Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Vasárnap, 1958. augusztus 10.

Áskálód ás

A vései párttiíkár

W? GYMASHOZ KÖZEL LAKTAK már a szüleik is. Jó barátságban, minden gondjukat, bajukat megbeszélték egymással, s nem múlhatott el egy vidámabb nap sem anélkül, hogy ne töltötték volna együtt, vagy legalábbis ne kívántak volna minden jót a családok aprajának, nagyjának. A fiúk is így növekedtek fel. Együtt játszottak az útszéli porban, együtt lépték át az iskola küszöbét, és később egyformán jutott ki részük a kemény, paraszti munkából.

Aztán. — hej, az idő, de nagyon szalad! — észre sem vették, emberekké cseperedtek, szavuk lett otthon, majd a faluban, a község ügyes-bajos dolgainak intézésében. Akkor kezdett először meglátszani a különbség kettejük között. Mondogatták is beszélgetés közben a szomszédok: »Okos, értelmes ember ez mindkettő, csak az egyik kicsit túl gyors, a másik viszont nagyon is megfontolja minden mozdulatát, minden cselekedetét.«

S ím, az embereknek igazuk lett. Egy napon csak végigszaladt a hír, hogy Imre — a gyorsabb — gondolt egyet, és belépett a most alakult közösbe, a Kossuth Tsz-be. No, hiszen az még nem baj, de mit fog tenni ezután? Viszi-e valamire?

Hát vitte. Nemsokára elnöknek választották a többiek, mert rájöttek, hogy rátermett, vezetőnek való férfi. Ment is minden szép rendjén előre. Nem zökkenő, akadozás mentesen, ilyen előfordul a legjobban körültekintő gazdáknál, a nagyobb tapasztalattal rendelkező tsz-eklben is. A tagok azonban jól érezték magukat a közös földön, szépen, gondosan munkáltak meg minden talpalatnyi helyet, hiszen a saját érdekükben tették.

1956 októbere aztán felkavart mindent. A rosszindulatú vihar úgy szórta szét a Kossuth tagságát, mint az őszi szél a falevelet. A nagyszájúak, az akkor hangot kapott söpredék egy rész« meg az elnök után vetette magát, meg kell találniuk és el kell pusztítaniuk ezt a »híres téeszes kommunistát«. A becsületes meg így gondolkoztak: meg kell mentenünk ezt az embert, aki azon fáradozott idáig, hogy a paraszt is emberi életet éljen végre, hogy az is jobban boldoguljon. Bújtatták hát Imrét házról házra, padlásról pincébe, nehogy nyomára akadjanak az eszeveszettek.

Amikor a zaj végkép elcsi-J tűit, csak akkor engedték ki| ismét. Ki gondolta volna ♦ azonlban, hogy ettől a pillanat-♦ tói egy másik, egy nagyon | megváltozott Imrét látnak na-; ponta az utcán, a tanácsnál,* vagy a háza udvarán. Merít Imre 1956 októbere után úgy| érezte, hogy minden összetört | benne. Valami furcsa, nagy ♦ megrázkódtatáson ment át. El-! vesztette hitét, lelkesedését, I mert amit tervezett, amiért j élt, dolgozott éveken át, most t hirtelen semmivé lett Pedig! ha ez sikerül... |

dolgoztak. Nem is volt rá szükség soha. Hamar szót értettek mindenben. Most is. Ki legyen az új tsz elnöke? Hát csakis a Józsi, ö a legokosabb, a legnagyobb -tekintélyű és, tudású ember közöttük. Természetes, ha jót akarnak, csak Józsit teszik -meg vezetőjüknek. Mikor ebben megegyezték, úgy tetszett mindenkinek, hogy több gond, baj nem is fordulhat elő. Mindenki szinte egymással versenyezve dolgozott. »Mutassuk meg az egyénieknek, hogy mi választottuk a helyesebb utat. Bizonyítsuk be, hogy sokkal -több termést ad a tsz földje az egyéniekénél ...« Ez fűtötte, buzdította valamennyiüket.

A TERMÉS ÉRÉSE, aratásána-k megkezdése idején mégis megkezdődött a bajkeverés. Azt sem tudják, hogyan, azt sem tudják miért. Vagy talán mégis Imre, a volt tsz-elnök, az eddig begu- bózott, csalódott ember indította el. Először talán nem is tudta, mit tesz...

— Mit szólnának hozzá, ha én azt mondanám, hogy »emberek, lépjünk újra a tsz-be?«

— kérdezősködött egyik-másik volt tagnál.

— Hát, Imre — húzódott a kérdezettek egyike.

— Ha te mész, én is belépek

— vágta rá a másik.

— Jól van, még gondolkozunk egy kicsit — bólintott a volt elnök, és tovább csűrte- csavarta az agyában feltörő -kérdéseket, okosdásokat.

Néhány hét múlva aztán odaállt a faluiba látogató egyik megyei vezető elé:

— Hát elvtá-rs, töprengtünk, rágódtunk, s úgy döntöttünk, belépnénk ismét a tsz-be.

— Hányán?

— Úgy tizenkét, tizenöt család ...

— Jól van, Imre — s befelé mosolygott, mert arra gondolt, milyen jó, hogy ez az ember újra felébredt, s milyen jó, hogy még mindig í>gy hallgatnak szavára a gazdák, a volt tsz-tagoik.

Milyen jó! De milyen nagyon rossz, hogy nem sokkal

ezután meg Józsi állt elé, s

»elvtárs, igaz, hogy legutóbb azt mondta Imrének, ha visz- szalép a szövetkezetbe, ő lesz ismét az elnök?« — kérdezte.

— Nem mondtam én ezt.

— Nem? Márpedig ő azt kürtöli mindenütt, hogy így lesz, csak jöjjenek — akadt el az elnök lélegzete, de egy pillanat múlva ismét kitört. Keserűen, -komoran.

— Mondja meg, elvtárs — kérdezte zihálva —, akartam én elnök lenni? Törekedtem én erre? Maga nagyon jól tudja, nogy az igazán a tagság akarata volt. Azt mondták: jó voltál szakcsoport-elnöknek, hát most sem akarunk más vezetőt magunknak. Emlékezhetik rá. így lettem én elnök. Azért is dolgoztam ed- uig, nogy megmutassam: méltó vagyok a bizalomra. S most áskálódnak ellenem. Azt mond ják azok, akik mos-t akarnak belépni, hogy az Imre visszatérését nagyon _ helyeslik, mert kell egy jó elnök végre. Jó. mondják meg, ha nem felelek meg a tisztségemben. De a szemembe mondják. Tegyenek le egyszerű tagnak. Megkeresem én ott i-s a magamét. De legyen rá indok. A jelenlegi tagok ugyanis semmi rosszat nem tudnak mondani, csak azt bizonyíthatják, hogy erősödtünk, fejlődtünk, amilyen gyorsan csak lehetett. Jöjjön az Imre, de rendesen, őszintén. Legyen elnök, de ne így. Ne áskálód ássál próbálja megszerezni a tagok bizalmát ...

/U eg Állt a beszédlfM BEN. Feje lehajtva, pillantása az út porában tapogatott. Egy keserű szót sem lehetett többet kihúzni belőle. Sőt, azóta sem. Csak Imrével feszült egy kicsit a társalgás, ha találkoznak. Hiába, nem lehet egykönnyen elfelejteni a bántó szót, nem lehet elfelejteni azt, hogy valaki meg akarja bontani egy most ösz- szerázódó közösség.még gyenge szálakkal összekötött egységét ...

Weidinger László.

Kis hallgatás állt be a beszélgetésben. Cseng a telefon. Horváth József, a vései párttitkár odalép a készülékhez, s hangosan hallózni kezd, mert igen gyatrán hallatszik a ne- ! mesvidi telefonozó hangja.

| Jó tíz perc is beletelik, miire kiharcolja Horváth elv♦ társ, a malom vezetője, hogy t ebben a nagy dologidőben ne | citálgassák a molnárt sehová. \Ha dolguk van vele, keressék S meg munkaidő után.

| Szusszantva ül vissza előbbi

♦ helyére. Keze szórakozottan í simítja végig a régimódi íróigép billentyűit. Ez a telefoná- j lás kibillentette a megkezdett X beszélgetésből, most gondo- % latait rendezgeti.

I — Higgye el, a mi pártszer- % nézeteinknek falun is nagyon | szívósaknak kell lenniük. | Mindennel törődnünk kell, | semmi mellett sem mehetünk

i el nemtörödömködve

__ Itt

I van például, hogy csak egyet l említsek, a sör. Megszólít az i utcán az egyik paraszt, s azt

♦ mondja: »De az istenfáját ne- Xki, miért nincs már két hét |0ta sör?«

. — Nincs sör!?

| — Nincs bizony. Az elosztás

X csapnivaló. Egyszer hopp, I másszor kopp. Van, hogy túl | sokat küldenek, máskor meg j semmit sem. Hiába csinálnak 5 ütemtervet, nem aszerint kupija a földművesszövetkezet a |sört. Persze, hogy jogosan ron- X tanak nekem a gazdák: »Te | vagy a párttitkár, miért nem t intézkedsz?« Azonban elő- | fordul ez a rossz elosztás a X hússal is. Múltkor egy disznót

♦ kért a földmüvesszövetkezet. X Beállít a kocsi, s öt fél disznót X akarnak lepakolni. A hentes %nem fogadta el, hisz mit esi- ináijon ezzel a temérdek hús- Xsal. Nem fogy el, a nagy me- %leg miatt feldolgozni sem tud- | ja. Kérte a megrendelt disz- Xnót. Nem kapta meg, de az Öt | felet se hagyták ott, elvihar♦ zottak. A község meg egy heutig hús nélkül maradt. Szó- % val mindig van mit intézni, Emiben talpalni. Mert az em- X bérek bizalommal, szívesen ifelkeresik a pártszervezetet az *ilyen ügyes-bajos dolgokkal.

» — Sok panaszos akad?

X

— Mindig van néhány. Ki adóügyben kér segítséget, ki a földrendezésre panaszkodik.

— Mióta párttitkár, Horváth elvtárs?

— 1945 óta... Nem egy hazamban, mert amikor a tsz- ben voltam, más elfoglaltságom miatt nem tölthettem be ezt a funkciót.

— Hány tagja van a párt- szervezetnek?

— Tizenhárom.

— Mennyi a lélekszámú Vésének?

— Kétezren felül...

— Bizony akkor elkelne egy kis erősítés... Tagjelöltet nem vesznek fel a közeljövőben?

— Ebben a dologidőben nem nagyon lehet... Akik számításba jöhetnének, jobbára elmentek dolgozni valahová. Majd ősszel inkább jut idő erre — bólint rá olyan arccal, amiből biztosra vehető, hogy így lesz.

— S a tizenhárom tag között hány paraszt van?

— Egy... Bár meg kell mondanom, hogy mind a tizenhárom tag parasztszármazású.

— S nem lehetne semmiképp sem találni a gazdák közt, akinek a szervezetben a helye?

— Nem könnyű... Sok volt MDP-tag igen húzódozik ma is. Megijedtek az ellenforradalom idején. Halállista készült a faluban. Rajta voltam év. is. Aki még MDP-tag sem volt, még inkább vonakodik.

Kis szünet áll be. Horváth elvtárs feje búbjára tolja a simlis sapkát. Igazít a kabátjára tűzött munkásőr-jelvényen. Babráló ujja nyomán a jelvényre téved tekintetem,

— Tagja? — bólintok.

— Az! — csillan a szeme. — Bárcsak lett volna fegyverünk az ellenforradalom idején is, másképpen alakult volna minden Vésén. Dehát nem volt. Itt álltunk tétlenségre ítélve... A puszta két kezünkön kívül nem volt más fegyverünk.

Elmélázik kicsit.

— Segíti a pártszervezet a KISZ-t? — rezzentem fel.

— Igen — mondja olyan keményen, amiből azonnal szót.

12.

<£! A MÁSIKKAL MI

VAN? Józsival, Imre l — Jó kép — mondta nyúló barátjával? Lám, ő csak! godtan, s továbbment. Az őr most kezd hallatni magáról. A | megkönnyebbülten sóhajtott.

minap mondta egy gazda, hogy ? Gyementyev sajnálta ezt a szakcsoport alakult a faíu-ban, J becsületes, de gyakorlatlan s az elnöke Józsi lett. Hiába, l öreget.

ért ő a növényekhez, s tud be-; szólni az emberek nyelvén. • össze tudta szedni a csoportot, pedig néhány hónapja még azt: mondták a gazdák, hogy ők; többet még gondolni sem! akarnak a -tsz-re. Mé-g azok is! így beszéltek, -akik egyszer'

Mindent végignézett a múzeumban, aztán az őrrel bement az irodába.

— Hol raktározzák a többi képet? — kérdezte Gyementyev közönyösen.

— A pincében, kapitány úr — válaszolta mézesmázos hanmár megpróbálták, megszeret- * °on az ore9ték a közöst. Most mégis együtt van néhány gazda a szakcsoportban, ami, ha egéMegnézhetném? — Gye- Xmentyevre újra az előbbi ijedt X arc meredt.

szén alacsonv típusú is, de a* — Különben arra már nincs jövő csírája van benne. Es t időm. Majd máskor. Nagy az — ezt mondják — a kicsiből Xa Ptnce.

lesz a nagy, az alacsony típu-1 — Hogyne, több száz vászs-ú társulásiból a tsz. Most is\nat tárolunk ott. így történt. Ez év tavasza mégf _ Szigorúan bizalmas közösök apró virág-hírnökei-t sem: lés, hogy az orosz légierő rö- küldte előre közeledtét jelezni. : videsen bombázni fogja a amikor a szakcsoport tagjai Ivarost. Percek alatt hamuvá végkép határoztak: nemcsak | lesz a múzeum egész gyüj- beszélnek a tsz-ről, nem húz-1 teménye. Ezért ki kell szedni zák-halogatják az időt, hanem ; a képeket a rámából, s lá- teszn-ek is. Megalakítják hár-1 dákba csomagolva a pincébe más típusú gazdaságukat. | elhelyezni. A raktáron lévő A vitát ezek a-z emberek X festményeket is ládákba kell nem ismerték, mióta együtt {rakni, Határidő két nap... —

Az őr lehajtott fejjel hallgatott. — Talán nem érti?

— Miért ne érteném?

Akkor jó. Hogy meggyorsítsuk a munkát, nem szükséges leltárt készíteni, csak azt kell felírni a ládákra, hogy hány kép van bennük. Ennyi az egész!

Az öreg szeme felcsillant. Gyementyev véglegesen meggyőződött arról, hogy az öreg képtelen örömét magába folytam.

— Igen, igen, igy csináljuk meg, holnapután ellenőrizhetik.

— Feltétlenül eljövök. Viszontlátásra. ..

Gyementyev azonnal jelentést tett Melchnek.

— Néhány képet valóban kicseréltek — mondta —, máshol azonban nem rejthették el, csak a pincében, ahol teljes káosz uralkodik, s több száz képet őriznek. Két nap múlva egy szemig ládában lesznek a festmények, azok is, amiket raktáron tartanak. Állítottam oda őrt, úgyhogy egy darab rongyot sem vihetnek ki a múzeumból. Ha csak egy képet találok, amit nem csomagolnak el — Gyementyev a homlokára bökött ujjával —, kivégzem az egész csűrhet.

— Ragyogó, Ruckert! — kiáltotta Melch elragadtatva. — Köszönöm. Amíg maga a múzeumban volt, jártam a lakásán.

Gyementyev összehúzta szemöldökét, bár tisztában volt azzal, hogy az ilyen látogatások teljesen veszélytelenek.

— Bocsásson meg, Ruckert, de jobb, hogy én intéztem el. A mi osztályunkon én képviselem a Gestapot is. S azt hiszem, előnyösebb, ha én intézem el az ilyen ügyeket, s nem ők.

— Újabban kötelezővé vált már az oktalan bizalmatlanság? — méltatlankodott Gyementyev.

— Különben is tudhatja, hogy a Gestapo sosem bízott senkiben. A hivatásukkal jár. Érdeklődtek már különben maga után is, de én személyesen felelősséget vállaltam a megbízhatóságáért. Ezért mentem el a lakására. Miért fogadja olyan sötéten ezt? Semmi borzalmas nem történt. Ellenkezőleg, az anya is, a lánya is csupa jót mondat magáról. Az asztalon egy vaskeresztet láttam, a magáé?

— Enyém.

— Miért nem szólt eddig arról, hogy kitüntetése is van?

— A katona nem dicsekszik soha rendjelével, csak őrzi, mint az elmúlt ütközetek emlékét.

— Derék fickó maga, Ruckert. A maga helyében azonban kicsit legyeskednék a művész lánya körül. Gyönyörű teremtés, mi?

— A szerelmi viszonyt tudomásom szerint nem írja elő a szolgálati szabályzat — mondta szigorúan Gyementyev.

— Ebben az esetben nem szólnék egy szót sem, hu megszegné a szolgálati szabályzatot. .. Melch elmosolyodott.

Este váratlanul vendége jött. Sandel őrnagy állított be komoran és lefogyva. Tapasztalatból tudta, hogy az őrnagy hangulata rapszodikusan változik. Kíváncsian leste, mi

lehet az oka rossz kedvének.

Sandel jól bezárta az ajtót és odament Gyementyevhez.

— Nem szólt még a főnöke?

— De. Azt tanácsolta, udvaroljak a háziasszony lányának. — Gyementyev mosolygott.

Sandel arcán is átvillant valami mosolyféle, gondolkozott egy darabig, aztán így szólt:

— Nézze, úgy sem marad titok, ma éjjel megkezdődik a kiürítés. Bevetnek bennünket Berlin védelmére.

»Ez az!« — cikázott át a várvavárt örömhír Gyemen- tyeven, de közönyösen kérdezte:

— Az összes csapatok mennek?

— Azt hiszem.

— Különben ez a felsőbb parancsnokság dolga, bennünket nemigen érdekel — vetette oda hanyagul.

— De igen hogy érdekel kapitány. Most kezd csak iga zán munkához az osztályunk. Melch úgy nyilatkozott, hogy minden hajón biztosítanak helyet szállítmányainknak.

— Végre valami munka a hosszú tétlenség után! — rikkantott vidámat Gyementyev. A mai megbízatásommal úgysem voltam megelégedve, nagyon unalmasnak találtam. Nem nekem való öreg múzeumi őrökkel perlekedni.

— A háború még csak mosí kezdődik, Ruckert, és addig nem hagyhatjuk el a várost, míg mindent el nem szállítunk, amit lehet...

(Folytatjuk.)

ért az ember. — Csak egyet említek: láttuk, hogy ezek a fiatalok nincsenek meg helyi« ség nélkül. Idefigyeljetek —- mondom nekik —, megkapják tok a pártszervezet helyiségét, mi meg majd elülésezgetünk a tanácsházán is. Nem is mondhatok róluk semmi rosszat. Minden szombat-vasárnap összegyűlnek. De nemcsak a kiszeseket, a nőtanácsot is patronálja a pártszervezet.

— Azt is?

— De még mennyire! Meg» hívtak annak idején az alakuló gyűlésre. Már vagy két órája beszéltek, de egy tapodtat sem mentek előre, semmiképp sem sikerült megválasztani a vezetőséget. A tanítónők külön sorban ültek, s bizony nem akadt, aki a sarkára állt volna, hogy én pedig ezt és ezt javasolom. Kénytelen voltam közbeszólni: »Elvtársnők, vegyüljenek el, s vitassák meg minden hivatalos sallang nélkül, hogy ki legyen az elnök.« Nosza, felpattantak, a tanítónők, mentek a többi asszony közé, s pusmitolni kezdtek. Két perc sem telt be» le, feláll az egyik asszony, s már mondja is: »Kozári 1st» vánnét javasoljuk... A férje az állami gazdaságban dől» gozik.«

— Aztán csinál is valamit a

nőtamács?

— Meghiszem azt. Múltkor kis rendezvényt akartak ősz» szehozni, hogy a téglajegyeket eladhassák. Jönnek hozzám siránkozva, hogy most ki segít nekik, mert egyedül nem birkóznak meg a munkával. Ott vannak a kiszesek — mondom nekik. Olyan örömmel mentek, hogy csak na. A fiatalok meg kész örömest segítettek: fel» aprították a fát, behordták az asztalokat.

— A tanács munkáját is

segíti?

A töltőtoll végével aprókat koppint az asztalon.

— Igen. Tavaly ősszel tanácsülésen előállók az elkép» zelésemmel: »Elvtársak —■

mondom —, eddig 6 százalék volt a községfejlesztési alap, miért ne lehetne ezután 10 százalék? Többet fizetünk, de többet is kapunk.« El is fogadta a tanácsülés, idén már eszerint fizetünk.

— Hány éves most, titkár : elvtárs?

— Ötvenkilenc.

— Akkor eleget megélt már.

— Hát még felsorolni is sok volna... Apám gazdasági zseléd volt Marton-pusztán. Engem 13 éves koromban ko» mcsinasnak adott. 1917-ig dolgoztam a szakmában, akkor behívtak katonának. Tizennyolcban Marton-pusztán ki» osztottam az uraság raktárát a rászorulóknak, aztán vöröskatonának álltam be. A ta» nácsköztársaság bukása után apámat elzavarták az uradalomból miattam. Itt telepedett meg, Vésén. Ide jöttem visz- sza én is, beálltam egy kovácshoz. Nem sokáig dolgoz» Írattam, mert szöknöm kellert a csendőrök elől. Megjártam Jugoszláviát, aztán visszajöttem. így ment ez egészen negyvenötig, állandóan búj* hálnom kellett a csendőrök elől. Földosztáskor kaptam nyolc hold földet. 1952-ig a földben dolgoztam, ötvenötben beléptem a Táncsics Tsz-be.

— Lesz tsz Vésén? — vá» gok közbe.

Horváth elvtárs nagyot szív a cigarettából, s fújja a bodor füstöt.

— A lehetőségek megvannak, de többen hallani sem akarnak róla, váltig kapálóznak, hogy ők nem mennek, mert még mindig nyögik az adósságot a tsz után.

— Azért van, aki még ma belépne, ugye?

— így igaz. Például itt van Szabó József, aki a Dózsa Tsz elnöke volt. Ha ma megalakulna a tsz, ő menne a legörö» mestebb vissza.

— S a többség?

— Még húzódozik. Például az Adorján Sándor nem meri magát semmiképp elhatározni, menne is, meg maradna is. Azonban, ha arra kerülne a sor, hogy holnap megalakul a tsz, 5 is ott lenne.

— S a pártszervezet?

— Legfontosabb feladatának tartja, hogy meggyőzze az ingadozókat a mi igazunkról.

LAJOS GÉZA