Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. augusztus 19. ÜJRA ÉLÜZEM LETT ' r az r/fifeiuitmtő r()állniat A Textilművek kommunistáinak fő erőssége: Még fél év sem telt el azóta, hogy a Kapos­vári Útfenntartó Vállalat elnyerte az Elüzem címet, s megkapta a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóját, máris új ün­nepségre készülnek a vállalat dolgozói. Augusztus 23-án tartják másodszori élüzem avató ünnepségüket. Az első élüzem avató ün­nepség óta kettévált a vállalat, s új nevet ka­pott; a KPM Közúti Üzemi Vállalata lett. De ezen a néven még nem ismerik, s ezért mi is csak Útfenntartó Vállalatként emlékezünk meg róluk. Munkában a hidas brigád A vállalat jelenlegi legnagyobb munkája a Kaposvár—Balaton közötti út kaposvár—mer- nyei szakaszának elkészítése. A munkát ja­nuár 16-án kezdték eiL Czellár Lászlóval, a vállalat igazgatójával végigmentünk az épülő úton, hogy meggyőződjünk a munkák állásá­ról. A Petőfi utcában a hidas brigáddal talál­kozunk legelőször. Betonátereszt készítenek. A brigád vezetője, Grósz János 17 éve dolgo­zik az útfenntartó szakmában, s ez idő alatt mintegy ezer hídáteresz építésében vett részt. Az új úton, a Deseda-árkon keresztül 8 méteres nyílású hidat építettek, ezenkívül hat fedla- pos átereszt és 17 cső-átereszt, melyek néme­lyike a 80—90 métert is meghaladja. Itt ta­lálkoztunk Vigh Sándorral, az épülő út fiatal mérnök építésvezetőjével. Nemrégen hagyta ab­ba iskoláit, és igen szereti — s ahogy tájékoz­tatóját halljuk, abból érezni, hogy —, érti is szakmáját. — Jelenleg nyolcvan ember, három henger, egy betonkeverő, három vontató, tíz TEFU- kocsi, 12 kordés, négy belspedes kocsi dolgo­zik az úton. De gazdasági vasúttal is szál­lítunk anyagot — tájékoztat az igazgató. A Kaposvár—Mernye közötti útszakasz föld­munkái már elkészültek. 55 000 köbméter föl­det mozgattunk meg. Az út hossza 18 kilomé­ter, ebből 11 kilométer teljesen új. Az alapo­zást hat kilométeres szakaszon elvégeztük, négy és fél kilométeren már elkészült a vi­zes makadám is. Az út építésénél eddig 14 000 tonna alapikövet, ötezer tonna bányakavi­csot, 1500 tonna kohósalakot, 5000 tonna hen­gerkavicsot, és 700 tonna zúzalékot használ­tunk fel. Úgy tervezzük, hogy október 15-ig elkészítjük a 11,5 kilométeres szakaszon a vi­zes makadámot, 6,5 kilométeren Kaposvár— Kaposfüred között a folyékony bitumenes pá­lyát, s átadjuk az utat a forgalomnak. Ez azonban a bányáktól is függ, mert a munlfa befejezéséhez 6600 tonna alapkőre van szük­ség. Az út jövőre kapja majd meg a korszerű aszfaltburkolatot, ötezer köbméter föld megmozgatói A Deseda-doimbon szorgos munkát végez Tuba László tíztagú kubikos brigádja, ök és a közelben dolgozó idős Sümegi József öttagú brigádja a Kaposvár—Kaposfüred között épü­lő gazdasági vasút alapjait ássák ki. A vasút a Deseda-ároktól Kaposfüredig halad, ott ré­pa rakodó helyet építenek. Ötezer köbméter földet mozgatnak meg, hogy a kisvasút alap­ját elkészíthessék. Decsi Sándor nyolctagú brigádja is ezt a munkát végzi. Mindhárom brigád tagjai elismerésre méltóan dolgoznak. A Deseda-árok mentén Szabó István bri­gádja követ terít. Nem könnyű ez a munka sem, mert a jókora darab kövek bizony le­húzzák az ott dolgozók karját. Milyen jó len­ne, ha ezt a munkát gép végezné! Hallottuk, hogy a KPM a napokban kapott négy szovjet gyártmányú kőterítő gépet. Miért nem alkal­mazzák ezeket ilyen nagy útépítésnél? Hi­szen nemcsak megkönnyítené, de meg is gyor­sítaná a munkát! Vasút Somogyaszaló utcáján Mozdopyfüttyöt hoz a Deseda-erdő felől a szél. Csodálkozunk, mint ahogy csodálkoz­tak a somogyaszalóiak is, amikor néhány hó­napja vasúti sínpárokat fektettek le a község fő utcáján. A csodálkozás nem sokáig tartott, csak -addig, amíg látták, hogy az útépítéshez szükséges anyagot hordják a felépített kis- vasúttal. A kisvasút nemcsak olcsóbbá tette, hanem meg is könnyítette a munkát. A Gazdasági Vasút dolgozói négy és fél kilométer hosszú »repülő« vasútvágányt fektettek le, de meg­érte a fáradságot. Esőben is szállíthatták az anyagot, sok gépkocsit szabadítottak fel, és 'csökkentették a vagonok állási idejét is. Ezenkívül 100 000 forint szállítási költséget is megtakarítottak. Amiért az élüzem címet kapták Amerre járunk, egyre jobban kialakul az épülő új út. Kaposvár és Füred között, de Mernyén is már befejezték a szélesítést. Fü­redtől a Deseda-dombig és Somogyaszaló után Mernyőig már szekerek, vontatók is közleked­nek az új úton. Sajnos kormos traktorok is rémemnek az útra, felszántják, s akadályoz­zák a munkát, mert a traktorok felszántotta utat újból kell hengerelni. De akadályozza a munkát az is, hogy a DÁV öt villanyoszlopot — amely az új útba esik — többszöri felszó­lításra sem volt hajlandó áthelyezni. De nemcsak ezt a munkát végzi a vállalat. Barcson a Vörös Csillag Tsz-nek négy kilo­méter hosszú utat épít'. A földmunkával már itt is végeztek, most folyik az anyagszállítás. Tabon befejezték egy két és fél kilométer hosszú átkelő út építését. Ugyanilyen utat építenek Nagyatádon, a munkát néhány nap alatt befejezik. Csákányban híd, Csurgón át­kelő út és híd épül. Siófokon a Kossuth La­jos utcát javítják. Balatonszabadaban egy már régen használaton kívül helyezett utat fel­szántanak, s a kitermelt kőanyagból Jutón 1300 méter hosszú bekötőutat építenék. Ugyanakkor Tamásiban tízmillió forint költ­séggel egy hét kilométer hosszú útszakaszt korszerűsítenek. Befejezték a Balatonboglár és Lengyeltóti közötti útszakasz korszerűsíté­sét, pár nap alatt befejeződik a Somogyjád— Kaposvár közötti 651-es útszakasz újjáépíté­se is. A vállalat sok gonddal küszködött. Sok volt a vagonállás, akadozott az anyagszállítás. Az állomás-felelősök részére kitűzött célpré­miummal ezt megszüntették. S tervüket — ahogy Bállá László, a KPM illetékes főosz­tályának helyettes vezetője tájékoztat ben­nünket —, a legjobb eredménnyel teljesítet­ték a KPM 36 hasonló vállalata közül. Ezért nyerték el újból az Élüzem címet. Most pedig az a céljuk, hogy teljesítsék a további feltéte­leket, s megtartsák .a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Szalai László Beszéltem valakivel, aki azt állította, hogy a Textilművek- ben a pártsze rvezet tagjai rossz példát mutatnak a többi dol­gozónak. Nagyon izgatott ez a kijelentés, fogtam magam, s felkerestem az üzem párt titká­rát, Németh Gyula dvtársat és helyettesét, Imke elvtársat, hogy beszélgessek velük a párt- szervezet munkájáról. — A dolgozók nagyítóval né­zik a párttagok hibáit. Ha pél­dául egy párttag — különben teljesen indokoltan — nem je­lenik meg a termelési értekez­leten, némelyek képesek fél évig is erről beszélni az üzem­ben. Nem mellékes tehát, mit tesznek, és hogyan a kommu­nisták. Más a dolgozók mércé­je, ha párttagról, más, ha pár- tonkívüliről van szó. Ha vala­melyik párttag nem végzi el rendesen a munkáját, hallaná csak, hogy leszólják — mondja Németh elvtárs. — Előfordult mostanában Uyen eset? — Elő. A héten beszélget­tünk az egyik fiatal pártta­gunkkal. Az volt a panasz el­lene, hogy nem látja el rende­sen munkakörét. Körültekin­tőbben megvizsgáltuk a dolgot, s kiderült, hogy nemcsak ő a hibás. Segítünk neki, hogy ezt a csorbát minél előbb 'kiköszö­rülhesse. A pártszervezet - mozgatóereje Inke elvtárs is bekapcsoló­dik a beszélgetésbe. — Van ellenkező példa is. Évek óta rossz volt a fegyelem a kazánházban. A dolgozók ré­szegen jártak be, vigyázatla­nok voltak, s állandóan bal­esetek fordultaik elő, aludtak munkaidő alatt, összetörték, a létrát, még verekedtek is. Hozzáteszem, hogy egyetlen párttag se dolgozott itt. A ka­zánház az üzem szíve — s ugyanakkor az itt dolgozók fe­lelőtlenek, rosszul, és fegyel­mezetlenül végezték munkáju­kat. Segíteni kellett a helyze­ten. Odahglyeztünk négy párt­tagot. Néhány embert el is tá­volítottunk. Egy csapásra rend lett a kazánházban. A kommu­nisták példamutatása a többi dolgozót is magával ragadta. Bizony, hatalmas mozgatóere­je van a pártszervezetnek. — Igaz — helyesel Németh elvtárs —, megmutatta ezt a Latinka-szoborra indított gyűj­tés is. Az előfonóban dolgozik egy hatvan esztendős beteges asszony, Pálfalvai Henrikné. 45-ös párttag. Keresete havi 19. »Akkor jobb minél messzebb kerülni ezektől a ládáktól — morfondírozott Gyementyev. •— Itt ólálkodhat a közelben Brandt is.. .<< Gyorsan elve­gyült a tömegben. A külső kikötő bejáratánál most nem volt ólyan rend, mint a múltkor. A katonák nem alakítottak tizenkét fős csoportokat. Ki álldogált, ki a földön ült, ki az eget kémlel­te. A bombatámadás alatt se igen hagyták el a kikötőt, mi­vel olyan közel álltak a várva Várt hajóraszálláshoz. Gyementyev közel ment az ellenőrző állomáshoz, s kutat­va bámult a katonák arcába. rr Adja csak a kezét — szó­lított meg egy gyulladásos szemű katonát. Az engedel­mesen teljesítette a parancsot. Gyementyev megnézte a pul­zusát, s közben halkan mor­góit. — Hogy hívják a pa­rancsnokát? — Mi az? — jött oda egy görbe lábú, alacsony tiszt, akinek szélcserzette arcán mély forradás éktelenkedett, ami arra vallott, hogy 1 nem ijedős ember. — Mi baja a ka­tonámmal? — rikácsolta. — Most még semmi — mo­solygott rá Gyementyev a tisztre. — Azonban a hajóra egyetlen beteg sem mehet fel, ezt a parancsot adta ki a fő­hadiszállás. Ennek végrehajtá­sáért én felelek. Körös-körül felzúdultak a katonák. Az egyik megpróbál­ta elrántani a gyulladásos sze­műt, de Gyementyev idejében elkapta a kezét.‘Odafordult a tiszthez. — Hívja ide a rangidős tisz­tet Egy őrnagy lépett elő a tö­megből. — Mi baj? — Ez az ismeretlen kapi­tány csak úgy megvizsgálja a. katonákat — jelentette a had­nagy. Az őrnagy ránézett Gye- mentyevre. — Ki maga? — Egészségügyi biztos. Rendkívüli megbízatást kap­tam, hogy egyetlen beteget se engedjek hajóra szállni. Ber­linben nincs szükség járvány­ra. — Mutassa az igazolványát. — Az őrnagy lehúzta a kesz­tyűjét. Gyementyev sértődötten szedte elő zsebéből megbízó- levelét, s átnyújtotta. Az őrnagy távollátó volt, s úgy olvasta el az írást, hogy egészen messze tartotta a sze­métől. Gyementyev izgatottan kémlelte az őrnagy arcát, de emmit sem olvasott ki belő­le. Amikor az őrnagy végig­futotta az írást, összehajtotta, s visszaadta a kapitánynak. — Mi baja van a katonám­nak? ■— Csak egy kis hőemelkedé­se van. Jó lenne azonban tü­zetesebben megvizsgálni. — Egy pillanatra — az őr­nagy belekarolt a kapitányba. KievickéUek a tömegből. El­sétáltak egészen az ellenőrző állomásig. Három katona és egy tiszt őrizte a külső kikötő bejáratát. — Megkérhetném valamire? — kezdte az őr­nagy. — Ez a beteg katona egyik veteránja ezredemnek. Ott volt velem együtt Moszk­va alatt. Árulással lenne egy­értelmű itthagyni őt. Ha csak egy napot töltött a fronton, akkor megért engem, s megte­szi, amire kérem. — Sajnos, őrnagy, katona vagyok, aki köteles a paran­csot végrehajtani. — A hajón nincs betegszo­ba? — harcolt az emberéért az őrnagy. Gyementyev kicsit gondol­kozott. — Még nem vizsgáltam át a hajót. Annyit ígérhetek, hogy ha négy ágy van a be­tegszobában, felengedem a hajóra ezt az embert. — Mikor tud biztos választ adni? — Azonnal. Gyementyev el akart men­ni az ellenőrző állomás mel­lett, de a kék szemű, piros ké­pű hadnagy odaállt elé, sze­mében azonban határozatlan 800 forint körül van, s ugyan­annyival járult hozzá a Latín- ka-szobor felállításához, mint a jóval többet kereső műveze­tője: 30 forintot adott. Nagyon jó hatással volt az idős asszony példamutatása a többi dolgozó­ra. Vagy itt van Ladiszlai László esete. KISZ-tag, tagja az If jú Gárdának is. Amikor szóba került a jegyzés, a töb­biek azzal húzták: »No, majd meglátjuk, mennyit adsz!« 100 forintot jegyzett. S ez a tette, a többi fiatált is megmozgatta. Segítik a fiatalokat — Támogatja a pártszervezet a fiatalokat? — Természetesen — veszi át ismét a szót Inike elvtárs —, nincs olyan dolog, amit meg ne tárgyalnánk részletesen a KISZ-titkárral. A kiszesek kérték a vállalatot, adja nekik a báladrótokat. Ezeket kiegye­nesítik, eladják a MÉH-nek, s az ebből befolyó pénzt a KISZ pénztárába helyezik el. A párt­szervezet segítette ennek az el­képzelésnek megvalósulását. Most dolgozunk az oktatási év megszervezésén. A pártszerve­zet kész örömest, kisegíti a fia­talokat konferencia-vezetőkkel. — -Hogyan törődik a párt­szervezet a párttagok és a pár- tonkívüliék nevelésével? Németh elvtárs elgöndolko­Cijuv. Megtorlás helyett — nevelés — Legjobb lesz, ha két pél­dával válaszolok erre a kér­désre. Az egyik párttagunk be­íratta a gyerekét hittanra. So­kan azonnali kizárásra javasol­ták ezt az elvtársat. Én azon­ban azt mondtam, hiba volna kizárnunk, hiszen rendes, be­csületes dolgozó. Sokkal töb­bet érünk el, ha rávezetjük a helyes útra. A másik példa. Volt az üzemben egy fiatai lány, akinek a viselkedésére állandóan panaszkodtak. Egy­szer megjátszotta a beteget, öt napig »feküdt« a leányott­honban a szobájában. Orvosnál nem volt, így táppénzt sem ka­pott. Amikor kiderült a dolog, az igazgató elvtárs azonnal el akarta bocsátani, feljelentették a rendőrségen, ki is hallgatták a lányt, munkakönyvét előké­szítették, hogy minél előbb a kezébe nyomhassák. A párt- szervezetnek azonban az volt a véleménye, hogy ez a könnyebb út. A nehezebb: megnevelni, embert faragni belőle, hiszen se apja, se anyja, csak a zül­lés vár rá, ha eleresztjük a ke­zét. S mellé álltunk. Behívat­tuk az irodába, s megmondtuk neki: bízunk benne, meg va­gyunk győződve arról, hogy megállja a helyét a jövőben. Kiderült, hogy még ebédpénze sincs. Adattunk neki segélyt, s arra kértük az üb-t, vegye pártfogásába. Azóta teljesen megváltozott, -becsületesen dol­gozik, nincs ellene semmi kifo­gás. Amit nem lehetett elérni gorombasággal, elértük embe­ri szóval. Bizalmat adtunk, és bizalmat kaptunk cserébe. Nem maradt -hatástalan a többi dolgozóra sem ez a kiállás. Nemcsak a termeléssel, a dolgozókkal is törődnek — A termeléssel is foglalkoz­nak, titkár elvtárs? — Igen. Az üzemnek havon­ta 25—30 000 forint veszteséget okoz a csülök-fonal termelés. A pártvezetőség napirendre tűzte a csülök-fonal legmini­málisabbra szorítását. Megtár­gyaltuk ezt a KlSZ-szervezet- teü, a műszaki vezetőkkel. Saj­nos, ma sem oldottuk meg úgy, ahogy szeretnénk a hulladék csökkentését, mert rosszak a kanetták. Munkánkat jelenleg arra összpontosítjuk, hogy a dolgozókat .lelkiismeretes, £. gyelmes munkára szoktassuk, így is jelentősen csökkenthe­tő a csülöik-fonal termelése. — Hogyan igyekszik még se­gíteni a dolgozókat a pártszer­vezet? — Igyekszünk mindent elin­tézni, még akkor is, ha lehe­tetlennek tűnik. Sok dolgo­zónknak rossz a lakásviszonya. Néhányon elhatározták, hogy kislakást építenek maguknak. A vállalattal szemben találtak is megfelelő ' üres telkeket. Ezek azonban az állami gazda­ság nevén voltak. S a tanács nem akarta kiparcellázná. A pártszervezet azonban mellé állt a dolgozóknak, végigtal- palta a lehető összes fórumot, s addig hadakozott, míg a dol­gozók nevére í-rták a telkeket. Jelenleg öt ház van épülőben. Több párttag is épít, így Ko­vács József technikus, Maris József asztalos. Amiben tud, a vállalat, segít a dolgozóknak. — S a kommunisták segítet­tek a házépítőknek? — Derekasan kivették részü­ket a társadalmi munkából. A pártszervezet hívó szavára so­kan elmentek szaktársaikat megsegíteni. Bánáti Ferenc villanyszerelő, szintén párttag, a Szegfű soron építkezik. A C- műszak pártszervezete egy hé­ten át, mindennap kiment hoz­zá, és segített a munkában. Szaljó Sándor kőműves társa­ság tükröződött. Az őrnagy í hirtelen közbeavatkozott. dal,mi munkában felépítette Marit József ideiglenes házát Szabó József ács egész vasár­napokat dolgozik a házaknál,- Mit csinál, hadnagy! A f hétköznap is elmegy segíteni, kapitány a kikötő egészség- # ha ráér. Mindkét Szabó párt- ügyi megbízottja, ö felel az) tag. Vagy még egy. Valamelyik egész kiürítésért. — Megkérem, kapitány, ( hogy keresse meg a kikötő­ben Kunheil ezredest, s mu-1 este, úgy tíz óra utón befutott két vagon lábazati kő az épít­kezőknek. Azonnal ki kellett rakni, mert különben a MÁV tatkozzék be neki. Nekem t fekbért követelt volna. Elég nincs jogom az ő engedélye r volt egy szót szólni, máris ösz­nélkül... — Nem szükséges, ismerem őt... — mondta Gye­mentyev gorombán, s megin­dult a külső kikötőbe. szejött három-négy ember, és régen í kidobálta a vagonból a követ. Rövid volt a beszélgetés, mégis megcáfoltuk a cikk ele­jén közölt véleményt. Nincs Épp akkor ért partot az f igaza annak, aki azt állítja, Aelita. A matrózok hihetetlen \ hogy rosszul dolgozik a párt- gyorsasággal nekitámasztottile r szervezet a Textilművekben. S a feljárókat a hajónak. Egy f amiben egyesek igyekszenek csoport tiszt állt a hajó mel- r elmarasztalni, épp az a fő lett. Az egyik tiszt, kis kövér J erőssége — a példamutatás. férfi, fekete matrózzubbonyt f . L. G. viselt, nyilván ő volt a hajót kapitánya. » — Bocsánat, uraim — szalu-’ tált Gyementyev izgatottan —, az Aelita kapitányával lenne egy kis elintéznivalóm. — Én vagyok — szólt oda neki a fekete zubbonyos. — Tessék a megbízóleve­lem. A kapitány elolvasta, s meg vetően mosolygott: — Mit akar tőlem? — At kell vizsgálnom a ha­jóűrt, a fedélzetet és a kajü­HÍREK BARCSRÓL — A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság klubszobát rende­zett be a barcsi művelődési házban. A járási vezetőség új magyar—szovjet baráti körök szervezését kezdi meg, ezenkí­vül előadások, falunapok ren­dezése szerepel az őszi prog­ramban. A pálfalusi részen is­meretterjesztő mozi kezdte meg működését. töket, s főleg azokat a terme- — Mintegy 355 000 forintos két, ahol a katonákat helyezik t bevétele volt az év hét hó- e^~ »napjában a barcsi cukrászdá­nak. Ebből 155 000 forint érté­kű a saját készítésű áru. A | cukrászdában mindig 10—15 'fajta sütemény és 4—5 fajta fagylalt közül válogathatnak a i vendégek. — Mi szükség van erre? — avatkozott bele a beszélgetés­be egy puffadt arcú ezredes. — ön Kunheil ezredes? • Igen, én vagyok. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents