Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-14 / 191. szám
Csütörtök, 1958. augusztus 14. 6 SOMOGYI NÉPLAP Mii láíhafunk a moziban ? öieltűrő az albérlőm. Mi is történhet, ha egy idős hölgy akaratán kívül betörők közé kerül? Ezt mondja el a fantasztikus meséjü, humoros, szellemes angol film,, a Betörő az albérlőm. Az idős Wilberforcené London külvárosában él kis házában. A környéken mindenki ismeri, és szereti a kedves, de feledékeny, jószívű kis öregasszonyt, s tudják róla, hogy szobákat szokott kiadni. Most is hirdeti megüresedett szobáját, a hirdetésre egy behízelgő modorú ember jelentkezik, aki Marcus profesz- szor néven mutatkozik be. Az öreg hölgynek tetszik az új bérlő, különösen azért, mert szó nélkül elfogadja a feltételeit. Csupán egyetlen dolgot kér Wilberforcenétől: engedje meg, hogy barátaival né,hónapján muzsikálhassanak. Rövidesen jelentkezik is a négy zenebarát, és az emeleti szobában felhangzik egy szép klasszikus dallam. Gramofonról. A valóságban az albérlő soha nem volt sem professzor, sem muzsikus, ' egy rablóbanda vezére ő, aki azéi~t költözött ide ki a külvárosba, hogy észrevétlenül élhessen, míg barátaival közösen végrehajt egy nagyszabású betörést. Hozzá is látnak tervük megvalósításához a »muzsikusok«. Fényes nappal rabolnak ki egy pénzszállító autót, s a hatalmas pénzösz- szeget kofferbe rejtik el. Wilberforce- nét kérik meg, hogy a pályaudvar érték- megőrzőjéből hozza el a bőröndöt. A háziasszony boldogan tesz eleget a kérésnek, mert a barátok Marcus professzor elfoglaltságára hivatkozva kérik e szívességre. Marcus úr kedvéért pedig mindenre képes az öreg hölgy, el van ragadtatva albérlőjétől. A film ezután kacagtató jelenetek egész során mondja el, mennyire búslakodik Wilberforcené, amikor Marcus professzor váratlanul felmondja a lakást. Marcus ti. attól tart, hogy az ártatlan néniké gyanúját felkeltette. Még arra is sor kerül, hogy a banda itt maradt tagjai a csellótokba rejtett pénzen ösz- szekapnak. S hogy Wilberforcené — oki jelen volt akkor, amikor kinyílt a csellótok, és kiderült, hogy nem hangszer van benne, hanem temérdek pénz — el ne árulhassa őket, elhatározzák, hogy elteszik a láb alól az öreg hölgyet. Eddig valahány »zenebarát« mindenre elszánt gengszter volt, most azonban nehezen szánják rá magukat a gyilkolásra. A banda egyik tagja megnyugtatja a háziasszonyt, hogy ő elmegy a rendőrségre feljelentést tenni. Wilberforcené hisz az »őrangyalnak«, leül egy fotelba, és békésen szunyókálni kezd. A többiek ezalatt nem tudják mire vélni Courtney hosszú tárgyalását az öregasszonnyal. Belopakodnak a szobába, és látják, hogy bandatársuk túljárt az eszükön, megszökött. Egy markos fiú ered utána, és dulakodás hevében megöli. Majd egy másik próbál kereket oldani, neki sem sikerül. Wilberforcené háza a vasúti töltés mellett fekszik, itt üldözik egymást a banditák, és itt teszik el egymást láb alól. Wilberforcené természetesen nem, tud a végzetes eseményekről. Miután reggel nem talál senkit a betörök közül, elhatározza, hogy a rendőrségre megy, s elmondja a történteket. Ott azonban mosolyogva hallgatják, és szépen hazaküldik, hogy aludja ki magát. Nem hisznek a fantasztikus mesében. Az idős hölgy hazaballag, és mivel a csellótok a sok viszontagság után mégis nála maradt, élvezi a váratlan gazdagságot.) (A filmet ma mutatja be a kaposvári Vörös Csillag mozi.) HAMIS LEVÉL ÉRDEKESSÉGEK '^urcsasAgok AZ IDŐJÓSNAK MAR NEM JÄR MAGLYAHALÄL Galileinek 1633-ban az inkvizíció előtt térdenállva kellett megtagadnia azt az állítását, hogy a Föld a Nap körül mozog. EJhúnyt tanítványa, Torricelli öt év múlva feltalálta a barométert. Angliában I. Károly uralma idején még államellenesnék tekintették a természettudósok munkáját. Sőt, 1677-ben törvényt hoztak, amely szerint nyilvánosan el kell égetni mindenkit, aki időt jósolni merészel. Erről a rendelkezésről már rég megfeledkeztek. A mit sem sejtő meteorológusok az angol szigeteken éppúgy folytatják tevékenységüket, mint másutt, és nem is gondolnak arra, hogy még mindig máglya- kaíál fenyegeti őket Kétszáznyolcvanegy év múlva most végre hatályon kívül helyezik ezt az oktalan törvényt. VANNAK MÉG BOSZORKÁNYOK N yugiat-Németországhan sokan vannak még, akik hisznek a boszorkányokban és olyan csodálatos erejű emberekben, aíkiik sikeresen tudják kiűzni a boszorkányokat. A 68 éves nyugalomba vonult Johann Kruse néptanító már régóta gyűjti a babonákra vonatkozó adatokat. Megállapítása szerint egyedül Hamburgban 300 boszorkányűző működik, és naponta legalább 200—300 márkát keres. Ehhez jönnek a hamburgi jövendőmondók, akiknek száma kb. 8000-re tehető. Johann Kruse kutatásainak eredményeit nemrég könyvben adta ki. Olvasása közben az ember a középkorban képzeli magát. Említ például egy parasztot, aki egy bírósági tárgyalás során a legnagyobb határozottsággal bejelentette, hogy saját szemével látta az ördögöt; beszél egy faluról, amelyben legalább tíz boszorkány garázdálkodik, akikről köztudomású, hogy elapasztják a tehenek tejét. Kruse előadásokat is tart, és ritkán hiányzik az utóbbi időiben elszaporodott boszorkányperekről. A német bíróságok már több isiben hoztak ítéletet Kruse bizonyító adatai alapján. EUfcÓPA LEGÖREGEBB FALUJA D. Theoraris görög régész rendkívül érdekes leletre bukkant: Tesszáidában, a Pinios-folvó partján olyan romokat talált, amelyek állítólag Európa legrégibb mezőgazdasági településének maradványai. Az ősi falu korát 7000 évre becsülik. A rendkívül érdekes régészeti lelőhelyen búza-, rozs-, zab- és babszemeket találtak teljesen jó állapotban, továbbá kőszerszámokat és csontból készült földművelő eszközöket. A görög régész, kutatásai arra mutatnak, hogy ezen a helyen már időszámításunk . előtt ötezer évvel paraszt-település volt, ahol a lakosság földműveléssel és halászattal foglalkozott. Ha D. Theoraris következtetései beigazolódnak, ez azt jelentené, hogy Görögországban az európai kultúra legősibb nyomait fedezték fel. i című csehszlovák bűnügyi film napjainkban játszódik, tárgya egy okmányhamisító banda leleplezésének izgalmas története. Á bírósági tárgyalóteremben a Brandt- házaspár válópere folyik. ., Brandt színházi ügynököt, aki kicsapongó életet él, barátja, dr. Horyna védi, Olga Brando- vát, a hires színésznőt dr. Klimes képviseli. Olga ügyvédje igyekszik bebizonyítani a férj hűtlenségét, mert szeretné a házasságot a férfi hibájából felbontatni. A tárgyalást azonban elnapolják, s még mielőtt befejeződnék a válóper, Brandtot a lakásán agyonlőve találják. A gyilkosságot először a felesége fedezi fel. A nyomozás folyamán — melyet Dusek egy, a birtokában lévő félmillió koronás bankjegy miatt ölték meg. A rendőrség Novak professzor nyomain fedi fel a bandát, aki szintén érdekelt a Brandt által elrejtett félmillió elosztásában. Csak Horynát, az ügyvédet nem tudják elfogni. El akarja hagyni Csehszlovákiát, s ezért Brandték villájában kutat a pénz utáfi. A rendőrségnek most már könnyűszerrel sikerül felgöngyölítenie az egész hamisító bandát, és fény derül annak a levélnek eredetére is, ami annak idején a színésznőre terelte a gyilkosság gyanúját. (A filmet mától kezdve vetíti a kaposvári Szabad Ifjúság mozi.) rendőrhadnagy vezet — a gyilkosság gyanúja Olgára terelődik. Dr. Klimes, aki vonzódik az asszonyhoz, hiába igyekszik alibit bizonyítani. A filmmese további során az derül ki, hogy Brandt egy veszedelmes hamisítóbanda tagja volt, és Hatalmas megtiszteltetés ért; kitüntetésben részesültem. Váratlanul, szinte meg sem érdemelten. Észrevettem ugyan "tegnap, hogy kollégáim másként bánnak velem, mint ahogy átalában szoktak, s Jolánka a randevú alatt fénylő tekintettel .ragyogott fel rám gyönyörű pillái alól. De őszintén szólva, egyik esetnek sem tulajdonítottam valami különleges okot. Munkatársaim — egészen ma délig azt hittem — el voltaik foglalva, és nem értek rá velem társalogni, Jolánka pedig ... hát igen, szépen nézett rám. Amikor én is olyan szépeket mondtam neki! Például, hogy szeretem, meg hogy elveszem feleségül. Minek magyarázzam? A közhelyek az' én udvarlásomból sem szoktak hiányozni. Igaz, ahogy visszaemlékezem, majdnem gyanút fogtam a húsüzem bejáratánál. Éppen kézzel-lábbal magyaráztam Jolánikának, hogy a szerelem telepátikus erő, egy földöntúli érzés, melyben semmi helye az önzésnek és az ösztönöknek, amikor előttünk hajtottak be a vágóhídra egy kivénhedt tehenet. És ez a tehén megértett engem: visszanézett, és rábólintott szavaimra. Mintha ismerne, és tudná, hogy milyen meglepetésben lesz részem alig huszonnégy óra leforgása alatt. Egész éjszaka nyugtalanul aludtam, öntudatlanul készültem a nagy eseményre. Vacsorára töltött káposzta volt; alig ettem meg hat gombócot, mégsem bírtam elaludni. Hajnaltájt felébredve még határozottan eszemben volt álmom is. Mintha moziban lettem volna, s hol Jolánkát láttam, hol a tehenet. Később összemosódott a kettő, és már meg sem ' tudtam különböztetni őket. így ért a reggel, ilyen állapotban mentem dolgozni és délben ebédelni. . Addigra ugyan már kissé megnyugodtam. Nem is csoda, hiszen előtte vettem kézhez anyásom levelét, melyben elhalmozott dicséretekkel, amiért szalma- ságom idején nem foglalkozom nőkkel, komoly, megfontolt családapaként élek. Ezután ért a váratlan, meglepetésszerű magas kitüntetés. Az én tegnapi tehenem auia át egy ünnepélyes pillanatban, miközben csontján csattant a késem, a villa lecsúszott rostjairól, és paprikás leve hatalmas pettyet ejtett ingemen. Nem feledkezett meg rólam tegnap óta, megértő lelke itt hagyta nyomát a szívem felett. Tehát ezért nem álltak tegnap szóba velem munkatársaim, ezért pislogott rám oly furcsán Jolika: telepátikus erő a szerelem, jegyet üt az emberen. Mintha már tudták volna, mily kitüntetésiben lesz részem ezen a naipon. Bár én is tudnám, hogy honnan veszek tiszta inget a mai randevúra! (Feher) Film a 6. flottáról Az amerikai haditengerészet »Az Egyesült Államok 6. flottája — o béke ereje« címmel filmet készített. Jack Gould, a New York Times tudósítója helyteleníti, hogy a filmet éppen most mutatják be, amikor a 6. flotta tengerészei partraszálltak Libanonban. A kísérőszöveget Robert Montgomery filmszínész, az amerikai haditengerészet tartalékos tisztje mondja el. A 6. flotta békés céljairól beszél, és kiemeli azt a szerepét, hogy elriaszthat egy nemzetközi konfliktus kitörésétől. A film azonban lényegében a katonai erőt hangsúlyozza, és aláhúzza azt, hogy az amerikaiak atomháborút kezdhetnek a Földközi-tenger keleti térségében — mondja a tudósító, majd hozzáfűzi: »Jelen pillanatban inkább azt kellett volna kihangsúlyoznunk, hogy Amerika odaado híve az igazságos békének es a közép-keleti helyzet stabilizálásának, és semmi szükség sem volt erre a hangos kard- csörtetésre. REGGEL DÉLBEN ESTE POR H áromnegyed nyolc lesz, munkába sietek. Ma friss és jókedvű vagyok, mert az a nem mindennapi (illetve nem minden éjszakai) esemény történt, hogy tizenkettőtől hétig aludtam. Napos kedvvel készülődik a nyári reggel nappallá, halik derűvel zötykölődnek a lovas kocsik, víg harsonával száguldanak az autók. De bármily jókedvűen indultam, hamarosan mérgelődni kezdtem. A Petőfi utcába értem. Ismerős vagyok erre és előrelátó is, ezért vettem magamnak még decemberiben egy vadonatúj iránytűt. (Számítva a nyáron víg harsonával száguldó autókra.) Ez sem használt, már kétszer eltévedtem. Meggyorsítom lépteimet, hogy minél hamarabb az Április 4 utcába érjek. Ott már nem lesz arasznyi por az úttesten. Nem is volt. Csak félarasznyi. Egyik ablakon idősebb, mosolygós néni hajol ki. Ránézek (az emberi kíváncsiság mindig új, friss történést keres), ő is néz. Hátha ismerem — kutatok az emlékezetemben —, de nem, mégsem. Amint az ablak alá érek, lepedőnyi .porrongyot lobogtat meg fejem fölött. Kikecmeregtem a porfelhőből, s amikor fél szememmel látni tudtam már, visszanéztem. A néni még mindig barátságosan mosolygott utánam. ’ E gy óra után ebédelni megyünk a megyed tanácshoz. Heti piac van, elég sokan járnak még most, délben is a Május 1 utcán. A napos kedvű reggelből lángos, duhaj dél lett. Minden méteren fél liter vizet izzad ki az ember magából. Utcaseprő lépeget lassan a járda mellett, mint a kaszások lépnek, maguk mögött hagyva a levágott rendet. Az ő kezében nem kasza, hanem hatalmas vesszőseprű lendül jobb- ra-balra, s a járda széléhez csapódva magasra száll a por. A koponyák, vádiak és nyakak izzadmányával szépen összefce-' veredik, s az immár szürkés folyadék lefolyik a hátaik köze- pén. Az utcaseprő lassan lépked tovább, mint a kaszások lépnek. ö nem izzad. K ilenc óra után egy csendes utcában járunk. Andal- gunk, olyan szép az e ste kettesben. Álmodoznék is, ha valami nagyon prózai és hétköznapi dolog nem zavarna meg. Termetes asszonyság libeg elő az egyik sötét kapualjból, hajának szürkésfekete koca összevissza meredezik ráncos képe körül. Hóna alatt cirokseprűt szorongat, s amennyire nem éppen karcsú termete engedi, előrehajol, a járda kopott tégláinak tisztogatásához kezd. Mellé érünk, a söprű — akadályt nem ismerve — vakarja tovább a járdát, s ezúttal bokánkat is. — De kérem!... — kezdtem méltatlankodni. — Mi az, kisapám! Nem tetszik valami? — vágott a szavamba a söprű és járda ez idő szerinti ura és parancsolója, feltomyozva előttünk testének égbe nyúló tornyát. — Törődjéfc a maga dolgával! S még hallottuk néhány kedves megjegyzését, amint léptünket halkra fogva — nehogy ezzel is zavarjuk — továbbindultunk. — vp —
