Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
Csütörtök, 1958. október 2. 6 SOMOGYI NÉPLAP Egyes vállalatok megkerülik a munkaerőgazdálkodási hivatalt Miért nem érvényesítik a büntetéseket? A tanácsok munkaügyi osztályait azért bízták meg munkaerő irányítási feladattal, hogy megszüntessék a személyes kapcsolatra épülő elhelyezkedést, hogy azok jussalak hamarabb állásba, akik a legjobban rászorulnak. A kormány 15/1956. sz. rendelete kötelezi a vállalatokat, jelentsék munkaerő-igényüket a munkaügyi osztálynak, s hogy milyen bérkategóriában hány dolgozót alkalmazhatnak. Szokás? A megyei tanács munkaügyi osztályán található vizsgálati jegyzőkönyvek többségében szerepel az a megállapítás, hogy az ellenőrzött vállalat vagy üzem ennyi és ennyi dolgozót alkalmaz a munkaügyi osztály közvetítése nélkül, megkerülték a munkaerőgaz- dálkodásd hivatalt. A Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat hét adminisztratív, két műszaki és egy más állományban lévő dolgozót, a kórház tizenegy alkalmazottat vett fel bejelentés és közvetítés nélkül. Mintha a törvény nem is volna érvényben. Egyik-másik vállalat, üzem, intézmény valami különös szemléletből fakadóan féd- véDról veszi ezt a rendelkezést. Mintha valakit is felmentene a múlt rossz szokásainak hatalma! Nyilvánvaló, hogy a legtöbb vállalatvezető a protekciós kapcsolatok süppedő talaján áll akkor, amikor dolgozói alkalmazásakor nem a kormányrendelet szellemében jár eh A munkaügyi osztály — nagyon helyesen — törvénysértésnek minősíti ezt Nemrég a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ igazgatója ellen javasolt fegyelmi eljárást, mert öt adminisztratív és három kereskedelmi dolgozót vett fel közvetítés nélkül. Csakhogy... Fölösleges mentegetés! Kocsis Dezső munkaügyi előadónak aggályai vannak afelől, hogy a MEZŐÉRT igazgatójának felettes szerve, a MÉSZÖV megindítja-e a fegyelmi vizsgálatot. Gyakori ugyanis, hogy a fegyelmi javaslatok nem érnek célba. A kereskedelmi osztály, mint a népbolt felettes szerve, »mindenre van ok« jelszóval a kimagyarázkodást választotta a népboit-igazgató elleni fegyelmi javaslatra — különböző vállalati érdekekre hivatkozva. Pedig a munkaügyi osztály is gyorsan kielégíthette volna a vállalati érdeket, hiszen akkor még (1958. február 19-én) négy személynek fizetett az állam munkanélküli segélyt; azóta persze már elhelyezték őket — máshol. A közvetítés nélkül felvett tíz dolgozó közé igen könnyen befért volna a négy szóban forgó ember is, ha a népbolt a kormány rendeletének szellemében vezeti munkaügyét. Érdemes-e és lehet-e a személyes kapcsolatokra épülő s éppen ezért sokkal lassúbb elhelyezkedés ellen küzdeni? Lehet! És nem is olyan nehéz, ha a felügyeleti szervek foganatosítják a törvény megszegésével járó büntetéseket. De miért kell eljutni a büntetésig? Lehet anélkül is! Ezt bizonyítja a Terményértékesítő és Raktározási Vállalat példája. ahol egyetlen dolgozót sem alkalmaznak közvetítés nélkül A 15/1956. számú rendelet ma is érvényes, megtartása: kötelesség. (Szegedi) E hónap közepén megindulnak az orosz nyelvtanfolyamok Országszerte nagy az érdeklődés Jönnek az őszi esték, majd a hosszú téli esték. A kora esti órákban azonban mozgalmas lesz a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bajesy-Zsi- linszky u. 1/c szám alatti helyisége. Itt folynak ugyanis október közepétől kezdve az orosz nyelvtanfolyamok, amelyekre Kaposvár dolgozói máris nagy számban jelentkeztek. Kezdő, mérsékelten haladó és erősen haladó, valamint társalgási tanfolyamokon sajátítják el heti egy napon, jól megszervezett kétórás előadásokon a szocializmus nyelvét, az orosz nyelvet. Ha valaha igaz volt, hogy a világirodalom, a szakirodalom minden kincsét meg lehetett szerezni német nyelven, az most méginkább vonatkozik az orosz nyelvre. Nincs a világon számottevő irodalmi mű, szakkönyv. amely ne jelent volna meg orosz nyelven és ne volna kapható — szükség esetén megrendelésre — könyvesboltjainkban. Az orosz nyelvet ma már nemcsak a szocialista tábor országaiban, hanem az egész világon — éppen az említett ok miatt — mindenütt tanulják. A turistakirándulásokon, amelyek a szocialista országokba irányulnak, a nemzetközi érintkezések nyelveként az orosz nyelv szerepel. Milyen hasznos ilyenkor az orosz nyelvnek még mérsékelt fokon való ismerete is! Az október közepén kezdődő MSZBT-tamfolyamokon az új tankönyv alapján már az első évben, a kezdő tanfolyamokon is a mérsékelt tudásnál jóval többet lehet szerez- ni. Olvassuk az újságokban, halljuk a rádióban, hogy milyen sok nyelvtanfolyam indul felnőttek számára az egész országban. Ahány nyelv, annyi ember az ember! A Magyar—Szovjet Baráti Társaság még vesz fel jelentkezőket az orosz nyelvtanfolyamokra. Jelentkezni lehet személyesen a Ba.jcsy-Zsilinsz- ky utca 1/c számú székházban és telefonon a 13-08 számon. A tanfolyam megindulásának időpontjáról október 15-ig értesítést ad a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. £mLékízik, f)circut£infrk őiotáti...? [ Él HALÁSZ JÁNOS elvtársnak Kaposvár B izony űntuk mar A HÁBORÚT valakin ennyiem. Megelégeltük az éhezést, a szenvedést, a szüntelen rettegést, hogy mikor talál bennünket is a golyó, s nem láthatjuk többé szüleinket, feleségünket, gyermekeinket. Hányszor ötlött fel bennünk a gondolat: miért is harcolunk, miért van kezünkben fegyver, mellyel más nemzetek hasonló szegény embereit öljük? S a magunkban adott felelet mindig ez volt: Eldobni a fegyvert, mert az nem a mi, hanem az urak érdekeit szolgálja... 1916-ot írtaik. A háború, a sok vér már fásulttá tett bennünket. Először még megdöbbentünk, amikor a mellettünk álló kenyerespajtás kidőlt a sorból, de később közömbösen szemléltük legjobb barátaink szenvedéseit is. A háború kiölt belőlünk minden emberi érzést. Pedig mennyire szeret- j tűk volna elfelejteni a sok ' vért, s nem látni többé az éhségtől lesoványodott arcokat, sebesülteket. Érző. élő emberekké akartunk válni, olyanná, aki tud örülni és tud bánkódni is ... Kerestük az utat, merre, hová. Hátunk mögött őreink, a parancsnokok, a csendőrök, akik képesek lettek volna bennünket — mint ahogy másofc- I kai is tették — veszett kutya •ként lelőni. Szemben velünk . az oroszok, a fogság. Még: az utóbbit választottuk. Inkább a fogság, mint a biztos pusztulás a lövészárokban ... Az egyik hajnalban szökevények kereséséire küldtek bennünket. összenéztünk, s már tudtuk a dolgunkat. Alig maradt el a lövészárck, emelkedett a puskatus. és az ember - faló őrmester bezúzott fejjel, eszméletlenül esett össze. Fegyverünket eldobva futottunk a fogság felé ... A fogolytáborban mintegy 5000 hadifogoly zsúfolódott össze. Magyarok, németek, osztrákok, legnagyobb részűik nincstelen szegényemben Ezért érthető, hegy amikor 1917 októberében vörös karszalagos matrózok jelentek meg a táborban, több mint ezrein jelentkeztek s álltait a forradalom oldalára. S ADRINSZK... IGEN, OTT TÖRTÉNT... ön Halász elvtá-rs. ekkor már századparancsnok volt, és több más forradalmi ezred katonái között mi is ott harcoltunk a város visszafoglalásáért. Csehek tartották megszállva. Az állomáson egy vasúti szerelvényről, homokzsákok közül tüzeltek ránk, súlyos veszteséget okozva nekünk. — A vonatot ki kell tolni a nyílt pályára! — hangzott a parancs, önként vállalkozókat kértek a feladat végrehajtására. Az egész század jelentkezett, s ön választott ki néhányunkat. Egy szigetvári gépészféle embert. Réti Jenőt jelölték ki a mozdony vezetésére. Juhász Ferenc és Bordás István nagy- kanizsai, Stikrád György ka- poskeresztúri, György Géza gamási származású vöröskatonák voltak tagjai a kis roham- csoportnak ... Mozdonyunk, melyen ön volt a parancsnok, óvatosan közelítette meg a csehek szerelvényét. Mozdonyvezetőjük észrevette a bajt, de már nem tehetett ellene semmit, ön átugrott a csehek mozdonyára, s ledobta annak vezetőjét. Juhász Ferenc közben összekapcsolta a két mozdonyt, s a szerelvény — a -rajta lévő csehek nagy megdöbbenésére — megindult a nyílt pálya felé. Ott már várták őket... Sikerült a csel... Sadrinszkot visszafoglaltuk. Harcoltunk Gyenyikin és Kölesek ellen. Szarátov, Omszk, Perm, Irkutszk — sok-sök orosz várost segítettünk visz- szafoglalni a fehérektől. 1918 végén hazajöttünk, ön ottmaradt, tovább harcolt, és tudjuk. Ivan Ribulov néven vált ismertté a forradalom történetében. Egy orosz tanítónőt vett feleségül, házasságából két gyermeke született. 1922-ben hazajött. Itthon is folytatta forradalmi tevékenységét. A Körtönye-hegy egyik kis szőlejében, egy csőszkunyhóban rejtegették a nyomdagépet. amelyen felhívásokat nyomtattak Somogy lakóihoz. A fasiszta, nyilas világ idejében erdőkben kellett bujkálnia, hogy életét menthesse... Értesültünk arról is, hogy fia, Ivan Ribulov szovjet tankista főhadnagy Székesfehérvár felszabadításáért életét áldozta. Amikor Somogy felszabadult, ön elsőnek állt a párt szervezésének élére, harcolt az élet megindításiáért. Az ellenforradalom idején önnek is nehéz volt. Bizonyára, mi, öreg katonák mindany- nyian arra gondoltunk. ha olyan fiatalok lehetnénk, mint 1918—19-ben. akkor mindez nem történhetett volna meg.» Parancsnok elvtársi Nagyon örülök, hogy életben van. Hiszen a régiek közül, akik egy században harcoltunk, már csak ketten élünk. Réti Jenő öt éve, Bor- bás István két éve. Stikrád György tíz éve, György Géza nyolc éve már nem tud emlékezni a régi harcokra... GY HALLOTTAM,-gyakran betegeskedik. Tudom, ön felett sem ment el .nyomtalanul az idő, a sok harc. Kívánom, hogy mielőbb meggyógyuljon, és minél előbb találkozhassunk. Szeretném megszorítani kezét, szeretnék önnel együtt emlékezni közös harcainkra. Egy városka témája nevében: Szalai László 7 860-ban egy Balaton- I fökajárról Somogyba származott kereskedőcsalád tanulni vágyó 21 éves fia útrakelt, hogy a közeli tengerparti kikötővárosokban szakmabeli tapasztalatokat szerezzen. Triesztbe érve azonban csakhamar tudomására jutott, hogy a nemzeti szabadságért és az egységes Itália megvalósításáért küzdő híres »Garibaldi«, újra zászlót bontott, a Szicíliában kitört forradalom élére állt, és hogy csapatában volt 48-as honvédekből, emigránsokból, a Bach-korszak üldözöttjeiből magyar légió, **•légioné wngherese« is alakult, oly vitéz magyarok, mint Türr István, Földvári Károly, Vetter Antal és Teleky Sándor részvételével. A hírre a fiatal ember hajóra szállt, Nápolyba utazott, és beállt a magyar légióba. Majd négy éven át szolgált azután itt, a magyar haza hőn óhajtott szabadságának óraütését várva. Hazatérése után szüleit Somogybán találta, s ő maga is itt telepedett meg. 1868-ban megnősülve Orcziban vett bérbe egy nagyobb birtokot, és gazdálkodásihoz kezdett. A birtokhoz a falu közepén álló kicsi, zsúpos ház tartozott, melynek frontja előtt bolthajtásos folyosó húzódott. P bben a kicsi, zsúpos házban látta meg a n' p világot Kunffy Lajos, a »yari- baldista« Kunffy Adolf és Hochsinger Hermina fia, Somogy megye egyik büszkesége, 1869. október 2-án. Elemi és középiskoláit Ka- posváratt végezte, majd szüléi kívánságára Budapestre ment az egyetemre joghallgatónak. Mivel rajzkészsége már gimnazista korában megmutatkozott — amely időben az olasz származású Galimberti Alajos és a Becsben feltűnt későbbi Munkácsy díjas Ko- roknyai (Trost) Ottó festőktől kapott művészeti instrukciókat tms egyidejűleg az Andrássá úti DR. Somogytúr „Nagy Öregje" 89 éves »Mintarajziskolát« is látogatta. (A mai Képzőművészeti Főiskola.) Itt Greguss tanár felügyeletével gipszmodelleket rajzolt, és a Nemzeti Múzeumba járt híres festők képeit tanulmányozni, másolgatni. De eljárt Vágó Pál műtermébe is, ahol az akkor már híres mestert magát is megfestette. Két, Budapesten töltött esztendő alatt nyilvánvalóvá vált tehetsége, s így jogi alapvizsgáinak letétele és a kaposvári 44. közös gyalogezrednél töltött egyéves katonai szolgálatának teljesítése után 1891-ben Münchenbe utazott, a német művészet központjába. Itt előbb féléven át Hóllósy Simon ott élő művészünk festőiskolájában rajzolt, majd pedig Hackl professzornál tanult a bajor képzőművészeti akadémián. Itt találkozott össze néhány, nála pár évvel idősebb, már Párizsból visszatérő fiatal magyar művésszel: Iványi- Griinwáld Bélával, Csók Istvánnal, Ferenczy Károllyal, akiknek biztatására azután 1892 őszén Párizsba ment ki. ttől kezdve 3 éven át a híres »Julián Akadémián« folytatta tanulmányait Jean Paul Laurens és Benjamin Constant osztályában. Első képét »Five o clock thee« (öt órai tea) címmel a Champ Elysée-i Nagy Szalonban állította ki 1894-ben Párizsban. Midőn Magyarországon megindult a készülődés a millenáris kiállításra, Münchenbe tért vissza, és ott műtermet bérelve megfestette »Próféta« és »Job« című bibliai tárgyú képeit, mely utóbbit oly nagyra értékelték, hogy a Műcsarnokban megnyitott millenáris kiállításon Munkácsy Mihály képei közt került bemutatásra. El A müncheni régies, sötét tónusú piktúra azonban Párizs után már nem feleli meg művészi ízlésének. Visszatért tehát Párizsba, és ott élt — bebolyongva közben Franciaországot — az első világháború kitöréséig. Nyarait azonban 1905-től kezdve Somogytúrcm töltötte, ahol atyjától ez évben birtokot és hozzá tartozó kú- riális házat kapott, s ahol ma is állandóan lakik. Tj'z a kicsiny falu azidö■Lj ben alig állt 180 házból, s lakossága nem érte el a ’másfélezret. Hajdan a tóti Lengyelcsalád birtokát képezte. A török idők alatt pusztává lett, és csak 1710-ben települt újra a Lengyelek, valamint a Bakácsok, illetve Niezkyek földes- urasága alatt. A XVIII. század közepén a falu egy része Bos- nyák Mártonná Niczky Judit révén a Csehiben, Magyaratá- don, Patalomban is birtokos Bosnyák-család kezére került, amely azután a falu északi bejáratánál levő kúriális telken udvarházat épített, és majort létesített. Ezt az udvarházat, majort és a hozzá tartozó 790 holdas birtokot vette meg Kunffy Lajos nagyapja, Kunffy Simon az 1890-es években Bosnyák Gusztáv örököseitől, s hagyta rá híressé vált művészunokájára. Az épület roggyant tetejű, minden disz nélküli volt akkor, s csak Kunffy Lajos épített bejárati ajtaja elé oszlopos nyitott részit, s helyezte négy holdas kertjének virágos-fás részébe a ma ott látható régi szobrokat. Kertjében 1909-ben festőműtermet, atelier-t épített, amelyben — csakúgy, mint lakásában és az épületek padlásán — számtalan kép hirdeti ma sem nyugvó, hatalmas alkotó munkásságát és Somogytúr életét, Színes mezei tájak, üde falusi udvarok, dolgozó munkások, cséplésnél izzadó parasztok, önarcképek, cigány jelenetek, tanulmányfejek, megkapó csendéletek, téli hangulatú utcaképek, falusi mulatságok, színes krétarajzok mellett itt található két nagyméretű híres alkotása, az 1896-ban festett »Jób« és az 1907-ben készült, csaknem 4r2 méteres gyászkeretben foglalt »So- mogytúri gyermektemetés« is. Ő maga és a hivatalos kritika is a hosszú szérű pipát tartó Szászy József »Somogytúri tiszteletes« 1905-ben 'festett életnagyságú l<épét tartja legsikerültebb művének, amelynek híre bejárta Párizst és Londont is, és amelyet az 1924. évi budapesti kiállításon Petrovich Elek vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum számára, de amely a második világháború folyamán onnan eltűnt. Ez a kiállítás a Nemzeti Szalonban első nagyszabású bemutatása volt műveinek Magyarországon. Ezt megelőzően 1913-ban Párizsban kerültek képei bemutatásra az ismeri »Georges Petit« galériában, amikor is első nagyobb kollektív kiállítását rendezte 144 darab, nagyrészt magyar tárgyú festménnyel. E kiállítás egész anyaga a közbejött első világháború miatt Párizsban rekedt annak idején, és csak 1924-ben jutott el — jól megdézsmálva — Budapestre. A két háború között még két kollektiv kiállítása volt. 1927-ben a Műcsarnokban külön teremben és 1942-ben a »Tamás galériában«. Közben mindig kiállított itthon a rendes évi kiállításokon, és 1899—- 1913 közt minden évben Párizsban is részt vert ezeken a Nagy Szalonban és a »Sálon d Automne«-ban. Művészetét ifjú munkásságának hazája, Párizs, igen sokra ■tartotta /aminek 'bizonysága, hogy a »Salon d Automne« nevű művész társulat 1903-ban első »societaire«, azaz zsűri- mentes tagjává választotta. * * » TT unffy Lajos annak a ■*v nagy magyar festő nemzedéknek a tagja, amelynek ifjúsága egybeesik a nagybányai és a szolnoki iskola alapításával, Szinyei-Merse újszerű »plein air« szemléletével, a szabad levegő, fény és bátor színkezclés jelentőségének felismerésével, s alcinek kortársai, Ferenczy Károly, Iványi- Grünwald Béla, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Csók István és a nagy somogyi hármas: Va- szary János, a fény és a mozgás temperamentumos impresszionista ábrázolója, Rud- nay Gyula, a bábonyi tájak felfedezője és a mindig egyéni, mindig szellemes Rippl- Rónai József voltak. Kunffy Lajos annak a kornak volt a festője, amelyben a modern naturalizmus szellemében fejlődő magyar festészet új művészi látást kapott, s amelyben a legkeresettebb, legnépszerűbb műfaj a tájkép, az interieur és a csendélet lett. De egyben annak a kornak is, amelyben a festészet, különösen az első világháborút követő években »gyötrelmes feszültségtől űzve, és hangzatos jelszavaktól megmámorosodva sokszor a látható valóságot is megtagadva« különböző művészeti »izmusokban« kereste a kifejezés útját. E változó, forrongó időben Kunffy Lajos el nemi, tán- torodott, és megmaradt unnál a művészi előadásnál amelynek jegyében kiérett. Kitartott a látott élmények realista kifejezése mellett. Vallotta tovább is Hollósy tanítását, mely szerint a művészetnek nem lehet más kánonja, mint a természet, mint ahogy az embernek sem lehet más törvényhozója, mint a szív. felismerését azonban az új magyar haza nem tagadta meg tőle. öt évvel ezelőtt, 1953-ban müveiből és Glatz Oszkár képeiből a Művelődésügyi Minisztérium kollektív kiállítást rendezett az Emszt Múzeumban. Havonta folyósított tisztes nyugdíjat kap, s idökikezdte műtermét — amelyben ma is annyi szeretettel festeget — megyéje ötvenezer forint költséggel ez évben rendbehozatta. Mostani, 89. születésnapja alkalmából pedig állandó kiállítást nyit meg műveiből a megyei tanács; a művészetet kedvelők és a felnövő ifjú festőnemzedék állandó zarándakheiyé- vá avatta idillikus falusi otthonát, amelyben hajdan gyakori művészvendég volt többek közt Rippl-Rónai — aki Kunffyné Tiller Ellát is megfestette pasztellben — Szlanyi Lajos, a szolnoki művésztelep ismert naturalista törekvésű festője, a nemrég elhunyt Ed- vi-Illés Aladár, akivel már a pesti mintarajziskolában is együtt tanultak, valamint a kúria egykori szülötte: Bosnyák Zoltán drámaíró és felesége, Sándor Erzsi, az Operaház híres művésznője. Qomogy megye »Nagy Öregjét« megyéje, faluja, valamint a művészetet, kultúrát, tudományokat. istápoló TIT megyei szervezete őszinte tisztelettel köszönti e sorokkal is, további jó egészséget kívánva e szokatlanul hosszú élet további eredményes munkásságához. MÓRICZ BÉLA, a TIT Somogy megyei szervezetének tc”:«