Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. augusztus 24. őtytf kis falu UetézcsL K aposszerdahely­RÖL Az 1895. évi vándoroltak be és le itt a lakosság elődei. Elő­ször föld nélküli, nincstelen, napszámmal és hónapos cse­lédséggel foglalkozó nép volt. Csak később kezdett rátérni a földművelésre és az állatte­nyésztésre. Történelmi nevezetessége is van a falunak. A török világ időszakában járási székhely és rendi központ volt. Ezt bizo­nyítja a határrészek még ma is használatos elnevezése, mint pl. »templomföld". Pászti Fer­muruka 385 000 forintba került, VAN SZÓ.1 amiből 100 ezer forintot a la­parcellázáskor j kosság adott össze. Komoly ál­települtek j dozathozatal ez is, ha figye­lembe vesszük, hogy 130 gaz­dára kellett elosztaná a hozzá­járulás összegét. Nehéz volt két ilyen sok kiadással járó létesítmény megvalósítása. Komoly feladatok elé állította ez nemcsak a tanács vezetőit, de a lakosság egészét is. Tud­ják, hogy minden létesítmény áldása és haszna sokszorosan visszatérül, és a közvetlen elő­nyökön kívül az utókor is há­lával fog megemlékezni róluk. De itt az is bizonyítottnak lát­kó istállója valamikor a pálo-! szik, hogy a lakosság megér­sok kolostora volt. Ez, mint e kis község egyetlen, régi idő­ből való építészeti maradvá­nya, talán nagyobb megbecsü­lést érdemelne, és műemlék­ként lehetne nyilvántartani. Kár, hogy istállónak használ­ják. A község életében a felsza­badulás hozta meg a döntő fordulatot. 1945 előtt a lakos­ság jelentős része cseléd es napszámós volt. A felszabadu­lás áldásaként jutottak föld­höz, és azóta foglalkoznak ma­guk gazdájaként földművelés­sel és állattenyésztéssel. A je­lenlegi lakosság 80 százaléka 3—6 holdon gazdálkodik, egy- tizede 8—10 holdas, a többi pe­dig üzemekben dolgozik. A családtagok közül sokan jár­nak be Kaposvárra dolgozni. A fiataloknak ugyanis már feltűnt, hogy kicsi a község szétparcellázott határa, s ezért a gazdálkodás mai formája nem elégíti ki őket. Mást, job­bat akarnak. Ezért helyezked­nek el az iparban, üzemekben, a gépállomáson. Sokan szak­mát tanulnak, és többen a fel­sőbb iskolákba igyekeznek. Itt az élő veszély: nem lesz holnap elég a földekkel bánni tudó, állatokhoz értő ember. Mit kel­lene hát tenni, hogy a fiatalok megtalálják itthon a számítá­sukat? Az idősebbek között is van, aki már kezdi látni: szük­ségszerű tény, hogy a mező- gazdaság is előbbre lépjen. A KÖZSÉG GAZDÁI HALLGATNAK A JÓ SZÓRA, és a szakmai tanácso­kat elfogadják. A tarlóhántást például 95 százalékban elvé­gezték, és többen alkalmazzák ilyenkor a nitrogén műtrágyá­zást a tarlómaradványak által ( Diiföenek elhasznált nitrogén potlasara. fyo|. sisteregnek A trágyakihordás is gyors ■ tette: a községfejlesztési alap létesítése és pontos befizetése saját érdekük, és közvetlen hasznuk is. Be is fizette min­den gazda a ráeső részt. A község lakossága általában tevékenyen részt vesz saját sorsa irányításában. A ta­nácsülések népesek. A vb- üléseket is pontosan meg­tartják, még a nagy mun­kaidőben is. Itt azonban még az a hiba, hogy nem jönnek össze a megkezdés hirdetett idejében és gyakran másfél órát is késnek egyesek, ami miatt a gyűlések a késő éj­szakai órákba nyúlnak. Re­méljük, ezen sürgősen változ­tatnak. A közelmúltban építettek egy szép kultúrházat is, ami 40 ezer forint értékű társadalmi munkát vett igénybe. A köz­ségfejlesztési alap létesítése módot adott arra, hogy a Pe­tőfi utca járdát kapjon, a kul- túrházba 70 darab széket vá­sárolhassanak. A lakosság hoz­zájárult a kis községhez csa­tolt Dózsa-telep villamosításá­hoz is, ami újabb 70 ezer fo­rintba került. A SZERDAHELYIEKNEK VAN RA GONDJUK, hogy szépítsék kicsi községü­ket: legfőbb feladatuk egy szép tanácsháza építése. Iga­zán szégyellik, hogy a községi tanács egy régi, düledezőfélben lévő magánházban van elhe­lyezve, amely alá van ducolva, hogy a mennyezet le ne sza­kadjon. Annyira nem megfele­lő, hogy a felsőbb szervek ki­küldöttei az ellenőrzések során tett útjaik alkalmával legtöbb­ször elkerülik. Igaz, ennek az is oka, hogy általában a fel söbb szervek meg vannak elé­gedve a tanácsvezetés munká­jával, és oda igyekeznek, ahol több probléma akad. Nem volna teljes a cikk, ha nem emlékeznénk meg az egész községet átfogó munkát végző vezetőkről, a tanácsel­nökről és a titkárról. Az elnök, Karancz János fia­tal, halk szavú, megfontolt, de kezdemény ző ember. A titkár Simon Ferencné, hasonlóan igen szerény, mun­kájában pontos. Mindketten köztiszteletben állnak, becsű lik és szeretik őket, mert se­gítségükre, hasznos tanácsuk­ra mindig számíthatnak. Itt születtek és gyerekeskedtek, s az idősebbek előtt is megvan a tekintélyük. Az emberek úgy mennek hozzájuk ügyes-bajos dolgaik elintézése végett, mint az apa a tanultabb és okosabb, szélesebb látókörű gyermeké­hez. A községnek azonban van egy alig működő szervezete is: ez a legeltetési bizottság. A ve­zetőség jóindulatú, de gyenge kezű emberekből tevődik össze, nincs meg bennük a kellő kez­deményező készség. De a la­kosság is hibás. A legelő gon­dozását, a mcst sürgősen el­végzendő nyári gyomirtást ugyanis csak igen vontatottan végzik. A legjobban azon cso­dálkozik az ember, hogy tud­ják és megértik a legelő je­lentőségét a gazdálkodás javí­tásában, az állattenyésztés fej­lesztésében, és mégis minden okot és nehézséget felhoznak, ami akadályozhatja a gyors és rendes nyári gyomtalanítást. SSZÜK AZONBAN, hogy annak a község­nek a lakossága, amely annyi áldozatot és fáradságot megho­zott, ezt is példamutatóan fog­ja elvégezni. De sürgősen, mert a gyom addig irtható eredmé­nyesen, amíg magot nem köt és azt el nem szórja. Dézsa Zoltán „EGYELŐRE TÁRGYTALAN A DOLOG...“? Túlszárnyalja az eddigi seregszemléket * n) IS ütemben folyik, és már na­gyobb részt bevezetik a helyes nyári trágyázást. A gazdák mindegyike annyi állatot tart, hogy földterületének egyötö­dére, sőt egynegyedére minden évben jusson trágya. A növé­nyi kártevők elleni véde­kezés fontosságát is meg­értették, és el is végzik a vé­dekezést egy-két hanyag gazda kivételével, akiknek 100—100 forintos bírságba került sa­ját mulasztásuk. t Jónak mondható a kapásoki fejlődése is. A kukorica, a bur­gonya, a cukor- és takarmány répa-termés eredménye sem marad el sokkal, talán semmi-4 vei sem a tavalyi hozamoktól, 4 A kalászosok terméseredmé- 4 nyeí kát. holdanként: búza 8,4 őszi árpa 12, rozs 6,7, tavaszig árpa 3 és a zab 6 mázsa. A4 legjobban mutatja a falu la- 4 kómák szorgalmát, valamint 4 áldozatvállalását két főbb té- 4 nyező. ) Még egy éve sincs egészen, 4 amikor ötezer folyó- 4 méteren árokmetszésbe kezd-4 tek és azt már el is. végezték. 4 Százhúszezer forintba került 4 ez a munka. Ebben az összeg-4 ben 60 000 forint állami támo-4 gatás volt, a többit összeadta 4 a falu népe, illetve társadalmi^ munkává! járult hozzá a rétek víztelenítéséhez. Azok a gaz­dák is segítettek, akiknek a rétje nem esett a vízfolyás mellé. Most a legfőbb gond­juk, hogy a szép tiszta árkot megőrizzék és karbantartsák. Tervezik a vízgazdálkodási társulás mielőbbi megalakítá­sát, amihez azonban a földmű- vesszovetkezettől több segítsé­get kérnek. Aztán két nagyobb hidat teljesen társadalmi mun­kával és az erdészettől kapott faanyagból készítettek el. Ezenkívül ugyancsak több hi­dat javítottak meg, ugyancsak társadalmi munkában. A MÁSIK FONTOS ESE-J MÉNY az utóbbi évben f a falu villamosítása volt. A ^ község lakossága ebből is dere- ^ kásán kivette részét. Az egész 4 Az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár 30 hektárnyi terü­letén nagy iramban halad a mun­ka. Teherautók száguldanak, döm- hegesztőpiszto- szurok, mész, festék fanyar szaga keveredik a levegőben a sok színű virág illa­tával. A lázas munka naponta tárja meglepetését a szemlélődő elé. Kora reggel feltört utak nyúj­tóznak a pavilonok mentén, dél­utánra már frissen salakozva, szu­rokkal leöntve, simán kígyóznak a parkok zöldjében. Tegnap még állványok emelkedtek az utolsó simításra váró zöldséges pavilon körül, ma már az impozáns épü­let. ragyogó tiszta üvegfalán tán­colhat a napsugár. A főbejárat mentét díszítő, 8 db kőből faragott domborműves vá­za is a helyén áll. élő. színes, virágcsokrot ölel magában. Első üdvözlet a belépőnek. A Varga Imre alkotta »Aratólány-n-szobor is díszíti már a fő pavilon mögötti nagy parkosított területet. A gép- kiállítás pavilonja előtt Olcsval Kiss Zoltán »Traktoros« című szoboralkotása emelkedik. Énül Varga István monumentális művé­szi munkája, a »Magvetőit ábrá­zoló szobor. A szeptember 12-én megnyíló 62. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár nagyságá­ban és tartalmában is túlszárnyal- 1a az eddigi hasonló seregszemlé­ket. Ezért bővült 30 hektárnyira a kiállítás területe, ame'ven két modern va*fcetonvázas, üvegfalú, galériás pavilon épült a meglévők mellé, ?000 négyzetméternyi kiál­lttá?! terítettel. Három kisebb, összesen 7’0 négyzetméter típuspa­vilon építése is közeleg a befeje­zéshez. — Ej, de szomorúan néztem, amikor lefényképeztek. Nem volt különösebb okom a bús- lakodásra, csak hát a szemem­be sütött a nap, amint ott fönn a cséplőgép etetőládájában áll­tam — mondja Törzsök Fe­renc ráksi gazda második ta­lálkozásunkkor. — Van ám nékem szótehet­ségem, szeretek mókázni. De a munkát azt száz százalékosan elvégzem. Novemberben töl­töm be a negyvenkilencedik évemet, de akármelyik 25 esz­tendős fiatalembernek kidol­goznám a szemét, pedig hét hónapra születtem, és negye­dik gyereke vagyok az anyám­nak. Ad elég dolgot az a né­hány hold föld, de mégis el­jártam tavaly nyáron is a géphez. Zsákoltam. Másodma- gammal felhordtám a padlá­sokra 41 vagon gabonát. Én bizony nem féltem odaállni a 85 kilós zsák alá. Társam 31 éves létére kidőlt mellőlem az utolsó szérűn. — Voltam én vállalatnál is, hat esztendeig. Sztahanovista lettem. Minden hónapban le­dolgoztam húsz-huszonkét na­pot, aztán megvolt az 1600— 1S00 forint kereset. i — A szövetkezeiben? Nem, nem vagyok bent. Egyelőre tárgytalan a dolog. Pedig min­den úgy volt, ahogy elmond­tam a múltkor. Beadtam a nyi­latkozatot, mert tudom én régóta, hogy az Uj Élet job­ban gazdálkodik, mint én. A gyűlésen meg is szavazták a 1 felvételemet. Igaz, nem vol­tam ott, de másnap már tu­datták velem. Úgy állapod­tunk meg, hogy a cséplés után szólnak, ha szükség lesz rám a közös munkában. Többen azt mondták, hogy »bolond vagy te, Ferkó, hogy most csi­náltatsz új kocsit, amikor be-1 állsz a tsz-be-. Én meg ráfe- ’ leltem: beviszem azt is, ha kell a szövetkezetnek. A múlt héten aztán kitalálta valaki, hogy kezes vagyok, szóval, | hogy lopok. De senki sem tud- ] ja, honnan ered ez a mende- 1 monda. A Walter meg a Ne­mes — az elnök és a helyet­tese — nyomoznak az illető után, keresik, mert nagyon rosszul esett nekik is a dolog, hiszen megmondták, hogy semmi kifogásuk sincs elle­nem. Hű, az asszonyt, — a fe­leségemet — de bántja ez a híresztelés! Engemet is kelle­metlenül érint. Szóltam is a vezetőségnek, hogy egyelőre tekintsenek el a jelentkezé­semtől. Így hát magam dolgoz­gatok most is. Van még egy hold szántatlan tarlóm, ha — Nincs más hibám, csak az, hogy szeretem a bort. Most is megiszom egy pohárral itt a kocsmában, estefelé kaszálok a réten, csak úgy suhog. Hű- sével néhány óra alatt levágok négyszáz négyszögölet... — Kérek egy nagy fröccsöt. No, ez igazán jólesett... Mint­ha a feleségem hangját halla­nám. Jól hallom ám ... Cae­re be, asszony, igyál te is egyet, ha már nem röstelltél eUönni értem onnan a felvég- . ről... Nincs semmi baj, tu- \ terék? dóm, hogy a boltban volt dol­god ... Azt kérded, hogy me­gyek-e vagy maradok? Hiszen emlékezhetsz rá, hogy még egyszer sem maradtam itt. Per­sze, hogy indulok, mert már hatra jár. Mire a rétre érek, szűnik a meleg. Minden jót — búcsúzik a pultnál iddogálóktól Törzsök Ferenc. Megy a sarjút vágni. Ki tudná előre meg­mondani, hogy ezért a mai fű- kaszálásért írhatnak-e majd a a javára munkaegységet Wal­(Kutas) Nemzetközi jelentőségű is az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Már építik a külföldi kiállí­tók pavilonjait Budapesten. A Szovjetunió 1500 négyzetméter fedett csarnokban és 3000 négyzetméter szabad területen mutatja be szocialista mező- gazdaságát. A dokumentáción kívül elhozza legkorszerűbb 60 db mezőgazdasági gépiét. Az NDK 600 négyzetméteres fe­dett és több mint 2000 négyzet- méter szabad területen tárja a látogató elé mezőgazdaságá­ban, tőleg az állattenyésztés­ben elért eredményeit. Cseh­szlovákia szintén nagy terüle­ten rendezi meg kiállítását. zött a kisparcellákon használ­ható apróbb gépeket is bemu­tatja. Az albánok még saját hazájukban sem rendeztek or­szágos mezőgazdasági kiállí­tást. Budapesten is első ízben csodálhatjuk meg az ékszernek is beillő pavilonjukat, mert gyümölcsöző narancs-, manda­rin-, citrom- és olajfákat is ültetnek pavilonjuk elé. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság egyik gépállomását egész körzetével mutatja be. Pavi­lonjuk körzetét 3000 db német nemzeti virággal, »Erikával" ültetik be. Ausztriából borá­szati gépekkel, Nyugat-Német- országból tejipari felszereléssel NAPLÓ HELYETT A gyömrői kiszis- ták már a vonatban mondogatták: feltét­lenül meglátogatunk egy bolgár ifjúsági szervezetet; falusit, városit, mindegy. Ké­szültünk erre a talál­kozásra, türelmetle­nül vártuk a napot. Persze, nyelvi nehéz­ség is van a világon, s előbb pontosan meg kelleti beszélni a hogy és mintet. Berregett a telefon, s a sohsem fáradó Jó- zsa Antal tanár, — csoportunk nem hi­vatalos tolmácsa — vitte, hozta a hírt, — Minden rendben — közölte lakoniku­san egyik este. — Holnap megyünk a Május 1 Textílkom- binátba. Nem számításból.' de nem is csak úgy találomra választot­tuk a várnai Május 1 Textilkombinátot. Itt inkább lányok és asz- szonyok dolgoznak. A többit már ki is le­hetne találni. Indulás előtt el­határoztuk. hogy vi- szontlátogatásra hív­juk meg őket. Szál­jeiiiizet(?k Q)uLg.djtLáhíL KÉT TALÁLKOZÁS lakhelyünk és Várna között nem nagy a távolság. Másnap reg­gel mintegy tizen­öten kapaszkodtunk fel a buszra ... Már vártak ben­nünket. Ahogy be­léptünk a kapun, így szólt az egyik magyar fiú: — Mi ez, kórház, üdülő? Ilyen gyárat én még nem is lát­tam. Bolgár kísérőink csak mosolyogtak, örültek, hogy tetszik nekünk a munkahe­lyük. Fák, padok, vi­rágok lépten nyomon. A 2500 munkásnak szinte második ottho­na a kombinát. Min­den megtalálható itt. Bölcsőde, óvoda, uszoda. kultúrház, könyvtár, elsősegély­nyújtóhely, szanató­rium, kórház stb.; Mintha itt mindig ünnep volna. Az apró utak fölé boruló lom­bok alatt meg-meg- álltunk egy-egy pil­lanatra — álmélkod- ni. Milyen rend és tisztaság, és mennyi virág! — Nézzétek meg a leányotthont, is — in­vitáltak bennünket. Szívesen teljesítettük a kérést. Végül is a lányok kultúrtermé­ben kötöttünk ki. He­lyet foglaltunk a hosszú asztalok egyi­kénél. Munka, sport, ta­nulás — e három té­máról beszélgettünk legtöbbet. A tolmács szavai után összedug­tuk a fejünket. Bár a távolság nagy, de a cél azonos. A bolgár ésva magyar ifjúsági szervezetek élete és munkája között el­enyésző a különbség, s ami van, az is szer­vezeti. ök is inkább a téli estéken fo­gyasztanak többet a szellemi táplálékok­ból. A nyár a sporté. De ez nem azt jelenti, hogy egész nyáron nincs más. Közben- közben rendeznek egy-egy tudományos, irodalmi, vagy törté­nelmi jellegű kirádu- lást. A tanfolyamok zömét télen tartják. Párttörténet, Iroda­lom, politikai gazda­ságtan — mindenről szó esik, aminek csak megazik. lebuktatom. Végzem1 Bulgaria a szocialista mezo- ■torjahan a többi mezei mun- gazdaság! nagyüzemi termel« kát is. ami előjön. Említette módszerét es eredményeit do-1 jelentkeztek eddig A írancia- az elnök hoau átszámitiák lamentálja. Lengyelország az I országi Simea Auto- es Gép- munkaegysegre ha belépek az idén jön el6ször Magyaror- j gyár mezőgazdaságban haszna- 5-s~pI ’ P szagra a kiállításra. Gépei kö- I latos gépeit mutatja be a ma­gyar közönségnek. Itt lesz a gépkiállításon az angliai Massy Ferguson Mezőgazdasági Gép­gyár is. Az idén a magyar szőlő- és borkultúra egészének bemuta­tására törekszik a kiállítás. Erre egyik nagy évforduló ad okot. A világszerte ismert Ma­gyar Szőlészeti Kutató Intézet ugyanis ez esztendőben ün­nepli fennállásának 60. évfor­dulóját. Ezért rendezik meg Magyarországon először a nemzetközi i borversenyt és 4 borkiállítást. Három világrész- 4 bői érkeznek nevezések. A ba- 4 ráti országokból 150 borfajtá- 4 val jelentkeztek. Románia pl. 4 50 borfélét hoz, Albánia pedig 4 8 féle borral vesz részt a ver- 4 senyén. De Bulgária és Cseh- 4 Szlovákia is elhozza borait. 13 tőkés ország 34 jelentke­zője 101 bormintával »mérkő­zik" a nemzetközi borverse- 4 nyen. Pontosabban: Ausztria, 4 Franciaország, Nyugat­4 Németország, Svájc, Ang- 4 üa, Görögország Spanyol- 4 ország, Korzika, Ciprus, Algé- i ria, Marokkó és Olaszország 4 képviselteti magát. Naponta 4 érkeznek a külföldi borok pos- i tán, vasúton, repülőgépen. J így szeptember 1-én 250 külföl- 4 di és az országos borverseny eredményei alapján továbbju­tott 330 magyar borminta kö­zött indul meg a nemes vetél­kedés. Ezeket a borokat a nemzetközi borpavilonban is megtekintheti a látogató. Mér­kőzni, e legjobb borokkal he- i lyezést elérni e nagy vetélke- 4 désben, nem kis dicsőséget je- 4 lent a világszerte ismert bo> köze van az élethez, amit tudni kell, és amit jó tudni egy fiatalnak... — Nagyon örülünk, hogy eljöttetek hoz­zánk — mondta ked­ves hangon Ilka, a női röplabda-csapat edzője. — Mi is örülnénk, ha meglátogatnátok bennünket szállásun­kon. — Rendben van — bólintott —, megbe­szélem a lányokkal, és majd telefonálunk. Kicseréltük a címe­ket ... * * * A textilkombinát­ban tett látogatásunk utáni második estén megjöttek a vendé­gek. Ilkát hiába ke­restük. — Nem jöhetett, edzést tart — mond­ták a többiek. Pedig szerettük volna még egyszer megköszönni a virág­csokrot, amit adott. —: Gyerünk táncol­ni — adta ki valaki a jelszót. — Szabad?... Sza­bad?,,. — Beszélni nem, de táncolni tudtunk bol­gárul is — mondták a lányok. Minden párhoz kel­lett volna egy tol­mács, de olyan, aki csak fordít, de nem érti azt, amit tolmá­csol. Ez lehetetlen, így hát ki-ki a ma­ga nyelvén fejezte ki gondolatait... Éjfélig tartott a »bál". Bolgárok, ma­gyarok éneke össze­fonódott a habok da­lával. Elutazásunk esté­jén kijött Ilka. Nagy csokor virág volt a kezében. — A többiek üd­vözletét is hozom. Én akkor nem jöhettem, ne haragudjatok — mondta, s odaállt a körbe »zakatolni" a búcsúzkodó magya­rokkal. Ilka kijött velünk a pályaudvarra. Meg­várta, míg mozdo­nyunk nagyot sípolva elindult. Kezét feje fölé tartva integetett. A lármából messze utánunk hangzott a kiáltása: — Szervusztok, ma­gyarok! GÖBÖLÖS SÁNDOR roknak.

Next

/
Thumbnails
Contents