Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-12 / 189. szám

A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL'

LÁTOGATÁS A „MEGYEHÁZÁNEgy kis osztály nagy feladatairól

VAJMI KEVESET TUDUNK a megyei tanács munkaügyi osztályáról, annak tevékenységéről és eredményeiről. Legfeljebb a munkaközvetítő irodákat szidjuk vagy dicsérjük, attól függően, sikerült-e elhelyezkednünk vagy sem, elintézték-e kérésünket, ha gondjainkkal hozzájuk fordultunk.

Pedig az osztály három dolgozója — öten kellene lenniük, de két helyük betöltetlen — megyénk életének sok jelentős kérdésének, problémájának megoldásával foglalkozik.

Először talán beszéljünk magáról az osztályról. 1957 eleje, a Munkaügyi Minisztérium megalakulása előtt az MTH Munkaerőgazdálkodási Osztályának irányításával és felügyeletével végezte munkáját. A Munkaügyi Minisztérium megalakulása óta új feladatok elvégzése, rendeletek végrehajtásának ellenőrzése is hatáskörükbe tartozik. Foglalkoznak a megyei tanács ellenőrzése és irányítása alá tartozó vállalatok bérkérdéseivel. Megállapították vállalati szinttől egészem órabéres szintig az átlagbéreket, melyeket 1957 elején vezetett be a kormány a Munkaügyi Minisztérium javaslatára. Ennek folytán megszűnt a vállalatok közötti — sokszor jelentős — bérezési különbség, s ezáltal csökkent a munkás- fluktuáció.

MÁSIK FONTOS FELADATUK a megye munkaerőgazdálkodásának helyes irányítása. A Statisztikai Hivatallal karöltve figyelemmel kísérik megyénk munkaerő- helyzetét, s erről tájékoztatják a megyei tanács végrehajtó bizottságát és a Munkaügyi Minisztériumot, Népgazdaságunk fontos iparágazatainak, a szénbányászatnak és az építőiparnak falragaszok, röplapok, hirdetmények, feliratok útján toboroznak munkásokat.

E feladatkörhöz tartozik a mezőgazdaság munkaerő biztosítása is. Rendszerezték az idénymunkások toborzásának módozatait is. Előfordult régebben, hogy egy-egy községben 8—10 mezőgazdasági intézmény küldöttei is jártak ugyanabban az időben, s a munkásfelvétel inkább árveréshez hasonlított: egymást

igyekeztek túllicitálni, s így szerezni munkásokat a maguk intézményének.

— Nagy gondunk — mondja az osztály vezetője — megyénk tíz-tizenkétezernyi cigány lakójának elhelyezése. Bár egyre szaporodik a dolgozó, helyüket megálló cigányok száma, de zömük örökösen vándorol, változtatja munkahelyét. Ezek elhelyezését, munkába állítását a lakóhelyük szerinti állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban és különféle mezőgazdasági szerveknél igyekeztünk megoldani. S beszélgettünk velük, elmondtuk, hogy nép- köztársaságunk alkotmánya számukra is ugyanazokat a lehetőségeket és jogokat biztosi tj?, mint minden más dolgozónak hazánkban, éppen ezért álljanak helyt ők is becsülettel. Sajnos, az eredmény még nem kielégítő.

A DOLGOZÓK MUNKÁBA HELYEZÉSÉVEL kapcsolatban felállították a munkaközvetítő irodákat Kaposvárott és a járási székhelyeken. Nyilvántartják a betöltetlen munkahelyeket, s a munkalehetőségért hozzájuk fordulókat szakképzettségüknek és munkaképességüknek megfelelően ide irányítják. ,

Hozzátartozik az előbbihez a járások munkakönyvvel és a vele járó adminisztrációhoz szükséges nyomtatványokkal való ellátása. Ellenőrizniük kell a községekben a munkakönyvek kiadását, ugyanis a múlt év szeptembere óta munkakönyvét nemcsak a járási székhelyeiken, hanem a községekben is lehet igényelni.

— Munkánk negyedik részét a munkajogi feladatok teszik. Biztosítanunk kell a Munka Törvénykönyvében i előírt jogszabályok betartását, j valamint a munkajogi rendel- » kezések végrehajtását. Ezt a Területi Egyeztető Bizottsággal együtt végezzük., A Munka Törvénykönyvének megjelenése óta bizonyos változások és módosítások következtek be, emiatt több vitás ügy adódik elő. A hozzánk forduló dolgozóknak felvilágosítást és útbaigazítást adunk.

A SZOCIÁLPOLITIKÁI FELADATOK ellátásában azonban többet is lehetne tenni. Ide tartozik a munkavédelmi és munkásellátási jogszabályok végrehajtása és ellenőrzése, a velük kapcsolatos propaganda és oktatómunka. E feladatokkal a bérügyi előadónak kellene foglalkozni, helye azonban betöltetlen. Jelenleg a Területi Egyeztető Bizottság elnöke intéz egyet s mást e feladatokból, de amúgy is zsúfolt munkája miatt kevés ideje van erre is.

A Munkaügyi Minisztériumtól megkapták .a megye munkaruha vásárlási keretét, s a szakszervezettel és az illetékes szakosztályokkal karöltve vállalati szintre bontották.

Komoly gondot okoz az általános és középiskolákból kikerülő, tovább nem tanuló fiatalok munkába állítása. A fiatalkorúak elhelyezéséről a Munkaügyi Minisztérium 9/1958. (VIII. 3.) sz. rendeleté intézkedik, mely szerint a kiskorúak napi 4—6 órás munkaidőre alkalmazhatók, s különböző kisegítőként dolgozhatnak.

SOK TÜRELMET IGÉNYEL a munkaügyi osztály tevékenysége, sok fáradságba kerül, míg egy-egy ember ügyesbajos dolgát elintézik. Viszonozzuk ezt azzal, hogy megértők leszünk, ha ügyünk hozzájuk kerül, és megbecsüljük őket munkájukért.

VIRÁNYI PÁL

Nem kevesebb,

INKÁBB több most a dolguk

4

— Most aztán igazán köny- nyen vannak a tanácsok, ráérnek hüselni az irodában, hisz csak hébe-hóba nyitja rájuk valaki az ajtót. A nyári ezerféle tennivaló leköti a parasztok idejét, még a fontos ügyeket is elnapolják, annyi a dolguk, hogy ki sem látszanak a munkából, nem mennek most a tanácsházára — vélekednek sok helyen.

Ez nem igaz. Ezer tény bizonyítja az ellenkezőjét. Van dolguk a tanácsoknak most is. Mindennapi feladatukat el kell végezni. Ezenkívül a cséplés gondja a tanácsé is. A község vezetőinek nem közömbös: állnak-e vagy zümmögnek a gépek, s hogy mikor kerül padlásra a falu gabonája.

Csorbics Józseffel, a Barcsi Községi Tanács elnökhelyettesével beszélgetünk ezekről a kérdésekről.

— Nálunk nem éppen kedvező á helyzet. A három közül két cséplőgépnél cigányok dolgoznak. Sarkon kell lennünk. Valaki mindig van ott, vagy én, vagy a gazdasági felügyelő, különben szétszaladnának.

— Az egyik alkalommal délután 3 óra körül érkeztem a géphez. Nagy csönd fogadott. A kazlak hűvösében szemükre húzott kalappal aludtak a munkások. Bizony zúgolódtak

.

az ébresztő miatt. Reggel későn kezdeni, este korán letenni a villát, meg sokat is keresni — így gondolják ők.

Egy másik eset; szombat lévén, azzal álltak elő, hogy ők bizony nem várják meg a napnyugtát. Mennek bevásárolni asszonyaikkal együtt.

— Ezt nem lehet, emberek, a szerződés, a jog meg a kötelesség — érvelt az elnökhelyettes. — Végre nagy nehezen megbékültek.

— Hát így vagyunk. Máshol meg más a probléma. Van még több apróság velük és mással kapcsolatban is, de hát nem az a dolgunk, hogy sopánkodjunk, hanem, hogy intézzük a falu ügyesbajos dolgait. — Ez érződik az elnökhelyettes hangjából. Azt csak futólag említi, hogy vasárnap is szolgálatban van. A cséplőmunkások heti részosztása ilyenkor történik. S ez a tanács valamelyik dolgozójának jelenléte nélkül szinte elképzelhetetlen. Legtöbbször őt hívják .. i i

Ha akarjuk, észrevehetjük, hogy nem nyolctól ötig dolgoznak a tanácsi emberek. Sokukat ott találjuk az irodában még késő este is, pedig már akkor nincs hivatalos idő. Nem leevesebb, hanem több most a dolguk,

(Gőbölös)

Az iskola és a tanács közös harca

Hosszú esztendők során igen nagy problémát okozott alsó fokú oktatásunkban, hogy a tankötelesek egész serege vált osz- tályozhatatlanná az indokolatlanul sok mulasztás miatt. Az utóbbi években azonban jelentős Javulás következett, főleg azóta, mióta egy törvényerejű rendelet felruházta tanácsainkat az intézkedés felelősségével és jogával a sokat mulasztó, iskolából kimaradó tankötelesek szüleivel szemben.

A felszabadulás előtti Somogy alsó fokú népoktatásának egyik fő jellemzője volt, hogy a tanúFényképezőgéppel az épülő, szépülő Somogyszobon

&lmmt aadáizni,

Mtql&tte, haza miié...;

T

•* évedések elkerülése végett nem gyermekkorunk első versikés játékáról lesz szó, hanem arról, milyen nagy bosszúság, ha a hivatalos intézményekben egymásután többször is keres valakit az ember, és a valakiről azt mondják: — házon kívül van, ebédelni ment stb.

Kimondjuk kereken: néhány községi tanácsunkról kell szót ejtenünk, mert az a tapasztalat, hogy egyik-másik helyen nem veszik valami komolyan tanácsi dolgozóink a hivatali munkafegyelmet.

A helybelieknek is bosszúság, ha valami ügyükkel elmennek a tanácsra, s nem találnak ott senkit, még a hivatalsegédet sem. Még nagyobb bosszúságot jelent ez a faluban járó idegennek.

A minap például jó másfél óráig forgolódtunk a porro- gi tanácsháza zárt ajtaja előtt, mire megérkezett a hivatal- segéd; persze, ő mégsem illetékes abban, hogy nyilatkozzék a község életéről. A legnagyobb jóhiszeműséggel igazított bennünket útba: az elnök ebédelni ment, menjünk csak arra felfelé, a 95-ös szám alatt lakik.

A felesége ezzel fogadott:

— Jó negyedórája ment el az erdőbe.

Mikor jön meg?

Az asszony vállat vont, egy férfi pedig, aki a falu felső végéről jött, megállt mellettünk:

— Pitska volt a vállán, vadászni mehetett.

Somogybükkösdön csaknem hasonlót tapasztaltunk. Itt

ugyan helyén volt a titkár, de az elnökhelyettes odahaza tartózkodott porrogszentpáli portáján.

Nem helyes ez így.

Nem szabad különböző feladatok érvén községi tanácsainkon minimálisra csökkennie a hivatali fegyelemnek ilyenkor, a nyári dologidőben sem. Főleg nem szabadna puskával a vállon eltávozni a faluból, mikor a legkisebb gyermek is tudja, hogy reggel nyolctól délután ötig »-nyitva« kell lennie a tanácsházának. No, persze, szép időtöltés és hasznos is a konyhára á vadászat, de erre is, mint más egyéb foglalatoskodásra a nap első nyolc órájában azt kell mondanunk:

— mindent a maga idejében! Mert ki hiszi azt el, hogy a porrogi erdő vadállataitól tartva ment ki az elnök puskával m vállán erdőt járni?!

A község fő utcáján ismét 1100 méterrel hosszabb lesz a betonjárda. A községfejlesztésre szánt pénz egy részének fel- használásával és társadalmi hozzájárulással építik, javítják a rossz útszakaszokat. A házak lakói az előttük húzódó járdaszakaszok építéséhez kihordják az anyagot és a vizet, hogy Acs Károly kőművesnek és segítőinek könnyebb legyen a dolguk.

A járdaépítésnél sokkal nagyobb beruházással is találkoztunk a községben, örülnek neki a szülők, az iskolás gyerekek, de talán legjobban a tanács vezetői, mert sikerült megoldani a régóta húzódó iskolaproblémát. Szeptemberben már ebben a másfél millió forintos beruházással épült szép iskolában tanulhatnak a somogyszobi gyerekek. Négy tágas, világos tanterem, három szertár, úttörőszoba, nevelői szoba, pedagógus-lakás kapott helyet az épületben. Belül már csak a cementlapok lerakása, az utolsó szerelések vannak hátra, kívül pedig gyors ütemben folyik az épület vakolása. Hiszen a tanítás megkezdése előtt hátra van még a környék rendezése és a nagytakarítás is.

lók számottevő része már a szeptemberi tanévkezdést követő hónapokban nem látogatta az iskolát. £v végeken pedig csúfos statisztika bizonyította az osz- tályozhatatlan tankötelesek számán keresztül a munkás- és parasztcsaládok életnívóját, gazdasági helyzetét.

Mennyire más a helyzet napjainkban! Különösen pedig azóta, amióta Iskoláink és tanácsaink közösen küzdenek az iskolai mulasztások ellen. a hiányzásokból származó osztá- lyozhatatlanság grafikonja rohamosan süllyedő irányzatot mutat. Úgy tűnik: nagyobb gondjaink, eredményeink mellett ez a fejlődés elenyésző, valójában pedig igen fontos. Különösen, ha számításba vesszük, hogy az iskolák és a tanácsok közös munkájának eredményéről van szó!

Leginkább Zákány község példája bizonyltja, hogy milyen gyümölcsöző lehet a nevelők és a tanács összefogása, átgondolt, folyamatos együttműködésé

mind a falu, mind az iskola életében.

Itt a tanács nem zárkózott el az iskola gondjai elől. Az elmúlt tanévhez viszonyítva 478 nappal kevesebb a mulasztások száma, s mindössze egy tanuló nem kaphatón év végi bizonyítványt, ő is azért nem, mert súlyos betegsége miatt maradt hátra a fejlődésben. Az 1957-58-as iskolaévben nem került sor arra, hogy a tanács büntetéseket szabjon ki a mulasztó gyermekek szüleinek. Mindössze hat írásos figyelmeztetésre volt szükség. S egyetlen figyelmeztetés címzettje sem zá- kánvi szülő; hanem őrtilosi volt. Az itt lakó felső osztályos tanulók ugyanis Zákányba járnak iskolába, és ha beáll a rossz idő, az őszi és a téli időszakban sokszor maguk a szülők nem engedik gyermekeiket nekivágni a hosszú útnak. Persze nem azért, hogy a gyerekek ezután már soha ne menjenek iskolába, hogy végleg otthon maradjanak. Egyébként hat cigánycsalád is lakik Zákányban. Mind a hat család feje és felnőtt tagja dolgozik. Iskolaköteles gyermekeik rendesen járnak iskolába, jól érzik magukat Itt, tanulnak képességük szerint, ki jobban, ki gyengébben és nem csavarognak. Szüleiktől is azt látják, hogy dolgoznak.

Téved, aki azt gondolja, hogy Zákányban és Ortiloson azért járnak a gyerekek szorgalmasan iskolába, mert a szülők félnek a büntetéstől. Amint már említettük, ilyenre nem került sor, elég volt a figyelmeztetés, valamint az, hogy a pedagógusok és tanácsi vezetők rendszeresen beszélgettek a szülőkkel. Tehát elsősorban a következetes felvilágosító munka eredménye a hiányzások számának csökkenése és az, hogy tavaly mindösz. sze egy tanuló nem nyerhetett évvégi osztályzatot.

Ugyanez a helyzet a három összetartozó községben: Porrog- szentpálon, Nagyberénypusztán és Somogybükkösdön Is. Két tanerős iskolájuk Bükkösdön van. Ősszel és télen bizony gyakran nehéz megközelíteniük az iskolát e három falu tanulóinak. Mégis, a régebbi tanévekhez viszonyítva itt is haladás tapasztalható. Igaz, a tanács itt már öt büntetést volt kénytelen kiróni a mulasztó gyermek szüleire. Eredmény: év végén minden tanulót osztályozhattak a bükkösdi iskolában.

Sorolhatnánk tovább a megye déli részének többi községét Is. valahány nevéhez azt fűzrve, hogy eredménnyel járt a tanács és iskola közös harca az iskolai mulasztásokból adódó »-lemorzsolódások« ellen. Ami pedig még szebb: néhány kivételével nem volt szükség büntetésre, megtette a magáét a felvilágosító, baráti, elvtársi szó is!

LÁSZLÓ IBOLYA