Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-10 / 161. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. július 1«. Serény munka a földeken Aki csak telheti, a mezőn van ilyenkor. Az öregekre vagy a gyerekekre marad a ház. Érett kalászokat himbál a szél, az idő is engedett, menni kell. — Nem várhatunk tovább, vágjuk mi is — és indulást parancsol a gazda. Reggelenként száz és száz helyen, nagy táblákon és kis parcellákon egyaránt rajthoz állnak az emberek. Biztosítani az egész ország számára a szalonna mellé valót — ez a cél. Emellett természetesen mást is dolgoznak, csakhát ez a legégetőbb. A házakon, a falun kívül zajlik most az élet. Színtér: a mező. Itt szorgoskodik a kéz, hajlik a derék, itt koccannak össze a kapák, s itt peng a kasza. Falusi élet! Színekben, történésekben mindig ismétlődő, de változatos s egyre teljesebb. A mező a béke küzdőporondja. Csak egy nap is mennyi ütközet, hány győztes csata. Ki tudná számontartami valamennyit * * * Félig, vagy egészen elnyúlva pihennek a fűvön. Cigarettaszünet van, a gép dohog, csupán egy pillanatra álltak meg. Mi is... Az iharosiberényi Úttörő Tsz 15 holdas burgonyatábláján forgolódik a Zetor. Töltőekét akasztottak utána az emberek. Euják, szépek a 'bokrok. Te- mesfői Ede, a megyei növényvédő állomás igazgatója elégedett — Hatott a permetlé, nem találni bogarat — mondja az indák közt 'kutatva. — Mikor permetezték ezt a táblát? — Alig két napja — emlékezik vissza a traktoros. — De úgy látszik, használt neki a méreg — teszi hozzá megnyugvással. — Csak! — Csak? — Az egyéniekén még van. Helyenként nem is maradt levél, annyira leették a bogarak. A szünet lejárt. A füstölgő cigarettavégekre rátaposnak az emberek, a Zetor elindul. A haladó gép nyomában ijedten bólogatnak a burgonyavirágok. * » * Falukat hagyunk magunk mögött, váltakoznak a dűlők, de nincs olyan határ, amelyikben ne aratnának. A kötözők nyomában hosszú kéverajok. A lankák közé szorult földeken bástyáknak tűnnek a kepesorok. Az élet, a holnapok, holnaputánok aranyié erődítményei ezek. Árpát hordó székerek mozognak a távolba vessző dűlő- utakon. Kátyúknál villaközre fogják a kocsit, nehogy fölboruljon ... A vízhordó fiú vállát elhúzta a kanna. Megáll átváltani ... Amott — a címerét hányó két kukoricaparcel- la között — egy szákár ember papot (tetőkévét) dob a kepére. A kövesét menti földek egyikén ketten aratnak. A férfi hátatfordít a kaszának, s nagyokat lépve elindul... A kéve hűvöséből üveget vesz elő. Száját (a literesét is) gondosan megtörli. Ráhúz egyet. — így aztán ki lehet bírni. — Hát kell egy kis szíverősítő, mindjárt jobban fog a kasza — kiáltja vissza. * * * Egyre kisebb köröket ír le a Kertimag- és Gyógynövény- termeltető Vállalat szentai gazdaságának tábláján a 413- as DT. Finom por száll utána, mintha ködösítene. Nem is olyan régen, még borsót kapáltak itt a lányok és asszonyok. Kapáltak! ...most a gép tárcsáz, mintha mi sem történt volna. Németh László, a gép vezetője időnként hát- ra-há trap illant. Nincs mitől tartania. Csak hantot tör a tár csa. Gaz, vagy más egyéb nem akadályozza a munkát. Tiszta és porhanyó a föld, kívánni sem lehetne jobbat. Kikel és nagyra nő majd, amit belevetnek. * * * A berzencei Búzakalász Tsz elnöke bólogat. — Most már jó. Hullanak a bogarak, s talán nem lesz vész. Érthető, hogy fájt a szíve a gyönyörű krumpliért. — Láttak-e ilyet a megyében? — fordult felénk. — Nézzék csak, észre se vermi a rendeket, ilyen még nem volt a határiban. Hát ezért sürgette annyira a növényvédő állomást, jöjjenek, különben oda a termés. Most permetezik harmadszor ezt, a nyárfával szegélyezett táblát. Kiss Imre és Haris Boldizsár nagy figyelemmel vezetik a gépet. Hiába, forduláskor mégiscsak rá-rászalad, keresztül megy az útbaeső bokrokon a kerék. Az elnök ilyenkor szisszent, fölkapja a fejét, mintha a lábára léptek volna. A tartályokból szálló szürke harmat azonban megnyugtatja. Mégiscsak lesz termés, lesz mit eladni, nem eszik meg a 'bogarak. * * * A zákányiaknak 750 hold kenyérgabona vetésük van. — Hogy mennyi van még belőle lábon, azt nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy ezen a héten — ha az idő engedi — végzünk az aratással — mondja Dolonecz István tanácselnök. Zákányban vasárnap is arattak, -több mint hatvan holdról vágták le a gabonát. Ez nem mindennapi dolognak számít a faluban. Ünnep ide, ünnep oda, a kenyér mégis fontosabb a hagyományoknál. , Gőb&Iös Sándor Magyar lovak külföldön A Hortobágy széli Poroszlói Állami Gazdaság országos hírű lótenyészetében nevelt magyar félvérek külföldön is keresettek. A napokban egyiptomi kereskedők jártak a gazdaságban és 12 szép lovat vásároltak. A lovakat már útnakindították Egyiptomba. Olasz kereskedők négy kiváló mént vettek meg és szállítottak eL Saját kárukon vagy másén okulnak? (Tudósítónktól.) Népünk, de különösen a’ parasztság tudatában kellemetlen emlékek élnek a különböző biztosítási társaságok »áldásos« tevékenységéről: kárbecslés a társaság javára, a bürokrácia útvesztőiben eltűnt kártérítési összegek, a parasztság hivatali ügyekben való járatlanságának kihasználása stb. Nem nagyon szívesen fizették be a kötelező biztosítási ösz- szeget még néhány évvel ezelőtt sem a gazdáik. — Mi a helyzet jelenleg? Mennyiben változott a helyzet az elmúlt évekhez képest? Hogyan fogadják a falvakban az Állami Biztosító Vállalat alkalmazottait? Ezekről a kérdéseiéről beszélgettünk Kertész Gyulával, a biztosító vállalat marcali járási fiókjának vezetőjével. — Nyugodtan állíthatom, hogy munkánkkal meg vannak elégedve feleink. Látják, tapasztalják, hogy a becslést igen körültekintően, lelkiismeretesen végezzük. Például Kéthe- lyen Bíró Andrásnak leégett a pajtája. Szerencsére az épület biztosítva volt, A kárbecslő 22 160 forint térítést állapított meg. Az ellenőrzés során azonban kiderült, hogy két gyümölcsfa, meg a kerítés egy része is elpusztult a tűz következtében, és ezért még 900 forint kifizetését javasolta felettes szervünk kiküldötte. így tehát a gazda 23 060 forint térítést kapott. Ezzel szemben a múltban még az üszkös gerendavégeket is értéknek nyilvánították, így a valóságos kárnál kisebbet állapítottak meg. — Milyen módszerrel győzik meg a feleket a biztosítás szükségességéről? — A személyes agitáción kíA siófoki kiszesek az tJj Barázda Tsz-ben A nyár — és ezt mindenki így könyveli el magában — nem kedvez a KlSZ-munká- nak. Főleg vidéken nem, ahol ilyenkor van a munka dandárja, az aratás, cséplés. Az üzemi fiatalok pedig leginkább ilyenkor mennek szabadságra, szóval egy kicsit alább hagyott az őszi-téli lendület. S ha ilyenkor is hali az ember jó híreket szervezetekről, annak csak örülni lehet. Ilyen jó híreket mondott a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat rokonszenves KISZ-titkára, ifj. Szabó András vasárnap, a kaposvári ifjúmunkás találkozón. Elmondta, hogy e héten dolgozni mennek a fiatalok a siófoki Uj Barázda Termelőszövetkezetbe. Segíteni a szövetkezetnek, amelyet a vállalatuk patronál. Ez azt jelenti, ho«-v naponta négy órakor, amikor a vállalatnál befejeződik a munka, tíz-tizenöt fiatal új műszakba kezd az Uj Barázda földjein, A későbbiekben pedig az otthonukban fognak egy anyagi értékben is számottevő munkát végezni: a vállalat területét gledicsia-bokrokkal ültetik körül. Ök vállalták ezt, a fiatalok, miután az igazgató elvtárs közölte, hogy az előzőleg tervezett kőfal megépítése 500 ezer forintba kerülne, A kiszis- ták ekkor elvállalták, hogy elültetik ők a kerítésnek szánt gledicsiát. És az lett a vége, hogy szabályszerű szerződést kötöttek az igazgatóval a munkáról. A vállalat bízik a fiataljaiban, s e szerződés értelmében »előlegeket« is ad, pél- ( dául saját autóbuszával küldte be a kiszeseket a kaposvári ifjúmunkás találkozóra és pénzt! ad nekik kulturális és sport j célokra. A tsz-ben is és az otthon ■ végzendőkhöz is jó munkát, ' elvtársak! vül elsősorban a lelkiismeretes becsléssel, pontos kifizetéssel. Pozsgai György marcali lakosnak ugyancsak kigyulladt a pincéje és benne égett a borászati felszerelése is. 14 409 forintot kapott Megelégedése bizonyítékéul a rá következő napokban az összes terményét, szőlőjét biztosította jégverés ellen. Társuk szerencsétlensége ösztönözte életbiztosítás kötésére a marcali fűrészüzem, téglagyár és a Tapsonyi Gépállomás dolgozóit, miután látták, hogy Szili Ferencnek 2400, Fá- bos Jánosnak 7500 forintot fizettek M balesetből származó rokkantságért. Érdekes, hogy az előbbi mindössze 'két héttel a baleset, előtt biztosította magát. — Sokan okulnak saját kárukból is. Szita Ferenc nagy- szakácsi lakosnak a villám felgyújtotta pajtáját. A kár 30 ezer forint, de az épület nem volt biztosítva. A tulajdonos ugyanis arra hivatkozva, hogy nincs pénze, elzárkózott a szerződés megkötése elől. A tűzeset után két napra azonban összes épületét és terményét biztosította és azonnal lefizette az érte járó 220 forint díjat; — Milyen mértékben kötnek biztosítást a közületek, vállalatok? — A földművesszövetkezetek, ktsz-ek, tsz-ek biztosítással is óvják a közös vagyont. Mindössze egy termelőszövetkezet van, a nemesvidi Alkotmány, amely nem gondol az esetleges elemi csapásokra. Pedig a közös vagyon fokozottabb felelősséget ró a vezetőkre. Futballcsapatok közül is csupán a tapsonyi sportkör labdarúgói nem kötöttek életbiztosítást. A kis beszélgetésből kiderült,. hogy bár nem kötelező, mégis egyre többen kötnek biztosítást: egyesek óvatosságból, elővigyázatosságból, mások saját vagy társaik kárából okulva. Természetesen mindehhez hozzájárul az Állami Biztosító becsületes, lelkiismeretes munkája. OOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXj txxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxx Kél- héf a (BöOCS országában Észak Velencéje r Olaszországot is járt ámuldozó külföldiek nevezték így el Leningrádot, amikor megláttak. Ez az elnevezés, melyet méltán megérdemel, rajta is maradt a városon. A Néván kívül számtalan kisebb folyó és csatorna, összesen 65 szeli keresztül a várost. A házak néhány helyen egészen a partra épültek, s ha ezeket nézi az ember, olyan, mintha Velencében, a lagúnák partján járna — mondják a nyugati turisták. Csak éppen a gondolák, a színes esti ktm- pionos csónakázások hiányoznak. Sétálunk a városban, s Htunkat hidak — kisebbek és nagyobbak — szelik át. Benn a városban 356 hidat, ezenkívül a város környékén még 244 hidat találunk, úgyhogy Leni'tgrádban és környékén összesen 600 híd köti össze a folyók és csatornák partjait. „Fehér" éjszakák . .. Kői a reggel értünk Lenin- grádba, esett az eső, hideg, szeles idő volt. Délután azonban kisütött a nap, s mi hiába vártuk a naplementét a nálunk szokott időben, az nem akart elérkezni. Este 10 órakor hanyatlik a nap és sugarai búcsúzóul beragyogják az Izsák székesegyház aranyozott kupoláját, az Ad- miralitás karcsú tornyát, végigsimogatják a Péter-Pál erődöt és azután szürkülni kezd. A sötétedés csak éjfélkor kezdődik és mindösz- sze 2 óráig tart, eddig van közvilágítás is. Aztán már éjra világosodik és a napsugarak már 4 órakor újra köszöntik a várost... Csodálatosak ezek a fehér éjszakák. Ilyenkor még éjfélkor is tele van a város sétáló emberekkel. Csak a fiataloknak rossz, mert hiába keresik a szerelmesek az oltalmat adó sötétet, hiába keresik fel az apró szigeteket, melyből százegyet is találni Leningrádban, nem vágyuk, hanem a világosság diadalmaskodik. .. Amikor ott jártunk, már hirdették a »fehér éjszakák zenei estjeit«, hangversenyeit. Ez idő alatt szabadban, színházban és hangversenyteremben összesen 200 zenei estet, hangversenyt rendeznek.., Az ország egykori fővárosa Nagy Péter cár, Leningrad alapítója, a várost Oroszország fővárosává akarta fejleszteni. Ezért itt csak kőből volt szabad építeni házakat, míg másutt fából építkeztek. Járjuk a várost, megcsodáljuk a negyven évii épült Izsák székesegyháza! mely a legnagyobb kupoláit templom a világon. 22 méte rés átmérőjű kupolájána aranyozására 400 kg színám nyat használtak fel. Met, állunk Nagy Péter cár Néva parti lovasszobra mellet, melynek alapjait egy dara gránitból faragták ki, súly 162 tonna. Nézzük a Tél palota előtt álló 47,5 méte magas Sándor oszlopot, me lyet ugyancsak egy dara gránitból faragták. Végigmc gyünk a Névai sugárúto 1 Megtekintjük a Tudományé Akadémia épületét, melybe Lenin 1891 -ben jogász dipl' mát kapott. Ma 41 egyeten., főiskola van a városban, 10 500 hallgatóval. 3 millió lakosa van a városnak. S amire a leningrá- diak nagyon büszkék, hogy egyetlen olyan város a Szovjetunióban, amely három rendjelet kapott a kormánytól. Vörös Zászló érdemrendet a forradalom győzelme után, az első Lenin rendjelei a második világháború után, a második Lenin rendjelet pedig a város fennállásának 250. évfordulójára... Ahol minden Leninre emlékeztet Leningrad a forradalom városa, minden épület történelmet áraszt magából, és minden-minden. Leninre emlékeztet. A Lenin Múzeum, Orlov gróf egykori már vány- palotájának udvarán ott áll az a páncélkocsi, amelyről Lenin beszélt 1917. április 3-ám, a finn pályaudvar előtt. A »Forradalom Tere« közé- óén örök láng ég az 1905-ös és 1917-es forradalom hősei emlékére. A Téli palota vöröskatonák, munkások és parasztok nagyszerű győzelmei emlékének jírzője, ma a Szovjetunió legnagyobb múzeuma. Kétmillió eredeti műalkotás található benne, a kőkorszaktól kezdve egészen napjainkig... Patyomkin herceg palotája, az egykori Táv- ricseszki palota ma pártfőiskola. A »Schmidt Hadnagy Hídja« mellett hiába keressük az Aurórát, nem találjuk, javításban van... A Szmolnijban, a forradalom vezérkarának székházában a városi és kerületi párt- bizottság kapott helyet. Az épület előtt hatalmas Lenin szobor áll, melyet 1927-ben a proletárdiktatúra tízéves fennállásakor állítottak. Az épület 283 méter hosszú folyosóján, ahol egykor vöröskatonák, küldöncök szaladgáltak, vitték, hozták a parancsát, most csend van, csak a szobákból hallatszik beszélgetés. A nagy gyűlés- terem bejáratánál, közvetlenül az ajtó mellett két márványtábla, rajtuk az első szovjet alkotmány szövege. Az elnöki emelvény mögött hatalmas Lenin kép. Ebben a teremben, amikor még folyt a harc 1917-ben, jelentette be Lenin a békéről és a földrő szóló dekrétumot... Az épület másik végében az egyik kis szoba ajtaján tábla: »Itt élt és dolgozott 1917-ben, 18-ban Lenin.-» S a szobában minden úgy &U. ahogy Lenin távozása után maradt. Újságok, levelek, olt a telefon, az ágy, fényképek, amelyek mind Leninre emlékeztetnek. ., Munkások között ... Néhányan meglátogattuk Leningrádban a Vörös Zászló kötött-szövöttáru gyárat. A gyár igazgatója, Arlova elvtársnő barátságosán fogad bennünket. Nem hivatkozik felsőbb szervek engedélyére, készséggel válaszol, bármit kérdezünk, s ugyanolyan szívélyesen kalauzolnak bennünket végig a gyár különböző részein is... — A gyár régi. Több mint száz éves, valamikor német tulajdonosa volt. Jelenleg több mint tízezer munkás dolgozik benne. Fő gyártmányaink: zokni, harisnya, kötött-szövött áru, pamut, gyapjú, capron, műselyem fehérneműk, tréning-ruhák. Évente hatvan millió pár harisnya és huszonhét millió darab fehérnemű készül. A dolgozók. 80 százaléka nő. Ennek megfelelően vesznek részf a nők a vezetésben is. Az igazgató-helyettes, két műszakvezető, a gyár párttitkára nő, ezenkívül igen tok a műszakvezetőhelyettes és a mérnöki képzettségű női dolgozó. — Arlova elvtársnő maga is egyszerű, szakmunkás volt. Esti iskolán mérnöki képzettséget szerzett, négy évig mint üzemvezető mérnök, majd utána igazgatóként dolgozott. S feladatát 14 éve látja el... A gyár igen sokat fordít a munkások szociális ellátására. Négy óvodája, bölcsődéje van, 1500 úttörőt, s 600 óvodást küldenek ebben az évben ingyenes nyaralásra. A dolgozók közül lj00-an vesznek részt évenként a szak- szervezeti nyaralásban. Négyezer ifjúmunkás dolgozik a gyárban. Ezek részére kétéves iskolát indítottak. Dolgoznak, tanulnak, szakmunkás lesz belőlük. De rajtuk kívül nagyon sok dolgozó jár főiskolára, technikumba. A vidéken lakó fiatalok a. gyár otthonában laknak, de van a gyárnak saját lakóháza is. Azoknak a munkásoknak, akik. építkezni kívánnak, anyagot ad a gyár, így segít a lakásprobléma megoldásában. A gyárban két műszak van, kivételt képez a festőüzem, ahol három műszak dolgozik. Éjszakai szanatóriumot is létesítettek a munkások részére. Saját újságja is van az üzemnek, amely hetenként egyszer jelenik meg. Végig a gyáron Vezetőnkkel végigjártuk a gyárat, mindenütt meglepően tiszta, jó levegőjű műhelyrészeket találtunk. Egy-egy ilyen műhelyrész tele van zöld növényekkel, virágokkal, amelyek a friss levegőt biztosítják. Kérdezgetjük az asszonyokat, leányokat, milyen a keresetük. A szakmunkások keresete 800 rubeltől 1200 rubelig terjed. Amerre járunk, mindenütt jókedvű, vidám, fegyelmezetten dolgozó embereket látunk, sehol nem találunk beszélgető csoportokat... Amit még el kell mondani a Vörös Zászló gyárról, hogy a Nagy Honvédő Háború alatt egy pillanatra sem szünetelt a munka. Napi 12 és fél deka kenyérrel dolgoztak az emberek. Kiváló munkájukért a Szovjetunió Állam- védelmi Bizottságától hatalmas selyemzászlót kaptak ajándékba. De ők kapták azt a zászlót is, amelyet csehszlovák dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából a legjobban dolgozó leningrá- di üzemnek küldtek. (Folytatjuk.) SZÁLAI LÁSZLÓ
