Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-28 / 202. szám

T& & & & IFJÚ FIQYELÖ EGY FIATAL NEVELŐ Amikor kezébe kapta a diplomát, mely feljogosította, hogy nagy, nagy am­bícióval és egy kis bőrönddel baktasson Balatonkiliti felé 1957 nyarán, azt erő- sítgette magában: »Mindegy, akármi lesz is, nekem más­ként kell nevelnem, mint ahogy engem neveltek!« Es eszébe jutott az elemi, a szakérettségi vizsgalázas időszaka, s aztán elmosolyodott egy gondolatnyi idő­re: »No, Pintér Lajos, hát most rajtad a sor!-« Aztán megtör­tént a honfoglalás. A falwval ismerkedett, egy kicsit a többi kollégával, de úgy van már ez, hogy »lakva ismeri meg az ember egymást!« Járt az idő, s a nap már nem igen törődött az­zal, hogy van-e vala­ki, aki próbálgatja a fürdést a tóban, ő csak mindennap ko­rábban igyekezett el­tűnni, valahol Bada­csony irányában. Ősz lett. Akkor, mint a búvá patak, szalado- zott a hír a kollégák között a fiatal tanár­ról: — Te, ez is kom­munista! És lassan a perifé­riára került. Akkor jelentkezett a másik Pintér, ame­lyik egy-egy unalmas főiskolai órán arról ábrándozott, hogy milyenek is lesznek az ő módszerei?! Azt mondta neki az a Pintér: — Komám, hát ed­dig még semmit sem csináltál. — Nekivágjak egyáltalán? — így a másik. S aztán egyszer magától jött a dolog. Az egyik tanárnő az ember származásá­nak tanításakor be­teg lett, meg aztán ez a közös ős dolog is kényelmetlen... Na, Pintér, itt a te időd! — gondolta magában és csak ar­ra emlékezett, hogy azt mondta: — Pajtások, figyel­jetek ide! — Aztán egy kicsit elmosód­tak az arcok előtte, s ő pedig mondta a józan ész logikáját, a teremtésről, a földről, istenről. Egy pisszenés nem \Volt a teremben. A következő órán, mint csatát nyert hadvezér készült az első diadalünnepte. Sénki nem tudott semmit!... — Mi van itt?! Ennyire rosszul ad­tam volna le? Nem, nem lehet! — Tanultál? — kérdezi a legközelebb ülő fiútól. — Nem. — Hát te? — Nem. — Miért? Hallgatás. Néme­lyek lehajtják a fe­jüket, páran ciniku­san mosolyognak. — De hát miért nem tanultatok? — szakadt fel belőle az indulattal telített kérdés. Valaki fel­állt: — Édesanyám azt mondta, ha még egy-t szer előveszem a könyvet, széjjeltépi. — És azt is mondták, hogy ilyen ocsmány­ságot ne tanuljak — igy a másik. Kiment az iskolá­ból, egyenesen haza és gondolkodott a dolgon. Megfontoltan, higgadtan, de mindig csak ott kötött ki, hogy nem hibázott, nem hibázhatott, es hogy az út jó, csak annak a szülök felé is vezetnie kell. Szü­lői értekezleteken a pénteki húsevésről folyt a vita. Aztán konferencia lett ezzel a mottóval: — Pintér kartáré! Nem kell ajtóstul ro­hanni a házba. — Jó, nem rohanók — gondolta, s meg­fontolt minden lé­pést, mert már nem is köszöntek neki az emberek a faluban. Amikor Idáig ért az elbeszélésben, só­hajtott egyet, s egy pillanatnyi szünet ál­lott be. — És most? — tör­tem meg a léleknyug­tató hallgatást. — Köszöngetnek. Néha már előre: — Jó napot tanár elv­társ! Jó estét tanár úr! Tudom, hogy az idő nekem dolgozik, nagyon bízom az új tanévben. Es bízom a jövőben, mert tu­dom, hogy mire az ötödikes diák elvégzi az iskolát, az én ne­velésem lesz, ez pe­dig igazolni fog en­gem. Ebbe az igazolásba egyébként beletarto­zik a másik nevelői tevékenysége is, me­lyet mint KISZ veze­tő végez. Azt mond­ja: — Igazuk van na­gyon sokban azok­nak, akik vágják az ifjúságot. De miért? Hát tudunk mi job­bat adni a falusi fia­taloknak, mint a po­hár? Vagy akarnak-e ők egyáltalán jobbat elfogadni ennél? S míg ezt hánytorgat- ják ellenünk, csak a fogunkat szoríthatjuk össze. Mert mi a szo­kás sok helyen, ha rendeznek egy szín­darabot? »Gyerünk, igyuk meg az áldo­mást!« Tiszta öncélú, haszontalan dolognak tűnik igy az egész. — Mit lehet csinál­ni? Sokat gondolkod­tam a dolgon, de azt hiszem, a legfonto­sabb volna megszigo­rítani a KISZ fele­lősséget, hogy a tag­ság értékes legyen és valóban kialakulhas­son egy olyan mag, amilyennek az ifjú­sági szövetséget ere­detileg szánták. — Odajött hozzám égy fiú az egyik al­kalommal: — »Mond­ja meg, tanár bácsi, mi értelme van an­nak, hogy KISZ-tag vagyok?« Azt hiszi, tudtam rá rögtön fe­lelni?! — Valóban meg- tet tünk-e mindent, hogy az ilyen érte­lemkeresésnél egy kicsit magából és az életből induljon ki a fiatal? Es úgy ér­zem, hogy ezért nem­csak nekem, a neve­lőnek, hanem min- ievkinek ■ dolgozni kell, aki előtt nem közömbös az ifjúság és annak lövője Király Ernő GYUIRKÁ NIGiöKOTT A villany felkattan. Az apa hálókabátban megmutatja a szobát, ahol' néhány foto jön, meg egy megbontott ágyon ömlik el a fény. Az anya kiál­tása elveszik kinn az esti szür­kületbe bújt Rákóczi téri ud­varon: — Gyurka... a... a! Az apa szeme nyugtalanul táncol a megvetett ágyon. Fel­kel és az asztalra tesz két do­boz nagyhatású drazségyógy­szert. — ... Kiskorától szedi a gyerek, és még ki tudja, med­dig...? Ez a szoba az 6 biro­dalma, meg ott kihnt van egy kis műhely, ahol... Az ajtóban 18 év körüli, iz­mos felsőtestű gyerek bújik befelé. Gyurka. Rövid nad­rágja alól kibukkanó térdén szembetűnik az operációs kés összeforrt nyoma. Ahogy kö­zelebb lép, mozdulata után bu­kik a válla is. Sánta. Ortopéd cipő és Beriva motor Szomorú, amikor egy apá­nak mind a kettőről egyszer­re kell gondoskodnia. A mo­torról azért, hogy Gyurka el­jusson a Vasműszaki Ktsz-ig. De mit meg nem tenne az apa, aki tudja, hogy egyszer meg­öregszik, és fiának ortopéd ci­pőben is meg kell járni az éle­tet. És igen, ez a becsület: jár­ja meg zü'lés és elhagyatott­rág nélkül, legyen ember! Ve­zesse mint annyi millót a leg­szebb segítőtárs, a munka. így hát egyik napon Gyurka fel­vételét. kérte a Kaposvári Vas­műszaki Ktsz-hez, hogy az au­tószerelő szakmában ipari ta­nuló legyen. Mit te'z ilyenkor egy szocialista szektor? A nép- köztársaság törvényeinek sze’- lemében szerződést köt Gyur­kával, biztosítja jogait, de tö­rődik a kötelességeivel is. Fs lám, a tanárok csodálkoztak, mert annak a Gyurkának, aki az általános iskolában ugyan­A község bizalommal nézi munkájukat Jó fél órája beszélgetek már Pető Gézával, a balatonboglá- ri József Attila KlSZ-szerve- zet titkárával. Lassan kibonta­kozók a teljes kép a területi kiszesek munkájáról, apróbb, nagyobb gondjairól. Nem a legkönnyebb itt a balatonpar- ton dolgozni, ahol nyáron ezer­nyi más szórakozás csábítja a fiatalokat. Csak akkor lehet összefogni a fiúkat, lányokat, ha a KISZ gondoskodik meg­felelő szórakozásról, ugyanak­kor azonban nem feleídkezik meg a nevelésről sem. — Hogyan került a bogiá­ri területi KISZ-szervezet a legjobbak közé? Pető Géza kicsit elgondolko­zik, nem akar kifelejteni sem­mit a szervezet megerősödésé­nek történetéből. Lassan, meg­fontoltan beszél. — Május közepén vettem át a titkárságot. Azzal kellett a működésemet kezdenem, hogy tizenhárom embert kizárásra javasoltam. Április 4-én volt az eskütétel. Mindenkinek megmondtuk, hogy aki nem lesz itt, azt kizárjuk. Ennek el­lenére ez a tizenhárom tag nem jött el. Meg aztán már más is volt a rovásukon. A taggyűlés egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, he­lyes, ha eltávolítjuk a nem közénk való elemeket. A járá­si KISZ-bizottság szólt is érte, amiért ennyi tagot egyszerre kizártunk, azonban sikerült őket meggyőzni arról, hogy he­lyesen jártunk el. Ez a kizá­rás nem gyengítette, sőt erő­sítette KlSZ-szervezetünket. — Első feladatunk ezután az volt, hogy újjászerveztük a vezetőséget. A régi ugyanis sok olyat csinált, ami nem volt helyes. Például a tagság tudta és beleegyezése nélkül vettek fel tagakat. Jó eset erre. Me­gyek az utcán és megfog az egyik fiú: »Te. Géza, én is be­lépnék a KISZ-be«. Erre én: •Ne vacakolj, hisz épp tegnap zártunk ki!« Kiderült, hogy belépési nyilatkozatot nem töl­tött ki, fogalma sem volt arról, hogyan került bele a nyilván­tartó könyvbe. Ugyanakkor én, aki megalakulás óta tagja va­gyok a szervezetnek, nem sze­repeltem a nyilvántartásban. Az előttem'lévő titkárnak, Do­monkos Ferencnek olyan voK a foglalkozása, hogy ritkán ért rá. A Sütőipari Vállalatnál volt sofőr. Nem is tudhatta a többi vezetőségi tagot sem összefog­ni. Mint mondtam, első felada­tunk a KISZ megtisztítása volt. S hogy helyesen cseleked­tünk, arról a község közvéle­ménye győzött meg bennünket. A taggyűlést követő napon többen is megszólítottak az ut­cán: »Te, Géza, jól tettétek, hogy azokat a széltolókat ki­raktátok. Én is szívesen belép­nék, ha befogadnátok.« őszre legalább 30—40 belépő lesz. Nagyon megnézzük, kit ve­szünk be, mert olyanokra nincs szükségünk, akik azért jelent­keztek csak, hogy »jó pontot szerezzenek.« A községben ár­gus szemmel figyelik a KISZ munkáját, nem mindegy hát, kik kerülnek be a szervezetbe. Egyre több fiatal keres fel bennünket azzal a kéréssel, hogy szeretne eljönni egy tag­gyűlésre, mert kiváncsi, mivel foglalkozunk. Legtöbb látoga­tás^ aztán azzal végződik, hogy az illető be is lép. — Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mostmár tekintélye van a KISZ-nek Bogláron. Mi­vel nálunk a szervezeten belül is megváltozott a hangulat, más szemmel néznek ránk a kívül állók is. Hire sincs a ré­gi engedékenységnek, komo­lyan felelősségire vonunk min­denkit. aki nem jelenik meg a taggyűlésen, késik, vagy nem teljesíti a rábízott feladatot. A múltkor Lellére kellett men­nem értekezletre. Az Ifjú Gár­da gyűlésére késve értem emiatt. Látta volna, hogy rám támadtak: »Mi az, titkár elv­társ? Rád nem vonatkozik a pontosság?« — Helyisége van a szerve­zetnek? Pető elvtárs arcán keserűség tükröződik. Még legyint is egyet. — Van is, meg nincs is. Van egy KISZ-székház, legalábbis annak csúfolják, amiben ilyen­kor nyáron úttörő »szálloda« van. Most a pártházban szok­tunk összejönni; Persze, ez nem megoldás, mert itt nincs, ott meg van színpad. Sajnos, emiatt a kultúrmunka akadoz­va megy. Szeretnénk, ha a ta­nács teljesen átadná nekünk az épületet írásiban is. S amit még inkább szeretnénk, ha a KISZ-szervezet kapná meg azt a pénzt, amit az úttörők a szál­lásért befizetnek. Ez egy idény­ben olyan 3—4000 forint. Ezt a pénzt azonnal a KlSZ-szék- ház tatarozására fordítanánk. Csak az anyagért kellene pénzt kiadnunk, minden mun­kát elvégeznénk mi magunk, hisz kőművestől fuvarosig min­den akad nálunk. — Hány tagból áll az Ifjú Gárda? — Most tizenegy fiatal a tag­ja. Nemrég bővítettük ki eny- nyire, azelőtt csak heten vol­tak benne. A legjobb K1SZ- tagokat választottuk be. Nem is csalódtunk bennük, megáll­tak a helyüket. Múltkor rend­kívüli taggyűlésire kellett ösz- szehívni a kiszeseket, mert ki­jöttek a járástól. Az egyik if­jú gárdistát, Dobos Ferit bíz­tuk meg, hogy menjen el min­den taghoz, s írassa áló az ér­tesítő ívet. Azonnal motorra is ült a Feri, s elrobogott. Hatkor szóltunk neki, nyolcra már je­lentkezett is. Három aláírás hiányzott csak az ívről. A tag­gyűlés fél kilenckor összejött, s határozatképes volt. Amikor az Országos Ifjúsági Találko­zó volt, a mi ifjú gárdistáinkra bízták a rendezést. Az orszá- ! gos KISZ-bizottság elismerése­képpen dicsérő oklevelet adott ezért a bogiári Ifjú Gárdának. — örültek a kitüntetésnek a fiatalok? — Azt nem is lehet elmon­dani. Teljesen fellelkesültek. — Igaz, hogy valakit ki kellett zárni az Ifjú Gár­dából? — Igen. Ketten vétettek a szolgálati szabályzat ellen. Azonnal taggyűlés elé vittük az ügyet és azt javasoltuk, zárjuk ki őket az Ifjú Gárdá­ból. Az egyik Nagy László volt. Villámellenőrzést tartottam, s megláttam, hogy szolgálati ide­je alatt egy lánnyal táncol. Odamentem hozzá, s elkértem az ifjú gárdista karszalagot, mondván, hogy a magamét ott­hon hagytam. Amikor zsebre- raktam, már sejtette, hogy baj van. Különben már máskor is panasz volt viselkedésére, ezért a tagság helyeselte a ki­zárását. A másik fiú mellett azonban kiálltak, mert eddig nagyon jól dolgozott. Do­bos Feriről van szó, aki olyan gyorsan értesítette a tagokat a rendkívüli taggyűlésről. A ta­goknak az volt a véleménye, vétett ugyan Feri, de gyébként rendes, becsületes, s jó munkái végez. megbízható. Ennek alapján mindenki méltónak ta­lálta arra, hogy továbbra is tagja maradjon az Ifjú Gárdá­nak. A József Attila KlSZ-szer- vezet életképes, hisz a mély­pontról, a legjobbak közé küz­dötte fel magát, azonban a jö­vőben sem szabad megfeled­kezniük a tagoknak arról, hogy a község szeme rajtuk van. Dolgozzanak hát ezután még jobban, mint eddig, s erő­sítsék soraikat odavaló fiata­lokkal. L. G. csak gyöngécske volt, mióta megvillant előtte jövendő sor­sának útja, szorgalma nem is­mert határt. A testi fogyatékos gyerek eredményei láttán va­lóban nem lehetett mást, mint elismerő fejbólintással megha- tottan csodálkozni... Váratlan villám Az éjjeliszekrényről felemel- li a könyvet. Ternai: Korszerű gépkocsiszerkezetek. Ez a szakkönyv volt Gyurka elmé­leti felkészülésének egyik for­rása. A vjzsga gyakorlati ré­szére a ktsz-nek kellett volna a fiút előkészíteni. Az apa összeráncolja homlo­kát, ujjai idegesen dobolnak az asztalon. A fiára néz, aztán félém fordul: — Nem szokott ez elérzéke- nyülni. Csak most, hogy meg­bukott, zokogott rettenetesen. A vizsgabizottság autószere­lésből jelölte ki a vizsga gya­korlati részét. A ktsz azonban nem tanított három ipari ta­nulójával soha mást, csak mo­torszerelést ... Elém tolják a szerződést. Az anya ujja keres a szerződés­papíron, míg rábök a félrema- gyarézbatatlan szóra: motor- szerelés. — ... Azt mondták a ktsz- ben, nem kell másból vizsgáz­ni, mint ami a szerződésben áll. A ’gyerek beletúr a hajába­— ... És amikor a vizsgán elénktették egy Jeep-kocs! porlasztóját, és sebességváltó­ját. hegy szpdjük szét, őszintén megmondtuk: velünk a gya­koriéiban ezt nem tanította senki. És a vizsgabizottság? — A bukás után annyit mondott: hat hónap múlva újra taláiko­JKi babaruha zott? Hallgatunk. Remeg a fény. Égy bogár a padlásnak ütő- dik, aztán hallom, hogy ke­mény szárnyai összeroppannak valamelyik cipő a’att. — Gyurka megbukott! — sóhajt az anyja. — Gyurka megbu­kott! — dörömböl a fülembe, ahogy a tanács ipari osztályán délelőtt kijelentették —, mondván, vannak lelkiisme­retlen kisiparosok és kisipari szövetkezetek, ahol egyszerűen fütyülnek a tanuló fejlődésére. Nem törődnek a vizsgák köve­telményeivel és meg sem ér­deklődik, mit várnak a gyere­kektől a vizsgán. Itt van ez az S. Gyűrka esete... A szülők egyszerűen nem voltak hajlan­dók belenyugodni az igazság­talan bukásba. Az apa asztmás légzése za­varja a csendet: — Mielőbb embert akarok a fiamból. Örökké nem tartha­tom én el. Mi lesz vele, ha mi már nem leszünk? Neki is ke­nyér kell. Ezt olyan nehéz megérteni? Valóban szomorú, hogy ezt a Műszaki Ktsz-nél még a fiú bukása után sem értették meg, mert amikor. Gyurka tovább akart dolgozni, hogy még ezen a nyáron az autószerelésből is levizsgázzék, azt vágták a fe­jéhez, mit gondol, nem játsza­nak ők babaruhást. Hogy mégis ki játszott itt babaru­hást, ki nem törődött a tör­vénnyel, hogy az ipari tanu­lókat kötelességeikre is, a vizsga követelményeire is ki­oktassa, felkészítse, azt hi­szem, ezek után világos. Fur­csa, hogy most az ipari tanu­lók bukása Után »garantálja a ktsz, hogy újabb hat hónap ”tán kitűnőre vizsgáznak«. Nagylelkű fe'aiánlás, csak °<?v kicsit későn kelt. Megint az inari osztályon hal’ottak jutnak az eszembe: elejét kell venni a hanyagság" ak. amely »gyes helveken az ipari tanu­lók fejlődésével kapcsolatban megnyilvánul. De hoevan? Ta- 'án úgy, ahogy Perlési mér­nök mondta: több ellenőrzés­tol, időszakos próhavizseázta- tásokkal. ha kell. az ipari ta­nulótartás megvonásával. Csak valahogyan ! Nem sza­bad engedni, hogy az ilven nemtörődömség a fiatalok életútjának eleién kudarcokat okozzon. Nem is olyan mind­"v hat hónapra valakit visz- szalökni oda, ahonnan elindult. A kis műhelyben, ahol Gyur­ka vásott szerszámai hever­nek a polcokon, leoltjuk a vil­lanyt. Az utcán autó gyújt. A zúgó motor megrezegteti a dobhártyát, átjárja az ember egész bensejét. Ha én lennék Gyurka helyé­ben, most könnyes szemmel talán odakapnék a szivemhez. Szegedi Nándor KISZ-HÍREK Emlékjelvényt kapnak a KISZ segítőbrígádok légjobban dolgozó tagjai. Az ízléses jelvényeket há­romféle kivitelben készítették el: arany, ezüst és bronz fokozatban. Az egyes fokozatokat a segítőbri­gádban végzett munkaórák száma szerint adják ki. A jelvényeket és az igazolólapokat a járási KISZ- bizottságok osztják majd ki. A kaposvári járás legjobb segítőbri­gádjainak szeptember 6-án az If­júsági Házban ünnepélyesen adják át az emlékjelvényeket. .• • • Uj kultúrotthont építenek SzöliőskisLakon, melynek mun­káiból a helyi KISZ-szervezet tagjai is kiveszik a részüket. A 12 főnyi KISZ-brigád tagjai fe­jenként huszonöt napi társa­dalmi munkával járultak hoz­zá, hogy az új kultúrház még az őszre elkészüljön. Különö­sen jól dolgoztak a következő fiatalok: Luka Lajos, Kollár Károly, Szili József, Kiss La­jos, Nagy Anna, Androkity Margit, Horváth Jolán, Fisli Mária. • • • A Tanácsköztársaság 40. év­fordulója tiszteletére ismertető füzetet állít össze a Siófoki járási KISZ Bizottság. Ebben felidézik az 19I9-es proletár- diktatúra, majd az ezt követő fehérterror siófoki emlékeit, dokumentumokat gyűjtenek, felkeresik a járás 19-es kom­munistáit és az így összegyűj­tött anyagot feldolgozzák, ki­nyomtatják és terjeszteni fog­ják a járás KISZ-szervezetei között. * • • Vezetőségválasztó ülést tar­tottak a Textilművek KISZ- szervezetébeh, melyen az üze­mi ifjúsági szervezet végleges vezetőségét választották meg. Az új bizottság munkájához sok sikert kívánunk. Szüreti bállal egybekötött nagy­szabású ifjúsági találkozó rende­zését tervezik szeptember 14-re Alsóbogáton. A találkozó egyik ér­dekessége lesz a környező közsé­gek fiataljainak hagyományos szü­reti felvonulása, akik Somogyjád- ról, Várdáról, Eddéről és Somogy- gesztiből jönnek díszes ruhákban, régi szokásokat felelevenítve. Az egész napos műsort az állami gaz­daság parkjában és a halastó mel­lett bonyolítják le. A találkozót a somogyjádi KISZ-szervezet és az őket patronáló Háziipari Szö­vetkezet közösen kezdeményezte. • • * A balatönlellei kishegyi KISZ-szervezet tagjai tíz ka- tasztrális hold legelőt (tisztí­tottak meg társadalmi munká­ban. Németh hajosné a Kaposvári Textilművek TMK irodájában dolgozik, ö képviselte Prágá­ban a Dolgozó Fiatalok 1. Szakszervezeti Világkonferen­ciáján a somogyiakat. Ez a kép hazaérkezése után készüfL az első hivatalos telefonbesz^I getését örökíti meg..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents