Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-15 / 192. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. augusztus 15. EZ AZTÁN A SZÉP KUKORICA Nemesdéd, 1958 Rácz Szabó István, az Attalai Községi Tanács VB titkára ilyenkor, a termés érésének idején mindennap feltűnik a község határának egyik-másik részén. Most éppen a gyönyörűen fejlődő kukoricát vizsgálgatja nagy megelégedéssel. Ha így nőnek tovább a csövek, a termés magasabb lesz a tavalyinál is. Kaposvári ktsz nyerte cl győri vagon- és gépgyár pályázatát A Vasipari KTSZ udvarán fehérre zománcozott, nagy tűzhely emelkedik ki a motorok közül. Hogyan került ide, miért készül? Erről érdeklődünk Kőszegi György elnök- helyettestől. — A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár részére exportra készítettük — mondja Kőszegi elnökhelyettes. — Jugoszláviába szállítják majd azokat az étkezőkocsikat, amelyekbe ezek a tűzhelyek kerülnek. Régóta szerettünk volna exportra termelni. Kerestük ennek a lehetőségét. Az ócsai tapasztalatcsere után vetődött fel bennünk a gondolat. Amikor a győri gépgyár megkért bennünket, hogy készítsük el a tervrajzokat, az elhatározást tett követte. A Az alkotmány ünnepére készülnek a tejipari vállalat dolgozói 19-én este az üzemben ünnepséget tartanak kultúrműsorral egybekötve, utána pedig hajnalig vigasság következik. Augusztus 20-án a dolgozók közösen részt vesznek a városi megmozdulásokon. Budapesti Tűzhelygyár és a szegedi ktsz kapott megbízást műszaki tervrajz készítésére. A szerencse nekünk kedvezett: a mi tervrajzunkat fogadta el a gyár. Elkészítettük a prototípust, és az országban mi gyártjuk egyedül ezt a fajta tűzhelyet. — Ki készítette a tervrajzokat és a kísérleti gyártmányt? — A tervrajzot magam. A prototípus készítésében alapos munkát végeztek Tardi Károly, Kőszegi Ödön, ifjú Kőszegi Ödön, Keszkenős József és Krumpach Andor. A tűzhely ügyes megoldású. 79 cm széles, és 169 cm hosz- szú. Két egymás alatt elhelyezett négyzetes alakú sütőjében a sütőlemez körben forgatható. Mint mondják, a próbasütés remekül sikerült benne. Az előzetes szerződés alapján az év végéig 20 darab, összesen 230 000 forint értékű tűzhelyet készítenek a ktsz dolgozói. Az első export nemcsak azért tölti el bizakodással a ktsz tagjait, mert valutát hoz az országnak, hanem, mert a saját munkájuk megbecsülését, a szövetkezeti ipar határokon túli sikerét is látják benne. R egi igazság, hogy az ember átalhat akár heteket is egyfolytában, az idő, a fejlődés attól még nem áll meg, mindig előre halad a maga rögös útján, célt és életértelmet mutatva az emberiségnek. De a fejlődést gátolhatja az ember, függetlenül a szándéktól is. Azt hiszem, Cseke Imre is tiltakozna, ha valaki azzal illetné: ellensége a boldogabb holnapnak. Tiltakozna ez ellen, és mégis ez a jelző ülik reá. Pedig nem kell felnagyítani a mostani helyzetet, hogy a dédi parasztok is megértsék: valóban válaszút előtt állnak. S hogy ezt az állításomat alátámasszam, azt hiszem, nem felesleges körvonalaiban felvázolni a község mai gazdasági állapotát a földműves lakosság társadalmi és szociális helyzetének tükrében. (Ezt annál inkább is megtehetem, mert a járási és helyi pártszervezet, a tanács vezetői éppen a közelmúltban végeztek igen mélyreható vizsgálódást a községben, és hosszú időre megszabták a feladatokat is.) Nemesdéd a marcali járás közepes határú községei közé tartozik, összlakossága: 2113 lélek. I A falu 4625 kát. holdas határából csak 2502 kát. hold a szántó művelési ágú, vagyis egy-egy lélekre 1 holdnál valamivel nagyobb szántóföld jut. Szektoronkénti Gazdaságok Százalék Birtokuk- Százalék A DÉDI FÖLD nem tartozik a járás »elitjei« közé. Talaja igen trágyaigé- nyes, gyengén termő homok, sőt megtalálható a futóhomok is. Ez a vidék vékonyabban ontja kincseit gazdáinák, de amit ad, azért többet kíván - munkáiéitól. A sokéves átlag szerint az egyéni parcellákon, búzából és rozsból 6—7, őszi árpából 8—9, kukoricából 12— 14 mázsa a holdanként! termés. Kedvező időjáráskor szépen díszük a burgonya és újabban a do-hány is. Ha csak a talaj- és éghajlati viszonyokat vizsgáljuk, már abból is láthatjuk, ez a vidék leleményes, ügyes gazdáknak ad kenyeret, de kevesebbet, mint, mondjuk, a minden jó tulajdonsággal megáldott Ka- posvölgye és más vidékek. Hát még ha azt is tudjuk, hogy a birtokmegoszlás családonként nem éppen igazságos. Mert akad, akinek 30—40 holdja is van (erdővel, futó- homckkal együtt, és ezzel még nem is biztos, hogy kizsákmányoló tevékenvséget folytat az • illető); a falu parasztsága többségének viszont — szántót, eir- i dőt, kertet, rétet, szőlőt, mindent egybevetve — átlagosan 2,6 kát. hold főid jut családonként. Ebből kellene megélniük. Különben érdemes elgondolkodni a következő táblázaton, mely mutatja, miként oszlik meg a falu 432 gazdájára eső 2808 kát. holdas határ. megoszlás kh. száma arányuk ban lévő földter. kh ban arányuk j.— 5-ig 238 55.1 626 22,2 5—10-ig 113 26,15 801 28,6 10—15;s 47 10 9 5°3 20,8 15—20-ig 13 3 1 " 227 80 20—25 -i<? 8 1.35 ' 62 25-ön felül 13 3 mo 14 2 összesen: 432 10"',00 2or>3 100,0 Í ME. A STATISZTIKA SZÁMAI fehéren féli in mutatják a falu arculatát. Nemesdéd lakóinak nagy többsége szegényparaszt, olyan emberek, akik noha nem a régi értelemben vett szegényparaszti sorsban élnek, de nagy részüknek a kis birtok sem egész évre való munkát, sem a családnak megélhetést nem nyújt. Sokan, hogy jövedelmüket pótolják, eljárnak a környező állami gazdaságokba vagy a falutól távol eső építkezésekre, üzemekbe, pedig sokukat a föld szeretete, varázsa visszahúzná a faluba, családjukhoz. Persze, amíg ennyire széttagolt egységekben folvik a termelés, addig nem oldható meg a földtefenség, hiszen a szétaprózódás nemhogy csökkenne, sőt az öröklések, valamint egyik-másik család el'zegé- nvedése miatt tovább nő. Jellemző a nagyon apró gazdaságok csekély anyagi teherbírására, hogy a 432 egyéni gazdálkodó közül a mindössze 6,9 százalékot kitevő 30-nak van két lova, 36 gazda csak egy lóval, 102 gazda pedig tehén- és ököríogattal dolgozik (ez szerintük, még mindig gazdaságosabb, mint a ló), a gazdálkodók több mint felének pedig egyáltalán nincs fogatereje. (A 2—3, sőt a 8 holdas gazdaság is egyszerűen képtelen eltartani akárcsak egyetlen lovat is.) S ha azt is tudjuk, hogy a 432 gazdasághoz csak 201 tehenet tartanak — azok egy részét is jármozzák —; hogy körülbelül csak minden nyolcadik-tizedik gazda rendelkezik anyakocával; hogy 164 paraszti portán egyetlen fia haszonállat sincs, akkor megértjük, hova torkollik a némelyek által égig dicsőített egyéni gazdálkodás. Hiszen ezek a gazdaságok nemcsak bővített újratermelésre nem képeseik, de sok közülük a család önellátását sem fedezi. S mit adnak az országnak cserébe az iparcikkekért és mindazért, amivel a népi állam ellátja őket? Mert így is fel kell tenni a kérdést. M indenki tudja, hogy a homoktalaj gyakrabban követeli meg zsirozóját, 3—4 esztendő lenne az ideális trágyázás! sorrend. Ha ezt megvalósíthatnák, minden külön befektetés nélkül növelhetnék a hoeamokat. Ám az egyéniek tulajdonában lévő jelenlegi 526 számosállat csak annyi trágyát képes termelni, hogy körülbelül hétévenként kerülhet sor a trágyázásra. A község határából mintegy 1350 kát. hold szántóterület szorulna sürgősen meszezésre. Ha évenként 180—200 kát. holdat meszeznéne'k a gazdák, ez évenként 38 ezer forint kiadást jelentene az állami hozzájáruláson kívül, de mint a szomszédos merke-pusztai tapasz- talatck igazolják, a ráfordított költségnek kétszerese térülne meg a talajjavításiból eredő terméstöbblettel. Sok a kiaknázatlan lehető sév a műtrágyahasználatban. Mart %míg a helybéli term'' ' 'szövetkezet átlagosan és ho1 dánként 110 kg műtrágyát »fogyaszt«, az egyéniek alia 10—15 kg-ot használnak fel Az is tál ló trágyázást pótolná ha növelnék — jobban mondva egváltalán a1ka.1maznák — a zöldtrágyázásra szolgáló növények vetésterületét. Mennyi kínálkozó és meg fogható adottság! Ha ezeken kívül egyelőre nem is tenné nek mást az egyéni gazdák, máris fokozhatnák termelésüket, növelhetnék jövedelmű két. Ez a legtermészetesebb magánérdekük, de népügy, állami érdek is. pülőgépek parancsnokai és legénysége, s lázasan számítgat- ták, hol csaphatnak le hajnalban a hajóra. • • * Gyementyev kellemetlen helyzetben volt. Haza a reá leselkedő veszély miatt nem mehetett. Legsimábban a lakásán intézhették volna el, ha Melch már kiadta a parancsot, hogy tegyék el láb alól. Dovgalev ezredessel azonban feltétlenül közölnie kellett az első hajó indulási idejét. A rádióadó pedig a lakásán volt. Gyementyev csaknem egy órát kószált a városban, mire határozott. Első perctől fogva tudta, mit kell tennie, először azonban minden lehető változatát mérlegelte annak, mi fogadhatja Basztyionnaja utcai lakásán, ha hazamegy. Véglegesen megérlödött benne, hogy ei- megy, és a készüléket elhozza, elrejtőzik valahol, s lekopogja az üzenetet. A bőröndöt azután a Bristol portáján hagyja egy-két napra. Re{\jel pedig történjék bármi, bemegy az osztályra. S ha kelepcébe fut a lakásán, harcba száll, s becsülettel esik el, ahogy katonához illik. Amikor erre gondolt, kicsit elszorította torkát a rémület, hisz esetleg halála olyan átkozottul rosszkor jönne, nem teljesíthetné feladatát. A felderítőknek valóban más az észjárásuk és viselkedésük, mint az átlagembernek. Egy francia művész azt javasolta, állítsanak szobrot a névtelenül elesett felderítőknek. Egy szakadék ■ felett keskeny ösvény vezetne hatalmas gránitsziklák közt. A Halál és az Ember jönne szembe egymással az ösvényen, s mosolyogva néznének farkasszemet. Gyementyev azonban nem mosolygott most. Hazafelé tartott. Nem a haláltól félt, azt megvetette. A ház előtt nem vett észre semmi gyanúsat. Az udvaron szintén nem talált semmit. A lépcsőn felment egészen a padlásig, s csak azután tért vissza saját emeletére, amikor meggyőződött arról, hogy a lépcsőházban nincs senki. A háziasszony lánya nyitott ajtót. A kapitány nem vett észre szemében semmi izgalmat. Köszönését megvetően fogadta, mint általában, s azonnal visszament a szobájába. Gyementyev bedugta a kulcsot a zárba, s kinyitotta az ajtót. Várt egy kicsit, csak aztán lépett be a szobába. Itt se észlelt semmi gyanúsat S mégis éles szimatával érezte ß fenyegető veszélyt, ami már kerülgette. Felkapta a bőröndöt, s szinte futva hagyta el a szobát. Végigrohant a Basztyionnaja utcán és befordult a sarkon. A tengerpárti villa-negyed felé vette lépteit. A városnak hirtelen vége szakadt, nyaralók és villák mindenfelé. Gyementyev arra számított, hogy biztosan talál valahol a környéken üres nyaralót. Nem tudta, hogy a villákban télen is laknak. Erre csak akkor jött rá, amikor látta, hogy a házakhoz vezető utakon a havat letaposták. Egy deszkával beszögezett üzlet sötétlett a sár- hon. A hátsó bejáratánál üres ládák egymásra dobálva. Gyementyev körülkémlelt, s gyorsan besurrant a ládák mögé. Nem. vesztegette az idejét, kinyitotta a bőröndöt, a hamis feneket felemelte, bekapcsolta a készüléket, és sietve ko pogta le a sifrírozott üzenetet, amit Dovgalev olyan izgatottan várt.. Amikor befejezte az adást, lesétált a tengerpartra, s leült egy sziklára. Több mint egy órát üldögélt itt, meg- hányva-vetve mindent. Csalódottan állapította meg, hogy eddig még nem volt része semmi izgalomban. Bár ez a A rádiós rohant be a szobába, s még a katonai fegyelemről is megfeledkezett örömében. — Gyementyev! — kiáltotta. Az ezredes keze remegett, amikor elvette a sifrírozott :izenetet. — Köszönöm, távozhat — nondta a rádiósnak. Majd fel- ‘alta szemével a szöveget. »■A 11—17 jelentkezik. Az első hajó ma éjjel fut ki a kikötőből. Értesülésem véletlen. Tovább is figyeljék hwójelem.-f Dovgalev ezredes a követ- cező pillanatban már a főparancsnokkal beszélt. A föpa- •ancsnok a következő pillanat- ion telefonon utasította a lé- rierők parancsnokságát. Nem élt bele nehány perc, a hatal- nas katonai térkép előtt ott UIt a törzsparancsnok, a re» mai rádiójelentés közel járt hozzá. De mi lesz holnap? Holnapután? Ez motoszkált fejében, amíg be nem éri a városba. Szerencséjére sehol sem ütközött járőrbe, így hamar a Bristol szállóhoz ért. A szálló körül óriási volt a sürgés-forgás a késői órák ellenére is. Egyik gépkocsi jött, a másik ment. A járda mellett egy tehergépkocsi állt. •A katonák mindenféle tiszti holmit dobáltak fel az ülésére. »Itt igazán nem hiányoztam senkinek« — mosolygott Gyementyev, és gyorsan bement a szálló előcsarnokába. Itt is szerencséje volt, az ismerős portás teljesített szolgálatot, és készségesen elvállalta a bőrönd megőrzését holnapig. Gyementyev borravalót csúsztatott a portás kezébe, de S nem fogadta el a pénzt, ráadásul rejtélyesen mosolygott. Amikor már messze járt, jött rá Gyementyev, miért vigyorgott a portás. Ki az az ostoba, aki pénzt fogad el, amikor maholnap úgyis elértéktelenedik. Gyementyev egész éjjel nem aludt. Bolyongott az utcákon. Igyekezett minél messzebb kerülni a lakásától. Be-bement egy-egy házba, s elüldögélt a lépcsőn, de amikor bóbiskolni kezdett, újra továbbment. Mielőtt reggel az osztályra indült, szétnézett a kikötőben, (Folytatjuk,) Persze, mindezek együttvéve sem jelentenek gyógyírt a nemesdédielk fájó problémáira. Az egyetlen megoldás, mely végérvényesen kiszorítaná a földtelenség egyre inkább rájuk nehezedő kínos érzését: a szövetkezés. A két-három, a tíz és húsz holdakból egyesített táblákon mód nyílina a talajművelő gépek alkalmazására, s nem kellene félniük a holnaptól a kisföldűeknek sem. A FALUBAN MÁR MŰKÖDIK EGY TERMELŐSZÖVETKEZET. Ez a kis közösség az ellenfamradalom után hat családdal alakult újjá, s ma már 24 családot számlál. A falu lakói elismerik, hogy a szövetkezet, amely szinte semmivel indult, ma a felvirágzás korát éü. A 24 család a 300 hold szántón olyan életet alapozott meg, hogy bizton nézhetnek a holnap elé. Szép, fejlődő állatállományuk van (egytől egyig maguk vásárolták), s idei búzatermés-átlaguk 9,12 mázsa—• két mázsával magasabb az egyéniekénél —, noha a föld- kataszter tanúsága szerint is a tsz földjeinek minősége alulmarad a határ más részeinél. Az idén — bár az állattenyésztésből még éppen csak csunrant pénz a közösbe, eddig csupán kiadásuk volt rá — körülbelül 40 forintot oszthatnak munkaegységenként. Jóllehet ez nem valami nagy ösz- szeg, de a tagok — mint Szabó Gyuri bácsi, a falusiak által is tisztelt tsz-elnök mondta —, nem élnek rosszabbul, mint az eevéntek, és elégedettek, mert tudják, nemcsak az idénre dolgoztak és gondoltak, hanem megteremtették a jövő biztos és szilárd alapját. A járási pártbizottság és a helyi tanács embered a közelmúltban őszinte eszmecserét folytattak erről is az egyéniekkel, beszéltek jól álló, tehetős gazdákkal és gyengébbekkel, s ennek alapján hű képet kaptak: hogy is élnek az egyéniek. Hadd kössünk egy kis csokrot a megkérdezettek által elmondottakból: Lukács Sándor 9 holdja az öttagú család három munkaképes tagjának ad foglalatosságot. Évi összbevétele 24 870 forint. Kiadása (adógabona, adó és vetőmag) 10 127 forint. A fennmaradó 14 743 forint tiszta jövedelemiből minden munkaképes családtagra 4600 forint jut. Papp Imrének már jobban megy sora: a 7 hold földhöz csak ketten vannak, a 11 589 forint tiszta jövedelmen ketten osztoznak csaknem 6—6 ezer forintos arányban. Fodor Lajosnak még inkább kedvez a szerencse. 10 holdjára csupán 4287 forint a kiadás, s csak háromtagú családnak terem a föld. A fennmaradó 33 502 forint tiszta bevételen ketten osztozkodnak, így 16—* 17 ezer forint egy-egy munkaképes családtag évi keresete. Persze, Fodor Lajos esete kiválik az átlagos jövedelmű parasztok közül. A hét megkérdezett dolgozó paraszt jövedelméből munkaképes családtagonként átlagosan 5—6 ezer forintnál nem esik több évente. Ezzel szemben, ha a Petőfi Tsz jövedelmét vizsgáljuk, a következő képet kapjuk. A már említett 40 forintos részesedést alapul véve —1 tagonként 300 munkaegységet számolva — évi 12 ezer forint bevételük van. Ehhez járul a háztájiból származó kb. 2000 forint. Tehát egy-egy tsz-tag átlagos évi jövedelme 14 ezer forint körül mozog. Az egyik 19 holdas középparaszt ezért mondhatta: ’»Biztosan tudom, hogy a szövetkezet elnöke* vagy a jobban dolgozó tagok többet kerestek idén, mint én* holott legalább 20 hold gabonát és egyéb takarmányt kaszáltam le, de a kapálásból Is több esett rám, mint a szövet- kezetbeüekre«. E zek A TÉNYEK, beszéljenek önmagukért. Ki-ki maga döntse él: merre tovább? Varga József
