt adnak akkora fatömeget, mint a bükk 80 év alatt. A gyorsan növő fák telepítésének hasznosságát már korábban felismerték a miénknél na­gyobb erdősültséggel rendelke­ző országok. Ausztria, Francia- ország, Jugoszlávia és Olaszor­szág hathatósan szorgalmazza és gyors ütemben végzi a nyár­fásítást. Nekünk is ezt kell ten­nünk. Pártunk és kormányunk — megértve a feladat nagysá­gát és megoldásának elősegíté­se végett — Országos Nyárfa­bizottságot hívott létre. NEMCSAK GYORSAN FEJ­LŐDIK, hanem nagyon sokféle módon hasznosítható is a nyár­fa. A fumir- és a lemezipar, a gyufa- és papírgyártás, a láda­ipar és a most kezdődő farost­lemez gyártás egyik legjobb alapanyagát adja ez a fafaj. A magánépítkezések szintén igénylik a nyárfát. Somogynak is vállalnia kell az országos nyárfásítási program ráeső ré­szének megvalósítását, ezzel hosszú évek mulasztásainak pótlását. A fát szerető ember szeme gyönyörködve tekinthet végig például a Kadarkút és Gige közötti országutat szegé­lyező nyárfasoron. Szeretnénk ilyen fákat látni másutt is az utak, vasutak mentén, a fo­lyók, patakok, csatornák és ár­kok partján. A mélyebb fek­vésű rétek, a legelők szélei ugyancsak kiváló nemesnyár- termő helyek. Széleskörű társadalmi össze­fogást igényel a nyárfásítás. A tanácsok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, legelte­tési bizottságok, a vízügyi igaz­gatóság, a közutak, a vasút fennhatóságai segítsék sikerre vinni ezt az akciót. Rövidesen hozzá lehet fogni az őszi fásí­táshoz. Már ebben az idényben is célszerű minél több nyárfát elültetni. A csemetéket, suhán- got és sorfákat a somogyi er­dőgazdaságok ingyen adják a tsz-eknek, és egyéni gazdák­nak. E GYORSAN NÖVŐ FAFA­JOK telepítésének szorgalma­zása, a munkák szakszerű vég­zésének megszervezése a kö­zeljövőben megalakuló So­mogy megyei Nyárfabizottság teendője lesz. Marton Tibor erdőmémök. Termelési tanácskozás Kisker-nél a Szerdán este termelési érte­kezletet tartottak a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói. Az értekezleten megje­lent dr. László István, a megyei tanács elnöke, Hajdú István kereskedelmi osztály- vezető, valamint több nagyke­reskedelmi vállalat igazgatója is. Rajta Mihály, a kiske­reskedelmi vállalat igazgatója tartotta a beszámolót. Beszé­dének elején kitért a nemzet­közi helyzet alakulására, majd a vállalat harmadik negyedévi eredményeit értékelte. A terv­teljesítés 100,7 százalék volt, ezen belül a ruházati főáru­csoport 94,1, a vegyesipari fő­árucsoport 113,5 százalékot ért el. Ezután egyenként beszá­molt a vállalathoz tartozó bol­tok munkájáról. Több ízben felhívta a figyelmet a fokozot­tabb udvariasságra, az üzletek Költöznek a vadak Az állami gazdaságok vad­gazdálkodási területein az idén is költöztetik a vadakat. Azok­ról a területekről, ahol már nagymértékben elszaporodott az apróvad, 4000 élőnyulat és 2000 fácánt szállítanak át a vadban szegényebb vidékekre. Főleg a Dunántúl állományát gyarapítják az idén. A nyála­kon és fácánokon kívül 150 őzet is áttelepítenek a nagy költözködés idején. tisztántartására, a számszaki tévedések elkerülésére. Meg­állapította, hogy a negyedév folyamán kísérletképpen beve­zetett új szállítási módszer egyelőre nem vált be, de a nagykereskedelmi vállalatok minden segítséget megadtak a nehézségek leküzdésére. Az igazgató sorra vette a szakok­tatás, nevelés, munkafegye­lem, társadalmi tulajdon vé­delme, az újító mozgalom hely­zetének kérdéseit, s azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy bár állandó javulás tapasztalható, még korántsem megfelelő a helyzet. A harmadik negyedév eredményeinek taglalása vé­gén a készletösszetétel helyze­téről beszélt. Amint mondot­ta, egyes üzleteknek keresni kell azokat az árucikkeket, me­lyek a vásárlóközönség köré­ben tetszésre találhatnak. A beszámoló második részé­ben a negyedik negyedév mun- . kajáról esett szó. Az év utolsó ♦ negyede a kiskereskedelem Í legnehezebb időszaka, a csúcs- forgalom ideje. Az ünnepi vá­sárlásokra való felkészülés ♦ mellett komoly ügyet kell vet- I ni a választásokra is. A me- j gye lakosságának vásárlóereje t nagy, mivel a termés jó volt, ! különösebb nehézség nem for­dulhat elő a tervteljesítésben. Végül Rajta elvtárs felhívta a | figyelmet az új kereskedelmi ♦ módszerek bevezetésének fon- {tosságára, a takarékosságra, az * udvariasságra és a verseny­mozgalom kifejlesztésének szükségességére. A népes termelési értekezlet |sok hasznos felszólalás után ’fejeződött be. Ismeretterjesztő előadások a KPVDSZ terveiben A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátói pari Dolgozók Szakszervezetének kulturális bizottsága az előző évekhez hasonlóan ez évben is indított J ismeretterjesztő előad ássoroza- t tót. Hat járási székhelyen. *Ta- bon. Csurgón, Nagyatádon, Siófokon, Marcaliban és Bar­cson tartanak irodalmi, tudo­mányos, zene- és színháztör­téneti előadásokat. Egy-egy is­meretterjesztő előadásra 50— 60 KPVDSZ-hez tartozó dolgo­zót hívnak meg, de szívesen látnak kívül álló érdeklődőket ; is. Az első két előadást már ’ megrendezték. Nagyatádon" A földi élet keletkezése és a mű­holdak címmel Szentes Imre, a TIT csillagászati szakosztályának vezetője tar­tott előadást, Tabon Móricz Béla tudományos kutató A Balaton keletkezése és Tab története címmel tartott elő­adást. A KPVDSZ terveiben sok érdekes előadás szerepel. Ok­tóber 29-én Nagyatádon Olasz ég alatt címmel Hock Já­nos, a balatonboglári műve­lődési ház igazgatója tart elő­adást az opera történetéről. Előadását hanglemezekkel te­szi színessé, érdekessé. Ugyan­ezt megismétli október 30-án Tabon. Marcaliban A Nyugat című folyóirat szerepe a XX. század elején címmel Béres Gyula tanár tart Irodalmi előadást. Szentes Imre A földi élet keletkezése és a műholdak című előadását október 30-án Barcson ismétli meg a járási művelődési ház helyiségében. Nagysikerűnek ígérkezik a november 19-ére Siófokra ter­vezett színháztudományi elő­adás, melynek megtartására dr. Cenner Mihályt, a Színháztudományi Intézet osz­tályvezetőjét, a Színháztörté­neti Intézet igazgatóját kérték fel. Előadására, melynek címe A magyar színjátszás történe­te, hanglemezeket' is hoz ma­gával, melyek régi, nagy mű­vészeink hangját örökítették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents