Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap. 1958. szeptember 28. Lukácsék udvarán Jó az alkalmi pajta a dohány szántására. Lukács János csombárdi gazda az idén termelt először *»füstölnivalót», de ahogy nézegeti a szépen sárguló-bamuló leveleket, elégedet­ten állapítja meg: nem siiit fel kezdő tudományával. Jövőre a kilenc holdjából hatszáz négyszögölnél nagyobbat ültet be dohánypalántával. Hiszen ahogy szemre is látszik, meg a hozzáértő szomszédok is mondják: sok pénzt ad a kezébe a dohánybeváltó. * * * A fiatalasszony, ifjú Lukács Jánosné darát önt a hét kis­malac vályújába. Hadd nőjenek minél nagyobbra. Meg is simogatja őket, mert úgy jó, ha szelíd a jószág. FMSZ-hírek Az egész évben 194 730 nor­málholdnyi gépi munkát kell J elvégezniük a földművesszö- ( vetkezeteknek. Az éves szer- ] ződtetésben a barcsi járásé az ] elsőség. Az összes talajmunka ] háromnegyed részére megkö-' tötték a szerződést a csurgói] járás földmüvesszövetkezetei, s < így ebben messze maguk mö­gött hagyták a többi járást. A járási központok könyves-j boltjai közül a csurgói 113,7, | a marcali 103,3 százalékra tel- ( jesítette harmadik negyedévi j bevételi tervét. A nagyatádi, ( barcsi, kaposvári és tabi 4 könyvüzletek forgalma alatta j van a tervezettnek. A magyaratádi szövetkezet- ] ben augusztus 1-e óta 5400 ío-‘ rint ára részjegyet váltottak,# csaknem kilencszer annyit, # mint az év első hét hónapjá-i ban. A balatonszentgyörgyiek # 4250 forintot szedtek be rész-J jegyre július és augusztus hó-i napban. Ezzel éves elöiránv-/, zatuknak csaknem egyharma- \ dát teljesítették. Két disznót vág hetenként] a csurgói földmüvesszövetke-J zet, hogy segítse a község hús-] szükségletének kielégítését. A ] saját hízlalású, 140—150 kilós mangalicáknak ------'---­a zonban több , a zsírja, mint a húsa. Jobb j lenne, ha a jövőben fehér ser- \ téseket érlelne kés alá a sző-] vetkezet. ] Háromfán vannak a legpén-] zesebb vásárlók (vagy a leg-] ügyesebb bolti eladók): e faiul szövetkezetének kiskereskedel- ] mi üzemága szeptember 10-ig] tejesítette harmadik negyedévi ( bevételi tervét. A balatonfeny-' vesiek viszont kétszerte több] árut hoztak forgalomba a pia-] con szeptember derekáig, mint] amennyit október 1-ig szóló* tervük előírt. lint] !Ó1Ó] A barcsi jubileumi ebéd közben egyszer csak hozzám fordul Vogronics Gyula, ez a javákorabeli szö­vetkezeti parasztem-í bér, és azt mondja — inkább kijelentve, mint kérdezve: »■Ugye, megengedi, hogy keresztnevén szólítsam... hiszen annyiszor összehoz bennünket a sors. Csakugyan, jó pár­szor voltunk már együtt. Emlékszem, a haldokló tél egyik estjén ismerkedtünk meg. Az vitt hozzá, hogy meghallottam: Szabáson új szövet­kezet született, mely­nek ő is egyengette az útját. Késő éjsza­kába ment át az al­konyat, mire elbú­csúztunk. Sok min­dent szóbahozhattunk hát. Mégis bennem élnek szavai, különö­sen ezek, amiket a minap is idéztem egyik vitapartnerem­nek: »Nem a teher küldött a közösbe. Van annyi készpén­zem, hogy két eszten­dőre előre kifizethet­ném húsz holdas bir­tokom adóját». A holnav parancsának megértése ma — ez hagyatta ott vele a jót a jobbért. Aztán június verő­fényes vasárnapján a ráksi Uj Életben szo­rítottunk kezet egy­mással. Pannóniáján robogott el ide, hogy tapasztaljon a határ­ban, nézelődjön az is­tállóban, s olyan gyorsító élményt vi­hessen haza, amely- lyel a szabási Győ­zelem utána iramod­hat e jóhírű szövet­kezetnek. Augusztus húszadikán a kapós­IjaLáLkazái&k vári nagygyűlésen hallgatta figyelme­sen az előadót. Most meg újra itt van Barcson. Azért újra, mert — mint febru­árban megtudtam tő­le — decemberben is eljött a Vörös Csil­lag nevezetes közgyű­lésére. De nem én akarok beszélni és nem ma­gamról, hanem át­adom neki a szót. Fu­tó pillantást vet az ablakon ált a mai ün­nepség szónokának gépkocsijára. Erről jut eszébe: — Ilyen autóval jött hozzánk a szö­vetkezeti napra a Czottner elvtárs. Tudja, a nehézipari miniszter. Mennyire meglepődtünk, ami­kor betoppant kö­zénk. Első látogató­ként érkezett. Nem vártuk a kora regge­li órákban. Senki sem fogadta, csak a díszkapu felirata: »Üdvözöljük kedves vendégeinket». Néhá- nyan a kultúrházban verődtünk össze. Ép­pen iszom, amikor belép egy idegen. Köszönt bennünket. Kicsúszik miami so­mogyi zamatú szólás­mondás a szájén, és nevetve mondja: »Úgy látom, jó hely­re jöttem, mert lehet itt inni is-». Bemutat­kozunk. Akkor tu­dom meg, hogy a mi­niszter elvtárshoz van szerencsém. Kikanalazta a le­vest. Van időnk és mondanivalója is. —* Nálunk nem ilyen fényes helyen volt az ebéd. Innen- onnan összehordott asztalról ettünk. Ott ült köztünk, velünk evett Czottner elvtárs is. Utána meg kijött a mezőre, mert látni akarta, milyen a ré­pánk vagy a kukori­cánk. Esett az eső, gyalogosan tapostuk , a sarat. Félszárig fel­tűrte a nadrágszárat, és b e-belépett a krumplirendbe. Tet­szett neki a gazda­ság, jól érezte magát nálunk. Most majd írunk neki, mert ígérte, ha teheti, le­jön a zárszámadá­sunkra. Bizonyára terjedel­mes levél megy Sza­básról a nehézipari miniszterhez. Gabona termésátlag, a friss­fejős tehenek tejho­zama, az új belépők száma — ezeket az adatokat írják meg. A tollat csak ritkán, kapanyelet annál gyakrabban szorító parasztkezek rótta betűk magukkal vi­szik majd e fiatal szövetkezet első si­kerévnek hírét, s mindazt, amiben bol­dogságát leli a Győ­zelem tagsága. Hadd osztozzék örömükben a miniszter, aki ne­gyedévvel ezelőtt egy esős vasárnapot töl­tött velük, akit csakhamar visszavár­nak, és most már kedves ismerősként fogadna k majd ... Amott, a másik asztalnál Tömpe Ist­ván, a Központi Bi­zottság tagja és Szili István, a barcsi Vö­rös Csillag Termelő- szövetkezet magát kanásznak tituláló sertésgondozója ül egymás mellett, ösz- szekoccannak a po­harak, és »kedves elvtársam, nézzünk szét a majorban» — halljuk a miniszter­helyettestől. A kö­vetkező percekben a Viktor-pusztára ve­zető út porát kavar­ja az autó, amely vi­szi az ország mező- gazdaságának egyik irányítóját meg a barcsi szövetkezet öreg sertéstenyésztő­jét. Búcsúzáskor Szi­li bácsi nem éri be a kézfogással: átöleli a miniszterhelyettest, amint szeretteit, ked­ves hozzátartozóit szokta az ember. •*Teszteltetem a csa­lódj át és legyen olyan jó, adja át üd­vözletemet a Kádár elvtársnak is.» Pár­tunk főtitkára nem ismeretlenül és nem ismeretlentől kapja az üdvözletét. A ta­valyi zárszámadáskor hosszasan beszélget­tek egymással itt, Barcson... Kollégám mesélte el ezt az epizódot. Dögéi Imre földmű­velésügyi miniszter a kürtösi szövetkezet állatállományát szem- lélgette. Körülvet­ték a tsz-lányok, s egyikük előrukkolt nagy-nagy kérésük­kel: Engedné meg a képviselő vagy mi­niszter elvtárs, hogy beüljenek abba a szén autóba, és egyet forduljanak itt a pusztán... Itt, a pusz­tán, ahol nem is olyan régen, alig másfél évtizede száz­szor is meggondolta a cselédember gyere­ke, hogy odamerész- kedjék-e a félelmetes ■földesúr közelébe, különösen valamilyen kéréssel... Most pe­dig? ... Igen, így van ez rendjén. Kutas József S ZEKÉR BALLAG a ten­gelyig érő sárban. Kaj­la szarvú, lassan lépdelő ök­rök húzzák. Az ülést pótló da­rabka fán sovány, rongyos ru­hájú fiatal cselédgyerek, Hor­váth Imre üldögél, ö, a szekér, az ökrök, mint jóformán min­den a környéken, Korber Mik­lós osztopáni földesúr tulajdo­na, aki 1200 holdja mellett még egy kalapgyárat is magáé­nak mondhat. A szekér meg­rakva súlyos zsákokkal. A so­vány cselédgyerek olyan meg- gömyedt háttal ül a lassan ballagó szekéren, mintha a te­her az ő vállait nyomná. Kora reggel van, öt óra kö­rül jár az idő. A Korber-bir- tokon korán kezdődik a mun­ka, nem adják ingyen a so­ványka kenyeret. A szekér mellett most hintó szalad el, a jól táplált, tüzes vérű lovak még a nagy sárban is köny- nyedén húzzák. Rajta Korber úr szundikál: szokásos, haj­nalig tartó Balaton-parti mu­latozásaiból érkezik vissza. Zi­lált ruházatán, zsíros, megelé­gedett mosolyú arcán látni, hogy ismét jól érezte magát. Alszik. Nem veszi észre a cse­lédgyerek alázatos köszönését. Elfáradt Hazatért hát megpi­henni. így volt ez sokáig. Az egyik­nek a robot kora hajnaltól ké­ső estig, utána a zsúfolt, sötét cselédviskók, a kevés étel, a f nélkülözés. A másiknak a jó­lét, a dologtalan élet, a henyé­lés, szórakozás ... Aztán jöt­tek a sorsot formáló, embere­ket átalakító esztendők... El­tűntek a korbermiklósok, de eltűntek a rongyos ruhájú, éhező cselédemberek is .;. ír­hatnánk nagy szavakat azokról az eredményekről, változások­ról, melyek a felszabadulás óta Osztopánban is végbementek, de beszéljenek inkább a té­nyek ..: A Korber-birtokot felosztot­ták 1945-ben az egykori cselé­dek, nincstelenek és kisparasz- tok között. Farkas István 7, Tóth János 6, Fehér Sándorék ugyancsak 6 kataszteri hold földet jussoltak, azon kezdtek gazdálkodni. Osztopán elsőnek kai vi: ték 1956-ban, amikor a Lenin a Kossuth utcát villamos!- ] SORSOT FORMÁLÓ ESZTENDŐK tották. Amerre megy az em­ber a faluban, mindenfelé a rádió műsorát hallja. Kétszáz­ötven lakásban szól a rádió, míg a felszabadulás előtt csak huszonöt volt. A jegyzőnek, a papnak, a csendőröknek, a kastélynak, no meg néhány módosabb gazdának. A köves- útón haladók mellett motoro­sok száguldanak el. Paraszt- emberek mennek rajtuk a ta­nácshoz, a földművesszövetke­zetbe. 1945-ben egy motorke­rékpár volt a faluban, most tizenöt van. Parasztoké, egy­szerű embereké, olyanoké, mint Maros Lajos, Farkas Ist­ván és mások. A Z EGYKORI KORBER- KASTÉLY udvaráról gyermekek zsivaja, nevetgélé- se hallatszik. Itt van az isko­la, épp tanítási, illetve órák közti szünetet tartanak. A múltban a községnek két kor­szerűtlen tanterme volt, ahol 107 gyermek zsúfolódott össze, s tanult két tanító irányításá­val, már amennyire tanulha­tott. Jelenleg négy korszerű tanterme van a községnek, 173 gyermek jár isko’ába, akiket hat tanító oktat. De már épül egy ötödik tanterem, s ha kész lesz, két újabb pedagógust kap majd a község. Az igazgató egykori cselédgyerek. Az osz­topáni iskolában tanít Péter Pál matematika-fizika szakos tanár is, aki Pécsett szerezte oklevelét. Apja valamikor a Korber-uradalom bognára volt. hét gyereket nevelt, s nem hitte, hogy fiából valaha is ta­nár lehet. T izennyolc leány, FIÚ jár be a kaposvári gimnáziumokba. A múltban csak néhány nagygazdáé. de most pár holdas kisparasztok gyermekei is gimnáziumba járnak. Horváth Irén gimná­ziumi tanulónak az özvegy édesanyja öt hold földjét egye­dül műveli, mert férje a máso­dik világháborúban meghalt. Fábián Éva, Horvátvaskó Ilo­na is másokkal együtt a ka­posvári gimnáziumban tanul. Aze'őtt, ha megbetegedett valaki a községben, mehetett Lapott a megyében, 1946-ban1 illanvt. Ezt tovább fejlesztet-' DIVATBEMUTATÓ és vásár Nagybajomban’ f ( Tudósítónktól.) A nagybajomi földművesszövetkezet szakosított üzletei­nek, különösen a textilboltnak nagy híre van nemcsak a köz­ségben, hanem a környéken is. Veséről, Tapsonyból is láto­gatják a gazdag árukészlettel rendelkező textilboltot, de a szövetkezet más egységeit is a vásárlók. Szeptember 28-án, ma divatbemutatóval egybekötött vásárt rendeznek a nagy­bajomi szaküzletekben, ahol hárommillió forint értékű áru vár a vásárlókra. A szövetkezeti nőbizottság a községi nőta­náccsal összefogva segített a vezetőknek a divatbemutató megszervezésében. Manekenek a nagybajomi csinos lányok és legények lesznek, de bemutatják a gyermekruhákat is az iskolások és óvodások közreműködésével. A szövetkezeti boltokból idehozták a leértékelt árukat is, hogv gazdát cseréljenek. A MEZÖSZÖV is segítségére sietett a földművesszövet­kezetnek azzal, hogy rendelkezésére bocsátotta a legú'a1’’' mezőgazdasági gépeket, me’vekből kiállítást rendeznek ma a község főterén. orvosért a hat kilométerre lé­vő Somogy iádra. 1952-ben Osztopán körorvost kapott. 1955-ben körár atorvos költö­zött ide. Kultúrotthon is épült, főleg társadalmi erőből. Az egykori nádfedeles cse­lédviskók többségének helyén ma egészséges házak állanak. 1945 óta 119 házat építettek Osztopán lakói. Háztulajdono­sok lettek a cselédek közül so­kan, mint például Dó.viá Ist­ván. Izerfi György, özvegy Czár Istvánná. A községben termelőszövet­kezet működik. Az egykori cselédek most közös gazdaság­ban dolgoznak, s építik jövő­jüket. özvegy Fehér Sándorné, Farkas István, Tóth János és sokan mások vá'asztották a közös gazdálkodás útját. A községi elöljáró-ággal együtt eltűnt a módos gazdák érdekeit képviselő bíró, jegy­ző, s helyébe a tanács került. A tanács, a község élén mcst Horváth Imre egykori cseléd­gyerek áll. A falu lakóit ped'g olyan emberek képviselik a ta­nácsban, a választott szervben, mint Galambos Sándor iskola- igazgató, Vodicska István, akik maguk is cselédsorban éltek valamikor. Lehetne még sorol­ni az eredményeket, a változá­sokat A 15 ezer forintért épí- ■^■trit közku+akat, az állatorvosi t lakást, az Osztopán és Pusz- ] ta'’ovácsi közötti kövesutat, a fkns'é'vban berendezett tanítói ] lakásokat. IZENHÁROM ÉS FÉL ESZTENDŐ nem nagy {idő. Azok a gyerekek, akik a # felszabaduláskor születtek, az általános iskola utolsó osztá­lyát járják és már csak hírből ismerik a cselédek nehéz éle­tét. ök már ezt az életet ve­szik természetesnek. Jó is, hogy ez így van. Az ország most már a régi cselédeké, a munkásoké, a volt nincstele­neké. Magunknak építünk mindent, a magunk jövőjét alakítjuk. Az eltelt esztendők sorsokat, embereket formáltak. De amikor az osztopániak él­vezik a megváltozott életük nyújtotta lehetőségeket, ne fe­cAk el azt sem, 'ehetővé... mi tette ezt Szalai László Védekezzünk a balesetek elleni A MEDOSZ megyei székha­zában balesetvédelmi értekez­leten vettek részt a gépállo­mások igazgatói, műszaki ve­zetői és az üzemi szakszerve­zeti felügyelőik. Több mint öt- venen hallgatták végig Nagy Árpádnak, a gépállomások megyei igazgatójának a bale­set elleni védekezésről tartott előadását. A statisztika tanúsága sze­rint — mutatott rá a beszá­moló — tavaly 75 három napon túl gyógyuló sérülés és hét ha­lálos kimenetelű baleset tör­tént. Az ok: a munkavédelmi előírások be nem tartása, fe­gyelmezetlenség vagy ittas­ság. Ebben az évben emberélet­ben ugyan még nem esett kár, de augusztusig számítva is több mint 45 balesetet tarta­nak nyilván. Egyik-másik gép­állomáson a tavalyinál is el­szomorítóbb a helyzet. Bála- tcnkilitin 57-ben kettő, Nagy­atádon négy, Tapsonyban négy, Iharosberénybeai egy, az idén pedig hat, öt, öt, és két baleset történt. És hol van még de- ce.ml>er 31 -e! Akadnak gépállomások, ahol csökkent az »esetek« száma. Tabon például kilencről kettő­re, Kaposvárott 11-ről három­ra'. Ha anyagban, gépben esik is kár — bár erre sincs sem­mi szükség —, azt lehet pótol­ni, de az emberélet, a levágott láb, a béna kéz helyett senki sem tud másikat adni. Éppen ezért az eddigieknél sokkal jobban és szigorúbban kell megtartani a balesetek meg­előzését szolgáló utasításokat. A műszaki vezetők rendszere­sen tartsanak jármű-felülvizs­gálatot, ne feledkezzenek el a biztonsági szemlékről. A veze­tőik és a géppel dolgozók soha ne felejtsék el. hogy nemcsak önmagukért, hanem társaikért, családjukért is felelősséggel tartoznak. Éppen a lényeget hagyták ki hozzánk küldött válaszukban a Somogy megyei Állatforgal­mi Vállalat illetékesei. De tartsuk magunkat a sorrend­hez. Molnár József pogányszent- péteri lakostól panaszos leve­let hozott a posta. Szerkesz­tőségünk megkérte az érde­kelt vállalatot az ügy kivizs­gálására. Rövidesen megjött a válasz. Abból kiderül, hogy miben nem volt igaza Molnár Józsefnek. Helytelenül állítot­ta, hogy Novák Sándor szent- péteri tanácselnök vágómar­háját kilónkénti 10 forintos, »protekciós« áron vették át Csurgón. A könyvelés hiva­talos adatai szerint a tehenet kilenc forintjával fizette ki a vállalat. De mi történt levélírónk tinójával? Zelkó Lajos felvá­sárló javasolta a gazdának: hajtsa ■ haza Csurgóról, és tartsa néhány hétig, akkor jobb minőségű lesz, és két forinttal magasabb árat ad­nak érte. Ez van a vállalat válaszában. Az csendül ki a sorokból, hogy a felvásárló nem elmarasztalást, hanem dicséretet érdemelne. A megyei vállalatot vi­szont más illetné meg. A par nasz kivizsgálását ugyanis kiadta albérletbe: a csurgói kirendeltségre bízta. Arra a szervre, amely — a levélíró szerint — elkövette a mellé­fogást. A panasz lényegét nem cáfolja, hanem egysze­rűen agyonhallgatja a válasz. (Baj van Csurgón az önkri­tikával!) Molnár József leg­főbb kifogása az, ami itt kö­vetkezik. A csurgóiak meg­nézték a tinóját a szentpéteri istálóban. Azt mondták, hogy ekkor és ekkor szállítsák be a csurgói székhelyre (18 km), s tíz forintot kap kilójáért. Bevitte az állatot, s ott csak nyolc forintos árat ajánlottak érte. Hát erről a felelőtlen, meg­szegett ígéretről, s az ígérgető felelősségre vonásáról szeret­tünk volna olvasni a Somogy megyei ÁUatforgahni Válla­lat válaszlevelében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents