Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 195*. augusztus 84. A mindennapi gondok megoldói j u ... \ riazajott- NEM CSINÁLNÁK NÄ- Hozzáiarult az áldatlan hely- ni. uevaníev azt. sem mennyi rnénzes ieazolvánvt hosw — NEM CSINÁLNÁK NÁ­LUNK »F AI .RENGETŐ DOLGOKAT a párttagok, de a m'indennatpi bajok elintézé­sét szívügyüknek tekintik — mondja Jäger elvtárs, a Vas- kombinát igazgatója. — Foglalkozunk a termelés- 'el minden taggyűlésen, meg­bízatásokat adunk a tagoknak -- mondja Kardos Ferenc ü-b- elnök. Szavai nyomán lassan ki­bontakozik a kommunistáit segítőkészségének teljes képe. Legutóbb a mérlegsúlykészítő üzemrészben termelési zava­rok keletkeztek. Egyrészt sóit volt a selejt, másrészt panasz­kodtak a dolgozók, hogy kevés a bérük. A párttaggyűlősen megtárgyalták a teendőket, s bizottságot alakítottak a hely­zet megvizsgálására. A bizott­ság visszamenőleg megnézte a béreket, s a tapasztaltaik alap­ján a darabbér felemelését ja­vasolta a vállalat vezetőségé­nek. A rézsúlyok darabbéréi, fel is emelték. Ez az intézke­dés, melyet a pártszervezet harcolt ki, csökkenti a selejtet, eddig ugyanis az itt dolgozó’ asszonyok kapkodó, sietős munkát végeztek, hogy minél több súlyt készíthessenek. A kapkodó munka azonban csak azt »eredményezte«, hogy a se­lejt megnövekedett, a dolgo­zók bére pedig ahelyett, hogy emelkedett volna, még keve­sebb lett. Ezen a helyzeten so­kat változtat a d-arabbéreme- lés, ha nem is jelent végleges megoldást. HATHATÓS NEVELŐ- ÉS FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÄT kell végeznie a pártszervezet­nek, hogy ebben a fiatal üzem­részben teljesen megjavuljon a termelés. Az itt dolgozóknak még nem is lehet nagy tapasz­talatuk a mérlegsűly készítésé­ben, hisz a tavasszal kezdődött meg ez a munka. Sokat tett eddig js a pártszervezet, de a jövőben még többet kell fá­radoznia azért, hogy az itt dol­gozó asszonyok szakmai tudá­sát növelje. Hozzájárult az áldatlan hely­zet kialakulásához az is, hogy a megindulás óta két dolgozó elment, s mások jöttek a hé- lyükbe, persze, nekik még ke­vesebb volt a tapasztalatuk. A takarékosság szempontjából sem mellékes, milyen munka folyik a mérlegsúlykészítőben A kommunistáknak mindent el kell követniük, hogy az itt dolgozó asszonyokkal megér­tessék: a selejtes öntvények­re ne fordítsanak munkát, mert ez csak ablakon kidobott pénz. Az Országos Mértékhite­lesítő Hivatal szakemberei a helyszínen hitelesítik a vállalat nál készült súlyokat. A válla­lat minden egyes súly hitelesí­téséért 1 forintot fizet az ál­lamnak. 1000 darab selejtes súlynál csak a hitelesítésen ezer forint vesztesége van az üzemnek, s hol van még a ráfordított munka és az anyag költsége! Ezért olyan fontos, hogy a párttagok állandóan foglalkozzanak az itt dolgozó asszonyok szakmai és politikai nevelésével. Ha a dolgozók nem tartják meg a műszaki követelményeket, nagy kárt okoznak az üzemnek. Remél­hetőleg a kommunisták segí­tő keze nyomán lassan meg­változik a helyzet a mérleg­súlykészítőben, a dolgozók na­gyobb gondot fordítanak arra is, hogy alakilag is megfelel­jenek a súlyok. AMIKOR A TAKARÉKOS- SÄG SZÓBA KERÜL, Kardos elvtársnak nem kell sokat gondolkoznia, mert akad a tarsolyban jónéhány terv, ja­vaslat. — A kommunisták többször szóvá tették már gyűléseken, értekezleteken, hogy feltétle­nül szükséges egy hídmérleg beállítása. A BELSPED fuva­rozza el a vállalat területéről az öntödéből kikerülő homo­kot, salakot. Az elszámolásnál mindig 30 mázsa salak fuva­rozását számolják el még ak­kor is, ha csak a felét szállí­tották. Hogy a kocsi mennyit vitt, azt nem tudjuk ellenőriz­ni, ugyanígy azt sem, mennyi ömlesztett áru jön be. Tűrhe­tetlen ez az állapot, ezért ja­vasolta a pártszervezet a vál­lalat vezetőségének a hídmér­leg beállítását. Számításunk szerint több tízezer forintot takarítunk meg ezzel. A mér­leget már beszereztük, s besze­relésére is nemsokára sor ke­rül. Nemrégiben megírtuk, hogy a Vaskomhinátban egyik-má­sik művezető másra igyekszik hárítani a felelősséget, ha baj van. Kardos elvtárs így véle­kedik erről: — FONTOS TENNIVALÓ­JA A PARTSZERVEZETNEK, hogy felkeltse üzemünk dolgo­zóiban a felelősségvállalás ér­zését. Sok fordul meg egy-egy művezetőn, hisz a munka eredményessége, a munkafe­gyelem és még sok minden az ő erélyességétől függ. Ha a művezető jó gazdája a műhely­nek, s keményen kézben tart­ja az embereket, nem enged meg semmiféle lazaságot, ak­kor a kitűzött gazdasági fela­datokat könnyebben végezheti el a vállalat. A pártszervezet és a vállalat vezetősége ezt a kérdést igyekszik minél hama­rább megoldani. A segédmű­vezetőket — ha nem állják meg helyüket — visszatesszük munkás állományba, s fiatal mérnököket állítunk a műhe­lyek élére, akik képesek ren­det teremteni. — Javult-e a munkafegye­lem az utóbbi Időben? — Határozottan. Ez annak köszönhető, hogy a kommu­nisták sokat foglalkoztak a »rendcsinálással«. Sokan mu­lasztottak igazolatlanul, sőt némelyik dolgozó hamis iga­zolással maradt otthon. Elha­tároztuk, hogy azonnali ha­tállyal elbocsátjuk azokat, akik igazolatlanul vagy hamis igazolással hiányoznak. Ennek meg is lett az eredménye. Az utóbbi időben két dolgozót bo­csátottunk el ennek a határo­zatnak a szellemében. Az egyik meghamisította a táp­pénzes igazolványt, hogy to-f vább dolgozhasson otthon a földjén, a másik meg minden^ indok nélkül egyáltalán nem jött be napokig ... Idén tavasszal célul tűztük ki a minőség megjavítását. A kommunisták eredményes munkát végeztek, amit az is igazol: az átvevők igen meg­elégedettek munkánkkal, né­hányszor már az is előfordult, hogy csak idetelefonáltak, ho­va küldjük a kész gépeket. Három évvel ezelőtt az ilyes­mi még elképzelhetetlen volt Jäger elvtárssal, a vállalat igazgatójával is beszélgettünk a pártszervezet munkájáról, f — A KOMMUNISTÁK AL-j LANDÓAN SZORGALMAZ- \ Z—K a selejt csökkentését és* a takarékosság fokozását — mondja. Az üzemiben sok hul­ladék található. A pártszerve­zet kezdeményezésére beol­vasztjuk ezeket, s különböző ötvözeteket állítunk elő, ami­ket azután felhasználhatunk a termelésben. Nagy jelentősége cm tzoknak a bizonyos »csen- getések«-nek, amelyekkel a párttagok felhívják figyel • műnket a hibákra. Apró, min­dennapi dolgok ezek, az üzem életében mégis nagy hordere­jűek. Hogy csak egyet említ­sek: a tisztítóban, ahova a kész öntvények kerülnek, nagyon hullámzó a munka, attól füg­gően, milyen alkatrészek ké­szülnek. A munkások kidol­goztak egy újítást, aminek se­gítségével meggyorsul a tisztí­tás. Amikor a kommunisták felhívták erre a dolgozóik fi­gyelmét, nagyban elősegítet­ték a termelés növekedését. SOK MINDEN SZÓBA KE­RÜLT még a vállalat kommu- munkájáról : A nyári hajnal éppen derengett, a nyitott ablakok jóízű álmot leheltek, s a Szigetvári utca kövei szűk nadrágos fiú vastag talpú cipőjének halk neszét itták magukba. Még alig jártak néhányan az utcákoa De azok­nak tán fel sem tűnt: messzi, idegen földek vándora tért meg; a szülőföld és az itthon maradt édesanya hívta, csa­logatta haza a viharban eltévedt fiát. Két bőröndöt szoron­gatott a kezében s szaporán lépdelt a donnert vasúti felül­járón hazafelé. Szemével szinte itta a régen látott táj szép­ségét, s földöntúli jó érzéssel ölelte körül tekintetével a há­zakat. — Bárcsak ágyban találnám őket, úgy nyitnám rájuk az ajtót, hogy először azt higgyék, talán álmodtak — gon­dolta. Minden akként sikerült, ahogy a hazatérő Tóth Lajos kigondolta. A többit az olvasóra bízzuk. Képzelje el, milyen érzéseket válthat ki az édesanyából rég nem látott fiának váratlan betoppanása, akiről hetekig csak annyit tudott, hogy a kis bányászvárosból, ahová korábban tanulni küldte, elment, de senki sem tudta, hová. Az édesanya, alti első rémületében a haját tépte, csak később, a szállingózva ér­kező levelekből értesült fia disszidálásának szomorú körül­ményeiről. Tóth Lajos 1956 novemberében haza akart eljutná mun­kahelyéről, de a gépkocsi, melyre felkéretőzött, más irányba szelte vele és a többi rajta ülővel a kilométereket. S egy­szer csak azt vette észre, hogy a föld, ahol az autó megállt, már nem hazai, hanem ideges. Idegen kocsik vártak rájuk a határon. Könyveket, csokoládét, különböző ajándéktárgya­kat osztottak nekik (akkor még csak november 10-ét jegy­zett a naptár), s a gépkocsik a sebtében berendezett láge­rekbe futottak velük. HPóth Lajos azóta bejárta majd a fél világot. Volt * Párizsban, legutóbb pedig Angliában kötött ki. Hány ifjú képzeletében élt ez az ország az álmok netovább- jaként, ő mégis hazajött. Együtt jött azzal a 260 magyarral, * akit a világ minden tájáról szedett fel az egyik július végi * napon a Budapestre induló bécsi különvonat. Mi húzta ha­zafelé Tóth Lajos szívét, hiszen fiatalember, s mint mondja, neki a nem mindenkinek kijáró szerencsében is része volt: munkát kapott. Hogy is zajlott le ez a világjárás? Gombolyítsuk csak az emlékezés fonalát. — Arról már szóltam — mondja Tóth Lajos —, hogy először a gráci lágerbe kerültem. De itt nem sokáig tarto­gatták a népet, mert kellett a hely az újonnan érkezettek­nek. Idegen ügynökök jöttek kikérdezni az embereket: ki hová akar menni. Sokan kaptak a mézes madzagon, — No és teljesítették kívánságaikat? — A fészkes fenét. Akadt, akinek valóban teljesült a kívánsága, de legtöbbjüknek oda kellett mennie, ahová irá­nistáinak napi azonban minden gondjukat, ( nyitották?"akárTet^etL"akár nem. Engem Franciaországba 5*,u“ »r. p“”,fr,yss, ""‘í" gyárban sikerült elhelyezkednem. Anyaghordo voltam. A bánásmód bezzeg nemigen vágott az oldalamhoz, s külön­ben is minden vágyam az volt: el Angliába. Ez akkor még ni. Egy bizonyos: a kommu ndsták kiérdemelték a “-min­dennapi gondok megoldói- k ajcia iö anuuvu v agjam cxil. vajai,, ci migiiaua. íLtí. orvrvam aai^s busáké címet a Vas.kombma.t-f ^nny€n ment, s január 10-én már Angliában voltam. Egy JdTl. V 1 am« A t í 1 / f ír A rt. fi — ..nA IKVI n 23. Kinyílt az ajtó. — Ruckert kapitány, tessék bejönni. Gyementyev mosolyogva lé­pett be az ajtón, órájára mu­tatott: — 16 órára rendeltek ide, még csak egy perc múlva lesz annyi... — míg beszélt, körülnézett, s látta, hogy hár­man bámulnak rá kíváncsian Az ezredes letette szemüve­gét, s szinte belevájta tekin­tetét Gyementyevbe. Mikor jött N. városba? Gyementyev pontosan meg­mondta a dátumot. — Éjjel érkeztem ide, s első utam a főparancsnokságra ve­zetett. Onnan a Bristol szál­lóba irányítottak — folytatta. — Egy pillanat — az ezre­des félbeszakította Gyemen- tyevet —, hogy sikerült a fron­ton keresztüljutnia ? — A »Hamburg« hadosztály vonalánál sikerült átjutnom. Egy napot a hadosztály törzs- parancsnok helyettesénél, Bohr őrnagynál töltöttem el, mint vendég. — Remek... — az ezredes felvette a kagylót és tárcsá­zott. — Krámmerhof beszél. Azonnal kérem, hogy nézzék ba volt a mienk, összeismer­kedtünk. Sandelnek elmesél­tem szomorú históriámat. Na­gyon rokonszenvesnek talált. Segített nekem abban, hogy minél előbb elhelyezkedhessek a parancsnokságon. Melch osz­tályán dolgoztunk mindketten Először azt kértem, engedje­nek vissza a frontra. Sajnos, ehhez nem járult hozzá a pa­rancsnokság. Kénytelen vol­tam elfogadni Sandel őrnagy ajánlatát. Melch osztályán a múzeum és a könyvtár ügyei­vel foglalkoztam. Velünk dol­gozott Brandt is. — Brandt? — kiáltott fel Krámmerhof csodálkozva, összenézett a két tiszttel. — Ez érdekes! Mil<or látta őt utol­jára? — Amikor a könyvtár állo­mányát csomagoltuk ládákba, _________ __________t meg a »Hamburg« hadosztály ő vette át a szállítmányt. Le­A harmadik gestapos ezredes | parancsnoki karának névsorát,1 vitte a kikötőbe, azóta nem ta volt. Az asztal előtti fotelben terpeszkedett. Némán helyet mutatott Gyementyevnek. — Gyanús az a megbízóle­vél, amit bemutatott. Ki adta ki? — Richard Melch — vágta rá a kapitány. A hátország polgári ügyeivel foglalkozó osztály parancsnoka, különben ez az írásból is kiderül. — Mi köze ennek a Melch- nek a hajók egészségügyi hely­zetéhez? — Sajnos, ezt én nem tu­dom. — Mondja el, hogyan ne­vezték ki. — Engedőimet kérek, tiszt urak — Gyementyev elmoso­lyodott —, nem sokat mond­hatok. Csapattiszt voltam vi­lágéletemben, sosem forgolód­tam a magasabb parancsnok­ságok körül. Még a saját osz­tályom ügyeibe sem voltam teljesen beavatva. s ami a legfontosabb, a had­osztály törzsparancsnok he­lyettesének nevét... Igen, vá­rok ... A szobában mindenki hall­gatott. Gyementyev sértődöt­ten mosolygott, hisz tudta elő­re, milyen választ kap Kram- merhof a kérdésre. Csak azt mondhatják, amit ö. Ha az el­lenőrzés csak erre az egy adatra terjednie ki, akkor a tisztek ostoba szamarak. Min- gél azonban Melch den jó felderítő tarsolyában vannak, ilyen biztos adatok. — Igen, hallgatom... úgy. Köszönöm... Krámmerhof letette a kagy­lót, s újra elterpeszkedett a fotelben. Az a tiszt, aki az asztal mö­gött ült, hozzáfordult: — Ott hagyta tehát abba. hogy a Bristol szállóba irányí­tották. Folytassa, kérem. — Egy szobában laktam Sandel őrnaggyal, a 35-ös szo­lálkoztam vele. — Más munkát nem kapott aztán Melchtől? — kérdezte | Krámmerhof, s kérdően nézte Gyementyevei. — Nem. A sorsom úgy ala­kult tovább: Melch hivatott este, s ezt a megbízólevelet adta át nekem, amit önök gya­j núsnak találtak, s azt mond- i ta, hogy reggel részletesen közli velem teendőimet. Reg- már nem volt sehol, biztosan az első hajóval utazott el. Még most sem értem, miért titkolta az elutazását. Gondolhatják, mi­lyen kellemetlen helyzetbe ke­rültem. A megbízatásom en­nek ellenére teljesítettem, már amennyire tőlem telt. — Nem esett orosz fogságba, amikor a hadosztálya áttört? — kérdezte meglepetésszerűen Krámmerhof. Ha ez bekövetkezik — Gye­mentyev vállat volt —, most nem ülök itt. londoni textilgyárba jutottam be; akkor már egy tucat ma­gyar disszidens dolgozott itt. jyj ondjam, hogy nem tetszett London? Az úgysem volna igaz. Szép a város, sok érdekeset talál benne az ember. Pompa, fény, ragyogás. Minden kapható az üz­letekben, amit szem, száj kíván. Egyfolytában hat óráig tart egy-egy műsor a moziban. Aki megunja, időközben kimehet a teremből, észre sem veszik, úgy építették be az ülőalkal­matosságokat. 900 fontért bárki vásárolhat magának sze­mélygépkocsit. Mégis elkívánkoztam onnan. Elhiszá-e, hogy mégsem éreztem jól magam, nem találtam helyem a nagy­város forgatagában. Miért? Azt csak az értheti meg igazán, akit idegenek közé fúj a szél. Jártam a fényes utcákon, bá­multam a kirakatokat — és sohasem laktam jól. Idegen a mi gyomrunknak az ottani konyha főztje; a tintahal, az osztriga, ez a kedvenc eledelük; én meg azt hittem, gyo­- »Ha« nélkül válaszoljon ( mortojt kapok az angol szokás szerint félig nyersen fo­‘ A rrrrvrr Vi i icrn 1 Trfln iH,r»hű.n norftrAn fArtirrnm o t AnrAC Q7T kérem: volt fogságban, nem? — Egy percig sem. Ezrede­vagy) met egy mocsaras vidéken ke- i ritették be. Sokáig verették a 5 területet az orosz repülők. Egy J csoport életben maradt kato- J rával sikerült a mocsárból ki- J jutnom. A hadosztályomtól) délre egy erdő húzódott. Ke- ) resztülvágtunk ezen, és sze- i rencsésen elértünk a »Ham- J bürg« hadosztály hadállás- j pontjáig. Éjszaka kemény t tűzharcban vergődtünk át hoz-) gyasztott hústól. Egy időben nagyon fogytam, az orvos azt tanácsolta, egyek többet. Ugyan miből? — De hát a keresetből csak futotta másra is? — Futotta? Művészet kellett a pénz beosztásához. Igaz, én általában megkerestem a heti 11,25 fontot, de ezért na­ponta 12 órát kellett dolgozni. És most bizonyára elször- nyűlködik, amit mondok: lakásra és kosztra hét fontot fi­zettem hetente. (A 21 éven aluliaktól a gyár 25 százaléknyi fizetést levont garanciaként.) Még szerencse, hogy a szállo­dában tudtak helyet biztosítani számunkra, privát lakást ugyanis nem kaptunk, s talán azért még borsosabb lakbért is követeltek volna. De ez még nem minden. A legfájóbb az volt, hogy bárhová mentünk, az an- golok mindenütt rossz szemmel néztek ránk. Nem­csak bizalmatlanok voltak velünk szemben, hanem a szó zajuk. Ezt csak hárman értük A szoros értelmében haragudtak is, megvetettek minket. Pisz­- ' y Irrtci i/l/vrtA«.n/\lr Kianni'twlr AÍ* T-T o v^ri rf» t /I A" o Ír mart már meg. . — Ki ez a három? Nevet, A tartózkodási helyet — sürgette a Krámmerhof. — Johan Richter káplár — sorolta Gyementyev — ott ma­radt a »Hamburg« hadosztály­nál. Karl Landhart hadnagy, ő meg a kórházba feküdt be vállövéssel, a harmadik én va­gyok. Krámmerhof elmosolyodott. — Óh, micsoda pontosságit Persze, nem nehéz legényked-t ni, amikor úgyis tudja, hogy \ a »Hamburg« hadosztály el-1 hajózott innen, tehát nincs \ miért rettegni, ha esetleg sze-\ retnénk az adatokat ellenőriz-\ ni. ' Gyementyev nem szólt, sér-f tődötten elnézett Krámmerhof J feje fölött. — Mondja meg végre nyíltan, J Ruckert, ki maga végered-] ményben? Gyementyev hallgatott. — Lehetséges, hogy egy sze- <j rüen szökevény? — rivallt ra | rosszindulatúan Krámmerhof. ( Gyementyev megrázkódott, I megszállottan meredt az ezre-\ desre, hangosan szavalt, kicsit ( gúnyosan, külön tagolva min- ( den szót. kos idegennek mondtak bennünket. Haragudtak ránk, mert féltették — és nem is ok nélkül — a nekik sem biztos ál­lásokat, kenyerüket. Egy bányában, ahova magyar disszi- denseket vittek dolgozni, tiltakozásul sztrájkba léptek az angol bányászok, mert attól tartottak, hogy jogos követe- . léseik elnyomására sztrájktörőkként felhasználják a ma- \ gyarokat. — Mikor gondolt a hazatérésre először? — Megvallom, már 1957 februárja körül nagyon elke- f serítettek a tapasztalatok. Jelentkeztem is az angol vörös- f keresztnél, hogy hazajövök, de nagyon elijesztettek. Mit J gondolok — mondták —, ilyesmin még csak ne is törjem f a fejemet, hiszen úgysem kapnék idehaza megélhetést, és f ha hazajönnék is, elvisznek Szibériába, aztán meg kivé- f geznek. Megijedtem, s egy időre elálltam a hazajöveteltől, de a honvágyat nem bírtam legyűrni magamban. Szeptem­berben 18 éves lettem, és gondoltam: lesz, ami lesz, kéréssel fordulok a londoni magyar követséghez. Ott szépen szóba is álltak velem, azt mondták, majd ha lesz az utazásra ele­gendő pénzem, juttassam el hozzájuk a szükséges iratokat fényképekkel együtt. Ettől kezdve már csak az a vágy él­tetett, hogy mindenáron hazajuthassak. Fogamhoz vertem a pénzt, hónapról hónapra gyűlt az útiköltségre való. 139 fontot fizettem útiköltségre és iratokra, képzelheti, hogy meg kellett érte dolgoznom. fi most itthon van Tóth Lajos. Azt mondja, bár so- i ^ kát látott, tapasztalt, de megfizetett a könnyelmű * lépésért, amire soha többé, semmi pénzért nem adná a fe­jét. Nemcsak ő mondja, az angol — velünk egyáltalán nem rokonszenvező Sunday Express is írta egyik nemrégi szá- mában: »■... azok a magyar disszidensek, akik az 1956. évi i események idején a »szabadságot« választották, és Angliá­ba érkeztek, most hazatérnek Magyarországra. Hazatérésük oka az, hogy torkig megcsömörlöttek Angliától«. Varga József CTV a f iá- |l :ük |l (folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents