Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 24.

6

SOMOGYI NÉPLAP

Kaposvártól Brüsszelig — repülőmodellel ASomogyi Néplap /iimhírszolgálata

BENE PÉTER nevét közel sem ismerik annyian, mintha valami nagyon népszerű sportágban gyűjtögetné a sikereket. Így csak a kaposvári repülőmodellezők tudják róla — és egv kicsit büszkék is erre —, hogy a legutóbbi válogató verseny alapján, melyen több mint harminchatan vettek részt, dr. Egerváry Géza, Ör- dögh László és ő képviselik a magyar színeket a szeptember 4-én kezdődő brüsszeli körrepülő repülőmodell világbajnokságon a műrepülő kategóriában.

Magas, barna fiatalember, aki — mint mondja — megpróbálta már abbahagyni a modellezést, de nem ment. Tíz év óta szerelmese e szép technikai sportnak, sok sikerrel és kisebb-nagyobb balszerencsével, mint ahogy ez történni szokott. Az idén végezte el a műegyetemet, gépészmérnök és aranykoszorús modellező, »érdemes sportoló-«. A modellező műhelyben beszélgetünk. Építi gépét, melynek Brüsszelben helyt kell majd állnia. A világ- versenyen több mint húsz nemzet legjobb körrepülő motoros repülőmodellezői mérik ősszé technikai és gyakorlati tudásukat. Maga is tervezte a gépét, és minden kis alkatrészét a mérnök pontosságával, a modellező szívével illeszti össze, nehogy szégyent hozzon a kis gép tervezőjére, az or- Ezágra. Bene Péter a modellezés legnehezebb ágában indul.

— HÁROM SZÁMBAN ÍRTAK KI világbajnokságot — ■ mondja. — Én a műrepülésben indulok. Igen nehéz verseny lesz, mert nagyon vigyázni kell 'a végrehajtott figurák precizitására. Mindenkinek ugyanazt az öt számot kell csinálni, s pomtozóöírók döntik el: megfelelő volt-e a végrehajtás. Ez az öt szám a következő: A gépnek pontosan, szabályszerűen két kerékről kell felszáll- nia. Majd egyenes repülés következik, ^de úgy, hogy a modell nem ingadozhat semmit. Ebből az úgynevezett átszár- nyalást kell végezni, vagyis a fejem fölött — de csak a fejem fölött — felkapni függőleges irányba, a másik oldalon pedig zuhanni kell a gépnek a föld felé. Két méter magasságban ismét vízszintes repülésbe kell vinni, ebből pedig

öt bukfencet kell csinálni egymás után, de úgy, hogy mindegyik ugyanazon a helyen legyen és egyforma magasságban. Ezt még hátrafelé is végre kell hajtani — és már le is szállhat a gép.

— BÍRJA EZT A MOTOR?

— kérdeztem.

— Attól nem félek, mert igen jó motorom van: egy 5,75 köbcentiméteres amerikai gyártmányú, speciális műrepülő modell-motor, mely a percenkénti 13 ezres légcsavar fordulatnál egy lóerős teljesítményt ad.

Ez egyébként azt jelenti, hogy a feketére és halványsárga színűre lakkozott kis gép, amely megtévesztésig hasonlít az »igazi« repülőgépekhez, óránként 160—180 kilométeres sebességgel repül veeetője körül, aki a földről két szál acélhuzallal irányítja. S ha nem jól vezeti a gépet bukfencben? Ez is repülés, itt is történhet-katasztrófa", nemcsak az Atlanti-óceán felett.

Bene Péter két év óta, amióta műrepüléssel foglalkozik, hat gépet tört össze. S míg egy műrepülő modell elkészül, 150—160 munkaórát is felhasznál az építője.

— S a brüsszeli remények?

— SZERETNÉNK JÖ EREDMÉNYT ELÉRNI Brüsszelben is. A magyar modellezés nemzetközi méretekben eddig is már igen szép sikereket könyvelhet el. A brüsszeli világbajnokság lesz a legnagyobb versenyünk, ahol valószínűleg az amerikaiak jelentik majd a legerősebb ellenfeleket. Mindenesetre a csapatversenyben szeretnénk igen szép eredménnyel dicsekedni.

Mi is ezt szeretnénk, s ezért sok sikert kívánunk Bene Péternek és a többi versenyzőnek. Nagyon szívesen vennénk, ha a világbajnoki serleg Kaposvárra tenné át székhelyét.

K. E.

A Budapesti Filmstúdióban az elmúlt héten megkezdték A harangok Rómába mentek

című új magyar játékfilm forgatását. A film forgatókönyvét Szilvássi Lajos és Galambos Lajos írta, rendezője Jancsó Miklós, operatőr Somló Tamás. Az új produkció cselekménye a háború utolsó szakaszában, a nyugati határszélen játszódik. A drámai történet középpontjában egy fiatal tanár és diákjai állnak. A film főszerepét előreláthatólag Gábor Miklósra bízzák, kívüle Pécsi Sándor, Magda Gabriella f. h. és sok fiatal diák játszik. A film első felvételeit Óbudán készítik el.

A filmstúdióban Nádassy László befejezte a Nagy Lajos karcolata nyomán készült Razzia

c, film forgai ását. Jelenleg az utómunkálatokat végzik a haÚjabb munkalehetőségek a fiatalkorúnknak

A Minisztertanács a közelmúltban felhatalmazta a munkaügyi minisztert, hogy hathatós intézkedést tegyen azoknak a fiatalkorúaknak az ét'- dekében, akik iskoláikat az idén befejezték, de tőlük független okok miatt munkába állni nem tudtak. Ehhez országos viszonylatban nyolcmillió forintot bocsátott a Munkaügyi Minisztérium rendelkezésére. Ez a tartalékkeret, mellyel csak olyan létszámigényeket lehet kielégíteni, melyek az iskoláikat befejezett fiatalkorúakat foglalkoztatják valamilyen formában; új munkalehetőségeket jelent a még állástalan fiúknak, lányoknak. A munkaügyi miniszter felhívással fordult az illetékes minisztériumokhoz, menyei tanácsokhoz, hogy mérjék fel a területükön lévő üzemek, vállalatok létszámigényét.

A megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője, Beke István elvtárs elmondotta, hogy a tanácsi vállalatoknál — az új lehetőséget kihasz nálva — 34 fiatal munkaerőt kívánnak foglalkoztatni.

IPARBAN: a Vaskombinát 6, a Finommechanika 6, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat 3, a Kaposvári Ren- deltszabóság 3, a Baiatonbog- lári Sütőipari Vállalat pedig 2 új munkaerőt akar beállítani.

A KERESKEDELEMBEN: a Somogy megyei Népbolt 5, a Kaposvári Kisker. V. 4 fiatalt.

A SZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK közül a Kertészeti és Útkarbantartó V. 3, a Siófoki Községgazdálkodási V. pedig 2 általános iskolát befejezett munkaerőt vesz fel, illetve veti már fel.

Ezeken kívül az Élelmiszer Kisker. V. igényelt még 14 főt, de az időközben megváltozott tervmódosítás miatt nem tudja alkalmazni őket, mert béralaptúllépést követne el. A nyolcmillió forintos összeg ugyanis csiak ez év végéig segíti az újonnan munkába állítottak bérezését — azt is ót- ven százalékban —, mert 1959. január 1-től teljes egészében a vállalatoknak kell biztosítaniuk az ily módon felvett fiatalkorúak fizetését is.

A felsorolt állások mind általános iskolát végzett fiatalokra vonatkoznak, akik csökkentett munkaidőben szeptember 1-től dolgoznak majd napi hat és négy órát, melyért a fizetés havi 500, illetve 350 forint.

Az új munkalehetőségek nagy részét időközben már betöltötték. Ismételjük: a felsorolt adatok csak a tanácsi vállalatokra vonatkoznak. Szerettük volna a nagyobb kaposvári, minisztériumi felügyelet alá tartozó vállalatok létszámigényeit is megtudn^ ezek azonban egyrészt különböző okok miatt nem igényeltek munkaerőt, másrészt nem is tudnak erről a lehetőségről. Egyedül a kórház tart igényt érettségizett lányok munkájára: a közeljövőben indítandó fizetéses ápolónőképző tanfolyamon. Erre a munkakörre jelenleg is vesznek fel jelentkezőket. Viszont nincs tudomásunk arról, hogy a megye akármelyik üzemében, vállalatánál élnének a munkaügyi miniszter által a középiskolát végzettek foglalkoztatására létrehozott gyakornoki státusz felhasználásával. (k. e.)

marosan forgalomba kerülő filmen.

Ugyancsak a Budapest Filmstúdió munkatársai a hazánkban vendégszereplő Nyírfácska együttes nagysikerű fellépéséről színes, szép riportíilmet készítettek. A riportfilmet augusztus

22-től már műsoara is tűzték a mozik.

A MOKÉP jelenti...: a szeptemberben bemutatásra kerülő filmek között üdvözölhetjük a Karlovy Vary-i film- fesztivál III. fődíjával kitüntetett új magyar filmet, a Sóbálványt.

A film Thurzó Gábor regénye nyomán készült, rendezője Várkonyi Zoltán, főszereplői: Páger Antal, Ruttkai Éva, Tőkés Anna. A hónap másik filmújdansága a vidám, bűnügyi tárgyú

Micsoda éjszaka!, rendezője a nagysikerű »Éjfélkor« alkotója, Révész György. Főszereplőik: Latafoár Kálmán és Tolnai Klári.

A szeptemberi moziműsorban egyébként négy világszerte sikert aratott filmmel találkozhatunk. Nagy várakozói előzi meg Fellini rendező Az országúton

(La Strada) című művészi filmjének bemutatása, amelyben a kiváló rendező felesége, Giu- letta Masina nyújt felejthetetlen alakítást.

Soüohov

Csendes Don

íírnű regényének filmváltozata a brüsszeli fesztiválon a legszebb színes film címét nyerte el.

Betsy Blair játéka már az amerikai Martyban nagy feltűnést keltett. Most a híres spanyol rendező, Bardem új filmjében, a

Fő utcában látjuk viszont.

Jean Effel rajzainak ellenállhatatlan humora és szellemessége hatja át a csehek színes rajzfilmjét, a

Világ teremtését, amelyet a velencei gyermekes dokumentumfiilm-fesztává- lon a zsűri különdíjával tüntettek ki.

A szeptemberben bemutatásra kerülő filmek között i repel még két érdekes szovjet film: a pályaválasztás előtt álló fiatalságról szóló

A tizenkettedik órában és a Fégyin híres regényéből készült

Rendkívüli nyár.

Priesteley angol író hazánkban is nagy sikerrel játszott Váratlan vendég című színmű- véneK filmváltozata a Marcel Ayméc elbeszélése nyomán készült

Átkelés Párizson

című Jean Gabin-film és egy jugoszláv produkció,

A városi asszony teszi még változatossá a szeptemberi moziműsort.

Változatos műsort ígérnek a szeptemberi fcisfilmek is. A műsorra kerülő rövid filmek között öt színes magyar produkció örvendezteti meg a kisfilmek kedvelőit. Széles és normál változatban láthatjuk majd a

Tavasz Bujákon

című, festői népviselet és népszokásokat megörökítő filmet. Kollányi Ágoston rendezte az Agyag poétája

című kisfilmet, amely Kovács Margit Kossuth-díjas keramikus munkásságát mutatja be. A

Derkovits

című színes kisfilm a nagy magyar proletár festő életét és alkotásait eleveníti meg. A hónap folyamán megjelenik még két színes, zenés rövid film is. Címük:

Székely rapszódia és Bábszínház.

Mindkettő Banovich Tamás táncfilm-sorozatához tartozik, a Magyar Állami Népi Együttes előadásiában.

Kedves színes szovjet rajzfilm a

Lángoska;

a csehek színes filmje a Karlstein vára

örökbecsű történelmi emlékeikkel ismerteti meg a' nézot.

Ut a csillagokba címmel hosszabb lélegzetű, rendkívül érdekes szovjet film kerül még a közönség elé szeptemberben.

r[)áJ.;

clmiq cl wattal he'ár...

A helyiérdekű vasút zöld színű kígyója a Zsig- mond tér felé siklott, egy pillanat még, s az utolsó kocsi piros jelzőlámpáját is elnyelte az éjszaka fekete öle. A zuhogó eső sűrű fátyola lebbent utána.

Bosszúsan tipródtarp, a csatakos járdán; mindegy, a vonatot nem érhetem el. Mennyi idő lehet? A villanyóra áll, hiába nézem. Tizenegy múlha- xtott. Még ötven percet várhatok a következő indulásáig.

A váróterem: üvegkalitka. Párás üvegén át úgy hat a Duna, mint földre dobott, nagy- nagy barna színű berlinerkendő. A sziget és a Margit-híd lámpáinak fényét az esőfüggöny szűri, a vízen alig csillogtatnak tenyérnyi fényt. A folyó két oldalán hosszú, fekete palánk a házak és paloták sora, melynek lyukain, repedésein pirosra süt ki a világosság. A budai oldalról villamos kúszik fel a hídra: sárga és piszkosfehér hernyó, vékony csápjaival a drótok között legyez.

Négy embert találtam a skatulya alakú teremben. A bejárattal szemben egy öregasz- szony támasztotta esett vállánál a falat. Virágárus. Nyakában fatálca, arany és ezüst szalagokkal átkötött szegfűcsokrokkal. Amikor meglátott, tétován nyújtott felém egyet, majd visszaesett a keze, mint egy letört, száradó gally. A sarokban egy rendőr aludt. Látszott, hogy nincs szolgálatban, derekát nem övezte a fegyvertartó szíj. Sapkája fe- j'ebúbján, duzzadt ajka szétnyílt, lefelé fittyedt. A lámpa alatt, két suhanc. Kártyáztak.

Jó lenne szundítani, de nem megy.^Becsukott szemmel ülök.

cigarettát szívtam el a kelleténél... Csuda vigye el ezt a vonatot, már Rómaifürdőn lehetnék.

— Jó dög ez a csaj, mi? Csak bátran, mucus!

A suhancok az ajtóban álló lánnyal idétlenkednek. Most érkezett. Krém színű ballonvászon ruháján az esőcseppek sok fekete pacája. Barna hajában apró vízgyöngyöket szik- ráztat a villanyfény. Arca mozdulatlan, nyugalmat tükröz, mint egy pohár tej. Nem tekint a kötődő csibészekre, szemét a virágárusra veti, majd rám, azután az alvó rendőrt nézi. Arra is indul. Bőr színű, horpadt derekú papírbőröndjét maga elé állítja. Leül. A két mihaszna szemtelenül mustrálja. Vihognak, súg- dolóznak.

Nem pesti lány, fogadni mernék. Nem, nem a ruhája után ítélem. Öltözéke divatos, sokat látni ilyent a városban. A magatartása mutatja. A pesti lányok szelesebbek, mozdulataikban sok a lendület, talán a kapkodás is. Az itteni lányokat nem lehet froclizni, visszavágnak. Biztosan vidéki. Még csak nem is városból való, hanem falusi. Egész biztosan falusi. A parasztasszonyoknak van ilyen tekintete, nyugodt és rezdülés nélküli, mint a mély kutak vize. Barna arcát a villanyfény sárgáspirosra mossa. Szemgödrei alatt, az arccsonton biztosan pikkelyes, hámló a bőre, az aratásban felcsípte a nap. Az is lehet, hogy púde- rozta. Lábán fekete papucscipő, talprésze kicsit szélesre terül, ami nem teszi olyan kecsessé, mint ahogy a kirakatok sámfáin áll. Aki sokat jár mezítláb, lábfeje tömpe marad.

Vgy látszik, ma megint több A pesti lányok lába keskeny,

I vékonyka madárnyom.

A híd alatt egy vontatóha- I jó bőgeti dudáját. A rendőr I felijed, megbillenő fejéről a földre esik a sapka. A lány kap először utána, szótlanul nyújtja. A kártyások röhögve elfordulnak.

— Tessék mondani, mikor megy Szentendre felé a vonat?

A rendőr nagyot ásít. Nadrágzsebéből körülményesen ráncigálja elő óráját, úgy nézi, mintha attól kéme tanácsot.

— Huszonháromötvenkettő- leor. Van még idő.

— Ugye, megáll Szentendrén?

Hangja kicsit karcos, s ami arcán nem látszik, most szavaiban vibrál: a bizonytalanság.

— Hát persze. Nem tudta? Hová valósi?

A két csibész most nem csapkodja a piszkos kártyalapokat. Ha nem is néznek fel, fej- és testtartásuk mutatja, hogy a beszédre fülelnek.

— Lábodi vagyok, Somogybái. Most érkeztem az esti vonattal. Keresztapáméihoz megyek. Még nem jártam náluk... Mindig mondták, hogy itt kell felszállni a HÉV-re ...

Kicsit elneveti magát, szája szegletében azonban mozdulatlan a komorkás vonás.

— Itt száll fel, persze ... Mindjárt gondoltam, hogy valahaimét Somogybái való. Maguk mind olyan érdekesen beszélnek. Van egy barátom, az is éppen úgy ejti ki a szavakat, mint maga. Somogyi az is, csákányi. Talán ismeri is, Illés Jóskának hívják.

— Nem ismerem, hisz akkora Somogy, mint a rosseb ...

A rendőr hangos hahotával csapkodja térdét. A virágárus fintorogva húzza félre száját.

A kártyások bántóan böfögnek.

— Rosseb ... Ez az. Jóska is mindig azt mondja: rosseb. Minden tizedik szava ez, pedig már három éve Pesten van. Úgy látszik, maguk ezt az anyatejjel együtt szívják magukba. Nem?

— Csak csúfolódjon!

Tpalusi kislány Pesten« — jut eszembe. Persze, nem abban a régi értelemben vett falusi. Éppúgy passzol itt, mint a régi Lánchíd helyén az új, mint a Király utcában a trolibusz vagy ezek itt e. A fancsali arcú öregasszonytól meg ezektől a tekergőktől biztosan különben is. Nem szájtáti falusi liba, mint ahogy filmjeinkben még ma is megjátsszék a falusiakat, nem cset- lik-botlik, még csak nem is csodálkozik. Ennek a kislánynak a tanácstalansága semmivel sem nagyobb, mint az Akadémia elnökéé lenne Lábo- don.

Mi hozta fel Pestre? Rokonnézés? Ráérő kiruccanás? Nem, nem, egyik sem. A falusi emberek rokonlátogatása kicsit bonyolultabb ügy, ritkán szokták egymagukban végezni, de ha mégis így polna, hiányoznak a kellékei: a kosárba kötött csirkék, dunsztos üvegben tejhaszna, nyári körte a csumából font cekkerben. Aztán nyári dologidőben nem szokás kiruccanni. Ámbár tévedhetek. ö tudja.

Úgy diskurálnak már, mint akik régtől való ismerősök. Az előbb nagyokat nevettek is, de nem tudtam megérteni szavukat. Most azonban úgy látszik valami komolyabbról beszélnek. A rendőr csodálkozó, merevülő tekintettel néz. Időnként tenyerével sikálja arcán a borostákat. Ujján karikagyűrű csillog. No, szerelmi ügy nem lesz ebből. A lányka álla parányit előbbre ugrik, szemöldöke összébb szűkül, ajkáról pereg a szó. Hangja most pattog, szóejtése néha olyan, mint a szíjostor surrantása. Beszédén most nem érzik az előbbi karcösság. ,

— ... Miért maradtam volna? Hogy rabszolga legyek örök életemre? A rosseb. Az életrevaló fiatal mind eljön. Ki máma, ki holnap ...

A kártyázok valamin összevesztek. Válogatott kifejezéseket vagdalnak egymás fejéhez. Kiábrándítók, akár a felfakadt fekély. Egymást lökdösve hagyják el a várótermet. Földre dobált cigarettacsutkák, szétszórt tökmaghéj szemete őrzi nyomukat.

— Nagy ez a Pest, maga is elfér benne — hallom a rendőr hangját.

Nagy ez a Pest, nagy a vi1 ' lág. Úgy szóródik beléje a falusi fiatalság, mint garatba a szem. »Hogy rabszolga legyek örök életemre?« — Mi kergeti ezt a lányt, s mi az, amit ő rabszolgaságnak nevez? Mi kerget másokat el?

A férfi nyújtózva feláll.

— Mennem kell. Éjfélkor szolgálatba lépek ... Legyen egészen nyugodt, húsz perc múlva itt a vonat... Ja, nem mondta még a nevét. Margit? Kertész Margit? Szép neve van. Látja, a szigetet is Margitnak hívják, meg a hidat is. Öreg, ifjú és ifjabb Margiiok... Hát ha igazán itt marad Pesten, talán még találkozunk. A Bem téren vagyok szolgálatban.

Kint még mindig szakad az eső. A virágárus megunta az ácsorgást, leül a lány mellé.

— Éllankadnak a virágai.

Az asszony a vállát vonja.

— Tegnapiak. Éjfél után, ha a mulatókból, lokálokból megindul a nép, majd azért megveszik. Legtöbbje részeg, nem is látják. Csak elálljon az eső... Hallom, Somogybái jött. Istenem, azok a kedves, falusi idillek, a táj és az emberek romantikája ... Én nem hagytam volna ott ezért a Szodomáért.

A lány csodálkozva veti szemét az öregre.

— Mi az, hogy idill?

A virágárus nem figyeli a szót. Lecsukta szemét, arcán a

sok ránc között valami mosolyféle bukdácsol. Ujjaival szórakozottan tépdesi az egyik szegfű csipkés szirmát.

— Este kiültünk a tornácra, hallgattuk a harangszót, a tóparti békák végtelen feleselését ... Mázas csuporból ittuk a friss, habzó tejet.

Maga elé pötyögi a szavakat, képzelete ismeretlen, temetett kutak mélyébe ás. Gyermekkori emlékek ünnepi szőttesét tükrözik a szavak? Az elfáradt városi ember vágyakozása tör felszínre az alig ismert falu után? Vagy egy régi világ nyugalmas képét pókhálózza: kúriák, kastélyok árnyéka teríti meg a földek és a zsúpos házak sorát, s nem látszik oda más, mint az emberhangyák alázatos tevés-vevése, a vasárnapi ruhák egzotikus tarkasága, no meg az esti harangszó, és a tóparti békák kórusa hangzik, s az anyjuk után bogé tő borjak hangja és a faluvég kutyáinak csahos ugatása? Ki tudhatja, minden csak találgatás. A fonnyadt virágok fölé görnyedő öregasszony is pántokkal és lakatokkal zárt szelence, sokféle életút emlékét, titkát őrzi.

A lány keserűen felnevet.

— Este? A hazatérő csorda felhőnyi port ver az utca fölé. Az ólban éhesen sivalkodnak a malacok. Felmelegítjük a déli maradékot, aztán kötelet kell csinálni, mert holnap vágjuk az árpát. Az embernek már majd leszakad a dereka. Úgy zuhanunk rá az ágyra, mint marhák az alomra. Az asztalon ott maradnak a mosatlan tányérok, reggelig legyek lepik. Idill?

ll/ficsoda furcsa dolgok ezek, semmiképp nem passzolnak az esőtől csattogó városi aszfaltra. Az öreg oda menekülne, ahonnét a fiatal most elszaladt. Ez a kislány nem hallotta az esti harangszót? Tücskök, békák, ti a nyári estek kujtorgó zenészei szegre akasztottátok dalos kedvetek, hogy ennyire feledi hangversenyetek? És a tornáé