Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-09 / 212. szám
Kedd, 1958. szeptember 9. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma szeptember 5-én tartott ülésén elhatározta, hogy 1959. január 27-re összehívja a Szovjetunió Kommunista Pártja rendkívüli, XXI. kongresszusát. A kongresszus megtárgyalja a Szovjetunió 1959—65. évi népgazdaságfejlesztésének ellenőrző számait. A kongresz- szus előadója Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. A plénum Nyikolaj Bulga- nyint felmentette az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagsága alól. t Nagy sikerrel zajlott le a l’Humanité ünnepe Párizs (MTI). Szombaton és Vasárnap rendezte meg hagyományos ünnepét Párizs mellett a Francia Kommunista Párt lapja, a l’Humanité. Talán sohasem mutatkozott meg ilyen erővel a francia dolgozók ragaszkodása a munkásosztály pártjához és annak lapjához a megelőző 21 »Huma-ünnep« egyikén sem. 300 000-re becsülik a látogatók számát. A l’Humanité ünnepén képviselve volt a világ kommunista sajtója is, élén a Pravdával. A kiállított gazdag anyag az MSZMP központi lapja, a Népszabadság munkásságát, harcát is bemutatta. A l’Hu- manité politikai jelentőségét domborította ki vasárnap délután az a nagygyűlés, amelynek százezernyi hallgatósága előtt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára mondott beszédet. öngyilkosságot kísérelt meg párizsi követségünk merénylője Párizs (MTI). Stark Kálmán magyar disszidens, aki pénteken gyújtópalackot dobott a párizsi magyar követség épületének ablakára, öngyilkossági kísérletet követett el, Az Egyesült Államok újabb kölcsönt adott a Csang Kaj-sek klikknek Washington (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az Egyesült Államok vasárnap bejelentette, hogy újabb 21 500 000 dollár összegű kölcsönt nyújt a Csang Kaj-sek klikknek vízierőmű építési és öntöző berendezési terveinek finanszírozására. Egy nap alatt S vasúti szerencsétlenség Stockholm (AP). Svédországban szombaton újabb vasúti szerencsétlenség történt — 24 óra leforgása alatt immár a harmadik. KATONAI FELKELÉS CARACASBAN Caracas (AFP). Egy tiszti csoport és a rendőriskolák tiszti növendékei hírek szerint fellázadtak a kormányjunta ellen, elfoglalták a nemzetvédelmi minisztériumot és a rumbosi rádió adóállomását. Az Egyesült Szakszervezeti Szövetség nyomban azután, hogy a felkelésnek híre futott, azonnali sztrájkra szólította fel a dolgozókat. Egy Későbbi jelentés szerint a lázadást gyakorlatilag elfoj- tottnak lehet tekinteni, ennek ellenére még nem küszöbölő- dött ki minden veszély. TŰZVÉSZ DJAKARTÄBAN Djakarta (AP). Szombaton óriási tűzvész pusztított Djakarta központjában, amelynek következtében 451 ház porrá égett és 3728 személy hajléktalanná vált. Wiadíslaw Gomulka beszéde Lengyelország gazdasági szocialista átalakításának szükségességéről és a szocialista tábor egységéről Varsó (MTI). Lengyelországban vasárnap országszerte megünnepelték a termésbegyűjtés napját. Ebből az alkalomból a varsói sportstadionban nagy ünnepséget rendeztek, amelyen a főváros, valamennyi vajdaság és járás több mint 100 000 képviselője vett részt. Az ünnepségen nagy beszédet mondott Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Hangsúlyozta, a Lengyel Népköztársaság parasztsága a néphatalom megteremtése óta nagy sikereket aratott és jelentős mértékben növelte a gabona és az ipari növények terméshozamát. Miközben az 1934 és 1938 közötti évek átlagos gabonaterméshozama hektáronként 11,4 mázsa volt, az 1955 és 1957 közötti időben átlag már 14,3 mázsára emelkedett. Az idén a gabona terméshozama előzetes adatok szerint 14,9 mázsa hektáronként. Most a mezőgazdasági termelés volumene egy mezőgazdasági dolgozóra számítva 80 százalékkal nagyobb értékű, mint a háború előtt volt. Moszkva (TASZSZ), Cyrus Eaton amerikai nagy- iparos, aki jelenleg Lenin- grádban tartózkodik, cikket küldött a Pravda szerkesztőségének. A cikk címe: »Két nagy ország barátságáért«. A Pravda vasárnapi száma teljes terjedelmében közli a cikket. Cyrus Eaton a többi között ezt írja: Elérkezett az idő, hogy a két nagyhatalom törvénytelennek minősítse a háborút, együttműködésre lépjen, s megtegyen minden tőle telhetőt a néptömegek javára nemcsak a saját határain belül, hanem határain kívül is. Mindkét Országnak a saját határain belül is megvan mindene, ami népének boldogságához és jelvirágzásához szükséges. Mi lehetne az első lépés, hogy barátság létesüljön e két büszke és erős nagyMost készítjük az 1961— 1965-re szóló gazdasági tervet. Olyan feltételeket igyekszünk teremteni, hogy a következő ötéves terv végéig a négy gabonaféle terméshozamát hektáronként 17 mázsára emeljük. Államunk támogatja a földművesszövetkezeteket és minden könnyítést megad nekik. Ugyanakkor megteremti a kollektív paraszt-tulajdon létesítésének és fejlesztésének kedvező feltételeit. A mezőgazdasági termelés szövetkezetesítése nélkül lehetetlen megszüntetni a nincstelenek kizsákmányolását. Június végén országunkban több mint 1800 termelőszövetkezet működött. Ezek a szövetkezetek 22 000 családot tömörítettek. A szövetkezetek termelési eredményei kiválóak. A termelőszövetkezetekben a gabona terméshozama például hektáronként átlag két mázsával felülmúlja az egyéni parasztok terméshozamát. Wladislaw Gomulka ezután áttért a nemzetközi politika kérdéseire, és a többi között kijelentette: Erőnket, a népi Lengyelország erejét megsokszorozza a hatalom között? Javaslataim a következők: Eisenhower elnök tegyen háromnapos barátsági és udvariassági látogatást a Szovjetunióban. A szovjet nép nagy örömmel fogadná őt. Eisenhower elnök képet alkothatna arról a gyorsaságról és energiáról, amely- lyel a Szovjetunió előretör. Személyesen győződhetne meg arról, hogy a szovjet társadalom valamennyi rétegének képviselői 'odaadó hűséggel viseltetnek a szocialista rend iránt. Hruscsovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét meg kellene hívni az Egyesült Államokba. Hruscsov egyenessége, humora, a világbékére való őszinte törekvése nagy visszhangot keltene az amerikai népben. szocialista államok nagy táborának hatalma, az első és leghatalmasabb szocialista államnak, hűséges barátunknak és szövetségesünknek, a Szovjetuniónak ereje. Soha többé nem ismétlődhet meg az olyan helyzet, amikor Lengyelország magára hagyottan és legyengül- ten pusztulásra Volt kárhoztatva. Az imperialisták arra törekednek — folytatta W. Gomulka —, hogy háborúval semmisítsék meg a szocializmust. Veszedelmes háborús feszültséget provokálnak a világ több helyén, köztük a Kínai Nép- köztársaság határain. Az imperialisták azonban, áttörhetet- len akadályba ütköznek, a szocialista tábor összefogott erőinek hatalmába, világszerte minden nép béketörekvésének roppant erejébe. Ez a hatalom és erő keresztülhúzza az imperializmus agresszív terveit és megbénítja cselekvőképességét. 700000 forinttal felemelték az Ingatlan- kezelő költségvetését Nyáron általában többet dolgoznak az Ingatlankezelő szakmunkásai, mint a zivataros téli hónapokban. Érthető ez, hiszen a vállalat kezelésében lévő épületek külső rend- behozatala jelenti a nagyobb munkát. A korábban rendelkezésre állott mintegy 4 600 000 forint felújítási és házkezelési költséget úgy ütemezték be, hogy az a rossz idő beálltáig valóban felhasználásra is kerüljön ott, ahol a legjobban szükség van rá. Újabban mintegy 700 000 forinttal emelték fel az IKV felújítási és házkezelési keretét. A vállalat vezetői arra törekszenek, hogy még a rossz idő beállta előtt — mintegy negyven kisiparos bevonásával — ezt a többlet összeget is felhasználhassák. A rosz- szabb idő beköszöntésével csupán belső munkálatokat végez majd az Ingatlankezelő. Cyrus Eaton amerikai nagyiparos cikke a Pravdában Az Egyesült Államok a közelmúltban nagy reklámot csapott az Iránnak nyújtott gazdasági és pénzügyi »segély« körül. Sok amerikai lap és egész sor felelős beosztású állami és politikai személyiség azt állítja, hogy az amerikai »segély« megmentette Iránt a gazdasági és pénzügyi csődtől, és most hozzásegíti a gazdasági helyzet »stabilizálásához«, »előrehaladásához«. Ezt állította maga Eisenhower elnök is, amikor kijelentette, hogy az Iránnak nyújtott amerikai »segély« eredményeképpen »megmentették a szabadságot« ebben az országban. A nemzetgazdaság fejlődésének rovására Az Egyesült ÁHamok »megmentő« és »jótékony« szerepéről hasonló amerikai állítások azonban merőben különböznek attól, amit a »segélyről« maguk az irániak mondanak: A Nemzetközi Együttműködési Hivatal nemrégen közzétette, hogy 1952-től napjainkig Irán 344,8 millió dollárt kapott pénzügyi, gazdasági és műszaki »segély«-képpen, de ténylegesen az iráni nép ebből a »támogatásból« semmit sem látott, mert ennek nagy részét katonai célokra költötték. Az amerikaiak, miközben mindig fenntartják maguknak azt a jogot, hogy kimondják a döntő szót az Iránnak nyújtott mindenféle »segélyfajta« elosztásában (ugyanez vonatkozik a hitelekre is), úgy döntenek, hogy az összegeket ne a nemzetgazdaság fejlesztésére fordítsák, amire azt maguk az irániak kérték, hanem improduktív szükségletek kielégítésére. Az iráni sajtó számításai szerint az amerikai »segélynek«, valamint kölcsönöknek legalább a felét katonai objektumok tervezésére és épí- Sésére fordították, Ide tartóz11BE KERÜL IRÁNNAK AZ AMERIKAI „SE®ELA“ írta: N. V A SZÍN és Y. VIKTOROV nak: a moshedi, a kermansa- hi, a jezdi, az iszfahani, a si- razi, az abadani stb. repülőterek, az átépített kikötők a Perzsa-öbölben, valamint az Iránt Törökországgal és Pakisztánnal összekötő vasútvonalak. A napokban Iránnak, Törökországnak és Pakisztánnak nyújtott 18,3 millió dolláros amerikai »segélyt« szintén katonai-stratégiai építkezésekre szándékoznak fordítani a bagdadi egyezmény keretében. A túlságosan felduzzasztott iráni hadsereg fenntartása és Iránnak a bagdadi egyezmény keretében vállalt katonaistratégiai kötelezettsége megköveteli, hogy nap mint nap növeljék a katonai kiadásokat. Hivatalos adatok szerint Irán 1958—1959. évi katonai kiadását 11,7 milliárd rialban állapították meg, vagyis 3,1 milliárd riallal magasabban, mint az 1957—58-ban volt, amikor a katonai kiadások a költségvetésnek több mint 40 százalékát emésztették fel. Az ilyen hatalmas improduktív kiadások a nemzetgazdaság fejlődésének rovására valósulhatnak meg, s arra . késztetik az iráni kormányt, hogy úfabb kölcsönökhöz folyamodjék. Az iráni sah legutóbbi amerikai útja során elvi megegyezés született, miszerint 40 millió dolláros kölcsönt folyósítanak Iránnak, s közben az amerikaiak ezúttal is ahhoz ragaszkodnak, hogy a kölcsön teljes összegét fordítsák repülőterek és stratégiai utak építkezéseinek befejezésére. A szolgaság egyezménye Az iráni kormány a katonai kiadások miatt kénytelen az amerikai segély jelentékeny részét az amerikai hadseregnél, a csendőrségnél, a minisztériumokban és egyéb iráni állami intézménynél működő amerikai tanácsadók eltartására fordítani. A tanácsadók több mint háromezren' vannak. Az iráni kormány az amerikai »segély« egy részét kénytelen Irán kereskedelmi deficitjének fedezésére fordítani. E veszteségek az Egyesült Államokkal, Angliával és a többi tőkés országgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok gyarmati jellegéből erednek. Az iráni vámhivatal jelentése szerint 1956—57-ben Iránnak az Egyesült Államokkal kapcsolatos kereskedelmi mérlege 2855 millió rial deficitet mutatott, s 1957—58-as pénzügyi évnek csupán az első kilenc hónapjában a deficit elérte a 2 milliárd rialt. Az Egyesült Államok kormánykörei a »segélyt« emellett állandóan az Iránra gyakorolt nyomás eszközeként használják ki. Ez szembeszökően megmutatkozott, amikor 1954-ben a nemzetközi olajkonzorciummal koncessziós egyezményt kötöttek. Mint ismeretes, közvetlenül az egyezmény megkötése előtt az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy felemeli az Iránnak folyósítahdó »segély«keretet. Irán rendkívül nagy gazdasági nehézségei miatt ez döntő szerepet játszott a koncesszió létrejöttében, amelyben a részvények 40 százaléka az amerikai kőolajmonopóliumok birtokában van. De amint az amerikaiak megkötötték az egyezményt, gyakorlatilag nem növelték a segélykeretet. Az iráni sajtó közölte, hogy az Iránnak folyósított »segély« a kőolajmonopóliumok profitjaként teljes egészében visszaáramlott az Egyesült Államokba. A monopóliumok, nem teljes adatok szerint, évente legalább 90 millió dollár tiszta profitot húznak az iráni kőolajból. Most mind nyilvánvalóbbá válik ennek az egyezménynek a szolgai jellege Irán szempontjából. Míg az utóbbi két esztendőben néhány külföldi társasággal kötött koncessziós egyezmény alapján az iráni kormány 75 százalékos profitban részesül, a konzorciumos egyezmény alapján a profitnak mindössze 50 százalékát kaphatja. A kőolaj-monopóliumok megfosztják Iránt még annak lehetőségétől is, hogy saját belátása szerint használja fel a konzorcium által kitermelt olajnak azt a 12,5 százalékát, amelyet a koncessziós egyezmény rendelkezései alapján kap. A konzorcium az iráni kormány követelése ellenére megtagadja az iráni olajtermelés jelentékeny növelését, s azt, hogy kihasználja az abadani olajfinomító gyár teljes kapacitását. Ez az irániak beismerése szerint komolyan gátolja az iráni második hétéves terv teljesítését, amelynek a finanszírozása főképpen a konzorcium koncessziós osztalékából történne. Ezért az iráni kormány kénytelen volt csökkenteni a pénzfolyósítást a hétéves tervben szereplő egész sor ipari létesítmény építkezésére. Szerencsétlenség, szegénység, nyomor és más semmi Bár Iránnak a Fan American Petroleum Corporation amerikai kőolajtársasággal nemrég kötött egyezménye Irán szempontjából valamivel előnyösebb, mint a konzorcium egyezmény, mindazonáltal az is lényegében szolgai jellegű. Mint az Ettelaat című lap 1958. május 1—8-i számában közzé tett egyezményszövegből kiderül, az Iránnak nyújtott 25 millió dolláros prémium jelentékeny részét később visz- sza kell fizetni a Pan American Petroleum Corporation- nak. Ezzel kapcsolatban az iráni sajtó rámutat, hogy a »prémiumot« azért folyósították, hogy Irán gyorsabban adjon koncessziót azoknak az amerikai olajmonopóliumoknak, amelyek a japán és a nyugat-európai társaságokkal konkurrálnak, amelyek szintén koncessziót szeretnének kapni Iránban. Az amerikai »segély« nemcsak hogy nem teszi lehetővé a gazdasági élet fejlődését és az ország lakossága anyagi helyzetének javulását, hanem éppen ellenkezőleg, Iránnak a külföldi monopóliumok rabA tomgyakorlatoh Nyug at-Németországban Bonn (ADN). Az angol megszálló csapatok a hét elején széleskörű atomhadgyakorlatokat hajtanak végre Nyugat- Németországban. A gyakorlatok hétfőn kezdődtek Északraj- na-Vesztfáliában. Egy héttel később az amerikai csapatok gyakorlatoznak Bajorországban. Ez a gyakorlat két hónapig tart. Szerdán csatlakozik hozzájuk a nyugatnémet hadsereg őszí hadgyakorlata, melyben nyolcvanezer katona vesz részt, a jelenleg felállított egységek majdnem teljes létszáma, így tehát Nyugat-Németország az eddigi legnagyobb méretű atomhadgyakorlat színhelye lesz. E hadgyakorlatok alapja a NATO »atomstratégiája«, azaz atomfegyverek bevetése lesz. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás előkészületeiről Hétfőn reggel több mint száz kiváló állattenyésztési szakértő ült össze a kiállítás nagyvendéglőjében az Országos Mezőgazdasági Kiállításra hozott állatok bírálatának megkezdésére. Az idén olyan állomány kerül elbírálásra, amelyhez hasonló még nem volt a magyar kiállításokon. A bíráló, bizottságnak igen alapos munkát kell végezniük, hogy a bemutatásra kerülő 458 szarvasmarhából, 444 sertésből, 280 juhból, 286 baromfiból, 150 tenyészlóból kiválaszszák a legértékesebbeket. A díjak odaítéléséről valószínűleg szerdán este döntenek. * * * A Lengyel Népköztársaságból a Motoripari Vállalat bejelentette, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron helikoptereket kíván bemutatni működés közben. A vásár területe felett sportrepülést is végeznek. ságába döntéséhez, az iráni kormány külföldi és belföldi adósságainak további növeléséhez vezet. Irán amerikai és angliai adósságai jelenleg 280,5 millió dollárt tesznek ki, vagyis több mint 22 milliárd rialt; a belföldi adósság elérte a 12,8 milliárd rialt. Ezenkívül az 1958—59-es évi iráni költségvetés deficitjei hivatalos adatok szerint is 1,2 milliárd rial, s ha a költségvetés bevételi részéből levonjuk az előrelátható kölcsön 6 milliárdos előlegét, akkor a deficit ténylegesen 7,2 milliárd rial. A nyugati, különösen az amerikai kőolajmonopóliumok fokozott iráni behatolása méltán kelt nyugtalanságot az iráni közvéleményben. A Mehre Iran című tekintélyes folyóirat az amerikai segélyről ezt írja: »Amerika sok pénzt és energiát pazarolt, de az semmit sem hozott a népnek boldogtalanságon, szegénységen és nyomoron kívül«. Az iráni nép azt mondja az Egyesült Államok kormányának: »Nem kell nekünk sem pénz, sem katonai, sem műszaki segítség. Engedjék csak meg, hogy magunk dönthes- sünk sorsunk felől, és ne avatkozzanak országunk belügyei- be.« Az amerikai »pénzügyi segélyről« így vélekedik a Széf id Va Sziah című folyóirat is, amely az iráni kormányküldöttség amerikai kölcsönről folyó tárgyalásairól ezt írja: »A külföldi kölcsönök sohasem jelentettek számunkra hasznot«. Az iráni sajtó hasonló megnyilvánulásai rnem ritkák. Ezek a megnyilatkozások tükrözik, mennyire elégedetlen az iráni nép a dolgok jelenlegi állásával, az a Vtép, amely valóban töreksrik országának békés kör Jlntf nyék között való gazdasági fejlesztésére és felszabadítására a külföldi függés alól.
