Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-10 / 161. szám

* * * 'k k IFJÚ FIGYELŐ k k KI A HIBÁS? c/i kiiéjululü lök, tilf ák. JELENTŐSÉQÉRÖL Melyik a legszebb évszak? | Erre nehéz válaszolni, hiszen j minden évszaknak megvan a ! maga sajátos varázsa, amikor a természet ezernyi szépsége új színben pompázik. Erdők, virágos rétek, patakok, csu­pasz, meredek sziklák, zöldel­lő, termékeny völgyek, a rozs­daszínű lombokkal koszorúzott őszi erdő kínálgatják szépsé­geiket, romantikájukat. A tájak varázsa hívogat mindenkit. Az erdők rengete­ge sejtelmesen mesél a régi és mai idők titkairól. Várromok a hegycsúcsok koronájaként díszelegnek az erdő, és a rét smaragdjától övezve. Hazánk tájai ezernyi szépséget, gyö­nyörűséget tartogatnak látoga­tóiknak. A feladat csak az, hogy felfedezzük őket. Nem kell bizonygatni, hogy megéri a fáradságot, a költségeket, az utazást és a gyaloglást — a megismerés. Hova menjünk? Ez az első kérdés, ami felmerül minden­kiben. Nehéz rá választ adni. Hiszen az idő, a költségek nagysága sokszor elég merev határokat szab egy-egy túrá­nak. De éppen a válogatás gondja a 'legkedvesebb öröm. Az, amikor a fiatal fejek a térkép fölé hajolnak, az ujjak végigcsúsznak az utak mentén, hegyek, városok, tavak neve röpköd a szobában. Ismerd meg hazádat! Milyen szép ez a jelszó! Es éppen a fiatalok azok, akikben emésztően, oltíhatatianul lobog a megismerés vágya. A fiatal megilletődve áll meg egy föld­darab előtt, amely Kossuth lábnyomát őrzi, féltő szeretet­tel tekint egy nagy író jegyzet­tömbjére, büszkén táguló mel­lel néz végig az egykori csata­mezőn, ahol magyar vöröska- tanák vitték diadalra a ma­gyar dolgozók szent ügyét. Kell ennél megrázóbb élmény? Kell ennél nagyobb nevelő hatás az ifjú lélekre? Képzeletében el­vonulnak előtte Dózsa kaszás parasztjai, megelevenednek Vak Bottyán vágtató kurucai, látja Arany Jánost, Eötvös Ló- rándot asztala fölé hajolva, munkába merültem Nem véletlen az, hogy az ifjúsági szövetségek már a múltban is a természetbe vit­ték ki tagjaikat. A Horthy-fa- sizmus ideje alatt nemcsak a konspiráció szükségessége, az illegalitás kényszerűsége miatt találkoztak a hegyekben a kommunista fiatalok. És ha beszélni tudna a Solymár fe­letti Rózsika forrás, a leányfa­lusi Vörös-szikla, a gödi liget, bizonyságot tehetne arról, , hogy a munkásfiatalok a tanu­lás mellett szórakoztak is, hogy nemcsak az osztályban: i helyzete, saját nyomorúságuk és az urak gazdagsága volt a téma ezeken a kiránduláso­kon. Az ifik sportoltak, és ját­szottak is. Gyakran tánoraper- dültek a tisztásokon, daloltak, amikor végigvonultak az ösvé­nyeken. És mindezeken túl, megtanulták a szervezés művészetét. Mert egy-egy kirándulás nyél­beütése nem is olyan egysze­rű dolog. Különösen nehéz volt akkor, hiszen a titkos és nyílt rendőrök siserehada éberen őrködött. A »hék" mindenütt ott voltak. Csak kis csoportok­ban lehetett megközelíteni a találkozóhelyet. Gyakran még a csoportok vezetői sem is­merték a célt, egy-egy meg­határozott fánál, épületnél, vagy erdőszegélynél kaptak további útbaigazítást. A szer­vezőknek feltűnés nélkül mű­ködő gépezetet kellett mozgat­niuk. Játékosan ezt ma is meg lehet csinálni. Igaz, ki­csit több fáradsággal jár, mint a közönséges túra, de a szer­vezés gyakorlása, a titokzatos­sággal járó érdekes élmény megéri a munkatöbbletet. A túra, a toborzás megszer­vezése nemcsak a vezetőknek ad munkát. Helytelen lenne, ha mindent ők végeznének el. A KISZ-szervezetek tagjai osszák fel maguk között a feladatokat. Már a készülődés sok örömet, humoros helyze­tet, feledhetetlen élményt te­remt, s ebből nem szabad ki­hagyni a részvevőket sem. Ta­nulják meg ők is, mi minden szükséges a jó szórakozáshoz, a pihenéshez. EZzel is fejlődik az önállóságuk és különösen fontos az. hogy így jobban ma­gukénak érzik az egész tábort, ha maguk is részt vettek a létrehozásában. Az önállóságról, az öntevé­kenységről a kirándulás, a to- borozás alatt sem szabad meg­feledkezni. A sátor felállítá­sa, a tábortűz elkészítése kü­lön tudomány, sok-sok lelemé­nyesség, körül tekintés kell hozzá. Ha már az erdőben, a hegyen vagy a tóparton áll a tábor, figyeljük meg a környék életét, ismerjük meg a termé­szetet. Anélkül, hogy valaki rendszeres tudományos mun­kára gondolna, kötetekre való ismeretet, tudást szerezhet. A növényzet, a föld, az állatvi­lág, az időjárás megfigyelése lehet játék is. A táncról, sportról se feledhezziink meg. Jó, ha a társaságban akad egy zenélni tudó ember. Sokszor még az egyszerű szájharmoni­ka iá nagyszerű hangulatot te­remt. Esténként a tábortűz fé­nyénél jólesik a tánc a fiatal lábaknak, könnyen nótára ser­ken a torok. Ilyenkor jó szol­gálatot tesz egy kis hangszer is, amely irányítja, vezeti a táncoló lábakat, a daloló ajka­kat. Az erdők, hegyek, vizek vár­ják a fiatalokat. Használják ki KISZ-szervezeteink a lehe­tőségeket. A faluban, az üzem­ben vagy iskolában éppen a KISZ az a szervezett erő, amely képes kirándulásokat, táborozásokat rendezni. A ki­szisták vigyenek magukkal .szervezeten kívüli fiatalokat is, ismertessék meg velük éle­tüket, gondolatvilágukat. A túrákkal és táborokkal va­ló munka sem hiábavaló fá­radság. Talán nincs is még egy olyan lehetőség, egy igazi ösz- szetartó közösség kikovácsolá­sára, mint éppen a táborozás, a túrázás. A közös készülődés, az utazás, a nehézségek együt­tes leküzdése, a közös élmé­nyek, az emlékek elszakítha­tatlan kapcsolatot teremtenek a fiatalok között. Az együtt töltött napok alatt alaposan megismerik egymást. A közös feladatok végrehajtása köz­ben serkentik, nevelik hanyag vagy lusta társaikat. A termé­szetben előadódó, előre nem várt helyzetek során minden­ki önmagát adja. A nevetséges­ségtől való irtózás néha csodá­kat teremt, az ügyetlen embert hallatlan teljesítményre kész­teti. Az egyének nevelésében, különösen a közösségi érzés kialakulásában játszik nagy szerepet a táborozás. A termé­szetben mindenkinek szüksé­ge lehet elvtársai, barátai se­gítségére. A megrögzött indi­vidualista is rádöbben, hogy egyedül nem tud megállni a lábán, hogy az élet teremt olyan helyzeteket, amikor szükség, nélkülözhetetlen szükség van társakra. A jól sikerült közös kirán­dulás után látszik meg igazán, mennyire összeforrt a csoport. Még ha talán szét is szóródna a társaság, csak évek múlva találkozna újra, akkor is ba­rátok maradnak, hiszen a kö­zös emlékek széttéphetetlen szálakkal fűzik össze tagjait. Ezeket a lehetőségeket nem szalaszthatják el a kiszisták. Keljenek hát útra, ismerked­jenek, barátkozzanak meg a természettel, az emberekkel. E gy levél alapjan indultam el a község­be. A levél nyomán két kér­dés után kutattam: igaz-e és ha igen, miért haldoklik az if­júsági mozgalom a faluban. A másik kérdés tartalma fájdal­masan és figyelmeztetően csendül ki a sorok közül: mi­ért nem értik meg egymást a böhőnyei fiatalok — ugyanis onnan érkezett hozzánk a le­vél. A tanácselnök, akihez leg­először fordultam válaszért, el­igazításért, cseppet sem di­csekvő hangon beszélt a falu­si KlSZ-szervezetről. Legfő­képpen pedig a komolyabb el­határozásra, önálló tettek re érettséget hiányolja a fiatalok­ban. Körülbelül ennyit mond a fiatalokról: »-Húzódoznak a felelősségteljesebb munkától, csak a tánc, a tánc a minde­nük, ez az, amit produkálni tudtak-. S aztán szavainak alátámasz­tására érveket fejteget. — So­káig KISZ-helyiség után vágy­tak a fiatalok, s amikor meg­üresedett az egyik korábban borbélyüzletként használt ál­lami ‘ház, a községi tanács kész örömmel mindjárt az ifjúsági szövetségnek ajándékozta oda a helyiséget: mondván, hadd legyen hol gyülekezniük, tár­salogniuk. Akkor nyomban őröm látszott a fiatalok arcán is, azt hittük, most már min­dent megadtunk nekik, s ren­des kerékvágásban megy a munka náluk. Azonban, ami­lyen örömmel vették az új székházat, oly gyorsan kellett észrevennünk: üres a KISZ- helyiség. Akkor meg azt mondták: kielégíti igényüket a kultúrház is. Egyszóval Zóka József ta­nácselnök a fiatalokat, a kisz- Lstákat. hibáztatja, hogy nincs rendes kulturális élet a falu­ban, hogy a KISZ tevékenysé­get jóformán csak azon lehet lemérni: hány bált rendeztek. Persze Zóka elvtárs itt megje­gyezte, senki se gondolja róla, hogy ő ellensége a fiataloknak, de azért másban is ki kellene tűnniük. B AKSA SÁNDORRAL a földművesszövetke­zet irodáján találkoztam. Szá­las, energikus fiatalember Sa­nyi, már az alakulástól kezd­ve — ennek pedig már több mint egy esztendeje — titkára a KISZ-szervezetnek. Előbb a községi könyvtárban dolgozott, aztán, hogy megszüntették a függetlenített könyvtárosi ál­lást, a földművesszövetkezet­nél helyezkedett el, mint- könyvelő. Egyébként nem vé­letlen, hogy a földművesszö­vetkezetben dolgozó tizenegy fiatal volt a magja a falusi KISZ alapszervezet létrehozá­sának. Tőle is aziránt tudakozódom, hogyan látja a szervezet mun­káját. Sanyi véleménye eltér a hallottaktól. Azt elismeri, hogy most bizonyos pangás uralkodik a szervezeti életet il­letően, s ezt azzal támasztja alá, hogy a fiatalok elfoglaltak. Azt is panaszolja, hogy az utóbbi időben a fiatalok nem látnak elegendő romantikát a KISZ-ben, szórványosán jár­nak a taggyűlésekre és egyéb szervezeti rendezvényre, sőt olyan eset is volt — amiről a levélből is tudomást szerez­tünk —, hogy a tagság egy része összegyűlt, a titkár azon­ban hiányzott róla. Állítólag először ott volt, de aztán kevesellte a megjelentek számát, és ő is otthagyta a kúltúrházat, mondván, ily ke­vés létszámmal nem érdemes gyűlést tartani. Az utóbbiakban tapasztalt sikertelenségek láttán a titkár is elkedvetlenedett. S főleg az bántja, hogy se a vezetőség, se a tagság nem támogatja. Ha valamit elgondolnak, akkor mindjárt kórusban mondják: »majd a Baksa Sanyi megcsi­nálja". A titkár pedig nem képes a maga dolga mellett a bélyegeket is eladni, s a szer­vezetet is összefogni. Egy fecs­ke nem csinál nyarat. Ebben igazvt kell adni Baksa Sán­dornak, a KISZ-titkárnak. Bi­zony nem szép azoktól a fia­taloktól, akik a vezetőség vá­lasztáskor megígérték, hogy kötelességüket elvégzik, most meg magára hagyják a titkárt, s szó nélkül tűrik, hogy a mu­lasztottakért csak a titkárt ér­je az elmarasztaló szó. Ez a magatartás — enyhén szólva — kissé felelőtlen. Baksa maga sem tud elfo­gadható magyarázatot adni ar­ra, miért csak a tagság fele — van, mikor annyian sem — jár el a taggyűlésekre. Ma sem tudja, mi volt a hajtóerő az alakuláskor, amikor úgyszól­ván önerőből folyt a szerve­zés, s az első gyűlésen több mint öt vénén’mondták ki az igent a KlSZ-szervezet életre- hívása mellett. Miért fogyott el a lelkesedés a KISZ-tagok feléből? WAN ABBAN IGAZSÁG ” és megfontolandó, amit a KISZ-titkár több mint agy éves tapasztalatból szűrt le: addig nem lesz életerős, mozgékony ifjúsági élet Bo­trányén, amíg a falu vezetőitől: a párttól, a tanácstól, a peda­gógusoktól, a népfronttól meg nem kapják a joggal kívánt segítséget. Nem anyagiakra gondolnak, azt ők is elő tudják teremteni, hanem a muníciót, amit csak a felnőttek tudnak megadni: a szellemi és erkölcsi irányítást. Mert a fiatalokat nagyon gyakran nem a nem­akarás és nem is a sültgalamb- várás készteti tétlenségre, a semmittevésre, hanem az, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, s ez végül kö­zömbössé teszi őket. A KISZ- szervezet gyengesége., munká­ja kritika a falusi vezetőkre, s megmutatja: mennyire viselik szívükön az ifjúság sorsát, ké­zen fogják-e őket, vagy hagy­ják a tanácstalanság útvesz­tőiben bolyangani a fiatalokat. Böhönyén például 250—300 fiatal él, s itt egy másik szám­adat is: a falusi KISZ-iek 68, a termelőszövetkezet KISZ- szervezetének 18 tagja van. A többi fiatal szervezeten kívül áll. Ha a KISZ-szetvezet erős, szilárd, akkor nincs baj, mert vezetője, központja tud lenni a falu fiatalságának. Ellenkező a hatás, ha az ifjúsági szövet­ségtől nem lát példát a szer­vezeten kívülálló fiatalság, ha nincs, ami vonzza a jóra, a többetakarásra a fiatalokat. S itt kapcsolódik a böhőnyei helyzetképhez a levél azon ki­tétele, amely az érettségizettek és a parasztfiatalok közti kü­lönbségre tereli a figyelmet. Létezik-e ilyen konfliktus Bö­hönyén? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, elemeznünk kell egy kicsit a jelenlegi helyzetet. L assúk, kikből te­vődik ÖSSZE a fa­lusi KISZ-szervezet 68-as tag­Az új oktatási A KISZ Központi Bizottsá­ga határozatot hozott a KISZ oktatásának az 1958—59-es tan­évre szóló megszervezéséről. A határozat bevezetője hangoz­tatja, hogy a KISZ bizottsági tagok, aktivisták képzettségük­nek megfelelő pártoktatási for­mában tanuljanak. A politikai műveltséggel még nem ren­delkező kiszisták és szerveze­ten kívüli fiatalok részére kü­lönféle oktatási forma,t dol­goznak ki. A legképzettebb KISZ aktivisták és tagok ön­álló tanulási formában vehet­nek részt, önállóan tanulnak a meghatározott müvekből, másfél-, kéthavonként pedig konzultáción, illetve konferen­cián számolnak be a tanulá­sukról. Lesz ezenkívül a »Mar­xizmus—leninizmus alapjai" tanfolyam és az időszerű kér­dések tanfolyama. Az alapszervi vezetőségek a KISZ-tagok és a kívülálló fia­talok számára KISZ politikai kört szerveznek. Újszerű okta­tási forma lesz a »Világ térké­pe előtt" kör, melyen politi­kailag iskolázatlan fiatalok vesznek majd részt, s a tanu­lás módszere itt a csoportos beszélgetés lesz. Az eddigiekhez hasonlóan is­mét megszervezik az Ifjúsági létszáma? Tizenegyen a föld­művesszövetkezetnél dolgoz­nak, heten középiskolások, nyolc hivatali tisztviselő, és csak 6 (!!) a parasztfiatal, aki most is odahaza a földben dol­gozik, a többiek a téglagyár­ban. gépállomáson és egyebütt, vidéki építőipari vállalatnál stb. dolgoznak. Annak csak örülni lehet, hogy a KISZ-ta- gokinak csaknem fele olyan fia­tal, akik elvégezték vagy most végzik a középiskolát és ott­hon a faluban nagyobb mű­veltségükkel segítik az ifjúsá­gi mozgalmat, illetve tudnák segíteni azt. Ha volna, kinek átadni a nagyobb tudást... De Böhönyén jelenleg — az más kérdés, kinek a hibájából — a parasztgyerekek mintha szé­gyenkeznének, hogy nekik csak nyolc általánosuk van, húzódoznak a KISZ-től. Vagy nem elszomorító-e, hogy lé­nyegében mezőgazdasági la­kosságú nagyközség paraszt­fiataljai közül mindössze ha­tan tagjai az ifjúsági szerve­zetnek? Ki a hibás, hogy ez így van? Azt hisszük, kölcsönösen hi­básak a KISZ-ben lévő fiata­lok, az érettségizettek, a hiva­talban dolgozók, akik ha nem is zárkóznak el, de nem is mennek a parasztfiatalokhoz: gyertek hozzánk, köztünk a helyetek, tanuljunk egymástól. És hibásak a parasztfiatalok is, akik konzervativizmusból vagy szülőik akaratából gá­tat emelnek maguk és azok kö­zé, akikkel együtt játszottak a porban, együtt ültek az álta­lánosban, s akikkel — meg kell mondani, mert ez is igaz — ma is együtt táncolnak, szó­rakoznak a KlSZ-bálon és másutt. Ha ledöntik a ma még meglévő korlátokat, ha köl­csönösen közelednek egymás­hoz, hamar összetalálkoznak a KISZ-ben és jobban megértik egymást, barátibb lesz a ba­rátság, s nem vádolhatjuk egymást: »mert hát te érettsé­giztél és többnek tartod ma­gad nálunknál". L ÄM, volna miben SEGÍTENI a község vezetőinek, ha teljes felelős­séggel átéreznék gyermekeik, az ifjúság gondját. S találna munkát a KISZ is Böhönyén, talán azzal kezdhetné hasznos küldetését, hogy egyrészt a tudás szomját oltaná a fiata­lokba, másrészt elhintené köz­tük a paraszti munka megbe­csülésének magját. Megláttat­ná a parasztgyerekekkel a jö­vő szépségét, hitet, biztonsá­got ültetne beléjük, hogy rá­juk vár a munka, ne kíván­kozzanak el a faluból, a föld­től. Azt hiszem, ez sem lenne méltatlan a KISZ-hez. Varga József év tanfolyamai Akadémiát, főként középisko­lákon, egyetemeken. Lesznek »Kérdezz-f eleiek" körök, s vé­gül az előadásos propaganda zárja be a sort. Az oktatás ok­tóber 15-én kezdődik, s falun áprüis 15-ével, városon május 15-én ér véget. A KISZ-bizottságok, alap­szervi vezetőségek hamarosan hozzáfognak a propagandisták, illetve a hallgatók kiválogatá­sához. KISZ-HÍREK — Három höld gabonát aratnak le a napokban a csur­gónagymartom KISZ-fiatalok, hogy az aratásért kapott pénz­összeggel gazdagítsák a szer­vezeti pénztárt. Ugyancsak most készítenek társadalmi összefogással egy teljesen új röplabdapályát. A vörös sala­kot már szállítják a csurgói téglagyártól. — Kovács László, a KISZ Marcali járási Bizottságának titkára is résztvevője annak a több tucatnyi fiatalból össze­tevődő magyar ifjúsági kül­döttségnek, melynek tagjai jó munkájuk jutalmául kéthetes körútra utaztak a szomszédos Csehszlovákiába. Mii mondok el Prágában? A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG fővá­rosában ismét tarka-színes csoportok róják majd az arany Prága utcáit. A teréken gyűlé­sek lesznek, ahol fiatalok szavát figyeli a vi­lág — úgy, mint annak idején az ugyanitt tartott első Világifjúsági Találkozón. ,Ha most nem is lesz akkora tömeg, mint annak idején 1947-ben, de az ifjúság, és különösen a munkásifjúság szava mindenkor döntő. Mert Prágában nemzetközi munkásifjúsági találkozó lesz, melyre engem is küldöttnek javasoltak üzememből, a Kaposvári Textil­művekből. Azonkívül, hogy életem első külföldi uta­zása előtt átlók, nagyon boldog vagyok, hogy Prágába, mehetek, mert tudom, hogy új tá­jakkal, emberekkel, elvtársakkal fogok meg­ismerkedni. Olyan munkásfiatalokkal, mint én magam vagyok. '■ S ha barátaihoz utazik az ember, mindig gondolkozik, hogy mit vigyen, mit mondjon nekik. Mit mondjak én a tőlünk sok száz, vagy esetleg több ezer kilométerre lakó elv­társaknak ? Mindenekelőtt azt, hagy nagyon boldog vagyok, hogy Prágában lehetek, s velük ta­lálkozhatok. Azt, hogy szegény munkás ­emberek gyermeke vagyok, és ennek a retéd- tzernek köszönhetem, hogy tanulhattam, el­végezhettem a gépipari technikumot, és most mint technikus dolgozhatok. Munkám mellett az egyik alapszervezet KISZ-titkára vagyok, s az elmúlt év őszén az a megtiszteltetés ért, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottság tagjává választottak. Sok üzenetet és kérdést viszek az üzemi fiatalok­tól, amit szeretnék megbeszélni a találkozón részvevő külföldi fiatalokkal. De különösen a nyugati államok küldötteivel szeretnék be­szélni. El akarom mondani azt, hogyan élünk mi, magyar ifjúmunkások. Elmondom nekik, hogy mit kapott a magyar ifjúság a felsza­badulástól, és mi az igaz a »magyar forrada­lomról«. Kik voltak a »forradalmárok" és mit akartak ők? Azt, hogy visszaállítsák a régi, népnyúzó rendszert. A mi üzentünk életéről is akarok nekik be­szélni, arról, hogy a fiatalok mennyi mindent kaptak eddig, hogy lányainknak nem kell 200—250 forintot fizetni albérleti szobáért, hanem minden igényt kielégítő munkásszál­láson lakhatnak, szórakozhatnak. ELVTÁRSAIM MEGTISZTELŐ BIZAL­MAT az igazság elmondásával, a barátság szálainak erősítésével fogom kiérdemelni. NÉMETH LAJOSNE a Kaposvári Textilművek technikusa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents