Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-17 / 167. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. július 11. XV. évfolyam, 167. szám. Tanügyi felújítások, beruházások a marcali járásban Tizenhat községben egyen­ként tízezer forinton felüli költséggel tatarozások, csino­sítások teszik korszerűbbé az iskolákat, szolgálati lakáso­kat. Ezenkívül Pusztakovácsi­ban és Somogyszentpálon két- két új tanteremmel bővül az iskola. Az utóbbihoz szolgálati lakás is épül — sorolja az ada­tokat Németh Ferenc számadó igazgató. — Természetesen mindez legkésőbb augusztus végéig befejeződik — jegyzem meg. — Hát.: s — nyújtja el a szót Feri bácsi — azt már nem merném határozottan ál­lítani. Mert tízezer forinton felüli munkát csak ktsz vál­lalhat el. Ez azonban határ­időre képtelen elvégezni az esedékes építkezéseket. Azért egy részéről le kellett mon­dania Gátolta a munkák időbeni megkezdését az is, hogy a döcögősen haladó adófizetés miatt néhány tanács számlá­ján nem volt pénz. Ezt az aka­dályt a járási pénzügyi osztály úgy hárította el, hogy biztosí­totta az építkezéshez szüksé­ges összegeket. Persze még így sem megy simán az ügy. Ugyanis néme­lyik tanácstitkár indokolatla­nul húzza, halasztja a munka megindítását, holott az ösz- szeg rendelkezésükre áll, mint például Pusztakovácsi­ban, ahol pedig a pedagógus­lakás düledezőfélben van. Ugyancsak nem kötötte meg még a szerződést a ktsz-szel a somogyszentpáli tanács sem. A munka vontatottságának azonban legfőbb forrása, hogy az egésznek nincs gazdája. A községi tanács, iskolaigazgató, járási pénzügyi osztály és a számadó igazgató foglalkozik az üggyel, amelynek azon­ban nincs teljes jogú, felelős irányítója. így félő, hogy szeptember elsején több is­kolában állványokat, malteros ládákat és egymásra hányt padokat találnak a gyerekek. Sőt az a veszély is fenyeget, hogy a kapott összeg felhasz­nálatlanul visszaszármazik az állam pénztárába — fejezi be a felvilágosítást Németh elv­társ. (P.) H íromnegyedmillió forint népművelési célokra a barcsi járásban (Tudósítónktól.) A barcsi járás községeiben több mint 760 000 forintot for­dítanak idén községfejlesztési bevételekből külöifböző nép­művelési célok megvalósításá­ra. Uj művelődési otthon épí­tését, illetve meglévő épület ilyen célra történő átalakítá­sát tervezik többek között Lad, Patosfa, Homokszent- györgy, Vízvár, Heresznye köz­ségekben. Ezeket az össze­geket a községi tanácsülések már jóváhagyták, de ezenfelül a lakosság újabb társadalmi munka felajánlásával is hoz­zájárul a tervek valóraválíásá- hoz. Bélaváron már hónapok­kal ezelőtt elkészült a műve­lődési otthon udvarának kerí­tése. A rinyaújlaki tanács mozigépet vásárolt még a ta­vasszal, azóta rendszeresen ve­títenek filmeket a községben. Újabb ötezer forintot költe­nek berendezési tárgyak — székek, asztalok — beszerzésé­re. Péterhidán 12 000 forintot I parkosításra fordítanak. Kál- máncsán most épül a villany- hálózat. Csaknem harminc­ezer forintot biztosított a ta­nács a művelődési otthon ta­tarozására és a villanyszerelé­si munkákra. Ezek a számok azt bizonyít­ják, hogy községi tanácsaink mindjobban magukénak érzik a népművelési feladatokat is. VÉRTES GY. Kádár János elvtárs nyilatkozata a Leipziger Volkszeitungnak Berlin (MTI). Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, aki a Német Szo­cialista Egységpárt V. kon­gresszusán, mint a magyar pártküldöttség vezetője vesz részt, nyilatkozott a Leipziger Volkszeitung című lap mun­katársának. A nyilatkozat a következőképpen hangzik: Kérdés: A kapitalista sajtó igen nagy figyelmet szentel az ön látogatásának a mi pártkongresszusunkon. Ho­gyan értékeli ezt a tényt? Válasz: A kapitalista saj­tóban igen erős a szenzá­cióhajhászás és a képtelen ta­lálgatás. Rövid idővel ezelőtt a magyar párt- és kormány­küldöttség járt a Német De­mokratikus Köztársaságban dr. Münnich Ferenc minisz­terelnök elvtárs vezetésével. Akkor én otthoni munkám miatt nem jöhettem a Német Demokratikus Köztársaságba. Most abban a megtiszteltetés­ben részesültem, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt küldötteként, Szurdi és Kre- szan elvtárssal együtt, a Német Demokratikus Köztársaságban lehetek. Korábban arról írtak a kapitalisták, mit jelent az, hogy Kádár nem volt tagja a magyar küldöttségnek. Most arról írnak, mit jelent az, hogy Kádár Berlinbe érkezett. Hát ilyenek ők! Én nem sokat töröm ezen a találgatáson a fejem, egyszerűen Örülök, hogy részt vehetek a Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusán, és találkozha- tom a Német t Demokratikus Köztársaság dolgozóival. Kérdés: A német nép szí­vélyes együttérzéssel figyeli a Magyar Népköztársaság állan­dó erősödését a Ma^’ar Szo­cialista Munkáspárt követke­zetes vezetésével. Milyen fő feladatok állnak az elkövetke­ző időben a párt és a magyar nép előtt? Válasz: A Magyar Nép- köztársaság fejlődésében és a Magyar Szocialista Mun­káspárt életében és tevékeny­ségében jelenleg nagyon sok egészséges vonás van, olyan vonások, amelyek a szocialis­ta építés időszerű kérdéseit segítenek megoldani. A leg­fontosabb ezek közül az, hogy a marxizmus—leninizmus el­veihez hű párt egységes ve­zetőszerepe érvényesül, és kapcsolatai a dolgozó tö­meggel jók. Most az ország, a nép állama egyenesben van. De a Magyar Népköztársaság a testvéri szocialista országok­hoz képest a szocialista fejlő­dés tekintetében tempót és időt vesztett. Lemaradás van mind a gazdasági, mind a kulturális élet különböző területein. Ez a viszonylagos lemaradás csak részben a régebbi — az akkor volt személyi kultuszból ere­dő — hibákból származik. — A lemaradás döntően a revizionista népárulók; a re­akciós burzsoá és az imperia­listák szövetsége által a ma­gyar nép nyakába zúdított 1956-os ellenforradalmi fel­kelés által okozott károkból ered. — A magyar népnek és har­cát vezető forradalmi pártjá­nak alapvető feladata a kö­zeljövőben, hogy a szocialista fejlődésben előállott viszony­lagos lemaradást behozza. Eh­hez a feltételek adva vannak, és a sikerben erősen bízom. Kérdés: Miben látja ön az V. pártkongresszus határoza­tainak különös jelentőségét a baráti kapcsolatok további erősítésére, népeink javára? Válasz: A Német Demok­ratikus Köztársaság V. kong­resszusának határozatai és célkitűzései nagy nemzetközi jelentőséggel bírnak minde­nekelőtt azért, mert a szocia­lizmus és a béke erőinek to­vábbi megerősödése német földön a német népen kívül Európa, de ezen túlmenően a világ minden népének életére jótékony hatással van. — Az V. kongresszus cél­kitűzéseinek megvalósítása lendületes, évről évre növekvő szocialista fejlődést biztosít a Német Demokratikus Köztár­saság életében. A Német De­mokratikus Köztársaság és a Levelem jött... Ü... mondja a balatonmáriafürdői gyermeküdülő egyik lakó­ija, s a többiek köré screglene k. Azok is olvashatnak most = levelet, akiknek ezen a napon nem hozott a postás bácsi Magyar Népköztársaság között eddig is sokoldalú és gyümöl­csöző együttműködés voilit. A Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusa határozatai­nak végrehajtása a német— magyar kapcsolatok terén e kapcsolatok terjedelmének növekedését és elmélyülését fogja eredményezni. Ez min­den téren, a gazdasági és kul­turális élet területén is ér­vényes, és nem kétséges, hogy a Magyar Népköztársaság munkájára és fejlődésére is jó hatást fog tenni. — Hasonlóan növelni fogja közös erőfeszítéseinket a nyu­gatnémet imperializmus és militarizmus ellen, amely el­leni harc életérdeke mind a német, mind a magyar nép­nek. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a közép-keleti helyzetről Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt Politikai Irodája nyilatkozata hang­súlyozza, hogy a közel-keleti események rendkívül súlyos helyzetet teremthetnek. Az amerikai fegyveres erők, tel­jes egyetértésben az angol és francia kormánnyal, pártra- szálltak Libanonban. Fennáll annak a veszélye, hogy e két utóbbi kormány is hasonló­képpen beavatkozást határoz el. Az imperialisták így ko­molyan veszélyeztetik a világbékét. A veszély annyi­val is nagyobb Franciaország­ra, mert de Gaulle tábornok a közelmúltban kifejezte szán­dékát, hogy részt vesz más nyugati hatalmak oldalán az imperialista kiváltságok és stratégiai pozíciók védelmében Libanonban és az egész Kö­zép-Keleten. A kabinet ülése megerősítette ezt a szándékot. Ez ismét bizonyítja a de Gaul- le-kormány. jellegét,, azét a kormányét, amelyet a fran­cia nagytőke legreakciósabb és a gyarmatosítás legszélsősége­sebb elemei segítették hata­lomra és támogatnak. Ugyan­ekkor lelepleződik a kormány­fő demagógiája is, aki azt ál­lítja, hogy a francia független­ség politikáját kívánja alkal­mazni, holott nem tesz mást, csak folytatja áz előző kor­mányoknak a külfölddel szembeni alávetettség politi­káját. rTTYTVrrWTWTVTTTTVVVTTTTVVTVTVVWVTTTTVTTTVTVTTTTTTTTVVTTTTTVVTTT'rVTTTTVTTVTYT'rTT I YVVrrYVfTYTTYTVVYTVYTYVVTVV YYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYI (JLÍJJl) a ía nácsházán Rekkenő a hőség, pedig már jó ideje elültek a verebek. Ajtók, ablakok tárva, mégsem moccan meg a levegő az igali tanácsháza nagytermében. A napirenden szereplő számos holnapi, holnaputáni tennivaló körvonalai rajzolódnak egyre világosabbra. Gellért László gazdasági felügyelő — ügyes, talpraesett, mozgékony fiatal­ember, idevaló szülők gyer- neke, az egyetem padjaiból iött falujába — sorolja tapasz­talatait. Azt mondja, hogy ;okan sajnálják az ekét a tár­ótól (pedig kár kegyelmezni íeki); a kukorica gazoló ka­pálására is kevesen vetnek igyet (jóllehet — enyhénél két árnyalattal erősebb túlzással Ive: két kapálás = kétszeres érmés). No, de most jön a ava: a kolorádó-veszedelem rzékeltetése. Közli a kötelező, Italános, egyetemleges véde- ezésre kiszemelt napok dá- umát, szól a bogárpusztító zer hatékonyságáról, a asználandó mennyiségről. í’ehér István tanácselnök oldja meg néhány megszív- dnivalóval az elhangzottakat, íármelyik gyakorlott agronó- íusnak is dicséretére válna a ■álasztékosan, érvelve elö- dott szakmai tanács. Gyuri- cs Dániel vb-tag keményen íe gnyom ja a szót: sok a bo- ár, port nekik, hadd pusztul- mak. Éltesebb korú parasztember apja el a szó végét. Heiyben- agyja a hallott megállapítá- >kat. Merthogy temérdek van a kolorádóból, azt ő is ta­núsíthatja. Az első nemzedé­ket nem sikerült átsegíteni a túlvilágra, hemzseg a csíkos há­túnk hada. A minap is az any­jukkal, ketten összeszedtek négy, egyenként két-két literes dunsztos üvegre valót. (Ha tudták volna, hogy kilójáért ötven forint üti a markukat...) Egyszerre két szék reccsen. Az egyikre most ül le az előb­bi felszólaló, a másikról most áll fel a soron következő. — Nem üvegbe kell szedegetni, egyenként. így nagyon hossza­dalmas. Én lavórt tettem a krumplibokor alá. Beleráztuk az átkozottakat. Amelyik na­gyon megkapaszkodott, azt meg kézzel rántottam le a le­vélről. — Porozzunk vagy perme­tezzünk, ami módunkban áll. De így tesz-e mindenki? a védekezést, mert hasztalan száz ember fáradozása, ha akad egyetlen kötelességmu­lasztó. Van olyan krumpliföld is, ahol csak a dűlővégak meg a szélső rendek kaptak Mata­dort — hangzik egyik paraszt- ember szájából. — Én meg láttam egy négy­száz öles darabot, ahol nem DDT-vel, hanem hamuval »-po­roztak-«, hogy mondhassák: kérem, szürkéllik a mi krump­link levele, Megint egy szakember len­díti tovább a beszélgetést. Tör­zsök József, a földművesszö­vetkezet agronómusa magya­ráz nagy hévvel. Nem megy a másodvetés. Igaz, hogy a kel­leténél kevesebb moharmagot kaptak, de napokon belül itt lesz az újabb szállítmány. Ő is mond pár közvetlen szót a krumplibogarak rovására. (Jó, jó, a védekezés közvetlen fel­adatai nem sikkadnak el. De a félre nem érthető utalás a jövőre, ez az, ami nagyon hiányzik. A gazdasági felügye­lő is, meg a földművesszövet­kezet mezőgazdásza is elhall­gatta a nyilvánvaló igazságot: a gazdák eredményesen csak­is úgy védekezhetnek a kolo- rádó kártétele ellen, ha egy­más mellé vetik a burgonyát. Vagy tán úgy vélte mindkét agronómus, hogy az Alkot­mány Tsz mezőgazdászának, Gelencsér Jánosnak a »kenye­re« erről beszélni?) Szálas, határozott fellépésű ember szerzi meg a szó jogát. Alig kezdi el mondókáját, már­is megállapíthatja róla a vi­déki látogató is, hogy fontos társadalmi tisztséget visel Mert hallgassuk csak: A tűzfigyelő szolgálat nem gyerekjáték, nem lehet azt akárkire rábízni. Akit be­osztottak, lássa el tisztessége­sen a szolgálatot. A figyelő­helyet meg a tűzoltószertárt senki ne tévessze össze az ital­bolttal; a tűzvédelmi készült­ség tagjai a kijelölt őrhelye­ken álljanak őrt — mondja a tűzoltóparancsnok (hiszen róla van szó). A behordási enge­dély nem formaság, nem fölös­leges időtöltés az utánjárás ... Van itt mondanivaló bőven. Nem kell senkit nógatni, hogy »szóljunk hozzá, gazdatársak!« Megteszik anélkül is. Az elő­szobában (a tanácsterem pár négyzetméteres benyílójában) is szoronganak a csendben fi­gyelő emberek. Akad egy álló­hely a falu öreg orvosának is, aki — hosszúkás kis táskájá­val a kezében — szintén betér ide egy kis ízelítő meghallásá- nak erejéig. — Tessék, üljön le, doktor úr — kínálja hely- lyel két tűzről-, illetve szék- ről-pattant menyecske az iga- liak egészségének fehérköpe­nyes őrzőjét. Egyikük — ha már talpon van, hagosan szóvá is teszi kérését, amelynek ér­telme így summázható: a ta­nácsnak legyen gondja a ho­mokbányára, hogy ne össze­vissza, hanem rendesen járjon ott az ásó meg a lapát. Tejeskanna zörren, felálltá­ban — akaratlanul — megrúg­ta a gazdája: A mezei kutak elhanyagolása mellett nem tud szó nélkül elmenni az egyik tanácstag. (Elég baj, hogy ember és ál­lat egyaránt kénytelen szom­jasan elbandukolni eme víz- nyerésre rendelt alkalmatos­ság mellett ebben a nyári for­róságban.) — Úgy határozott egyszer a tanács, hogy rend­behozatja a kutakat a határ­ban. Miért nem szerzett ér­vényt ennek a döntésnek a végrehajtó bizottság? Vagy tán hagyjuk ott a munkát, és jöjjünk be a faluba vagy Szó­ba, ha inni, itatni akarunk? Az adógahona sorsát hozza szóba a pénzügyi csoport munkatársa, kapcsol­ván az idevonatkozó rendelke­zések ismertetését a harmadik negyedévi adóterv teljesítésé­nek feladataihoz. Ami az álla­mé, arról az állam nem mond, — nem mondhat le, ehhez tart­sa mindenki magát... Jégverés érte a határ egy részét — némelyek késleked­nek a kár bejelentésével... Lopják a hagymát, az almát a szőlőből — mégiscsak jó lett volna csőszt fogadni... A fel­szólalók mindegyike valami fontosra, a község népének ed­dig sötétben maradt vagy fél­homályban szürkülő tenniva­lójára villant fényt helyénva­ló, tömör mondataival. Az udvar csendjét csoszogás háborítja. Egy asszony lopako­dik a bejárat küszöbéig, s az ajtóban álló férje-urának alig hallhatóan adja ki az utasítást: »Apjuk, gyere vacsorázni, mert elhűl az étel«. Mi mást tehet­ne jó bátyánk — enged az asz- szony parancsának, és zajtala­nul rálép a távozás hímes me­zejére. A többiek maradnak. Hiszen nem meddő szócséplés, hanem a paraszt júliusi mun­kájának elevenjére tapintó esz­mecsere folyik itt. Most éppen Nézer Nándor, a járási mező- gazdasági osztály vezetője tet­te le a garast: A betakarulás mindennél előbbrevaló — mondja. Meleg nyári nappalok, úgy­szólván harmattalan éjszakák követik egymást: szárazuk a kepék, a dohosodás, befülledés kockázata nélkül asztagba hordhatók. Nincs vesztegetni való idő, hátha kiadós eső áz­tatja meg újra és újra a ha­tárt. Fel a vendégoldalakat a szekérre, és fogattal, vontató­val neki a gabonának! Igaion is ismerik a cséplőik menetirány-tervét. De gépet kérő, kész szérű nem akad. Rajta hát, tanácstagok, ser­kenteni a körzet lakóit a be- hordásra — kapják útravalóul a gyűlés résztvevői éjféltájban ezen a — mondjuk meg őszin­tén — bár hasznos, de egy kicsit hosszúra nyúlt tanács­kozáson ., i Kutas Jóasa* ícl‘ Ellenőriztesse a tanács

Next

/
Thumbnails
Contents