Somogyi Néplap, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-22 / 197. szám

SOMOGYI NÉP' AP 5 Péntek, 1957. augusztus 28. A PÁRT, A KORMÁNY, A NÉP ÖSSZEFOGÁSÁVAL ÉPÍTJÜK A JÖVŐT, A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGOT Hatvanezer ember hallgatta meg Béhéaeaabán Dobi latrán és Apró Antal beszédét Békéscsabára már kedden érkeztek munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek a megye minden részéből. Ktílönvo- natok, autóbuszok, tehergépkocsik vitték az érdeklődőket a közelebbi és távolabbi falvakból, községekből a Viharsarok központjába. Az ünnepi nagygyűlés kezdetére mintegy hat­vanezer ember gyűlt össze á város főterén és a környező utcákban. A Hazafias Népfront Megyei Elnöksége, az MSZMP Me­gyei Végrehajtó Bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága rendezte nagygyűlést Bátki Pál, a Hazafias Nép­front Megyei Bizottságának titkára nyitotta meg. A Vihar­sarok dolgozóinak lelkes tapsa közben üdvözölte Dobi Ist­vánt, az Elnöki Tanács elnökét, Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács első elnök- helyettesét és a gyűlés résztvevőit. Dobi István beszéde után Apró Antal elvtárs emelkedett szólásra. Apró Antol elvtárs beszéde . Apró Antal bevezetőben át­adta a gyűlés részvevőinek, a megye dolgozó parasztjainak, munkásainak, értelmiségiéinek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és személye­sen Kádár János elvtárs üd­vözletét. (Hosszan tartó taps.) Ma szerte az országban min­denütt alkotmányunk születé­sét, népünk kivívott szabadsá­gát, szocialista vívmányait, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szabadságát ünepel- jük — mondotta, majd így folytatta: A párt Központi Bi­zottsága, a kormány tagjai, a falvak, városok vezetői ezen a napon száz- és százezrek előtt ismertetik a néppel a szocializ­mus építésében elért eredmé­nyeinket és pártunknak, kor­mányunknak hazánk, dolgozó népünk további felemelkedé­sévéi, a szocializmus további építésével kapcsolatos politikai, gazdasági célkitűzéséit. Vagy­is a vezetők tájékoztatják né­pünket az ország ügyeiről, és ez kétszeresen hasznos. Hasz­nos azért, mert a vezetők a magyar dolgozó társadalom minden rétegével találkoznak, megismerik a dolgozók néze­teit, tanácsait, bírálatait, ta­nulnak a tömegektől, és ez­után tovább erősödik a biza­lom és a barátság az ország vezető ereje: a párt és a dol­gozó tömegek között. Az ilyen népgyűlés egyben jó alkalom arra is, hogy véleményt cse­réljünk, mert a "több szem többet lát« régi közmondás el ve a politikában is érvényes. Augusztus 20-a jelképesen az új kenyér ünnepe is, munkás-paraszt találkozó ün­nepe, a két nagy dolgozó ősz tály barátságának, testvéri szövetségének ünnepe. A munkásosztály a törté- neVm során mindig a dolgozó parasztság oldalán állt a földesurak elleni harcban éppen úgy, mint a felszabadulás után a földosztásnál, s mint ahogy a dolgozó parasztság oldalán áll a falu szocia­lista átépítésében. Éljen és erősödjék társadal­munk két nagy dolgozó osztá­lyának: a munkásosztálv és a dolgozó parasztság megbont­hatatlan szövetsége. Apró Antal ezután utalt ar­ra, hogy népi demokráciánk al­kotmányának megszületése nagy ünnep. A mi alkotmá nyunk az egész dolgozó nép törvénye, alkotmánya. A történelemből fiatalok, öregek egyaránt sokat tanulhatnak A magyar állam többé nem királyság, hanem népköztársa­ság. Nemcsak nevében, hanem lényegében is igazi népi hata­lom, amelyben munkások, pa­rasztok, értelmiségiek százezer­számra vesznek részt a köz­ügyek intézésében, a hatalom gyakorlásában. Népünk történetében új kor­szak kezdődött 1945-ben, ami kor a Szovjetunió dicső vörös hadserege felszabadította ha­zánkat a náci fasiszták és ma­gyar bérenceik elnyomó ural­ma alól. Úgy vélem, nagygyű­lésünk résztvevői egyetértenek velem és helyeslik, hogy innen a békéscsabai nagygyűlésről, alkotmányunk nagy ünne­pén forró testvéri üdvözle­tünket és köszönetünket küldjük a szovjet népnek, kormányának, a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­nak mindazért az áldozatos segítségért, amelyet az el­múlt 14 esztendő alatt a magyar népnek nyújtott, és 1945-ben és 1956-ban .né­pünknek visszaadta a sza­badságot. (Hosszan tartó, nagy taps.) A Hcvrthy-fasiszta rendszer­ben Békés megye szántóterüle­tének csaknem 42 százalékát a földesurak tartották kezükben. Hatvanezer Békés megyei sze­gényparasztnak együttesen nem volt annyi földje, mint a megye 55 leggazdagabb föld- birtokos családjának. Békés­csabád évről évre sokezer volt a munkanélküliek, az ínsége­sek száma. A gyermekek nagy tömege élt népkonyhán, a fel­nőttek jelentős része dolgozott (nségmunkán. Itt a nagygyű­lésen bizonyára sokan vannak idősebbek és középkorúak is, akik még jól emlékeznek azok­ra az évekre. Jól tennék, ha gyermekeiknek, unokáiknak ta nulságképpen minél többet mondanának az akkori keserű évekről, a régi munkás sors­ról. Nem véletlenül idéztem en fel — folytatta — népünk múltjának sötét történelmi em­lékeit. Úgy vélem, a történe­lemből fiatalok, öregek egy­aránt sokat tanulhatnak. S még ha fájdalmas is, vissza kell emlékeznünk a múltra, mert sokan van­nak közöttünk, akik köny- nyen felejtenek. S vannak, különösen a fiatalok kö­zött, akik azt hiszik, hogy mindig így élt a nép, mint ma. Nekünk meg kell becsülnünk nagyapáink, apáink harcait, küzdelmeit, mindig emlékez­nünk kell népünk hajdani el­nyomatására, tanulnunk keli a történelemből. Így tudjuk iga­zán megbecsülni a jelent, így tudjuk igazán értékelni szá­mottevő, szép eredményeinket, és nem utolsósorban így ért­jük meg igazán a jövő célki­tűzéseinek nagyszerűségét. Ezután országunk belpoliti­kai és gazdasági helyzetiét is­mertette Apró Antal. Sikerrel felszámoltuk az ellenforradalom politikai é6 gazdasági kártevésének jelentős részét A további alkotómunkára, a jobb, gazdaságosabb termelés­re megvan minden politikai és gazdasági lehetőség, mert a széles dolgozó tömegek támo­gatják a párt és a kormány helyes politikáját. Mindjobban kibontakozik, erősödik a nem­zeti egység. A Hazafias Nép­front, amely széles pártonkivüü tömegeket tömörít a szocialis­ta építésre, hazánk független­ségének .megvédésére, mindjob­ban kiterebélyesedik, erősödik, és fontos tényezője lett egész politikai életünknek. Széleskö­rű nevelő-, felvilágosító mun­kát végez, százezreket kapcsol be a közügyek intézésébe. Rendszerünk demokratizmusa tovább fejlődik. Az élet min­den vonatkozásában rendes medrében halad. Ma már hu­szonhárom hónappal az ellenforradalmi esemé­nyek után nyugodtan el­mondhatjuk, hogy a dolgo­zók sokat tanultak az el­lenforradalmi események­ből, megnövekedett a népi hatalomért érzett felelőssé­gük, és napról napra nö­vekszik azoknak a száma, akik az üzemekben, a gyá­rakban, a szántóföldeken munkájukat, egyéni érde­keiket abból a szempont­ból nézik, hogy mennyire hasznos az a népgazdaság­nak. Apró Antal ezután a három­éves terv célkitűzéseit ismer­tette, majd így folytatta: az ipari munkások, mérnökök, műszaki dolgozók jó munkáját dicséri az a ténv is, hogy az 1958. év első félévi terafelési tervét 2,9 százalékkal teljesí­tették túl. Ez lehetővé tette, hogy a lakosság áruellátását tovább javítsuk. Az ipari terv túlteljesítése tette lehetővé, hogy a kor­mány 1800 millióval meg­emelje az évi beruházási tervet. Tovább növeljük az export­áruk mennyiségét is. A terv­túlteljesítés, a takarékosabb gazdálkodás kihat majd az életszínvonalra is. Ez a kihatás a jól dolgozó vállalatoknál a nyereségrészesedés növekedé­sében mutatkozik majd meg. Már az elmúlt évben több mint 1 millió 200 ezer dolgozónak, az összdolgozok 85 százaléká­nak nyereségrészesedést fizet­tünk ki. Ez évben is, ha a ter­vet a szükségletnek megfelelő cikkekben túlteljesítik, s ha takarékoskodnak az anyag- és munkaerő ráfordítással, akkor a nyereségvisszatérítés minden bizonnyal emelkedni fog. Pénzügyi helyzetünk szi­lárd. Az év első hat hó­napjában az állami költ­ségvetés bevételei több mint hárommllliárd forint­tal haladták meg a kiadá­sokat. A bankjegyforgalom egészsé­gesen alakul, és a lakosság szükségleteit szolgáló állami kereskedelmi készletek értéke több mint kétszerese a forga­lomban lévő pénznek. A párt politikája, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány iránti bizalmat, a szilárd forint iránti bizal­mat mutatja a lakosság ta­karékbetét állományának alakulása. Ez év eleje óta 770 millió fo­rinttal emelkedtek a takarék- betétek, és összegük ma már kétszer olyan nagy, mint az ellenforradalom előtti legma­gasabb állomány. A falusi és a városi adófize­tők többsége becsületesen ele­get tesz állampolgári kötele­zettségének. A mezőgazdáéig fejlesztéséről szólva megállapította: az a fel­adat, hogy ugyanazon a föld­területen többet termeljünk, több munkalehetőséget teremt­sünk a mezőgazdasági lakos­ságnak, vagyis a földet belter­jesebben műveljük meg. A párt és a kormány sokat fog­lalkozik a mezőgazdasággal, amelyet az ipar és az egész népgazdaság segít. A műtrá­gyáéi látás növelése nagymér­tékben segíti a belterjes gaz­dálkodást. Egy mázsa pétisó felhasználása holdanként 1— 1,5 mázsával több gabonater­mést eredményezhet. Örömmel közölhetem a dol­gozó parasztsággal, hogy a ka­zincbarcikai nitrogénműtrágya- gyár, amelynek megépítésére több mint 800 millió forintot fordítottunk, megkezdte a ter­melést. De ezzel sem lehetünk megelégedve, nekünk ezenkí­vül még egy újabb nitrogén­műtrágyagyár építéséhez kell hozzáfogni, mert azt akarjuk, hogy 1965-ben a háború előtti három kilo­grammos műtrágya fel- használással szemben het­ven kilogramm nitrogén- műtrágyát adjunk egy hold szántóterületre. A párt, a kormány most kü­lönös gondot fordít a műtrá­gyagyárak gyors építésére, mert az ország kenyérellátásá­nak végleges megoldása, a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése mellett azon is múlik, hogy mind több műtrágyát ad­junk a mezőgazdaságnak. A felvásárlásról elmondotta: az árak kialakításánál arra tö­rekedtünk, hogy helyes ará­nyok legyenek a munkásság és a parasztság jövedelme kö­zött, és ugyanakkor növeljük a parasztság termelési kedvét. Keményen felléptünk a falu­nak is és a városnak is kárt okozó spekuláció és lánckeres­kedelem ellen. Az eltelt másfél év tapasz­talatai igazolták, hogy az új felvásárlási rendszer bevált. A városok élelmiszerellátása — bár még kisebb-nagyobb hiá­nyosságok akadnak — jobb, mint az ellenforradalom előtti bármelyik időszakban. A múlt évi jó termelés, a felvásárlás és bizonyos mennyiségű gabo­nabehozatal lehetővé tette, hogy az idei aratás előtt az ál­lam több havi készlettel ren­delkezik. Az idei gabonafelvásárlás or­szágos méretekben jól halad, és a parasztság eleget tesz adó­gabona átadási kötelezettségé­nek is. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! tönkreteszik a nagy földbirto­kosok. A szocializmusban, nálunk a parasztok önkéntes szö­vetkezése útján alakul ki a nagyüzemi gazdálkodás, ahol lehet alkalmazni a nagy gépeket, kulturáltabb ban lehet gazdálkodni, nagyüzemi állattenyésztést lehet kialakítani és az egész mezőgazdaságot a belterjesség, a nagyobb hozam irányába lehet fejleszteni. Miért beszélek különösebb hangsúllyal a középparasztság­hoz. Nem azért, mintha a párt, a kormány megváltoztatta vol­na a politikáját, mi továbbra is támogatjuk az egyéni pa­rasztokat, továbbra is az ön­kéntesség alapján kívánjuk nö­velni a termelőszövetkezetek számát. De az élet, a fejlődés, az ország érdeke megkívánja, hogy a régi hibák elkövetése nélkül gyorsabban menjünk előre. Igenis agitálni kell a terme­lőszövetkezetek mellett, ko­moly felvilágosító, szervező munkát kell végezni minden­kinek, aki jobb életet akar, le­gyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi. Közös érdek, hogy a mezőgazdaságban is éppen úgy, mint az iparban, szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás folyjék, mert a föld elaprózott­sága, az alacsonyabb termelési színvonal egész fejlődésünk gátjává válik. Ne gondolják, hogy csak a mezőgazdaságban vannak ilyen problémák. Az iparban pél­dául számos területen új gyártmányokat vezetünk be. De a munkásosztály mint min­dig, most is megérti az idők szavát. Javasoljuk a dolgozó pa­rasztoknak és a középpa­rasztoknak is, hogy barát­kozzanak meg a szövetke­zés gondolatával, s lépje­nek bátran az új útra. Ez az út biztos út! A szocialista országokban szá2~ és százmillió dolgozó paraszt lépett erre az útra. Ezekben az országokban napról napra nö­vekszik a termelés, emelkedik az egész nép, köztük a dolgozó parasztok életszínvonala is. A mi középparasztjaink ki­váló szakemberek, értenek a gazdálkodáshoz. Ha a szövet­kezetbe lépnek, szaktudásuk, munkaszeretetük lehetővé te­szi, hogy ne kövessük el az egyes szövetkezetekben még meglévő hibákat. A szövetkezetek vezetőinek nem szégyen tanulni a közép­parasztoktól, elfogadni a jó gazdák tanácsait. Sok esetben előfordul, hogy a dolgozó pa­raszt még nem határozta el magát arra, hogy családjával együtt belépjen a termelőszö­vetkezetbe, de odáig már el­jutott, hogy észreveszi a szö­vetkezet hibáit, és azt is tud­ja, miként kellene azt kijaví­tani. Éppen ezért erről a nagygyűlésről Is felszólítjuk az egyénileg dolgozó középparasztokat, minden egyénileg dolgozó parasztot, hogy fogjanak össze, szövetkezzenek bát­ran, ne féljenek az újtól, barátkozzanak meg a ter­melőszövetkezetek gondo­latával. Ez saját érdekük, családjuk érdeke, az egész dolgozó magyar nép érde­ke. A jövő a szövetkezete­ké, a jövő a szövetkeze­tekbe tömörült parasztoké! Apró Antal kiemelte ezután, hogy a kulturális élet fejlődé­se egyike azoknak a területek­nek, amelyekre népi demokrá­ciánk a legbüszkébben tekint­het. Népünk műveltebb lett Az igazi belterjes gazdálkodás csak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben valósítható meg , — folytatta Apró Antal. — Tudjuk, hogy sok középparaszt fejében megfordult mér az a gondolat, hogy talán mégis jó lenne belépni, jó lenne gazda­társaival együtt szövetkezetbe tömörülni, hiszen nincsen olyan nap, hogy új termelő- szövetkezetek alakulásáról ne hallanának az egyik vagy má­sik járásban. Az is köztudomású, hogy több mint egynegyedmillió dolgozó paraszt több mint egy és félmillió holdon szövetkezet­ben gazdálkodik, és nyílt ti­tok, hogy évről évre magasabb terméshozamokat érnek el, jobban gazdálkodnak, gazda­gabbak. Sokakat még visszatartja az elhatározástól a régi, az apák, a nagyapák régről megszokott gazdálkodási módja, ez mellett akarnak maradni. Megértjük ezt a töprengést. Sokan azt mondják, hogy -ma­gam ura vagyok, független va­gyok, azt csinálok, amit aka­rok«. Hát ez nem éppen így van. De ilyen gondolkodású emberek is vannak. Vannak olyanok is, akik már magukban elhatározták, hogy belépnek, de még visszatartja őket a család, a feleség. De van olyan is, amikor a feleség a sok munka, a családi gond, nem utolsósorban az öregség­gel járó gond miatt már úgy gondolkodik, hogy mégis jó lenne belépni, de ezt még nem meri megmondani az urának. Körülbelül így fest a régihez való ragaszkodás, de a gyümölcs érik, a dolgozó parasztok gondolkodnak, terveznek, mert legtöbben látják, hogy saját maguk, családjuk jövője jobban van biztosítva a termelő­szövetkezetben. Sokan azt is látják, hogy a kisparaszti gazdaságoknak ala­csony a termésszínvonala, drá­gán termelnek. Hajnaltól késő estig kell dolgozni az egyéni gazdaságokban. De a magyar paraszt politikus ember is. Látja, hogy az egész világon áttérnek a nagyüzemi terme­lésre, de a kapitalista orszá­gokban ez úgy történik, hogy ta kisáru termelő parasztokat Horthy Miklós egykori kul­tuszminisztere, gróf Klebels- berg egy alkalommal bejelen­tette, hogy az országban több mint egymillió analfabéta van. Mindez ma már a múlté. A népi demokrácia megszün­tetve a kizsákmányolok mű­veltségi monopóliumát, lénye­gében megszüntette az analfa­bétizmust, jól felszerelt iskolá­kat, jól képzett pedagógusokat adott a dolgozók gyermekei­nek. Soha annyi könyvet, újsá­gol, rádiót nem vásároltak, soha ennyien moziba, szín­házba, kulturális, tudomá­nyos előadásokra nem jár­tak ebben az országban, mint napjainkban. A parasztfiatalok helyzeté­ről beszélt a továbbiakban. — Pártunk és kormányunk nagy figyelemmel kíséri parasztfia­talságunk életét. Úgy, mint eddig, a jövőben is mindent megteszünk, hogy boldogabb jövőt biztosítsunk a dolgozó parasztifjúságnak — hangsú­lyozta. — Sokan termelőszö­vetkezetben, mások szüleik földjén dolgoznak. De nagyon sokan ott akarják hagyni a fa­lut. Ez nem egészséges jelen­ség. ta átszervezésében nagy és szép feladatok várnak a fiatalokra. Nagyszámú, jó mezőgazdasági szakember­re van szükség. Állattenyésztők, gépészek, ker­tészek, traktorosok, agronómu- sak kellenek. Mi a paraszti ifjúság jövő­jét elsősorban a szocialista mezőgazdaságban látjuk, he­lyüket a közös nagyüzemi gaz­dálkodásban találjuk. Mi ép­pen ezért azt kérjük a pa­rasztfiataloktól, hogy marad­janak a mezőgazdaságban, itt fejtsék ki az egész . népnek hasznos- tevékenységüket. A mi népi államunk bizto­sította először, hogy e ha­zában senkit sem érhet hátrány azért, mert nem magyar anyanyelvűnek vallja magát, és gyermekét nemzetiségi iskolába já­ratja. Végső soron mindez azt iga­zolja, a szocializmust építő Magyarországon az alkot­mányban biztosított jogok a gyakorlatban is megvalósul­nak. Pártunk és kormányunk, mint eddig, ezután is számít a Magyarországon élő nemze­tiségiek szocializmust építő munkájára. Testvérként hala­dunk előre hazánk felvirágoz­tatásáért. , A mezőgazdaság szocialis­Az ország belső rendje szilárd Hadseregünket átszerveztük. Rendőrségünk tanult az ellen- forradalmi eseményekből, fegyveres erőink őrködnek bé­kés építő munkánk felett. Fegyvert adtunk a munkások, dolgozó parasztok vagyis a munkásőrök kezébe. A népi államunkra törő ellenforradal­mi erőket szétvertük. A reak­ció azonban nem mondott le tervéről. De egy biztos: a ma­gyar népet soha többé nem le­het letéríteni a szocialista út­ról. Pártunk vezetésével mind­jobban kibontakozik a nemzeti egység, mindjob­ban erősödik a népfront, kialakul a pártonkívüliek cs kommunisták frontjá­nak egységes tábora, a nemzeti egység. Tudjuk, hogy hazánk füg­lista építőmunkát csak úgy tudjuk folytatni, ügy tudjuk megvédeni, ha továbbra is szoros szövetségben maradunk a szocialista országokkal, min­denekelőtt felszabadítónkkal, segítőnkkel, testvéri támoga­tónkkal, a világbéke nagy őré­vel, a szovjet néppel, a nagy Szovjetunióval. (Nagy taps.) Éljen Békés megye dolgozó népe! Éljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövet­sége! (Nagy taps.) Éljen a bé­ke! (Hosszantartó, lelkes taps.) Ezután a tsz-ek, kisiparosok, a megye társadalmi szerveze­teinek küldöttei különféle ajándékokat — új búzából sü­tött kenyeret, valamint bort, különféle emléktárgyakat ad­tak át ajándékként a nagygyű­lésen megjelent Dobi István­getlenségét, a további szocia- > nak és Apró Antalnak,

Next

/
Thumbnails
Contents