Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
Vasárnap. 1958. augusztus 10. 6 SOMOGYI NÉPLAP j c/Lkisfiáinál... J V OLT, AKI ÉSZRE SEM VETTE magát az embert, csak az előre nyúló kezet látta, amelyet reszketeg hang kíséretében emelt a szemben jövők orra alá, szegezett a jövő-menők mellének, mint valami fegyvert: — Csak egy pár fillért! A hang esendősége a legtöbb embert szíven találta, zsebükbe, pénztárcájukba nyúltak, és anélkül, hogy végigkémielték volna a kéregető arcát, külsejét, adományaik kézbe csúsztatása után elléptek a sötét kapualj előL A három fiatalember már jó fél órája szemmel tartotta az idős embert azzal a fürkésző figyelemmel, amellyel csalt azok az emberismeretre szomjazó ifjak rendelkeznek, akiknek jövendő pályájuk az embernevelés lesz. Mindhárom tanárnak készült, sőt egyikük írói álmokat dédelgetett szívében. Barátai tudták. Feri kérése volt az is, hogy megálljánál-: itt, és nézzék a furcsa koldust, távolról sem a szánakozás melegségével, inkább hideg tárgyilagossággal, mert talány volt előttük, hogy miért koldul ez az ember. Szikár alakján bár megkopott, de még mindig jói öltözöttséget mutató fekete ruha lötyögött. A harmincas évek kishivatalnokainak fekete-fehér csíkos egyenruhája, A három fiú kíváncsi pillantásai a túloldalról az embert vallatták némán, és hogy teljék az idő, fogadásokat kötöttek: ki lelhet az öreg, miért koldul, hiszen sem arcvonásain, sem ruházatán, viselkedésén nem látszik meg a nélkülözés, a nyomornak az a felismerhető jele, amely az emberek nagylelkűségére, a kérő szóra megnyíló szívek emberi jóságára tarthatott volna számot. A koldus láthatóan ügyelt arra, hogy a kapualjat két oldalról vigyázó, pazar fényű kirakat fényébe még véletlenül se kerüljön. Persze, csak ki kellett óéba lépnie a fénysávba Ilyenkor a fiúk előtt ovális szabású arc, élénken égő szem villant fel. De csak egy-egy pillanatra Találgatták a választ a kol dulás miértjére, de egyetlen kínálkozó, fantáziájuk szőtte mese sem elégítette ki őket. Régóta álltak már szemben az árnyékként mozgolódó öreggel, amikor felfedezték, hogy nem mindenkitől kér. Ha vele egy- korúak közeledtek a szűk kis járdán, belépett a sötét kapu alá. Csak a fiatalabbak elé tartotta nyitott tenyerét. A FIUK TÜRELMETLENEK VOLTAK. A megismerés szomjával megáldott fiatalság mindig türelmetlen. Feri törte meg a csendet: — Gyerekek, én odamegyek hozzá — mondta, de hangjában határozatlanság vibrált. — Szó sem lehet róla, elrontanánk az egészet. Várjunk még — kérlelte az alacsony termetű Sanyi. — Ha elindul, megyünk utána, bizonyára valamelyik italboltban kot ki. — Ugyan! Ez az öreg — intette le fölényesen Ferkó —, nem olyan. — Akkor meg bolond, és bolondok vagyunk mi is, hogy itt virrasztónk — vetette közbe a harmadiké A szóváltás után megint az öreget nézték, titkos megállapodással, hogy még maradnak. Az esti utca csendjére most, mint valami könnyű harmat, harartgszó permetezett. Szeptemberben politechnikai oktatás kezdődik megyénk néhány iskolájában Tavaly hírt adtak az újságok arról, hogy az ország néhány iskolájában kísérletképpen bevezették kötelező tantárgyként a műszaki-gyakorlati (politechnikai) oktatást. Ezeknek a kísérleteknek eredményeire támaszkodva a Minisztertanács elrendelte, hogy az új tárgyat folyamatosan az ország valamennyi általános iskolájában és gimnáziumában kötelezővé kell tenni. Az új oktatási rendszert az életre nevelés szellemében alakítják ki, és fontosságát mutatja, hogy a Minisztertanács már az 1958 —59-es tanévben is igen számottevő összeget, kereken tizenegy millió forintot fordít a politechnikai oktatásra. Ezt az összeget 500 általános iskola és negyven gimnázium között osztják szét Hogy a megyékben mely iskolákat jelölik ki politechnikai oktatásra, annak eldöntését a megyei tanácsokra bízták. Somogy megyében ezek szerint 14 általános iskola és 2 gimnázium tantervében szerepel a heti két órás gyakorlati oktatás, hallottuk a Megyei Tanács Oktatási Osztályának vezetőjétől, Horváth László elvtárstól. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumot azért jelölték ki, mert itt már az elmúlt tanévben is folyt bizonyos mérvű kísérleti gyakorlati oktatás. Azonkívül a városban szép Sizámmal találhatók különféle műszaki vállalatok, melyek segíteni tudják a gyakorlati nevelést. A siófoki gimnáziumot is lényegében ilyen szempontok alapján jelölték ki. A 14 általános iskola a teljesen osztott iskolák közül került ki, mégpedig úgy, hogy egyik részük ipari, másik részük pedig mezőgazdasági gyakrlati oktatást folytat. Műszaki, gyakorlati képzés lesz Kaposvárott a Petőfi utcai általános iskolában (mert jó felszerelése van hozzá, üzemek vannak a környékén, amelyek már eddig is segítették). A balatonboglári és a tabi általános iskolát is főképpen tz eddigi üzemi segítések alapján választották. Műszaki gyakorlati oktatás lesz még a siófoki és a nagyatádi általános iskolában. A következő iskolákban pedig az agráradottságok figyelembevételével mezőgazdasági gyakorlati oktatást vezetnek be; így a barcsi, marcali, csurgói, balatoni eny vési, balaionszemesi, 'nagybajomi, csokonyavisontai és a lábodi általános iskolákban. Mind a műszaki, mind a mezőgazdasági politechnikai oktatás kijelölt iskolái egyenként 14 ezer forintot kapnak felszerelések vásárlására, és 1200 forintot anyagvásárlásra. A mezőgazdasági gyakorlati oktatást segíti a megyei tanács vb-nek az a határozata, mely kimondja, hogy azokon a helyeken, ahol a tartalékterületek szerződése lejárt, a községi tanácsok 2—5 holdig juttassanak földet az iskoláknál: gyakorlati oktatási célokra. Mivel megyénk elsősorban! mezőgazdasági jellegű, ezért! a megyei tanács határozata a kisebb iskoláknak — tehát a még politechnikai oktatás ra ki nem jelölteknek is — biztosít bizonyos földterületet azzal a céllal, hogy egyrészt tapasztalatot szerezzenek addig is, míg náluk is kötelezően bevezetik a gyakorlati nevelést, másrészt az iskolában folyó különféle kísérleti parcellás mezőgazdasági oktatással (egyes növényfajták tér mesztése, műtrágyázási próbák) elérjék a célt: megszerettetni a földet a falusi fiatalsággal, és ezzel vetni gátat a városba való vágyódásnak. Megyénkben egyébként már bizonyos tapasztalatokkal indul a politechnikai képzés, mert tavaly két kollektíva is tanulmányozta ennek somogyi lehetőségeit. A gyakorlati oktatás mindkét részét — tehát az iparit és a mezőgazdaságit is — megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkező tanárok végzik. A műszaki oktatást elsősorban fizika, a mezőgazdaságit pedig biológia szakos pedagógusok vezetik, akik a nyári szünidő alatt szakmai tanfolyamon vettek részt, K, E, 1— Hét óra — Gyerünk, gyerekek, nem kapunk vacsorát! — Csend — parancsnokolt most izgatottan Feri —, ő is megy már! S valóban, úgy látszott, hogy vége a mai »műszaknak«. A fekete ruhás koldus eltűnt a kapu alatt, és egy szemhunyásnyi idő múltán keménykalaposan, sétabottai ismét megjelent, s elindult a város központja felé. — Hűha, kezd érdekes lenni! — Kísérjük el, vajon hová megy? — Hova, hova, hát haza megy és kész! — ingerkedett Sanyi, de azért az ő lába is engedelmesen követte az öreg csosszanás nélküli könnyed lépteit. — Sétájáról hazatér az öregúr — csúfondároskodott Sanyi tovább. Ferkó leintette: —• Ha oda megy, nincs baj, de nem hisze^n, hogy hazamegy. Gyerünk utána! Az út hosszúnak tűnt a három fiúnak. A kis öreg komótosan lépegetett, meg-megállt néha a kirakatok előtt. Senki nem merte volna azt gondolni róla, hogy néhány utcával odább ő volt az a koldus, akinek adott pár fillért. A fiúk észre sem vették, a kávéház elé értek. Emberük megállt Figyelői majd beleütköztek szikár alakjába. Az öreg leemelte keménykalapját, vasalt zsebkendőjével megtö- rölgette homlokát, majd korát meghazudtoló frisseséggel surrant be a kávéház forgóajtaján. A HÁROM FIATALEMBERNEK leesett az álla a meglepetéstől. Erre a lehetőségre nem is gondoltak. A kávéház nem szerepelt egyetlen mesevariációiban sem. Tőlük szokatlan hangossággal robbantak be a kivilágított kávéházba, hogy el ne szalasz- szák éppen most az öreget, ö pedig egyenes tartással haladt a sarok asztal felé, széles mozdulatokkal üdvözölve a körben ülő öregurakat, akik nagy ovációval fogadták. Letelepedett közéjük, előre nyújtva hosszú inas lábát. A szomszéd asztalhoz telepedek csak most látták, hogy régi gavallér divat szerint hófehér kamásni szorítja a bokáját. — Egy duplát kérek — szólt hanyagul az odasiető pincérnek. Majd egy kézmozdulattal megállította: — Ti mór ittatok valamit? — Téged vártunk, Gazsi öcsém — szólalt meg halkan egy gailambősz hajú pironkodva. S amikor elment a pincér, nevetve tette hozzá: — Hiszen te vagy a milliomos! A fiúk idegesen kavargatták szimplájukat, és valósággal it-í ták magukba a szomszéd asz- ff táltól ideszűrődő trécselés ff minden hangját. Szájízük ke- i serű volt, Feri sötéten meredt á maga elé, mintha itt sem vol- ff na a figyelme. Egy jó óra telt# el így. A szomszédban szó f esett vadászatról, garden partjukról, lóversenyről és egyebekről, pedig látnivaló volt, hogy a hajlott váltó, barázdával szántott arcú öregek .közül egyik sem tartozott ahhoz az osztályhoz, amelynek a tagjai vadászatokkal, mulatságokkal, lóversennyel töltötték idejüket, életüket. Egy múltán hangjában szomorúsággal és rosszallással. — Én, én..; — hebegte egyre növekvő rémülettel a fiúk arcvonásait fürkészve, aztán mintha arcul ütötték volna, alakja megroppant, hosszan nézett maga elé. Amikor megszólalt, olyan volt a hangja, mintha rettenetes mélységből törne fel, rekedt és el nem ejtett könnyektől átitatott. — Nyugdíjas vagyok, kérem tisztelettel... a lányomék tartanak el. Nem panaszkodha- tom, mindenem megvan, de ők nem adják oda nekem a nyugdíjamat. »A papa mindent megkap itthon, azt akarjuk, hogy jól érpzze magát!« — mondogatják a vömmel együtt De a kávéház, az öreg barátok ..., régen törzsvendég voltam itt, Itt olvastam el a lapokat ..., és a látszat..., a társadalmi kötelezettség..., azt hiszik, hogy még mindig olyan jól megy, minit régen — dadogta összefüggéstelenül, s most olyan szánandó volt, mint egy üvegbe zárt, meg- nyomorodott bogár, amely érzi a végét, de ki akar szabadulni fogságából korábbi lételemébe, a külsőségeket tisztelő világba. — A gyerekek nem értik ..., otthon nem jó a kávé..várnak a barátaim. ff Elhallgatott. A három fia-ff taiemfoer elfordult tőle, ő meg? fellélegezve inait el, mint aki ff attól fél, hogy átadják a rend-ff őrnek valami régebben elkö- \ vetett bűnért vagy ezért a koldulásért. Amikor tisztes távolságban volt már, visszanézett, és italán bosszankodott, hogy meglepődésében ilyen közlékeny volt a három vadidegennel sze,miben. HÁROM BARÁT kínos zavarral küzdve nézett össze, s bár arrafelé kellett volna menniük, amerre az öreg eltűnt, visszamentek a kávéház kivilágított ablakai felé. — És még azt hittük, hogy sorsüldözött, szerencsétlen, pedig csak spirituszba való kispolgár, akit tíz év múlva múzeumban kéne mutogatni, hogy ilyenek is voltak — fakadt ki végre Feri. Két barátja most is, mint mindig, hálásan nézett fel a hórihorgas fiúra. Ö mindig hamarabb mondta ki, ami kettejükben még megfogalmazás nélkül gomolygott Nagy kerülővel és nehéz léptekkel mentek aznap este haza. László Ibolya ff Lám, a láma mit hoz! Nem vénasszonyi fecsegés ez, de színtiszta igazság: felderülnek a vén Föld sarkai, ciklonok sétálnak elő vártan Milyen szép is lenne egy üdülési idény! Megoldódna az újmódi külkereskedelem is. Elefántés váratlanul a messzi Dél agyar, krokodiltojás, lámatej felől, atombombát robbantanak a viharzó Csendes-óceánon — s mindezt a mi szegény Kárpát-medencénk érzi meg leginkább. Egyszer kánikula van, majdnem kisül a termés, máskor meg mintha enyhe tél lenne. így váltakozik az időjárás hétről hétre. Ha pedig változnak a klimatikus viszonyok, mi sem természetesebb, minthogy következtében más növény- és állatvilág fejlődik; néhány évtized múlva tán rá se ismerünk a Duna—Tisza vidékére. Az amerikai kolorádó-bo- gár már most is közöttünk van. Úgy látszik, előhírnökként érkezett. Tudott dolog, hogy Debrecen városa a Hortobágy részére lámákat akar meghonosítani. Ez a tény pedig bárkinek bizonyítékul szolgálhat. Tiszta sor: kiveszőben lehet a híres hortobágyi gulya. Többé már nem lesz fokos sem, karikás és csikós sem, se cifraszűr és kulacs. Rá sem ismernek többé a külföldiek országunkra. Ebben rejlik a tragédia. ^ Mert még bele lehetne nyugodni, hogy szubtrópusi vilenne az, ami híressé teszi külországokban a magyar állattenyésztést. Még terme székét is termeszthetünk saját telepeken és Kittenber- ger bátyánk utódai csak Félegyházára ruccannának le egy kis oroszlánvadászatra. A cukornád, kávé és eukaliptuszfa ültetvényei is szép pénzt hoznának a házhoz, ha megtanuljuk értékesítésük kellő módját. Szóval, összegyűjthetnénk az öt világrész minden hasznosságát. Ilyképp rendbejönne valahogy hírünk a világ előtt. Bár még marad elég nehézség. Át kell majd írni rövid idő alatt ismét az általános és középiskolai természetrajzot, biológiát, földrajzot; a legközelebbi világkiállításra híres konyhánk részére Iá- . mahúshoz való receptre ké- i szült paprikást kell tálalni; ” a vicinálisok helyébe a sokkal modernebb tevekaravánokat iktatja a vasút; és visz- sza kell helyezni eredeti kacskaringós állapotába a Tisza folyót is. Vajon lesz-e megfelelő mennyiségű és képzettségű szakember, akikkel megoldható ez a rengeteg nehéz felK A dék lesz az alföldi róna, de adat? Aggódom. Sajnos, a gondolni kell kissé külkereskedelmünkre is. Mi lesz ezzel? Vajon elvesztvén ezeréves tulajdonságainkat, mit adhatunk majdan helyette? Erre nézve volna néhány ésszerű megoldás. Például itt a lehetőség az annyit hangoztatott belterjesség elérésére. Abban van a jövő! Mert ha a Hortobágyon lámanyájak legelésznek) célszerű volna az alföldi szavannán oroszlánt is tenyészteni. A Mátra bércein zergét, a Dunántúlon pedig egyéb apróbb vadat: gondolom, indiai elefántot. És a Balatonban igazi otthonra lelne a cápa, krokodil és a víziló. A partokon rinocerosz napozgatna és zebrák vágtatnának Siófoktól Keszthelyig a műúton. magyar lámapásztor-képzés még gyermekcipőben jár, és fejlesztése ebben az évben nem is szerepel Debrecen költségvetésében. De nem akarok feleslegesen aggályoskodni. Tudom, hogy a természet önkényes változása úgyis közelebb visz a problémák megoldásához. A kezdet már megvan, a folytatásban sincs oka kételkedni senkinek. A múlthoz ostobán ragaszkodó maradi gondolko- zású ember az, aki képtelen felfogni józan ésszel, hogy mit jelent számunkra az újonnan létesítendő atlantióceáni mágneses sarok, valamint a hortobágyi lámatenyészet megalapozása Deb* récén városa által. (Fehér) I VASÁRNAPI . TÁRCA lí ILIENNE, HA. Mi lenne, ha most, harminc év múltán találkoznék Titz Jánossal? És miért éppen vele, kérdezhetnéd joggal... Tudod kérlek, én sokat gondolkodtam mostanában. Mindig is így volt, tépelődő természet vagyok. Sokszor úgy vélem pedig, fölösle- ges egy társadalom gondjait cipelni mindenért felszisszenni, mert az élet, a világ úgyis w— a irányunkban, a szocializmus irányában cwruum.ci. jigy óra {fejlődik. És mégis, nem tudok parancsolni ma- otthonosan szedelőz-fsamnak. Sokszor elgondolom: miért van az, ködtek az öregek, békésen ffh°£y Mjön egy már általunk művelt fiatal az tréfálkoztak egymással, aztán ff egyetemről, s elfeledkezik tegnapi magáról, fogtak botot, kalapot, elindul- ff új szokások, tudálékosság és egyéb rossz tu- tak a kijárat felé. A fiúk utó- ff lajdonságok fejlődnek ki benne. Miért, hogy nuk. Útközben fizettek az elé-ivannak nálunk jól élő, vezető állású emberek, bük siető pincérnek. K int, a hűvös öszELEJI ESTÉBEN éppen most szóródtak szét az öregek a szélrózsa minden irányában. Az övék hatalmas ka- laplengetések: tiszteletem, viszontlátásra ; szervusz, öcsém — köszöngetés után egyedül vágott neki az estének. A három fiú elsietett mellette, és váratlaniul megálltak előtte. Feri a zsebébe nyúlt, és erőszakkal az öreg kezébe nyomott egy pénzdarabot. Két baakik nem tudják elfogadni ezt a rendszert, J amely nemcsak nekik, hanem másoknak is, a ^ legnagyobb tömegeknek nyújt emberhez mél- jtó életet. Begyepesedtek, vagy éppen a töme- I gek felemelkedése fáj nekik? Vagy talán sonkán nem emlékeznek itt jól? Sokszor szeretném kikiabálni az én emlé- | keimet, nagy megaláztatásaimat, feneketlen ^ gyűlöletemet a múlt társadalmi berendezéséivel szemben, de nemcsak az én példáimat, Ihanem a mellettem élőkét is: a derékba tört ) tehetségekét, az örökké belenyugvó és alázatos mindenfajta cselédekét is. De hát mi vagyok én, egy egyszerű pedagógus, kis pont, akit csak kevesen hallanak, akirátja is meghökkent ettől, a ff tői csak kevesen tanulnak, s akiben esetleg férfi pedig vörösre gyűlt áb- rázattal tiltakozott sértett büszkeségében: — De kérem, micsoda im- pertimencia ez! — Bácsi, bácsikám, miért koldul maga? — kérdezte tőle Feri szokatlan gyengédséggel, (még hitetlenkednek is, talán csak pozíciófél- (tésből vagy a kenyérért csinálom. De azért ) mégis mondogatom, tépelődöm, gondolkodom. 1 Mostanában például arról a pontról indulok i el bizonyítani, hogy »mi lenne, ha ...?« • Igen ... Mi lenne, ha visszajönnének azok az • idők, mi lenne, ha a ma kisgazdái és tsz-tag• jai újra cselédek lennének, ha visszatérnének a köpködők és az ÄDOB, az ingyen konyhák és nyomorenyhítő akciók, a grófok és a bankok, a kilakoltatások és a garden partyk, a tőzsdék és a részvényesek, a keresztény kurzus és a zsidóüldözés, az extra magyarok és a kutyabőrök világa, egyszóval mindaz, ami kelléke, eszköze és mellékterméke volt az úri magyar kapitalizmusnak... És ezzel operálok, agitálok. Mostanában egyre jobban foglalkoztat az a gondolat: mi lenne, ha találkoznék most, harminc év után ebben az országban Titz Jánossal? Azzal a Titz Jánossal, aki elhagyta akkor az országot, hogy máshol boldoguljon... De miért? ... Ha érdekel az eset, elmondom neked is... Ugyanis abból indulok ki, mi lenne, ha Titz János hazajönne. Megállapíthatná-e, hogy az ő esete ma megismétlődhetne itt? Titz János jó barátom volt, bár elég ritkán láthattuk egymást. Egyetemre járt, így csak vakációban találkozhattunk. Én akkor már S- ban, az ő falujában tanítottam, s ő hozzám járt könyvekért, meg egy kis beszélgetésre. Sok minden rokon volt gondolatainkban, mindketten lázadók voltunk, az akkori rend ellen írt könyveket olvasgattuk. Kérdezhetnéd, miért lázadt Titz János, amikor egyetemre járhatott? Igen, ez a tény igaz. Csakhogy a barátom nagyon jól látta, hogy esete mennyire kivételes, hogy a négyholdas parasztoknak egyetlen gyermeke sincs mellette az iskolán, ahol ő fehér holló a grófi és báró gyerekek az ári magyar középosztály leszármazottjai között, akik eléggé éreztették ezt a tényt vele, irigykedtek is rá, mert a legjobban haladt a Adományokban előre, magasan első volt évfolyamán. Azon a nyáron, amikor ez az eset történt vele, az utolsó éve előtt állt. Sokat tanult, s
