Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

Szerda, 1958. augusztus 13. 2 SOMOGYI NÉPLAP A DlJLLES-FORffllJLA Líppmann cikke a JVeiu York Herald Tribune-han New York (MTI). Walter Líppmann írja a többi között a New York Herald Tribune augusztus 7-i számában: Valakinek, akire Eisenhower elnök hallgat is, figyelmeztet­nie kellene őt, hogy nagy hi­bát követ el, ha azt gondolja, hogy a Közép-Kelettel foglal­kozó értekezletet befolyásol­hatja a közvetett agresszióról emlegetett vádjaival. Az igaz­ság az, hogy a közvetett ag­resszió — a propaganda, beszi­várgás, megvesztegetés és fel­forgatás — régi eszköze a ha­talmi politikának, és korunk­ban ezzel az eszközzel vívjuk a hidegháborút. Mind a két fél ehhez az eszközhöz folyamo­dik, ha úgy gondolja, hogy ez hasznos lehet számára. Panama jelen lesz az érte­kezleten, és emlékezik majd arra, hogyan szerezte meg az Egyesült Államok a csatorna építéséhez szükséges területet. Guatemalában nemrégen sike­res államcsíny történt az ame­rikaellenes kormány megbuk­tatására, és az elnök maga örömmel üdvözölte az esemé­nyeket. Eísenhowert emlékez­tetik majd arra, mi történt Iránban, amikor Moszadikot megfosztották hatalmától. Ha az elnök megpróbálja elítélni a külföldi beavatkozást a fenn­álló kormányok ellen, állítása felett Damoklesz-kardként függ majd Dulles elmélete Kelet-Európa felszabadítására; és az a nyilvánvaló tény, ha tudnánk, hogyan kell a hábo­rú kockáztatása nélkül meg- dönteni kormányokat, örö­münkben talán nem is tudnánk felhasználni ezt a lehetőséget. Ma központi tényező az, hogy ellenfeleink lehetőségei sokkal nagyobbak, mint a mieink. Mi három nagy forradalmi moz­galommal — az orosz, a kínai és az arab mozgalommal — ál­lunk szemben. Nem minden or­szágban van befolyásuk ezek­nek a mozgalmaknak, de sok országban nagy hatásuk van. A Dulles javasolta és Eisen­hower elfogadta elmélet sze­rint ellenfeleinknek a hideg­háborúban önként le kellene tenniük a fegyvert. Dullesnak sok gondot okoz a Közép-Kelet forradalmi moz­galma. De ő álmokban ringa­tózik, elképzelései egyáltalán nem reálisak. A nyugati államférfiak fő feladata, hogy megtalálják az utat, amelyen kiegyezésre le­het jutni azokkal a forradalmi mozgalmakkal, amelyek Ázsia nagy részét hatalmukba kerí­tették, és hamarosan eljutnak Afrikába is. Ezt az utat nem könnyű megtalálni, de Dulles nem is tesz semmit ennek ér­dekében. Dulles úgy viselke­dik, mint egy tábornok, aki­nek nincs jobb módszere, mint utóvéd-harcokat folytatni. Az események lassan azt mutatják, hogy az elnöknek fürgébb eszű tanácsadókra van szüksége. A béke ellenségeinek manőverei írta: N. Glagolev C SODÁLATOS milyen gyorsan tud cselekedni Washington és London, ami­kor arról van szó, hogy hábo­rús kalandba bocsátkozzék. Mennyi ürügyet találnak vi­szont az egy helyben topogásra és a lavírozásra, mihelyt a bé­ke megszilárdítására irányuló konkrét intézkedésekre kerül a sor. Feltétlenül erre a követ­keztetésre kell jutnunk, ha a kormányfők csúcsértekezletére vonatkozó levelezését figyeljük. A Szovjetunió a világot a katasztrófa szélére állító li­banoni és Jordániái imperia­lista agresszió közepette javas­latot tett az öt hatalom — a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Fran­ciaország és India — kormány­fői csúcstalálkozójának hala­déktalan összehívására, ame­lyen az ENSZ főtitkára is részt venne. A tanácskozás célja: a közel-keleti válság békés megoldása. Hruscsov azt javasolta a nyugati hatalmak vezetőinek, hogy ebből a cél­ból július 22-én a nekik meg­felelő bármely helyen talál­kozzanak! E kezdeményezés fontosságát és időszerűségét senki sem tagadta, és nem vi­tatta. Sőt mi több, a kezdemé­nyezés a legkülönbözőbb or­szágokban, beleértve az Egye­sült Államok és Anglia köz­véleményét is, széleskörű tá­mogatásra talált. A Z EGYESÜLT ÁLLA­MOK és Anglia kor­mánya azonban új trükkhöz folyamodott: először is annyi­ra késlekedtek a Hruscsovnak adandó válasszal, hogy a ja­vasolt időpont már elvesztet­te realitását. Másodszor, s ez a legfontosabb, Eisenhower és Macmillan válaszüzenetében egy lépést tett hátra, midőn azt javasolta, hogy a közel- és A háború utáni években Le- ningrádban 200 000 új lakás épült. Az elkövetkezendő há­rom évben újabb 100 000 la­kásba költözhetnek be majd a leningrádiak. * * * Jerevánban, az örmény SzSzK fővárosában kiállítás nyílt, amely bemutatja az Ira­ki Köztársaság életét és fej­lődését. Az anyagok beszámol­nak az iraki nép harcáról a külföldi olaj monopóliumok ei­len, és ismertetik az idegen zsoldban álló kormányok nép­ellenes politikáját. A kiállítá­son megtalálhatjuk a legutób­bi' napok eseményeiről szóló dokumentumokat is. * * * A bjelorussz iparvállalatok tavalyhoz viszonyítva csak­nem másfélszeresére növelik idei export-forgalmukat. Euró­pa, Ázsia és Amerika 40 or­szágába szállítanak gépkocsi­kat, traktorokat, gépeket, vala­mint könnyű- és élelmiszer­ipari árucikkeket. *• * * Tádzsikisztánban idén több friint ötezren építettek csalá­közép-keleti helyzet kérdését bízzák az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendes ülésszaká­ra. Felmerül a kérdés, mi ér­telme lenne most ennek a lé­pésnek, amikor a Biztonsági Tanács legutóbbi üléseinek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a szokásos módon nem képes sürgős és hathatós hatá­rozatot hozni az adott kér­désben? A sürgősen megtartandó kü­lönleges ülés helyett egyszerű ülésszak az eljárási formalitá­sok labarintusával, a »szava­zógéppel«, amely mindazt en­gedelmesen támogatja, amit az Egyesült Államok külügy­minisztériuma javasol, a gyors megoldás helyett véget nem érő viták és papírhalmaz — lám, ez a legutóbbi amerikai és angol javaslatok lényege. Teljesen világos, hogy az Egyesült Államok és Anglia válaszát nem a közel-keleti háborús fészek gyors felszá­molásának gondja, hanem az a törekvés diktálta, hogy el­odázzák, sőt meghiúsítsák a csúcátal álkozó összehívását, hogy végrehajtsák az arab or­szágok elleni intervenciót, s hogy »a háború szélén egyen­súlyozva« megkíséreljék az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét befejezett tények elé állí­tani. E rre vonatkozölag a nyugati sajtó számos megnyilatkozása semmi két­séget sem hagy maga után. A Wall Street Journal a napok­ban megírta, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is kísérleteket tesz a »Közép- Kelet kérdésével foglalkozó és az ENSZ keretében megtar­tandó csúcstalálkozó elodázá­sára.« Az Egyesült Államok stratégiája a következő elvet követi: »Kitartani ama felté­di házat. Az egyéni építők­nek a házhelyet az állam ad­ta. Ezenkívül hosszúlejáratú hitellel is segítik az építőket. * * * Leningrádi mérnökök nem­régiben elkészítették a Szov­jetunió legnagyobb toronyda­rujának tervét. A darut moz­gató óriási elektromos gép kapacitása megfelel egy ki­sebbfajta vízierőmű teljesít­ményének. * * * Szovjet-Tadzsikisztánban idén mintegy 6000 mérnök, technikus, orvos és agronó- mus hagyta el a főiskolákat. Az iskola befejezése után né­hány nappal már valamennyi szakember munkába állt. * * * A leningrádi mezőgazdasági főiskolán nagy érdeklődés kö­zepette védte meg kandidátusi disszertációját Dg Zso-íu kí­nai aspiráns. Ez a fiatalember a Leningrádban tanuló kínai szakemberek között elsőként szerezte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa cí­met. telek mellett, amelyek — mint ahogy magas állású személyek remélik — Oroszország számá­ra elfogadhatatlanok lesznek« — írja a lap. A Daily Mirror nyílt levelet. intézett Dulies- hez, amelyben többek között ezt olvashatjuk: »Az a véle­ményünk, hogy Amerika igyekszik elodázni és újból csak elodázni, sőt talán szabo­tálni ezt a tanácskozást. Kor­mányának kitérő politikája a csúcstalálkozó kérdésében fel­háborodást kelt az országban« — hangsúlyozza a lap. Felmerül a kérdés: miért kellett hát a Nyugatnak hosz- szú levél-vitát folytatnia a ta­nácskozás összehívásáról, ha Washington, mint ahogy a Sunday Times megírta, »már a csúcstalálkozó lehetőségének gondolatára is rémületbe esik.« Csak egy léhet a válasz: időt akar nyerni, hogy folytassa és kiszélesítse veszélyes közel- keleti kalandját. . A Szovjetunió békekezdemé­nyezése azonban világszerte túlságosan nagy népszerűséget vívott ki, semhogy egyszerűen ki lehessen térni előle. Az Egyesült Államok és Anglia kormánya mindenféle manő­verhez folyamodik, hogy a közvéleményt félrevezesse, s a csúcsértekezletet meghi üsi tva a felelősséget a Szovjetunióra hárítsa. A VILÁGKÖZ VÉLEMÉNY világos és pontos . vá­laszt vár Washingtontól és Londontól: hajlandók-e a kö­zel- és közép-keleti kérdés békés rendezésének útján ha­ladni, vagy kiszélesítik az ag­ressziót, s ezáltal ismét vi­lágkatasztrófa elé állítják az emberiséget. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN augusztus 14-én fél 6 és 9 órakor NYÁRI KALAND Zenés vígjáték 3 fel­vonásban. BILICSI TIVADAR felléptével. Átdolgozta: Szenes Iván és Békeffy István Többi szereplők: Hegyi Péter, Koós Olga, Dit- rói Ilona, Keresztessy Mária, Demeter Hed­vig, Kollár Lívia, Hid- végy Lajos, Bérezi Pál, Rohoncy Mária, Rákos Kató, Fodor István, Kondód Kiss Jenő. Történik: ma az »Or- gonaliget« üdülőben Rendezte Adam Ottó, a Madách Színház ren­dezője. Zenei vezető: Udvardy László. Tánc: Koós Olga. Díszlet: Bercsényi Tibor. ^Jegyeik kaphatók: a színházi jegyirodában de. 10—13, du. 17—20 óráig Május 1 utca 23. Telefon: 11-03. Ml C/JSAQ A SZOVJETUNIÓBAN! Joliot-Curie ( állapota súlyos t Párizs (AFP). A l’Humanité) jelentése szerint változatlan ) Frederic Joliot-Curie állapota.) Mint ismeretes, hétfőre vir-) radó éjszaka nehéz operáción) esett át. A lap közlésé szerinti többször hajtottak végre vérár-i ömlesztést, és még néhányszor) szükség lesz rá. Szaud Arábia miniszterelnöke az EAK-ba látogat Kairó (MTI). A kormányhoz) közel álló körök szerint Fej- ( szál herceg, Szaud-Arábia mi-( niszterelnöke Kairóba kíván ( látogatni, hogy megbeszélést ( folytasson Nasszer elnökkel.) Úgy tudják, hogy a látogatás-) ra sor kerül az ENSZ rendkí-) vüli közgyűlésének befejezése) után. Mint ismeretes, néhány nap-) pal ezelőtt Amer tábornok, az) Egyesült Arab Köztársaság el-) nökhelyettese látogatást tett) Szaud-Arábiában. Megkezdődtek a nyugatnémet tengeri hadgyakorlatok* Bonn (TASZSZ). Hétfőn ? megkezdődtek a Balti-tengeren? a nyugatnémet haditengerészet? augusztus 30-ig tartó nyári ? hadgyakorlatai. A hadgyakor-? lat a Kattegat és Skaggerak? tengerszorosok térségében foly-? tatodnak, majd az Északi-ten-? geren fejeződnek be. A DPÄ hírügynökség közié-? se szerint a tengeri hadgyakor-? latokon összesen mintegy* negyven hadihajó vesz részt. Tekintetbe veszik a NATO balti-tengeri haditengerészeti erőinek fokozására vonatkozó, valamint a nyugatnémet és a dán hadiflotta együttműködé­sét célzó terveket. Ezek a ter­vek, mint a hamburgi Die Welt nemrégiben közölte, önálló NATO-haditengerészeti pa­rancsnokság létrehozását irá­nyozzák elő a Balti-tenger tér­ségében, Kiel székhellyel. „Fekete emberek" kongresszusa Bécsben megkezdődött a Ké­ményseprőik Európai Szövetsé­gének háromnapos komgresz- szusa, amelyen hét európai ál­lam kéményseprői vesznek részt. A kongresszuson Axel Lang svéd kéményseprő etaö-. köl, aki egyben a szövetség el­nöke is. Az értekezlet termé­szetesen szakmai kérdéseke! tárgyal, így elsősorban javas­latot kíván tenni, hogy javít­sák meg, illetve hozzák össz­hangba a különböző országok építési és tűzrendészeti sza­bályzatait. BAGDADI PAKTUM j BAGDAD NÉLKÜL I Nem titok, hogy a nyugati agresszív körök hosszú időn át nagy reményeket fűztek a bagdadi paktumhoz és a Dulles—Eisenhower-doktri- nához. Azt hitték, hogy a paktum és a doktrína egy­mást kiegészítve tartós ala­pul szolgál arra, hogy ural­mukat a Közel- és Közép- Kelet népeire is kiterjesszék. Az Egyesült Államok, ami­dőn belépett a bagdadi pak­tum katonai és gazdasági bi­zottságába, az arabok szent függetlenségi harcának el­lenségévé vált. Ugyanakkor a bagdadi paktumban for­málisan primhegedűs. szere­pet játszó Anglia tekintélye a szuezi kaland katasztrofá­lis kudarca után alapjában megrendült. Ettől az időtől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a Közel- és Közév- Keleten valójában az Egye­sült Államok vette át a ve­zető gyarmati hatalom sze­repét. Az egyik imperialista ragadozó helyébe, tehát a másik, az erősebb lépett. Az óceánon túlról bókok­kal halmozták el Nuri Szaid kormányát. A volt iraki ve­zetőket imperialista védel­mezőik vállon veregették a bagdadi paktum létrehozásá­ban és a Dulles—Eisenho- ver-doktrina népszerűsítésé­ben betöltött tevékeny sze­repükért. Ugyanekkor pél­daként emlegették a liba­noni kormányt is, amely készségesen elfogadta az ame­rikai monopóliumok gyar­matosító doktrínáját. Közben azonban Irak­ban és Libanonban a nép­tömegek sohasem nyugod­tak bele kormányuk reakciós irányvonalába, és szívósan harcoltak szuverenitásukért és függetlenségükért. Az utóbbi hetek közel- és közép-keleti eseményei meg­mutatták: az arab országok népei megértik, csak akkor szabadulhatnak meg a kül­földi függőségtől, és nyer­hetik el teljes szuverenitá­sukat, ha szakítanak az im­perialista szövetségekkel. Nem véletlen, hogy a fiatal Iraki Köztársaság első kül­politikai cselekedetei között szerepelt a történelmi jelen­tőségű bandungi konferencia elveinek támogatása és az agresszív bagdadi paktum,hói való kilépés. A libanoni és iraki menyek az egész arab világ előtt bebizonyították, hogy az arabok legnagyobb ellensége az amerikai imperializmus. A bagdadi paktum és a Dul­les—Eisenhower-doktrina szoros kapcsolatban áll egy­mással. Míg az Eisenhower- doktrina az amerikai mono­póliumoknak enged szabad teret, a bagdadi paktum az t amerikai szoldateszka széles- C körű tevékenységét biztosít- t ja. Ki állítja manapság, hogy f a fenti gyarmatosító törek- f vések nem idéznek elő még f nagyobb bonyodalmakat a f bagdadi paktummal, vagy f az Eisenhower-doktrinával f kapcsolatban álló más orszá- f gokban? A libanoni és iraki f események után aligha meri f ezt valaki is kijelenteni. \f Az iraki felkelés arra f késztette az amerikai impe- f rialistákat, hogy ne késle- f kedjenek a hosszan és ala- f posan előkészített Libanon * elleni intervencióval. Ma f azonban, amikor a béke erői f jelentősen megnövekedtek, i amikor a népek egyre job- if ban összefognak a békéért J vívott harcban, az agresz- if szórók nem tudják egyköny- if nyen megvalósíiani bűnös if terveiket. Az Arab-Keleten f történt angol—amerikai in- f tervenció világszerte a fel- f háborodás viharát idézte elő. f Magában az Egyesült Álla- f mohban is akadnak e bűnös f cselekedetet elítélő józan t hangok. Lám, mit ír Herbert f Coldrigo nyugalmazott ame- f rikai tábornok: »Az olaj- f kartellek védelmében tör- f tént libanoni beavatkozás * előreveti az amerikai fiata- * lók megölésének árnyékát, f és az amerikai vezetők bű- f nős dőreségét bizonyítja. Az f amerikai csapatokat feltétle- f nül, haladéktalanul ki kell f vonni.-"1 f Irak kilépése csődbe jut- f tatta a bagdadi paktum f egész rendszerét, mivel e f katonai csoportosulás Ián- f colatában Irak volt a köz- f pont és a fő összekötő ka- f pocs. Irak, mint a bagdadi ? paktum erőssége, összeom- \ lőtt'. A bagdadi paktum ? Bagdad nélkül maradt. ? Arab-Keleten új, független ? állam jelent meg. az Iraki ? Köztársaság. Az Eisenhower- ? doktrína ellen felkelt libano- ? ni nép pedig folytatja szí- ? vós szabadságharcát. ? Az EAK hadügyminiszterének nyilatkozata Kairó (AFP). »Az imperializ­mus újabb összeesküvéseket készít elő az arab nacionaliz­mus ellen, de bizonyos vagyok abban, hogy ezeket is kudarc kíséri, mint az eddigieket« — jelentette ki Abdel Hakim Amer marsall, az. , Egyesült Arab Köztársaság hadügymi­nisztere és alelnöke a köztár­saság első hadseregének tiszt­jei előtt. Az amerikai propaiaada ivészmutaíványai Moszkva (TASZSZ). Igor Orlov, a TASZSZ szemleíró­ja legutóbbi cikkében azok­kal az erőfeszítésekkel fog­lalkozik, amelyeket az Egye­sült Államok propagandagé­pezete kifejt az amerikai külpolitika céljai érdekében. Lodge, az Egyesült Államok ENSZ képviselője, szövetsé­geseinek felhasználásával »gyúrja« a különféle küldött­ségeket, hogy megnyerje őket az amerikai taktika ak­tív vagy hallgatólagos támo­gatására, s így elterelje a közvélemény figyelmét az arab-keleti tűzfészek kelet­kezésének okairól. Ez a tak­tika túlságosan átlátszó, s arra irányul, hogy meggátol­ja a vita kibontakozását az amerikai és az angol fegy­veres beavatkozás ügyében. Ehelyett Washington szeret­né előtérbe tolni azokat a tervezeteket, amelyeknek célja ugyancsak a figyelem elterelése. Ez Esősorban vo­natkozik arra ”az amerikai javaslatra, hogy az ENSZ alakítson bizottságot az úgy­nevezett közvetett agresszió­val kapcsolatos panasz meg­vizsgálására. Míg Lodge New Yorkban végzi munkáját, a washing­toni propagandagépezet elő­készíti a talajt az ENSZ-ben az amerikai mesterkedések számára. Ezt a célt szolgál­ják azok a híresztelések, hogy az Egyesült Államok közgyűlési határozat nélkül 1$ ki akarja vonni csapatait Libanonból. Mindez szándé­kosan ködös formában törté­nik, hogy az a benyomás alakuljon ki, mintha az Egyesült Államok már a leg­közelebbi jövőben ki akarná vonni csapatait a megszállt országból. A legnagyobb amerikai hírügynökségek közölték, hogy talán már a legköze­lebbi órákban bejelentés tör­ténik, amely szerint egy zászlóalj tengerészgyalogsá­got kivonnak Libanonból. Ha erre valóban sor kerül, ter­mészetesen nagy propagan­da hűhót csapnak majd kö­rülötte. Még egyes amerikai szemleírók is kételkednek abban, hogy az efféle propa­ganda bűvészmutatvány va­lóban célravezető lehet. Az AP tudósítója jelenti Was­hingtonból, hogy egy tenge­részgyalogos zászlóaljat már régen ki akarnak vonni Li­banonból, és az a zászlóalj, amelyik leváltja, már ra­kodni készül, hogy elindul­jon a Földközi-tengerre. Ez a zászlóalj azonban nem száll partra, hanem a Földközi­tengeren lesz készenlétben, a Libanonban lévő amerikai csapatok létszáma tehát csökkenne ugyan, de a föld­közi-tengeri amerikai had­erő létszáma semmivel sem lenne kisebb. A szemleíró végül ezt ír­ja: — Ami az amerikai ten­gerészgyalogos zászlóalj Li­banonból való »kivonásának« cselfogását illeti, ez bizony túlságosan is átlátszó: lehet­séges, hogy a közgyűlés megnyitása előtt ezt a zász­lóaljat kivonják az ország­ból, de a közgyűlés befeje­zése után — ami talán nem várat magára sokáig — a zászlóaljat másikkal helyet­tesítik, amely már indulásra készen áll az Egyesült Álla­mokban. — De aki azt hiszi, hogy az efféle bűvészmutatványok elaltatják a népek ébersé­gét, s arra késztetik a népe­ket, hogy lemondjanak az angol—amerikai agresszió haladéktalan megszüntetésé­re irányuló követelésükről, az nyilván ábrándokat ker­get. A népek az imperialis­ták csapatainak azonnali ki­vonását követelik, és azt várják, hogy az ENSZ köz­gyűlésének rendkívüli ülés­szaka el is éri ezt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents