Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. fúHiis 18. A Latinka-ssoborért 296 580 forint a gyűjtés eredménye Az utóbbi egy hét alatt újaibb üzemek, intézmények dolgozói juttatták el forintjai­kat a Latinka-szoborra. Ol­vastuk a városi tanácson a Textilművek adományának el­ső részletét, 3400 forint befize­tésről szóló értesítést. Az AKÖV dolgozói úgy egyeztek meg a vezetőkkel, hogy öt-hat részletben róják le pénzben kifejezett hálájukat a mártí­rok iránt. Tőlük újabb 3679 forint érkezett a OTP-hez. A fehérnemű 'ktsz dolgozói 1648, a szabó ktsz dolgozói 1014, a bőripari ktsz dolgozói 1455 fo­rintot fizettek be. Ezer forint érkezett a Közúti Üzemi Vál­lalat dolgozóitól, 511 forintot pedig a Petőfi utcai Általános Iskola tanulói gyűjtöttek ösz- sze. Az Országos Takarékpénz­tár kaposvári fiókjának dolgo­zói 505 forinttal járultak hoz­zá a szobor-felállításhoz. Egyre jobban kapcsolódik a gyűjtésibe a vidék is. Erről szólnak a községekből érkező pénzküldemények. 843 forintot küldött az Alsósomogyi Hal­gazdaság Nagyatádról, 230 fo­rintot a tapsonyi földműves­szövetkezet, 115 forintot a sió­foki posta. A csoportos adakozás mel­lett számosait közvetlenül az OTP-hez juttatják el a szobor­ra szánt adományaikat. Özv. Mihályi Sándomé és Oda Jó­zsef (Kaposvár, Latinka Sán­dor utca 8. sz. lakosok) 10—10 forintot küldtek így be. Végül még egy adat: július 9-ig már 296 580 forintot tar­tottak nyilván az Országos Ta­karékpénztárnál. Nem egészen egy hét alatt tehát több mint félszázezer forinttal gyarapo­dott a pénzösszeg. Fél év alatt majdnem ötszáz előadást tartott az MSZBT Á Magyar—Szovjet Baráti Társaság Somogy megyei El­nöksége eredményes munkát végzett az elmúlt fél év alatt a baráti körök megszervezésé­ben és a különböző előadások megtartásában. A megye üze­meiben, falvaiban több mint. ötszáz baráti kör működik, s ezek nagy mértékben belekap­csolódnak az évfordulók al­kalmából rendezett ünnepsé­gek, s olyan képkiállítások szervezésébe, amelyek a szov­jet technika nagy eredményeit mutatják be. Baráti találko­zók egész sorát rendezték meg az elmúlt hat hónap alatt, bmelyek igen látogatottak vol­tak. Sávolyon például több mint háromszázan vettek részt és Kapospulán, ahol szovjet katonai alakulat kultúrcso- portja vendégszerepeit, meleg barátság született a szovjet katonák és a lakosság között. Ezenkívül az irodalmi elő­adások megtartásában és a társadalmi munkákra való mozgósításban is tevékenyen részt vesznek. Az elmúlt hat hónap alatt majdnem ötszáz előadást tartott a Magyar- Szovjet Baráti Társaság, amelyből 18C a Szovjetunióban járt küldöttek élménybeszá­molója volt, és több mint 30 ezer ember hallgatta meg. LENIN: fl háborúról, a hadseregről és a hadtudományról A sorozat új kötete Lenin hadtudományról szóló cikkei­nek, tanulmányainak és beszé­deinek gyűjteménye. Teljes képet ad arról, hogy Lenin a tudós és politikus, milyen nagy figyelmet fordított a hadtudo­mány kérdéseire. Megmutatja a gyűjtemény azt is, hogy Le­nin, bár önmagát e téren rend­kívül nagy szerénységgel laikusnak nevezte, milyen nagy mértékben gazdagította a hadtudományt. Érdekessége a kötetnek, hogy Leninnek olyan írásait is tartalmazza, amelyek magyar nyelven ed­dig még nem jelentek meg. Nyíltan és őszintén... A pártszervezet éltető eleme az egység. Ha széthúzó erők rombolnak, ha a kommunisták nem értik meg egymást, ha az amúgy is elterjedt intrika és áskállódás szelleme az ő maga­tartásukban, munkájukban is érezteti hatását — baj van. Hisz arra hivatottak, hogy egységbe forrasszák a közössé­get, küzdjenek a megértésért, a kollektív viszony kialakítá­sáért. Egységes álláspont nél­kül tehát nincs pártszervezet, s ha van, nem tudja teljesíteni hivatását... Ezek a gondolatok már rég­óta foglalkoztatják a kadarkú­ti Szabadság Termelőszövetke­zet egyik-másik kommunistá­ját. Megoldást, kiutat még nem találtak, de a legutóbbi beszél­getés talán indítékot ad. Téves lenne azt hinni, hogy komoly bajok, reménytelensé­get kiváltó visszásságok jellem­zik a szövetkezetei. A kilenc­éves közösség jó úton halad, a termelés növekedését jelző gra­fikonok ékes bizonyítékai a fejlődésnek. Ám mégis van valami visszahúzó erő, mely gátolja a teljes kibontakozást. És erről kell, erről érdemes beszélni.;; Kétféle vélemény Ha a vezetőkkel beszélünk, ezt mondják: »Nincs szívük a munkához. Hiányzik a közös­ségi érzés, csak az egyéni ér­dek foglalkoztatja a tagokat. Pedig tudnak dolgozni! De el­uralkodott a pletyka és rossz- indulat. Mindent a vezetőségtől várnak, saját hibáikat képtele­nek beismerni. S ha valami rosszul sikerült arról csak a vezetők tehetnek.« A tagok igy beszélnek: »Ez a vezetőség nem megfelelő. Az elnöknő nem megy ki a földek­re, íróasztal mellől irányit. A növénytermelési brigádvezető részegeskedik (mit várhat a ta­goktól?). Különben is, köny-! nyen beszélnek azok, akik havi i munkaegységet kapnak,« stb. j stb. Mindkét véleményben sok igazság van, de nem minden az. Ha megszólaltatunk embe­reket, szavukból hiányzik a tárgyilagosság és jóindulat. Egyik-másik már annyira elke­seredett, hogy a kilépés gondo­lata foglalkoztatja, ám jövedel­mére gondolva visszavonja sza­vát. Egy szó, mint száz: hiányzik a megértés. S ami még elgon- dolkoztatóbb: a kommunisták­ra ez éppúgy jellemző, mint a pártonkívüliekre... Ahol munka folyik, ott hiba is van, így mondják, s ez áll a Sza­badság Tsz-re is. Rosszul rakták a kazlat és begyulladt. A pincében csak a háztáji zöldségnek jut hely, a közösnek nem, s egy része elrothadt, a másikat széthord­ták. Hiba csúszik a számítá­sokba a cseresznye eladásánál, vagy a kötélvásárlásnál. Össze­veszik az elnök és a brigádve­zető. Egyik sem irányít. Laza a munkafegyelem. Mindez hiba, előfordult, s igaz. Világért sem akarjuk ki­sebbíteni a munka közben elő­adódó bajokat. De ahogy az emberek eze­ket fogadják, ahogy beszélnek róluk, amilyen rosszindulattal kezelik, az nagyobb baj a va­lódinál ... Történik valami. Senkinek sem jut eszébe, hogy leüljenek, Az MSZBT új kiadványai A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rövidesen ' több pub­licisztikai és tudományos mű­vet jelentet meg. Nyugati szemmel címen Makkai György újságíró szerkesztésé­ben egy füzet a Szovjetunió­ban járt neves újságírók, pub­licisták, politikusok nyilatko­zatait közli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idejé­től napjainkig. Egy világ, egy tudomány címmel Nagy Ernő tollából adnak ki egy füze­tet a nemzetközi geofizikai év eddigi kutatásairól és ered­ményeiről. Ugyancsak a közeljövőben minden megyeszékhelyen be­mutatják az MSZBT új nyolc- tablós kis-kiállítását a szov­jet technika és kulturális élet legújabb eseményeiről. A Rádió július 16-tól 28-ig naponta az Esti Krónikában ismerteti a stockholmi béke világkon­gresszus eseményeit. A tudó­sításokat Dezséry László ad­ja. megvitassák. Csak szárnyra kap a hír, tízszeresen felna­gyítva végzi körforgását, s egy ember becsülete, képessé­geinek elismerése kerül ve­szélybe, vagy éppen munka­kedvét veszti a helytelenül bí­rált, vagy jogtalanul vádolt, de alapjában becsületes, jó dolgos ember. Ezen kéne segíteni, és min­denekelőtt a kommunistáknak. Szemtől szembe Hét kommunista beszélgetett nyíltan, őszintén. Talán először így, szemtől szembe. Azért elő­ször, mert eddig senki sem adott lehetőséget rá. Palóczi István párttitkár azt mondja: »Csalódás ért. Nem találtam meg azt az egészséges, kollektív szellemet, amit ke­restem. Amikor megválasztot­tak titkárnak, igaztalan vádak­kal illettek, pletykáztak rólam. Láttam a hibákat Most is el­mondom. A kommunisták épp­úgy hordták a répát, mint a többiek. Közös vagyon volt, elherdáltuk. Fel kellett oszlat­ni a kertészetet...« »A pártszervezet nem dolgo­zik. Vezetőségi ülés volt. Va­laki elterjesztette, hogy az el­nöknő leváltására hoztunk ha­tározatot. Nem volt igaz. De szembekerült a párt- és a gaz­dasági vezetés.« »Bizalmatlan volt velem szemben a járási pártbizottság. Suttogták körülöttem, hogy új titkárt kell választani. Elment a kedvem...« Kovács Ferenc zsörtölődik: »Az elnök-asszony hanyag volt akkor is, meg most is. Laza a gyeplő, nem megy a munka. Fel vannak zúdulva a tagok.« Németh elvtárs válaszol: »Kovács, te nem vagy megelé­gedve, azt mondod, hogy azok munka nélkül keresik a kenye­ret. Ahány elnök volt, annyit fúrtál meg...« Sipos Pálné, a tsz elnöke: »A hibákat elismerem. Sok mun­kám volt másutt is, operálták a szemem. Kértem, hogy valaki vegye át az irányítást. Senki sem vállalta. Igaztalan dolgo­kon lovagolnak az emberek. Nagy Géza »viccből« mondta, hogy 30 mázsa búzát eladtam, abbóa mulattam Leli én. Terjedt a hír, s vizsgálatot kellett kér­nem, hogy elhiggyék: nem igaz.« A titkár szól okosan, meg­fontoltan: »Mindenkinek van kifogása, de munka iránti fe­lelőssége alig. Hiányzik az el­lenőrzés. Jogtalan jóváírások történnek... És folyik a szó az emberek­ből. így kellett volna máskor is. Van itt panasz, vád is, de a vádlott válaszolhat nyomban, s nincs lehetőség a félreértések­re. Ellentmondás Végeredményben a kommu­nisták és tsz-tagok ugyanazo­kat a hibákat látják, mint a vezetők. Csak egymást okolják. Egyöntetű megállapítás: laza a gyeplő. De ellentmondásba ütközünk, mert ha az elnök el­határozza, hogy felelősségre vonja a vétőket, a pártszerve­zet határozatot hoz és elengedi a büntetést. Vagy éppen a párt. határozat ütközik bele a gazda­sági vezetés bástyafalába. Igen, ez itt a legnagyobb baj. És mi következik ebből? Ha a széna­gyűjtéskor kimarad egy ember, a többiek a világért sem végez­nék el a munkát. Majd a kom­munisták! — mondják. Határozatlan, nem követke­zetes a vezetés. Ez is könnyű­szerrel megállapítható. S ha a vezetőség egyszer »Á«-t mond, s »B«-nek sikerül, ugyan ki hihet a vezetés hozzáértésében és szilárdságában .:: Siposné elvtársnő képzett, jó­akaraté vezető. Nehéz időkben került a szövetkezet élére, so­kat segített, sokat tett a ta­gokért, a közös gazdaságért. Vannak hibái, de azokon ja­víthat, s végleg elmarasztalni őt ezekért, felelőtlenség lennej Van hiba a vezetőkben, de van a tagokban is. Le kéne egyszer ülni és őszintén, nyíl­tan tisztázni a félreértéseket, kizárni az átkos mételyt, a lé­lekmérgező rosszindulatot. Van megoldás és nem is túlságosan nehéz. A pártszervezet tagjainak, tizen­négy kommunistának kéne elő­ször eljutni egymás megérté­séhez, megbecsüléséhez. Úgy érződik: az emberek szembeállítása kívülről jöru Vannak kilépett tagok, egyé­niek a faluban, akik nem örül­nek túlságosan a tsz eredmé­nyeinek. S ha bent, a család­ban, a közösségben is helyt adunk az intrikának, fútkálás- nak, aligha, vagy csak nagyon nehezen juthatunk előre. Meg kell teremteni a kom­munisták egységét! S ha ők egyénenként, de közös erővel is küzdenek a rágalom, a rossz­indulatú pletyka és áskálódás ellen; ha szeretettel, közvetlen hangon, barátian beszélnek az emberekkel, s felfedik a jelen­legi szellem káros voltát, előbb" utóbb megszűnik a baj. S ez nemcsak az emberek egymás közti viszonyában, a közösségi érzés kialakulásában, de a ter­méseredmények növekedésében is meghozza gyümölcsét. JÁVORI BÉLA A somogyacsai csend H a volna olyan érzékeny mű­szerünk, ami megmutatná, hol, milyen ügyesek, szorgalmasak az emberek, s amely megmérné a csendet, s a mozdulatlan­ságot is, akkor a mérleg igen kedvező képet mutatna Somogyacsáról. Elegendő végigmenni az utcán, s olvasni le­het a mozdulatlan némaságiból. Némaságot lehelnek a csukott ajtók, a néptelen házak. Még a gyerekek megszokott zsivaja, hancú­rozása is hiányzik az utca légéből. Aki vala­mit tenni tud, mind együtt lélegzik a mezővel. Az aratás vége felé közeledik, akinek meg már a lábonálló gabona miatt nem fáj a feje, az talál munkát a szőlőben, a kapásokban. Biztatás, nógatás nélkül dolgozik a somogy- acsai nép, s csak az élhetetlen, a naplopó em­ber nem találja fel magát. Ilyenből pedig ke­veset tart hátán a somogyacsai határ. Jó jel ez a szorgoskodás szülte csend, de aggasztó is. Néha a csend is fájó. Amikor a falu egyik köztiszteletben álló, sokat látott, tapasztalt pedagógusa azt mond­ja a somogyacsai parasztságról így általában: »ötven évre aláírná a szerződést arra, hogy így maradjon, ahogy most van« — ez egyrészt jó jel, mert azt mutatja, hogy a somogyacsai parasztok helyeslik, becsülik a jelent, a párt, a kormány világos, s egyértelmű politikáját. Ezért csendesek és nyugodtak. Jó ez a csend, amíg szorgalommal, többetakarással párosul, de mindjárt aggasztó, ha a parasztok ezt a jelenlegi állapotot, vagyis, hogy úgy dolgoz­zanak, annyit termeljenek, esetleg valamivel többet, mint és amennyit apáik és nagyapáik, vagy még dédszüleik tették, szeretnék időtlen időkig fenntartani — ez már nyugtalanító jelen­sége a csendnek. Ez már inkább a csendre törekvés, azon az áron, hogy ne törődjünk a világgal, felőlünk lehet akármilyen fejődés, hefoghatják a békés termelésbe az atom- és napenergiát, meghódíthatják a világűrt, csak minket hagyjanak háborítatlanul gazdálkod­ni. — Mit, hogy van itt is, aki egykor még kö­zösségben dolgozott és ha nem fényűzően, de azért élt, boldogult, ma meg csak kínlódik és újra kenyérgondja van, mert mióta kí­vülre került a szövetkezetből, azóta részes aratásra kényszerült, és ez az ember csak töp ­reng, kesereg, egyelőre nem lát kiutat a kilá- tástalanságból? Hát istenkém, szegények min­dig voltak és mindig lesznek, azért csak meg­leszünk — mondják a tépelődőknek azok akik örökkévalóságnak szeretnék megtartani a számukra jól kamatozó »csendes« életet. Pe­dig, ha a tépelődők felnyitnák szemüket és eszmélnének, és ha segítenének eszmélni ne­kik azok, akik már továbblátnak a saját ke­rítésükön, házukon, mindjárt keveredne egy kis vérfrissítő, éltető, s többre serkentő zaj a mai csendben. Bizony, nem volna felesleges háborgatni egy kicsit ezt a mai csendet. Hogy ne kívánkozna a falu parasztsága se ötven évre, se kevesebb időre megbékélni a mai életmóddal és gazdál­kodási formával, de akarna jobbat, virágzób bat a 2160 hold szétszórt szántó helyén, K étszer érte csapAs a szociaü? mus vetését Somogyacsán. Elősző 1953-ban, amikor már kevés kivétellel az égés falu határa a szövetkezetbe tartozott, s mé elgondolni is szép, hol állna ma Somogy ács? ha közbe nem jön a már ismert szövetkezet ellenes rombolás. Az ötvenhat őszi ellenfar radaimi vihar már csak egy kis szövetkezete talált, az sem tudott még kellően megerösöd ni. Ma viszont semmi sincs a szövetkezetből S mint Horváth elvtárs, a tanács elnöke meg jegyzi, a kilátások sem túlságosan biztatók mert előbb építeni kell nagyüzemi gazdái kodásra alkalmas épületeket a szövetkezni- akaróknak. Az ellenforradalom leverésével Soimogy- acsán is hozzáfogtak a talpraálláshoz. A fa­lu korábbi, 18-as létszámú pártszervezetéből mostanáig tizenketten álltak ismét oda, ahova lelkiismeretűk, becsületük, kötelességérzetük szólította korábban őket. Mi minden fűződik a nevükhöz! ök voltak azok, akik a színre léptek, s lerántották a leplet azokról, akik forradalomnak titulálták a nép hatalma ellen kirobbantott ellenforradalmat. A kommunis­ták segítettek rendezni a vitás földügyeket, biztonságérzetet ültettek a parasztokba. So­kat tettek. De most mégis úgy látszik, nem volt elég ez a »sok« sem. fi. falura jellemző »csendből«, hallgatásból rájuk is ragadt valami. A taggyűléseken és maguk között még csak szóvá teszik a mező- gazdaság átszervezésének dolgát, de mást nemigen tesznek érte. S a csend; a hallga­tás is káros, mert az emberek nem tudják mire vélni, az ellenségnek meg valóságos bá­torítás a kommunisták hallgatása. Nincs szük­ség általános frázisok pufogtatására, de hall­gatásra sincs okunk. Igazat szólunk, s van -rönk igazunk hirdetésére. A SOMOGYACSAI PÁRTSZERVEZE­TET többségükben edzett kommunis­ták, igaz emberek alkotják. Annál érthetetle­nebbnek tűnik visszahúzódásuk, bátortalansá­guk. Ahelyett, hogy tennének ellene, engedik 'ejáratni pártszervezetük tekintélyét. A tag­gyűlésen mód nyílna, hogy a hibázó párttag ’éjét megmossák, vagy ha az szükséges, meg­ölelő büntetéssel sújtsák. Ám ehelyett elné- őek, elvtelenül megbocsátok. Perjési Ferenc Ivtánsról mindenki tudja a faluban, hogy há- sártos természetű, hogy híján van a szerény­égnek így mindenkire van valamilyen sér- 5 me /zése, hogy bizalmatlan a párton­ívülie ....el, mégsem bírálták meg egyetlen g yszer sem miatta. Nem tárgyaltak ügyében, ed/ig tudják róla, hogy a faluban rossz vért zült vieeikedése és emiatt nem is nagy tisz­teletnek örvend. Vannak tisztességes volt MDP-tagok, akik azért nem lépnek be az MSZMP-be, mert tartanak Perjési szeszélyé­től, s azt is tudják róla, hogy — enyhén szól­va — nem a legtisztább a múltja. (Ámbár erről beszélnek a kommunisták, de még tag­gyűlésen egyszer sem határozták el, hogy tisz­tázni kellene vele több mindent.) Noha Perjési elvtárs a törvényesség bajno­kaként tetszeleg, önmagától elnézi, hogy ki­játssza az államot. Tudják róla, hogy édes­anyja hat hold földjét ő műveli, s a hasznot is ő viszi haza, amikor azonban az állam irán­ti kötelességéről esik szó, akkor azt mondja: én csak segítek az anyámnak. »Természetes«, hogy egy fillér adót sem fizet senki, s nem kevesebb, min); 5385 forint hátralékot mutat az adófőkönyv. Miért nem rótták meg ezekért az acsai elvtársak Perjési Ferencet? Azért, mert a községi párttitkár nem más, mint Per­jési Ferenc felesége. Mert ismerik agresszív természetét, s nem akarnak »haragoskodni« vele. Inkább a hallgatást választják, mások meg bedőlve Perjési demagógiájának. némely kérdésben támogatják is. A somogyacsai pártszervezetben tehát még- sincs nyugalom. Csak a látszat mutatja azt A hamu alatt izzik a parázs. De mindez ele­gendő ahhoz, hogy a pártszervezet ereje el- fecsérlődjön, s a kommunisták szó nélkül maradjanak olyankor is, amikor hallatni kel­lene hangjukat. Elnézik, hogy becsületes, tisz- ességes embereket sározzon be a rosszakarat. Nem jól van ez így. ■DESZÉLTÜNK a járási pártbizottság J-f vezetőivel, akik egyetértenek azzal, hogy ez így nem mehet tovább. Kővágó Gyu­la elvtárs, a pártbizottság titkára megígérte, hogy a közeljövőben segítenek rendet terem­teni Somogyacsán. A somogyacsai kommunis­táknak így már lesz elegendő erejük ahhoz, hogy levonják a következtetéseket, s olyan rendszabályokat hozzanak, amelyek alkalma­sak lesznek arra, hogy a pártszervezet te­kintélye helyreálljon, s elvégezze azt a raun- icát, amely rá vár a faluban. Varga Jómat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents