Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. augusztus IP SZOMBAT ESTE cl &zajm.d£ág. p/ii'kbaji ( Táncolok ) (Elnézést kérek az ellesett szavakért, szavamra mondom, nem hallgatóztam, tánc közben akaratlanul végighallgattam az alábbi beszélgetéseket.) Kék nyári ruhás lány, fehér inges, barna nadrágos fiú táncol szorosan összesimulva. A lány szőkefürtös homloka a fiú v áliához ér. Lassan táncolnak, szemük lecsukva, csak néha-néha néznek fel, ha valaki nekik ütközik. Akkor sem azt nézik, ki volt az, hanem egymásra mosolyognak valami na- gyon-nagyon szép mosolygással. Egy ilyen egymásra nézéskor éppen mellettük táncoltunk. Lassan nyitotta fel szempilláit a lány. — Szeretsz? — Nagyon... — csak a száj mozgásáról lehetett leolvasni. Boldog rezgéssel csukódtak le a szempillák, (s ha lehet) kicsit még közelebb simultak egymáshoz. • • « Legújabb divatú pulóver, szürke csőnadrág, vagy három centimétől es vastag talpú cipő — ez a fiú. A lány: Feszülő kosztümalj, mély.cn kivágott blúz, fekete, csokorba kötött gyöngysor, tornyos hajviselet-különlegesség. A lány: Nem jött meg a palim ma este, már éppen haza akartam menni (unottan elhúzza a száját). De veled is egész jól lehet csörögni (kivillannak fogai a tűzpiros ajkak közül). A fiú: ne fűzz, kis- anyám, inkább arról beszéljünk, hova megyünk innen. Unom már ezt a kampós társaságot. Egyik lába előre, a másik hátra bicsak- lott, azt hittem ösz- szeesik, már segíteni akartam. Aztán láttam, semmi baj sincs, csak dobszóló következik. összevissza rángatták, lökdösték egymást, ficamították magukat, s a dobszóló befejeztével magasra tartott fejjel ellibbentek a tánco- lók közül. * • * őszülő, kopaszodó halántékú férfi táncol, kicsit régimódl- san lépetgetve korabeli partnerével. Messze vannak egymástól, igaz, kicsit elhízott, pocakos termetük eleve kizár minden más lehetőséget. — A mai borjúpörkölt nagyon finom volt — így a férfi. — Igen, s hozzá az uborkasaláta. Tudja, nagyon szeretem az uborkasalátát. Tejfölösen, kicsit megcukrozva. — Én is így szeretem, de három év óta nem szabad ennem. Eltiltotta az orvos, csak kovászos uborkát ehetek. A galuska viszont puha volt egy kicsit, vigyáznom kell vele, mert megfekszi a gyomrom. Meg a májam is zsugorodást kap tőle. — A szívem néha... — A vesém legtöbbször estefelé... Ha gyors a tánc, ha lassú, ők topognak szép lassan, csendesen. Megbeszélik életük jelentős kérdéseit, nemigen törődnek a körülöttük virgonckodókkal, mint ahogy azok sem igen a két öreggel. Kilenc óra után már alig találni üres széket az asztaloknál. Égnek a színes lámpák, szól a zene, szerelmesen vagy kevésbé szerelmesen táncolnak a párok, sürögnék-forognak a pincérek és negyedóránként elfogy egy hordó sör. (Azért csak negyedóránként, mert hamarabb nem győzik a pincérek széthordani.) Éppen ismételten közölni akartam szívem választottjával, hogy mindenre képes lennék érte, amikor egy harmincöt—negyven év körüli házaspár, két gyerekét maga előtt tuszkolva, megzavarta édes kettesünket. — Szabad ez a hely? — mutatott a férfi az asztalunknál lévő üres székre. — Igen, tessék — igyekeztem mosolyogni is. — Te ülj le — mondta feleségének a férfi, s elment, hogy a két gyereknek meg magának széket kerítsen még. Fáradozását hamarosan siker koronázta, s megkezdődött szomorú, de tanulságos »társbérletünk«. — Anyu, én is..., apu, nekem is ..., anyu, mi ez? ..., apu, miért van az?... — („TÁRSBÉRLET") kezdték a gyerekek örökös és soha meg nem unt (mármint a részükről) kérdéseiket. — Ez ezért van, az meg az, fogjátok be már a szátokat — kapták meg a felvilágosítást a szülőktől, megtoldva mindjárt egy hasznos tanácscsal jövőbeni viselkedésükre vonatkozólag, amivel én teljes egészében egyetértettem. Nem így a gyerekek. — A bácsinak miért nincs nyakkendő a nyakán? — kérdezte ujjával felém bö- ködve az egyik.-— Nem tudom — így a mama. — Kérdezd meg tőle. — De jópofa kisgyerek (te vízfejű) — valami nevetésfélét is kipréseltem a torkomon. — Mert meleg van, és nem kötöttem ma este, tudod, ezért nincs (pukkadnál meg!) — gügyögtem kedvesen. S a néninek miért van gyűrű az ujján?, a bácsi miért fogja a néni kezét?, a bácsinak miért van akkora füle, a néninek piros szoknyája? — és így tovább, már majdnem én pukkadtam meg. — Lajos, te többet nem iszol! — szinte megköny- nyebbültem, hogy a sok »miBALATONI ÖRÖMOK EQYEDÜL NYARALTAM ért« után egy kijelentő mondatot is hallok. Lajosnak azonban, úgy látszik, inkább kedvére volt az előbbi állapot, amikor én a méregtől, ő meg a sörtől kezdett pukkadozni. — Még nem is ittam — fejét válla közé húzta, szelíden pislogott élete párjára. — Majd otthon kiértékeljük — dörgött a szerető hitvesi szózat, s Lajos fájdalmas tekintettel nézegette a pohár alján sárgálló két ujjnyi folyadékot, majd bátortalan kézzel utána nyúlt. Emelte már a szájához, amikor... — Lajos! — Nem is jó ez már, meleg. — Lajos fürge mozdulattal helyezte vissza az asztalra. Megszorítottam Ági kezét, egymásra néztünk. Az én tekintetem: — Te is majd? ... Az övé: — Nem, én soha .. . Elhittem. Úgy kellett. Virányi Pál. 'TORKIG VAGYOK a-L mindenféle megoldású családi üdülésekkel, mert egyszer már én is szeretnék mások módjára, békésen nyaralni. Ezért elhatároztam rokonságom nagy megrökönyödésére, márpedig én egyedül nyaralok, mert ez az igazi, ez a nyugalom, a függetlenség, a kikapcsolódás, ez a pihenés. Megkaptam a két hétre szóló beutalásomat. Indulás előtt összeruccanok a családdal, mert Adél néni el akar kísérni, már öltözik, és szalmakalapját tűzögeti a feje tetején. Keveselli a pongyolámat, és sokallja a fürdőruhámat, mondva, hogy »jesszusom, ez már sok, hiszen a kődököd is kint van«, és rögtön meg akarja toldani Tóni bácsi klott gatyájának maradékával. Azután lelkemre köti, ne ismerkedjek, keressem idősebb hölgyek ismeretségét és jóindulatú pártfogását, kerüljem a férfiakat, ne higgyek nekik. Végre már itt is vagyok, ebben a gyönyörű üdülőben. A szobám aranyos, a kilátás feledhetetlen, a gyep zöld perzsaszőnyeg, a kánnak virágai égnek, mint a tűz, az út okker- sárga kavics, a pettyes kertiernyők fodrait lengeti a szellő, a Balaton itt ring a lábam alatt, és a fehér vitorlák pillék módjára rajzanak a vízen. A portás kedves, a személyzet előzékeny, a koszt kitűnő, a szomszédaim angyalok. Az egyik egy herkules. valóságos boxbajnok, külföldi turnéja után pihenteti bevert orrát: olyan csendes, mint egy sült hal, de egész nap a folyosón sétál fel s alá, de hát mindenki úgy érzi magát jól, ahogy neki tetszik. A PORTAS olyan kedve- sen köszön, ahogy kilépek, hogy szinte rosszul esik, hogy én nem tudok még kedvesebben köszönni. Állok a nagy teraszon, és iszom az illatot, a levegőt, a ragyogást, az egész gyönyörűséges kilátást, mikor mellettem megszólalnak vélconyabb és vastagabb hangon. — Szia, kisanyám! Két pár vastag talpú cipő, bronzcsíkos, mustár színű zoknik, és két csőnadrág áll mellettem. Óvatosan körülnézek, és egyre inkább az az érzésem, hogy ez nekem szól. A fiatalabb és az idősebb csőnadrág minden agitálás nélkül, szoknyanyelven, nagy hozzáértéssel tárgyalja meg arányaimat a lábujjamtól a fejem búbjáig, miközben gyökeret ver a lábam, és hirtelen nem tudom lenyűgöző szemte egyszer pihenőként betévedt a grófi parkba, amely enyhet, árnyékot nyújtott a nagy melegben. Volt ott egy tó. is. Gondolt egyet, belement, megfürdött. De itt ütött ki a baj. Éppen arra koesizoti a gróf fia két halvány arcú, hosszú ruhájú, kesztyűs, elegáns vendéglánnyal. A gróf fia együtt járt vele egyetemre, de h-r-y jellemezzem kettejük viszonyát, a g.éí gyerek — bár tudta, hogy egy faluból valók — soha szóba sem állt vele, a vakációkon sem hívta meg magához, pedig számára az csak segítséget jelentett volna, mert buta volt, mint a tök. Szóval a gróf gyerek meglátta a fürdőző barátomat. Hangos szóval, hogy ő is hallhassa, odaszólt a kocsisának: »Kergessék ki azt az alakot onnan... Micsoda impertinencia... S csakugyan így történt. A kocsi könnyedén to- vajördüL, benne a gróf gyerekre csodálattal tekintő vendéglányokkal, s kis idő múlva ott voltak a kertészek, akik a parancsot végrehajtották. Titz János barátom életében először fellázadt. Nem hagyta ennyiben a dolgot. Megszáradt a napon, felöltözött, aztán beballagott a kastélyba. Várt egy keveset, amíg visszaért a kocsi a nevetgélő, boldog és gondtalan előkelőségekkel. S akkor odaállt az ifjú elé, ahogy az éppen belépett, s azt mondta neki: »A kölcsönt pedig most visszaadom, gróf úr...« És szép nyugodtan lekent neki két jó nagy pofont. Aztán úgy, ahogy jött, nyugodtan hazaballagott. Gondolhatod, a dolog nem maradt annyiban. Másnap eljött hozzám a barátom, megkért, vállaljam el a párbajsegédi tisztet, mert őt a gróf gyerek nevében két úriember már felkereste. Mit tehettem, elfogadtam a felkérést, de kezdettől fogva azon voltam, hogyan lehetne elkerülni a párbajt. Volt a faluban egy igazságtalanul elcsapott gazdatiszt, az volt a társam. Ketten aztán összedugtuk a fejünket, végigböngésztük a párbajkódexet kibúvó után. S találtunk egy nagyon kockázatos megoldást. Megtudtuk, hogy a szomszéd faluban egyezer megverték már az úrfit... Egy erős, tág1 lenségük miatt, hogy most mit J is illene cselekednem. Fel- baszakadt fiatalember volt az illető, Kiss Sán- ) világosítanak, hogy tetszem dórnak hívták. Ez a verés megtorlaüan ma- ) nekik, jól el fogják tölteni az radí, mert az úrfi érezte, hogy bűnös. Erősza- j idejüket, ők klassz gyerekek, kot akart venni egy cselédlányon, akinek az a)elsőrangúan járják a rock and Kiss Sándor udvarolt. Egy este, amikor újra i roll-t, bírják a piát, mint a eljött a lányhoz az úrfi, kileste, és alaposan t gödény, kitűnő társaságuk helybenhagyta Ávan, beszerválnak engem is, A párbajkódex pedig előírta, hogy ha elő-fe^^’ fusZekli’ Va°v . zőleg az egyik fél még nem torolt meg vala-1 milyen rajta esett sérelmet, a következő eset-f Bocsánat, hogy csak ennyit j ben nem kötelező vele szemben kiállni. Ezf tudtam, megjegyezni belőle, ez pedig a mi esetünkben száz százalékban ült. f mágikus nagy kábaNosza, rohantunk a szomszéd faluba, Kiss fc^s csatakiáltás lehet, oe| Sándor örömest aláírta a jegyzőkönyvet a gróf { a Natasa máris elképesztői úrfi megvereíésérői; tehette is, középparaszt t ream> es ezert lehetőleg min- volt, nem függött az uradalomtól. Mi pedig r ^n mondat vegehez odaszovik. megírtuk az úriembereknek: »Tekintve, hogy t Meücsiptem a karomat, ha.a- a gróf úr előzőleg a rajta esett sérelmét meg(rozottan tehat ebren va nem torolta, a magunk részéről diszkvalifi- káltnak tekintjük, s mint ilyet, a párbajt meg nem engedhetőnek tartjuk«. S mellékeltük a Kiss-féle jegyzőkönyv egy példányát. Elgondolhatod, micsoda felhördülést váltott é kedem, mint egy °ártatlan fa ki ez a lépésünk. Az egész úri és papi társa- husi liba, de viszont éppen ez dalom teljes megvetése kísért bennünket so-fa szexepilem, ugye, apafej, fu káig. Jó magam például alattomosan fenyege- í székit és félláb? tő hangú leveleket kaptam egyházi feletteseimtől — mert egyházi iskolában tanítottam —, melyekben felháborítónak, az úri társaságot sértőnek és hálátlannak minősítették cselekedetemet. Az én sorsom azonban most más lapra tar- \ csőnadrágtól mentes tozik. A lényeg az volt, hogy Titz Jánosnak ^ légy itt a földön, de nem kellett párbajra mennie, hogy meglec- j nézem a vizet és elfelejtek kéztettük a gőgös urakat, és hogy barátom j mindent. kiválóan végezte el az egyetemet, »sub auspici f Z"1 SONAKOT BÉRELEK gubernátor!« diplomát kapott. é ^ és boldogan verem d De nem érvényesülhetett. Itt, Magyarorszá- ^ vizet az evezőkkel, szinte gon egy kisparaszt fia, aki méghozzá ujjat hú-1 bőrömből bújok ki, olyan jól zott a felső tízezerrel, nálunk nem érvénye-i ff2Cm _'nafiram’ amikor mel- .... , lém suhan egy csónak és marsulnetett... fis lendül két csőnadrág, hogy így hagyta ő itt akkor az országot... fátléphessenek hozzám. A Mi lenne, ha ma hazatérne...? fcsónakjuk amúgy is egyen\súlyvesztetten libben a hirte- CSÁKVÁRI JANOS < leu manővertől, és ezért igazán csak egy kicsit kell megnyomnom a farát az evezőmmel, és máris elmerülnek. Lubickolnak, mint a svábbogarak és meghúzom az evezőket, közben arra gondolok, milyen kár, hogy ilyen sekély vizű ez a Balaton. Már partot érek, de még mindig kínlódnak a vízben. Fagylaltozom, nagyon finom, tejszín és karamell. Még számba sem ér a kanál, mellém ülnek. Libabőrös lesz a hátam, és azt hiszem, kancsalítok is egy kicsit az idegességtől, mert értésemre adják, kár a buta viselkedésért, ők úgyis betörnek, ebben már jártassági bizonyítványt szereztek, fenemód tetszem nekik, hát ne izéljek, ugye, apafej stb. Otthagyom a fagylaltot és menekülök. A vaskorlátba beakad a ruhám, elszakad, majd felborítok egy kövér nénit, s utánam kiabál mérgében... Vacsoráig ülök a szobámban, nem merek kimenni a strandra, határozottan félek, és a nagy melegben a mosdótálban lubickolok, most aztán valóban egyedül nyaralok ... Rántott halat eszem, sok krumplival és még több salátával, már hozzák a sört is, de már ők is itt vannak, és fulla- dási rohamot kapok, mintha szálka volna a torkomban. Kedélyesen ülnek le mellém, mint régi ismerősök, tegeznek és faggatnak, valljam be, melyikük tetszik jobban, mert akkor természetesen a másik átadja a teret, és ne izélj már, kisanyám, ez már unalmas, csinálj valami újat, ugye, apafej stb. Mit lehet ilyenkor tenni? Szólni valakinek, a pincérnek? Egy másik idegen férfinek, vagy egy csuhid apának, akinek a felesége esetleg félreért? Kinek szóljak, ez szörnyű kínos, nincs más, mint a mene- külA~. fy LÖK A SZOBÁMBAN, még a kulcsot is ráfordítom minden eshetőségre készen, és búbánatosan elmélkedem, hogy nem volna-e jő pakolni és reggel hazamenni, itthagyva csapot-papot, illetve csőnadrágot. Azonban még amúgy igazában végig sém gondoltam, amikor az alacsony erkély korlátján átvetődik egy láb csőnadrágban, és utána húz a másik. — Szia, kisanyám! — szól a tulajdonosa vidáman, és szétterpesztett lábbal megáll köztem és a bezárt ajtó között. — Én fenegyerek vagyok, kisanyám, jó lesz, ha megszokod, én nem ismerek lehetetlenséget. — Takarodjék — suttogom alig hallhatóan. Hitetlenkedve néz rám, ez nem lehet igaz, neki a nők nem tudnak ellenállni, csak egyszer csókoljam meg, garantálja, hogy nem tud lerázni a nyakáról. Értésére adom, hogyha el nem tűnik, olyan sikoltozás1 rendezek, hogy a Balaton is elhagyja a helyét. — Csigavér, kisanyám, fő o. nyugalom — csití t flegmán, mert ugyan mit érek vele, ha összefut is az egész ház, és meglátják, hogy itt vagyok egy férfivel, édes kettesben, ám legyen, ha nekem ez a botrány megéri, de ő nem mozdul el, és erre végigheve- redik az ágyamon, jól tudva, hogy közelébe menni az ajtóból nem merek. Hirtelen nyugalom száll meg és visszanyerem régi derűmet. Egy pillanatig elgondolkozva nézem ezt a számomra érthetetlen és émelyítő csudabogarat, már mosolyogni is tudok. — Szia, kísapám — mondom neki kedvesen. Nincs harag, ugye, apafej, fuszekli és félláb, és ezután kilépek az erkélyre. Megnyugtatóan alacsony, habár nem tűsarkú cipő számára találták ki éppen. Apafej álla szinte leesik a hirtelen változásra. De mikor látja, mit akarok, vállat von, csak menjek, elvégre egész éjjel nem fogok az éjben csatangolni, ő vár rám. Átlépek a korláton, meglepően jól sikerül, kis huppanás- sal földet érek, és már rohanok is a bejárathoz. A portás álla is leesik, mikor megint lát bejönni anélkül, hogy kimentem volna. Szigorú arccal tudomására hozom, hogy világosság és betörő van nálam. Az szerinte hi van zárva, itt ilyen még nem volt, de nem is lesz, de azért odainti az arra menő gépészt és a kanyarban a még mindig a folyosón sétáló boxbajnokot, a kis szobalány igazán már csak magánpasszióból csatlakozik hozzánk. Ti/í ég Állnak az ajlVÍ TÖM ELOTT. A portás tréfásan bekopog, és kedélyesen megkérdi: — Van bent valaki? — Micsoda ördögöd van, kis- apám... — hangzik bentről. A portás álla most esik le igazán, a gépész eltátja a száját, a kis szobalány segítségért kiabál, és gyilkost, betörőt sikoltoz. A boxbajnok van észnél közöttünk, nekiugrik az ajtónak. A berohanok háta mögött csak villanásnyira látom a fejvesztetten menekülő, korláton átvetődő, erre az eshetőségre igazán nem számitó csőnadrágost. A portás, a Gépész, a boxbajnok is átlép a korláton és a nyomába zúdulnak, mint a darazsak. A kis szobalány visít, mintha ölnék, a szobám megtelik hálóinges, pizsamás, rémült arcú emberekkel, akik már tudják, kit raboltak ki, és kit gyilkoltak meg, még a részleteket fejtegetik a hátam mögött megkapó részletességgel, csak én vagyok nyugodt egyedül. Na, nézzük csak, apafej, fuszekli és félláb, mit ér a tudományod, eléred-e a kerítést, kisapám? Már fel is kapaszkodik rá, mikor utánanyúl a szelíd képű boxbajnok és visszarántja, mint a rongyot, éppen a reflektor fényébe, és idáig hullik az éktelen nagy öklök hatalmas klopfolása, mire valami úgy nyekereg a fűben, mint bajba jutott csecsemő a pelenkában... Mihályi Margit ’gyök, és éppen most készülök ’ egyedül nyaralni, tehát fel- ’ tartott orral menekülök, mire [utánam kiáltják: kár a gőzért, ; kisanyám, és hogy úgy viselEgy kicsit lelohad a lelkese t elésem és Adél nénire gondo- ) lók meg a bibliára, hogy tisz ítéld apádat és anyádat, illetve ) értve ezen Adél nénit, hogy életű ezután Dezséry László: BARÁTSÁG Az ifjúságnak írt sorozat második füzete a barátságról szól. — Hogyan szerezhetnék barátot? — kérdezi, s feleletet is ad a mindenkiben felmerülő és sokszor eredménytelenül végződő kérdésre. S a későbbiekben: ►►Mire való a barátság?« ►►A barátság a magány, az egyedüllét ellen, beszélgetésre való.« ►►A barátság szórakozás is, kellemes időtöltés.« ►►A barátság a jellemfejlődés iskolája.« Olvashatunk a jellemvonásokról melyek jó barátságban kifejlődnek: a tapintatról, a meghallgatásról, a hallgatásra való képességről (különösen lányok f’ gyeimébe) és az áldozatkészségről. Útmutatást ad arra vonatkozóan, ki alkalmas a barátkozásra, ki a jó barát. A «-Bizalom és becsület a barátságban« című fejezetben megtudjuk. milyennek kell lennünk, hogy barátunkat, vagy barátainkat megtartsuk. Megismerjük Petőfi és Arany, Széchenyi és Wesselényi Miklós, Bartók és Kodály, Marx és Engels, Clara Zetkin és Rosa Luxemburg e*rész életére szóló barátságát, s látluk az eredményeket, amiknek elérésére segítséget nvúitott ez. Haszonnal olvashatják a kis könyvet a fiatalok, hanem a felnőttek is. Világ-ifjúsági Találkozó 1959-ben 1959. júliusában és augusztusában tartják meg Bécsiben a Világ-ifjúsági Találkozót, amelyen a világ 60 országából 17 000 fiatal jelentette be részvételét. A külföldi, valamint az ausztráliai fiatalok népes tábora naponta választhat majd a 15 osztrák és nemzetközi hangverseny és 20 féle szabadtéri színielőadás csábítónak ígérkező műsora között. A gazdag programban szerepelnek zenei fesztiválok, dal- és népi táncünnepségek, a fiatal tehetségek parádéja, amatőr- színielőadások, ének-, tánc-, kórus- és balettversenyek. Tervbe vették képzőművészeti és iparművészeti kiállítások megrendezését is. A nagyszerű Világ-ifjúsági Találkozó 1959. július 26-án, a stadionban ünnepélyes bevonulással kezdődik.
