Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-14 / 191. szám

ÍV UTTORO HÍRADÓ Somogysámsoni úttörők a Balatonon Az egiész évi szorgalmas ta­nulás és úttörömunka után si­kerrel tették le a pajtások az újoncpróbáftat. A képzeletből július 13-án valóság lett, elindultunk a tá­borba. De míg a tárborba jut­hattunk, sok mindenről kellett gondoskodni: a táborhelyről, sátrakról, főző felszerelésről. Táborhelyet a Somogy me­gyei általános iskolák balaton- máriai üdülőjében kaptunk. Sátrakat a KISZ-táborból sze­reztünk. Felszerelésre, élelme­zési és egyéb költségeikre pe­dig a helyi földművessaövetke- zet vezetősége 400, a kultúrott­hon 400, a sportegyesület 150 forintot adott. A pajtások a tanévben gyűjtött ' takarékbé­lyegükből fejériként 50 forin­tot adtaik össze, a szülőik pe­dig zsírt, burgonyát, zöldség­félét és gyümölcsöt küldtek a táborozó gyerekekkel. A tervezett időben érkez­tünk táborhelyünkre. Az ott táborozó KlSZ-fiataloknak és Batfky bácsinak — ahogy a pajtások mondták —, a helyi pártszervezet titkárának se­gítségével még azon a délutá­non felvertünk egy nagy és nyolc kisebb sátrat. Éjfél körül teljesen elpihent a tábor. A hajnali órákban a korán ébredő pajtások ébresz­tették a többi sátorlakót. Gyorsan teltek a napok. Nem­csak szórakoztunk, játszottunk, de felelevenítettük az úttörő­foglalkozásokon tanultakat is. Volt, aki naplót vezetett, és karikatúrát rajzolt. Minden szülő meglátogatott bemmüniket. Hozták a finom há­zai utánpótlást, s azt közösen fogyasztották el a gyerekeik. Még a szódavizes palack is megérkezett tele narancs­szörppel. Szüleiknek megértek dicsekedni a pajtások, hogy milyen kedvesek a kiszesek: csónakot, röplabdát adtak, sőt játszottak is velük. A vidám tíz napot a tihanyi kirándulás koronázta. Sok élménnyel gazdagodva tértek haza az úttörők. Úgy érezzük, hogy a táborozás fe­lejthetetlen marad a gyerekek számára. Varga József úttörővezető. Már szövődik a barátság... Kíváncsi, álmos fejek néz­nek ki az ablakon. Szép idő van, s ez ma nagyon fontos, mert találkozóra készülnek a Megyei Tanács Gyermeküdü­lőjének úttörő lakói a német úttörőkkel, akik Balatonmá- rián, a Szakszervezet Gyer­meküdülőjében nyaralnak. Frissen öltözködnek a Kos­suth, Fetőfi és Táncsics szoba lakói. Minden reggel példás rendben várják a szobaszem­lét, de most még csak egy gyű­rődést sem lehet a lepedőkön látni. Lassan halad a nagymutató a 12-es felé, a kicsi már a 9-est mutatja; még néhány perc, és a kanyarban előtűn­nek a német úttörők. A kapu nyitva várja őket. Pajtásaink felsorakoznak. A német pajtások már itt is van­nak. Elhangzanak a szívből jövő köszöntő szavak. A pajtá­sok alig várják, hogy a hiva­talos résznek vége legyen, ők egymás között akarnak szét- téphetetlen barátságot kötni. Már szövődik a barátság, elő­kerülnek a jelvények, csakha­mar gazdát cserélnek a nyak­kendők. Magyar noteszokba német, német noteszokba ma­gyar címek kerülnek, ők tud­ják, mit akarnak. Egy-cgy hangfoszlány hallatszik: Icb schreibe, te írsz... én is írok. Megbeszélik a levélváltást. ■ Az úttörő pajtások a pioní­rokat bevezetik a kultúrte­rembe, s megvendégelik őket jó magyar szőlővel és barack­kal. A német és magyar veze­tők is koccintanak a barátság­ra. Kattognak a fényképező­gépek, gazdát cserélnek az ajándékok, közben egymást szórakoztatják énekszámok­kal és jelenetekkel, majd együtt táncolnak. Az óramu­tató könyörtelen, talán gyor­sabban Is halad, mint akkor, amikor izgatottan vártuk a 9 órát. A német pajtásoknak A HALLÁS CSODÁI Még a legélesebb hallású ember is elcsodálkozik, ha megtudja, hogy a földben har- miinc-negyven centiméter mé­lyen élő giliszta meghallja, ha madár sétál felette. A fa ágán üldögélő madarak meghallják, ha jó pár lépésnyire bogár mászik az ágon. Szerencse, hogy a mi hallásunk nem olyan éles, mert különben megbolondulnánk, olyan lár­más volna a világ körülöttünk. vissza kell menniük a tábor­ba. Még sokáig integetnek egymásnak az úttörők, majd a kanyar elnyeli a távozókat. Az ebédnél, a fürdésnél mindenki dicsekszik valami­vel, örülnek az új barátoknak. Amikor délutáni sétára indul­nak, kivételesen nem Berényt akarják látni, s Balatonmárián se kívánnak sétálni. A nevelő­ket arra kérik, álljanak meg a Szakszervezeti Üdülőnél, ahol ismerőseik nyaralnak. S kinyí­lik a rácsos kapu, özönlenek be a mi pajtásaink még egy találkozásra a pionírokkal, ön­zetlen, igaz ez a szeretet, nem mesterkélt; a járókelők és ne­velők könnyeket törölgetnek a szemükből. K. I.-né Úttörők és katonák találkozója Vasárnap reggel benépese­dett a balhéi iskola környéke. Úttörők gyülekeztek. Virág a kezükben. 9 órakor fegyelme­zetten, egyenruhában indult a csapat a honvédlaktanyába. Itt a parancsnok elvtárs, a KISZ- titkár és a katonák fogadtak bennünket. Miután átadtuk a virágcsokrokat, laktanyaszem- lére indultunk. A szobákban példás rendet találtunk. Meg­néztük a különböző felszerelé­seket. Sok érdekes dolgot lát­tunk. Ellátogattunk a konyhá­ra is, majd a kultúrszobát. néztük meg. Ezután követke­zett a legérdekesebb: a lövé­szet. Miután a politikai tiszt elvtárs elmagyarázta a lövés szabályait, minden pajtás lő­hetett egyet. A parancsnok elvtárs meg­mutatta, hogyan kell a sátor­lapokat összehajtani. Majd birtokunkba vettük a röplab­dát, a pingpongot, és sokáig játszottunk. A találkozó a politikai tiszt elvtárs zárszavával ért véget. A szíves látogatás fejében megfogadtuk, hogy segítünk a határőrök munkájában, ök megígérték, hogy nyári tábo­rozásunkhoz 10 darab 2 sze­mélyes sátrat bocsátanak ren­delkezésünkre. Ezúton is köszönöm a határ­őrség vezetőinek, katonáinak a szíves vendéglátást. ígérjük, hogy a jövőben még jobban igyekszünk segítségükre lenni. Kolics Pál, őrsvezető, BoJhó. rr LITORALUL MARII N Fekete-tengeri képeslap lö típus, aki a könyvek, a ki­Ejoire városából: egy vitorlás rándulások, az utazások, az kontúrjai, a széltől duzzadó úttörőélet élményeit nemcsak vásznon hat parányi kép: a magába szívja, hanem apró­tengerről, a partról, amelyet pénzre váltva továbbadja a pihenő Jürdőzők serege népe- többieknek. Ezért küldte el öt sít be, egy csodálatos naple- ez a nagyobb család a kül- mente s a város néhány rész- földi táborozásra, s az érke- Icte. Egy levéllforiték, rajta zett levelek bizonyítják, hogy vörös nyomással a bukaresti Béluska egy távoli ország más Arcul de Triumf, a Győzelem nyelvet beszélő, de testvér-paj- kapuja, s egy másik boríték, tárainak hú követeként tér 20 leies bélyeggel, amelyen a haza. világűr első élő utasának,- La}- Az apuka aligha járt eze­kán.ak a képe látható. (A levél ken a tájakon (vagy ha járt utóirata: »A bélyeget tartsátok is, nem önszántából került meg!!’-« — három felkiáltójel- oda). Az apukák a régi iskolás lel...) könyvekben ezekről a szom­Vörös Béla barcsi úttörő ir- széd népekről nagyon meg- ta ezeket a levele'et ha~a vető és fölényes hangú dol- Romániábui., a Fekete-tenger gokat tanultak, hogy ezek a partjáról, ahol harmadik hete népek alacsonyabb rendűek és üdül már több magyar úttörő- ellenségek, s ételük minden pajtásával együtt (legutóbb nyomorúságának ök az okai — jött levélé jelzi, hogy »vasár- a tankönyv állítása szerint, nap érkezem...«). A levelek A Bélvskák agyában nem apukának szólnak, aki a bar- fordulnak meg ilyen »propa- esi ktsz szabómiihelyének dől- gttndisztíkus« gondolatok... gozója, és anyukának, akinek Béluska 13 éves, úttörő, aki hiánya mind nehezebben el- együtt született a szabadság- viselhető, mert bár »nagyon gal, fogékony gyermeklelkét jól érzem magam, festői a környezet, szépek a városok, amelyeket láttunk«, de a har­madik hét után valami gyer­meki nosztalgia is érződik már a levél hangjából: ».. .és igen, a három kistestvéremet is csókolom, majd otthon na­gyon sokat mesélek nekik.« A kistestvéreknek küldött üdvözlet jelképesen értendő. A többieknek is szól, akik nem testvérek, de pajtások, s Vörös Béluska nekik is min­dent elmesél majd. ö egyéb­ként is olyan mindent elmesé­Ha Budapesten déli 12 óra van, akkor.. Algírban « • • * 11 óra Angliában • t Ausztráliában • é m 21 Ausztriában $ . • 12 Belgiumban . 11 Brazíliában f 8 Bulgáriában , 13 Dániában • . 12 Finnországban 13 Franciaországban 11 Görögországban » 13 Hollandiában • * 12 Japánban . * . 20 Kanadában . . 6 Kelet-Indiában . é 15 Kínában (Sangháj) # 19 Lengyelországban • • • 12 Marokkóban 11 Németországban 12 Norvégiában • * 12 Olaszországban 12 Portugáliában 11 Spanyolországban 11 Svájcban . . Svédországban 12 Szovjetunióban (Moszkva) 13 Törökországban 13 Tuniszban . . 12 USA (New York) 6 USA (Chicago) 5 USA (San-Francisco) • . 3 »♦ egy új világ egyszerű tényei rajzolták tele. Ö csak azt tud­ja — és ezt látta is —, hogy a román gyerekek is olyanok, mint ő, játékosak, tudásra szomjazók, néha kicsit csibé­szek, de gyerekek, akikkel pompásan megértik egymást (legtöbbször tolmács nélkül is. . .). Ez a gyermekkori élmény *felnő« majd velük együtt, s cáfolhatatlan igazságként megmarad, hogy az egyszerű emberek a világon mindenütt egyformák, közös vágyakkal, és nem ellenségei egymásnak, akkor sem, ha más nyelven beszélnek... »Egyébként ■ jól érzem ma­gam. .. Ma és tegnap sparta- kiád volt, s sakkozásban har­HIÁNYOS VERSSZAK Egy nagy magyar költő közismert versének első sza­kaszát írtuk le, de a mással­hangzókat kifelejtettük be­lőle: EIAÖÜAÓE AOAAAI I E A A O A I E Ó A O ö I E A E O A írjátok meg, melyik ez vers, és ki- a költője. Jó emlékeket­hagytak maguk után a csurgói I. sz. iskola úttörői, akik júliusban - háromnapos budapes­ti kirándulásukkor - a XV. ke­rületi Uttörőház szállóvendégei voltak. Bizony nem gondolták, hogy a , kényelmes, tiszta ágyakon kívül madik lettem, s diplomát ka- . legkülönfélébb tornaszerekkel fel- pok érte. Vasárnap érkezem | szerelt sportpályát, zuhanyozót, Pestre. Mindenkit csókol Bé- A la.« Utolsó utóirat: "A Lajkás bélyegre vigyázzatok!!! Na­gyon sokat mesélek majd!« VERTES GYÖRGY JConyath — llatalaknak Az egér és a béka Bolgár népmese — Az égér elindult ennivalót keresni és* közben egy folyóhoz érkezett. A folyó túl­só partján végtelen búzatáblák ringatóz­tak, a kalászok zizeg­tek és pergett belő­lük a szem. Az egér már előbb is éhes volt, de most még jobban megéhezett. — Ó, miért is nincs csónakom — gondol­ta az egér —, akkor átjuthatnék a túlsó partra, jóllakhatnék és eltehetnék vala­mit télire is. A parton egy béka sütkérezett. — Béka-testvérem, vigyél át a túlsó partra! — kérte az egér. — Hagyj békében! — válaszolta harago­san a béka. — Béka-testvérem, nagy jót tennél ve­lem és egérfiókáim- mal ... — Kvá, kvá, eredj Vár innen! Most még jobban megharagudott a bé­ka és elhatározta, . hogy elpusztítja az egeret. — Rendben van, átviszlek a túlsó partra, te undok egér. Kösd magad ezzel a zsineggel a lábamra, hogyha vízbe esnél, mindjárt kihúzhassa­lak. Amikor az egér hozzákötötte magát a béka lábához, a bé­ka azonnyomhan el is indult a víz felé. — Várj egy kicsit, béka-testvérem, hogy felülhessek a hátad­ra! — szólt az egér. De a béka nem várt egy percig sem, ha­nem zsupsz! — be­ugrott a vízbe. — Állj meg, béka­testvérem! — kiabált az egér, amikor lát­ta, hogy a béka a fo­lyófenék felé úsz'k és közben őt is ma gával hurcolja. Amikor az egér lát­ta, hogy a béka a vízbe akarja fojtani, kapálózni kezdett és rángatta a zsineget. — Jaj, jaj, béka­testvérem, miért akarsz a vízbe fojta­ni? De a béka csak húzta az egeret a fo­lyó fenekére. Éppen ebben a pillanatban repült arra egy gólya. Mihelyt meghallotta a keserves cincogást, odalépett, hogy lássa, mi történt. Az egér rimánkodni kezdett a gólyának: — Gólya-testvé­rem ments meg, a béka a vízbe akar fojtani! A gólya odakapott hosszú csőrével, el­csípte az egeret és fölrepült. A béka Pe­dig közben a zsine­gen legott és úgy brekegett a levegő­ben, ahogy csak a torkán kifért: — Egér-testvérem ments meg! Te mi úgyis a gólya szájá­ban vagy, neked már mindegy. Kérlek, egér-testvérem, ha­rapd el a zsineget. Apró gyermekeim vannak, akik árván maradnának. — Akkor miért akartál a vízbe foj­tani? Nekem is apró gyermekeim vannak, azok is árván marad­nának. — Egér-testvérem, harapd el a zsineget! — könyörgött a bé­ka, de az egér rá sem hederített. A gólya leszállt egy tisztáson, elen­gedte az egeret, és bekapta a békát. Az egér elharapta *a zsi­neget és eltűnt a bozótban. A gólya pedig így morfondí­rozott magában: — így szokott ei’ lenni. Aki másnál vermet ás, mag" ~ ’k bele. o Marcsevs7’ feldolgozása Hazánk egyik legjelentősebb és legrégebben .feltárt szánte­rülete a ’ dorogi szénmedence. Ennek történetét dolgozza fel két fiatalember, akik néhány esztendővel ezelőtt maguk is bányászok voltak: Gáspár Sándor festőművész és Zerniik István egyetemi adjunktus. Az albumot 80—100 darab képre tervezik, és a történel­mi tényeknek megfelelő, rö- szöveggel látják el. A so­rozat első képe azt a pillanatot ábrázolja, amikor 1802-ben Annavölgy határában a favá­gó jobbágyok a két Ruhr-vi- déki bányászt — akik szén után kutattak a környéken — rávezetik a vízmosiásiban' lévő szénkibújásra. — »Itt az égő ' fekete kő« — mutogatják a jobbágyok. A két fiatal: Ze- nik István és Gáspár Sándor kezdeményezése értékes, me­rész vállalkozásinak számit. * * * Kőszegi Imre, akit a fiata- , lók első ifjúsági regényéért, a Diákszázad becsületéért szí- i vükbe zártak, most A pestj i lány c. könyvében érdekes mai X történetet mond el egy pesti i kislányről, aki nagy felfordu- ■ last okoz abban a Vidéki vá- ^ roeban, ahova látogatóba megy. Hogyan számítsuk ki a folyók gyorsaságát? A parton, ott, ahol a folyó se tJnem széles, se nem keskeny, ki­jelölünk egy pontot és ettől tíz méterre a part mentén lefelé meg­jelölünk egy másik pontot. Az ^első pont helyén a vízbe dobunk £egy darab kéregnélküli fát. Ugyan- 0 akkor megnézzük óránkat és a ja előtt a másik kijelölt pontig ^szaladunk. Mikor a fa odaér, is­imét megnézzük az óránkat és lát­ójuk, hogy hány másodpercre volt \ szükség, hogy a két pont közötti > távolságot megtegye. Ennek $lap- 'ján könnyen megállapíthatjuk, hogy percenként vagy óránként ' milyen a sebessége a folyónak. úszómedencét is találhatnak a tá­borban. Az is külön gyönyörűsé­gükre szolgált, hogy az ágyak az udvar egyik árnyékos sarkában felütött sátrakban voltak. így nemcsak a sok látnivaló, de a »romantikus szálláshely _ is élményt jelentett. A főváros sok nevezetességét, középületét, múzeumát tekintették meg, jártak a budai hegyekben, utazlak az úttörő-vasúton, és egy egész dél­utánon át szórakoztak a Vidám Parkban. Az Uttörőház vendégkönyvébe írott őszinte búcsúszavaikra bizo- S: a körülötte nyüzssö diákok nyára még sokáig büszke lesz a kozuI vegre egyikbe mentbe- gondnoka, a kedves Józsi bácsi, tétlenül bele is szeret. Balogh Jolán FEJTSD MEQ! Nagy nyári rejtvény verseny (5.) 1 2 3 * I5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 iiiiiil15 16 17 I::::; 18 I 20 ItHSHl :::::: :::::: 21 22 líiHI 23 24 :::::: 25 26 üiiii t 1» 28 * 29 |30 üiiii 31 1 32 :::!::|33 :::::: iiilii 34 1 35 üiiii 36 37 üiiii 138 Iiilii 39 :Í:Ü: 40 iiilii 41 4?­43 üiiii üiiii 44 45 iiiiiil iüüj 46 47 48 Üiiii 49 50 511 52 1 Vízszintes: 1. Úttörőéletünk egyik törvénye (folytatása: vízsz. 32. és 52.). 14. Semmi. 15. Bizonyos idő alatt elvégzendő munka mértéke. 16. Nem sok, nem is kevés. 17. Köz­lekedésre szolgáló területi. 19. «■íme« betűi keverve. 21. Becézett leánynév. 22. Kétszer - városnév. 23. Illemtelen igenlés. 25. Közületi Intéző Bizottság — röviden. 27. Za­mat. 28. Szétbogoz. 29. Állandó ro­vat az újságban. 31. Vasgyár ré­sze. 32. Az úttörőtörvény folytatá­sa. 33. Csak jót mondanak róla. 34. Nagy nép Kelet-Európábán. 35. Nem mi. 36. Vigyázó. 38. Csapadék. 40. Döcög alattunk. 41. Kicsinyítő képző. 42. Határozórag. 44. Szülő. 46. Harap. 47. Forma. 49. Hurka­töltéshez szükséges. 51. Vég nél­kül gyomtalanítja a földet. 52. Az úttörőtörvény folytatása. Függőleges: 1. Egy m^sik úttö­rőtörvény kezdete (folyt.: függ. 13.) 2. Gárdonyi: A láthatatlan ember c. regényének egyik főszereplője. 3. Ilyen világ volt 1945 előtt. 4. Állóvíz. 5. Udvarias megszólítás. 6. Hégi vártöredék. 7. Az őr teszi. 8. Mutalószó. 9. Határozórag. 10. Tiltószó. 11. Becézett leánynév. 12. Ilyen szalámi is van. 13. A má­sodik törvény folytatása. 18. Szi­get a Földközi-tenger keleti szé­lén. 20. Ahol a peres ügyeket in­tézik. 23. Úttörő köszöntés. 24. Földre bukó. 25. Kijön belőle. 26. A hátrányt csökkenti. 28. Ez — oroszul. 30. Lakáskarbantartó szerv, városokban. 37. Erősítő ál­lomás, idegen szóval. 39. Foglalko­zási ág. 41. Kapta vala — másként, de szintén régiesen. 42. Határozó­rag. 43. Égitest. 44. Egyik régi ki­rályunk neve. 45. Igekötő. 46. Ter­més. 48. Régies, magázó megszó­lítás faluhelyen. 49. Le, el — né­metül. 50. Ilyen lap is van (ven­déglőkben). 51. Mássalhangzó ki­mondva. Beküldendők: A két úttörőtör­vény. Figyelem! A nagy nyári rejt­vényverseny külön jutalomsorso­lásán csak azok a pajtások vehet­nek részt, akik valamennyi rejt­vényt megfejtik, és a megfejtése­ket beküldik. Igyekezzetek tehát minden rejtvényt megfejteni! Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Varga Teréz Kaposvár, ősz Ag­nes Marcali, Balogh Piroska Ka­posvár.

Next

/
Thumbnails
Contents