Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. augusztus 10. •• Ot község állatorvosa Jobb talaj — Látja, ennyi pihenőnk van mindössze, ha egyszer megkezdődik az oltás. így dél felé beülünk néhány percre a borbélyhoz, amíg gyorsan le­húzza a szakállunkat, aztán gyorsan megyünk tovább. Ma is már hajnali négv órakoT megkezdtük a munkát. Eddig 61 háznál 300 sertést oltot­tunk be másodszor orbánc el­len itt Taszáron. Korai ez a kezdés? Hiába, nem lehet más­ként. A gazdák zöme csak ko­ra reggel található itthon ilyen nagy munkaidőben. Dr. Nagy Gyulával, a batéi állatorvossal beszélgetünk Ta­száron. Ez a község is hozzá tartozik éppúgy, mint Baté és még három falu. Amíg munká­járól beszél, többször türelmet­lenül pillant a borbély nagy tükrére: sietne már, várja a sok munka, s még egy beteg sertést is meg kell néznie Mos­dóson. A többit már menet közben mondja el, míg egyik portáról a másikra igyekszik, kezében az oltóanyaggal teli fecskendővel. — Nagyon szép a mi mun­kánk, ha fárasztó is. Itt van például Taszáron ez a sok ser­tés. Ez a másodszori oltás egy évig immúnissá teszi mind­egyiküket az orbánccal szem­ben. Hát nem jó érzés tudni azt, hogy a gazda nyugodt, nem kell idegeskednie amiatt, hogy esetleg megbetegszik a jószá­ga? Nem jó az, ha az állattar­tó gazdák bíznak bennünk, s hisznek abban, hogy beteg jó­szágaikat meggyógyítjuk? Más­t „Naposcsibe kétszeri t> ^kitrombitálása 20 forint" J A dolog úgy kezdődött, hogy a megyei központ egyik kül­dötte a nagyberki földmű­vesszövetkezetben ellenőrizte a pénztárbizonylatokat. A pénz kezelője mellette ült és segédkezett. Csendesen, szor­galmasan. Csaik akkor neve­tett fel, amikor az ellenőr egv 20 forintos .kiadási bizony­latot vett kezébe, s megnézte, mire adták ki ezt a pénzt. A megokolás az első pillanatban valóban derültséget kelthetett bárkiben. A bizonylaton J ugyanis ez állt: "Naposcsibék? kétszeri ki trombitálása 20 fo-? ......................... .. r int«. Rövid kérdezősködés ? Téli legelőkkel, a legelők jo után sikerült megtudni, mi is ? kihasználásával és a takar­sz a kitrombitálás. 5 manykeszletek takarékos be­Az eset Botéban történt. A J gyűjtésével előzhető meg a ta- községi tanács hosszú ideig ? ^rmanyhiány. A Foldmuve- ugyanúgy doboltatta ki Minisztérium Takar­magasabb terméshozam A tavalyinál gazdagabb ara­tás volt a Somogytarnócai Ál­lami Gazdaságban, Búzából 10,5, rozsból 9 mázsa termett katasztrális holdanként. Őszi árpából 12 mázsán felül, zab­ból hét és fél mázsát takarí­tottak be holdanként. Volt olyan tíz holdas zabtábla, ame­lyen 14 mázsa termett átlag­ban, Főleg a meszezéssel ja­vított talaj hálálta meg a gon­dosságot. Ahol máskor alig arattak többet 300 kilónál, ott most meglepően magasabb volt a hozam. A múlt évben csak 25 holdat meszeztek. A kísérleti parcel­lák, a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy megéri a fárad­ságot. Az 1958—59-es gazdasá­gi évben már a felsőgyöngyösi, a ferenctelepi üzemegységben is — összesen 90 holdon — vé­geznek talajjavítást meszezés­sel. Hogyan slőzhető meg a takarmányhiány ? különben is az öt község kö­zül itt Taszáron található a legjobb szarvasmarba tenyész- anyag. Ha gümőkór* elleni ol­tás válik szükségessé körze­temben, mindig Taszáron kez­dem a munkát, mert itt a? eredmények gyorsan kézzelfog­hatókká válnak, ezenkívül pe­dig a gazdák is nagyon segí­tik munkámat. Ez természetes is, hiszen mindannyian tudják, ha egy tenyészbika reagál a gümőkórra, legfeljebb nyolc­ezer forintért kel el, viszont ha immúnis a betegséggel szemben, húszezer forintot is megkaphatnak érte. A minisz­tériumtól egyébként két esz­tendőt kaptunk a gümőkóros szarvasmarhák rendbehozásá­ra, az eddigi eredmények azon­ban azt mutatták, hogy ezzel a munkával már egy esztendő alatt végzek. S ennek én örü­hirdetményeket, mint szer­te az országban min­den kisközségben. A baj ott kezdődött, hogy a dob nem­régiben tönkrement. Honnan szerezzenek kutyabőrt, hol csi­náltassák meg a dobot? Ta­nácsülésen is foglalkoztak ve­le, mert hiába, a lakosságot értesíteni kell adófizetésről, vásárról, felvásárlásról, min-^ denről. A tanácstagok is Gaál Mihály tanácstitkárral az) ) élen úgy döntöttek, hogy ? kell fogadni Pataki Aridra mány gazdálkodási Osztályán adott tájékoztatás szerint az egyes gazdaságok már a múlt években is kedvező tapaszta­latokat szereztek a téli legel­tetéskor. Éppen ezért ajánla­tos, hogy a juhok és a serté­sek részére repcés rozsot és spenótot vessenek téli legelőül. A jószág, különösen a juh, még az alacsonyabb hó alól is ki­legeli a vitamindús, friss zöld­takarmányt, és igen jól hasz­nosítja. Ugyancsak fontos és sürgető feladat, hogy a nyári esőzések után általában elgyo­mosodott legelőket a legelteté­si bizottságok és a gazdaságok sürgősen megszabadítsák a gyomoktól. Országosan nagy a fejlődés a tsz-ek állatállományában A bíborhere szerződéses termelésének feltételei A somogyi földművesszövet­kezetek ezekben a hetekben 650 katasztrális hold bíborhe­re termelésére szándékoznak szerződést kötni a falusi dol­gozókkal: egyénileg gazdálko­dókkal, szakcsoport-tagokkal és mezőgazdasági társulások­kal. Ez a feladat tavaly még a MEZÖMAG Vállalat hatás­körébe tartozott. A szerződések nyomtatványai már kint van­nak a földművesszövetkezetek­nél, megkezdődtek a szerződés- kötések is, hiszen augusztus közepe és vége a bíborhere el­vetésének a legmegfelelőbb időpontja. Milyen előnyökkel jár a bí­borhere szerződéses termelései A termelő mindenekelőtt mélyszántási hitelt kap a föld­művesszövetkezettől kamat­mentesen, ha géppel szántatjs fel a leszerződött területet. A vetőmaghoz és a műtrágyához is így jut hozzá. Ezzel szem-’ . ben a termelő köteles az egész I termést átadni a földműves­szövetkezetnek. A földműves- j szövetkezet a bíborhere mázsá- ♦ jáért 900 forintot fizet, ha tisz­tasága eléri a 90, csíraképessé­ge pedig a 84 százalékot. Szakcsoportok, mezőgazdasá­gi társulások nagyüzemi fel­árat is kapnak, ha a szakcso­port, illetve a mezőgazdaság: társulás tagjai közösen kötik meg a szerződést, közösen szántanak, vetnek, közösen vé­dekeznek a bíborhere kártevői ellen, és közösen takarítják be a termést. A szakcsoport bíbor­here földje háromnál több tag­ban nem lehet. A tagok közö­sen kötik a szerződést, felelős­séget azonban mindenik tag s saját leszerződött területe után vállal. Ha ezek a feltételek megfelelnek a valóságnak, ak­kor 50 mázsánál nagyobb mennyiség átadása után, má­zsánként 50 forint nagyüzemi felárat kapnak. Bíborhere termelésére tehát a föld művesszövet kezetek köt­nek szerződést mostantól kezd­ve a termelőkkel. A termelőszövetkezetek el l szarvasmarha-állománya az el- ___ ^ ^ .UIJ1ás i múlt félévben 28 630-al növe­lők a legjobban, mert azokat i hivatalsegéd iavaslatát sa iö-2 kedett, s ezen belül a te-hén- a gazdákat segíthetem akik-) v5fc€ _’mivJel kutyabőrt, sai-| állomány 8880-nal. Jó jel, hogy kel nap mint nap találkozom.* nem tudtak ^erezni borjukat általában felneve­w 3 i dobolás helyett trombitaszóval > ük. Míg például 1957 első fele­kulonbozo betegségektől. i gyűjtsék össze a falu népét.* ben 1321 bor jut adtak el levá­? Mellette szólt az is,, hogy ha a 4 Sásra, az azóta megnövekedett ) dobot mindenáron meg akar--? tehanallomany alól hat hónap ? nák javítani, legalább 400 fo-) ™1"1 alatt viszont csak 783 borjú került levágásra. A sertésállo­mánynál még nagyobb a fejlő­dés, a termelőszövetkezetek ma csaknem 58 000-el tartanak több sertést, mint a múlt év végén. Ugyanezen idő alatt a juhállományuk 141 200-zal, a baromfiállományuk pedig csak­nem 600 ezerrel növekedett. Több mint 1200 mesterséges malac született n ár Balatonnágyber eken "intőt fizethetnének ki, egy ? szépen csillogó réztrombita pe- ' dig mindössze 183 forint. ? li-r A Balatonnagybereki Állami Gazdaságban ez év januárjá­éi örült hát Pataki bácsi, ami kor Kaposvárra utaztak, és| Azt mondják a hozzáértők, a , megvásárolták a trombitát, f vásár el sem képzelhető jó Már a vonaton, útközben is? hangulat nélkül. Éppen ezért ä kipróbálta, s az állomástól a?az ízléses pavilonokban bor- tanáosházig való gyalogolása * kóstolók tucatjai, büfék, csár­dán uctuuuuu j.ic5 ai ,,.,w , valóságos diadalmenet volt) dák, éttermek, cukrászdák bő- cák mesterséges msgterméke- ? számára. Baté apraja-nagyja ? séges választékkal várják ven- nyítésének első kísérlete. Az ) kint volt, az utcán. Az első ki-f dégeiket. Újdonság lesz a bólé­---------------------------------- -------- büfé, a tejipari igazgatóság p edig koktélok és egyéb alko­holmentes frissítő italok árusí­tásával kedveskedik. A% Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár hírei eltelt hónapok alatt már több,' trombitálásnak nagyon nagy A íl.lrPfö \rr\I t A fll lqtor­mint 1200 mesterséges kisma-': ) sikere volt. A község állator- vosa kürtboj-tot ígért András? lac látott napvilágot, és fejlő- ^ bácsinak, hogy szebb legyen st désük azt mutatja, hogy ily 3trombitája. S a hivatalsegédet? módon is eredményesen lehetí ez rr ég jobban buzdította,? Az f szcrga’masan gyakorolt reg- > megrendeléseket _a gyarapítani az állományt, első februári születésűek zött már nem ritka a fél má-j son ki belőle, zsás, sőt az ennél nagyobb su-J joV történt az. hogy amikor lyú sem. Ezeket hizlalásra fog-^a földművesszövetkezet a na- ták be. Ezenkívül az év végéig : poscsibsk e’ adását szorgalmaz­ta, nem dobolták, hanem úgy trombitálták ki Batéban. A kiállításon is vesznek fel bemutatott Ezzel még mintegy ezret szállítanak a piacra. , - ) gél este trombitáján, csakhogy ? mezőgazdasági gépekre. , Eminél szebb hangokat csalhas-K a SZÖVOSZ akarja megköny­nyítem a vásárolni szándéko­zók dolgát. Egyébként a keres­kedelem területein is minden eddiginél nagyobb arányú lesz a felvonulás. A 230 pavilon­ban a ruházati cikkektől az » D. Z.i íNAPLÓ HELYETT jegyzetek (Bulgáriából... 4 millió 353 ezer liter tej iél év alatt Te vagy a vendég Sokáig azt gondoltam, hogy számomra is »csak folt a térképe. Rejtve maradnak előlem a hegyek, a hazámtól távoli városok és emberek. En is, éppúgy, mint mások, dédelgettem magamban a gondolatot: egyszer szedem a sátorfámat, és hajóra, repü­lőre, vagy vonatra szállva ne­kivágok a nagy világnak. Megmártózom a tengerek vi- i zében, taposom hams bércek Ságban például 205 törzsköny-J rejtett útjait, kezet szorítok 4 353 000 liter tejet fejtek fél év alatt a Somogy megyei álla­mi gazdaságok tehenészetei­ben. A Marcali Állami Gazda­? ál| vezett fejőstehén júliusban? óceánokra több mint 73 ezer liter tejet» adott 3,7 átlagos zsírtartalom-1 mai. Az egy tehénre jutó tej- í hozam jelenleg már 3020 liter | felett van, és az év végére élj akarják érni a 4000 literes te-í henenkénti átlagot. Ezzel az ♦ eredménnyel a gazdaság tehe-t nészete az országos tejterme­indvló tenger é­- --j . mxkov a postás í lési versenyben is jelentős he-t nyomta a Bulgáriába lyet foglalhat majd el. A fe-1 jesi átlag most 12 liter. A Pil-| ié nevű tehen majdnem 40 li-j szaghoz kötődött. Tapogat­szekkel, pásztorokkal beszél­getek, akik megosztják ve­lem vacsorájukat. Mindenféle elképzelések keringtek bennem. Milyen le­het a határon túl? Hogyan élnek ott az emberek? Mun­kájuk, vágyuk, szerelmük olyan-e, mint a miénk?... Érthető, hogy ujjongtam, mikor a postás kezembe való utazásra feljogosító levelet. Képzeletem és fantáziám ez­teres nápi tejhozamával meg­szerezte magának a mezőgaz- j dasági kiállításra való feljutás? hói időzünk. jogát is. A Kedves és a Szeg- ? tam, gyűrögettem a térké­pet: vajon merre megyünk, Mikor megtud­tam az útvonalat, megnyu- ,. ... godtam, s türelmesen vártam fu 35 liter feletti tej hozammal j ^ múló, az indulás növelik a gazdaság nyeit. i A somogyi állami gazdasá-j gokban ez év első felében 7001 ezer liter tejjel fejtek többet* a tervezettnél, tejbeadásukat ♦ 132 százalékra teljesítették. ♦ aredmé-1 időpontjához elérkezni se- | hogy sem akaró időt. Buda­pest—Bukarest—Várna, s köztük mennyi város! Ál­modni sem lehetne szebbet. Az elutazás előtti éjszaká­kat szinte ébren töltöttem. Talán én voltam a Várnába induló 63 közül a legboldo­gabb, mikor a Nyugati pálya­udvaron nagyot sikoltott a mozdony. A szerelvény ki­gördült. A naptár lapjait forgatva most is hallom a csattogó kerekek zaját. A nagy váro­sokat, az apró román falva­kat magunk mögött hagyva por gyűrűzött utánunk. A komor Hargita felett felhők borongtak. Transylváni/t! Hajdani keserves panaszokat sóhajtó Duna—Olt-hang sírt fel az egymásra rakódó szá­zadokból. Messziről, az írt és tanított történelem mélyéről sodródó hangok lassan-las- san elhaltak, mikor a csodál­kozó szemű és integető gye­rekekre néztem. Egykor itt na­gyon véresek voltak a kövek, s könny hullt a harmattal, mit a tűző nap sokáig fel nem száríthatott. Vesztett és győztes csaták színhelye, el­lent és hősöket egyaránt te­mető Erdély, nem folyik több vér, nem bolyongnak síró gyermekek hegyeidben... Két napi robogás után sok­sok élménnyel érkezdünk Várnába. Az ott töltött na­pok meg egyre-másra hoz­ták az újat, az elraktározni valót. Jegyzeteimet nézve szinte újra élem valameny- nyit. Csak a szemem hunyom le és máris ott vagyok. Hívó szavamra a nappali és az es­ti Várna forgatagából ki­lépnek az ottani barátok és ismerősök. Vaszil, az újság­író, Szvetozár, a verselő, Di- mitr, a humorista és a többi­ek, azok is, akik egyik estén bort töltöttek a poharamba, meg a mérnök is, akivel a Russzó—Várna útvonalon is­merkedtem meg a kocsi folyo­sóján. Az ablakra támaszkod­va néztünk kifelé. Szemlél­tük a neki ismerős, nekem ismeretlen tájat, sokáig és szótlanul. Amikor rágyújtani készült, elém is odatartotta az Ardás dobozt. Magyarul köszöntem meg. így kezdő­dött az ismeretség. Én szív­tam az Ardát, ő meg a Kos­suthot. — Zsena? — nézett a ke­zemre. — Nincs. Neked? Nevetett. — Jobb így — s a tág me­zőre mutatott szabadságsze- retetét bizonyítva. Nem mint­ha nem érdekelték volna a lányok. Többször is észrevet­tem, hogy elnéz a vállam fe­lett , tekintete meg-megpihen a szó nélkül, de ugyancsak érdeklődő magyar lányokon. Nem haragudtam meg a csöppnyi figyelmetlenségért, hisz én nem őt néztem min­dig, főleg az állomásokon nem. Lehet, hogy ő is észre­vette ezt. Mindenesetre nem egymást, hanem a lányok fi­gyelmét igyekeztünk felhívni rejtett pillantásainkkal. Egyórás bolgár, magyar, orosz nyelvű eszmecsere után — természetesen a mu­togatásnak, papírnak, ceru­zának is elég fontos szerep jutott — úgy, ahogy tudtunk egymásról mindent. S az egyik nagyobb állomáson már testi-lelki jóbarátként lép­tük át — magyarul mondom — az utasellátó küszöbét. Le­ültetett, s egy pillanatra ma­gamra hagyott. Még körül­nézni sem volt időm, jött a pincér, tele tálakkal. Tilta­koztam. Hiába volt. A fizetés­nél is kudarcot vallottam, szóhoz sem engedett jutni. — Te goszt (vendég) vagy nálunk. Egyél. Hozzáfogtam. Hosszan nézett. Az arcomról igyekezett leolvasni a bolgár konyháról alkotott vélemé­nyemet. — ízlik, kitűnő — ismétel­tem többször is. Persze ő nem értette. — Dobre? Harasó? Gut? — kérdezte háromféleképpen is. Éppen tele volt a szám, s ezért csak bólintottam, jó mélyet, amúgy magyarosan. Mindjárt láttam, hogy elszo­morodik az arca. Alig tudtam helyrehozni a hibát. Hosszú ideig kézzel és lábbal ma­gyaráztam, hogy nálunk igenlésül bólintanak, nálatok meg éppen fordítva van, és hogy nekem igenis jó, amit hozott a pincér. Nagyot ne­vettünk, mikor tisztázódott a dolog. Mikor visszamentünk a ko­csiba, mindegyik zsebembe volt valami ajándék. Újság, cigaretta, alma stb. Behívtam őt a szakaszunkba. Itt már nem volt nyelvi nehézség, akadt tolmács. A többiek is kíváncsiak voltak. Ismerő­söm azt sem tudta, kinek vá­laszoljon. — Mi a neve annak a hegynek... Ott, igen. — Vannak-e cápák a ten­gerben? ajándéktárgyakik mindent megvásárolhatnak a látogatók. A minőségi áru biztosításá­ra az OKISZ például árumin­tabemutatót rendelt el. Csak a szakbizottság által jóváhagyott cikkeket árusíthatják ennek alapján a kiállítás területén. * * * A kiállítás gondos rendezői a lovas-pálya műsoráról sem feledkeztek meg. Ebben az esztendőben is felvezetik a díj­nyertes állatokat, lesz fogat­bemutató, lófutball, ünnepélyes lovas-felvonulás. De magára a nemzetközi lovasversenyre is a kiállítás ideje alatt kerül sor. A hat versenynapon a népi de­mokráciák nagydíjáért folyik majd a küzdelem. A benevezett baráti államok összesen 120 sportlovat küldenek a nemzet­közi lovasversenyre. — Mi a helyzet Irakban? (magyar újsághoz nem ju­tottunk már két nap óta). Barátom, mint egy minden­tudó válaszolt. Közben ő is kérdezett, velünk nevetett. Azonban, mikor a háborúra terelődött a szó, elkomorult. Az alkonyatba burkolózó he­gyek felé nézett, halkan be­szélt. Szenvedélyes szavaiba belemarkolt a szél. A tol­mács arcára meglepetés raj­zolódott. Ereztük valameny- nyien, hogy nem hétköznapi dologról beszél. — A fiatalember egyedül él — fordult felénk a nem hivatásos tolmács. Szüleit, testvérét meggyilkolták a né­metek. Gyerek volt még ak­kor. Csend szökött közénk. A tekintetek rátapadtak, meleg­ség, együttérzés sugárzott a férfivé serdült fiú felé. Mo­solyogni próbáit, azonban a keserű vonások, melyeket az emlékezés, a szörnyű kép felelevenítése húzott szája szögletébe, ott maradtak. A nagy megrázkódtatás megbontotta idegeit. Még most is vissza-visszahat, ha nem vigyáz... — Háború? Nem, soha töb­bé nem szabad! — Kiáltás­nak hatott a szavak utáni csend, néma kiáltásnak, tilta­kozásul a borzalmak ellen. Ezután már nagyon ritkán és keveset szóltunk. Halk volt a diskurzus egész Vár­náig. Ott elbúcsúzott tőlünk, s meghagyta, hogy vissza jö­vet feltétlenül keressük fel. Szeretne kedveskedni ne­künk. Hisz lehet, hogy jövő­re, vagy a következő évben ö kopogtat be hozzánk... Szvetoszrab Podarob mér­nök, Ruse — ez állt a papí­ron, melyre fölírta a nevét. GÖBÖLÖS SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents