Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-16 / 166. szám

Szerda, 1958. július 16.

6

SOMOGYI NÉPLAP

Kadarkáinak is lesz kultúrotthona

Lesz, mert igen nagy szükség volna rá. Kadarkút a megye egyik legszebben fejlődő községe, közel van hozzá a kultúra minden áldása: vasút, országút, s 1954 óta a villany is. Érthető tehát, hogy nem újkeletű a kultúrotthon felépítésének a terve. Legfeljebb néha közbeszólt egy s más előre nem látható dolog. 1956-ban már úgy látszott, hogy megkezdhető az építkezés, csakhogy jött az ellenforradalom vihara, s elvitte a terveket. A következő évben a parasztság kérése az volt, hogy várjanak még egy kicsit, inkább utat építsenek a rendelkezésire álló pénzből. így készült ez azután 496 ezer forintos költséggel — melyben a községfejlesztési hozzájárulás, társadalmi munka értéke és a megyei segítség is benne van — a Körmendi utcától a Nagy utcáig terjedő két kilométeres kövesút.

A kultúrotthon felépítése az 1958-as évre maradt. Először

is tervdokumebtációxa volt szükség, enélkül a 400 fős létesítmény gondolatával sem érdemes foglalkozni. Fordultak több helyre a terv elkészítése céljából, de mindenünnen borsos árajánlatokat kaptak. Végül a megyei tanács típustervet készíttetett a kaposvári tervezőirodával, s mihelyt e dijmentes tervdokumentáció birtokába jutnak, kezdődhet az építkezés Kadar- kúton.

A telek már megvan, rajta 100 ezer tégla, rendelkezésre áll 110 ezer forint készpénz a községfejlesztési járulékból és 18 köbméter építési faanyag, valamint egy malomépület anyaga, melynek lebontási engedélyét megkapták. Mindehhez nyugodtan hozzá lehet számítani a lakosság társadalmi munkáját, hiszen az útépítés során már megmutatkozott, hogy készek rá a dolgozó parasztok. A vagon-kirakástól kezdve az anyagok helyszínre

szállításáig mindent maguk végeztek el akkor, és most ismét megteszik ezt. Csak így lehetséges, hogy még ebben az évben felépüljenek a falak, tető alá kerüljön az épület, és 3 év múlva teljes készen megnyissa kapuit a falu népének szórakoztatására és nevelésére, a kultúra terjesztésére a művelődési ház.

De még az idénre is varrnak megvalósításra váró feladatok Kadarkúton. Uj sportöltöző, aztán hullaház épül a temetőben. Községrendezési munka is folyik, és kivágott fák helyébe 1200 négyszögöl területen 5 ezer fenyőfa-csemetét ültetnek el a felnőttek irányításával az iskolás gyerekek.

Első pillantásra talán úgy tűnhet, sokat markoltak a ka- darkútiak, pedig szinte biztosra vehető, meg is valósítják a célkitűzéseiket. Erre a legszebb bizonyíték új kövesútjuk a

Körmendi utcától egészen a

Nagy utcáig.

ÚTTÖRÖK KÖZÖTT

Reggel, még alig bújt ki a nap, kirándulásra készültekr Szilágyi Erzsébet úttörőcsa pat tagjai. A bélatelepi sátor táborban cipőt tisztítottak a lányok.

L.Ä..

Az első szerelmeslevél

Marika 15 éves, pirospozsgás lány. Tavaly végezte az általános iskola nyolcadik osztályát, azóta varrni tanul. Szorgalmas munkaerő. Még nem kísérgetik a férfiak sem, sokkal félénkebb annál.

Vasárnap azonban nagy változás következett be életében: egy évvel idősebb nővérével együtt bálba ment. Az elegáns, szép ruhában kiöltözött lány virult, mint a rózsa. Nem csoda, ha alig engedték őket néhányat lépni egy-egy táncossal. Micsoda élmény volt! Az a sok fiú, még vidékről is voltak — meséli másnap unokatestvérének.

Szép volt. Dehát elmúlt. Újra csendben peregnek napjai. Szerdán délelőtt azonban még nagyobb megrázkódtatás éri: őt keresi a postás, és egy Igyplet ad át neki. Rettenetesén csodálkozott, hiszen nem levelez senkivel. Hát még, amikor a címzést meglátta. Szíve majd kiugrott az izgatottságtól. Arca egyszerre tűzpiros lett. Alig tudta elolvasni a kék borítékra rótt szavakat: »-Kovács Mária M .. .1, Zsámbéki u. 3,« Kicsivel lejjebb aláhúzva a legfontosabb: »Saját kezébe« —, és utána a biztonság kedvéért két' felkiáltójel. (No, próbálta volna ezek után más kezébe adni a kézbesítő!)

Mikor az ntolső szónak is

végére ért, már nem is tudta, mit csináljon. Rettentő zavarában kijelentette, hogy el nem olvassa. No, hiszen volt témájuk egész estig a vele dolgozó lányoknak. — Majd egyedül olvasod el, ugye? — Hova valósi a lovag? — No, lám, a bálnak megvan a folytatása. — Aztán válaszolj ám rá! — évődtek vele, és nem hagyják nyugton, még csak fel nem bontja.

— Mindkét oldalán teleírt papír hullik ki a borítékból: az egyik felén próza, a másikon vers. A kötetlen írást meg sem nézi Marika, a rímes részből is csak annyit pillant meg: »Fogadj el egy jó tanácsot tőlem». De hogy mi légyen az, zavarában nem olvasta el, begyűrte a borítékba, és zsebébe dugta. — No, majd ha egyedül leszek, a kert végében — gondolta pirulva, és hősiesen tűrte társai csipkelődését.

Másnap reggel is így fogadták a lányok:

— Tudtál-e aludni az éjjel? Nem álmodtál felőle?

Marika nem szólt, csendesen áll munkába. Csak dél felé árulja el, föl sem nézve a varrásból: a feladó az a báli idegen fiú rosszul nyomozta ki a nevet és a címet, ég így a levél nem neki, hanem nővérének szólt... És egy könnycseppet morzsolt szét szeme sarkában ... — pl —

TEJ

a rövidlátás ellen

. A londoni Guy’s Hospital-ban ídr. Peter Gardiner vezetésével már ’ huzamosabb idő óta vizsgálják a » táplálkozás és a rövidlátás kü- ) zötti kapcsolatokat. Az ismert I szemorvos már bebizonyította, [hogy gyakoribb a rövidlátás az f olyan gyermekeknél, akik kevés ) állati proteint (fehérjeanyagot) i kapnak, vagy nem szívesen fo- [gyasztják ezt, és szemük állapota Fáz idők folyamán még tovább ) romlik.

Dr. Gardiner a közelmúltban be- f számolt kísérleteiről: 91 rövidlátó r gyermek egy évig olyan ellátást ^ kapott, amelynek kalóriatartalma * legalább 10 százalékig proteinokéból állt. Ha a gyermekek nem vol- f tak hajlandók az állati fehérje- ) anyagokat- fogyasztani, akkor a i tejben és a sajtban fellelhető _kal- f cium-kazeináttal táplálták őket. [ Kendszeresen megvizsgálták ezekének a gyermekeknek a szemét, és b ugyanolyan gyakran szemvizsgá- [ latokat tartottak egy csoport rövidlátó iskolás gyermeknél, akikének a táplálkozására semmiféle be- | folyást sem gyakoroltak. A vizsgálatoknál kitűnt, hogy háromig szoros volt a rosszabbodás azok- ^nak a gyermekeknek az állapotá- ) ban, akiket nem fogtak protein- [ diétára. Megállapították továbbá, ' hogy minél nagyobbfokú volt a ) rövidlátás, annál nagyobb kü- i lönbség mutatkozott a megfelelő é étrendű és a másik csoport kö- rzött. Végül pedig arra a megálla- ) pításra jutottak, hogy a 12 éves i és ennél idősebb gyermekeknél é majdnem teljesen megállították a ‘ rövidlátás rosszabbodását a pro- ) tein-diétával.

Dr. Gardiner figyelmeztet arra, hogy kísérleteinek eredményei f matematikailag még nem egészen é pontosak, mert szükségszerűen á nem bízhatták teljesen a véletlen- ▼ re a két gyermekcsoport összeállítását. Kísérleteivel mindenképpen bizonyítható, hogy az egyes emberek étrendjének fehérjeanyagtartalma nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek látására is komoly befolyást gyakorol

A kirándulásból mégsem lett semmi. Olyan gyorsan felmelegedett a* idő, hogy engedélyt kaptak a fürdésre. »-Futás a hűsítő vízbe!-«. A pécsi pajtások világért sem adnák ez élményekben gazdag két hetet.. ÉRDEKESSÉGEK —

URCSASAGOK

MAKOKO KIRÄLY PÁRIZSBAN

A július 14-i párizsi ünnepségekre Franciaországba érkezett Makoko Alphonse Ntsancu, a Kongó vidékén élő Bateke-törzs királya. Az 50 éves király először utazott Franciaországba, és magával hozta kedvenc feleségét Az orly-i repülőtéren először felesége szállt ki a gépből, és apró kavicsokkal töltött dobot verve pergő hangon dicsérte a Nagy Makoko király érdemeit. Nyomában megjelent Makoko király is, váfán 70 centiméteres pipával, kezében pedig egy leopárdfarokkal és egy légycsapóval. A repülőtér dísztermében fényes uzsonna várta, de a protokoll tisztviselők legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy az uralkodó csak akkor vehet magához ételt, vagy italt, ha senki sem látja. A hosszadalmas repülőút után a magára hagyott Makoko király mindössze két pohár vízzel felhígított abszintot ivott. A francia protokollnak még nagyobb bonyodalmakat okoz majd a Bateke-törzs egy másik ősi szokása, amelynek értelmében az uralkodó minden negyedik

napon köteles reggeltől estig pihenni.

VETKÖZÖSZÁM

A KETRECBEN

Paul Raymond londoni impresszárió újítást vezetett be a streap-tease számokban. Az impresszárió néhány londoni kabarét »igen zártkörű« klubbá alakított át, amelyekbe csak »műértőket« engednek be. A mű- sorpn semmi más nem szerepel, mint néhány vetkőzőszám, de a görlök bájaikat öt oroszlán szomszédságában, egy ketrecben mutogatják. Az újítás természetesen jól jövedelmez.

'aLatanl ömntök.

J

w

Uj helyen nyaralunk

Tj1 Ihatároztuk, hogy az idén nem. megyünk vissza oda, ahol tavaly nyaraltunk. Könnyelműség vőln'd. Először is nem éreztük jól magunkat, azután messze volt a víz, zajos a környék, és gyenge a koszt, a háziak kihasználtak bennünket, és ráadásul sok pénzünkbe került, tehát új helyet keresünk.

Címeket szereztünk, kértünk és kaptunk. Teljes odaadással leveleztünk heteken át, mig végre a sok levél közül egy valóban megnyerte tetszésünket. Ez az, ez kell nekünk! Egyszerű falusi emberek, alig vannak otthon, gyermektelenek, és igazán csak azért fogadnak nyaralókat, hogy ne legyenek olyan egyedül; valóságos előny, hogy fiatalok vagyunk, szeretik a fiatalságot, családtagok leszünk; a hely csedes, a víz közel, tejben-vajban fűződhetünk, mindez potom forintokért.

Lázba jöttünk. Sok gondolkozás nincs, mert még elhalásszak az orrunk elől, és hirtelen ötlettel foglalót küldtünk, hogy biztosítsuk magunkat. Megírtuk, mikor érkezünk — és megérkeztünk. 7 suzsánna mama vár ^ bennünket, olyan kövéren, hogyha lett volna a koszttal kapcsolatban aggodalmam, annak rögtön szét kellett volna fosztania. Egy murtos legénykével várt

ránk, aki majd húzza a szekeret. Megtudjuk azonnal, hogy a sógor fia, most nálunk van kisegítőben. Felpakolunk mindent, segítünk húzni, mert Zsuzsanna mama felvilágosít minket az asztmájáról, és támogatjuk a feldűlni készülő szekérkét. Mikor megérkezünk, azt mondja az aranyos házi néni, hogy adhatunk a legénykének nyugodtan tíz forintot, mert az csak tiszta haszon, hogy itt van nálunk, ha idegen húzta volna fel, annak is kéne adni eny- nyit. Hát adunk, és töröljük az izzadságunkat, miközben meggyőződöm, hogy Balaton azután sem közelben, sem távolban. De hát nem szabad mindjárt kritizálni.

A szoba kicsinyke, és vastagon dohos benne a levegő. A villany ide nincs bevezetve, világosít fel Zsuzsámul mama kereső tekintetemre, úgyis lefekszenek korán, továbbá a másik ágy foglalt, a nyaralók még nem mentek el, valószínűleg holnap szedik a sátorfájukat. Ez már igazán nem számít, ezt kibírjuk, az egy ágyat is. Van még egy kimustrált dívány is, azon alszik az előbb említett legényke, de hát azt észre sem fogjuk venni, hogy bent aisz w, mert korán kel, és korán fekszik. Náluk nem alhat, mert este mindig itt alszik a Béla, aki mozdonyvezető és a menyasszonya, akit szeptemberben

elvesz. A szoba egyébként a miénk, valamint a szekrény is, de az ajtaját csak hagyjuk ott, ahol van, mert úgyis

kiesik.

A Imosak vagyunk és fá- radtak. Vacsora csak aludtej, meg zöldhagyma, mert ma szénát forgatlak egész nap, de holnap majd minden ki lészen pótolva. Megérkeznek a szobatársak, két idősebb nő, nagyon mogorvák, nem köszönnek, és nem szólnak hozzánk. Nem baj, holnap úgyis elmennek. A legényke is lefekszik, de állandóan leskelődik a takaró alól. Zsuzsanna mamáék szobájának az ajtaját nem engedik becsukni, mert kevés a levegő neki az asztmája miatt, szüksége van a miénkre is. Tehát a szomszéd szobában szuszog, krákog és fulladozik a házi néni, változatos hang- szerelésben horkol a házi bácsi és Béla, a mozdonyvezető nem éppen szerelmes vőlegényhez illő szavakkal veszekszik menyasszonyával; szobatársaink rejtelmesen sugdo- lóznak, és a legényke röhög valamin a takaró alatt.

Reggel gyönyörű időre ébredünk, össze is szedjük a vartra szükséges holmikat és várjuk a reggelit, mégpedig finom és eredeti falusi tejei. Zsuzsánna mama összecsapja két kezét, a tejet korán reggel mind elvitték, hát miért nem szóltunk az este, hogy

nekünk reggelire tej kell.

Azon meg egyenesen elcsodálkozott, hogy már a partra akarunk menni, pedig meg akar kérni egy kis szívességre minket A széna gyűjtet- len, délutánra megint eső lesz, mert mostanában mindig esik. Megfőzhetném az ebédet, nagyon segítenék rajtuk. Holnap aztán kipótolunk mindent, de most nem bánná, ha az első nap árát a koszttal együtt kifizetnénk, mert a házi bácsinak egy kis dohány kellene, a segítségeknek meg egy kis bor, mert nagyon kifogytak a pénzből. Szerényen emlékezetébe hozom a foglalót. Az nem tesz semmit, ö azt befektette a jövetelünkkel kapcsolatosan.

TJát jó, egy nap nem. a világ.

Zsuzsánna mama kijelölt egy girhes csirkét, mondva, abból úgy sem lesz tyúk, és azt meg kell fogni, mert a baromfiak mindig a fákon alszanak, nem lehet ólba zárni őket.

Kergetjük a csirkét. Hogy tud szaladni egy ilyen kis iószág! Mikor az ember már kezei közt érzi, akkor repül tovább. Nehezen bekerítjük, és Zsuzsánna mama a legénykével úgy összeszalad a szalmakazal végében, hogy csak úgy koccannak. Le is ken agy pofont azonnal, a legényke bőg, és a csirke továbbfut. Minden tyúk rikácsol, a kakas méltatlankodik, felfordul az egész udvar. Végre is a legényke utánavág egy szőlőkarót, és eltalálja a legszebb tójó tyúkot. Azonnal le kell vágni, az utolsókat rúgja. Zsuzsánna mama összeroppan lelkileg. A legényke villámgyorsan felgallyaz az eperfára, és az orrával szórakozik.

Tüzet gyújtok, vizet forralok, kopasztok. A szobatársak is itthon vannak. Zordonan figyelnek, de semmit sem segítenek. Hát ezek meddig akarnak maradni?

Az ebéd kitűnő. A házi bácsi a két comb után most eszi a mellehúsát. Zsuzsánna mama megdicsér, és kijelenti, hogy ezért az ebédért pár forinttal többet számolnak majd nekünk, mert ugye, ilyen ételt nem lehet csak a megbeszélt árban adni a nyaralónak. Ezt természetesnek találjuk mi is.

TTíélután borús az ég, hát egy kicsit segítünk gyomlálni és kapálni a kertben, de mivel még van idő, megkapáljuk a kukoricát is.

Estére olyan fáradt vagyok, hogy a vacsora, a délről maradt nokedli sem kell, de mégsem tudok a házi bácsi horkolásától és Zsuzsánna mama köhögési rohamaitól elaludni. Azonkívül a mozi itt van a szomszédban, a kugli- pálya a másik oldalon, a sarkon eay kocsma, és a közeli üdülőben éjfél utánig böm- böltetnek egy hangszórót.

Elhatároztuk, hogy másnap a verandán alszunk. De az ajtó ott is nyitva, és éppen úgy hallani mindent. De a régi helvet visszacsinálni nem lehet, mert Zsuzsánna mama nyilván azzal a titkos megfontolással, hogy akkor ne heverjen parlagon, kiadta még aznap egy házaspárnak, mire észrevettük, már az ágyunkba feküdtek. Hát ez természetes is, nem kívánhatjuk, hogy ö ránk fizessen. De a másikak is itt vannak még, és lesznek is, mert előttem fizettek ki ismét két hetet előre. Zsuzsánna mama mentegetőzik, de hát nem tehet róla, ha őt a

vendégei ennyire szeretik, és ilyen jól találják magukat náluk. Lehet ezután egy szót is szólni?

A délutáni vonattal Jo- cóék utaznak keresztül, de nem érek rá lemenni az állomásra, mert barackot szedünk a kertben, és holnap délelőtt lekvárt főzök belőle Zsuzsánna mamának.

Az üvegeket már kimostam, egyet el is törtem, igaz, már repedt volt, de Zsuzsánna mama megvigasztalt, nincs semmi baj, lehet kapni a Nép- boltban, vagy kifizetem az árát. ö ezt rám bízza.

Mire estére a szekérrel megjöttem, befőztem a lekvárt, és megfőztem az ebédet abból a girhes csirkéből, amely félig belefúlt a moslékos dézsába, mire észrevettük.

Nem kaptak holnapra a szőlőbe napszámosokat, felfogadtak minket, délutánra.

De én, mire délben ismét megjöttek holttá nyilvánítottam Málcsi nénit, akinek ez, remélem, nem fog megártani, és elárultam, hogy asztmában hálálozott el szegény, és azon- ' nail megyünk a temetésére. j Zsuzsánna mama a nyakamba I borult, mert sohasem voltak j ilyen aranyos vendégei, és ke- i servesen sír, mert érzi, hog% j többé nem látjuk egymást (én is úgy érzem), mert ő is asztmában fog elpusztulni. Gyorsan köt egy kis koszorút, ez\ mé" megfizetteti velünk.

T ekísérnek az állomásra

'L/ a legénykével húzzuk c kiskocsit, adunk neki ismé tíz forintot, Zsuzsánna mami még egyszer nyakamba borul és mi mindezeknek utána elutazunk oda, ahol tavaly nya raltunk.

MIHÁLYI MARG 12