Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
Tasárnap, 1958. július 13. 4 SOMOGYI NÉPLAP A láncfelelősség áfka Pil'anot'felvéhel Hanyagság-dráma három képben Szín: a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát. Történik 1958. júliusában egy forró, lusta délutánon és egy nemtörődöm reggelen. Szereplők: a MEO munkatársai, a műszaki és művezető, reggeliző dolgozók. A színen időnként tétlenül áttűnő szakmunkások. Első kép (Délután két óra. Amikor a függöny felmegy, Novák, a budapesti Mezőgazdasági Kisgépeket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat átvevő meósa lép a vaskombinát MEO-helyiségé- be. Kiss Sándor, az üzem fő- meósa üdvözli.) Kiss: ...Oh, hát ragyogó! Ragyogó! Novák kartárs, maguk olyanok ott Pesten, mint a gumilabda, mint egy lab- dácska! Ide ugranak, oda ugranak. Ezt úgy szokták nálunk mondani: pattognak, mint a nikkelbolha, he, he..; Alig egy napja telefonáltam Pestre, hogy készek és átvehetők a répa-vágógépek .. s (Elfordul, csak magának: »Fenét voltak készen. Ha ez tudná, hogy mások garanciájára telefonáltam neki! Jócskán volt még mit tenni a készállapotig. Főtt a fejem, telefonáljak, ne telefonáljak .;} Eh, egye fene, telefonálok. Úgysem jönnek ezek olyan villámtempóbam Hát nem ideállít?-« Visszafordul az ablaktól) ... És maguk máris itt vannak, milyen gyors emberek maguk.,, Parancsol egy cigarettát? Novák, budapesti me ős: (Ijesztően hűvös marad.) Köszönöm, nem. Hanem látni szeretném . ; ; Kiss: Hogyne, hogyne, parancsoljon! Hát ön ezért jött, nemde? Na ugyebár. (Átvezeti egy folyosón, s “benyit a raktárba, ahol frissen festett répavágók sorakoznak.) Novák: (Közel hajol az egyik géphez. Piszkálgatja. Aztán egy másikhoz lép. Alulról, felülről nézegeti. Láthatóan, derűt, örömöt vált ki belőle a nézelődés. Teste hirtelen megmerevedik. Szúrósan néz az egyik gépre. Elkapja a répavágókulcsot, gyorsan pergeti az ujjai között, majd összeráncolja homlokát és Kisshez fordul.) Hát ez mi? Kiss: Kulcs. Novák: Azt én is tudom, de miért ilyen nyamvadtul vékony és miért ilyen csempe? Kiss: (Visszavonultan, kicsit megszeppenve.) így tetszettek átvenni máskor is a gépeket... Én nem tudom, hogy izé, ez különösebb..; (Átveszi a kulcsot, a látszat kedvéért ő is megforgatja.) Ja, igen, az eddiginél vékonyabb lemezből készült és picsák, disznóság, tetszik látni, rossz kivágószerszámmal formálták. Novák: (Leül egy asztal mellé, noteszt, ceruzát ránt.) Nézze, eddig akárhogy volt, én nem vagyok hajlandó ilyen hibával átvenni a lekötött szállítmányt, bármennyire is tetszenek a maguk gépei... (Feláll, határozottan indulni készül. Kiss néhány lépését döbbenten kíséri a tekintetével. A pesti ember az ajtóban megáll.) Én nem vagyak egy olyan. Nem akarom, hogy maguknak csinos kis kötbért varrjanak a nyakukba. (Az órájára néz.) Most délután két óra. A cél érdekében Kaposvárott töltöm az éjszakát. Holnap reggel kilenckor itt vagyok, addig készítsék el, és átveszem. Jó munkát! (Távozik.) Kiss: (A telefonon tárcsáz. Mosolyogva mondja magának: »Milyen rendes tag ez. Kezes- bárány. De milyen megértő! Hiába, azon a Pesten is akadnak rendes...«) Halló, műszak? Tóth elvtárs, kérlek szépen! Egy kis üzemzavar! Hát tudod, itt volt ez a pesti meós, ez a Novák ... Játssza itt a nagyfiút nekünk, azt mondja, hogy..: Hát csak nagyképűs- ködjön, csak akadékoskodjék: Azt mondtam neki, reggelre meglesz. Szólj Balázsnak is, mozgósítsátok az embereiteket. Másfél órai munka az egész. Szóval értjük egymást’ Én szóltam! (Leteszi a hallgatót. Az ajtón közben Trézli művezető és Kardos segéd- meós jönnek. Kiss eléjük siet, miközben közli a tennivalóikat, kifelé tuszkolja őket.) A kulcsokat át javítani! Budapest nem veszi át a gépeket. Mozgósítsátok az embereiteket, másfél órai meló az egész! Tehát megértettük egymást? Másfél óra! (A két jövevény távozik. Kiss visszalép az irodába, beteszi az ajtót. Az ablakon át látni, amint Trézli művezető és Kriszbauer segédművezető találkoznak és beszélgetnek.) Kriszbauer: (A nyitott ablakon tisztán behallatszik a hangja.) Jó, én elhiszem ... Déhát két óra, pajti, lejárt a műszak.:: (Kiss idegesen megrándul, ki akar menni, de aztán visszamarad, elégedetten igazítja meg a kabátját. Maga elé: »Engem felelősségre vonni? Én a részemről igazán megtettem mindent. Persze, hogy... A többiért már őket terheli a felelősség. Dehát felesleges az aggodalom. A műszak máris gépeli az ukázos papírokat. Félórai munka az egész...«) Második kép Kiss: Mit csináltatok, Balázs? Balázs: Tegnap megírtuk az ukázlevelet, s átküldtük a művezetőnek, készítsék el a kulcsokat. Kiss: És éz nektek elég volt?! (Sarkoníordul, átrohan a művezetőhöz.) Nem történt semmi a világon tegnap délután óta a kulcsokkal! Felvetődik a személyi felelősség kérdése ... ! Kriszbauer: Én tegnap is csak azt mondtam, máma is csak azt mondom, Kiss kartárs, hogy akkor mór lejárt a műszak... Kiss: (Feldúltan elfordul és rohanva teszi meg az utat az udvaron. Beleütközik a reggeliző munkáscsoportba.) Csinálják meg a répavágókulcsokat, szaktársak! Mindjárt át kell adni Pestnek a gépeket. (A reggelizők közül senki sem mozdul. Kiss kiabál.) A kulcsokat ! Kartársak, másfélórai munka az egész! Könyörgök, rendkívül fontos! Egy munkás a csoportból: Elhisszük. Majd .. . Most reggeli idő van ... (Kiss elkeseredetten hagyja el a színt. Ebben a pillanatban a kapun Novák jön. Derűs képpel, fü- työrészve lépdel az udvaron. Az ablakon át bekukkant Kiss irodájába. Mivel ott senki sincs, hát továbboldalog. Aztán egy erélyes mozdulattal helöki a tegnapi raktárajtót. Felveszi az egyik kulcsot, megnézi. Láthatóan elvörösödik. Aztán dühében odavágja a sarokba. »... Hát minek nézik ezek az embert...?« Feldúltan a porta felé rohan, berántja maga mögött az ajtót.) Portás: (Utánales.) Hé, Novák kartárs, hová megy, hát, hová tetszik .. .? Novák: (Visszafordul.) Én, most már haza, csak azt nem tudom, maguk hova mennek panaszra, ha a tízezer forintos kötbért a nyakukba varrják? Arcátlanság, amit művelnek, hát mégiscsak elképesztő...! Portás: (Maga elé: »Elképesztő ... Csak azt nem értem, hegy ez a Novák, vagy mi látjuk fejetetején a világot...«) Harmalik kép (A kombinát igazgatói irodája. A tömény füstből Kiss, Kriszbauer, Kardos, Tóth, Balázs és Keresztes arca bonta(Reggel nyolc óra, Kiss ftime ós belép az üzembe. Jó reggelt köszön egy reggeliző munkásesopor,tnak. Benyit abba a raktárba, ahol tegnap a gépeket láttuk. A kép ma is vál-. tozatlan. A kulcsok a régiek. t, T/^PNTT (1077 S QTó'ST É Q Megdöbben. Bosszúsan fel-♦ ■IkJ'LiiN ÍJ. u —j OZj íiO nyomja a sapkáját: »Te atya úristen! Hát mi ez? Ha tegnap nem is, de ma reggel hat óra óta már el is felejthették volna ezt a munkát. Micsoda fegyelem ez?!-« Kirohan. Benyit a műszaki irodába.) kozik ki. Szerteszét ülnek, láthatóan mindegyik magába mélyed.) Igazgató: (Feláll.) Elvtársak! A tízezer forintos kötbért a budapestiek benyújtották ellenünk. Úgy látom, valameny- nyien itt vannak, aikik felelősek a hanyagságért... Kardos: (Feláll nagy pátosszal.) Én lemondok az üb- elnökségről... , Tóth: (Mozdulataiban utánozza Kardost.) Én nem vállalom a felelősséget, kiállítottam a papírt... Kriszbauer: Én most is csak azt mondom, lejárt a műszak, hát tehetek én ... Igazgató: Ebben a láncfele- lősség-dzsungelben nem igazodunk el, elvtársak. Mi álljuk továbbra is elhatározásunkat, miszerint a tízezer forintos kötbért — mivel az a vállalat nyereségét kisebbíti és többszáz dolgozó megérzi a nyereségrészesedéskor — a jelenlévők saját erszényükből, egyenlő arányban fogják kifizetni. (Egy ideig csend. Egy pimasz légy zuhanórepülésben elköröz az arcok előtt.) Részemről befejeztem. (A berendeltek felállnak és az ajtó felé sietnek.) Kriszbauer: Én most is csak azt mondom, hogy lejárt a ... Kiss: (A mennyezetet nézi, miközben kifelé andalogva belebotlik az ajtónál támadt pillanatnyi torlódásba. Kipirult arccal, fontoskodva számolgatja a kötbérösszeget.) Kilencezer ... egyszáz ... plusz ötszáz. .. Igen, úgy tízezer forint lesz ... Balázs: (Meghallja.) Nem :éSz ez tanulópénznek . egy kicsit sok? - « Kiss: Sok lesz. Hát jó belekeveredtünk. Csak ne mentem volna haza. Fene azt a másfél órát! (Felvillanyozva, hirtelen a homlokára csap.) Te, megvan. Még nem vált esedékessé az összeg megfizetése. Gyerünk az ügyvédhez, fellebbezünk és fellebbezünk ... Balázs: Nézeted szerint mennyi időt vesz igénybe ez a herce-hurca? Kiss: Tíz nap az egész... Szegedi Nándor j Igazuk van a pestieknek: t Villamos és nő után nem érdemes futni. Én még hozzátenném, az autóbusz után sem. Valamelyik reggel munkahelyemre igyekeztem a Széchenyi tér felé. Az órám kicsit késett, ugyancsak ki kellett lépnem, hogy a munkaidő kezdete ne az utcán érÍ * jen. Hosszú, sietős léptekkel robogtam végig az Ady Endre utcán. Mellettem aprótermetű ♦ asszonyka futott fulladozva ♦ apró, tipegő lépésekben. Kariján 10 hónapos forma csecseink). Látásból ismertem. Fonó- ♦ nő. t — Adja ide a gyereket, majd | én viszem — léptem melléje, t Elpirult. Szabadkozni “kez- I dett: | — Ugyan, elbírom én, ne ♦ f árassza magát... X — Nekem nem fáradság, in- t kább magának. Egészen kiful- lladt már az igyekvésben. Ad- | ja ide, legalább gyorsabban I mehetünk, s a buszról sem | késünk le. | Addig-addig noszogattam, • míg ideadta az édes kis csöpp- I séget. | Szótlanul loholtunk tovább. | Már befordultunk a sarkon. A j busz még ott állt a Széchenyi I téren. S ki hajolt ki az ajtón, I fürkészve, lesve, lecsengesse-e i a kocsit, vagy akad még utas, t mint az a helyes, barna ka- í lauznő, akinek minden máso- $ dik szava a »kérem«. Egyebet ♦ se hall tőle az ember: kérem I ne tülekedjünk, kérem, vár- | junk a sorunkra, kérem, indul ♦ a kocsi. A »kérem« egyetlen légy mondatából sem maradhat ♦ ki. I Úgy csillogott a szemem | örömömben, mint este a szent- ♦ jánosbogár. Hogyisne, amikor ; nyert ügyünk van. Tíz lépésre ♦ van a busz, a kalauznő látja, ♦ hogy futunk ezzel a csöpp gye- I rekkel. Ez a néhány másodja perc igazán nem számít, csak J megvárnak bennünket. ♦ Már csak két lépés válasz- t tott el a busztól. Arcunkon ; patakokban fplyt a verejték, ♦ tüdőnk zihált, lábunk rogyado- I zott. ♦ Már csak eay lénés. Az asz- | szonyka nyúlt is a fogantyú í után, hogy fellépjen a kocsi- | ba. I Ekkor a kalauznő elkiabálta ♦ magát udvariasan, gyengéden, í 'Otv szokta: »Kérem, nincs | fölszálló, indul a kocsi.« { Az ajtó becsapódott, majd ♦ odacsípíe az asszonyka kezét. | Én dühös-szontyolodott képpel l meredtem az elviharzó autó- ■/ busz után. Olyan bánatosan álltunk a járdán, mint az első emberpár a paradicsomból való kiűzetése után. S nagy elkeseredésemben jöttem rá arra az örök igazságra: ne fuss a busz után még akkor se, ha ilyen jóságos-udvarias is a kalauznő, A cirkusz elment. Az emléke azonban itt maradt. Ki a fókákat emlegeti, ezeket a labdazsonglőr »gyerekeket«, ki a félelmet keltő oroszlánokat. Belőlem elfújta a műsornak még az emlékét is a júliusi szél, azonban egy kis epizód mégis megmaradt bennem. Sokan többször is felkeresték a cirkusz állatkertjét. Fél délelőtt ácsorogtak a ketrecek előtt, elcsodálták Deesl kígyóbűvölő mutatványait. A legjobb szórakozást — főleg a gyerekeknek — a cirkuszi kocsik körüli csellengés jelentette. Be-bekukkantani az ajtókon, megcsodálni a furcsa berendezést, a cirkuszi ruhákat — kell-e érdekesebb, fantázia- birizgálóbb egy gyereknek. Laci is így volt ezzel, a kis Tomicsek Laci a szomszéd utcából. Nagy pirospettyes labdájával a hóna alatt mindennap kiballagott, leszurkolta a két forintot, s míg ki nem zavarták, járkált össze-vissza. Az állatok már nem kötötték le a figyelmét, annál inkább a cirkuszi gyerekek, akiknek hatalmas játék-colt függött két oldalt az övükön. Olyan áhítattal bámulta ezeket a »klassz« cowboy-os játékokat, hogy a szája is nyitva maradt csodálkozásában. Amikor kimentem az állatkertbe, ő volt az első, akibe belebotlottam. — No Laci, hogy tetszik itt? — Csuda remek! Főleg ezek a pisztolyok! — áradozott nagyokat bökve a cirkuszi kocsinak támaszkodó apró cow- boyokra. — Szívesen elcserélném a labdámat egy coltra! Odaálltam szorosan a fiú mellé, megsimogattam a fejét s csendesen csak ennyit mondtam elmenőben: — Ne cseréld a labdát soha fegyverre, öcsém! Értetlenül bámult rám. Nem tudta, miért mondtam ezt. Egy-két év múlva azonban talán ő mondja pajtásainak: ne cseréljétek a szép pirospettyes labdátokat soha, soha fegyverre. L.G. a Dórólíya=ház restaurálásához Maradjon másodosztályú üzem K ülönös érzéssel jár az ember olyan helyeken, ahol a modern, hivalkodó élet csillogásában valami elütő, a történelem, a múlt idők vihariban megállapodott, egy kicsit itt maradt levegője csapja meg. Az óbudai zegzugos utcákban a régről ottfelejtett ban való visszaállítási tervét. Miért értékes nekünk ez a i épület? Azért, mert klasszici- záió stílusával, félköríves ablakaival építészeti érték és azért, mert a somogyi szellem »bunyikságból« való kiszabadításáért dolgozó szegény költő- tanár, Csokonai Vitéz Mihály Jó a hangulat a siófoki Han- riasak. Csak olyan híreket hal- gulat cukrászdában. Különö- lottak — mondják —, hogy a sen néhány nap óta, amióta másodosztályú üzemből ismét zongora szól, s a zongoránál első osztályú culcrtászda lesz. futás. Mindez azért van, mert Széllé Éva játszik kedves ope- — Ennek pedig nem nagyon ? a sokszínű és stílusú épületek- retteket, táncdalokat, meg örülnénk — teszik hozzá. f a történelmet amit a törzsvendégek kérnek. A kiszolgálás valóban előzé- * tiszten. S na az idegen eluta- Csapó Lászlóné üzletvezető el- kény. A panaszkönyvben f a varosból, elsősorban azt mondja, hogy amióta másod- egyetlen rosszalló bejegyzés >vI§en> van valami osztályú lett a zenés cukrász- sincs. ^uJ"nose" Yonzó azen a heda, megnőtt a törzsvendégek A Hangulat cukrászda kö- \ J,mert olyansok szép mu- száma. zelében lévő zenés szórakozó-van" mondj^c A cukrászda hátsó részében helyek, de úgy tudjuk, hogy jónéhánv helyről6ahol televíziós készülék látható, s legtöbb siófoki zenés szórako-f^ 3 .-JÍ,• ez szintén vonzza ide a vendé- zóhely másodosztályú. Az az ([ t . várOBgxx századi*^" geket. Aki nem akar táncolni, időszak amikor a Hangulatigenforgataárak propagandáJ1/I/Í1I VYi/t-1» O/Tn '*•/-* n 4- n Tnrinnnn 0-1/ /lion o 'ZT/I MMf t irtlt w . . . r ♦ o házak között nemcsak Bródy j is megfordult benne és örökre Sándor tudott megpihenni, ha- halhatatlanná tette ezt az épü- nem kijár oda a ma embere letet víg eposzában, a Doroty- is. vagy Keszthely utcáin bk- j tyában. Azt írja: »Kapos volt ran goi va valami nagy megbe- : a vidám Farsangnak is czélja, csülést érez a város iránt az | Hol szállásává lett a herczeg kastélya ...« Az épület ugyanI ját. vagy már elfáradt a táncban, cukrászda első osztályú volt, sörfogyasztás, feketeivás, vagy kevés látogatottságával azt bi-r s hogy vagyunk mi ezzel éppen fagylaltozás közben he- zonyította, hogy az üdülők szí- f Kaposváron?Az utóbbi évek teaként négyszer gyönyörköd- vesebben mennek az olcsóbb * hét a televíziós előadásokban, szórakozóhelyekre. Néhány vendéggel, üdülő pes- Az üdülőkkel együtt mi is tiekkel szót váltunk, hogyan, azt valljuk: helyesebb, ha a s mint vannak megelégedve a Hangulat cukrászda továbbra kiszolgálással, magával a cuk- is másodosztályú marad, hi- rászdával. A vendégek szerint szén így a vendégek nagyobb a kiszolgálással nincs hiba, hi- szamával bőven megtérül az **“*■ a felszolgálók — Belle az összeg, amelyet esetleg az szén Lajosné és Czabula Istvánná első osztályú árakkal nyer-mé- fc- mindenkivel szemben udva- nek. munkálkodását és az elképzeléseket ismerve a jövőre néz- i ve azt kell mondani, hogy talán lesz valami az értéket féltő emberek titkos gondolatából és kevésszámú műemlék- épületünknek nem kell álruhában várnia az idő múlását. Ezért csak üdvözölni lehet a Május 1 utca elején lévő Do- rottya-háznak eredeti forrnáis herceg Eszterházy tulajdonában volt, és itt lakott uradalmának tiszttartója. A Csokonai által is megírt farsangi bál történelmi tény: 1798-ban installációs beiktatási ünnepély volt itt, éspedig Széchenyi Ferenc grófot, Széchenyi István apját iktatták be a vármegye főispání tisztébe. Ezen az ünnepélyen látta a költői képzelőerő megjelenni Karnevál herceget, s a cselszövő Oport, és a tiszttartód ház termeiben virágzott fel még egyszer, utoljára a pártában maradt vénkisasszony bosszúállásos, nagy szerelme. Ez'az let, mely jóval több, mint : : éves falaival még látta a mellette fából épített első kaposvári iskolát, megérte azt, hogy termeit a pillanatnyi elgondolások szerint alakítgassák és utcai részét kibontsák üzletek számára, talán megéri azt is, hogy a mai emberek tisztelik a kort még az épületekben is. A városi tanácsnál ugyanis készen vannak a tervek, amelyek az eredeti képé- j be adják vissza a városnak ' ezt az épületet. A Lamping Ottó építészmérnök által készített terv szerint a mai manzárd tető helyett nyeregtető kerül a házra, kicserélik az ablakokat olyan formában, hogy nagyobbak lesznek, mint a mostaniak (a jelenlegi tizenegy a terv szerint hétre csökken) és az utcai üzleteket más helyre költöztetik. P ersze itt magától adódik az ellentmondás, hogy érdemes-e központi helyen fekvő épületből már kész üzleteket kiköltöztetni. Vitatkozni lehet rajta, de ha arra gondolunk, hogy nem egy olyan épületünk van, melynek üzlethelyiségét nem eredeti célra vesszik igénybe, a város- szépítés törekvés és a mindinkább erősödő műemlék-megbecsülés határozottan igenli a két üzlet elköltöztetését. Annál is inkább meg lehet ezt valósítani, mert a tervek szerint ez nem máról holnapra történne, hanem egy bizonyos idő, tatán jó néhány év eltelte után, amikorra a tervet véglegesen megvalósítani szándékoznak. Egyelőre csak a külső részeket tatarozzák. Persze ez is nagy eredmény, csak ne jelentse valamilyen formában azt, hogy »a Dorottya házról letettük a gondot«. Félreértések elkerülése végett nem arról van szó, hogy most álljunk neki és a lakás- szegény helyzetben nyakló nélkül csináljunk műemlékeket, mert azok szépek, hanem arról, hogy őrizzük meg, tartsuk meg mi méltó formájában, ami értéket örököltünk. Hiszen a múlt rendszer úgyis csinált elég kárt: teljesen érthetetlen okokból az egyik legrégibb es legértékesebb kaposvári műemlékre, a vár romjaira ráépítette a Nostra terményraktárt, mellyel nemzedékek előtt bizonyította be szellemi képtelenségét. Ma ez nem lehetséges, mert a törvény védi műemlékeinket és nem lehet, mert azon az elven vagyunk, hogy ha az örökség minket illet — márpedig igen —, akkor azt tiszteletben is tartjuk. Mintha Ady Endre is egyenesen hozzánk intézné szavait: »aki a Jelent vígan éli, boldog, de korlátolt ember, mert a kor- láttalan ember a Múltat, s a Jövendőt szereti. És mert egyformán nem tudunk biztosat egyikről sem, az az igazi ember, aki a Múltat és a Jövendőt egyformán szereti.« E zért kell, hogy eredeti formájában álljon a Dorottya ház és a falán kicsi tabla hirdesse a régmúlt időt a ma és a holnap emberének, w.. Király Erűé
