Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Péntek, 1958. október 24.

Ötéves, tervünk egyik legnagyobb létesítménye a mezőgazdaságot szolgálja. A Keleti Főcsatorna a vízszegény alföldi területek öntözését teszi lehetővé.

'dúámujLn hozzászólnak

A na-pokbain jelent meg a Magyar Szocialista' Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a munkásosztállyal kapcsolatos egy« feladatokról. A határozat a Központi Bizottság megbízásából a munkásság körében történt széleskörű vizsgálat alapján született, és kiterjed a munkásság politikai, gazdasági és kulturális helyzetére. Rámutat a felbukkanó hibákra, és megvilágítja az azok kijavításához vezető utat.

Nyíltan

a hetedik pontról

A határozat hetedik pontja semmiképpen sem válhat kényelmetlenné, ha a bírálat és az önbírálat szemüvegén át nézzük. Taibák Lajos, a cukorgyár igazgatója egyetért a Központi Bizottság határozatával, és vallja, hogy még sokat lehet javítani a vállalatvezetők és igazgatók tömegkapcsolatán. A saját portáján tekint körül, amikor megállapítja, hogy az elmúlt esztendőkben — legtöbbször önhibáján kívül — nem tudta a dolgozókkal való kapcsolatát olyanná tenni, amilyenné szerette volna, amilyennek minden vezető és dolgozó közti kapcsolatnak lennie kell. A temérdek gyárvezetési, műszaki gond közepette, bizony nemegyszer feledkezett el arról, hogy többet tartózkodjék az üzemben. A gondok persze

most se csökkentek, sőt! Úgy érzi azonban, hogy már megtalálta a helyes időbeosztást, és most már nincs olyan nap, hogy meg ne forduljon a gyár dolgozói között. E kapcsolatot mélyíteni igyekszik. Véleménye szerint ezt elősegítené, ha minél több dolgozó venne részt a tömegszervezeti munkában, így sokkal többször érintkezhetne személyesen, közvetlenül egymással a munkás és a vezető. A dolgozókkal folytatott beszélgetéseikor gyakran tér ki majd politikai, gazdasági és kulturális kérdésekre. Lehet, hogy nem mindig népszerű a termelékenység lényegéről, vagy erkölcsi kérdésekről beszélgetni, de hiszi, hogy e beszélgetések előbb-utófob meghozzák gyümölcsüket. Ö látja el az ÉDOSZ kultúrotthonának elnöki tisztét is. Itt a televízió és a könyvtárak körül sokat találkozik a gyár munkásaival. És amikor az egyre gazdagabbá váló műsortervet említi, máris a határozat szellemében beszél, a munkások kulturális színvonalának emeléséről, arról, hogyan lehetne több ismeretterjesztéssel, a művészet, a tudomány meg- kedveltetésével a vezető munkásosztály műveltségi színvonalát emelni.

Egyedül és közösen

Gyöngyösi József cukorgyári főzőmunkás arról beszél:

a párthatározat megjelenése óta sokkal inkább bíznak abban, hogy a nemrég elindult szövetkezeti lakásépítési mozgalom sikeresen célhoz ér, hiszen a Központi Bizottság világosan leszögezi határozatában, hogy az állam további erőfeszítéseket tesz a lakáshiány enyhítésére, s előbb- utóbb fel is számolja azt, mert a lakáskérdés »össztársadalmi ügy«. Gyöngyösiné örül annak, hogy a határozat kitér a szövetkezeti lakás- építkezés szorgalmazására. A cuikorgyáriak ezt az építkezési módok választották. Saját anyagi erejükkel is »beszállnak« ebbe, és segíti őket az üzem is: salaktéglával, fuvarral, asztalosmunkával stb. Társadalmi munkában segítik egymást is. A város^ máris tett erőfeszítéseket arra, hogy közel a gyárhoz, a Dobó István utcában megvalósulhasson a terv. Azonban az utóbbi időben . a telekjuttatás körül mintha kissé megtorpant volna az eddigi lendület. Remélik — főleg a párthatározat megjelenése óta —, hogy a megtorpanás csak átmeneti. A város megtalálja a gyors telekjuttatás lehetőségét, ha pedig csak az eddigi megoldás lehetséges,' akkor hozzásegítik őket az illetékesek, hoev esetleg más üzemek csatlakozásával meglegyen a telekjuttatáshoz most szükséges 50 szövetkezeti építkező.

Á mezőgazdasági és a kulturális munka őszi feladatairól tanácskozott a Fonyódi járási Tanács VB

(Tudósítónktól.)

A Fonyódi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén mezőgazdasági, kulturális és pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Első napirendi pontként az ősizi munkák menetét tárgyalták meg. A megjelent szakemberek beszámolói és a hozzászólások alapján az a vélemény alakult ki, hogy az őszi munkák jól haladnak a járásban, a vetésék biztatóak. Örömmel állapította meg a vb., hogy a járás termelőszövetkezetei egyre jobban növelik a vetésterületüket. Ez az egyik legékesebb bizonyítéka a tsz-mozgalom helyes irányú fejlődésének.

A vetőmaghelyzet már nem ilyen kedvező — állapította meg Bagó Gyula, a végrehajtó bizottság elnöke. E fontos kérdés megoldásában első- sódban a mezőgazdasági szakemberek, agronómusok segít- hetnénék tanácsaikkal, a dolgozó parasztokkal való jobb kapcsolat kiépítésével.

Evek óta húzódó probléma a fonyódi járásban az aprómagvak cséplésének ügye. Az agronómusok felvilágosító mun- íkájávai megfelelő eredményt lehetne biztosítani. Meg kell győzniük a gazdákat. hogy jobban járnák, ha közös szérűre, a gépállomás gépéhez viszik aprómagvaikat csépeltétől

Megállapította a vb., hogy

I lemaradás mutatkozik az őszi ( ’ mélyszántási terv teljesítésé- : ! ben. Ennek oka a gépállomás j I nem kielégítő munká ja, a hely- j j télén munkaszervezés (a gépállomás az utolsó helyen van a megyében).

| Második napirendi pontként : a járási művelődési ház munkája került a végrehajtó bi- ! zottság elé. A nyári üdülési í időszak színházi, hangverseny, kiállítási stb. rendezvényei után az ősz beköszöntésével a járási művelődési ház ismét megindította szakköreit, sőt újabb hármat is szervezett. Főként kiszesek bevonásával kézimunka, varró szakkört, képzőművészeti szakkört alakított. — Az új ismeretterjesztési évad megindulása előtt úgy kell a tervet összeállítani — mondta Ruda Gyula vb.elnökhelyettes —. hogy minél hathatósabban segítse a mező- gazdaság szocialista fejlesztését.

A végrehajtó bizottság — a művelődési ház igazgatójának javaslata alapján — határozatot hozott a balatonboglári járási művelődési ház elnevezéséről is. A korszerű Balaton- parti intézményt a nagy somo- ! gyi népi kutatóról és népzene- gyűjtőről, a világhírű Kaleva- la-fordítóról, V ikár Bél áról nevezték el.

A végrehajtó bizottság végül a járás 1959. évi költségvetési tervezetét tárgyalta meg.

Helyes arányok

Kit ez, kit az ragad meg a Központi Bizottság munkásosztállyal kapcsolatos határozatából. Méltán keltett nagy megelégedést az Autóközlekedési Vállalat dolgozói körében az, hogy nyugdíjrendszerünknél fokozottabban és reálisabban veszik figyelembe a munkában eltöltött évek számát (ez különösen nekik, a nehéz idegmunkát végző sofőröknek előnyös), hogy megszüntetik a régi és új nyugdíjak közötti nagy különbséget. Mosonyi István AKÖV- munkás helyesli a határozatot azért is, mert rugalmasabb bérezés kialakítását szorgalmazza, és kimondja, hogy 1959-től — a népgazdaság teherbíróképességének megfelelően — tervszerűen csökkenteni kell a keresetek között több helyütt fennálló aránytalanságokat. Persze — mondja —, nem szabad ezt eltúlozni, és a helytelen követeléseknek gátat kell vetni, hisz eddig kialakított bérrendszerünk alapjában véve jó. Mosonyi elvtárs szerint a határozat politikai vonatkozású megállapításai igen helyes irányban mutatják meg az utat a párttagságnak a bürokrácia leküzdésére, a tömegkapcsolat elmélyítésére, az önelégültség elleni harcra, a tömegszervezeti munka megjavítására.

Több üzemben szóba került a Központi Bizottság határozata, és mindenütt a megelégedés hangján beszéltek róla.

Szegedi Nándor

A DOLGOZÓ PARASZTSÁG GONDJA- AZ ÁLLAM GONDJA

H

a egyéni gazdákkal beszélünk életükről, sorsukról, előbb-utóbb elismerik: okos parasatpolitikát folytat a párt, a kormány. Jól mondják, mert a falu szocialista jövőjét építő szövetkezetek felkarolása mellett van ereje, gondja népi rendszerünknek arra, hogy a ma még többségben levő egyéni gazdák jelenét is segítsen szebbé, jobbá tenni.

A földosztással nem oldottuk meg végérvényesen a volt cselédség, kisparasztság életkérdéseit. Vajon mit kezdene a pár holdjával az az ember, akinek nem telik igavonóra. De itt vannak a, somogyi mezőkön is az állam traktorai, amelyek az idén eddig 213 ezer normálholdnyi talajmunkát és szállítást végeztek elsősorban a fogatnélküli egyénieknél. Tíz esztendő alatt megkedvelte a gépet a falu, s a traktor hasította barázdában szép termés szökkent szárba, szemmel láthatóan bizonyítva azt a segítséget, amelyet a munkás adott a parasztnak. Slemmer Lajos a gigei határban nem lóval szántaija 240 forintért juttatott földje egy-egy holdját. A gépet hívja segítségül — a száz forint a zsebében marad minden hold ily módon való felszántása révén. Fehér Imre tízholdás kadarkúti gazdaságában is sűrűn megfordul a gépállomás vontatója vagy kormosé. Az idén már nem is kell tizenöt-húsz kilométerre menni a gépért: beszól a parasztember a helyi földművesszövetkezethez, kifizeti a munkadíjat, és másnap, harmadnap bamállik a frissen szántott föld.

Ma már kevés kisparcella van, amely nem ízlelte volna meg a műtrágyát. Több kellene ebből a termésfokozóból — s lesz is, mert a hároméves népgazdasági terv tesz róla: 1956-ban 26,6 kiló műtrágya jutott egy-egy hold termőföldre, s 1960-ban 55,9 kiló jut. Aztán két esztendő múlva a kukoricaföld minden második holdjába hibrid magot vethet gazdája — a betakarításkor a negyedik forduló után ötödszörre is megtelik a szekér.

N

incs diktált vetésterv. Azt termel a parasztember, amit akar, s amiből több pénzt remél; Szuloknak a dohány, Kadarkáinak a csíros burgonya, a megye középső részének pedig a cukorrépa az istene. Szerződik rá az állam, s csupán e papír ellenében pénzelőleget ad a termelőnek. De nemcsak szerződéses növény magjára tehet könnyen szert a gazda, hanem a széleskörű csereakció nemesített kalászos vetőmaghoz is juttatja. Aztán, ha valamilyen termelési módszer fotóit eljárt az idő, ott a barázda szélén az állam fizetett mezőgazdásza, aki szaktanácsot ad a műtrágyaadag összeállításához, vagy éppen a nyersfoszfátos trágyakezeléshez.

Az egyéni parasztok állattenyésztésének felvirágoztatása útjából is eltávolítottak minden korábbi akadályt a párt agrártézisei. A húspont, a tejbeadás, a tojás átütemezése más termékre — már-már feledésbe merülő fogalmak. Ugyanígy eltűnt az olyan kényszervágási igazolás is, amelyen ez állt: eltörött az üszőborjú lába. Ellenben van egyre szélesedő takarmánya’ap, és van adókedvezmény a növendékmarha neveléséhez.

S

őt azt mondja az állam a parasztoknak: fogjatok több pillangósmagot, ón adok helyette jó minőségűt, szavatokat, fémzárolt zsákokiban, hadd vesszen- ki az aranka a taikarmányföldekről. Tejszövetkezet szeparátorából folyt soványtejet szürcsölnek a fehér- hús-malacok — kell a baconsüldő, jobban, mint a zsírdisznó. Korpa jár a csarnokba vitt tej ellenében, hogy még teitebb legyen a fejőke. Törzskönyvi felügyelő jegyezgeti fel szorgalmasan a göllei, magyaregresi és más helységek istállóiban a tej kilogrammjait és zsírtartalma százalékát, hadd derüljön ki, érdemesbe tehénné, bikává pátyolgatni a Cid- rus vagy a Füge borját. És ahol sok számot kell felírnia a törzskönyvezési megbízottnak, oda sok pénzt küld az állam — a rekorderjószágért. A toponári Virág József 24 366 forintot tett zsebre — ennyiért adta el Náci nevű bikáját. Serkentő anyagi érdekeltség — ez jellemző az állattenyésztésre is. Az erkölcsi megbecsülést sem hiányolhatják a kiváló egyéni gazdák. Micsoda büszkeség feszítette mellét annak a tizenkét somogyi gazdának, aki növendékbikát vitt fel az idei országos kiállításra. Szeptemberben három hetet Pesten töltöttek, pedig ugyancsak lett volna dolguk itthon! Nem a harmincegy forintos napidíj marasztalta őket az országos seregszemlén, hanem valami más. Az, hogy módjuk volt elmondani a szabolcsi vagy Bács megyei látogatóknak: »igen, én neveltem ezt a szép állatot«.

Termelni, tenyészteni — nem elég. Gondoskodni kell a fölösleg eladásáról is. Az idősebb korosztály nem ejtette még ki az emlékezetéből a kapitalista világ gazdasági válságainak idején szerzett tapasztalatait. Akkor jóformán ingyen sem kellett a paraszt portékája a kereskedőnek — a munkásnak pedig nem volt pénze, elegendő élelemre, hiszen bezárt gyárkapuk meredtek rá. És ma? Ma valóban nem fájdítja értékesítési gond a parasztember fejét. Említettük, hogy a szerződéses növényt még el sem vetette, máris ott a termés biztos vevője, az állaim. Úgyszólván amint kipottyan a malac a kocából, már megy az állami vállalat embere: kössön szerződést baconra a gazda. Sok és jó burgonya termett az idén? Ezer vagonnyit vásárolt fel az állam a megye földművesszövetkezetei segítségével, hogy Budapest, Pécs, Veszprém vagy Székes- fehérvár asztalára juttassa ezt a fontos ter- melvényt. El sem vetett kenyérgabona leendő termésfölöslegéért szerződéses előleget, sőt 5—10 forintos mázsánk énti felárat fizet az állam. De megveszi a hulló almát, a mákgubót is.

M

indez — és még sok más — arról tanúskodik, hogy a párt vezette munkásparaszt kormány gondjáVá vált az egyéni gazdák gondja. Ezen nincs is csodálkozni való. Hiszen olyan állaimban élünk, ahol a hatalmon lévő munkásosztály testvéri segítő kezét nyújtja a falu dolgozó népének, hogy termék- bőség legyen, s felépüljön a szocializmus a mezőgazdaságban is. Kutas József

Egy családban

a KISZ-titkár, a nőtanács elnöke, a párttitkár

Beesteledett. A hatalmas szanatórium ablakai azonban még messzire világítanak. Kicsit odébb a kórház két épülete húzódik. Itt él a Kerká- poly-család az egyik szolgálati lakásban. Most épp együtt vannak. Az édesanya az új mosógéppel mos, fia, Józsi vacsorái, most jött haza a munkából, s gyűlésre siet, az édesapa, ’ierkápoly Zoltán is otthon tartózkodik, kicsit megpihentetni fáradt tagjait, hisz épp eleget futká- rozott a kórházban, ahol a gondnoki teendőket látja el.

Körbe üljükl az asztalt. Mellettem Kerkápoly Zoltán, a községi pártszervezet titkára, velem szemben felesége, a nőtanács elnöke. A tizenkilenc éves Kerkápoly József, a KISZ-szervezet titkára nem ül le, nyilván jobban tud állva beszélni. Igen, bármilyen furcsa is, egy család vezeti a három szervezetet. Szóvá teszem, nem vezet-e pusmogásra, rosszindulatú megjegyzésekre, hogy hármuH kezében összpontosul a párt, a KISZ, a nőtanács vezetése.

— Hát bizony, mi magunk se örülünk ennek a ferde helyzetnek, de egyelőre nehéz ezen változtatni. Az igazság kedvéért azt is tudni kell, hogy először csak én voltam vezető pozícióban, majd megválasztották a fiamat KlSZ-titkár- nak, férjemet meg párttitkárnak — mondja Kerkápoly Zoltánná elgondolkozva.

— Mindig nehéz az úttörők helyzete — szólal meg az ősz hajú Kerkápoly bácsi — s valahogy ebbe az áttörésbe cseppentünk be mindhárman. Szívesen tesszük, amit te| szünk, örömünket leljük ab- ! ban, ha a községet előbbre mozdíthatjuk. Itt van a párt- szervezet. Létszáma nem nagy, szervezett oktatás tavaly sem indult, idén sem lesz, előadássorozatot mégis szervezünk, mert igényt tart rá a tagság. Itt voltak a jelölőgyűlések. Olyan párttag egy sem akadt, aki ne vette volna ki a részét a szervezésből.

A szót ismét Kerkápoly néni veszi át:

— A gyerekek zenélnek, Lajos meg Jóska tangóharmo- nikázik, Zoli dobol. Hárman együtt kész zenekar. Hívják is őket mindenhova, még Kutason is muzsikáltak, a nőtalálkozón. De nem ezt akarom elmondani, hanem azt, miért választották meg Jóskát titkárnak. Vasárnap jöttek a lányok, s kiabáltak: »Fiúk, gyertek zenélni«; a fiúk meg mentek, húzták a talpalávalót, késő estig muzsikáltak a tanácsházán, hadd táncoljanak a fiatalok. Megszerették Jóskát, megválasztották titkárnak.

— Ez év januárjában álltam a szervezet élére mondja a markáns arcú, fekete hajú fiatalember. — Májusban egyhónapos KISZ-iskolán voltam Pécsett. Munkánkról annyit; júliusban bállal egybekötött névadó ünnepélyt tartottunk, melyen 250-en vettek részt. A szervezet Korvin Ottó nevét vette fel. Szerettük volna megindítani a »Világ térképe előtt« című oktatási formát, de mivel nem tudtuk megoldani, ezért előadássorozatban gondoskodunk a fiatalok politikai neveléséről. A társadalmi munka fő erőssége

az ötvöskónyi KlSZ-szervezet- nek. A nyáron parkosítottunk a tanácsnak, most egy sertésólat bontottunk el. Ebben a munkában az idősebbek is segítettek. A téglából öltöző épül a sportpálya mellé. Az építkezésben is szeretnénk élen járni. Elhatároztuk, hogy betanuljuk A kőszívű ember fiai című színdarabot.

Kerkápoly bácsinak és Jóskának mennie kell, hívja őket a kötelesség, gyűlést tartanak. A bészélgetést Kerkápoly nénivel folytatjuk a nőtanács munkájáról.

— Amikor a tanév megkezdődött, a nőtanács megkérte a szülőket, támogassák munkánkat. Néhány több gyermekes családot már meglátogattunk. A betegeket, terhes asszonyokat is felkerestük, s ahol az szükséges volt, mindenben segítettünk. A nőtanács kiharcolta, hogy négy nőt jelöljenek tanácstagnak. Bizony, szó szerint harcolni kellett igazunkért, mert a férfiak még nagyon idegenkednek attól, hogy nőt jelöljenek tanácstagnak. S hogy még valamit elmondjak, a nők voltak az elsők, akik agitálni mentek a községbe.

A Kerkápoly-család az úttörők munkáját végzi, s hogy eddig még nem sikerült mást megbízni a KISZ és a nőtanács vezetésével, nem aa ő hibájuk. Az adott helyzet hozta így, hogy hármuknak kellett vállalni ezeket a funkciókat. Elmondhatjuk, hogy becsülettel állják a sarat, töretlen lelkesedéssel munkálkodnék a falu életének előbbrevi- telén.

Lajos Géza