Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. szeptember 14­Két kép a kötcseiJóreménységTsz-ből|Családias körben ........ . k ézit erdöoiérnöktk geniliairol Alig várják a tagok, hogy te­tő alá kerüljön az új tehénis­tálló. Csak en­nek elkészülte után kerülhet sor állatállo­mányuk fej­lesztésére. .«áh. Dajka, a tsz legfcltetteb tehe­ne. Tejhozama: 6594 kg. Tejé­nek zsírszázaléka: 4. Jó, ha tudják a gazdák ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Talaj el őkészít és, trágyázás Szeptember hónap a kora őszi és az ő_szi vetésű növények ta­lajelőkészítő munkáinak leg­döntőbb időszaka. Ezért a mun­katorlódás elkerülése végett eb­ben a hónapban a rendelkezés­re álló erőgépeket, fogatokat már most munkába kell állíta­ni. A korán betakarított növé­nyek után a talajelőkészitést azonnal meg kell kezdeni. Csak a korai talajelőkészítéssel tu­dunk a vetéshez megfelelően ülepedett és beérett magágyat készíteni. A növények kelése és fejlődése a megfelelően ülepedett és intenzív talajélet következté­ben kialakult aprómorzsás mag­ágyban egyenletes lesz. Az őszi vetések talajelőkészítésénél és a betakarításnál nem foglalkozta­tott gépi erővel az őszi mély­szántást is meg kell kezdeni. Szeptemberben van az ideje a nyárvégi, őszi istállótrágyázás végrehajtásának is. A kihordott és megfelelően alászántott Istál­lótrágya a kedvező hőmérséklet és talajnedvesség hatására gyor­san átalakul, és tevékeny ta­lajélet kialakítását teszi lehe­tővé. Ezért az összegyűlt vagy szarvasokba kihordott istálló­trágyát még a kora ősz folya­mán célszerű beleraunkálni a talajba. A hároméves terv gabonater­més-átlagainak növelése céljá­ból az ősszel a gabonavetések alá jelentős mennyiségű műtrá­gyát kívánatos felhasználni. Az őszi vetésekhez a műtrágyát a vetőszántás alkalmával legcél­szerűbb a talajba dolgozni. A termelők a terméseredmények növelése végett — a helyi viszo­nyoknak megfelelően — minél nagyobb adagú műtrágyát hasz­náljanak. Az alaptrágyázáshoz a foszfát műtrágyán kívül ősz­szel, különösen a sok tarlóma- radványt visszahagyott növé­nyek után vetendő gabona alá célszerű nitrogén műtrágyát is használni. A Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság kaposvári igaz­gatóságához hét erdészet tarto­zik: Kaposvár, Kisbárapáti, Nagyberki, Szentbalázs, Kardosfa, Lipótfa és Nagybajom. Az igazgató­ság pártszervezetének kezde­ményezésére a párt- és szak- szervezet és a vállalat vezető­sége nem hivatalos értekezlet­re hívta be az összes erdészet mérnök-szakelőadóit. — Az a célunk — mondotta Németh Vilmos igazgató —, hogy beszélgessünk a fiatal mérnökök problémáiról. Mó­dot adtunk arra, hogy szem­től szembe elmondhassák pa­naszaikat. Mert van mondani­valójuk. Az erdészeteinkben dolgozó kilenc szakelőadó nemrég hagyta ott a főiskolát. Elméleti tudásuk nem kétsé­ges, de hiányoznak a gyakor­lati élettapasztalataik, és mi tagadás, mi sem adtunk meg I munkájukhoz minden segítsé­get. Ezen akarunk változtat­ni. Elvtársi, emberi kapcsola­tot is akarunk a hivataloson kívül. Ez az első eset, hogy így találkozunk. Bízunk ab­ban, hogy haszonnal járnak az ilyen beszélgetések. Németh elvtárs szavait a későbbiek valóban igazolták. Kitárultak a szívek, s a mér­nökök sok mindent elmond­tak abból, ami lelkűket nyom­ta. Nem kiabáló, nem követe­lőző volt a hangnem, s nem az egyéni problémák kerültek előtérbe. Minden érv vagy fel­hozott indok valamilyen for­mában kapcsolódott a közös érdekhez, s az előbbrejutás, a jobb munka útjait egyenget­te. Knapp István üzemanyagot kért az iparvasút részére, hogy ne legyen fennakadás az óévi tervek teljesítése közben. Dr, Tarjánné vegyszeres akácirtá­si kísérleteit szeretné folytat­ni. S hogy pont kerüljön a kezdeményezés végére, anya­gi támogatást vár. Németh László javasolta, hogy a főiskolákból, techni­kumokból kikerülő szakembe­reket ne helyezzék azonnal erdészetekbe. Ugyanis az ak­kor még csak elméleti szakis­meretekkel rendelkező kezdők hirtelen nem is tudnak mi­hez fogni. Sok helyen az erdé­szetvezetők és az öregebb kol­légák féltékenységből vagy más okok miatt hidegen fo­gadják a fiatalokat, vagy ép­pen tudatosan gördítenek aka ­dályokat elóbük. Lehetőséget kell adni arra, hogy a technikusok és mér­nökök legalább alapjában megismerjék a szakmába vá­gó feladatokat, s próbáljanak végig mindent. Többen pa­naszkodtak amiatt, hogy az erdészetvezetők bizalmatla­nok velük szemben. Nem bíz­nak rájuk teljes értékű és fe­lelősségteljes munkát. Leszű­kítik feladatkörüket, gondol­ván, hogy önállóan úgyse tud­nák ezt és ezt a munkát el­végezni. Ezek után nem csoda, ha csökken a munkakedvük. Ezen a családi jellegű meg­beszélésen a mérnökök nagy ambícióról tettek bizonyságot. A házi értekezés elérte célját. A vezetők és vezetettek, mint emberek is közelebb kerültek egymáshoz. Kiköszörülni a csorbákat, kihúzni a töviseket, simábbá tenni az utat, ezt akarták, és ez sikerült is. Csak így lehet Nyíltan, őszintén, hátsó és akadékoskodó gondo- Lat nélkül feltárni a hibákat Az enyémet is, a másikét is, de nem vádként, hanem segí­tő szándékkal. Egy közösségben egymás nélkül nem tudnak létezni az emberek. Az »istenkedő«, »én vagyok a minden« gondolko­dásnak nincs értelme. A gé­pezet valamennyi alkatrészé­re szükség van. Hogy a témá­nál maradjunk: az erdészet­vezető ne mondja azt, hogy felesleges a szakelőadó, nélkü­le is meglennének, a szakelő­adó meg ne becsülje le a ke­rületvezetők munkáját és így tovább. Az egyik is, a másik is a maga posztján végezze el a ráesőt, s közben gyarapítsa tudását, s akkor nem kerül nagy megerőltetésbe a gazdál­kodás szakmai színvonalának emelése. A fiatal mérnökök »-a tanul­ni soha és senkitől sem szé­gyen« elv alapján állanak. Természetesnek tartják, hogy az idősebb szakmabeliektől — még ha kerületvezetőkről van is szó — tanuljanak. Sok gya­korlati dolgot lestek el tőlük, amit az iskolában nem taní­tottak, És ez így van rendjén. Az elméleti tudás egymagá­ban nem minden, s csak úgy válik értékké, ha a gyakorlat­ban hasznosítjuk... A minap délutáni értekezle­ten sem oldódott meg minden. De az a tudat, hogy a jövőben már nem állnak egyedül a mérnökök, s hogy van hova fordulniuk, megnyugvást szül. A vezetőség és a köztük lévő távolság igencsak megrövidült. Számíthatnak idősebb kollé­gáik segítségére. Ezentúl már megkapják az eddig sök eset­ben annyira hiányzott erköl­csi és szakmai támogatást. A feltételek is jobbak lesznek, de többet is várnak tőlük. Az idősebb generáció min­dig és mindenkor felelős az utána jövőért. Itt különösen érvényes ez a tétel, hisz a ki­öregedő erdészek munkáját a most még fiatalok, vagy ama­zok unokái fejezik csak be. Sok év múlik el, míg erdő tesz a cseinetesorokból. Gondolja­nak arra a maiak, hogy az ál­taluk plántált tölgyeseket és fenyveserdőket egyszer át kell adni, s nem mindegy az, hogy hogyan, és ki viseli gondját, ki jár majd bennük. Amit tud­nak, adják hát tovább — ké­rés nélkül. Bízzanak a fiata­lokban, neveljék őket — ez nem parancs, de íratlan köte­lesség. Gőbölös Sándor A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN LÁTOGATÁS A HÁROMFAI ÁLLAMI GAZDAS4GB4N Indulhat a szeszgyár — Géppel szántják ki a burgonyát — Jó magágyat készítenek az őszieknek 'T>ÉRÜL-FORDUL a tar- -* tályok, csövek körül fí uj b e r Jenő, a szak­mában negyven esztendeje dolgozó mester. A gyár beren­dezését sorra, alaposan szem­ügyre veszi, s tekintetével is azt kutatja: minden rendben van-e. Odaszól a nála jóval fiatalabb Hantos Ist­vánnak: — Főagronómus kantárs, írja meg, hogy 16-ára jöhet az ellenőrző mérnök Pestről. A kazán nyomásvizs­gálata után, 20-a körül kezd­hetjük a főzést. Befejeződött a nyári karban­tartás a Háromfai AVami Gazdaság szeszgyárában. Volt mit tennie Hujber Jenő bácsi­nak, aki nemcsak a főzést, ha­nem a gépek, berendezések ja­vítását is irányította. De arra is szakított időt, hogy sav­meghatározó készüléket is szerkesszen. — Ez, kérem, a következőképpen működik — kezdi a szakmai magyaráza­tot. — Ebbe a kis tányérkába beleteszek a pipettával húsz köbcenti savas cefre szürletet. Fogom a kék lakmuszpapírt (mert savat keresek), s üveg- pálcával rácseppentek a folya­dékból. A papír megvörösödik. A tizedköbcentis beosztású üvegcsőből annyi normállúgot engedek a cefrébe, hogy a lúg éppen megkösse a tányérká­ban lévő szürlet sávját. Aztán leolvasom, mennyi lúg kellett ehhez a közömbösitéshez. A köbcentit aztán átszámítom li­terre vagy hektóra. Ez a veleje annak a tudo­mányos gyakorlati eljárásnál- Ami arra vigyáz, hogy megfe­lelő vegyi összetételű legyen a cefre, a szesz, no meg a melléktermék. Ha a fokoló 0,8 —0,9-nél többet mutat, akkor a "sav ellen küzd« Hujber bá­csi. A nagyon savas krumpli­moslék ugyanis csömört ad az állatnak«. Hogy jót tesz-e a moslék a tehénnek? De jót ám! Egy li­terrel megemeli a napi istálló­átlagot. Itt, Baratinban — ahol a szeszgyár van — 119 fejőstehenet tartanak. Jut krumplimoslék nekik meg an­nak a negyven szarvasjószág­nak is, amik Kis-pusztán (in­nen 15 km-re) telelnek majd. Vagy megisszák, vagy a silóra, száraz szecskára kapják ezt a. tejgyarapítót, «■fejenként« 30- 40 liternyit naponta. Akármi­lyen gyenge takarmányt önte­nek nyakon moslékkal — nem marad abból egy falásnyi sem a tehenek jászolában. Nyers­anyag — burgonya — bizony kevés lesz. Százötven vagonnal is feldolgozna a gyár, de csak feleannyi szeszburgonyájuk te­rem. így naponta csupán egy­szer főzhetnek, hogy a téli hó­napokat »kifussa« a moslék. .. * * * fk KROS SZEKEREK HORDJAK a gyár táp­lálékát, a frissen szedett krumplit. Amott, a húszholdas táblán lányok, asszonyok haj­ladoznak. Kapa nincs náluk, csak véka. A Zetor-Super eké­je szántja ki a burgonyagumó­kat, az elmés szerkezet forgós villája pedig szétteríti azokat. A krumpliföld szélén fony- vyadt szárral betakart burgo­nyakupacok — azok mellé hajtanak a fogatok. Errébb pedig 8—10 soron virít a nö­vény, aztán megint felszedett keskeny sáv következik, vál­takozva. A táblát egy-egy hol­das parcellákra szabdalták — ekkora földön kapkodja össze a burgonyát egy-egy szedőpár. Nem unatkoznak. Ad nekik munkát a Zstor. Végigrobog a hosszú_ földön, egymásután négy sort fordít ki minden parcellán — ennyi elég egy napra két lánynak. Estére kel­ve ez a négy rend is kimon- dá-tja a refrént a hajladozók­kal: »■jaj, a derekam!« G r o s i c s Irén és Hor­váth Mária vékája telik a legszaporábban. A két Ma­riska — S o ó s és S i m o n k a — sem marad el az elsőktől. Fürgén jár a Nyári lányok — Ilona és Mária keze is. Simon Mariska és társa, Hóbor Anna ugyancsak mit sem törődik a derékfájás­sal. Csak Tak ác s József- n é kényszerül kétfelől meg­fogni a véka fülét: partnere, Kovács Istvánná nem jött meg mára. Idézzünk néhány számada­tot: mit tud a gép és az em­ber, ha összefog. Burgonyából nyolcvan mázsás holdankénti átlagtermésre számítanak — szerényen — a háromfai gaz­daságban. Ennyi gumói kézi kapával kivágni és összeszed­ni — huszonnégy munkanap­ba kerül. Egy hold, traktor­ekével kiforgatott burgonya összekapkodásához hat mun­kanap szükséges. Gyorsabban és könnyebben dolgoznak te­hát a »vékás«-lányok, mivel kapát nem kell a kezükbe ( venniük. A BARATINt ÜZEM- EGYSÉG vezetője ki- f lencszáz hold szántónak viseli? gondját. Csupán ez a kissé £ kötöttebb talajú terület fizet f valamivel gazdagabban, mint # a gazdaság 3600 holdnyi ho- r mokja. Mintegy tizenkét és fél J vagon őszi árpa termett ittf százöt holdon. A hatvankét < holdas búzatábla hold ja tizen- * három mázsa ötven kilós át-r lagtermést hozott. Miért? Merít most már »hízik a talaj« — t amint Nagy János, az\ üzemegység vezetője mondja. £ Százhúsz holdon vetnek őszi * árpát. Kövér földbe hull a j mag az utolsó szemig. Pillan- ■ gós. zöldtrágyaként alászántott l | csillagfürt — ez volt az ősziek ■ elöveteménye. A többi gabona '. istállótrágyával hizlalt, nyáron pihentetett takarmány földbe a kerül. Három szántással vagy j tárcsázással készítik, illetve . készítették elő a talajt. Száz \ kiló pétisót és másfél mázsa i szuperfoszfálot munkálnak be- >■ le a vetőágy minden holdjába.. Ahol soványabb volt a termés,r ott kétszer ennyi, vagyis há­romszáz kiló foszfort adnak a földnek. Kísérlettel faggatják ki minden táblájukat: ekkora és ekkora műtrágyaadag elle­nében ennyi búzát, árpát te­rem egy-egy hold. Aztán dúsí­tott tőzegről és az előtte vagy utána beszántott zöldtrágyáról is kiderül majd, hogy megho­nosodhat-e a Háromfai Állami Gazdaság baratini — vagy má-, sik — üzemegységében. f KUTAS JÓZSEFI A 3004-es kormányhatározat megjelenése után szinte ugrás­szerű termelőszövetkezeteink gaz­dasági erősödése. Emelkedik a terméshozam, szemmel láthatóan javul és számbelileg is gyarapo­dik a szövetkezetek állatállomá­nya, több a beruházás, építkezés, műtrágyafelhasználás, s a pillan­gósok javára változott a vetéste­rület aránya. Megfigyelhető a bel­terjes gazdálkodás egyre nagyobb térhódítása. íme, néhány, a fen­tieket igazoló bizonyíték a kapos­vári járás tsz-einek életéből. Az 1957—58-as gazdasági évben a járás termelőszövet­kezetei eredeti tervezés szerint szántóterületük 14,4 százalé­kát akarták pillangósvirágú szálastakarmánnyal elvetni. A 3004-es megjelenése után megváltoztatták előbbi elgondolá­sukat: átlagban szántójuk 21,7 százalékán termelnek pillan­gósokat. ♦ * * Az igaii Alkotmány Tsz területének 30 százalékát, a ka­posvári Szabadság 36,1, a kisasszondi Csokonai 21, a mező- csokonyai Uj Erő 21,1, az osztopáni Győzelem 25, a ráksi Uj Élet 26, a répáspusztai Első Ötéves Terv 25, a somogyjádi Augusztus 20 Termelőszövetkezet 24,4 százalékát istállótrá­gyázta. * * * Istállótrágya pótlására három termelőszövetkezet alkal­mazott zöldtrágyázást: a felsomoesoládi Petőfi 9, a hencsei Győzelem 25, a visnyei Néphadsereg pedig 15 kát. holdon; ... A járás termelőszövetkezetei egy holdra átlagban 130 kilogramm műtrágya kiszórását tervezték. Augusztus elejéig az ecsenyi Előre 190, a felsomoesoládi Petőfi 103, a hedrehelyi Új Tavasz 104, a somogyaszalói Béke 156, a répáspusztai Első ötéves Terv 153, a somogyjádi Augusztus 20 Tsz 107, a somogyszili Petőfi 153 kg műtrágyát használt fel kát. hol­danként. ... Az 19.57—58-as gazdasági évben 25 hold rét és legelő mű­trágyázását határozták el. Ezzel szemben összesen 244 hold rét és legelő kapott talajerőpótlást. Tíz termelőszövetkezet végzett talajjavítást 316 kát. holdon. ... A járás minden tsz-ének van közös szarvasmar­haállománya. Sertésállománnyal nem rendelkezett a somodori Új Élet, a somogyaszalói Vörös Csillag, a visnyei Néphadse­reg és a tavasszal alakult három új termelőszövetkezet. Je­lenleg csak a visnyei Néphadsereg és a hencsei Győzelem Tsz-eknek nincs közös sertésállománya. ... Nem régi számbavétel szerint a járás termelőszövetkeze­teiben 240 ló, 1087 szarvasmarha (ebből 369 tehén), 2749 ser­tés (ebből 285 koca) és 2042 juh van. Ez az állomány 1520,8 számosállatot tesz ki. Száz kát. hold szántóra 24,5 számos­állat jut. ... Hat termelőszövetkezetnek van baromfiállománya. Ju- okkal hét tsz. rendelkezik. A hencsei és a hedrehelyi terme- őszövetkezetek most igényeltek 100—100 darabból álló törzs- 'uhálloményt. * • • Épületre és más létesítményekre saját erőből 412 111 fo- ; ntot költenek termelőszövetkezeteink. ... 52 férőhelyes, magtárpadlásos istálló épül a kadarkúti zabadság Tsz-ben. December 10-re fejeződik be a ráksi új 'let istállójának átalakítása magtárpadlásossá. A somogyjádi Vugusztus 20 Tsz-ben szintén decemberben kerül tető alá a 0 férőhelyes, magtárpadlásos tehénistálló. A nagybajom i Győzelem Termelőszövetkezet a sertés- iaztatón, hizlaldán és sertésszálláson kívül az 50 férőhelyes istálló magtárpadlásosra való átépítését is megkezdte.

Next

/
Thumbnails
Contents