Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-15 / 192. szám

EGY KIS FALUSI kozmetika Jó tanácsok a befőzéshez Most aztán alaposán benn vagyunk a befőzési szezon kel­lős közepében. Ilyenkor a leg­több háziasszony lázasan rák­ja el a télire szánt finomságo­kat. Legfontosabb aranyszabály a t iéxtaság. Tiszta legyen az üveg, a gyü­mölcs, és minden eszköz, amit használunk. Az edényeket ala­posan forró, szódás vízzel mos­suk ki, esetleg VIM-omel sú­roljuk át. Súrolás után az öb­lítés következik. Ha üvegmo­só kefét használunk, közbe- közbe szódás vízzel azt is mos­suk át. A már kimosott edényt nem kell eltőrölgetni, jobb, ha fejjel lefelé állítjuk, hogy a víz kifolyjon belőle. Uj üve­geket fokozatosan töltsünk meg forró vízzel, így használat­kor nem reped él. Az úgyne­vezett patentzáros üvegnél, ha ilyet használunk, legjobban a gumigyűrűire kell vigyázni. Ha ez nem szoros, kánbavész a munkánk. Használat előtt ala­posan mossuk át. Ha a gyűrű megkeményedett, ne kézzel hajtogassuk, törjük, hanem áz­tassuk meleg, szalmiákszeszes vízbe, s utána vékonyan gli­cerinnel töröljük át Ettől meg­puhul. Másaik legfontosabb teendő a gőaöléa. A fazék aljára vastagon te­gyünk papírt, rongyot stb., mert így megakadályozhatjuk a hirtelen felmelegedést, s ez­által az üvegrepedést. Vidé­ken igen jó e célra a szalma és a kukoricahéj. Az üvegekét, úgy állítsuk vízbe, hogy csak két-három ujjnyi álljon ki be- bőle. Fordítsunk sok gondot a lekötésre. Inkább kétszeresen kötözzünk, mint egyszer. Kü­lönösen vonatkozik ez a celo­fánra. Ezen gyakran maradhat kis édességmaradék. A rova­rok rátalálnak, keresztül dö­fik láthatatlan lyukkal a vé­kony réteget, aztán pár hő­nap múlva a háziasszony cso­dálkozik, mitől is romlott a nagy gonddal eltett lekvár. Az is jó, ha a lekötöző spárgát be­nedvesítjük, mert így jobban tapad, a száradás után szoro­sabban zár. Ha gumigyűrűt használunk, abból is kettőt te­gyünk az üvegre. A lekvárt az előre felmele­gített üvegbe forrón töltsük be, szórjuk meg a tetejét sza­licillal. Sok bosszúságot okoz, hogy a szalicil csomókban ma­rad, és nem egyenletes. Ezt el­kerülhetjük oly módon, hogy a port cukorral keverjük, és akikor már egyenletesen szór­hatjuk el. Végül még egy tanács, ami igen hasznos: ha csak lehet, mielőtt a kamrába tennénk a frissen főtt befőtteket, me­szeljük be a helyiséget. Ren­geteg kórokozót, gombát el­pusztítunk véle, s biztosítjuk üvegeinket a penészedés ellen. A következőkben néhány kedvelt gyümölcs befőzésére adunk receptet: ŐSZIBARACK Az őszibarackot meghámoz­zuk (ne legyen teljesein érett). Kimagozzuk, szép feles dara­bokban legyen. Szitára téve kissé megkénezzüik, azután bő vízben öblítjük át. Aki ezt nem szereti, a hámozásnál dobja a barackot erősen citro­mos vízbe, akkor sem fekete- dik meg. Üvegekbe rakjuk. Nagyon jó, édes szirupot ké­szítünk, és a barackra öntjük, kis szalicilt is teszünk bele, és tetejére pár kanál rumot öntünk. Aztán kilenc napig le­kötve napon tartjuk, hogy jól megsüsse. Hűvös helyre tesz- szük. Bármikor vehetünk be­lőle. BARACK Egy kiló érfett barackot meg­hámozunk, kettévágunk, s be­ledobjuk fél kiló cukorból és hét deci vízből főtt forró szi­rupba. Egyet buggyan a tűzön, ezután vaslapra állított befőt- tes üvegekbe rakjuk egyenként villával a barackot, és amikor már majdnem tele van, bele­öntjük a forró szirupot és ki­gőzöljük. DINNYE-DZSEM Szép, érett sárgadinnyét ve­szünk, kimagozzuk, cikken­ként meghámozzuk, és apró kockákra vágjuk. Minden kiló gyümölcshöz veszünk 50 deka cukrot és egy citromot. A cit­romot meghámozzuk, fehér hé­jától is megtisztítjuk, apró kockára vágjuk, kevés vízzel és g vagdalt citrommal igen sűrű szirupnak főzzük, a diny- nyét »eletesszüik, főzzük csen­desen, gyengéden kavargatva fél óráig. Ha a dinnye nagyon leves volt, tovább is. Üvegek­be töltjük, lekötjük, és a for­rástól számított 20 percig gő­zöljük. A dinnye ne főjön el, ezért ne is vegyünk túlérett, hanem csak szép. érett gyü­mölcsöt. Háziasszonyoknak otthonra kartonból készül ez a csinos háziruha. A falusi asszony ma is ha­marabb öregszik, mint a váro­si, nemcsak a nehezebb mun­ka miatt, hanem azért is, mert nem törődik magával eleget. Szinte szégyelli magára paza­rolni az időt és a pénzt. Pe­dig nincs igaza, mert ha gon­dozza magát, csinosabb, tehát jobb kedélyű, nevet, dalol, s az ő jókedvétől az egész csa­lád boldogabb. Jól tudjuk, hogy a szorgal­mas, hajnaltól késő estig dol­gozó asszony nem ér rá masz- szírozni, paskolni, pofozgatni, pacskolnj a bőrét, de arra már vigyázhat, sőt vigyáznia is kell, hogy a mezőn vagy a kertben meg ne égesse a r.ap, mert et­től nemcsak korán megránco­sodik a bőre, hanem súlyosabb esetben napszúrást is kaphat. Tehát mielőtt kimegy dolgoz­ni, kenje be az arcát egy kis babakrémmel, fejére pedig te­gyen nagy karimájú szalma­kalapot. A legjobb szépitőszer a tisz­taság, csak azután jöhet a töb­bi. Mosdás után mindenféle kenceficénél többet használ, ha enyhén bedörzsöljük az arcot egy kis nyers paradicsommal, vagy uborka levével. Még a nóta is azt mondja: »Tejben "iirdik az én rózsám, ha fel­kel-“. Az ám. mert a frissen 'ejt tej igen táplálja a bőrt, de 'z aludtej savója sem csak a ;k főzelék megjavítására jó. '.kinek méze van otthon, az­at is bekenheti arcát egyszer- ■ étszer hetenként, nem kell a 't-ága pempős krémet vennie. Tehát: Mosd meg jól az ar­cod bő, friss hideg vízben, utá­na kend be egy kis gyümölcs­vagy paradicsom-, uborka-, esetleg citromlével, mézzel vagy nyers tejjel. Hagyd utána rajta két-három percig, mosd le tiszta vízzel, és utána kend be vékonyan babakrémmel. A falusi asszonyok bizony nem kímélhetik kezüket, de igenis ápolhatják. A citrom, a ribizke, a paradicsom levével szépen megtisztíthatod a zöld­ség-, krumpli-, gyümölcshá- mozástól foltos kezedet. Majd öblítsd le tiszta vízzel, utána kend be szintén egy kevés krémmel. És ne furdaljon a lelkiisme­ret a pár pereiért, s az esetle­ges költségért, amit magadra fordítottál, mert a gondozott, csinos asszonyhoz jobban ra­gaszkodik az ura, s még a szá­raz kenyeret is szívesebben megeszi kezéből, mint másé­ból a sült kappant. Üj állatorvosi lakás épül Lakócsán Állatorvosi lakás építé­sét tervezi a Lakócsai Községi Tanács. Néhány évvel ezelőtt még körállatorvosi székhely volt Lakócsa, és éppen a la­káshiány miatt helyezték el onnan az állatorvost. A köz­Vászonszoknya blúzocskával kislánykáltnak, egész nyárra ízléses öltözék. A szoknya le­ségfejle.sztési alapból és társa- j hét búzakék vagy piros. A blúz dalmi munkával most új szol- egyszínű fehér, pettyes vagy gálati lakás építéséhez látnak,1 kockás. KÜLÖNBSÉG Ernest Hemingway, aki­ről köztudomású, hogy szé­leskörű tapasztalatai vannak a nőkkel kapcsolatban, nemrég kijelentette: »-Ha egy legényember uv asszony­nak virágot ajándékot, ak­kor mondani akar vala- ) mit. Ha mszont egy férj í ajándékoz virágot a felesé- j gének, akkor valamit el akar hallgatni«. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy világnagy hosszú falu. De nem­csak a hosszúsága, ról volt nevezetes ez a falu, hanem arról Is, hogy mesélő nép lakta. No, de milyen mesélő nép!... Tud­valevő, hogy a mesé­nek megvan a maga ideje, de ennek a fa­lunak olyan népe volt, ha valaki közü­lük egy szép mesét kezdett mesélni, a többi kapát, kaszát, szerszámot ellökött, és csak a mesét hall­gatta kerekre nyílt szemmel, tátott száj­jal. Ezért is hívták a falut csak Bámész- falvának. No, hát ennek a világnagy Bámészfal- vának a legeslegvé­gén, de még odább is egy arasszal lakott egy nagy behemót ember, akit Pampula Jánosnak neveztek, mert egy hétig el­hallgatta volna a me­sét. étien, szomjan. Ki is kopott aztán mindenből úgy, hogy a kamrájában a vé­gén csak egy morzsa maradt, azt Is odaad­ta egy éhes veréb­nek. Hanem a veréb akkor azt mondta: — Jő tettért jót várj, kívánj valamit, Pampula János. — Nem kívánok én semmit, csak egy mesefát, ami nekem ’ meséljen hajnaltól estig, estétől hajna­llá!. ügy elgondolkozott ezen a furcsa kíván­ságon a kis veréb, hogy harminckilenc ránc szaladt egyszer­re a csőre hegyétől a feje búbjáig. De az­tán kisüthetett vala­mit, mert elillant, és vissza is tért nemso­kára egy icipici gyé­mántma »ócskával. — No, ültesd el azt ke kittit JfleJubf^CL a magot, János. ki­lenc láb mélységbe, mikor a magocska fejére húzza a he­gyek takaróját. Pampula János pedig úgy is tett... És csudák csudája, mire a bámészfalvi kisbíró kakasa fel­rikkantotta a napot, majd visszaesett a bámulattól, mert Pampula János háza előtt varázslatos csengő-bongó fa ékeskedett, csupa arany meg ezüst le­vele volt. De a leg- csudálatosabb az volt, hogy meséit a fa, soha nem hallott történeteket. Ahogy pedig elmondott egy mesét, mindig lehul­lott egy, a gyönyörű arany-ezüst leve­leiből, és azokon meg volt írva a történet, ahogy a mesefa el­mondta. Hej, nagyot ugrott örömében János, az­tán csak ott ült nap­estig, és hallgatta a meséket, olykor meg­könnyezve azokat, néha meg akkorát nevetve, hogy a baj­sza kilenc felé kun- korodott a kacagás­tól. Hanem a rossz­nak Is elmegy a híre, nemhogy a jónak. Akármilyen irgal­matlan hosszú volt ez a Bámészfalva, csak elment a híre János mesefájának. S már a fél falu ott ült a mesefa körül, mikor a bámészfalvi bíró is a szemébe taszította kalapját pipája szá­rával, és azt mondta a legidősebb fiának, SUkebákának. — Nem illik a bí­rónak odaülni abba a tumultusba, eredj fiam, hallgasd meg a mesefát, aztán ne­kem is mondd el, mint mesélt. De Sükebóka, mi­kor meglátta a mese- fát, majd hanyatt esett az álmélkodás- tól, és mintha oda­ragadt volna, fel se kelt aztán attól a csudafától. Akkor a bíró el­küldte a középső fiát, Habókot, de az se adott hírt magáról, és Csimbók, a legki- sébbik se járt kü­lönbül. — Ejnye — mondta a bámészfalvi bíró —, úgy látom, itt senki se dolgozik, mindenki csak a me­sét hallgatja, ennek bizony a fele se tré­fa. Ment a bámész­falvi bíró akkora fejszével, hogy úgy vitték a fokát utána, ment, hogy majd ki­vágja ő azt a kacifán­tos mesefát, és haza­viszi három szájtáti fiát, Sükebókát, Hambókot és Csim- bókot. Hanem, ami­kor meghallotta a mesefát, egyszeriben elfeledkezett min­den bajáról, és ő ma­ga is odaült szájtá- tani a többi közé. Csakhogy a bá­mészfalvi bíró más­nap tíz órára hivata­los volt őfelsége Hl. "»Iá lészáj királyhoz. Bosszankodott Is a király egy sort, hogy hol marad már az a bámészfalvi bíró. Mondják neki, hogy lement a mesefához, aztán úgy nekicso­dálkozott, hogy nem képes eljönni onnan. Nosza, felült Málé- száj király a királyi szekerére, befogta a legtáltosabbik hat ökrét, melyekkel egy fertály óra alatt a világot bejárhatta, ha le nem feküdtek a sárba, aztán bedug­ta mind a két fülét faggyúval, nehogy király létére ö is el- álmélkodjon vala­hogy. Napszálltára éppen odaért, kifog­ta a hat ökröt, a bá­mészfalvi bírót oda­kötötte a járomrúd- hoz, aztán »csá ide, Jámbor«, közécser- getett az ökröknek. De a hat ökör hiába feszült, nem tudta elvonni a mesefa mellől a bámészfalvi bírót. Hanem Málé- száj királynak, ahogy az ökröket rángatta, biztatta, vesztére ki­esett a bal füléből a faggyú. Aztán kettőt se szólt, és már ott ült ő Is a fa alatt úgy eltátva a száját cso­dálatában, hogy há­rom lekváros gom­bóc is belefért volna egyszerre. Mikor pedig oda­haza meghallották, a fővezérek, mi lett Málészáj királlyal, azt mondták: — Ki ad nekünk kenyeret, ha a ki­rály egész nap a szá­ját tátja? Nosza, mi majd megmutatjuk, hogy mirajtunk nem fog ki az a vajákos csudafa. És elindul­tak, mint a fergeteg, hogy kiszabadítsák a királyt. Azt meg Ugye, mondanom sem kell, hogy nemsoká­ra mind ott ültek a mesefa körül, és hall-, gatták, hallgatták nekigyönyörködve... — Hanem, ahogy telt-múlt az idő, a mesékbe mindinkább belekurrantyolt a gyomrok türelmetlen korgása. De nem le­hetett felkelni, nem ám, ott hallgatták a mésefát három nap. három éjjel, míg a fáradtságtól meg az éhségtől mindannyi- ukat elnyomta a buzgóság. A mese fa szörnyen megsértő­dött, hogy ez már mégiscsak sok, ho­gyan merészeltek el­aludni az ő csoda­szép meséi mellett? El is határozta, hogy nem mesél többet, és hipp-hopp, visszabújt a gyémántos magjá­ba. Mikor pedig a száj­táti népség feléb­redt, azt hitte, hogy csak álom volt az egész. De bezzeg rögtön mást gondol­tak, amikor őfelsége III. Málészáj saját felséges koronáját vágta a bámészfalvi bíró fejéhez mond­ván; .— Ezennel elren­delem, hogy Bámész- falván és egész száj­táti birodalmamban csak napszálltakor, munka után lehet mesét modani. Mert első a kötelesség, az­tán jön a szórakozás. Hiszen a jóból is megárt a sok ... ...És meg kell ad­ni, ebben Málészáj királynak igaza volt. Aki nem hiszi, pró­báljon mesét enni vacsorára... RECEPTEK fiatal háziasszonyoknak RÉTESTÉSZTA 1 kiló finom sima lisztet megszitálunk, közepébe mé­lyedést csináltunk, ebbe egy nyers tojást, diónyi zsírt, evő­kanálnyi ecetet és annyi gyen­gén sózott langyos vizet adunk, hogy lágy tésztát kapjunk. Először összegyúrjuk, mikor pedig összeáll a tészta, akkor deszkához csapkodva jól kiver­jük, míg elválik a deszkától, és jó sima lesz. Ekkor három részre osztva cipókat formá­lunk belőle, melegített vaslá­bassal letarakjuk, és 15—20 percig pihenni hagyjuk. Ez­alatt egy asztalt leterítünk ré- tesabmsszal, behintjük liszttel, az egyik clpócskát középre he­lyezzük, és kézzel, amilyen vékonyra csak lehet, kinyújt­juk, és a vastagon maradt szé­leit legombolyítjuk róla. A kinyújtott tésztát 10—12 percig szikkadni hagyjuk, olvasztott zsírba mártott kenőtollal erő­sen meglocsoljuk, tetszés sze­rint megtöltjük almával, ká­posztával, dióval vagy túróval. Előételnek esetleg sori'kával, velővel, vagy vagdalt hússal összesodorjuk, és zsírozott tep­siben, a tetejét is megzsíroz­va pirosra sütjük. MAGNÁS-PALACSINTA Lisztből és tojássárgájából palacsintatésztát készítünk, palacsintasütőben megsütjük, vastagabb laskákra felvágjuk. Tűzálló tálat kizsírozzuk, a laskákat belehelyezzük, dióval és kevés lekvárral meghintjük, majd a tojás keményre vert habját — amelybe lekvárt és cukrot keverünk — a tetejére elterítjük. Sütőben szép vilá­gosbarnára sütjük. KAPROS-TÜRÓS LÄNGOS 80 deka lisztből, 3 deka élesztőből, csipetnyi sóval kelt tésztát készítünk, majd kis lárigosokat szaggatunk belőle, mikor már jól megkélt. A már előre megkevert . kapros, te­héntúróé masszával megken- jü'- és kettőt összeragasztunk. I Forróra hevített zsírban szé­pen átsütjük. í’PORH ANYÓS KIFLI (TOJÁS NÉLKÜL) „ Hozzávalóik: 50 dkg liszt, 20 lüKg margarin vagy 15 dkg zsír, ül dl tejfel, 1 kanál cukor, só, Ü2 dkg élesztő, szükséges tej. 5 Az élesztőt a szokott módon s kevés tejben meg áztatjuk, a |lisztet a zsiradékkal elmor- Pzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, ?sót, a megkelt élesztővel, tej- ®jel, tejföllel összeállítjuk, és I deszkán egy órát pihentet- ? j uit. 3 mm vékonyra kinyújt­juk, nagy fánkszaggatóval ka- trikákat vágunk, lekvárral 3 vagy máktól telekkel" megken­niük. kifliket formálunk belőle, 5 forró sütőiben megsütjük, és ; vaníliás cukorban forrón meg- i forgatjuk. (Kitűnő.) í Mit ér *T egy háziasszony? 2, 5 Colin Clark angol tudós — fa háziasszonyok örömére és a beférjek bánatára — 1 íkiszámította, mennyit ér a 'ímunka,. Clark úr szerint min­iden háziasszony vak tulajdon­aképpen évi 1700 dollárt kel- lene keresnie. Clark or /szór, aki az oxfordi egyetem szociológusa, ezt az összeget loly módon állapította meg, ■hogy a különböző házi mun­kákért olyan bért számított, /^amilyet az angol községi ha­ltóságok hasonló munkáért fi- Izeinek. Az eredmény megle- po: az angol háziasszonyok évi »teljesítménye« több mint i. 20 millió dollárt ér, ami nem lkevesebb, mint Nagy-Britan- p nia össztermelésének egyhar- ]mada. Colin szerint a gyermek- i gondozás a legdrágább. Egy csecsemő gondozása évi 1000 idollárra becsülhető. Az 5—14 | eves gyermekek gondozása ■jmár olcsóbb: évente 550 dol- ^Zór értékű. A »legolcsóbbak« a gférjek: csupán évi 250 dollárt 4ér az a munka, amit a házi- lasszonyok a férjek körül v&- ^geznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents